Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

Május 2-161 Egyetemi, főiskolai egy üttesek seregszemléje Szegeden Az idén az ország három vidéki városában rendezik meg a 70 felsőoktatási intézmény — egyetem, főiskola, stb — műkedvelő együtteseinek seregszemléjét. Egerben a felszabadulás évfordulóján már megkezdődött, Szege­den május 2-án kezdődik a háromnapos eseménysoro­zat, Keszthelyen pedig a Helikon-ünnepségek programjá­ban május 14 és 17. között tartják a bemutatókat A seregazemlék befejező napján a legjobban szerepelt együttesek és szólisták díszelőadása szerepel a program­ban. Az egri, a szegedi és a keszthelyi bemutatókon azok az együttesek és szólisták vesznek részt, amelyek és akik a városi, a kerületi, illetve a járási seregszemlé­ken kiérdemelték az aranyi okozatot, ezenkívül legalább három alkalommal szerepeltek szűkebb hazájuk — a község, a város, az iskola — különböző rendezvényein. A vetélkedőkön legjobban szereplő műkedvelők arany, ezüst és bronz plakettet, illetve emléklapot kapnak. Olnaiéiiik írják Az emberek is átalakulnak' Tavaszi történetírás Baktóban Kukák a kapualjakban Különösen a Belvárosban szembetűnő amikor bené­zünk, vagy belépünk a szép, nagy házak kapualjába, ott mindenütt a Kukák fogad­nak bennünket Előfordul, hogy már az utcán találko­zunk velük napokon ke­resztül, vagy a fal mellett díszelegnek. Ügy gondolom, meg lehetne találni a mód­ját annak, hogy e nem dí­szítés céljaira, de a minden­napi életünkhöz szükséges és a modern higiéniát szol­gáló edények eltűnjenek a sokszor keskenyre méretezett kapubejárókból, és ahol csak lehet, külön helyiséget biz­tosítsanak számukra. Sokszor az edények mellé szórják a szemetet, terjeng a por és főképpen nyáron a kellemet­len szag nem válik a lakó­házak és Szeged díszére. D. Bárdos M. Két kis bolt helyett egy nagyot A Tápéi utca és a Molnár trtca sarkán van az 5l-es számú élelmiszeráruda, ami nagyon kicsi üzlet, az igé­nyeknek már nem felel meg. A másik sarkon egy régi sü­töde boltjában csak kenye­ret árusítanak január óta és itt naponta még egy mázsa, kenyér sem fogy él. Célsze­rűbb lenne, ha itt megszün­tetnék a kenyérárusítást ós a régi sütőházzal együtt egy nagyobb, modern árudát lé­tesítenének. Daróczi István Tápaj u. 58. Muzsikáló iskola Szeged legrégibb, legöre­gebb szövetkezete a cipé­szeké. Még 1908-ban alakult. A felszabadulást negyven­öten köszöntötték együtt. A szocialista szövetkezet névle­gesen egyik napról a másik­ra megszületett. Az emberek átalakulásához azonban sok­kal több időre volt szükség. 1948-ban fuzionáltak először; hetvenöten lettek. Ma már — részben új fúziókkal, részben pedig fejlődés foly­tán — négyszázötvenen van­nak. 1960-ban új üzemházat építettek a Cserzy Mihály utcában. A sok millió forin­tos épületben jól felszerelt öltözők, fürdők, kultúrterem biztosítják a szövetkezet dol­gozóinak szociális igényeit Az új épület modern mun­katermeiben azonban a ci­pők elkészítése továbbra is a régi bevált és megszokott módon folyt, egészen a múlt év májusáig. Tavaly májusban történt a nagy változás! Az Április 4 Cipő-. Csizma- és Papucské­szítő . Ktsz 900 ezer forintos beruházással áttért a mo­dern szalagszerű cipőkészí­tésre. A termelékenység a tervezett 20 százalékkal szem­ben 25-tel emelkedett. A cipők elkészítésének költsége jelentősen csökkent Napon­ta 300 pár cipőt raknak do­bozokba a szalag végén. Szeged legrégibb és legöre­gebb szövetkezetének tagjai tehát új, modern üzemet vallhatnak magukénak, amelyben nemcsak a falak, és a munkagépek cserélőd­tek ki, hanem az emberek is fokozatosan átalakulnak: méltók felvett nevükhöz. Tavasz van. A Felszabadu­lás Tsz gazdái ls idegesek, egy nyeletre szeretnék „fel­falni" az egész 5 és fél ezer holdas határt. Traktorok le­sik a táblák szélein percről percre a földet, ott vannak az emberek is gépekkel, szer­számokkal felfegyverkezve ... Ebben a nagy tavaszi izga­lomban alig gondolhatnak arra, hogy ünnep van, s ilyenkor ha nem többre, de egy percre megállunk, meg­gondoljuk, hol is kezdtük, s meddig is jutottunk az em­lékezetes 1945-ös tavasz óta. Árendás György, a kocsis fiúból lett szövetkezeti elnök emlékezik elsőnek. Baktóban saját földje sen­kinek sem volt. Ezek a föl­dek városi haszonbérletek voltak akkor. Tulajdonkép­pen a földosztás után kezdő­dött itt az élet. Jó a közös föld Hegedűs Ferenc a földosz­tás napjára még nem ért ha­za a háborúból. 1946-ban jött meg, s itthon akkor már 13 hold várta. Nem azok osztot­ták neki. akik éppen a föld ígéretével csalogatták ld a háborúba, de jól esett neki. Tanyát vert az új birtok sarkára, kocsit, lovat szer­zett, s a 13-ból — amint most visszaemlékszik — 6 hold meglehetősen termett is. Mégis mintha nem így kép­zelte volna el az ő saját földbirtokosságát. Most ő is itt van a dűlőúti sokadalom­ban, tőle várják az emberek a szót, hogy most már kezd­hetik, jó a föld! 1140 hold tartozik a brigádvezetősége alá. — 1950-ben volt, amikor eljött hozzám egyszer az el­nökünk, hívott elmondta, hogy mi lesz itt Kaptam rajta, egy szóval sem sajnál­Némi kajánkodó éllel azt mondhatnám: görög istenek vették birtokukba a Tábor utcai nagy házat. Földszint­jén Bacchus földi helytar­tója. a pincegazdaság székel, emeletén pedig a képzőmű­vészet és zene múzsái osz­tozkodnak. s úgy tetszik, ez utóbbi múzsa a hódítóbb: kővetőinek egyre népesebb tábora mind szűkebben fér az emelet felén, előbb-utóbb jusssolnia kell amannak ter­melt is. Tizenkét év Mert ott kell kezdeni, hogy az első zeneoktatási reform szellemében 1952-ben létrehozták a városi zeneok­tatást. Hogy is volt ez ak­kor? Zucker Hilda zongora­tanárnőt — aki a budapesti Zeneművészeti Főiskolán vé­gezve. hosszú ideág nem ju­tott álláshoz, privát lecke­adásból tartotta fenn magát, b csak a megelőző években került a szegedi zenekonzer­vatóriumba — kinevezték igazgatónőnek. Azóta is az iskoia élén állva saját em­lékeiből követheti nyomon a fejlődést. öt ét huszonkettő öt kinevezett és néhány óraadó tanárral vették át a helyiséget: az épület föld­szinti üres, elhanyagolt ter­meit, melyekben egy villany­körte sem volt akkor. Ha befejeződött estefelé a taní­tás, valamelyik kolléga fog­ta a rólóhúzó rudat, s lerán­totta a redőnyt, mint egy boltban. Háromszáz növen­dékük volt akkor — ma pe­dig hatszáznegyven. Míg a növendékek száma megkét­szereződött, sokszorosára nőtt a nevelői testület is. Ma már huszonkét kinevezett és négy i óraadó tanár oktatja a kü- 1 lönböző hangszerek haszná­latát, s vezeti a növendéke­ket a zene gazdag birodal­mába. A gyerekek — altalános és középiskolások — természe­tesen nemcsak ebben az is­kolában ismerkedhetnek a zenével. Ezt a célt szolgálja az általános iskolák zenei tagozata, mely Szegeden a Tanárképző Főiskola gya­korló iskolájában, a rókusi és a Hámán Kató, valamint •megszűnőiéiben az egyik pe­tőfitelepi általános iskolában működik. Azonban hangsze­res zeneoktatás voltaképpen csak itt, a zeneiskolában fo­lyik. Igény és módszeresség Az igazgatónő elmondta, mit vár az új zenei reform­tól: — Módszerességet ós igé­nyességet, Az első reform fejlődésnek indította a száz éve egy helyben topogó ze­neoktatást. De még mindig hiányosnak érzem a módsze­rességet. mely nélkül sem­miféle eredményes oktatás nem lehet. S ekkor ismét az első re­form óta eltelt időre gondol, s nagyon emberien, melegen azt mondja: — Még mindig együtt van a törzs: az iskola alapító tagjai, kartársaim. Nélkülük nem tudtam volna megbir­kózni ' mindazzal a feladat­tal. amit az iskola létreho­zása és fejlesztése megkö­vetelt. Jó közösség. Ott fejezem be, ahol el­kezdtem. A zene múzsája ebben a jó közösségben érzi otthon magát N. F. 1962-ben írták be az első dátumot a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi üzemegysége Felszabadulás brigádjának naplójába. Áp­rilis 4-e tiszteletére alakultak, s ezért vá­lasztották felszabadulásunk emlékére a Felszabadulás nevet. Azóta két év tett el. Még ma is öten vannak a brigádban, Kiss Györgynét választották vezetőjüknek. Süli József né. Fodor Józsefné, Rokolya Sándorné és Kucsay Sándor — addig egy­más mellett dolgozott és mégis, a brigád­élet elég sok változást hozott mindannyiuk számára. Megalakulásuk előtt csak egymás mellett, azóta pedig együtt dolgoznak. Az egyéves évfordulón nem kapták meg a szocialista címet. Ezen az április 4-én már kétéves fennállásukat ünneplik. Most? Az értékelés előtt csupán jóslatokba bocsát­kozhatnánk. Az üzem szakszervezeti bi­zottságán csak annyit mondtak, ők is esé­lyesek rá. Tavalyi eredményeik azt igazolják, hogy termelési, minőségi, anyagtakarékossági vállalásaikat teljesítették. Ezekkel tehát nagyobb baj nem volt, de a szocialista cím­hez ennél sokkal több kell. .. Szocialista módon élni". — Mi nem járunk gyakorta összejövete­lekre. asszonyok, vagyunk, netn engedi az otthoni elfoglaltságunk — mondja a bri­gádvezető'. Ez nem is baj. Nem kell erőltetni a kö­zös programokat. Kulturálódni nemcsak közösen lehet. Színházba járni, könyvet ol­vasni kinek-kinek érdeklőlése szerint kell. Ez pedig külön-külön idejükhöz mérten valamenyien megteszik. Társadalmi munka? A húszórás felaján­lásnak valamennyien eleget tettek. Ezenkí­vül: Fodor Józsefné és Rokolya Sándorné tavaly augusztus óta szakszervezeti bizal­mi, Süli Józsefné pedig, aki tanácstag is, az üzemi szakszervezet nőfelelőse. A Felszabadulás brigádban mindenki tö­rődik a másikkal. Ismerik egymás gond­ját-baját és ha kell, segítenek is egymás­nak. öten vannak, porit úgy, ahogyan ala­kultak. Talán a közeljövőben gyarapodnak majd Molnár Józsefnéval, aki alig fél éve jött az üzembe és tőlük tanulta a szakmát. Az egyéves évfordulón nem kapták meg a szocialista brigád címet. Nem a munká­juk ellen volt kifogás, inkább az egyéb kö­vetelményeknek nem tettek 100 százalékig eleget. Azóta még egy év telt el. És most? A szakszervezeti bizottságon annyit mond­tak, hogy esélyesek a megtisztelő címre. Tizenhétmillió turista A Szovjetunióban 17 millió személy tölti szabad sagat szakszervezeti beutalóval tu­rista útvonalakon. Még négy évvel ezelőtt a Szovjetunió­ban a turisták száma csak nyolcadennyi volt. Napja­inkban nagyon sokat tesznek a turistaság fejlesztése érde­kében. például ezen a nyáron a Szovjetunióban 400 turista­ház, pánzio és camping, var lamint 2400 turista tábor nyí­lik meg. Az új turistabázisok építé­sére az állam körülbelül 20 millió rubelt irányzott elő. A turisták számára 500 kü­lönféle útvonal áll rendelke­zésre. Még olyan távoli vi­dékeken is vannak turista­útvonalak, mint Dél-Szaha­lin, tam a 13 holdat, mint ahogy ma sem sajnálom. — A kis tanyának már csak kidőlt, bedőlt katánggal benőtt romjai állnak odakint a külső baktói határban. A második világháborús föld­éhes parasztkatonának szép városi háza van. Földet mü­vei most is, de nem vágyik vissza a pusztára, mert fe­lülkerekedett a földön. A régi r(*sz legelőkön rizs terem most, jelenleg is 4 millió forint a rizstermesztés terve. Máskor, amikor Hege­dűsek egyénileg estek neki a baktói pusztának, talán tíz­év alatt sem adott az ennyit. Aki visszatéri Jó kilométerrel odább ugyancsak vetögépekkel bí­belődnek. Egy borsóval fel­öntött, indulásra kész gép mögött áll Szabó D. József 61 éves gazda. A 19 év tör­ténetét imígyen sűríti egyet­len mondatba: — Amikor én fiatal vol­tam, egy napig sem szeret­tem iskolába járni. Most pe­dig ha letagadhatnék 30 esz­tendőt az életemből, minden iskolát kijárnék, amelyiknek valami köze van ehhez a me­zőgazdasághoz. — Sója Imrét régi isme­rősként üdvözlöm, valami­kor tagja volt a baktól föld­osztó bizottságnak is. Tud­tam róla mindig, hogy föld­éhsége talán a legnagyobb volt a többiek közt, de nem­csak szerette, féltette is. 1956-ban azok közé tartozott, akik félve a bizonytalanság­tól, kiléptek. Most már nem szégyelli bevallani: a szö­vetkezeti tagság után se­hogy sem ízlett neki a lovas­eke szarva, vissza is tért csakhamar Visszahozta a juttatott földjét is, meg az örökjét is. — Meg tudná-e mutatni, hol volt a földje hajdanában — kérdeztem tőle. — Elszántották már az utakat is, alig találnék oda, de nem is akarok. Jobb így együtt a többiekkel, a gépek­kel. Meg kell lennie A kertészet szeme fénye a baktój parasztközösségnek. Stifter József a régi, másfél holdas kiskertész, amikor először kapott 800 ezer fo­rintos termelési tervet, ijed­tében majdnem megnémult. Olyan csillagászati számnak találta ezt, hogy még csak nevetni sem tudott rajta. Most ugyanez az ember, mint főkertósz. 5 millió forintnyi értékű zöldség megtermesz­téséért felelős. Nem fél, hogy nem lesz meg, már csak azért is meg kell lennie, mert 5 millión felül premi­zálják a kertészeket. A 248 nyugdíjassal együtt 950 szövetkezeti gazda «M itt, s az összes szövetkezeti va­gyon 49 millió forint. Más­kor az itteni termés csak ép­pen annyi lehetett, amennyi a létfenntartáshoz kellett. A hason nem spórol Itt már senki, mégis 26 millió fo­rint értékű árut tesznek az idén is a nagy nemzeti konyha, a népgazdaság asz­talára. Eddig jutottak hát a bak­tói újgazdák 1945-től mos­tanáig. Csépi József Tizenhárom új brigád A Csongrád megyei Építő­ipari Vállalatnál az 1963-as évben a munkaverseny ala­kulása nem volt kielégítő. A vállalat különböző építkezé­sein csak 195-en dolgoztak brigádban. A múlt évi 15 brigád mellé ebbén az évben már az első negyedben 13 új alakult, ami azt jelenti, hogy több mint 300-ra emelkedett a brigádtagok száma. A bri­gádmozgalom fellendülése, valószínűleg rövidesen meg­1 mutatkozik majd a vállalat (Somogyi Károlyné felv.i termelési eredményei ben is. Csütörtök, 1961. április 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents