Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-26 / 121. szám

A TSZ­KI ÁLLÍTÁS - A TELEPÜLÉS JÖVŐJE -LATOGATAS BEN — KULTURÁLIS MŰSOR NagysikerűfalunapMihályteleken Vasárnap Mihályteleken a helyi népfrontcsoport, apárt­és KlSZ-szervezet, a nőta­nács, a mihályteleki Űj Élet Tsz és a Gárdonyi Géza ál­talános iskola falunapot ren­dezett. Szeged e külső tele­pülésén az első falunap szín­vonalas Volt és teljes sikert hozott. Délelőtt 9 órakor az álta­lános iskola folyosóján elhe­lyezett emlékplakettet koszo­rúzták meg a falunap ren­dezői. Ezt követően Sziládi Sándor, a népfront III. kerü­leti bizottságának elnöke megnyitotta a Mihálytelek múltját, jelenét és jövőjét bemutató kiállítást, amelyet a falu pedagógusai hívtak életre. A kiállítási termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődő mihálytelekiek, akik a nagyszerű kiállításon összesürítve sorsuk tükrét kapták. Délelőtt 10 órakor az is­kola két egybenyitott tan­termét népesítették be a mi­hálytelekiek. Szalma János iskolaigazgatónak, a népfront helyi csoportja vezetőjének megnyitó szavai után Árimi József mérnök, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese nagy figyelemmel hallgatott elő­adást tartott Mihálytelek ki­alakulásáról, jelenéről és a város távlati fejlesztésébe illesztve a település jövőjé­ről. A középkor egykori ha­lászfaluja, Mihálytelek a fel­szabadulást követően fokoza­tosan fejlődött. Egyenesbe került az Űj Élet Tsz, s egy­re gazdagodik. Eljutott a vil­lany a külső településre és a rádió mellett egyre több a televízió is. A Mihálytelken keresztülvezető utót portala­nították, kerékpárút épült az ügynevezett paphalmi tölté­sen. több utca gyalogjárót kapott, újabb kutakat fúrtak stb. Az igen rossz állapotban levő szeged-mihályteleki ál­lami utat, amelyen autóbusz közlekedik, még az idén — a lakosság régebbi jogos kí­vánságát teljesítve — kija­vítják, pormentes burkolattal látják eL Az orvosi rendelő és a bölcsőde a mihálytelekiek társadalmi munkájával épült meg. Üj családi házak is épültek, van a településnek művelődési otthona, melyet meg az idén bővítenek, kor­szerűsítenek. Mihálytelek 1955 óta Sze­gedhez tartozik, egyike a vá­ros legfejlődöképesebb külső településének. A párt és a kormány politikájának meg­felelően Szeged távlati fej­lesztése során . Mihálytelek városi fokozatba lép. Ebből azonban súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy Mihálytele­ken évtizedes távlatokban eltűnnek a földszintes családi házak, s helyüket többszin­tes bérházak, vagy torony­házak foglálják el. Mihály­telek az általános fejlesztés során korszerű földszintes házakkal, egy nagyméretű kertváros szerves része lesz. A programterv elképzelése szerint a kertváros,. illetve előváros Ságváritelepből, Hattyastelepből és Mihaly­telekből fog állni, s beépül a települések között levő te­rület is. A városi fokozatot pedig a teljes közművesítés, a magas szintű kulturális, egészségügyi ellátottság, a korszerű közlekedés stb. adja. A nagy tapssal fogadott be­számoló után sokan tettek közérdekű észrevételt. Egye­bek között jogosan kérték, hogy a tanács tartsa napi­renden kisipari szolgáltató­ház építését, a település víz­ellátásának, űt- és járdaháló­zatának további javítását. Sürgősen kell intézkedni azért, hogy legyen a fiata­loknak sportpályájuk, s így megvalósuljon régi kívánsá­guk. Gsak területet kérnek, és a pályát társadalmi mun­kával teremtik meg. A gyűlés után a szegedi vendégeknek Nagy István tsz-elnök és Frank Iván főagronómus mutatta be az Üj Élet Tsz központi- major­ját, a gyarapodó közös gaz­daságot. Különösen tetszett a kor­szerű csibenevelő, amely évenként 75 ezer aprójószág­gal segíti a lakosság hűs­ellátását. ® Délután sportműsor szóra­koztatta a falusiakat. Este a zsúfolásig megtelt művelődé­si házban folytatódott a program. Itt a mihályteleki általános iskola •úttörői, a helyi KISZ-szervezet színját­szói és a Szegedi Tanárképző Főiskola énekkara adott nagysikerű kulturális mű­sort. Dr. Vajda László, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára a kul­turális program keretében az irodalomról, Gárdonyi Gézá­ról tartott előadást. Csak sajnálni lehet, hogy a falunap nem váltotta ki az illetékes III. kerületi ta­nács vb-elnökének és vb­titkárának érdeklődését még a megjelenés erejéig sem. ÁLLATORVOSOK A mikor egészséges em­ber valami ügyes-ba­jos dolga miatt kór­házba. vagy rendelő intézet­be vetődik, akaratlanul is el­csodálkozik azon: mennyi baj, alattomos betegség lesel­kedik ránk? S milyen heroi­kus küzdelmet kell folytatni, s mekkora anyagi, szellemi áldozatok szükségesek azért, hogy mind hosszabb legyen az emberi élet. És csak na­gyon ritkán jut eszünkbe, hogy az emberi élet meg­hosszabbítása milyen össze­függésben áll egv másik nagy gyógyászati ággal, az allatorvosi munkával. Nem­csak arra gondolok, hogy számos fertőző betegség — például a tbc — az állatok­ról közvetlenül terjedhet át az emberekre, hanem arra is, hogy az egészséges, munka­képes ember szervezete mind több és jobb minőségű állati eredetű éleimet, húst, tejet, vajat, egyebeket kíván, melyek csak egészséges álla­toktól származhatnak. Ebből az következik, hogy az állatorvosi munkának, az állatgyógyászatnak legalább olyan nagy szerepe van, mint az emberi egészségvédelem­nek, mert hiszen végső fo­kon ez is ez egészséges em­bert szolgálja. Mégis sokkal kevesebbet beszélünk, s ta­lán még kevesebbet áldo­zunk e nagyon fontos mun­katerület fejlesztésére. Ezt abból is megállapíthatjuk, hogy még mindig sokkal ke­vesebb állatorvos dolgozik a mezőgazdaságban. ' mint amennyire a mai viszonyok között szükség lenne. Égé­Kölcsönző a lakóházban Már nem is tudják, ki­nek az ötlete volt. De ezt nem is tartják lényegesnek. Annál inkább azt, hogy a ja­vaslatból valóság lett s ez a valóság megkönnyítette a Kossuth Lajos sugárút 49— 51. szám alatti házak asszo­nyainak (sőt férjeinek is!) második műszakját. De mi is történt? Így kezdődött A szövetkezeti házban 79­en laknak. Az első pillanat­tól kezdve igen jó a kollek­tív szellem. Segítettek egy­másnak ügyes-bajos dolgaik intézésében is. így történt aztán, hogy miután jól -is­merték egymás gond ját-ba­ját, felfigyeltek arra: a ház két mosókonyhájának (az egyik a Kossuth Lajos sugár­úti, a másik az Eszperantó utcai oldalon van) csak az egyik helyiséget használják, a másikban kihasználatlanul állnak a gépek. Egy megbe­szélés során az is kiderült, hogy az egy mosókonyha és felszerelése elegendő a lakók­nak. Így elhatározták, az egyik mosókonyha berende­zését eladják, s az áráért olyan háztartási gépeket vesznek, amit valamennyien tudnak majd használni. Megállapodás Az elhatározást hamarosan tett követte. A mosókonyha berendezésének áráért cent­rifugát, porszívót és a lakás­ban is használható kisebb háztartási gépet vettek. Arra is gondoltak, hogy a sok használatban a gépek elro­molhatnak, s a javítást vala­miből fedezni kell. Ezért megállapodtak abban, hogy óránként 1 forint 50 fillért fizet bármelyik gépért, aki használja. Valakinek azonban kezelni is kell a gépeket, s őrizni a begyűlt pénzt. Valamennyi­en az eddig is oly szolgálat­kész Deksz Gyula bácsira gondoltak. Ő és felesége szi­vesen vállalta a megbízatást, s azóta is őrzik az egyik mo­sókonyhába telepített gépe­ket, s akinek kell, mindig használható állapotban átad­ják. Ujabb tervek A kezdeményezésről igen nagy örömmel beszélnek a ház asszonyai. Nem is csoda, hiszen a porszívó és a centri­fuga is megkönnyíti otthoni munkájukat. Több idejük jut a szórakozásra, pihenésre. A háztartási mosógéppel pedig fent a lakásban is elvégezhe­tik a kisebb mosásokat. Az ötlet tehát gyorsan meg­valósult és rendkívül jónak bizonyult. Annyira, hogy a lakók újabb jóra akarnak szövetkezni. Még több elek­tromos háztartási gépet sze­retnének venni. Akkor már a parkettet sem kell lábbal kefélni az asszonyoknak, ha­nem ebben is segít majd a gép. H. M. Új gép az újuló üzemben A szegedi textilművek fonodájában újdonság köszönti a látogatót. Szerelik a pille-lefúvó és szívóberendezést, amely nemcsak a gyűrűsfonók munkáját könnyíti meg, hanem felszabadít né­hány géptisztítót is, kiket az üzem más munka­helyein foglalkoztathat majd a vállalat vezető­sége. A Stemmann osztrák cég által gyártott pille­lefúvó és szívóberendezés sínpályán mozog a gé­pek körül. Körbenjárás közben ráfúj a gépre, s így a szálló pamutpor, pehely nem rakodhat rá. A padlóra hullott pihét pedig szívóberende­zéséve! felszívja. Egy ilyen berendezés a gyűrűs­fonó gépekből nyolcat, az új csarnokban pedig tízet tisztit majd. Így egy-egy helyre körülbelül tízperces időközönként jut el. Jelenleg a gép sze­relési munkálatait végzik. A gép beszerelésével, használatával sokat tesz a vállalat a minőség megjavításáért. Ezt a berendezést mái- ismerik hazánkban. Mű­ködik egy-egy példánya a miskolci, kaposvári fo­nodákban, a Lőrínczi Fonóban, és a Magyar Pamutipar telephelyein is. Az országban a szegedi textilművek fonodája az első, ahol a teljes gépparkra szerelik fel a pille-lefúvó és szívó­berendezést. szen az utóbbi időkig a kel­leténél kevesebb gondot for­dítottunk az állatorvos-kép­zésre. a kiöregedő, nyugdíjba vonuló szakemberek pótlásá­ra. Ezek ellenére is azt mondhatjuk falvainkban az állategészségügyi munka mind nagyobb sikereket tud felmutatni. Ezt egyértelműen bizonyítják az országos, a megyei s a szegedi járás sta­tisztikai adatok is. A szegedi járásban jelen­leg 21 állatorvos és 7 állat­egészségügyi felcser látja el az állategészségügyi szolgá­latot. Sokszor éjt nappallá téve dolgoznak és munkájuk­ban mind nagyobb szerephez jut a megelőző védekezés. És ha mégis sok még az állat­egészségvédelemben a tűzol­tó, lokalizáló munka, az első­sorban nem az ő hibájuk. Nagyon sok más körülmény — tartási, takarmányozási, gondozási viszonyok is köz­beszólnak. A szegedi járás­ban az állatorvosok egyik nagy munkaterülete a szarvasmarha-gümőkor elle­ni küzdelem. 1963 első felé­ben a tsz-ekben például 5683 darab, a háztáji gazdaságok­ban pedig 17 ezer 3 darab szarvasmarhát vizsgáltak meg és szükség szerint része­sítettek gyógykezelésben. A közös marhaállomány 7,7 szá­zalékát találták fertőzöttnek, teX kárt míg a háztáji gazdaságokban 1298 udvarban 1395 fertőzött állatot derítettek fel. Első hallásra sokalljuk azt. hogy a közös állománynak 7,7 szá­zaléka. az egyéninek pedig 8,2 százaléka fertőzött. Azon­ban mégis nagyszerű számok ezek, ha mellettük azt is lát­juk, hogy például a háború előtti magyar mezőgazdaság szarvasmarha-állományának mintegy 39 százaléka volt tbc-s, vagy pedig pozitív reakciójű állat. E tények nagyszerűen érzékeltetik ál­latorvosaink küzdelmes mun­kájának eredményeit. Meg kell említenünk azt is, hogy a szegedi járásban is mind több a tbc-től men­tes gazdaságok szánta, me­lyek — a jó állategészség­ügyi munka jutalmaként — az általuk termelt tej és hús után tekintélyes ártöbbletet kapnak. •mt agy erőfeszítéseket tesznek körzeti ál­latorvosaink a ba­romfi egészségvédelem terü­letén is. Tavaly összesen 670 ezer baromfit oltottak be pestis ellen amellett, hogy a többi állatfajták egészségvé­delmét és gyógyítását is el­látták. A legnehezebb állat­egészségügyi munkaterület jelenleg is a sertésállomány védelme. Az évenként ismét­lődő veszteségek még min­dig a sertéstenyésztésben a legérzékenyebbek. E tekin­tetben is egészséges, javuló folyamat van kibontakozo­ban. Például 1961 negyedik negyedévében az átlagos ser­tésállomány 10.4, 1962 hason­ló időszakában pedig 10,8 százaléka hullott el, fertőző gyomor-bélgyulladásban és más betegségekben, 1963 utolsó negyedére viszont már kerek 6 százalékra csökkent a veszteség. Az idei tél fo­lyamán főleg a tartós és szi­gorú hideg miatt az elhullás valamelyest emelkedett. Az emélkedés arra int bennün­ket, hogv a télre való felké­szülést nem októberben kell elkezdenünk, hanem már a nyár elején. És nemcsak úgy, hogy a pénzügyi hatósá­gok már nyár derekán ren­delkezésre bocsássák a szük­séges összegeket — és gon­doskodnak építőanyagokról is — hanem már a tavaszi vetésnél figyelembe vesszük a téli vitaminigényeket. A röszkei Kossuth Tsz-ben pél­dául egyrészt azzal magya­rázzál; a sertéstenyésztésben elért országosan is figyelem­reméltó eredményeket, hogy a szoptatós kocák téli étrend­jében állandóan jelen van a friss nyers szeletelt sárgarépa is. Ezek után tenyésztési ered­ményeik élettani szempont­ból is szinte maguktól érte­tődnek. A z imént a tavalyi utol­só negyedévi elhul­lásból eredő vesztesé­geket 6 százalékkal jelöltül;. Az egész éves veszteségek adatai pedig 6,8 százalékot mutatnak. Ez szám szerint 6321 sertést jelent. Ha a jö­vőben a tsz-ek szakemberei, állattenyésztői még több se­gítséget nyújtanák az állator­vosoknak, ez a kár minimá­lisra csökkenthető. Ugyanis a sertéselhull és nagyon arány­talanul oszlik