Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-15 / 87. szám

Közvetlen gazdaságpolitikai feladat a helyes munkaerő-gazdálkodás — állapítja meg a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa elnökségének határozata — A munkaerőhelyzet, a dolgozók testi épségének védelme, az ipari átszervezés feladatai az SZMT elnökségi ülésén Csongrád megye munka­^erö-helyzetéről, a dolgozók testi épsége védelmével kap­csolatos feladatok végrehaj­tásáról, az ipari átszervezés szakszervezeti tapasztalatai­ról tanácskozott kedden dél­előtt a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésen részt vett és felszólalt Thurzó László, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének titkára és Juhász Ferenc, a SZOT szer­vezési osztályának munka­Az első napirend elő­1a Juhász József, az T vezető titkára volt. A beszámolót vita követte, majd az elnökség több ha­tározatban rögzítette a mun­kaerő-gazdálkodással kapcso­latos feladatokat Több káros jelenség A határozat a többi között megállapítja, hogy a jelenle­gi munkaerő-pazarlás, a ténylegesen jelentkező lét­számhiány a munkafegyelem lazulása, a munkásvándorlás, a bérfeszültség, s több káros jelenség nehezíti gazdaság­politikánk következetesebb végrehajtását, s a munkaerő­gazdálkodás javítása közvet­len gazdaságpolitikai fel­adattá Vált Ezért a szakszer­vezetek megyei bizottságai­nak és alapszervezeteinek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniok a helyes szemlélet kialakítására. A népgazdaság fejlődése megyénkben is a műszaki fejlesztés meggyorsításával, a munka- és üzemszervezés, a technológiai fegyelem javí­ival, a munkaerő gazda­ibb felhasználásával let. A szakszervezetek óvakodjanak a munkaerő­problémák eltúlzásától, mert minden túlzás károsan hat a megye iparfejlesztésére, a meglevő tartalékok feltárásá­ra. Elsődleges a nevelés Hangsúlyozta az elnökség határozata, hogy a munka­erő-hullámzás csökkentésé­nek elsődleges módja a neve­lés. A szakszervezeti bizott­ságok ezért foglalkozzanak rendszeresen a belépő új dolgozókkal, kutassák fel és hárítsák el azokat az oko­kat, amelyek a kilépésre ösz­tönöznek. Felhívta az SZMT közgazdasági és nőbizottsá­gainak figyelmét arra, hogy iparáganként néhány üzem­ben, vállalatnál nyújtsanak közvetlenebb segítséget a munkaerő-tartalékok feltárá­sához, a férfi munkaerő át­csoportosításához, a nők fo­kozottabb munkába állításá­hoz. Az SZMT munkavédel­mi felügyelősége pedig el­lenőrizze rendszeresen a túl­óra-felhasználást. A szakszer­vezetek a jövőben érjék el, hogy csak olyan esetben túlórázzanak üzemeinkben, amikor szükséges. Az utóbbi időben a nyug­díj-előkészítő bizottságok munkájában mechanikus módszerek alakultak ki. Nem fordítottak elég gondot arra, hogyha a munkások kérik, a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozhassanak. Ezért felhív­ja a szakszervezetek társa­dalmi bizottságainak figyel­mét a helyes szemlélet kiala­kítására, érvényesítésére. Sürgősségi sorrendben Igen fontos feladatként je­lölte meg az elnökség, hogy a szakszervezetek minden üzemben tárják fel a munka­és szociális körülmények fo­gyatékosságait, jelöljék meg a megoldandó feladatok sür­gősségi sorrendjét. Az építő- és élelmiszer­ipar munkaerő-ellátását a szakmák megyei bizottságai kezeljék kiemelten — hang­súlyozza a határozat. — Va­lamennyi iparági megye­bizottság szervezze meg a két ágazat munkaerő védel­mét. Az Építőipari Dolgozók Szakszervezete és az ÉDOSZ megyei bizottsága rendszere­sen ellenőrizze a munkaerő­gazdálkodás napi tennivalóit és fordítson nagy figyelmet a társadalmi kisegítő munka­erők foglalkoztatására. Külön határozati pontban tűzte ki az elnökség a ME­DOSZ és a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének konk­rét feladatait, a falu női munkaerő-tartalékainak be­vonásával a munkacsúcsok idején az üzemi étkeztetés, a szükséges napközi otthonok, a gyermekfoglalkoztatás megszervezésével kapcsola­tos feladatait. Tizenötmilliárd forint megtakarítás Világszínvonalú alumíniumipart építünk fl KISZ Központi Bizottságának javaslata 4 fiatalok vállaljanak védnökséget a rét• és legelőterületek felett A KISZ Központi Bizott" sága a falusi KlSZ-szerveze­tek és úttörőcsapatok fontos feladatává tette, hogy 1964­ben és az azt követő évek­ben mozgósítsanak minél több fiatalt a községük hatá­rában levő rét- és legelő­területek rendbe hozására. A feladat gyors végrehajtására főleg azért van szükség, mert a javítás, az öntözés és a trágyázás is csak az ápolt, megtisztított területeken nö­veli lényegesen a fűhozamot. A Központi Bizottság a töb­bi között javasolja a KISZ­szerveze teknek, úttörőcsapa­toknak, hogy vállaljanak védnökséget a rét- és legelő­területek felett. Harmadfokú árvízvédelmi készültség A hét második felében tetőzik a Tisza Csongrád megyei szakaszán Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi ügyeletének helyzetjelentése szerint tegnap délben Szol­noknál tetőzött a Tisza 853 centiméterrel. Az árhullám szempontjából jelentős víz­mércék vízállásai 14-én dél­ben a következők voltak: Csongrád 791 centiméter, Mindszent 804 centiméter, Szeged 747 centiméter. En­nek megfelelően már 13-án, a délutáni órákban elrendel­ték a Tisza Algyő és Csong­rád közötti szakaszán a har­madfokú árvízvédelmi ké­szültséget. Délebbre, Algyő­től a jugoszláv határig a víz­állásnak megfelelően másod­fokú készültséget rendeltek eL A Körösön is harmad­fokú készültséget kellett el­rendelni a Tisza-torkolattól egészen Öcsödig, rrúg a Ma­ros torkolati szakaszán a má­sodfokú készültség van ér­vényben. A vízügyi igazgatóság a le­vonuló nagy árhullám miatt már 13-án elrendelte az ár­vízvédelmi készenléti osztag felállítását. Szentesen, egye­lőre azonban könnyű felsze­szeléssel. Ma reggeltől elren­delték az árvízvédelmi össze­kötők készenlétét is, ami azt jelenti, hogy összehívták őket Szegedre, a vízügyi igazgató­ság központjába. A töltések egyelőre jól állják a levonuló nagy ár­hullám rohamát. Azonban máris szükség volt arra, hogy a töltésbe épített zsi­lipeknél és egyéb műtár­gyaknál a kisebb vizbeszöké­seket elzárják. A szakemberele véleménye szerint a hét második felére várható a Tisza tetőzése Csongrád megyei szakaszán. Magyarország egyik legje­lentősebb természeti kincse a bauxit Nemzetközi viszony­latban is számottevő bauxit­termelésünk Európában — a Szovjetunió termelését nem tekintve — a második, a vi­lágtermelésben pedig a he­tedik helyet foglaljuk el. A jövő szempontjából nagy je­lentőségű, hogy hazánk ba­uxitvagyona körülbelül 80 milliárd tonnára becsülhető, ez a mennyiség több évtized­re fedezi a timföldgyártás tervezett mennyiségét Alumíniumtermelésünk a felszabadulás előttinek több mint ötszörösére növekedett Az alumíniumkohászat to­vábbi fejesztését azonban fé­kezi az a körülmény, hogy hazánk szegény energiahor­dozókban. Az elmúlt néhány év alatt az alumíniumterme­lés meghaladta az ötvenezer tonnát és az ilyen nagyság­rendű termelés erősen igény­be vette a villamosenergia­termelést és voltak, idősza­kok, amikor az ipar és a la­kosság rendelkezésére bocsá­tott villamos energiának 11 —12 százalékát vette igénybe az alumíniumkohászat. Az utóbbi években a ba­uxitkincs hasznosításával az alumíniumipar országos je­lentőségűvé fejlődött. Szere­pét az is mutatja, hogy a nemzeti jövedelemnek más­fél százalékát termeli ki. Te­kintélyes mennyiségű bauxit és timföld kerül exportra, de az alumíniumot és alumíni­um-félkészárut is kedvezően exportáljuk. A magyar ba­uxit, timföld és alumínium vásárlói a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Lengyel Népköztár­saság, de exportálunk a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba és Ausztriába is. Ezekből is kitűnik, hogy a magyar bauxitvagyon jelentősége túlnő az ország határain és néhány baráti ország alumí­niumipari bázisát képezi. Bauxitvagyonunk tetemes Előnyös adottságaink van­nak a bauxitbányászat fej­lesztéséhez, a timföldgyártás növeléséhez a lehetőségek fi­gyelemre méltóak, ennek el­lenére az alumíniumfelhasz­nálás nem emelkedett kellő mértékben. Hazánk Dániával együtt az energiahordozók tekintetében az európai ranglistán az utolsók között foglal helyet Eddig az ország energetikai adottságai nem engedték meg az alumíniumkohászat megtöbbszöröződését. Az alu­míniumipar, különösen a fél­kész- és készáru gyártás fej­lesztése szempontjából nagy horderejű a magyar—szovjet timföld-alumíniumipari egyezmény, • amellyel feloldó­dik hazánk bauxitgazdasága és villamosenergia-szegény­sége közötti ellentmondás. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy a világpiaci áron olyan fémmennyiséghez jussunk, amelynek révén világvi­szonylatban is versenyképes alumíniumfeldolgozó-ipart fejlesztünk ki. Magyarország 1967-től 1980-ig fokozatosan növekvő mennyiségben, vé­gül 330 ezer tonna timföldet szállít a Szovjetunióba. Eb­ből az ottani rendkívül ol­csó villamos energia felhasz­nálásával 165 ezer tonna alu­míniumot készítenek és ezt a mennyiséget, tömbalumíni­um formájában, teljes egé­szében visszaszállítják ha­zánkba. Felmerül a kérdés: gazda­Internacionalista yeteránok utaztak a Szovjetunióba (T.iebmann felv.) Most a víz a legény a halászcsárdában A Magyar Partizánszövet- Októberi ség szervezésében kedden lomnak egy volt internacionalista veteránokból álló csoport indult a Szovjetunióba. Tag­Szocialista Forra­rs a polgárháború­nak. Moszkvai tartózkodásuk után ellátogatnak az egykori jai résztvevői voltak a Nagy harcok színhelyére. (MTI) ságos-e ez a feldolgozási mód? A timföld kiszállítása a Szovjetunióba nagy szállí­tási kapacitást köt le, a szállítási út oda-vissza na­gyon hosszú. Nem volna-e egyszerűbb az alumínium­gyártás idehaza villamos­energia-importtal megolda­ni? Az összes érdekelt szervek beható vizsgálatokat végez­tek és megállapítást nyert a gazdaságossági számítások­ból, hogy a vízi szállítás oda­vissza lényegesen gazdaságo­sabb a villamosenergia-im­portnál. A jelenleg Magyar­országon gyártott és a jövő­ben a Szovjetunióban előál­lítandó alumínium önköltsé­ge közötti különbség több­szörösen fedezi a szállítási költségeket A nagy távolságú villamosenergia-vezeték A villamosenergia-import­hoz körülbelül 2500 kilomé­ter hosszú távvezeték építése válna szükségessé. Ilyen nagy távolságú vezetéken az ener­giaszállítás műszakilag ma még nem lehetséges a háló­zati veszteség miatt. Az út­nak indított villamos energia a nagy távolságú vezetéke­ken útközben elveszne, már nem is jutna el a felhaszná­lóhoz. Ha sűrűn, egymás kö­zelében, a villamos energia továbbítására, transzformá­torállomásokat létesítenének, ezek horribilis összegekbe kerülnének. Ilyen nagy tá­volságú vezeték, ilyen nagy mennyiségű villamos energia szállítására még nem épült sehol a világon a mutatkozó műszaki nehézségek miatt. Felmerülhet az a javaslat is: nem lenne-e mód arra, hogy közelebbről hozzuk be a vil­lamos energiát A 165 ezer tonna alumínium előállítá­sához hozzávetőlegesen 3 milliárd kilowattóra villa­mos energia szükséges. Ez körülbeiül egymillió-kétszáz­ezer tonna egyezményes — hétezer kilókalória értékű — fűtőanyagnak falel meg. Há­rommilliárd kilowattóra energia — exportlehetőséggel — a Szovjetuniót kivéve — Európában egyetlen ország sem rendelkezik. Az alumíniumkohászat nagy mennyiségű villamos energiát igényel. Az a villa­mos energia, amelyet ha­zánkban 1600—2600 kaló­ria/kg, tehát viszonylag ala­csony fűtőértékű lignitre vagy barnaszénre telepített hőerőműből nyernek, önkölt­ség tekintetében nem veheti fel a versenyt a magas fű­tőértékű olcsó szénből, vagy még inkább vízi úton előál­lított villamos energiával. Hazánkban az alumínium önköltségéből 43 százalékot tesz ki az energiaköltség. Más országokban ennek csak a felét, míg a Szovjetunió­ban az olcsó vízi energiával termelt alumínium önkölt­ségéből csak 15—20 százalé­kot. Már ezekből is kitűnik, hogy a magyar—szovjet egyezmény mindkét fél szá­mára kedvező. A szovjet vi­zi erőművekben előállított villamos energia önköltsége jóval alacsonyabb, mint a vi­lágpiaci alumíniumárban számításba vett energia ára. Az egyezmény alapján mi a timföldet világpiaci áron szállítjuk a Szovjetuniónak. A Szovjetunió az alumíniu­mot szintén világpiaci áron szállítja vissza. Az alacsony önköltséggel, a világpiaci ár­nál olcsóbban előállított vil­lamos energia tehát alumí­niumba "építve* jut vissza hazánkba. Az egymástól vízi úton 3500 kilométerre levő magyar timföldgyárak és a volgográdi vízi erőmű mel­lett létesített alumíniumko­hó között jön létre termelé­si együttműködés. A magyar timföld vízi úton, a Dunán, a Fekete-tengeren, a Volga— Don-csatomán jut el a szov­jet kohóba. A vízi út azért is kedvező, gazdaságos, mert a szovjet vasércet Krivoj-Rog­ból Dunaújvárosba hozó szovjet uszályok visszafelé timföldet vihetnek. A nem­zetközi hajózásban nem egyedülálló az ilyen hosszú és még hosszabb szállítású út. Az Egyesült Államok, amely 1,9 millió tonna alu­míniumtermelésével a tőkés világ termelésének 50 száza­lékát adja, a világ bauxit­vagyonának mindössze 0,7— 0,8 százalékával rendelkezik és a szükséges bauxitot a Karib-tenger térségéből szer­zi be. Alumíniumiparunk távlatai A magyar alumíniumipar előtt kirajzolódtak a távla­tok. Beruházásokkal, re­konstrukciókkal, bővítések­kel készülnek a feladatok­ra. A 165 ezer tonna alumí­nium előállításához öt-hat Inola nagyságrendű kohót kellene építenünk, szükség lenne egyéb beruházásokra is. Ezek együttes költsége 15 milliárd forintot tenne ki. összehasonlításul említjük, hogy az 1964. évi teljes nép­gazdasági beruházási összeg 45 milliárd forint. Ha a 15 milliárdos beruházást ne­künk kellene megvalósíta­nunk, kevesebb lakás építé­sére kerülhetne sor, a mező­gazdaság, az ipar fejleszté­sére, egyéb fontos célra nem jutna olyan nagy összeg, mint tervezték. A magyar­szovjet egyezmény értelmé­ben nekünk csak a bauxitbá­nyászat fejlesztésére, a meg­levő timföldgyári kapacitás bővítésére, egy nagy új timföldgyár építésére, vala­mint a visszaszállított alu­mínum feldolgozására szük­séges prés- és hengermüvek építésére kell beruházásokat eszközölnünk. A kohászati, erőművi és egyéb kapacitá­soknak 15 milliárd forintos beruházásait a Szovjetunió valósítja meg. 1980-ban a Szovjetunióból visszaszállított, a magyar kohókban előállított alumí­niumból több jut a jármű­iparnak, az építőiparnak, va­lamint kábeliparnak, a cso­magolóiparnak, az élelmi­szeriparnak. Az építőipar je­lenlegi alumíniumfelhaszná­lása ötvenszeresére, a kábel­iparé nyolcszorosára, a jár­mü-közlekedésiparé ötszörö­sére, az élelmiszer-csomago­lóiparé tízszeresére, az sdény­és tömegcikkiparé pedig ki­lencszeresére emelkedik 1980-ban. Hogy a 165 ezer tonna alu­mínium milyen nagy meny­nyiség, mutatják a tájékoz­tató számok. Az autóbusz­ipar, a vasúti kocsigyártás, az építőipar egyre jelentő­sebb mennyiségű alumíniu­mot alkalmaz. Ha a 165 ezer tonna alumíniumot teljes egészében megkapná az au­tóbuszipar, évente 120 ezer autóbusz alumíniummennyi­ségét tudnák biztosítani. Ma már az építőipar is szíve­sen alkalmazza az alumí­nium ablakkereteket és ha a teljes 165 ezer tonna alumí­niumot erre a célra fordíta­nák, három és fél millió ab­lakkeret telne ki. Alumíniumiparunk fejlő­dését más adat is érzékelteti; 1962-ben a 4 kiló 31 dekás alumínium felhasználási fejkvóta lényegesen elma­radt a fejlett nyugati orszá­gok adatai mögött. Az Egye­sült Államokban az egy főre jutó alumínium felhasználá­sa 1965-ben 20 kilóra emel­kedik. 1980-ban a szovjet ko­hókban előállított, valamint a hazai üzemekben nyert alum'íniummennyiséggel csaknem 300 ezer tonnával az egy személyre jutó alu­míniumfelhasználás körül­belül 25 kilóra emelkedik. A magyar—szovjet timföld alu­míniumipari egyezmény fon­tos határkő hazánk ipari fej­lődésében. 1980-ban Magyar­ország alumíniumfelhaszná­lása már meghaladja az Egyesült Államok, vagy Franciaország, vagy a Né­met Szövetségi Köztársaság jelenlegi alumíniumfelhasz­nálását. Víg István Vasá rnap, 1964. április 19. DÉL-MAGYARORSZÁG 75

Next

/
Thumbnails
Contents