Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

II követfcezff években erőteljesen tovább fejlődik Csongrád megye ipara Tanácskozás ősegeden három megye távlati tervtanulmányairól A Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei ar>portja, valamint a TIT, az MTESZ és az Agráregyesület megyei csoportja az Országos Tervhivatal közreműködésé­vel tegnap, pénteken egész napos konferenciát rendezett Szegeden Csongrád, Bács és Békés megyék távlati tervta­nulmányairól. A megbeszélé­sen részt vettek a tanácsok tisztviselői, valamint köz­gazdászok és mezőgazda­sági szakemberek. Ott volt Török László, a Csongrád megyei tanács vb elnöke, dr. Biczó Győr®, a szegedi megyei jogú városi tanács vb elnöke, továbbá a Bács- és Békés me®ei ta­nácsok vb elnökei, s az Or­szágos Tervhivatal képvise­lői. Dr. Na® Lajos kandidá­tusnak, a József Attila Tudo­mánye®etem tanszékvezető docensének megnyitója után Köböl József, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője szólt, s hangoztatta az orszá­gos népgazdasági tervvel összhangban levő területi tervezés jelentőségét. Dr. Kőszegi László, az Or­szágos Tervhivatal osztályve­zetője a területi tervezés módszeréről, szerepéről, va­lamint Csongrád Bács és Bé­kés me®ék, továbbá Szeged távlati tervtanulmányairól, a távlati fejlesztés kérdéseiről tartott előadást. A következő harmadik öt­éves tervünk ipari és me­zőgazdasági fejlesztésének irányait taglalta ezután. A . három me®ének — Csongrádnak. Békésnek és Bácsnak — a mezőgazdasági termelésben a jövőben is igen nagy szerepe lesz, s megtartják mezőgazdasági arculatukat. De a második ötéves tervünkhöz képest gyorsított ütemben fejlő­dik az ipar is, elsősorban a területek mezőgazdasá­gára alapozva. Kialakul a vegyipar, mivel az ehhez szükséges nagy mennyiségű vizet a Tisza adja, s a szennyvizet is to­vábbítani tudja a folyó. S a földgázzal is számolni kell. U®elnek arra, ho® az ipari fejlesztés Csongrád megyében is együtt halad­jon a városok komplex fejlődésével. Szilágyi Sándor, az Or­szágos Tervhivatal osztály­vezetője a mezőgazdaság táv­lati fejlődéséről, dr. Timár János kandidátus, az Orszá­gos Tervhivatal osztályveze­tője a munkaerőhelyzet és munkaerő-gazdálkodás idő­szerű feladatairól, dr. Bo­ross Ferenc, az Országos Tervhivatal munkatársa pe­dig a tanyakérdésről, a telepü­léshálózatról, a kereskede­lem fejlesztéséről tartott előadást. A konferencián a tár®alt kérdésekben élénk vita ala­kult ki, s több hasznos ész­revételt. javaslatot tettek a felszólalók. A többi között felszólalt Koncz Péter, a Csongrád me®ei tanács épí­tési és közlekedési osztályá­nak főmérnöke, Hovorka Ist­ván, a szegedi városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Csányi Mátyás, a Csongrád me®ei tanács munkaügyi osztályának veze­tője, Deák Ferenc, a Csong­rád me®ei tanács' kereske­delmi osztályának vezetője. Kovács Lajos, a Ma®ar Nemzeti Bank Csongrád me­gyei fiókjának igazgatója és Balogh Péter, a szegedi vá­rosi tanács építési és köz­lekedési osztályának veze­tője. A felmerült kérdéseikre dr. Kőszegi László válaszolt. VSért 3 fVHumanizmus szállításügyi aliando * vm***.**.***** bizottságának ülése Varsóban befejeződött a KGST szállításügyi állandó bizottságának ülése. Megvi­tatták az állandó bizottság 1963. évi munkájának ered­ményeit, és megszabták to­vábbi tevékenységének irá­nyát. A bizottság határozatba fog­lalta, ho® különös fi®elmet keU fordítani az 1966-tól 1970-ig terjedő időszakra vo­natkozó szállítás-fejlesztési tervek koordinálására, ide­értve a fontos tudományos és műszaki kutatások koordiná­lását is a szállítás területén. Megvizsgálták továbbá a KGST-tagállamok közös vas­úti kocsiparkja működésé­nek megkezdésével összefüg­gő szervezési kérdéseket, va­lamint több más e®üttmű­ködéssel kapcsolatos kérdést és ajánlásokat fogadtak el a KGST-tagállamok közötti nemzetközi szállítások egyre növekvő méreteinek biztosí­tására. (MTI) Negyvenmillió forintos terv teljesítéséért A megye legnagyobb ktsz-e, a Felszabadulás Asztalos, Kárpitos és Lakberendező Kisipari Szövetkezet tegnap, pénteken délután a Hungá­riában tartotta meg az 1963­as év zárszámadó köz®űlé­sét. Az MSZMP Szeged vá­rosi végrehajtó bizottságát Balogh István,, a párt-végre­hajtóbizottság tagja, az ipari osztály vezetője képviselte. Mérlegzáró közgyűlés a megye legnagyobb kisipari szövetkezeténél Részt vettek a közgyűlésen Szilágyi Pál, a szövetkezet a szövetkezet hódmezővásár- elnöke mondta el. helyi, kiskundorozsmai és makói részlegének dolgo­zói is. A vezetőség beszámolóját 4 kosárkészítés nmiiiiiiiihiiiiiiiiiihimimiiiiiiiiim mesterei HIIIIIHItHMIIIIIIII* A Szegedi Háziipan Szö­vetkezet algyői részlege spe­ciális munkára rendezkedett be. Algyöhöz közel a Tisza árterülete, ahol gazdagon te­rem a fűzfavessző. Emberem­lékezet óta. itt mindig ér­tettek a jól jövedelmező ko­sárfonáshoz. Ma is sok csa­ládban ezzel foglalkoznak az őszi-téli időszakban. A hagyományos kenyeres-, ru­hás- és piaci kosarakból a legkülönbözőbb formákig szinte minden elképzelhető fonott árut szállítanak in­nen hazai és külföldi meg­rendelésre. A kosárkészítő­részleg negyedéves termelé­si terve. 350 ezer forint. A kosarak ezreit kell ezért az összegért előállítani. Felső képünkön az előkészitőtele­pen Szabó József és Kovács Mihály a nyersvesszőt osz­tályozza. Alsó képünkön pe­dig a készáruk szállítását bo­nyolítja le Szabó Mihály és Szekeres István. Részletesen elemezte a ta­valy még külön-külön mű­ködő szegedi, dorozsmai és makói ktsz munkáját. A szegediek a teljes terme­lés értektervét 104,7, a do­rozsmaiak 99,2, a makóiak 93,4 százalékra teljesítették. Január 1. óta csaknem ötszáz dolgozót foglalkoztat az új, nagy I szövetkezet, mely már alkalmas ai*ra, ho® fejlettebb termelési for­mákat alkalmazzon, gazda­ságos. termelékeny munkát végezzen. Az átalakulás fo­lyamata elkezdődött. Külön brigádot hívtak létre a la­kosság számára szükséges e®edi rendelések elvégzé­sére. Rövidesen minden rész­legnél javító-szolgáltató bri­gádokat is alakítanak. Az új szövetkezet terme­lésének tervezett értéke 6 millió forinttal nagyobb, mint volt elődjeinek telje­sítése 1963-ban. megközelíti a 40 millió fo­rintot. A profiltisztítás ered­ményeként. minte® tíz ter­mék ®ártása 30 millió fo­rint érték előállítását teszi lehetővé. Ennek ellenére igen na®- szükség van új gépi berendezések beszerzésére. A műszaki fejlesztési terv­ben többek között hidrau­likus prés, furnérvágó olló, enyvfelhordó és e® teher­gépkocsi vásárlása szerepel. A távlati programba beil­lesztve fejlesztik a szövetke­zet állóeszközeit. Az idén csővázas raktárt, kerékpár­színt és orvosi szobát ren­deznek be, a műhelyeket fénycsövilágílással látják el, s a dolgozók részére elegen­dő öltözőszekrényt biztosí­tanak. A szegedi asztalos ktsz ta­valy szép sikereket ért el a I munkaversenyben, a megye szövetkezetei között harma­dik lett. Ezt a ha®omán.yt i®ekeznek megőrizni, és a szocialistabrigád-mozgal ma t minél jobban elterjeszteni. Jelenleg nyolc dolgozó jár fa- ós gépipari technikum­ba, s a továbbtanulást ezentúl is biztosítani kíván,ja a szövetkezet valamennyi tagja számára. Az elnöki beszámoló után Bozóki János, az ellenőrző bizottság elnöke tartott re­ferátumot, majd a szövetke­zet tagsága elfogadta a be­terjesztett mérleget, nyere­ségfelosztást és határozatot. es szigorúság fc'gyik üzemünkből elbocsátottak húsz munkást. A vál­lalatnál u®anis nincs elég munka, termeivényeikből kevesebbet igényel a népgazdaság. A gyári vezetők, a párt és a szakszervezeti tisztségviselők úgy határoztak: útilaput kötnek azoknak a sarkára, akik fegyelmezetlenek, gyakran hiányoznak, lógnak és selejtet gyártanak. A rangsorolást mindenki igazságosnak tartotta, hanem az elbocsátás végül is na® vihart kavart. Többen embertelenséggel vádolták a vezetőket, mert szerintük a szocializmusban megenged­hetetlen a felmondás. Nem akarok az eset kapcsán hosszas fejtegetésbe bo­nyolódni, csupán e® hibás és meglehetősen általános nézet­tel szeretnék vitázni. Eszerint a szocialista társadalom hu­manizmusa minden áron garanciát jelent a mihaszna do­logkerülők eltartására is. Valahogy, na kimondhatatlanul is, de él egy ilyen elv: ha nem tudod megnevelni, hát bűnhődj érte. Mert néhány hanyagért valóban ezrek bűnhődnek, hi­szen a fe®elmezetlenek kei-esete levonás a becsületesen dolgozók életszínvonalából. Pedig a szocialista humanizmus lényegéből aligha következik a közösség érdekeit sértő em­berek védelme. Az új társadalom morálja a dolgozó töme­gek jólétének megteremtését tekinti fő feladatának. A szo­cialista humanizmus ezért harcot jelent — minden olyan je­lenséggel, ami ezt akadályozza: a fegyelmezetlenség, a ló­gás, a korszerűtlen munka ellen. Ha kell, akkor a kényszer és az adminisztráció eszközeivel is. rázükséges ezt a vezetők védelmében is leszögezni. Mert ^ valljuk be őszintén, nemcsak a dolgozók elmaradot­tabb rétegei ®akorolnak nyomást a vezetésre, hanem ese­tenként még e®es társadalmi szervek is a hanyag, fe®el­mezetlen munkás pártjára állnak, a szigorral és a követke­zetes számonkéréssel szemben. Többek között ez a közszel­lem vezetett oda, hogy e®es vezetők ú® gondolják, ho® nekik mindenáron valamennyi munkás barátságára kell tö­rekedniük, akár elvtelen udvarlással, elnézéssel, bratyizás­sal is. Valóban kialakult nálunk a nemet mondani és uta­sítani képtelen, az üres népszerűségre vadászó vezető típu­sa, amely békülékenységet hirdet, fe®elmezetlenséget és la­zaságot terjeszt. Ez lenne a vezetésben az új, a szocialista? Aligha.. A munkások tényleges érdekeinek, a minden te­kintetben fe®elmezett munka és az arra rászolgálókat állha­tatosain fegyelmező, szigorú és igazságos vezető felel meg. Itt azonban egy lényeges dolgot na®on jól meg kell je®ezni: a szigorúság és a keménység nem azonos a durva­sággal és az önkényeskedéssel. Ez a módszer a tehetetlen, a vezetésre képtelen emberek sajátja. Aki a kettőt összeke­veri, hamar meg®őződhet arról, ho® a törekvése ellen­kező eredménnyel jár, mert nem találkozik a legna®obb fe®elmező erővel: a munkáskollektíva e®etértő támogatá­sával. A fe®elem a vezetés tükre,- ám a fe®elmezés még­sem a vezetés lényege. A szigornak, a keménységnek, a felelősségre vonásnak és büntetésnek akkor van foganatja, ha az párosul a vezető emberséges segítőkészségével, ba­ráti felvilágosító és nevelő munkájával. Üresen hangza­nak viszont a fegyelmező buzdítások ott, ahol a vezetés nem áll a helyzet magaslatán. Ahol állandóan panaszkodnak a munkások: "Nincs anyag*, »nincs szerszám*, "rossz a rajz«. Ahol nap mint nap ilyen élesen felhánytorgatják a vezetés mulasztásait — de nyugodtan mondhatjuk — fe­®elmezetlenségét, ott nincs erkölcsi alap a munkás mu­lasztásainak, hibáinak számonkérésére. Ha nincs szabatos anyagnorma és nem számoltatják el a műhelyeket a véte­lezett. anyaggal, akkor frázis marad az anyagtakarékos­ság és a társadalmi tulajdon védelmének jelszava. Ilyen hibákból is táplálkozhat a vezetők bizonytalansága és li­beralizmusa. A művezető munkájának hatékonyságát is rontja az anyagbeszerzés gondatlansága, a szerkesztés hanyagsága, hi­szen saját munkáját félretéve kénytelen anyagbeszerzéssel foglalkozni, rajzmódosítás miatt futkosni, stb. Mégsem mondhatja a művezető: "Mosom kezeimet, ez nem az én asztalom.* A vezetés munkája különböző szinten szervesen összekapcsolódik és csak együtt hozhat eredményt. A kol­lektív erőfeszítés és a műszaki alkotómunka teremthet olyan rendet, szervezettséget, ®ártási színvonalat a műhe­lyekben, amely e® pillanatig sem tűri a fegyelmezetlen­séget. [Vem lehet ilyenkor magyarázkodni: ú®sem volt anyag... És szervezett körülmények között egyéb­ként is kialakul a munkának az az egészséges ritmusa, amelynek sodrása — csak úgy mint a munkások többsé­gének szorgalma és i®ekeaete — magával ragadja azokat is, akik időnként megfeledkeznek magukról. A fegyelem­nek, tehát műszaki-gazdasági feltételei is vannak. Ahogy a szülők személyes tulajdonságait felfedezhet­jük a családon, a vezető képessége, tapasztalata, munka­stílusa, egyénisége ugyanígy rányomja bélyegét a gondjaira bízott kollektívára. Olyan munkahelyeken, ahol a vezető rendet tart, bizalommal van a beosztottjai iránt, igényes cs igazságos, határozott és segítőkész, öröm dolgozni. S az igazán jó munkahelyet mindenki megbecsüli: kisebb a mun­kásvándorlás és nagyobb a kollektíva fe®elmező, nevelő ereje. Mindebben a vezető személyes magatartása, fe®el­mezett viselkedése a legfontosabb tényező. A fe®elem megszilárdítása bármilyen oldalról is köze­lítjük meg, feltételezi a vezetés színvonalának emelését. Nincs könnyű dolga ma nálunk a vezetőnek. Na®ok a követelmények. A tőkés vezető dolga talán könnyebb volt. Neki hatalmat cs tekintélyt a mindenható gyártulajdo­nos bizalma kölcsönzött, ő nem kért, parancsolt, nem agi­tált, fenyegetőzött. Ma a "részvénytulajdonosok*, a gyári kollektíva szigorú társadalmi ellenőrzése alatt áll a vezető. Rendet, fegyelmet persze most is kell tartania. Sőt, kü­lönbet, mint régen. Ám emberséges eszközökkel. Az új tu­lajdonos — a dolgozó — bizalmát — aligha lehet durva, önkényes, parancsolgató módszerekkel elnyerni. Mégis mennyivel felemelőbb és örömtelibb a mi veze­tőink munkája, akik nem lakájai, kiszolgálói a tő­késeknek, nem állnak ellenségesen szembe dolgozó társaik­kal, akiknek tekintélyt a tapasztalat, a szaktudás, az igaz­ságos szigor és a dolgozók bizalma ad. KOVÁCS JÓZSEF Szombat, 1961. március, 14. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents