Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 85. szám 12 OLDAL, ARA 80 FILLÉR Vasárnap, 1964. április 12. Hruscsov elvtárs ma beszédet mond Moszkvában A Csehszlovák KP Központi Bizottságának nyilatkozata 0 Kereskedelemről és feladatairól Egészségügyi dolgozók nagygyűlése Szentesen Magyar-szovjet közös nyilatkozat A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének vezetésével 1964. március 31-től április 10-ig baráti viszontlátogatást tett a Magyar Népköztársaságban a Szov­jetunió párt- és kormányküldöttsége. A szovjet párt- és kormányküldöttség részt vett Magyarország felszabadulása 19. ' évfordulójának ünnepségein, felkeresett ipari és mezőgazdasági üzemeket, megis­merkedett a magyar népnek a szocialista társadalom építésében elért legújabb ered­ményeivel. A forró, testvéri légkörben le­folyt találkozások hozzájárultak népeink barátságának további megerősítéséhez. A szovjet párt- és kormányküldöttség forró köszönetét fejezi ki a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak, a Magyar Népköztársaság kormányá­nak és az egész magyar népnek azért a rendkívül szívélyes, testvéri fogadtatásért, amelyben mindenütt részesítették. A látogatás idején megbeszélésekre ke­rült sor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány küldött­sége és a szovjet párt- és kormányküldött­ség között, I. A felek eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió politikai és gazdasági helyzetéről, a két ország párt­jainak és kormányainak tevékenységéről, a szocializmust és a kommunizmust építő munka tapasztalatairól, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről. A Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttsége az egész magyar nép ne­vében őszinte elismerését fejezte ki a szov­jet népnek azokért a nagyszerű eredmé­nyekért, amelyeket a kommunista társa­dalom építésében a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és annak lenini Központi Bi­zottsága vezetésével elért. A Szovjetunió hatalmas ipari állam, amely nagy eredményeket ért el a kommu­nizmus anyagi-technikai bázisának megte­remtésében és a dolgozók életszínvonalá­nak emelésében. Vezető helyet foglal el a világűr meghódításában, a rakétatechnika és az atomipar létrehozásában, a tudomány és a technika számos más területén. A szovjet népnek a kommunizmus építésé­ben elért eredményei történelmi jelentő­ségűek, megvilágítják az emberiség fejlő­désének útját a boldog jövő felé. A szov­jet munkások, kolhozparasztok és értelmi­ségiek sikerei buzdítóan hatnak a magyar dolgozókra. A Szovjetunió párt- és kormányküldött­sége nagy örömmel állapította meg, hogy a magyar nép kiemelkedő sikereket ért el a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén, a jólét növelésében. A Magyar Népköztársaság dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspártnak és Központi Bi­zottságának tapasztalt vezetésével lelkesen, alkotó kezdeményezőkészséget tanúsítva, magabiztosan haladnak a szocializmus ma­guk választotta útján. A szovjet emberek szívből örülnek azoknak a sikereknek, amelyeket a magyar nép a szocializmus építésében elért. A szovjet küldöttség megállapította, hogy a magyar nép gazdag tapasztalatokat szerzett az állami munka, a pártépítés, va­lamint a gazdasági és a kulturális élet te­rületén. Ezekkel a tapasztalatokkal, ame­lyeknek alapja a szocializmus általános törvényszerűségeinek és az ország konkrét sajátosságainak helyes összhangja, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép értékesen járul hozzá a szocialista építés elméletéhez és gyakorlatához. A felek leszögezték, hogy a két ország kapcsolatai minden téren eredményesen fejlődnek. A küldöttségek többek között megállapították, hogy a nemrég létrehozott Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság máris lényeges eredményeket ért el, és ki­fejezték azt a meggyőződésüket, hogy a bizottság munkája révén tovább fejlődik és szélesedik a testvéri együttműködés a két ország népgazdaságának minden ágá­ban. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió közötti árucsereforgalom évről év­re jelentősen növekszik és az utóbbi hat évben több mint kétszeresére emelkedett. A felek azonos nézetet vallanak abban, hogy tovább kell bővülnie a szocialista or­szágok gazdasági együttműködésének a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében. Különösen fontosnak tartják távlati terveik egyeztetését és a kétoldalú együttműködés bővítésével egyidejűleg a többoldalú együttműködés hatékonyabb fejlesztését. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy sikeres együttműködés alakult ki a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió tudományos és kulturális intézményei kö­zött, és nagy jelentőséget tulajdonítanak az együttműködés továbbfejlesztésének. A magyar—szovjet együttműködés kiszé­lesítésében nagy szerepük van a társadal­mi szervezeteknek, a Szovjet—Magyar és a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, a két ország megyéi és városai, üzemei, tu­dományos és kulturális intézményei kö­zötti baráti kapcsolatoknak. A két fél mély megelégedéssel állapítot­ta meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatait a rendkívüli melegség és szívélyesség jellemzi. Ezek a kapcsolatok a szocialista nemzetköziség, a szoros együttműködés alapján, az idő meg­próbáltatásait kiállt testvéri barátság szel­lemében fejlődnek, megfelelnek a két or­szág népei alapvető érdekeinek, az egész szocialista közösség érdekeinek. II. A felek megállapítják, hogy a szocialista világrendszer erejének növekedése, a ka­pitalizmus mindinkább elmélyülő általá­nos válsága, a nemzeti felszabadító moz­galom fejlődése következtében, továbbá annak eredményeként, hogy erősödik a nemzetközi proletariátus osztályharca a tő­kés országokban, az erőviszonyok végérvé­nyesen a szocializmus, a haladás és a béke javára változtak meg. A különböző társadalmi rendszerű álla­mok kapcsolataiban a felek változatlanul a békés egymás mellett élés lenini elvét követik. Ez külpolitikájuk alapja, ez a je­len történelmi körülmények között az egyetlen politika, amely megfelel az em­beriség, a béke érdekeinek és megköny­nyíti a szocializmus hatalmas erőinek to­vábbi előrehaladását. A szocialista országok kezdeményezései­nek eredményeként az elmúlt években kedvezőbbé vált a nemzetközi helyzet, csökkent a nemzetközi feszültség. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió egyetért abban, hogy meg kell szilárdítani és tovább kell fejleszteni 9 már kivivőt', sikereket, el kell érni, hogy a nemzetköri helyzetben beállott enyhülés fordulópont­ja legyen a tartós békéért folyó küzdelem­nek. É célból tovább kell keresni a meg­egyezést az erre megérett nemzetközi kér­désekben, olyan határozott intézkedések meghozatalára kell törekedni, amelyek a világháborús veszély elhárítását szolgál­ják. Minden kormánynak, amely tudatá­ban van a népe sorsáért viselt felelősségé­nek, kötelessége elősegíteni a nemzetközi feszültség további enyhülését. A magyar nép tudatában van annak, hogy az emberiség békéjének, biztonságá­nak legfőbb őre a Szovjetunió. A szovjet állam fennállása óta a béke megőrzésének lenini politikáját folytatja. Történelmi je­lentőségű az emberiség számára a Szov­jetuniónak a békéért, a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért folytatott küzdelme, e harc­ban tanúsított állhatatossága. A békéért, a nemzeti függetlenségért, a népek barátsá­gáért világszerte küzdő százmilliók leg­főbb támaszukat, legjobb szövetségesüket látják a Szovjetunióban. A Szovjetunió a második világháború befejezése óta szaka­datlanul küzd a háború maradványainak felszámolásáért, a legégetőbb nemzetközi kérdések megoldásáért. Elsősorban a Szov­jetuniónak köszönhető, hogy az emberiség az utóbbi években az imperialisták által sorozatosan előidézett, súlyos nemzetközi válságok ellenére, elkerülte a világhá­borút. A szovjet nép nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság erőfeszítéseit a béke biz­tosításáért, az államok közötti békés egy­más mellett élés elveinek elfogadtatásáért és a szocialista közösség egységének, ösz­szeforrottságának megszilárdításáért vívott harcban. A szovjet emberek őszintén örül­nek annak, hogy a Magyar Népköztársa­ság szüntelenül növeli nemzetközi tekin­télyét, jelentősen bővítette külpolitikai kapcsolatait és tevékeny szerepet ját­szik az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A felek megállapítják, hogy a nemzet­közi feszültség enyhítése szempontjából rendkívüli jelentőségű az államok általá­nos és teljes leszereléséről szóló szerződés megkötése. Ugyancsak fontos minden olyan részegyezmény, amely e cél felé ve­zet. A genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet mindeddig eredménytelen a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok politikája miatt. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javas­latok jó alapul szolgálnak annak a fel­adatnak a megoldásához, amelyet az Egye­sült Nemzetek Szervezetének tagállamai a genfi leszerelési értekezlet elé tűztek. A magyar fél támogatja a Szovjetunió­nak és a többi szocialista országnak a tizennyolchatalmi bizottságban kifejtett azon erőfeszítéseit, hogy jöjjön létre szer­ződés az általános és teljes leszerelésről, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett, és tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek lépésről lépésre csökkentenék a fegyver­kezési hajszát, elősegítenék a nemzetközi feszültség enyhülését. Mindkét fél kijelenti, hogy továbbra is mindent megtesz az államok fegyveres erői létszámának és katonai költségvetésé­nek csökkentésére, a bombázó légierők megsemmisítésére, a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozásá­ra, a váratlan támadások megelőzését szol­gáló intézkedések meghozatalára és a föld alatti atomkísérletek eltiltására tett szov­jet javaslatok elfogadásáért. A felek megerősítik, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, valamint a többi szocialista ország álláspontja sze­rint, részben vagy egészben ki kell vonni és saját nemzeti határaik mögé kell visz­szavonni a külföldi területeken állomá­sozó csapatokat. Erre vonatkozólag a szo­cialista országok számos alkalommal ter­jesztettek elő megfelelő javaslatokat. A szovjet csapatok a Varsói Szerződés­ből eredő szövetségi kötelezettségek alap­ján tartózkodnak ideiglenesen a Magyar Népköztársaság területén. A szovjet csa­patok ideiglenes magyarországi tartózko­dását nem belső okok, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet teszi szükségessé. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársa­ság, a Varsói Szerződés többi szocialista tagországával együtt újból megerősíti azo­kat a javaslatait, hogy valamennyi külföldi csapatot vonjanak vissza más országok te­rületéről nemzeti határaik mögé. A felek állást foglalnak a csapatoknak az idegen területekről való teljes vagy rész­leges kivonása mellett, beleértve Magyar­országot is, ha azok a NATO-tagállamok, amelyeknek csapatai idegen területen ál­lomásoznak. megfelelő kötelezettségeket vállalnak, és egészen vagy részben vissza­vonják csapataikat nemzeti határaik mö­gé. Mindkét fél szükségesnek tartja hangsú­lyozni annak nagy jelentőségét, hogy létre­jött a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett atomfegyver-kísérletek meg­tiltásáról szóló szerződés, továbbá annak, hogy létrejött a Szovjetuniónak és az Egye­sült Államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezete által megerősített megállapo­dása, amely szerint nem juttatnak a világ­űrbe nukleáris fegyvereket. A magyar fél rendkívül jelentősnek tartja N. Sz. Hrus­csovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a világ állam- és kormányfői­hez 1963. december 31-én intézett üzenetét a határ- és területi viták békés rendezésé­ről. A felek kijelentik: el kell érni, hogy az atomenergiát már a mai nemzedék életé­ben csak békés célokra használják fel. Eh­hez jó kezdetül szolgálna atomfegyvermen­tes övezetek létesítése Közép- és Észak­Európában, a Balkán és a Földközi-tenger térségében, Afrikában és a világ más ré­szein, valamint az atom- és hidrogénfegy­verek további elterjedésének megakadá­lyozása. Ennek fő akadálya a NATO sok­oldalú atomhaderejének létrehozása, mert ez megnyitja az atomfegyverhez vezető utat a nyugatnémet revansisták előtt. A felek támogatják a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányának azt a ja­vaslatát, hogy a két német állam — a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság — vállaljon kötelezettséget, hogy nem gyárt, nem hasz­nál fel, nem szerez be és nem helyez el területén atomfegyvert, és a Lengyel Nép­köztársaságnak azt a javaslatát, hogy írja­nak alá megállapodást a Közép-Európá­ban elhelyezett atomfegyverkészletek to­vábbi növelésének eltiltásáról. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, mint korábban, most is úgy véli, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megkötése je­lentősen csökkentené az új háború veszé­lyét, hozzájárulna a világon uralkodó fe­szültség további enyhüléséhez és a biza­lom megteremtéséhez az államközi kap­csolatokban. Jelenleg a legfontosabb a nemzetközi feszültség legveszélyesebb gócainak meg­szüntetése. Sürgető kérdés ezzel kapcsolat­ban a második világháború maradványai­nak felszámolása és a német békeszerződés megkötése mindkét szuverén német állam­mal: a Német Demokratikus Köztársaság­gal és a Német Szövetségi Köztársasággal, így lehet megbízható módon pontot tenni a második világháború végére, és megfé­kezni a Nyugat-Németországban újjáéledő militarizmust, hogy Európa népei bizton­ságban érezhessék magukat. A Német De­mokratikus Köztársaság területén fekvő Nyugat-Berlin a szerződés megkötésével váljék demilitarizált várossá. A felek kijelentik, hogy teljes eltökélt­séggel állnak a szocializmus építésének út­jára lépett hős kubai nép oldalán, és teljes mértékben támogatják a Kubai Köztársa­ság kormányának öt ismert pontját, ame­lyeit a helyzet normalizálásának alapját képezik a Karib-tenger térségében. Mind­két félnek eltökélt szándéka, hogy a többi szocialista tagállammal, valamennyi béke­szerető erővel együtt segítséget és támoga­tást nyújt a kubai népnek a szabadságáért és nemzeti függetlensége megszilárdítá­sáért vívott igazságos harcához. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége most és a jövőben is messzemenő segítséget nyújt a szabadságukért és függetlenségü­kért harcoló népeknek. A felek kifejezik szolidaritásukat Dél­Vietnam népével, és mélységesen elítélik az amerikai imperialistáknak a szabad­ságáért és nemzeti függetlenségéért küzdő dél-vietnami lakosság ellen folytatott hábo­rúját. Felháborodással állapítják meg, hogy az Egyesült Államok agresszív körei­nek cselekedetei azzal a veszéllyel járnak, hogy a föld e térségében tovább terjed a háború. A felek támogatják Vietnam né­pének azt a követelését, hogy vessenek véget a külföldi imperialista beavatkozás­nak Dél-Vietnam belügyeibe, űzzék ki a betolakodókat, és ezzel Dél-Vietnam la­kossága kapjon lehetőséget belügyeinek intézésére. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió elítéli az imperialista hatalmaknak azt a politikáját, amely akadályozza a gyű­löletes gyarmati rendszer teljes felszámo­lását Afrika földjén. A felek nagy jelen­tőségűnek tartják az afrikai államok kül­ügyminisztereinek lagoszi értekezletén el­fogadott közös nyilatkozatot, amely hozzá­járult az afrikai országok együttműködé­séhez függetlenségük védelmében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió támogatásáról biztosítja a ciprusi népet abban a jogos törekvésében, hogy biztosítsa szuverenitását és területi épsé­gét, síkraszáll a Ciprusi Köztársaság bel­ügyeibe való minden beavatkozási kísérlet ellen, mert úgy véli, hogy egyedül a cip­rusi nép illetékes dönteni országa tovább­fejlődése kérdéseiben. A felek reálpolitikai lépésként értékelik és mint ilyet üdvözlik a Kínai Népköztár­saság és a Francia Köztársaság diplomá­ciai kapcsolatainak létrejöttét. A magyar és a szovjet fél ismételten kijelenti, hogy határozottan síkraszáll a Kínai Népköz­társaság törvényes jogainak helyreállítá­sáért az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az amerikai fegyveres erők kivonásáért Tajvan szigetéről, hogy ezzel vége szakad­jon az Egyesült Államok agressziójának ez ellen az ősi kínai terület ellen. A felek támogatják a koreai népnek és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az amerikai megszállás be­szüntetésére, az Egyesült Államok csapa­tainak Dél-Koreából való kivonására, Ko­reának demokratikus és békés alapon tör­ténő újraegyesítésére vonatkozó jogos kö­vetelését. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista országok kezdeményezésére, (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents