Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

TABÁK ANDRÁS : ~ Bolondos vagy. Hat mit gondolsz? ... Elkeseredetten védekeztem. m m M ff WV W V Mi Hl Amit mondat. úgy ért, mint MEZEI ILLAT Ismét £élbe" "* • tttimflbima ab db — Szerelmes vagy belém? Hallgattam, nem meréegy cigarettát és hanyattfek- volna, mi? Próbáld csak sze!tem sz?lni; 0 mosolygott, ve bámultuk a csillagokat meg a melledbe ütök... Te melegen fenylett a szeme. A kis Jankovszki vihogott, rossi no vagy Mindenki ~ Szep vagy ~ haittatam jtf i kor a telepre ráborutt AT~ az alkonyat ós a szuk erká torokon kigyúltak a lámpák, kimentünk az Akáctömbön túl a tisztásra, és Majoros pajtája mögött a lekaszalt fure heveredtünk. Nyár végére már megvénült a fű, ropogott, zizegett, akár a szalma, színe is kifakult, csak az illata maradt. Esó után, amikor a föld párát lehelt ma- —"r, ~— --•-«»-••-• .>«(,.". ie „ fe;™-, Rolia p/t npm ból, ez a megfoghatatlan, ^a ^atoka't Ahová T^i, Fütyülök oad""" tódja'TankovS" " sejtelmes illat betöltötte az ^bejla srekta n rameredt>senki sem... Csak én tuutoilcat, és olyankor úgy lzapella szokta- szolt. MeUe megemelkedett, dom És a fákról js ^^ _ érezte az ember, hogy menten ¥ ehajtottuk a fejünket, hullámzott. Karja olyan ero. én tudonl mi a szép arni. meghasad a szomorúságtól. mint akiket rajtakap- sen simult az enyémhez, hogy kor elszorul az emberben a Kamaszok voltunk, hosszú tak. A fűben tücsök cirpelt, megborzongtam. lélegzet és valami úgy fáj, estéket tudtunk elüldögélni a azután elhallgatott. A szél is- Jankovszki lecsüggedt fej- hogy sírni kell... Te ilyen tisztáson szótlanul, különös mét feltámadt, a kiserdöt su- jel álldogált előttünk. Düny- vagy Izabella ... mint a dolgokról ábrandozva. Otthon sogtatta. Nesztelenül hullot- nyögött valamit, nem lehe- fák... ez olyan nagy öröm. is szerettük volna megőrizni tak a b»velek, kalász módjá- tett érteni. Elhajította a ci- Én örökké tudnálak nézni, ezt az illatot, ami gyönyörű- ra hajladoztak a vékony törségesen megtöltött, féltünk, zsü fák. Az alom mögött kihogy a dohos, fülledt laká- száradt ökörkórók meredezsokban elillan, elhagy min- tek, mint megannyi földbe két, mint a hűtlen lány. szúrt botocska. Hárman voltunk barátok, Izabella megmozdult, elsia nyurga Bolla, Jankovszki mította homlokába hulló femeg én. Néha Izabella is ki- kete haját, s megint hozzám jött hozzánk. Nem sokat tud- ért. De most nem húzta el a tünk Izabelláról, azt sem tud- karját. tuk, mikor jött a telepre, hol — En nem jövök ki többet lakik, csak azt tudtuk, hogy — mondta Bolla sötéten. — jó vele lenni. Az is jólesett. Már úgyis hűvösek az esték, hogy nagylány létére nem ve- apám meg örökké murizik, lette meg társaságunkat Ha Nem szóltam, ismerem az lángoló, vörös ruhájában öpeg Bolla természetét Vérvolt, amely olyan feszesen sí- mes fajta volt könnyen múlt testére, hogy minden emelte nyaklevesre a kezét. hnii.at.ni elárulta úcv rém- Jankovszki azonban elárulta . • • , • • tott ránts titkaElőttünk a pofonokat, azt is elárulta, garettát es halkan megker- Elhomályosult a szemem, lett nincs titka eicwunKne- a kés(-| kimaradásokért dezte: annyira megriadtam attól, SK SZ hTüékon v atákáf nadrágszíjjal kap Bolla. -Nem megyünk? Fázom, amit mondtam. Szégyelltem Ss váílát erós Most gyűlöltem Jankovsz- £lindultunk Jankovszki magam es en ls szrvesen el tott karját hosszú, szép lá- kit, szerettem volna szemen- lehajtott fejjel bakta hüt t eteierwvletf körönk le- köpni. Bolla megszégyenül- tott mellettem, Sztalarffif nőtelen lábat ^ hallgatott, hosszú kezevei rúgdreott, tarieója felett sző- Bcjlát^s, Jankovszktt 1S tea lekaszált halomba rakott a ftadetkap.rgalta ken ágaskodott fel a haja. _„, __ f,-lh- H.ioin — Miért nem mondtad? — Izabella nem nezett ra. Arca ejOK t? IUOOK egy tituot, IA „i-, «u nézett rá Izabella. feszes volt, szigorú, mereven meg tudnak. - 5zaga JSfJSSdT Bolla durcásan megrántó!- nézett maga elé. Gyorsan " T mondta es m. bólmtottunk. a váUát nem nézett ment> aHg tudtunk lépést . Szólni nem mertünk, re- _ Szégyellted előttem? — tartani vele. Én szorosan kedt lett volna a hangunk. kérdezte Izabella. — Ó, te mellette mentem, forró volt Azt nagyon rostelltuk vol- bolond. Tudom én. mit gon- az arcom és úgy éreztem, na- dol rólam az apád. Izabellából árad a mezei Szemünket a földre szegez- Megfogta Bolla vállát, erős jjiaX tük, vagy a sötétbe merész- kezével maga felé fordítottettük, keveset beszéltünk ta. előtte, ha meg beszéltünk, ko- — Miért nem Zsoldos Vera rajza szaladtam volna. De valami kavicsokat visszatartott. Éreztem, hogy Hűvös volt, fáztam. Izabella nézett, nem vette le rólam a szemét. — Te — mondta. — Te olyanokat beszélsz ... Nehezen szedte a levegőt. Megállt, fölemelte az állaDARAZS ENPRF,: AMERIKÁSOK Értsétek meg: bennünket elűztek Es a végén semmink sem maradt, Csak hajójegy s vasútjegy hazáig Es fejünkön különös kalap, •Nagy karimás, amely Colorado Viharait fogta egykor el. De hogy ki élt Ohio poklában, Közületek már kit érdekel? Ültök csak a televízió-képnél S láthattok különb tengereket, Amelyeken, a hadunk, a megtört. Egykor széllel átverekedett S mondjátok csak, minek öreg néktek, Mikor annyi erős, szép öreg El nálatok s a halál a kertjét Mind nehezebben töltheti meg, Mi szükségtek volna olyan hadra. Aki kedvét, szívét, erejét Másik földrész asszonyánál hagyta S fia nem tudja 'apja nevét Eldadogni — akkor mi szükségtek Arra, hogy e megfogyotl csapat Fejebúbján a nagyszélű kalappal Egyik nap csak a hajóra kap, Zörögni jön beszögezett ajtón, Amely mögül kihalt a család, S azt. hiszi, hogy kettétört korára Valahol füstös kuckót talál S mesélhet majd dörgő hurrikánról Es még annyi elcsépelt mesét. Amit géped esténként varázsol Kékes fényben vibrálva eléd — Értsétek meg, jövünk mégis, sorban, Hazatér a rokkant száműzött, Van joga botorkálni vén fák közt, Labdát lesni gyermekek között. mondtad molyan válogattuk meg sza- meg"' Halljam! vainkat. Néha lopva rápillan- Bolla kiszabadította matattunk barnán ragyogó kar- gát, felugrott, zihált a melle, jára, s magunkban elpirul- — Csak. Nem mondtam tunk. meg... Semmi közöd hozzá Már a szeptember is be- Addig ülök itt kint.. amedköszöntött, de az esték me- dig akarok, legek maradtak. A tó felöl — Ameddig Izabella is kint alkonyatkor gyenge szél ke- ül — vigyorgott Jankovszki. """ Y" rekedett, a földből áradt a ti- Belerúgtam a lábába, ké- v > en tokzatos Illat. Egyik este er- sőn. Bolla megremegett, kis röl beszéltünk. híján elbőgte magát, azután — Mindennap erősebb — lehajtott fejjel elbaktatott. — Éjjel kUógiok —mond- mat, közelről nézett rám, s tam. — Hanyatt fékszem mégis valahonnét a magasmajd a füvön és nézegetem ból Furcsa volt a szeme, a csillagokat. szinte ijesztő. Hallgattak, én folytattam. — Te — mondta. — Nagyon — Szép, tiszta az ég..., szépen beszélsz... a mezei szag is éjjel a leg- -Meg kellene csókolnom* erősebb..., nem jöttök ki?... — gondoltam, de csak a keAzt reméltem titokban, zót volt merszem megszorítahogy Izabella kijön. Neki ni, amivel makacsul tartotta nem volt, aki megtilthatta az államat. Arca ragyogott, minden este csillogtak a fogai... kint vártam rá a tisztáson. _ Kijövök hozzád éjjel — De egyikünk sem szólt. mondta és nesztelenül elA szélső házaknál Jan- ment. kovszki megtorpant, ő erre' mondta a kis Janovszki, szo- Nyurga alakja hamar eltűnt ... . , ,, fzabellára nézett 17 öldbe gyökerezett lábszerint orráhói beszél- a sötétben. majd elfordította a fejét. ' * bal álltam, lüktetett a — Ne haragudj — mondta fejem. Nem mertem utána kasa szerint orrából beszél- a sötétben, ve. Jankovszki ránk kacsin— Az ősz hozza, a sok eső. tott, és csúnyán néztem rá. Ha esik, utána mindig olyan erős. mint a részegítő ital. Beleszagolt a csillogott a szeme. . — Titokzatos dolog. IzabéflS'nevetett. — Titokzatos? — Az — bólintottam. — TiSzégyellheted magad. — Minek bántottad meg? levegőbe, — támadt rá Izabella is, nehezen lélegzett. — Nem elég, hogy otthon elveri az apja? Jankovszki megszeppent. — Megérdemelte — dünygyorsan és elszaladt. Utána néztünk, elindultunk, Izabella azt mondta. — Ne menj ki éjszaka. Én úgyse megyek ki. Zavarba jöttem, hevesen ellenkeztem volna, de ő mosolygott. nézni. És éjjel nem mertem kimenni Majoros pajtájához. Pedig meleg éjszaka volt, a hold fénylett, vakítóan tiszta volt az égbolt. És egész éjszaka úgy dőlt a mezei szag, mint még soha. GEORGES BRAQUE A SZÜRKE ASZTAfc tokzatos. Én még álmomban nyögte. — Hazudott. Azt is érzem néha ... mondta, hogy nem érzi a szaBolla, aki, ha meglátta Iza- got ... bellát, nyomban mogorva Elkeseredetten nézett ránk. lett, azt mondta: marhaság. — Én egész éjjel nem tuBosszúsan dünnyögött. dok aludni tőle. Éjjel is ér— Bemesélés az egész. zem. Anyám már orvoshoz Nincs is ilyen szag. Kérdez- akar vinni... nem tudok eltem apámat, ő nem érzi... aludni... Ugye, ti is érzi— Nem érzi? — villogott tek?... Jankovszki szeme. — De te Legörbült a szája, olyan érzed. Érzed, igaz? riadtan bámult ránk, hogy — Bemesélés — morogta bólintanunk kellett. Azután Bolla, leszegve sörtésre nyírt magába roskadtan ült. Hafejét. lászingét lobogtatta a szél, Titokban Izabellára pillán- sovány karja lúdbőrözött. tott, lesütötte a szemét. Hallgattunk, ez az éjszaka Tóth Béla: A mackós — Esküdj meg! — heveskedett Jankovszki. — Esküdj meg, hogy nem érzed. — Én is érzem — csendesen Izabella. valahogy titokzatosabb volt a többinél. A csillagokat néztem. hátha leszalad valameszólt lyik, de nem moccantak. Gőgösen fénylettek. A gyár feHatradőlt, könyökére tá- lől füst gomolygott, fehér és maszkodott, forró karjával áttetsző volt, akár a gyolcshozzám ért egy pillanatra, kendő. Jó lett volna valami Torkom összeszorult, nem zaj, egy rikoltás, vagy szirémertem moccanni. nabúgás. vagy vasúti fütty, — Bemesélés . .. bemesé- de csend volt, rémisztő, üres lés — hajtogatta konokul csend, még a tücskök is hall Bolita és nem nézett ránk. — Mi találtuk ki. — Hazudsz! — kiáltottam elkeseredve, úgy éreztem, mintha megloptak volna. — Hazudsz, Bolla, te is érzed. Tudom, hogy te is érzed. Tegnap éjjel is kilógtál ide. gattak és a fák sem susogtak. Kihúztam egy félig elszívott cigarettát a zsebemből, rágyújtottam, de Izabella kiverte a számból. — Még azt mondja apád, én szoktattalak rá. Engedelmesen hallgattam, Bolla riadtan _ nézett ram, de Jankovszk, rágyújtott, kitekintete kérlelő volt. hívóan füstölt és amikor IzaHaragudtam rá. bella rászólt, felugrott. — Hazudós vagy — mond- — Próbáld meg! Próbáld tam. — Itt ültünk mind a meg elvenni... ketten. ökölvívó-állasba helyezkeNem igaz — felelte ő dett, elszántan szívta a cigatompán. — Egész éjjel ott- rettát. hon voltam. — Dobd el — mondta IzaElfogyott a lélegzetem, bella. hogy a szemembe hazudik. — Nekem nem parancsolsz! Hiszen még oda is mentem — kiáltotta Jankovszki es hozzá közösen szívtunk el köhögött a füsttől. — Jó is Amikor kicsit ünneplősebben felöltözik, beülhetne az akadémikusok közé. A feje után ítélve. Mert akár a kívülvalókat nézem — boltozatos homlok, tiszta, okos szem, derűs tekintet, akár a belülvalókat próbálom megsejdíteni — minden lakatosok által kieszelt zárak, vilagmárkájú páncélszekrények avatott tudója ő. A cuhaldungos lakatok és Wertheim-kasszák doktora, akadémikus. ö még nem hajtott fejet nyithatatlan zárak előtt, hogy marékral'ogott szerszámaival dolgavégezetlenül távozzék. És nagyon hosszú ideig kedvvel és becsüléssel forgatta magát ebben a sokak által, talán téves előítéletek alapján megvetett szakmában. Haja éppúgy megőszült, mire elérte a nyugdíjkorhatárt, akár a Nobel-díjasoké, akik az emberiség boldogulásáért rezdültek minden mozdulatukban. Soha nem bukott le. Sőt! Pedig ismerte kezemu.n!iáját a rendőrség is. Nemegyszer igénybe is vette. Mimiig tiszta munkát végzett. Soha nem rongált. A rózsanyitást, a kontár mackósok elhamarkodott módszerét ismerte ugyan, de soha nem alkalmazta. Szakember nem folyamodik erőszakhoz és barbár romboláshoz. Zárlakatos volt. A MÁV-nál tanulta a szakmát. Tudvalevően a páncélszekrények zárjai ravasz kilincsekre, sokfogú kulcsokra járnak. A cuhaldungok (apró fémlemezkék, amelyek a kulcs fogazatai szerint forognak el és idegen kulcsokat nem fogadnak be) vékonyka rugókra járnak. Ezek a rugók bizonyos idő után elfáradnak (az anyag fárad el!) és az állomásokon közlekedő* nehéz vonatszerelvények dübörgésére helyükről elrázódnak. Akkor nem fogadják be a saját kulcsaikat sem. Ilyenkor hívják a zárlakatost. Hívják öt, a rendőrileg nyilvántartott kasszafúrót. És ő jön. Hajtűkkel és kötőtükkel, madárnyelvű reszelakkel, fényes szúróárakkal. Megnézi a kassza homlokáról nagybetűkkel kiabáló márkát (ezernyi kasszamárka létezik a világon) és eléjetérdel alázattal, ahogy vallásosok ereszkednek térdre a fájdalmas Szűz oltára előtt. És a lomha ajtók, amelyek tűz ellen is megóvják a mögéjük zárt értéket, megnyílnak keze nyomán, ahogy a legendák csodatevői előtt megnyílott a föld egy vesszőütésre. És nagy események nem zajlanak a kasszafúró körül. Soha más kéfcűlléresére non nézett Senkinek nem állt elébe. Régen az volt a gyakorlat a makacs kasszákkal, hogy a tulajok szóltak a rendőrségnek és egy kísérővel kiszállt valamelyik avatott kezű. büntetését töltő mackós. (Mackó tolvajnyelven kassza.) De ezt nem szerették a hatóságiak, mert ahelyett, hogy elfelejtette volna a mackós a szakmát, még a börtönben is módja volt abban tréningezni. Ezért a mi zárlakatosunkat kérték kölcsön az igazgatóságtól, ha segítségért esedezett valami bajbajutott páncélkasszatulajdonos. így aztán a MÁV-on kívül is hivatalos volt a város különböző nagybeteg zárjaihoz. Egyszer telefonoz a rendőrség, ez még amabban a világban volt, hogy Ypszilon órás és ékszerész úrnak zárlakatos kell. De azonnal. Az ékszerész botolt erősen valami aranyfogú burzsujjal, de úgy látszik, nem ment az üzlet minden lelki megrázkódtatás nélkül s a felindultságban bevágta a kasszája ajtóját. A kulcs meg belül volt a polcon. Ekkor jelent meg ökasszafúrósága. Ránézett a márkára és kinyílt az ajtó. Egy perc alatt. Mivel tartozom? — Tíz pengővel. — Hogy...? Hogy gondolja? Én egy óra alatt sem keresek meg tíz pengőt! Ökasszafúrósága nem ismerte a piaci adom-veszem alkudozást. Most sem szólt. Végeredményben eltöltött másfél, ' két órát. Beballasott a fűtőházból, most visszaballag. Ezért a kiesésért az'ő béréből levonja az '.diját a főnökség. Bevágta a kasszaajtót. A kulcs maradt benn a polcon. És elindult — Csak nem hagy itt, bezárt ajtóval? Fizetek, csak nyissa ki! — De most mar dupla a tarifa. Dupla munka, dupla pénz. — Ne..., hát ne..no nyissa no, ha már... A kasszafúró nyugalomba vonult. Nagy búcsúzkodások és díszkapu nélkül, szerényen tette le használattól nikkelre kopott szerszámait. Kicsit szomorúan, de emelt fővel nézett új élete elé. És kincset érő tapasztalatait nem írta bele drága mélynyomású papírokon megjelenő könyvekbe, amelyet akár sajátkezűleg megillusztrálhatott volna, ezernyi zárakkal, tízezernyi lakatvariénsokkal. De két nevető, beszédeskezű utódot maga mögé nevelt, akikben élve élnek nyugalmazott kasszafúró legjobb tulajdonságai. 6 OÍL-MACTARORSZÁG Vasárnap. 1961. március 28,