Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

A Intézkedések a népi ellenőrök vizsgálatai nyomán A népi ellenőrök legutóbbi vizsgálatai nyomán az illetékes főhatóságok számos intézkedést tettek a vizsgálatok során felmerült hiányosságok megszüntetésére. A népi ellenőrök vizsgálták az elmúlt időszakban az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi hálózat fejlesztésének tervszerűségét. Észrevételeik alapján az Országos Tervhivatal a 3. ötéves terv kialakításakor — a lehetőségekhez mérten — figyelembe veszi az állami és magánerőből épülő új lakótelepek kereskedelmi-hálózatfejlesztési igényeit. Az elavult földművesszövetkezeti egységek korszerűsítése ügyében a Pénzügyminisztériummal együtt — megvizsgálja: milyen lehetőségek vannak a SZÖVOSZ állóeszköz-fejlesztési alapjának növelésére. A SZÖVOSZ a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság indítványára tárgyalásokat kezdeményez, hogy a jövő évtől a fejlesztési alapot — amely a forgalom fél százalékát teszi ki — a megyékben az egyes szövetkezetek között arányosan használhassák fel. (MTI) "S Biszku Béla fogadta Louis Saillant-t Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön fogadta Louis Saülan-t, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát, aki a dolgozó nők helyzetével foglalkozó második szakszervezeti világkonferenciáról, Bukarestből hazatérőben átutazott Budapesten. A szívélyes baráti látogatásnál ott volt Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára is. Megkezdődtek a jelentkezések a dolgozók iskoláiba Megkezdődtek a jelentkezések a dolgozók általános és középiskoláiba. A felvételeket két ütemben bonyolítják le: május közepétől június végéig, majd augusztus 15töl szeptember l-ig. Az ipari technikumok esti és levelező tagozataira jelentkezőknek augusztus 1 és szeptember 10-e között felvételi vizsgát kell tenniök. A Művelődésügyi Minisztérium külön ismertetőt adott ki a gimnáziumok esti és levelező tagozatával kapcsolatos fontosabb tudnivalókról. Ebből egyebek közt részletes felvilágosítást kapnak az érdeklődők a tanítás időbeosztásáról, a beszámolókról és az iskolába járó dolgozókat megillető kedvezményekről. A minisztérium tájékoztatása szerint a felnőttoktatás tanterve, vizsgarendszere az űj tanévben változatlan marad; a dolgozók iskoláinak reformjával összefüggő változások csak fokozatosan a következő években, a reformtanterv bevezetésével párhuzamosan lépnék majd életbe. (MTI) Csengetés előtt és után Éjszakai látogatás a kéziszerszámgyárban V, Lassan minden fény kihunyt a Rigó utcai lakóházak ablakaiban. Csak két üzem, a kéziszerszámgyár — e a kábelgyár udvari épületei hirdetik égő szemekkel; itt még nem tértek nyugovóra. Erről beszél a gépkalapáos is, amely a kovácsműhelyben szabályos időközönként dobbant. Lüktet a gyár szíve, verj a taktust, a munka ütemét. A tanácskozás véget ér Hárman érkeztünk éjszakai munkásvédelmi szemlére, Kiss Lászlónak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkásvédelmi főfelügyelőjének vezetésével. A portás meglepődve fogad bennünket, úgy látszik, ritkán jönnek éjszakai látogatók a gyárba. Megafonon sürgeti a művezetőt; jöjjön azonnal, várják a kapuban. A csiszoló üzemrész művezetői irodájában, gyári szemlénk első állomásán rátalálunk a keresett művezetői-e. A napi munkáról, mint mondja, a teljesítésről, a problémákról vitatkoznak társaival. Az értékelő tanácskozás ezzel véget is ér. Az idő: öt perc múlva fél tíz. A festőműhelyben a mártó- és száritógép szalagja éppen az utolsó kört írja le. Csak néhány fogót hintáztat, 10—15 perce akaszthatták rá az utolsót, azok, akik a csomagolóasztal mellett egy fiatalember körül csoportosulnak. Az ifjú aktatás\ kával a hóna alatt láthaV tóan indulásra készen áll. Itt is vége szakad a tanácskozásnak. Ki seprűt fog. ki csomagolópapír után nyúl. A fiatalember is továbbáll aktatáskájával, talán közelebb a kapuhoz. Fél 10 múlt öt perccel. A csiszolóteremben 7 órás a munkaidő. A gépek régen elhallgattak, csak egyetlenegy van szolgálatban, mint valami ügyeletes. Előtte idősebb ember. Szabados György ül. Apró alkatrészeket csiszolgat védőszemüveg nélkül. Amikor meglát bennünket, nyúl a szemüveg után, s tovább dolgozik. Talán még duruzsol is magában : miért nem alszanak ezek otthon nyugodtan.— gj Később jött? Én is ezt kérdeztem tőle, miért dolgozik még mindig, társaj bizonyára már odahaza alszanak. Kísérőink közül válaszol valaki: — Ma később jött, mint a többiek, azért maradt bent tovabbSzabados bácsi lejjebb hajtja a fejét, mint aki szégyelli a választ. Üjabb alkatrész után nyúl és a csiszolókorong vijjog: nem... nem igaz... Ez csakhamar kiderül. A portás segít. Tőle kérdezem meg, mikor is jött be az üzembe Szabados bácsi. Bélyegzőkartonján apró lila betűk adják tudtul: 12 óra 10 perckor. Most este háromnegyed 10 van. Az első gépteremben két munkásnő szorgoskodik és két férfi csomagolja a szerszámokat. A kovácsműhelyben. ahol mint szív dobog a gépkalapács, talán éppen ezernégyszázadszor nyomja le ma az indítókart Kovács Mihály, hogy egyetlen ütéssel formálja fogószárrá az izzóra hevített vasat. Azt mondja, csak azért nem többször, mert ma a szokotthidegebb volt a vas mint más napokon. A szomszéd műhelyben két méter szélesre nyüt szájjal vicsorít az edzőkemence, forróságot lehelve. Gyöngyöző homlokú munkás. Molnár József dolgozik itt. Mit kérdezhetnénk tőle ilyenkor, néhány perccel 10 óra előtt? Vajon tudja-e, hogy a szomszéd műhelyekben termekben lényegében már fél 10kor vége volt a műszáknál;? ö itt egy pillanatra sem lankadhat A lángokat lehelő kemence kéri, követeli az újabb fogókat, nincs megállás. — Érzékeny masina ez. Az embernek együtt kell érezni vele. Ha itt is hagyom egyegy percre, szólok a szomszédnak, figyeljen ide, míg vissza nem jövök. Még ezt mondja, csak egyszer néz rám. az ajtóra egyszer sem, pedig az óra nagymutatója lassan a 12-eshez ér. Jöhetne a váltás. ( Nem dobbanás — dohogás A hulladékdaraboló gépnél hatalmas alkatrész-halom mögött Szűcs Andrásné dolgozik. A munkásvédelmi főfelügyelő intézkedik: addig ne működtessék tovább a gépet, míg rendet nem teremtenek körülötte és rendbe nem hozzák. Az acél darabolása közben ugyanis akkorát ránt a munkásnő kezén, hogy még nézni is rossz, hát még tartani a vasat. Szűcsné 16 éve dolgozik a gyárban, s mióta munkába állt a precíziós öntöde, ő csípkedteti apró darabokra a hulladékacélt. — Még egy év, s nyugdíjba megyek — mondja. — Talán akkorra ezt a gépet is kicserélik. Feljegyzés készül a baleseti veszélyről. Az élező műhelyben is jegyezni kell a tapasztalatokat. Itt a többi között egy újonnan felszerelt „Ister" márkájú gép áll. Elfelejtették bekötni a földelési hálózatba. Tíz óra műit, csak a kovácsműhelyből szűrődik még ki zaj, ahol a kalapács; az üzem szívét dobogtatja. Vajon akik felelősek az észlelt hibákért, hallják-e ezt a dobbanást, amit az éjszakai látogatásunk után inkább hangos dohogásnak hallunk? Nagy Pál II forradalom békés útjának lehetőségéiül Aminta tudományos szoHmiru cinizmus megfogalmazta a szocialista forradalom célját, nyomban felvetődött a hozzá vezető utak kérdése is. Ezzel kapcsolatban Marx és Engels a kispolgári jobb- és baloldali nézetekkel folytatott vitájukban a társadalmi viszonyok ós az osztályharcok elemzése alapján először is kimutatták, hogy az utak és a módszerek fetisizálása megengedhetetlen. mert azok mindig az adott helyzettől függnek. Másrészt a forradalom tartalmát nem a módszerek szabják meg. A szocialista forradalom feladata a burzsoázia megdöntése és a proletárdiktatúra megteremtése, következésképpen, ha ez megtörténik, szocialista forradalom megy végbe, függetlenül a módszerektől. Továbbá, a társadalmi viszonyok és az osztályharc vizsgálata azt bizonyítja, hogy vannak helyzetek. amikor a fegyveres felkelés elkerülhetetlen, de lehetnek olyan helyzetek is, amikor lehetőség nyílik békés úton megdönteni a burzsoáziát, a fegyveres felkelés viszont kudarcra van ítélve. Végül, ha a proletariátusnak módjában áll választani a polgárháború és a békés űt között, természetszerűen az utóbbihoz kell ragaszkodnia, mert a legkisebb vér- és anyagi áldozatokkal jár, és mert a legszélesebb tömegek számára megkönnyíti a szocialista átalakulást. Később Lenin újabb tényékkel bizonyította, hogy amennyiben az erő (a tömegéle többsége, a fegyver) a forradalom oldalán van, s ezért a burzsoázia képtelen fegyveres ellenállásra, a proletariátus a forradalmi erőszak békés eszközeivel is megragadhatja a hatalmat. E lehetőség létrejöttének elősegítése tehát egyenesen feladata a kommunista pártnak. Lenin az 1905—1907-es oroszországi polgári demokratikus forradalomban kidolgozta azt a politikát, amelynek a proletariátusra rókényszerített fegyveres felkelés győzelme után biztosítania kellett volna a forradalom békés továbbfejlődését. Az 1917-es februári forradalom után részletesen kifejtette a forradalom békés továbbfejlesztésének programját, amelyben a demokratikus feladatok (béke, föld, nemzeti önrendelkezés) következetes megoldását összekapcsolta a szocialista forradalom végrehajtásával és kihangsúlyozta a tömegek közötti szívós fel világosi tószervező munka fontosságát, valamint a gazdasági és politikai előrehaladás fokozatosságának elvét. 1917 szeptemberében ismételten aláhúzta, hogy ha csak egy százalék remény is van rá, meg kell kísérelni a fegyveres összecsapás elkerülését, és békés úton kell megvívni a szocialista forradalmat. A történelem tetben igazolta a forradalom marxista—leninista politikáját. 1919-ben a magyar uralkodó osztályok saját gyengeségüknél és a forradalom erejénél fogva fegyveres ellenállás nélkül voltak kénytelenek átengedni a hatalmat a proletariátusnak. A második világháború után Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban és Romániában békés úton győzött a szocialista forradalom, néhány más országban (Kínában. Jugoszláviában) pedig fegyveres harcokban. Történelmi tény tehát, hogy a szocialista világrendszer egyes országai fegyveres felkelésben, polgárháborúban, mások viszont békés úton születtek meg. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy korunk leghatalmasabb ereje, a szocialista világrendszer nem jöhetett volna létre, ha a megteremtő forradalmak vezetői hűtlenek lettek volna a marxizmus—leninizmushoz és kalandorpolitikát folytattak volna. Ha a kommunista pártok csak egyetlen utat ismertek volna el igaznak, ha nem készültek volna fel mind a fegyveres felkelésre, mind a békés útra, ha a döntő pillanatban nem tudtak volna a helyes útra lépni, a forradalmak nem győzhettek volna. r„„|| .. a második vicmeüett iágháborű után a jobb- és baloldali Szalymazi csúcsforgalom iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A MÉK szatymazi felvásárló telepén már tavaszi csúcsforgalom van. Egymás után indulnak a zöldséges vagonok az országba és külföldre. Még csaknem egy hónapig tart a spárgaszezon. Ízléses csomagolásban szállítják Nyugat-Németországba a nagyság és núnőség szerint osztályozott spárgát Állandó munkában vannak a rakodótargoncák. Ezekkel emelik le a beérkező árut és teszik vasúti kocsikba. A gépek nehéz fizikai munkától kímélik meg a telep dolgozóit, egyszerre öt mázsa súlyú ládákat megmozgatva. Képeinken spárga csomagolása ós karalábéval telt ládák rakodása látható. dogma ti zmus gátló hatásai ellenére egyre világosabbá vált. hogy az új helyzetben kiszélesedett a forradalom békés útjának lehetősége. A francia és az olasz kommunisták például e felismerés jegyében hozzáfogtak az új típusú demokrácia programjának kidolgozásához. Az Angol Kommunista Párt 1951-ben programba vette a parlament felhasználását a békés út lehetőségének kiaknázásához. 1953 elején hasonlóan cselekedtek a svéd és a norvég kommunisták is. 1956 februárjában az SZKP XX. kongresszusa kimutatta, hogy a korszak kedvezően megváltozott viszonyai között mind több országban kialakul a forradalom békés útjának reális lehetősége. tehát a kommunista pártoknak erre a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani. A XX. kongresszus e következtetését ' megerősítette a kommunista pártok 1957. évi. majd az 1960. évi moszkvai tanácskozása is. A hékés út lehetóségéA DGKSS Ul nek való_ raváltásáért folyó harc feladatai az élet követelményeinek megfelelően ma már fontos helyet foglalnak el az olasz, a francia, a belga, a holland, a dán, a svéd, a norvég, a finn. az angol, a kanadai, az indiai és más kommunista pártok programjaiban. A fejlett tőkés országok kommunistái nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy egységbe tömörítsék a legfőbb ellenség ellen, a monopoltőke valamennyi ellenfelét és közös erővel megdöntsék a monopol tőkés hatalmat. Meg vannak győződve, hogy a monopoltőke ellenes egység objektív feltételei már kialakultak. Az aktív lakosságnak 70—80 százalékát a munkából és bérből élők teszik ki. tehát a kizsákmányolták; a tulajdonképpeni burzsoázia aránya viszont mindössze 1—4 százalék, de a monopoltőkések ezen belül is csupán töredéket képeznek. E kis csoport érdekei kibékíthetetlen ellentmondásban vannak a lakosság óriási többségének érdekeivel. El kell érni, hogy a tömegek ezt szubjektíve felismerjék és kiszabaduljanak a különböző burzsoá hatások alól. A kommunista pártok mindent elkövetnek, hogy ez miélőbb bekövetkezzék. Munkájukban a hangsúlyt a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus híveinek közös feladataira helyezik. Szívós harcaik eredményei már megmutatkoznak: a tömegek egysége érlelődik és a monopoltöke államapparátusa egyre nehezebben működik. A küzdelem erősödik a monopoltöke ellen ós lépésről lépésre közeledik céljához. E marxista—leninista politikát ma is támadják a kispolgári elhajlások. Az utóbbi időben e támadások élére a Kínai Kommunista Párt vezetői álltak. Türelmetlenül követelik, hogy a kommunista pártok tagadják meg a békés utat és ragadtassanak fegyvert a tömegekkel. A kommunista világmozgalom azonban elutasítja ezt az antimarxista álláspontot. Egyetlen pártja sem mondott le a fegyveres felkelés jogáról, s élni is fognak vele, ha a helyzet úgy kívánja, de most például a fejlett tőkés országokban mást követel A békés útról Xt passzivitást, elszigetelődést és a harc meggyengülését eredményezné. Mindezért a kommunista világmozgalom pártjainak döntő többsége híven követi a marxizmus— leninizmus tanításait, alkotó módon alakítja ki a politikát, amelynek alapvető része a forradalom békés útján folyó szívós, nem látványos, fárasztó, de kétségtelenül sikeres küzdelem. St)TÖ OTTÓ X