Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

fóruma AZ ISKOLAPADTÓL csak néhány lépés a katedra Sok gátlást ke!! leküzdeni Megkövetelni, amit kell! „Ereztem, hogy segíthetek" A strukturális nyelvészet Majd ha klub nyílik /» ' II M Mert a hallgató nagy pillanata az, amikor ellenőrzik munkáját. A Szegedi Orvostudo­A MŰtflf pillanat m;tnyj Egyetem Gyógyszertechnológiai Intézetében a harmadéves gyógyszerészhallga­tók laboratóriumi gyakorlati foglalkozáson vannak. A foglalkozást dr. Szentesi Istvánná tanársegéd vezeti. Itt a laboratóriumban ismerkednek meg a harmadikosok a gyógyszerkészítés technológiájával. Az elkészült porok össze­tételét a gyógyszerkészítményeket azután ellenőrzik is. Fodor Gabriellának, az évfolyam egyik tagjának segít az oktató a vegyvizsgalati munkában — A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy az egyete­men működő pártcsoportok mintájára KlSZ-alapszerve­zeteket hoz létre az oktatók számára, s ezek közvetlen irányítását maid a pártcso­portok végzik. Ily módon meg­szűnik az eddigi szétapró­zottság. s egy-egy feladat el­végzésére egyszerűbben moz­gósíthatók a KISZ-tagok. Ha­marabb elérjük azt is, hogy ne csak az elsőéves hallgatók kilenc alapszervezetében dol­gozzon oktató, hanem vala­mennyi évfolyamon. — Erre az utóbbira nem azért van szükség, mintha a hallgatók nem lennének ké­pesek önállóan tevékenyked­ni, de a gyakorlat szerint egy-egy fiatal oktató igen sok segítséget tud nekik ad­ni: a gyengén tanulók segí­tésében, a jegyzetbeszerzés­ben, a konzultációkon, a vizsgák idején stb. — A fiatal egyetemi okta­tók szociális problémáit mindeddig nem sikerült megoldani. A szakszervezet­re, sőt a pártszervezetre vár, hogy valamilyen eredményre jussunk. Ami pedig a talál­kozás lehetőségeit illeti, ez most tagadhatatlanul háttér­be szorul, bár eddig se igen sikerült összehozni egymás­sal a fiatal oktatókat. Talán ha majd megvalósul az egye­temen a tervezett oktatói klub, erre is mód nyílik. Hi­szen, hogy szükség volna rá, az vitathatatlan. Fehér Kálmán — A germán nyelv- és irodalomszakon 1962-ben vizsgáztam. Lehetőség kínál­kozott és én szívesen éltem vele: ittmaradtam az egye­temen tanítani. Az első év­ben én is gyakornok vol­tam. Közben a Ságvári gim­náziumban tartottam német órákat Igazán mondom, na­gyon szeretem a „gyerekei­met'', katedrára lépésem el­ső pillanatától, mind a mai napig. Az egy év leteltével tanársegéd lettem, a múlt évben doktoráltam. A József Attila Tudomány­egyetem Bölcsészettudományi Karának Germán Nyelvek és Irodalmak Intézetében tanársegéd dr. Valaczkai László. Igv mondja el a leg­utóbbi két életéve történe­tét. Hiányzik belőle még az, hogy közben megnősült, és ha kérdőivet kellene kitölte­nie. számot adhatna még külföldi útról is. Két helyen tanított és közben megszer­zett egy doktori címet. Ez csak „egyszerű!" Nem? Az iskolapadtól csak né­hány lépés a katedra. De, hogy valaki ott helyet is foglalhasson, ahhoz hosszú évek fáradságos munkájára van szükség. Dr. Valaczkai László gya­korló éve alatt olyan fog­lalkozásokat vezetett, ahol nyelvtani eseteket beszéltek meg, amelyek használatá­ban ingadoztak a hallgatók, amelyek a teoretikus nyelv­tani előadásokon nem hang­zottak el. Ezeknek a gyakor­lati óráknak az volt a fel­adatuk, hogy fejlesszék a diákok beszédkészségét, bő­vítsék német szókincsüket. Milyen érzés volt ez a ».minőségi helycsere"? Hiszen talán olyan hallgatókat is tanított, akikkel együtt drukkolt még egy évvel ez­előtt az ajtó előtt, melynek ha átlépték küszöbét, kezdő­dött a vizsga. — A gyakorló évem alatt csak első és másodévesekkel kellett találkoznom. őket pedig azelőtt nem ismertem, vagy nem voltak közös fog­lalkozásaink. Így aztán ilyen problémáim egyáltalán nem adódtak. Különben az a vé­leményein. hogy élesen kü­lön kell választani egyéni kapcsolatainkat a munka­viszonytól. Valóban, a tanári pályafutás „nehéz" éve az első. Sok gátlást kell leküz­deni ez idő alatt. De azért megoldható minden. 2 Talán éppen erről a meg­oldásról kellene beszélnünk néhány szót. Hogyan sikerült az első évet pedagógiailag megoldania? — Én „könnyű" helyzetben voltam. Nyelvet tanítani nagyon hálás feladat, mert a diák mindent szívesen csi­nál, aminek érzi, hogy be­látható időn belül gyakorlati hasznát veheti. Különben igyekeztem természetesen közvetlen lenni, és kímélet­lenül megkövetelni mindent, amit csak egy diáknak tud­nia kell. Milyen érzés volt osztály­zatokat osztogatni, szemben ülni az izguló tanulóval? Hiszen itt is helycsere tör­tént, olyan, amellyel felelő­sebb szerephez jutott. — Az osztályzásnál nagyon sok szempont játszik szere­pet, mindenekelőtt természe­tesen a diák felkészültsége, s emellé felsorakozhat azután még egy-két körülmény. A kérdés már elhangzott. Nyelvtani gyakorlat volt. A már feladott leckét kellett visszakérdezni. A két gyerek csak állt és hallgátott. Az egyik jó előképzettséggel iratkozott be az egyetemre, a másik nyelvtani tudását "Pótolta*, hogy rajongva szerette a tárgyat, a német nyelvet és az irodalmat. Csak állt a két diák és dadogott. Ki ne került vol­na már hasonló helyzetbe?! Ügy nevezzük: pillanatnyi, "rövidzárlata, mintha az sö­tétítette volna el az agyat. — Hat-hét társukat felel­tettem előttük. Az anyag ne­héz volt, ha nem foglalkoz­tak volna vele előzőleg, ennyi hallomás után nem tudták volna ötösre felelni belőle. Nem is feltételeztem róluk, hogy nem tanultak otthon. Éreztem, hogy segíthetek ne­kik. És sikerült. A múlt év október elsejé­től december végéig a ber­lini Humboldt Egyetem ven­dégeként ismerkedhetett a német intézet oktatóival, munkájukkal. Közben ellá­togatott a jénai egyetemre, a potsdami pedagógiai főisko­lára és megismerkedhetett a Berlini Német Tudományos Akadémia Strukturális Nyel­vészeti Munkacsoportjának kiváló fiatal nyelvészeivel. Azzal a nagyjelentőségű ku­tatómunkával, ahogyan az új nyelvtudományi kutatási irányzatot elméletben és gya­korlatban igyekeznek alkal­mazni a német nyelvre is. — Az új módszer rendkí­vül nagyszerű. A nyelv le­írása sokkal jobb segítségé­vel, mint a hagyományos diszciplínákkal. Ma még nem alkalmas iskolai oktatás cél­jaira, mivel még nincs tel­jesen kidolgozva. Részletei­ben azonban már most is jó* csak ma még nem ad meg minden általánosan alkal­mazható szabályt, melynek segítségével a német nyelv nyelvtanilag helyes monda­tait lehet képezni. Érdekli őt is behatóan és tudományosan a strukturális nyelvészet. Néhány nyelvé­szeti érdeklődésű lelkes fia­tal hallgatóval baráti kon­zultációs alapon foglalkozik is a témával. Felötlött már bennük a gondolat, hogy a jövő tanévben egy speciál­kollégiumot indítanak e té­mából. Az Orvostudományi Egyetem Biolcémiai Intézetének legifjabb tanársegéde dr. Ká­kái Károly. Csak 1961 szeptemberében kap­ta meg a diplomát, de már január elsejétől kinevezett gyakornok volt. Ez hogyan sike­rült? — Úgy. hogy előbb mint tudományos diákköri tag, azután mint demonstrátor, so­kat foglalkoztam bio­kémiával. Közelebbről? — Az enzimekkel és a hormonoklcal. A fénykép is egy enzi­mekkel kapcsolatos Nem kezdő a pályán kutatás közben ké­szült. Témája? — Azt vizsgáltuk a radiométerrel, hogy a különböző korú csir­keembriók májában milyen aktivitású a borostyánkősav de­hidrogenáz. Ez a fej­lődő sejtek légzése szempontjából érde­kes. De miért mondta többesszámban úgy, hogy "megvizsgál­tuk^? — Mert egy fiatal kutatótól szerényte­lenség volna csak a maga nevében beszél­ni. Irányítanak, veze­tik munkámat, s örü­lök, hogy a részkuta­tásokban már sikerült némi eredményt elér­nem. Tudna példát mon­dani? — Nemrég küld­tem el egy dolgoza­tomat az Ausztráliá­ban megjelenő Enzi­mológia című tudo­mányos lapnak. Ar­ról szól, hogy miként mutatható ki proteo­likus enzimek segít­ségével a borostyán­kösav dehidrogenáz a szövetek struktúrájá­ban. Persze ezt csak az érti meg, akinek a szakmája. Minden esetre dr. Kókai Ká­roly, a legfiatalabb szegedi biokémikus tanársegéd hatodik tudományos cikke megírása után már nem számit egészen kezdőnek a pályán! ér­A fiatal oktatók és a KISZ Beszélgetés az ifjúsági szövetség egyetemi titkárával Két év tanári pályafutás nem nagy idő, de éppen elég ahhoz, hogy dr. Valaczkai László érezze: jól választott, amikor élethivatását ebben vélte megtalálni. Végső val­lomása is a szakma szerete­téről tanúskodik: — Fő törekvésem, hogy a most hagyományos funkcio­nális nyelvtant minden izé­ben. minél tökéletesebben elsajátítsam, és szélesítsem strukturális nyelvészeti is­mereteimet is. Méry Eva Mind több fiatal oktató és kutató dolgozik a József At­tila Tudományegyetemen. Többségük persze túl van már a KISZ korhatárán, a 26. éven, de azért még sem őket, sem magukat nem tartják öregnek: 78-as tagjai az if­júsági szövetségnek. Az egye­tem KISZ-szervezetének te­hát velük is legalább annyit kell törődnie, mint a hallga­tókkal. Várkonyi Zoltán, az egyetemi KISZ vb titkára jól ismeri az ő problémáikat is. — A téma igen aktuális — mondta Várkonyi Zoltán —. éppen a közelmúltban foglal­kozott vele a végrehajtó bi­zottság. Ugyanis 1962. októ­bertől egészen idén március végéig önálló oktatói alap­szervezet működött egyete­münkön. Ha egyszer szükség volt rá Miért volt rá szükség, és még inkább: miért szűnt meg, ha egyszer szükség volt rá? — Vegyük sorba a kérdé­seket! Az egyetem oktatói gárdájának csaknem egyne­gyed része fiatalokból áll. A fiataloknak pedig — mint mindenütt — sajátos problé­mái vannak. Az oktatói KISZ-alapszervezet létreho­zása azért látszott célszerű­nek, hogy összehozza, megis­mertesse a különböző karo­kon, intézetekben dolgozó embereket, ha másért nem* egy kis beszélgetére. — De természetesen másért is: azért, hogy saját szakmai nehézségeiket megkönnyít­hessék például adott alka­lommal kölcsönadhassanak egymásnak műszereket* könyveket. Vagy, hogy job­ban megismerjék a hallgatók gondjait, s nagyobb segítsé­get tudjanak adni az ő alap­szervezeteik munkájához.' Fontos feladat lett vpina a fiatal oktatók szociális jelle­gű támogatása is. Hogy mást ne mondjak: a nőtlen embe­rek vacsoraigényének szer­vezett kielégítése. Aki nem doktor, lemaradt? — Az oktatói KISZ-alap- dicsérhető. De azért túlzas­szervezet nem váltotta be a ba esik az a gyakornok, aki hozzáfűzött reményeket. Már egy évvel az egyetem elvég­az alakuló gyűlésre is keve­sen jöttek el, s az érdekte­lenség végigkísérte fennállá­sának másfél évét. Mégis té­vedés lenne azt gondolni, hogy a fiatal egyetemi okta­tókat, kutatókat nem érdek­zése után már azt hiszi ma­gáról, hogy „lemaradt"* mert még nem szerezte meg a doktori címet. Az egyolda­lúság sohasem jó dolog. — Jónéhány fiatal oktató a politikai és társadalmi li a KISZ. Olyan is van köz- •munkából is alaposan kive­tük, de csak elenyésző szám­mal. — Inkább az a reális való­ság, hogy nagyon elfoglalt emberek. Főképpen szakmai­lag. A legfontosabb nyilván­valóan az oktató-nevelő munka, a kommunista szak­emberképzés, s ha valaki eb­ben mind nagyobb ered­ményt akar elérni, az csak szi részét A pártbizottságok, a megyei és városi KISZ-bi­zottság mellett tevékenyked­nek. őket sem lehetett be­vonni az alapszervezet életé­be. Ezért született meg az elhatározás: valami célsze­rűbb szervezeti formát kell találni számukra Olyat, ami valóban elősegíti az egyetemi KISZ-munkát. Vasárnap, 1964. április 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 9

Next

/
Thumbnails
Contents