meg a gazda­ságok között. Míg egyes tsz­ekben egyáltalán nincs fi­gyelemre méltó elhullás, ad­dig egymásután sorakoznak az olyan gazdaságok, minta sándorfalvi Rózsa Ferenc, a deszki Kossuth és a kübek­házi Sarló Kalapács tsz-ek, melyekben -érthetetlenül* (!) évente négy-ötszáz sertés is elpusztul. És az állatorvos hiába tett meg mindent, mert vannak még gazdasági vezetők, akik úgy vélik, hogy injekciókkal is -fel le­het* nevelni a jószágot. Mi­nek hát a jól téliesített fiaz­tató, hizlalda, minek a szak­szerű takarmányozás és a higiénia? A szegedi járás állatorvo­sainak nagy érdemük van abban is. hogy a juhtenyész­tés a tervezettnél nagyobb mértékben fejlődött a fal­vakban. Eredményesen vet­ték fel a harcot a juhok tü­dő-, gyomor-, bélférgesedése, a mételykor és büdös sánta­ság, valamint a rühösödés ellen, melyek szinte egytől egyig hagyományos, renge­okozó betegségek voltak eddig. Tavaly 42 tsz­ben 16 584, a háztáji gazda­ságokban pedig 10 825 juhot szűrtek át. Rühosödést pél­dául már sehol sem találtak. Állatorvosaink derekas gyó­gyító és felvilágosító mun­kájaként a büdös sántaság is megszűnt, mint tömegbeteg­sé.e. Bár ez még hellyel-köz­zel előfordul, az ápolatlan, vizenyős, fertőzött legelők miatt. Nagy erőfeszítéseket tettek a járás állatorvosai a te­nyészállatok vemhesedési százalékának emeléséért is. Ebben a munkában különö­sen nagy segítségre van szükségük. A tsz-ekben ta­valy a szarvasmarháknál 74, a háztáji marhaállománynál pedig 68 százalékos vemhe­sedést tudtak biztosítani. A tenyészállat-állományokon belül sok még a meddő jó­szág. A meddő állatokat gyógyszeres kezelésben ré­szesítették, s mintegy 50 szá­zalékos gyógyulást tudtak elérni. Ii örzeti állatorvosok, ál­lategészségügyi dolgo­zók mindennapos ne­héz munkájáról és sikerei­ről csupán néhány beszédes adatot ragadtunk ki. Ezek is ékesen bizonyítják azonban: talán sohasem tudjuk elég­gé becsülni fáradozásaikat, Amikor azt gondolják, végre alhatnak egy nyugodt éjsza­kát, egyszercsak zörgetnek az ablakon, doktor úr, azon­nal jöjjön! És van, amikor virrasztani is kell a beteg állatok mellett. Az állator­vos felelősséggel tartozik azért is, hogy a felügyelete alá tartozó gazdaságokból ki­kerülő állati eredetű élel­miszerek egészségesek, em­beri fogyasztásra alkalma­sa i\ legyenek. Mindezeken túl az állator­vosok közéleti emberek is. Vannak közöttük hazafias népfronttitkárok, megyei, já­rási, községi tanácstagok és a legkülönbözőbb társadalmi problémákban várják tőlük a jó javaslatokat, segítsé­get. S nem is fukarkodnak ezekkel. Pedig többüknek — például az üllési, baksi, for­ráskúti. szatymazi, puszta­mérgesi, zákányszéki körzeti állatorvosoknak — még meg­felelő lakásuk sincs. Nem egy közülük már messze túl jár élete delelőjén és várja, hogy könnyítsék munkáját az űj, fiatal kollégák. Azok pedig nehezen jönnek. Ép­pen ezért többet kell a jö­vőben azzal a gondolattal is foglalkozni, hogy a tsz-ek leendő állatorvosak számára is alapítsanak ösztöndíjakat. S a nagyobb szövetkezetek már most gondoskodjanak arról, hogy mihamarabb le­gyen majd saját állatorvo­suk is. CSÉPI JÓZSEF Kedd, 1961 május 26, DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents