Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

Felszabadulási ünnepségek Budapesten társadalom teljes felépítésé­nek szakaszába lépett. Magyarország ma valóban szabad, független, virágzó állam, a szocialista országok hatal­mas családjának tagja. Milyen nagyszerű utat tett meg Magyarország történel­mileg rövid idő alatt! Ma­gyarország dolgozói, miután gyökeres társadalmi változ­tatásokat hajtottak végre, ötszörösére emelték az or­szág ipari termelésének vo­lumenét, új iparágakat hoz­tak létre, megvalósították a mezőgazdaság szocialista át­alakítását, igazi kulturális forradalmat vittek véghez. A magyar dolgozók széles körű szociális jogokat kap­tak, életük szebb lett. Általában úgy tartják, hogy a számok unalmasak. Van­nak azonban olyan számok, amelyeket nagy megelége­déssel mondunk ki. Ezek a számok a nép munkájának eredményeit összegezik; több millió tonna új fémet, újabb gépeket és szerszántgépeket, közszükségleti cikkeket. E számok alapján is kirajzoló­dik előttünk az új, szocia­lista Magyarország. Hruscsov elvtárs ezután részletesen szólt a magyar ipar termelésének emelkedé­séről, az újjászületett ma­gyar faluról. A párt helyes politikája megedzette a munkás-paraszt szövetséget A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, élén Kádár János elvtárssal, mindent megtett annak ér­dekében. hogy a parasztok a közös gazdálkodás előnyeinek felismerése alapján tudatosan vállalják a törvényszerű, el­kerülhetetlen áttérést az új életformára. A pártnak ez a politikája vitte a magyar faluban tel­jes győzelemre a szocia­lista termelési viszonyokat, megedzette és megszilárdítot­ta a magyar munkások és parasztok szövetségét, a nem­zet szocialista egységének alapját. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a gyakorlatban bi­zonyította be, hogy ez a ha­talmas fordulat — a kispa­raszti egyéni gazdálkodásról áttérés a föld társadalmi megművelésére — egyáltalán nem vonja szükségképpen maga után a mezőgazdasági termelés csökkenését. A ma­gyar falu szocialista átalaku­lásának időszakában az or­szág mezőgazdasági termelé­se növekedett, ez pedig jó alapot teremt a magyar dol­gozók egyre növekvő szük­ségleteinek kielégítésére. Magyarország mindig bő­velkedett tehetségekben. A magyar kultúra haladó ha­gyományai nagy fejlődésnek indultak a népi hatalom éve­iben. Az ország dolgozó ér­telmisége alkotó erejét a ma­gyar nép szocialista jövőjé­ért vívott harcnak szenteli. A magyar kommunisták sokat tettek azért, hogy egy­séges nemzeti-népi frontba tömörítsék a lakosság legszé­lesebb rétegeit; munkásokat, parasztokat, érteimiségieket. Nagyszerű eredményeket ho­zott az a politika, amely va­lamennyi nemzeti erő tömö­rítését és a szocialista épí­tésbe való bevonását célozta. A kommunisták sohasem emelnek válaszfalakat ma­guk és a pártonkívüliek közé. távol áll tőlünk az elbizako­dottság és az önhittség min­denféle megnyilvánulása. A kommunisták arra töreked­nek, hogy a szocializmus esz­méje valamennyi dolgozónak szívügye legyen, hogy a tár­sadalom valamennyi tagja az új élet Öntudatos és tevékeny alkotója legyen. Mindez, elvtársak, arról ta­núskodik, hogy az az ügy, amelyért 1919-ben a hős for­radalmárok harcoltak, ame­lyért a Horthy-rendszer elleni harc résztvevői életüket ál­dozták — ma diadalmaskodik a magyar földön. Az önök győzelmei újra megmutatják az egész világnak, hogy mire képes a munkásosztály, a dolgozó parasztság és minden dolgozó, amikor kezébe ve­szi a hatalmat és maga in­tézi a sorsát. Az új társadalom építése nem egyszerű. Megköveteli a szocialista építés gazdasági törvényeinek mélyen szántó ismeretét, megköveteli azt a képességet, hogy e törvények­kel összhangban cselekedje­nek, hogy alkotó módon lássanak az Időszerű feladatok megol­dásához, hogy nagy szervező és politi­kai munkát végezzenek. Ezek a — marxista—leni­nista pártokra jellemző —vo­nások különösen szükségesek voltak ama bonyolult és ne­héz körülmények között, ame­lyekbe Magyarország az 1956­os események során került. Meg kellett küzdeni az ellen­forradalmi lázadás következ­ményeivel és egyidejűleg ki­javítani azokat a hibákat, amelyek Rákosi személyi kul­tuszával voltak kapcsolatban. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak kemény harcot kellett vívnia mind a dog­matizmus, mind a revizio­nizmus ellen, meg kellett küz­denie azért, hogy vistztállítsa a néptömegek bizalmát forra­dalmi élcsapata iránt, és hogy megszilárdítsa a proletárál­lam társadalmi alapját: a munkások és parasztok szö­vetségét. Ma már mindenki láthatja, hogy a magyar kommunisták sikerrel birkóztak meg ezek­kel a feladatokkal, el tudtak igazodni a bonyolult helyzet­ben, következetesen kijavítot­ták az előző vezetés hibáit. Újjáteremtették a marxista­leninista pártot, megszilárdí­tották a szocialista államot, mozgósították a magyar dol­gozó népet szocialista vívmá­nyainak védelmére. A párt és annak Központi Bizottsága, élén Kádár János elvtárssal, hazájának hú fiával, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiváló harcosá­val, példáját adta a rugalmas, marxista—leninista takti­kának. annak, hogyan kell együtt dolgozni a tömegekkel és egész politikájában a töme­gekre támaszkodni. A szemé­lyi kultusz hátrányos követ­kezményeinek kiküszöbölése, a szocialista demokrácia ki­bontakozása biztosította, hogy a széles néptömegek támogas­sák a párt és a kormány po­litikáját. elősegítette a kon­szolidáció sikerét. A magvar kommunisták annak érdekében mun­kálkodtak és munkál­kodnak. hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, az egész magyar nép kije­lentse: -Az élet szép és él­ni jó!« együttesen elgondolkodnunk azokon a szervezeti formá­kon, amelyeknek a keretei között tökéletesíteni lehetne a KGST-országok, a Varsói Szerződésben részt vevő or­szágok között az állandó vé­leménycserét. a külpolitikai összeegyeztetését. A függet­len és egyenjogú szocialista népek közösségének erősöd­nie és fejlődnie kell. Ez a szocialista világrend­szer új sikereinek záloga! Elvtársak! A kommunis­ták mindig úgy vélték, hogy a sikerek és eredmények nem születnek' Önmaguktól, azokért hosszasan és kitartóan kell küzdeni, oly módon, hogy egyesítjük erőfeszítéseinket és állan­dóan törődünk a szocialista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­nek és összeforrottsásának megerősítésével. Ez különö­sen fontos a jelenlegi körül­mények között, amikor a Kí­nai Kommunista Párt veze­tői nyíltan jelentkeztek sza­kadár álláspontjukkal. Ez az álláspont a nemzetközi kom­munista mozgalom fő vona­lának nyílt í-evíziója, reví­ziója annak a vonalnak, amelyet a marxista—leninis­ta pártok az 1957. és 1980. évi moszkvai tanácskozásu­kon közösen dolgoztak ki. A Pravda ma közölte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága februári plénumának anya­galt a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységéért vívott harcáról. Ezek az anyagok ismertetik pártunk álláspontját, elvi politikai értékelését adják a KKP vezetői an­tileninista irányvonalának, megmutatják, milyen komoly veszélyt jelent a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett aknamunkájuk. Bizonyosak lehetünk ab­ban. hogy a szakadárok el­len folytatandó nehéz harc­ban a marxista—leninista pártok még szorosabbra fű­zik egységüket Marx—En­gels—Lenin magasztos zász­laja alatt. E harcból még edzetteb­ben és erősebben kerül­nek ki és elvezetik a munkásosz­tályt, a dolgozókat a szocia­lizmus és a kommunizmus új történelmi jelentőségű győzelmeihez! Örömmel tölt el bennün­ket, elvtársak, hogy a nem­zetközi kommunista mozga­lom valamennyi kérdésében a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt közös né­zetet vall, egységes állás­pontra helyezkedik. Pártjaink, népeink egysé­gesek abban a törekvésük­ben, hogy erősítsék a vi­lág valamennyi szocialista országa, valamennyi kom­munista pártja testvérisé­gét. Együtt haladunk és min­dig is együtt fogunk haladni a szocializmus és a kommu­nizmsu építésének lenini út­ján. örömmel állapítjuk meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió között, a magyar és a szovjet nép között kialakultak és évről évre erősödnek a szívélyes barátság és az egyenjogú együttműködés formái. Amikor Kádár János elv­társ tavaly a Szovjetunióban járt, azt mondotta: "Mindennél fontosabb azonban a teljes elvi egyet­értés, az összhang a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a két párt Központi Bizottsága között". Nagyon helyes megállapítás ez. góbb és legidőszerűbb fel­adata. Az imperializmus legreak­ciósabb körei minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy megtorpedózzák a nemzetközi feszültség eny­hülését, mondotta a szovjet államfő. De már elmúltak azok az idók. amikor az imperialista hatalmak fővárosaiban az imperialista reakció legádá­zabb erői úgy szabták ízlé­sük szerint a világ térképét, mint a szabó az öltönyt Nincs már erejük az impe­rialista uraknak ahhoz, hogy megállítsák a népeknek a békére és a haladásra irá­nyuló mozgalmát. Ma már nemcsak az erkölcsi igazság áll az új életért küzdő né­pek oldalán, hanem támogatja őket a szocia­lizmus országainak ha.al­mas közössége, a munkás­osztály napról napra erő­södő forradalmi mozgalma. A Szovjetunióra és a többi szocialista országra mindig mint hü barátjukra és test­vérükre f ük inthettek ós te­kinthetnek a jövőben a poli­tikai és gazdasági független­ség kivívásáért és megszi­lárdításáért haropló népek. Mi mindig támogattuk őket és továbbra is a ier-nesz­szebbmenő segítséget nyújt­juk nekik. A béke védelme továbbra is legidőszerűbb feladat Teljesen egyetértünk valamennyi kérdésben A sikerek, eredmények nem születnek önmaguktól Kedves Elvtársak! A szov­jet emberek, valamennyi szo­cialista onszág dolgozói örül­nek a magyar nép sikerei­nek. Ez érthető is. mivel a nép! Magyarország a nagy szocialista közösség elválaszthatatlan része. A Magyar Szocialista Mun­káspárt sokat tett a szocia­lista világrendszer erejének és egységének megszilárdítá­sáért — mondotta Hruscsov elvtárs, majd a KGST mun­kájára áttérve a következő­ket jelentette kl. Gazdasági fejlődésünk ob­jektív igényei. a szocialista országok szolidaritásának meggyengítésére irányuló mindennemű kísérlet elleni harc szükségessége megkö­veteli, hogy fáradhatatlanul munkál­kodjunk kölcsönös kapcso­lataink egész rendszerének tökéletesítésén. Nyilván célszerű lenne A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga mély megelégedéssel álla­pítja meg, hogv pártjaink kapcsolatai valóban testvé­riek, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetközi­ség elvein alapulnak. Mint a múltban is mindig, pártjaink most. is segítik és támogatják egymást. Teljesen egyetértünk a szocialista or­szágok egységének és hatal­mának megszilárdításáért, a kommunista világmozgalom ósszeforrottságáért vívott harc valamennyi kérdésében. Visszatekintve a múltra, kijelenthetjük, hogy azelmúlt években a szovjet—magyar barátság sok jót és hasznosat hozott országaink népeinek. Segített bennünket abban, hogy szoros egységben küzd­jünk le minden nehézséget és megpróbáltatást. Engedlek meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy az elkövetkezendő évek újabb és újabb bizonyíté­kát adják a szovjet és a magyar nép erősödő barát­ságának. Kedves Elvtársak! Bará­taim! Nagy örömmel teljesí­tettük ma Pártunk Központi Bizottságának és a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének megbízatását, amikor átnyújtottuk Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökének a Szovjetunió legmagasabb kitüntetését; a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hősének Arany Csillagát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tör­vényerejű rendelete Kádár János elvtársnak a Szovjet­unió Hőse címet adományoz­ta azért a kimagasló szere­pért, amelyet a szovjet és a magyar nép közös ellensége; a Horthy-rendszer és a hit­leri fasizmus ellen vívott harcban töltött be. Ez a ma­gas kitüntetés azoknak a nag; érdemeknek elismerése, amelyeket Kádár elvtárs a béke és a szocializmus ügyé­nek, a magyar és a szovjet nép barátságának és együtt­működésének megszilárdítá­sában szerzett. Amikor Kádár elvtársat magas kitüntetése alkalmá­ból köszöntjük, a magyar nép hű fiaként, a Szovjet­unió nagy barátjaként és a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló harcosa­ként üdvözöljük őt. Tiszta szívből kívánunk Kádár Já­nos elvtársnak erőt, egészsé­get, új kimagasló sikereket hazája és a marxizmus—le­ninizmus nagy ügye szolgá­latában. A továbbiakban nemzet­közi kérdésekről szólva be­szélt Hruscsov elvtárs a bé­kés egymás mellett élés eredményeiről.' Rámutatott azonban: megbocsáthatatlan tévedés volna csökkenteni a béké­ért vívott harc hevét. Az imperializmus kész fel­használni bármilyen lehető­séget agresszív terveinek megvalósítására. Erről egy percre sem szabad megfeled­keznünk. A béke védelme továbbra is valamennyi or­szág népének lególetbevá­Európa képe a második világháború után teljesen megváltozott. Egész sor or­szág vált ki a kapitalizmus rendszeréből. Ez sok szem­pontból egészségesebbé tette Európa légkörét. megszüntette a veszélyes konfliktusok számos for­rását. De Európában még ma is létezik a háborús veszély lő forrása; az újjáéledő nyugat­német militarizmus. A Szovjetunió, Magyaror­szág és a többi szocialista ország népe határozottan síkra száll a második világ­háború európai maradvá­nyainak felszámolásáért, a német békeszerződés megkö­téséért és azért, hogy ennek alapján rendeződjék a hely­zet Nyugat-Berlinben, amely Ily módon szabad, békés vá­rossá válnék. Ez az út felelne meg leg­jobban mindkét német ál­lam. valamennyi európai ország népe életbevágó ér­dekeinek. A Szovjetunió a Magyar Népköztársasággal ós a "többi szocialista országgal együtt a továbbiakban sem csök­kenti erőfeszítéseit a nem­zetközi feszültség forrásai­nak kiküszöbölésére. Meg­értjük, hogy nem lehet egy­szeriben, egy csapásra, meg­oldani a béke megszilárdítá­sának valamennyi feladatút. De tántonrlthatatlanul, lépésről lépésre kell ha­ladnunk a békéhez vezető úton, egyezményről egyezményre kell törekednünk a nemzet­közi feszültség mind tartó­sabb és hathatósabb enyhí­tésére. Hiszünk abban, hogy a dolgozó emberek, akik a ci­vilizációnak és a kultúrának az egész emberiség büszke­ségét jelentő történelmi al­kotágait megteremtették, megtalálják az utat, hogy Európát a békés élét szi­lárd és megbízható öveze­tévé tegyék. Utódaink hálával emlékez­nek majd meg arról a nem­zedékről, amely a béke öve­zetévé változtatta Európát. Kedves Barátaim! A nagy tettek korszakát éljük. A szocialista országok népeinek az a magasztos küldetés Ju­tott osztályrészül, hogy az egész emberiség számára ?gteremtsék az igazságos és virágzó társadalom min­taképét. És haladunk is a cél felé, leküzdve a nehéz­ségeket és a megpróbáltatá­sokat. Nem mindig könnyű és egyszerű a dolgunk, de erőt merítünk népeink ba­rátságából. A szovjet emberek büszkék a tehetséges magyar nép eredményeire, dicső pártjuk tetteire. N. Sz. Hruscsov hosszan­tartó, nagy tapssal fogadott beszéde végén felolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunift Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségérek és a Szovjetunió Miniszter­tanácsának üdvözletét. Sza­vai után újból lelkesen, hoszr­szan zúgott a taps, s az ün­neplés még fokozódott, ami­kor N. Sz. Hruscsov meleg, baráti kézszorítás kíséreté­ben Kádár Jánosnak, és Dobi Istvánnak díszkötésben átnyújtotta az üdvözlet szö­vegét. A díszünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepség második ré­szében művészi műsor kö­vetkezett. Az Állami Opera­ház ének- és zenekara, va­lamint a budapesti kórus Kodály Zoltán: Székelyfonó című művének zárókórusát adta elő, Szólót énekelt Má­tyás Mária, Kossuth-díjas Érdemes művész, Komlóssy Erzsébet, Slmándy József, Kossuth-díja* Kiváló művész és Metis György, Kossuth­díjas Érdemes művész. Ez­után a két együttes Kcródy András érdemes művész ve­zényletével Szabó Ferenc: Föltámadott a tenger című művének utolsó tételét tol­mácsolta. Simándy József és Melis György a Don Carlos operából a Szubadságkettőst énekelte, majd az Állami Operaház balettkara Aszaf­jev: Párizs Lángjai című balettjének harmadik felvo­nását mutatta be. A szóló­táncokat az Operaház ne­ves táncosai — köztük La­katos Gabriella, Kun Zsu­zsa, Fülöp Viktor Kossuth­díjasok és Sallay Zoltán ér­demes művész — adták elő. A díszünnepség közönsége nagy tapssal Jutalmazta a műsor szereplőinek magas­szlnvonulú, művészi teljesít­ményét. Kádár János elvtárs a legmagasabb szovjet kitüntetésben részesült A kitüntetést pénteken nyújtotta át Hruscsov elvtárs Bensőséges ünnepség színhelye veit pén­teken délben a2 Országház Munkácsy-ter­me: Nylkita Szergejevics Hruscsov, a Szov­jetunió Kommunista (Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a szovjet párt­és kormányküldöttség vezetője kitüntetést nyújtott át Kádár Jánosnak. Az ünnepségen részt vettek az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és pót' tagjai, a Központi Bizottság titká­rai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottságának számos tagja, az Elnöki Tanács és kormány több tagja, a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen voltak az ünnepségen a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai. Ott volt az ünnepségen Kádár Jánosné és Nyina Petrovna, N. Sz. Hruscsov felesége. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke köszöntötte a megje­lenteket, majd N. 3z. Kruseeov mondott rövid beszédet. Nagyon nagy örömömre szolgál — mondotta —, hogy teljesíthetem a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és a. Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének megbízását — majd bejelentetté: A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksége törvény­erejű rendeletet alkotott arról, hogy a Szovjetunió Hőse címet adományozza Ká­dár János elvtársnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság for­radalmi munkás-paraszt kormánya elnö­kének. Ezzel egyidejűleg a Lenin renddel, valamint az »Arany csillag- renddel tün­teti ki. N. Sz. Hruscsov nagy tapssal fogadott beszéde után feltűzte a kitüntetéseket Kádár János mellére, s a két államférfi barátian megölelte egymást. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, meghatott szavakkal köszönte meg a magas elismerést. Szombat. 1964. április 4. j}ÉL-MAGYARORSZÁie 3

Next

/
Thumbnails
Contents