Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

A Nem alku tárgya VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI H La sokfelé hívják a dolgozókat újsághirdetések­fel vagy élőszóval, mindig akadnak, akik elindulnak a vándorúton. Mivel az elhelyezkedésre ma városunkban is nagyobb lehetőség van, mint a korábbi években, a ke­vésbé öntudatos emberek igyekeznek olyan kivételeket, vagy vélt jogokat követelni maguknak, amelyeket a ren­delkezések értelmében nem nyújthatnak vállalati veze­tőink. Mi tagadás, vannak még olyan emberek, akik ke­vesebb munkával akarnak több pénzt keresni. Erről beszélgettek a minap a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezetői. Szenvedélyesen magyarázták, adatokkal, tények­kel bizonyították, hogy baj van a minőséggel, mert idő­közönként sántít a szervezettség, néhány ember tudatos cselekvése. Például a technológiai fegyelem megsértése miatt esetenként nemcsak az expportgyártmányok minő­ségével van baj, hanem érezteti ez hatását a műszaki szövetek, a kendercikkek minőségében is. A beszélgetés refrénje volt a fegyelmezetlenségre velő hivatkozás: "Képtelenség fegyelmet tartani.. .* A "kérem szépen« néhány embernek nem elég ahhoz, hogy jó minőségű munkát végezzen... Gyönge eszkőz a rend­tartásban az agitáció... Kibeszélheti a lelkét a műveze­tő... Ha határozottabban szól, azt vágják vissza, hogy »ne fárassza magát, adatassa ki a munkakönyvet*, majd hozzáfűzik: "ne gorombáskodjon...* Máshol is hangsú­lyozzák a vezetők: már-már ott tartanak, hogy a jó szó nem sokat ér. Ügy hiszem, a párt- és szakszervezeti tiszt­ségviselők a gazdasági vezetők felvilágosító munkáját be­csülnék le, ha ezt elfogadnánk. Félretennénk azit a mód­szert, amely hivatott a dolgozók személyes érdekeinek megmagyarázására, a társadalmi felelősségérzet elmé­lyítésére. De nem vitás, a jó szó, a politikai munka is csak falrahányt borsó, ha nem párosul a vezetés kellő határozottságával, erélyével. Senki sem várja egyetlen üzemvezetőtől, műssaki dolgozótól, senkitől sem, aki a vállalati munkaüggyel foglalkozik, hogy csak agitáljon és könyörögjön. Ha szükség van rá, követeljen, s a rendel­kezésre álló törvényes eszközzel büntessék is a meg­átalkodott rendbontókat, fegyelmetlenkedőket. Nincs ha­tályon kívül helyezve az a lehetőség, hogy a fegyelem­sértőket helyezzék alacsonyabb munkakörbe, vonják meg tőlük a nyereségrészesedésig az ebédpénzt, vagy más fajta üzemi kedvezményt s k-'zinte hallani vélem a közbeszólásokat: könnyű ezt leírni, de mit tehetünk mi ha erre azt mondják: "Ne gorombáskodjanak velünk, adják ki a munkakönyvünket!* A határozottság, az erélyesség nem egyenlő a goromba­sággal, mint ahogy az is igaz, hogy gorombasággal sem lehet jobb belátásra bírni embereket. S ne higgye senki, hogy a szigor népszerűtlen, ha ideiglenesen okoz is sér­tödöttséget. Sőt akadhatnak a sértődötteknek szószólói is a munkakerülők kis táborában, de ezeket egyetlen sze­gedi üzemben sem szabad összetéveszeni a munkásosz­tállyal, a becsületes munkás emberekkel. S mit válaszolhatunk a jogtalanul követelőzőknek, a liberális vezetőknek? Azt, amit Beck Tamás igazgató­főmérnök mondott a fentebb említett Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat-i megbeszélésen: »Nem engedhetjük meg a fegyelmezetlenséget, még akkor sem, hainem két-három, hanem tiz vagy több ember kéri is ki munkakönyvét*. Itt álljunk meg egy pillanatra! Nem törvényszerű, hogy a fegyelembantókat -csak hozzájárulással lehet elengedni. Ha megsértették a törvényes rendelkezéseket, akkor járjanak el velük szemben a törvényes rendelkezések értelmében. Erre mondják mostanában pesties kifejezéssel »bumm, és akikor mi van»« Igen, ha csak egy üzemben járnak el ilyen módon, akkor nem nehéz megjósolni a következ­ményt, de ha mindenütt betartják a törvényességet, ki­húzzák a fegyelmezetlenség alól a talajt Aligha lehet kétséges, hogy a becsületes munkások a rendtartók mellé allnak, elítélve a naplopást, a fegyelmezetlenséget. A munka- és kötelességteljesítés dolgában nem lehet és ne is legyen alku. Azért szólunk erről nyomatékkal, mert sok művezető szemet huny a lógás, a minőségron­tás esetei fölött a békesség kedvóért. Pedig a megalkuvás nem a békességet és nem az üzem légkörének, hanem a fegyelmezetlenségnek biztosít háborítatlanságot. Az efféle liberalizmus nem tetszik a becsületes, jó munkásoknak. Igazuk van. amikor azt követelik, hogy legyen munka­helyükön emberséges hang, de úgy, hogy párosuljon ez­zel a rend, a szervezettség, a jó légkör. Becsületes, szor­galmas munkát követelni — ez sérthetetlen és sarkalatos elv, amit érvényesíteni kell minden üzemben, munkahe­lyein, mindannyiunk érdekében. Mindenütt lehet építeni az emberek munkakészségére, immkásbecsületére, csak ehhez nem olyan vezetésre van szükség, amely ölbetett kézzel nézi a fegyelmezetlenséget. Az kell, hogy a munkás lássa munkája hasznát, ne menjen kárba erőfeszítése. Ne forduljon elő, hogy a gyorsabban, jobbén elvégzett munkát szervezési hibák miatt elölről kell kezdenie, esetleg dolgozna, de nem tudnak munkát biztosítani számára. A közmondás szerint rend a lelke mindennek, s ez érvényes a gyárra, a munkahelyekre, a fegyelemre is. Régi tapasztalat, hogy ahol van elegendő munka, jó a szervezettség, rend honol, ott szinte nincs talaja a fe­gyelmezetlenségnek. Régen könnyű dolguk volt a veze­tőknek. könnyebb volt a tőkés bizalmi emberének. Nem agitált, nem kért, hanem parancsolt és megalázott. Ma nem lehet és nem is szabad basáskodni, gorombáskodni. De rendet kell tartaná emberien, és különbet, mint ami­lyen a tőkés gyárakban volt. Ez pedig nagy hozzáértést és rátermettséget kíván a vezetőktől, erőt, szaktudást az em­berségre és erélyre. Az ilyen vezetés erősíti a dolgozók bizalmát és távol tartja a fegyelmezetlenséget I| allottam már olyan ellenérvet is, hogy ezeket a jelenségeket nem helyes, nem politikus dolog emleget­ni, feszegetni. Azt hiszem, ezen nyugodtan túltehetjük magunkat. Zavarni egy üzem tervszerű munkáját, selej­tet gyártani, demoralizálni a munkafegyelmet — ezt kész­séggel elismerjük — apolitikus, káros, mindannyiunknak árt De beszélni róla őszintén: kötelesség. Az élet gyarapí­tása, az építés egyre növekvő üteme — tegyük hozzá: magunk és családunk igényeinek még gyorsabban növekvő üteme —, megköveteli, hogy mindenki teljesítse állam­polgári kötelességét, mindenki képessége szerint dolgozzék. Hogy pontosan csörrenjen mindenütt a bélyegzőóra, induljon a gép, ne szaporodjon a selejt, jobb minőségű, gazdaságosabb legyen a munka. A mindennapi kötelesség­teljesítés az alapja a jogok érvényesítésének, bővíté­sének, a jólét fokozásának. A mi társadalmunkban min­den az emberért van, de ez a minden csak becsületes munkából születhet. .. nagy pafc A MAGYAR SZOCIALISTA WU \ KASPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 120. szám 12 OLDAL ARA 80 FILLÉR Vasárnap. 1964. május 24. Kitűnő üzletkötési alkalmakra ad módot a BNV Dr. Vitéz András nyilatkozata Miért a békeP Közeledik a Budapesti Nem­zetközi Vásár kapuzárása. Hétfőn befejeződik a vásár­város idei, nagyarányú be­mutatója. A Magyar Táv­irati Iroda munkatársa fel­kereste dr. Vitéz Andrást, a Budapesti Nemzetközi Vá­sár igazgatóját és megkérte, összegezze az idei vásár je­lentőségét és vázolja a jövő évi terveket. — Az első és talán a leg­fontosabb, hogy az üzletemberek és a szak­emberek a világ minden tájáról szívesen jönnek Budapestre — mondotta Vitéz András. — A vásár nemzetközi ke­reskedelmi jelentőségét jel­lemzi: a tapasztalatok sze­rint a Budapesti Nemzetközi Vásár nagyszerű területe a szocialista országok* közötti munkamegosztás finomításá­nak, tökéletesítésének, az árucsere-forgalom szélesíté­sének. A baráti pavilonok vezetői érezhették — s ezt beszélgetések során el is mondották —, a magyar ven­dégek úgy tértek be hozzá­juk, mintha hazaérkeznének. — A Budapesti Nemzet­közi Vásár egyre előkelőbb helyet fog­lal el a vásárvárosok so­rában, mert a magyar ipar mind magasabb színvonalú ós mert a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron jók az üzletkötési lehető­ségek. A tőkés országokból érke­zett vendégek nemcsak hogy nem zárkóztak él. hanem sok esetben kezdeményezték a szakmai megbeszéléseket. Mostani vásárunk mérföld­kőnek tekinthető. Egymáshoz közel kerültek — bárhonnan is érkeztek a partnerek. i— Néhány szóval a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár árubemutatójáról: a külföl­diek megállapították, hogy mind a magyar, mind pe­dig a külföldi kiállítás gazdagabb, érdekesebb és értékesebb volt, mint a tavalyi. Ez figyelmeztet a jövő évre. A jövő évi Budapesti Nem­zetközi Vásáron az előjelek szerint még értékesebb ipari termékeket mutatnak be a kiállítók. Az országok kö­zött még nagyobb lesz a ver­sengés a jobb ipari termé­kek előállítására, s ez ör­vendetes. — Talán szerénytelenség nélkül megállapíthatjuk, hogy az idei Budapesti Nemzet­közi Vásár hozzájárult a szocialista országok közötti barátság, a gazdasági kapcsolatok elmélyítéséhez, valamint a különböző tár­sadalmi rendszerben élő or­szágok békés versenyéhez, eredményes tárgyalásokhoz — mondotta dr .Vitéz Auid­rás. • A Mineralimpex külkeres­kedelmi vállalat és a Szojuz Nyefteexport szovjet külke­reskedelmi vállalat között létrejött a Budapesti Nem­zetközi Vásár egyik legna­gyobb üzletkötése. A szer­ződés értelmében a szovjet vállalat 430 millió deviza­forint értékű nyersolajat és egyéb olajterméket szállít hazánknak. A szerződést ün­nepélyesen írták alá a két vállalat képviselői. • A vásár úgynevezett hét­köznapjai már elmúltak, be­fejeződtek a szakmai napok. Vasárnap és hétfőn teljesen a nagyközönségé már a vá­sár. A látogatók változatla­nul nagy érdeklődést tanú­sítanak iránta és a Városli­get útjai már szombaton reg­gel 9 órakor népesek voltak, a kapukat a hivatalos idő­pontnál korábban, fél tízkor megnyitották. Tíz órára va­lamennyi pavilon szinte zsú­folt volt. A szakemberek is válto­zatlanul nagy számban ke­resik fel a vásárt. A külke­reskedelem tárgyalószobái­ban is folytatódott, a munka. A Transelektro vállalat pél­dául az NDK Elektrotechnik Külkereskedelmi Vállalattal kötött szerződést százezer rubel értékű nagyfeszültségű elektromos készülék eladá­sáról. (MTI) Közgazdász­szemmel *«8Sr Sötét címek és a világosság őrei m M iért nem virágzott a dóci Virágzó Tsz? A Nílus igazgyöngye külpolitika + Napi összefoglaló + Külpolitika + Napi Szalal elnök hazánkba látogat ­Brif-Guayanáhan Zavargások Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívá­sára a napokban hazánkba érkezik Szalal marsall, a Je­meni Arab Köztársaság elnöke. Szalal elnök nemrégiben járt a Szovjetunióban, majd az elmúlt héten az Egyesült Arab Köztársaságban részt vett az asszuáni gát első sza­kaszának avatóünnepségein. A jemeni elnök jelenleg Bu­karestben tartózkodik. Még Kairóból való elutazása előtt nyilatkozott az MTI külóntudósítójának magyarországi utazásáról, s — mint mondotta — nagy várakozással te­kint a magyar államférfiakkal történő, minden bizonnyal hasznos, megbeszélései elé. Három éven belül most hirdették ki harmadszor az ostromállapotot Brit Guayanában, ahol az angol kormány igyekszik megakadályozni az ország függetlenné válását. A mostani zavargások egy községből indultak ki, de hama­rosan átterjedtek a fővárosra is. Tudósítások a 2. oldalon Az algériai miniszter- tett látogatásainak eredmé­tanács ülésén Ben Bella el­nök tájékoztatta a kormányt a Szovjetunióban, Bulgáriá­ban és Csehszlovákiában nyeiről, majd megvitatták a szocialista országok Algériá­nak nyújtott segítségét. • Max Reimann, a Né­met Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a nyugatnémet alkot­mány életbe lépésének 15. évfordulója alkalmából szom­baton sajtóértekezletet tar­tott Berlinben. Salvador Lopez Fülöp­szigeti diplomata szombaton egyórás megbeszélést folyta­tott Abdul Rahman malay­siai miniszterelnökkel. A megbeszélés után újságírók­nak kijelentette, megegyez­tek abban, hogy újból össze­hívnak egy háromhatalmi csúcstalálkozót — Indoné­zia, Malaysia és a Fülöp­szigetek részvételével — a malaysiai probléma megol­dására. összefoglaló + külpolitika + Napi összefoglaló + Legnagyobb zöldséges kertünkben A szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet üveghá­zaiban beérett az első cecei paprika. Napok óta szállíta­nak exportra és hazai fogyasztásra a termelőszövetkezet Képeinken: szedik és csomagolják a szépen fejlett paprikákat. (A hatalmas kertészetről lapunk 3. oldalán közlünk cikkeit) •

Next

/
Thumbnails
Contents