Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

4 Kádár János fogadta a szovjet pártmunkás-küldöttséget Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét, amely J. A. Andropovnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével baráti látogatáson hazánkban tartózkodik A szívélyes, elvtársi beszélgetésen részt vettek Nemes Dezső és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai a Központi Bizottság titkárai, Orbán László, a Központi Bizottság tagja, a KB agitációs és propaganda osztályának vezetője, Púja Frigyes, a KB külügyi osztályának vezetője és Övári Miklós, a Központi Bizottság póttagja, a tudományos és közoktatási osztály helyettes vezetője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Üj KGSTszakosztáiy alakult A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa rádiótechnikai és elektronikai-ipari állandó bizottságának félvezető- és rádióalkatrész-szakosztálya Brnóban megtartotta alakuló ülését — jelenti a CTK hírszolgálati iroda. Az ülésen kijelölték a folyó évben elvégzendő legfontosabb feladatokat. Szubjektív dolgok hály, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár művezetője, SalSándor, kendergyéji A megyei népfrontbizottság tagjai Dr. Ábrahám Lajos, a sze- Mester János, csongrádi főRz újjáválasztott megyei népfrontbizottság A Hazafias Népfront lasztották Csongrád megye szentesi járási tanács vb Csongrád megyei küldött- képviselőit a népfrontkong- elnökhelyettese, Rostás Miértekezletén — amint lapunk A úiiáválasrtoH 1 oldalán jeleztük — újjá- resszusra- Az ujjavaiasztott választották a népfront me- népfrontbizottság megválasz- lai gyei bizottságát, s megvá- totta elnökségét. munkás, Sajó Gyula, a népfront szegedi járási bizottságának elnöke, Sebestyén Vera mindszenti tsz-tag, Siklós János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Szalai István, szegedi egyetemi tanár, Szabó " László, a eedi Dél-alföldi Mezőgazda- orvos, Miklós Sándor, a me- Szegedi Tanárképző Főiskola Sgi Kísérleti Intézet osz- gyei népművelési tanács ve- igazgatóhelyettese, dr. Szatályvezetője, Bartha Piroska, zetője, Molnár Lászlóné, a bo János, megyei loallatora Szegedi Tervező Vállalat szegedi textilművek szocia- vos>, FeT?nct h,°dmezotervezőmérnöke, Balogh An- lista brigád vezetője, Munká- vásárhelyi festomuvesz, Szana, a szegedi textilművek if- csy György, szegedi reformá- bo, E""™* 'hodmezovasariúmunkása, Bartha Lászlómé, tus esperes, Nagy István, sze- n?lyl .bó „ a hódmezővásárhelyi Divat gedi tez-elnök. F. Nagy Ist- ^ene, _foldeaki pedagógus, dr. Kötöttárugyár dolgozója, Ba- ván, szegedi újságíró, Nagy ^zonto niemer a megyi piiogi Sándor, a makói Egész- Tibor, római katolikus püs- rosag tana^vezetoje Stmrcz segügyi Berendezések Gyára pöki titkár, Nagy Erzsébet, JQZsef' ^re&tez-tag Szeíl munkása, Bán Imróné, szen- a szentesi Kontakta üzem országgyűlési kepviTeú tw-teg, Bordás Ferenc, műszaki rajzolója, Németh fflo, szatjpnaa tsz-elnok, SziSgedi ^ndőralezredes, dr. Lajosné, a népfront hódme- Juha- a ™egyei Part" B^oDomonkos, egyetemi ta- zővásárhelyi titkára, dr. Obál bizottság osztályvezetője, puuu uw ' .. ' .. , Szűcs Sandorne, hodmezovaa -Z^t^^n^n aerenc' •\£2?Bdl. sál-helyi tsz-tag. dr. Tandon 2lkaw J^tez domanyi Égetem tanára, dr Károly, a Józlrf Attila TuSanck^n csanadp^retsz- ökrös Jozsefne, a megyei a^^egyetem Tóth tag, ^ Gyow makm Gyógyszertan Központ Istvánné, a nőtanács megyei üjumunfcas,Buzo. Imre a Vo- gyo^szeresz szakfelügyelő- ^ Tárt Mátyásné, f^f^w ÖkJ°* János, a Pedago- csong^a tsz-tag, Varga Czabarka András, ambroz- gus Szakszervezet megyei Gvrtrav a sreeedi ™íárnifalvi tszr-einök. Czuezi Má- titkára, Papp László. az S^fftjJ^ tyásné, a Hódmezővásárhe- OTP makói járási fiókjának SJ vMyiJevő o hótmunl-icnnw r>4 r.; "oje, v arneiyi Jenő, a noalyi Merleggyar ^nkásnője, vezetője, Pdszit János, szeg- Svá^rhelri közúti ££ Csala Maria, hodmezovasar- vári t^biök, Papp Zoltán, gatóság főmérnöke, Vincze ,szabo h JiSS^ szegedi újságíró. Pozsári Ist- Géza, tápéi asztalos kisipaCsafct Sandorne, hodmezova- ^ a csongrádi bútorgyár ros. Vígh Imre székkutasi sarheiyi tsz-tag, Csertus lm- munkása, Puskás Ferenc, a tsz-tag réne, makói tsz-tag, dr. Csikós Ferenc, a szegedi városi tanács vb titkára, Darázs József, sándorfalvi tsz-elnök. Debreceni János, szentesi tsz-tag Domonkos István, a szegedi textilmüvek munkása, Ferke András, csongrádi tanár, B. Fenákel Judit, szegedi író, Fodor Sándor, a A megyei népfrontbizottság elnöksége A Csongrád megyei nép- földi Mezőgazdasági Kísérleti frontbizottság elnöke: dr.Föl- Intézet osztályvezetője, Czadi Mihály egy. tanár, a szegedi barka András ambrózfalvi tszMakói""Gépgyár szocialista n- számú belgyógyászati kii- elnök, dr. Csikós Ferenc, a brigád vezetője, Fontos Sándor, üllési pedagógus, dr. Földi Mihály, egyetemi tanár. nika. igazgatója. Alelnökök: szegedi városi tanács, vb titHantos Mihály, a megyei ta- kára, dr. Márton Sándorszennács vb elnöhelyettese, Széli tesi tsz-főkönyvelő, dr. Mester a szegedi II. számú belgyó- János országgyűlési képvi- János csongrádi főorvos, Nagy gyászati klinika igazgatója, selő, szatymazi s tsz-elnök, István szegedi tsz-elnök, ökGácser Ferencné, a szegedi Molnár Lászlóné országgyű- rös János, a pedagógus-szak szőrme es böiruhakészítő lési pótképviselő, szegedi üze- szervezet megyei titkára, Síkmi munkás. lós János, a megyei pártbizott-°ní,bi™ttfág.. Jí^?" ság titkára, dr. Szántó Elemér, a megyei bíróság taCsongrád megye küldöttei a népfront kongresszusára munkása, dr. Geréb György, szegedi főiskolai tanár, dr. Grezsa Ferenc, hódmezővá- ra: Katona Sándor, országsárhelyi gimnáziumi igazga- gyűlési képviselő. • tó, Hantos Mihály, a Csöng- Elnökségi tagok: dr. Ábra- nacsvezetoje, Tóth Istvamne, rád megyei tanács vb elnök- hám Lajos, a szegedi Dél-al- a nőtanács megyei titkára, helyettese, Horváth Sándor, a KISZÖV megyei elnöke, dr. Horváth Zsikó László szegedi ügyvéd, Hunyadkürti Lajos, a MÉSZÖV elnöke, Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront szegedi titkára, Benkő Mihályné, nagylaki országgyűlési képviselője, NaHarmat István, kisteleki pe- üzemi munkás, Csordás Ká- csa Bálint nagymágocsi tszdagógus, Joó Ferenc, a KISZ polyné mártélyi pedagógus, elnök, Papp László, az OTP megyei bizottságának sport* Darázs József sándorfalvi makói járási fiókjának vezefelelőse, Katona Sándor, a tsz-elnök, dr. Földi Mihály tője, Répási Imre makói nyugHazafias Népfront megyei szegedi egyetemi tanár, dr. díjas, a népfront makói járási 1 titkára. Kardos Sándorné, a Hamvas Endre csanádi püs- bizottságának elnöke, Rusz Hódmezővásárhelyi Divat pölk; a római katolikus püs- Milosné, a népfront deszki Kötöttárugyár szocialista bri- pdkj kar vezetője, Hofgesang bizottságának titkára, Sallai gád vezetője, Károlyi István, péter> a népfront szegedi bi- Sándor szegedi üzemi muna Szegedi Nemzeti Színház jjotteágánák titkára, Ivók Fe- kás, Sipos Géza, a szegedi művésze, Kárász József, hód- renc a szentesi járási párt- városi pártbizottság osztálymezővásárhelyi író, dr. Ke- bizottság osztályvezetője, Ka- vezetője, Szatmári Nagy Imnenes Béla, a József Attila fona Sandor, a népfront me- re, a Hazafias Népfront OrTudomanyegyetem docense, gyej titkara, Kalapis István, szagos Tanácsának titkára, Kiss Imréne, hodmezovasar- & népfront szegedi járási dr. Szentpéten István, a Jótefyi tsz-tag, dr. Kolosvary bizottságának titkára, Kenéz zsef Attila Tudományegyebabor, a József Attila Tudo- sándor hódmezővásárhelyi tem docense, Szilágyi Júlia, manyegyetem professzora, pedagógus Kiss istván, a sze- a megyei pártbizotság oszJtoracs Sandorne, nagyeri járási pártbiZottság osz- tályvezetŐje, Tobak Ferenc kisknnH20^' Si™' tályvezefője, Kiss Imre, nép- erdőmérnök, a kisteleki népmsKundorozsmai üzemi mun- , hív^ttcákás, Lázár Istvánné, a Hód- 2 frontbizottság elnök e, Tölgyes metóvsárhelyi Divat Kötött- S^várér'hefri S a ^ yárosi' STe, Tessf&ViktorbnS király Endre mindszenti pe- pártbizottság osztályvezetője, gedi pedagógus, Longa Jó- dagógus, Lovas István, a nep- dr. Varga Bela orvos, a nep-Sefné, a Szegedi Konzerv- front csongrádi városi bi- front pusztaszeri bizottságágyár dolgozója, dr. Madácsy zottságának elnöke, Mára Pé- nak elnöke, Vigh Imre székLaszló, a József Attila Tudo- sz6gedi szocialistabri- kutasi tsz-tag és Vörös Mimanyegyetem docense, dr. rerne S1KB , . , . ... „ . Márton "Sándor, a szentesi gád vezető, Moncz József ne haly, a hódmezővásárhelyi A'-"Pád Tsz főkönyvelője, makói tsz-tag, dr. Mucsi Jó- városi tanács vb elnökhelyetMaár Márton, a Csongrád zsetné szegedi főiskolai tanár, tese, a népfront hódmezőváSí Vállalat Nagy Dánielí az Elnöki Ta- sárhelyi városi bizottságának ^ \ZJtőrnaSr] dr'. nács tagja, Csongrád megye elnöke. A

termelés adatait megmérhetjük, kifejezhetjük tonnákban, négyzetméterekben, százalékokban, de azokat az emberi dolgokat, amelyek ezek mögött sűrűsödnek, nem tudjuk mértékegységbe foglalni. Pedig azok is fontosak —-, s talán fontosabbak, mint bármikor, mert az ember ma már nemcsak egyszerűen termelő alany, nem pusztán munkaerő, hanem személyiség, ha úgy tetszik méltóság ott a szövőszék mellett, a traktorbakon, az íróasztalnál is. A munka becsülete, tisztessége tette azzá, e hasznos társadalmi tevékenység szocialista értelmezése.- Az üzem nem dologház, ahová azért jármának az emberek, hogy elverejtékezzenek nyolc órát, hanem az alkotás műhelye, ahová örömét és gondját, célját és reményét is magával viszi az ember, s ezek belejátszanak a nagy termelőtevékenységbe is, hol biztatással, hol rezignációval, aszerint, hogy miképpen »hangoljáií« egy-egy gyár, vállalat, hivatal atmoszféráját. Mondhatnánk úgy is, hogy ezer meg ezer objektív ok, cél, dolog mellett megnőtt a szubjektív tényezők szerepe a munkában és az életben. Nem elég csak a munkafeltételekkel törődni, nem elég, hogy üzembiztos a gép, van elegendő anyag, áram, a mi termelő, építő tevékenységünkhöz nemcsak az emberek kezére van szükség, hanem agyukra és szívükre is. Az új, épülő társadalom sok egyéb dolog mellett abban is különbözik az osztálytársadalmaktól, hogy itt az emberek olyan együttélése valósul meg, amely egymáshoz köti a sorsokat Nincs a boldogulásnak külön, egyéni útja, s a gondok is, örömök is kollektív érzésekké nemesednek. Az egyéni érzéseik is féloldódhatnak egy-egy jó közösségben, ha a tonnák, négyzetméterek és százalékok kergetése közben nem feledkezünk meg azokról, akik a termelés mind optimálisabb számaihoz segítik társadalmunkat. M

i kell az embernek ahhoz, hogy munkakedve, képessége mi? nél szebben kibontakozzék? Ügy gondolom, legelőször is bizalom. Az. az. erkölcsi erő, amely a képesség, a szándék, az akarat elismeréséből fakad. Amely önmagában is olyan biztatást jelent, mint harminc szónoki beszéd sem. Például az, hogy feltételezzük egymásról — minden okunk megvan erre! —-: a dolgozó emberek meghatározó többségének nem a munkaidő ellazsáiása a célja, nem a könnyelmű, felelőtlen tevés-menés, hanem a rábízott feladat maradéktalan végrehajtása. Mert dolgozni csak a bizalom légkörében lehet. Ott, ahol nem sértik meg az ember önérzetét szüntelen gyanakvással. De ugyanígy nélkülözhetetlen a biztatás és az elismerés. A jó szó jó szándékot indukál, a rideg utasítás hideg kötelességteljesítést. A kötelesség pedig nem mindig terjed ki mindenre. Hány és hány dolgot csinálnak meg a mi munkásaink, ami hivatalból nem lenne kötelező, de a lelkiismeret parancsa előírja! S ugyanakkor mennyi panasz hangzik még el a brigádvezető nyers modora, a művezető esetleges gorombasága, az igazgató megközelíthetetlensége miatt! Mi tagadás, vannak emberek, akik bizonyos beosztásokat nem úgy ítélnek meg, mint nagyobb kötelességet, hanem úgy, mint nagyobb hatalmat. S anélkül mondom, hogy a vezetés, az irányítás tekintélyét csöppet is destruálni akarnám: az ilyen emberek nem értik a vezetésnek a szerepét, jelentőségét a szocialista társadalomban. S

ohasem volt reálisabb és indokoltabb cél, mint manapság a munkahely szellemi temperatúrájának tökéletes szabályozása. Hiszen az ember legalább olyan érzékeny, mint a növények — bizonyos körülmények között vegetál, más körülményekben legszebb virágában nyílik. Persze az ember ugyanakkor maga is szabályozza környezetének atmoszféráját. Magatartásával, példás munkájával, segítő jóindulatával, érdeklődésével "oxigént* termel maga körüL Észrevételeivel formálja környezete felfogását, s ha ezeket meg is becsülik, a tonnák, négyzetméterek és százalékok mérlegén is előre billent. Hiszen közismert, hogy egy-egy üzem, vállalat munkasikereiben nagyon nagy szerepük van ezeknek a nem tervezhető, de okosan szabályozható körülményeknek. Hányszor előfordult, hogy ahol már semmi objektív segítség nem látszott eredményesnek, az emberek szubjektív sajátosságai —, becsületük, törekvésük, szándékuk — megtízszerezték az objektív dolgok hatóerejét. Amit tehát összefoglalóan szubjektív vonásnak, alanyinak nevezünk, e ami abban jó és pozitív — megfelelő áttételekkel objektív anyagi hatóerővé válhat. Tudom, hogy van gyárigazgató, aki száz ellenpéldát is fel tudna sorakoztatni. Tagadhatatlan: van közöttünk dologkerülő is, élősdi is, s olyan is, aki az említett példák ellenében hat. De nem a tolvaj, a szemforgató, a lump emberek nevében beszélek én sem. Csak fájna, valahol róluk ítélnének meg egy-egyközösséget, ha a velük szemben indokolt bizalmatlanságból, elővigyázatosságból, tartózkodásból bárhol általános szellemi klíma lenne. Mint ahogy a közvélemény is hajlamos bizonyos dolgokban általánosításra. Ha egy kalauzról kiderül valami gorombaság, sok ember felkiált: "No, tessék, ilyenek .. .!* Látnak olykor a járókelők a magasodó falak mellett könyöklő kőművest, s olyan malterhordót, akinek a ládájában megkeményedik a massza, mire a tetthelyre ér. Mégsem lehet ráfogni minden építőmunkásra ugyanezt. Hiszen a rossz tulajdonságok nem egyegy társadalmi rétegnek, osztálynak, csoportnak a tulajdonságai, hanem egyes embereké. Az általánosítás mérge tehát ismét csak fertőzi a légkört. O

bjektív nehézségekre sokszor és sokan hivatkoznak a munka során. Kétségtelen, hogy vannak és lesznek ilyenek. Szubjektív nehézségeket ritkábban fedeznek fel és látnak be emberek. Pedig — mint már említettem — ezek is elemei a munkának, a termelésnek. Mint mindent, ezeket is számos meghatározott körülmény szabályozza, ellenben ezek mégis nagyon nagy mértékben függnek az embertől, a gyár, a vállalat vezető és irányító alanyaitól. Ebből lesz az a többlet évről évre, amit az objektív lehetőségek határain belül még megtervezni sem lehet. Ettől válnak könnyebbé, áthidalhatóbbá tényleges, valóságos termelési gondok. Ez viszi a munkaegység értékén túl még közelebb a termelőszövetkezeti gazdát a közös fogalmához. És persze, az is szubjektív dolog, hogy mindezt belássuk, átgondoljuk és kövessük. Hogy közelebb férkőzhessünk egymáshoz, a munkakapcsolatokat tegyük tartalmasabbá, gazdagabbá, emeljük őket arra a rangra, amely a munka társadalmában ezeket megilleti. SZ. SIMON ISTVÁN Ünnepségek Szegedien a nemzetközi nőnap alkalmából A szegedi élelmiszeripari üzemekben idén a szakszervezet rendez emlékezetes ünnepséget a nemzetközi nőnap alkalmából a dolgozó nők részére. A megemlékezésen kívül ezeken az ünnepségeken adják át a jól dolgozó aktíváknak a szakszervezetek ajándékát. Tegnap a vágóhír don és a szalámigyárban rendeztek jólsikerült nőnapi, ünnepséget. Ma, pénteken pedig a konzervgyárban emlékeznek meg az évfordulóról, ünneplik a nődolgozókat. Az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat szakszervezeti bizottsága március 7-én a szakszervezeti székház művelődési otthonában • rendez nőnapi ünnepséget. Az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat fiataljai műsorral kedveskednek az ünneplő asszonyoknak. Kiskundorozsmán a Hazafias Népfront községi bizottsága március 8-án, vasárnap délután 4 órakor a művelődési otthonban rendez ünnepséget. A társadalmi és tömegszervezetek köszöntik itt majd a község asszonyait. A Bécsi kőrút korszerűsítése^ r^/IS sítése, s ugyanakkor jelentős hosszban modern gyalogjárdát is építenek. A körút teljes modernizálása több mint 5 millió forintba kerül. Péntek, 1964. március 6. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Hl