Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

John Bernal profeszszor a Béke-világtanács ügyvezető elnöke táviratban szólította fel Johnson amerikai elnököt, tegyen Intézkedéseket a dél-vietnami intervenció megszüntetésére és a délkelet-ázsiai országokkal, valamint az érdekelt nagyhatalmakkal együttműködésben igyekezzen békés megoldást találni a problémára. Felszállása után nem sokkal egy pajtára zuhant az amerikai légierők egyik B—47-es típusú hombázórepiilógépc. A gép személyzetének mind a né® tagja meghalt, filctét vesztette rajtuk kívül egy kisfiú is, aki a pajta mellett játszott. Fg.v niásik gyermek súlyos égési sérüléseket szenvedett. Tovább tartnak a diáktüntetések a Brazzavtlle-i Kongóban. A diákok, akik a februári államcsinykisérlet idején szintén szembeszálltak Mba diktátor uralmával, most a dél-taboni Ndende városában tüntettek. A rendőrség közéjük lőtt, 12-en megsebesültek. Mint hírügynökségi tudósításokból kitűnik, dél-victnami katonai küldöttség tartózkodik Tajpej ban, hogy segítséget kérjen Csang Kajsek kormányától. Küldetésüket a legnagyobb titoktartás övezi, a delegáció tagjai valamennyien inkognitóban érkeztek Tajvanra. N.Sz. Hruscsov fogadta A% árulónak felelnie kell Edgár Faure-t tetteiért Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szombaton fogadta Edgár Fauret, a neves francia politikust és feleségét. Hruscsov és Faure között baráti beszélgetésre került sor. A találkozót Nyikita Hruscsov dolgozószobájában tartották meg, a Kremlben. (MTI) Kajszuni távirata a szovjet kormányfőhöz Kajszuni, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének elnöke táviratot küldött Hruscsovnak, s ebben köszönetét fejezi ki a szovjet miniszterelnöknek az értekezlethez intézett üzenetéért. Kajszuni választáviratában hangsúlyozza, biztos abban, hogy az értekezleten valamennyi ország támogatásával sikerül megteremteni a szoros gazdasági együttműködés alapját, megszilárdítva ezzel a békél és a nemzetek közötti együttműködést. Castro tanúvallomása egy havannai perben A kubai legfelső törvény- a forradalom ellenségei A tárgyaláson felszólalt ti szék nyílt tárgyaláson ítél- felhasználták a régi kom- Szocialista Forradalmi Egykezik a 26 éves Marcos Rod- munisták elleni rágalma- ségpárt több más vezetője/ riguez Alfonso felett, aki zás céljaira köztük Carlos Rafael Rod1957-ben a Batista-féle rend- és azt állították, ho® Rod- riguez és Cesar Escalante isC őrségnek elárulta az elnöki riguez a Július 26-a mozga- Valamennyien cáfoltak azt palota megtámadásában lommal szemben az akkori a beállítást amely szerint a részt vett né® kubai hazafi szocialista ifjúsági szervezet kommunisták nem képvinevét. álláspontját képviselte. selték kellő odaadással és A hazafiakat altkor kivé- Mindezekért Castro azt hűséggel a forradalmi haro gezték. Rodriguez évekig el- javasolta, ho®- a pert a lég- céljait. kerülte a felelösségrevonást, teljesebb nyilvánosság előtt Castro bírálta Faure Chode végül is bíróság elé ke- ismételjék meg, mert í® le- món őrna®, minisztert, a rült Néhány nappal ezelőtt het elejét venni a további párt vezetőségének tagját/ zárt tár®aláson halálra rágalmaknak és rémhírek- aki helytelenül azt állította/ ítélték, nckazonban a perben elhang- A ">'f,t tárgyalason zott egyes — közzé nem tett Castro né®oras tanuval— beszédeket Földrengés Alaszkában HASZNÁLHATATLANNÁ VALTAK A FÖLDRENGÉSJELZŐ K fiSZt) LÉKEK * LÉPŐI T A REPÜLŐTÉR IR VNYlTÓTORNYA * SZÖKŐÁR SE1VARDBAN * H A R O M H A Z ELTŰNT A M É L Y B E N Rendkívüli eröseégű föld- szülékiek Alaszkában hasz- és három ház eltűnt a mélyrengés rázta meg péntek nálhatatlanná váltak. Kali- ben. A lökés ereje a földre délután 17 óra 37 perckor forniai és alabamai mérő- dobott. A mozgás tíz per(ma®ar idő szerint hajnali berendezések szerint a föld- cig tartott, később két kl4 óra 37 perekor) az alasz- lökések hevessége a Richter- sebb rengést lehetett érezni, kai-félszigetet és az észak- skálán elérte a nyolc és fe- A Fourth Avenue, Anchoamerikai kontinens nyugati les fokozatot — a katasztro- rage főutcája minte® hápartjait. A 48 000 lakosú fális San Franciacó-i föld- rom és fél méterrel lesülyAnchoráge főutcája a jelen- rengés erősségét. lyedt. A házak homlokzata Óriási károkat okozott az sok helyütt még áll, de beelemi csapás az Anchorage-i lül mindenütt romok vankatonai támaszponton, amely nak*. az amerikai védelmi rend- Ezen a ponton végleg szer e®ik csomópontja. A megszakadt a vonal. Az edrepülőtér irányítótornya le- digi hivatali jelentések szeI dőlt, e® hangár a benne tá- rint nyolc halottat szabadírolt repülőgépre omlott és tottak ki a romok közül, soa kifutópálya több minte®- kan eltűntek. Nem hlvatakilométeres szakaszon hasz- los jelentések szerint 60— nálhatatlanná vált. 100 halottról beszélnek. A katasztrófa nem kímél- Anchorage térségét katasztRusk külügyminiszter pén- denben ért e®et Fulbright- ! ttt ^toffi"* tí'teken sajtóértekezletet tar- tói. Kuba helyzetét például a, S***" W®-ulladt e® ™ legtöbb kérdést az amerikai kormány Jenye- otójszálKtó hajó. noköt állandóan tájékoztatlomást tett. Ebben megcáfolta azt az állítást, hogy Rodriguez a szocialista Ifjúságb szervezetet képviselte. tések szerint -a föld színével vált e®enlővé*. A páratlan hevességű földmozgás perceken keresztül tartott. A földrengésjelzőkéA Fulbríght-beszéd a középpontban Rusk sajtóértekezlete tott"'" A^^^^^H^^H^H^^^^IHHI Fulbright szenátor legutóbbi, getésnek" tekinti na® port felvert külpolitikai Kambodzsa semlegesítésébeszédéről tették fel a kül- nek kérdésével foglalkozva, ü®miniszternek. Rusk amellett foglalt állást, Közölte, hogy a kongresz- ho® a felvetődött problémászus. a kormány és e®es kat Kambodzsa, Dél-Vietnam magáncsoportok most vizs- és Thaiföld oldja meg. Az gálják a kelet—nyugati ke- ezzel kapcsolatos konferenreskodelem lehetőségeit. „Bár ciát azonban szerinte jól élő ezen a területen akadályok ls kell készíteni, vannak, mégis érdemes fog- A pénteken szabadon bolalkoznunk n lehetőségekkel csátott amerikai pilóták — mondotta Rusk, aláhúzva, U®ével kapcsolatban Rusk hogy Fulbright beszéde hoz- hangsúlyozta: a Szovjetunió zújárult ahhoz a fontos vitá- a szabadonbocsátást nem '••íz, amely most az E®'esült kötötte feltételekhez. Az Államok külpolitikájából in- amerikai kormány további dult meg. intézkedéseket tett, ho®haA külü®miniszter azon- sonló berepülések elkerülheban leszögezte: nem min- tők le®enek. (MTI) A földrengés követiketté-• iák ft heIyzetr61ben szökőár keletkezett, . amely lerombolta a dokkokat, számos embert a hullámsírba ragadott. Drámai tudósítást küldött Anchorage-ből Betsy Woodman, a Reuter tudósítója, aki éppen a helyszínen tartózkodott a katasztrófa pillanatában. Míg jelentését diktálta, a vonal többször is megszakadt. -Már alkonyodott, amikor megkezdődött a földrengés, e® dombról láttam, ho® a föld megnyüik és minte® 15 méter széles, 30 méter hosszú hasadék képződik. E® iskola is összeomlott hogy az áruló kapcsolatban állott a kommunisták vezette ifjúsági szövetséggel. . Castro kijelentette, ho® a per eredményeképpen minden bizonnyal megerősödik a párt egysége és hangoztatta, mennyire Az áruló az antikommá- fontos a forradalmi fegyelem nlzmus tipikus terméke megerősítése, volt A legfelső törvényszék • mondotta. hétfőn jelenti be ítéletét. Újabb erőpróba Goulart és ellenzéke között? Véget ért a brazil tengerészzendtilés Goulart elnök Paulo Mario Az új miniszter beiktatása-: da Cunha tengernagyot ne- nak körülményei arra mutatvezte ki haditengerészeti mi- nak, ho® a tengerészzendüniszterré a tengerészzendtilés léssel kapcsolatban kirobbant következtében lemondott Syl- válság e®re inkább a brazil vlo Motta admirális helyébe. Az új miniszter 69 éves, 1953ban ellentengemag®á nevezték ki, 1955-ben a haditengerészet vezérkari főnökének helyettese lett. Később altengerna®i rangban a Rio de Janeiro-1 haditengerészeti tengerészet magasrangú tisztjel és a kormány közti erőpróba síkjára tolódik át. A mostani válság kirobbanását előidéző tengerészzendülés véget ért. A tengeré-^ szek — akiknek számát a legújabb jelentések 1425-ben álkörzet parancsnoka lett. 1959- lapítják meg — elhagyták a vasas-székházat és ideigleben visszavonult a tényleges szolgálatból és a haditengerészeti bíróság elnöke lett Az afro-ázsiaf szolidaritási tanács határozatai Az afro-ázsia] szolidaritási Imperializmus és a faji megtanács pénteken végetért ai- különböztetés ellen. gíri ülésszakán két fontos dokumentumot fogadtak el. Az általános nyilatkozat hitet tesz a bandungi értekezleten meghirdetett elvek, határozatok mellett, fokozott harcra buzdít a koloniallzA főbb politikai kérdések.ről szóló határozat felhívja Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeit, tömörítsék imperialistaellenes erőiket, ho® elszánt küzdelmet folytathassanak az igazi függetlenségért. a gazdasági és tármus, a neokolonial izmus, az sadalmi felszabadulásért. nesen a közelben lévő ®alogsági kaszárnyában kaptak szállást A zendülőknek büntetlenséget Ígértek a hatóságok, ha hétfőig felveszik a szolgálatot. Anselmo dos Santos, a tengerészek e®ik vezetője kijelentette, ho® lényegében ®őzelemmel ért véget küzdelmük. Politikai megfi®elök ennek ellenére nem látják biztosítottnak, ho® a tengerészeket nem éri-e megtorlás parancsnokaik részéről. Ezért ú® látják, hogy a kongreszszusnak törvényhozási úton kellene amnesztiában részesítenie a zendülőket. Ez viszont Goulart elnök és ellenzéke újabb politikai erőpróbájához vezetne. (MTI) Sárhöai Oyula ítél a Ku-Klux-Klan lllllllllÍBlir~in . « E O I W T lllllllllllllll E De kérem, uraim — tört utat magának a pincér bennünket körülvevő embergyűrűn keresztül. Fülem még mindig zúgott, de hallottam, ho® a zene leáll. A táncoló párok Is. A nők visongtak és otthagyva partnerüket a kijárat felé futottak. De a férfiak maradtak, és fenyegető kört vontuk körénk. Ereztem, ho® valaki megérinti a karomat. Nem néztem oda. mert a néger rögtön kihasználta volna helyzeti előnyéi. tí®is tudtam, hogy Peg®. — Hagyj most! — hörögtem félszájjal feléje. Ekkor hangzott fel az első négerellenee kiáltás; — Ki ezzel a fekete döggel! Ez nyomban mellém állította a közhangulatot. Magabiztossúgom visszatért. Kihúztam mellem és máris kész voltam rárohanni a négerre én eltiporni, mint a poloskát:. A pincér közbekiáltása állított meg félúton: — De uraim... Aztán valaki elkiáltotta magút: — Itt a rendőrség! Tudtam, ha most nem ütök, a rendőrök kiragadják a négert és én nem tudok bosszút állni az ökölcsapásáért. — Nesze, ez a tied! S e®szerre két ököllel sújtottam a négerre. Eszméletlenül terült el a parketten. Ekkor értek oda a rendőrök és ®orsan felrángatták, mint valami ron®ot. Én pedig elordítottam magam: — Fára vele! — Lincseljük meg! — kiabálták össze-vissza az emberek. Valaki egy üveg whiskyt dugott az ajkaim közé. A tüzee ital Jólesően járta át kimerült testemet. Üj erőre kaptam tőle és teletorokból követelni kezdtem; lincseljük meg a négert, aki megitta e® fehér ember whiskyjét és utána leütötte. Nem nyújtom tovább a történetet. A vége az lett, ho® a felbőszült tömeg az én heccelésemre és vezérletem alatt kiragadta a négert a két rendőr kezel közül és vitte kifelé n hátsó udvarba. Ez az udvar nyáron kerthelylségül szolgált és most ősszel üresen állt. Néhány fa bóbiskolt a közepén. Az e®ik alá hurcoltuk a négert. Pillanatok alatt kötél került elő, aztán átlendült a fa e®ik vatag ágán. Tíz kar emelte a négert a magasba és feje hamarosan belejutott a hurokba. Persze, nem adta könnyen az életét. Rúgott, kapált, harapott, dobálta magát és panaszosan ordított. Rossz volt hallgatni. De én akkor nem törődtem ezzel, liánom e® hatalmas lendülettel kirúgtam alóla az asztalt és a néger csüngve maradt az ágon. Éppen jókor intéztük el. mert már sípoltak a rendőrök, több ríadókocsl szirénázva közeledett a mulatóhoz. Mire kiértek az udvarra, már nem találtak olt senkit, csak a himbálódzó négert, akivel nem sokat értek, legfeljebb a halottkémnek akadt vele munkája. Az ivóban néhányunkat összeszedtek és bevittek a rendőrségre. Kihallgattak. E®öntetűen azt vallottuk, hogy a néger támadott meg engem és én önvédelemből ütöttem le. A rendőrük elfogadták védekezésemet és csupán csendháborításért büntettek meg tíz dollárra, amit nyomban kl is fizettem nekik, és kiengedtek. Mondanom sem kell, hogy másnap este a Riadó Klubban én voltam a nap hőse. Ünnepeltek, mint valami ®őzles torreádort. Mindenki a kezemet szopogatta és boldog volt, ha pár szót váltottam vele. Jim Hopklns barátom, aki a Hazafiasok titkára volt, azt mondta, ho® ilyen embernek a Hazafias Térsaságban tisztséget kell betölteni. Még nem említettem, hogy már suttyó-legény korom-, ban na®szerűen bántam a késsel és a pisztollyal. Minden iskolai céllövő-bajnokságon első díjat nyertem. Már akkor valóságos céllövő fenoménnak tartottak s mindenki azt tanácsolta, még a tanáraim is, ho® induljak nemzetközi versenyeken. Sőt valaki még az olimpiát is említette. Azt állította, biztosan megnyerném az aranyérmet. Engem azonban nem vonzott az effajta Időtöltés, inkább a carlson cityi Kaktusz bárba, a diákok kedvenc tanyájára jártam szórakozni. Céllövő tudományomnak a kupeckedésem ideje alatt vettem nagy hasznát. Főleg olyankor, amikor marhacsordáinkat tereltük farmunkról az állomásra. E®-egy ilyen hajtás bizony nem ment mindig simán. Sokszor jól jött az öreg Colt, ha marhatolvajok akarták megdézsmálni a jószágállományt. Egyszer majdnem ottha®tam a fogam e® ilyen éjszakai csetepaténál. Csak a biztos kezemnek és sasszememnek kösznhettem megmenekülésemet. Farmunk jónéhány mérföldnyire feküdt az állomástól. Rendszerint hajnali két óra tájt kellett indulni, hogy reggelre beérjünk Carlson City teherpályaudvarára, ahol marháinkat vagoniroztuk be. Azon a napon ls már éjfél után e® órakor talpon voltunk. Kettőre pedig elindultunk. Hangos ostorcsattoglatás és plsztolydurrogtatús közepette lódult előre a hatalmas marhacsorda. Nyolc cowboy-Jal tereltük az állatokat a sötét éjszakában. Alig tettünk meg azonban két mérföldnyi utat. amikor hirtelen autóberregést hallottunk, majd röviddel utána a csorda körül erős fényszórók ®últak ki és szinte megvakítottak bennünket meg az állatokat is. — Autós banditák! — villant át az agyamon és plszto^ lyowi után kaptam. Lovaink felnyerítettek s nyihogtak, a marhák panaszosan bőgtek. S ebben a pokoli hangkáoszban elhangzott e® hangszóró mindent túlkiabáló hangja; — Körül va®tok zárva! Senki se mozduljon, mert a halál fia! No, gondoltam, ha most előkapom a pisztolyomat, ütött az utolsó órám. Embereim pedig máris égnek dobták karjukat. Már csak én tétováztam. — Maga is, fiatalember, dobja csak magasba a karját, ha nem akarja, ho® szitává lőjük I — folytatta a hangszóróé ember, nyilván a bandavezér. Szempillantás alatt történt. Nem is tudom, hogyan szü• letett meg bennem ez a vakmerő gondolat! Hirtelen lebuktam lovamról s testét fedezékül használva egyszerre mind a hat golyómat az autós tolvajok felé küldtem. Egyet abba a kocsiba, ahonnan a hangszóró bömbölt, a többi ötöt pedig e®enként a mellette sorakozó kocsikba. Két-három Jajkiáltás hasított bele az éjszakába. Két kocsi fényszórója kialudt. Szinte ugyanabban a minutában géppisztolysorozat sepert felém. Lovam, a hűséges Polly, hangtalanul összecsuklott s majdnem agyontiport. Az utolsó pillanatban ugrottam félre s a földön már haláltusúját vívó kancám hasához préselve magam, újból lőttem, mégpedig a másik pisztolyommal. Ekkor már az embereim ls felocsúdtak első döbbenetükből s bizonyára hasonlóképpen cselekedhettek, mint én, mert a következő pillanatban ők is veszett tüzet nyitottak az autóé banditákra. (Folytatjuk) 2 DÉL-MAGYARORSZAG Vasárnap. 1964. március 29.