Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

Önállóság felelősség VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 M iota hazánkban társadalmi kötelességgé ralt a gondolkodás, mióta nem lehet »okos« egy-két em­ber az egész ország helyett, az olyan fogalmak szerepe és jelentősege is megnőtt a közéletben, mint az önállóság és a felelősség. De nemcsak megnőtt, értelmezésük minőségi változáson is átesett. Mert emlékezzünk csak vissza, mennyire kimért és korlátozott volt az ötvenes évek ele­jén mindegyik! Ha valamit el kellett végezni a gazda­ságban vagy a politikában, teljes recepturakat kaptunk a feladat végrehajtásához a felsőbb vezetéstől. Mindenkinek minden kötelességét lajstromba szedték, előírták a célhoz vezető út legkisebb részletét is, s arról nem volt, nem lehetett letérés. Mit jelentett ebben az esetben az önálló­ság, amely különben mindenkit megillet bizonyos terjede­lemben munkája közben? Legfeljebb annyit, hogy az em­ber megelőzhette a határidőt., esetleg túllicitálhatta meg­bízását És a felelősség? Erről gorombább képletek is ma­radtak fenn, de végeredményben szóba jöhet-e igazán ez a fogalom előírt cselekvésnél? A vezetés, az irányítás ilyen módszere szinte maga kínálja az erkölcsi felmentést hiba esetén a végrehajtónak. Sokszor felsóhajtottunk eközben, mert éreztük, hogy bizonyos hivatalszobákban vagy egyebütt előírt feladatok és módszerek ellentmondásban voltak helyi sajátosságok­kal, olykor önmagukkal, s azoknál jobbat, gyorsabban célravezetőt is lehetett volna találni kollektív vagy akár egyéni bölcsességgel is. Mégis megszoktuk, hogy néhány ember mindent átlátott, kigondolt és mindenre megfelelő határozatokat hozott — legfeljebb később önkritikát gya­koroltunk e néhányak helyett is. Való igaz azonban, hogy ez a közállapot nem szállt el a reggeli nappal, mint a köd, hanem még akkor is kísértett tovább, amikor már pártunk kijavította a régi hibákat, felderítette okukat és következményüket, s el is ítélte őket. Az új ízekhez nem tudott mindjárt mindenki hozzászokni, sőt akadtak a ré­ginek védelmezői is és így érveltek: sokkal könnyebb és egyszerűbb volt a munka, eredményesebb, gyorsabb és egységesebb a cselekvés, amikor minden részletre kiter­jedő határozatok alapján kellett dolgozni. A munka új gyakorlatában a régi módszer védelmezői úgy érezték és érzik magukat ma is, mint hangya az elefánt talpa alatt Rettenetes súllyal nehezedik rájuk, hogy bizonyos dolgo­kat önállóan, a munkakörrel feltételezett tudás" tapaszta­lat alapján kell megoldani, s elvi jelentőségű és tartalmú határozatokból kell kinek-kinek leszűrnie a feladatát. De méginkább teher számukra az új módon értelmezett fe­lelősség, amely egyebek között abban is új, hogy csele­kedeteinkkel, munkánkkal két felé kell elszámolni: a fel­sőbb szerveknek és a környezetnek, a munkatársaknak, a gy kettős »teher* szakadt a mai közhivatalnokokra társadalmi és tömegszervezetekben, pártfórumokon dolgozó emberekre, mert az önállóság és a felelősség párban jár. Az egyik mértéke és terjedelme szi­gorúan összefügg a másikéval. Hiszen amikor bizonyos (testületek s azokon belül bizonyos személyek önállóságot nagyobb hatáskört kaptak, egyúttal nagyobb felelősséget is vállaltak. Mégis örömmel üdvözölte a vezetőknek szinte mindegyike, hogy nem kötik meg a kezét minden apró­ságra kiterjedő instrukcióval, nem szólnak bele szüntele­nül a munkájába, hanem hagyják, hogy kibontakoztassa képességeit, igénylik, hogy törje a fejét a legideálisabb megoldásokon, s mindezt olyan felelősséggel cselekedje, hogy kollektívák, emberek sorsával van összefüggésben valamennyi intézkedése. Kétségtelen, hogy ez a munka a nehezebb, ez igényel nagyobb hozzáértést, képzettséget, több odaadást Ez bizo­nyos mértékben alkotás és így sokkal magasabb rendű a mechanikus végrehajtásnál. Ugyanakkor viszont százezre­ket kapcsol be a társadalmi gondolkodásba, közvetve pe­dig milliók tanácsát, véleményét veszi figyelembe. A ko­rábban lefojtott energia ezeken a zsilipeken keresztül ter­mékenyen érvényesül, a társadalmi méretű alkotás turbi­náit mozgatja meg. Hiszen az a körülmény, hogy megbe­csülik és igénylik az emberek gondolatait, s egyszersmind hasznosítják is, a legmagasabbrendű tartalékok felszaba­dításához vezet — az egész nép értelmét a szocializmus építésének szolgálatába vonja. Természetes, hogy az önállóság fogalmát nem lehet el­keverni az önfejűséggel, s a felelősségét a vagánykodással. Azaz: a személyes felelősség ürügyén nem bocsájtkozhat senki kalandos és kétes kimenetelű vállalkozásokba nép­gazdasági eszközökből. Nekünk ugyanis nem melldöngető „felelősségre" van szükségünk, bennünket nem kárpótol­hat anyagi veszteségekért vagy egyéb hibákért a felelős­ségre vonás. Ügy értelmezzük a felelősség fogalmát, mint képességet, amely feljogosít valakit arra, hogy a legjob­ban képviseljen ügyeket, vagyis személye garanciát nyújt arra, hogy a rábízott helyen a dolgok, ügyek optimálisan jól mennek. Felelős emberekre tehát nem azért van szük­ség, hogy ha valami nem sikerül, legyen kit megbírálni, leváltani, kin elverni a port, hanem azért, hogy megbíz­ható garanciája legyen az ügynek. A társadalomnak ennél sokkal többre van szüksége. Arra, hogy előbbre haladjon. Az elmarasztalás ugyanis rendszerint valamilyen erkölcsi, politikai vagy gazdasági kár következménye, okozata. Sokat beszélünk ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a vezetés színvonalának szüntelen emeléséről és a szak­mai képzésről is. Az összefüggés kézenfekvő: minél jár­tasabb valaki szakmájában, minél nagyobb gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezik a vezetésben, annál több ga­ranciával szolgál arra, hogy önállóan ís képes dolgozni és felelősségteljesen intézkedik. S a megszerzett tudás foly­tonos felfrissítése, kiegészítése legalább ilyen fontos, mert a társadalmi és technikai haladás olyan korszakaban élünk, melv megköveteli, hogy lépést tartsunk vele, egy­máshoz kapcsoljuk a végtelen-lánc szemeit. Ebben nincs nem lehet megállás, hiszen napról napra új problemakat produkál az élét. a munka, a politika, melyek megoldá­sához nem elég a tegnapelőtti vagy talán a tegnapi tudás sem. Aki ebben a követelményben elmarad, visszaesik a sekélyes és mechanikus munkastílusba, elveszti bizonyos­ságát. s ennek következtében saját maga adja tel azt az önállóságot, mely munkakörével jár. A felelősségtől való félelmében pedig állandóan instrukciókért szalad, hogy legyen kire s mire hivatkoznia, jóllehet ezzel a terme­ketlen munkastílussal közügyet hátráltat, közerdeket kar­hoztat mozdulatlanságra. M indezzel nem altarjuk lebecsülni, ki­sebbíteni az irányítás jelentőségét, az átgondoU. utasí­tások. határozatok fontosságát. böteeSSl nénk kétszeresen aláhúzni, hogy a megállapított elvek érvényesítésehez ^ndenutt a ma» maUs lehetőségeket teremtsük meg az értelmezett légkörében, s az e^k erdekeben howtt mte­kedések mindig a tényleges felelosseg burkaban szuies senek meg. Sz, S. L A M A G V A « SZOCIALISTA W V\K 4 SPART LAPJA 54. évfolyam, 51, szám 13 OLDAL, ARA 80 FILLÉR Vasárnap, 1964. március 1. Több PÉNZT FIZETTEK KI MUNKABÉRRE RUHÁZATI CIKKET VÁSÁROLTAK. TÜZELŐANYAG A FALUSIAKNAK Az országosnál nagyobb a kiskereskedelmi forgalom Nincs olyan család, ahol időközönként számot ne vet­hetnének a keresettel, a kis közösség jövedelmével. Ha nem is írásban, szóban min­denütt készítenek költségve­tést, különösen ha emelke­dik a családi bevétel. Meg­hányj ák-vetik, hogy a több pénzből, keresetből mit vá­sároljanak, vagy mennyit tegyenek takarékba. Nehéz lenne családonként össze­számolni hol hogyan ala­kultak a keresetek, miből mennyit vásároltak. De mér­ni lehet ezt a jövedelemnö­vekedést más fórumon és mérik is. A Központi Sta­tisztikai Hivaital Csongrád megyei igazgatósága 1963. évi jelentésében a többi kö­zött például kimutatja, hogy pénzintézeteink, vállalata­ink, a termelőszövetkezetek mennyivel fizettek ki többet egy esztendő alatt, mint a korábbi évben. Arról is szá­mot tud adni hogyan ala­kult a kiskereskedelmi, az élelmiszer, a ruházati és a vegyes cikkek forgalma Csongrád megyében. Mit tudunk meg ezekből a számokból. A többi között azt, hogy az elmúlt évben munkabér címén 19,3 száza­lékkal, termelőszövetkezete­ink munkaegységre pedig 24,7 százalékkal fizettek ki többet, mint 1962-ben. Az ötéves terv első három évében például a kiskeres­kedelem Csongrád megyé­ben rendszerint teljesítette eladási tervét S az országos átlagnál nagyobb forgalom emelkedést ért el. Tavaly a kiskereskedelmi forgalom 10,1 százalékkal volt több, mint az előző évben. Évek óta csökkent a ru­házati forgalom Csongrád megyében. Tavaly nemcsak megállt ez a csökkenési fo­lyamat, hanem hirtelen emelkedésbe csapott át s mintegy 7,8 százalékkal emel­kedett megközelítette az 1960. évi csúcsforgalmat. Valamennyi árufőcsoport­ban nőtt a vegyescikkek vá­sárlása. A tartós fogyasztási cikkek forgalma 21,1, a bú­toroké 12,4 százalékkal ha­ladta meg az 1962. évit. Bár a lakosság részére 1963-ban közel 20 százalékkal több tüzelőanyagot adtak el, mint az előző évben az igényeket a hosszantartó hideg és a parasztság egyre fokozódó vásárlása miatt nem tudták minden időben zavartalanul kielégíteni. Például a föld­művesszövetkezöti kiskeres­kedelem tavaly 54 százalék­kal több tüzelőt adott el, mint egy évvel korábban. Tiasenmégye&er ragon hu rgonya vetögumó Az idén országosan 373 000 holdon termesztenek burgo­nyát A Vetőmagtermelő és Ellátó Vállalat közvetítésével a Földművelésügyi Miniszté­rium már a múlt ősszel 7000 vagon vetőgumót osztott ki fajtafelújításra és további 400 vagonnal vetőgumó szaporí­tási oélra. Tavaszi szétosztás­ra vár még 3000 vagonnyi ve­tőgumó, amelynek szállítását március 10-e körül kezdik meg. Fajtafelújításra ugyan­csak a következő hetekben érkezik 300 vagonnyi vetőgu­mó Lengyelországból és a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból. Az ősszel kiosztott, illetve a hamarosan kiosztás­ra kerülő együttesen 14 000 vagonnyi vetőgumó az idei egész burgonyatermő terület 33 százalékára lesz elegendő. így legalább 3 évenként min­den vidéken felújítják a le­romló burgonyafajtákat A termőképesség fenntartá­sával, illetve fokozatos javí­tásával egyidőben, a fogyasz­tóközönség körében kedvelt fehérhúsú, úgynevezett rózsa­fajták arányának növelésével gondoskodnak az étkezési mi­nőség javításáról. A néhány év előtt termesztett, több mint 50 fajtából kiválasztották a legjobb néhányat és ezek elszaporításával a rózsatípusú burgonyafajták arányát 24 százalékra növelték. A számí­tások szerint a következő években már elérik a 60 szá­zalékot Ugyanakkor a sárga­húsú burgonyafajták újabban kinemesített típusait is to­vább szaporítják. (MTI) Negyvennyolcmillió újabb beruházásokra Természetes dolgokról Benépesül a Biaba Lujza utca (jjij; Miből erednek a balesetek „Galeri" a bíróság előli Komócsin Zoltán elvtárs és megyei pártvezetők látogatása a fa Seinezgyárban Szombaton délelőtt a Sze­gedi Falemezgyárba látoga­tott Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai BizOttságáT nak tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizott­ság első titkára, Perjési Lász­ló, a szegedi városi pártbi­zottság első titkára és dr. Biczó György, a megyei jogú városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke. A vendé­geket Dani János, a falemez­gyár igazgatója, Linzer János, az üzemi pártszervezetek csúcsvezetőségének tagja, Török Józsefné, a személyzeti osztály vezetője és Jódal Já­nosné, a tervezési osztály ve­zetője, az üzemi bizottság tit­kárának helyettese fogadták. Az üzemben Dani János igazgató, Szabó Lajos főmér­nök, Borsi Béla főkönyvelő és Mihel József műszaki ve­zető, valamint párt- és tömeg­szervezeti vezetők, műszaki dolgozók tájékoztatták a ven­dégeket a vállalat életéről, termelő munkájának eredmé­nyeiről, problémáiról és a jö­vő terveiről. Elmondották mi­lyen kérdések foglalkoztatják a falemezgyár dolgozóit. Vá­laszt kértek több időszerű gazdaságpolitikai kérdésre. A falemezgyáriak és vendégeik között közvetlen hangú, őszinte beszélgetés alakult ki ezekről a kérdésekről. A több órás eszmecsere után a ven­dégek megtekintették a gyár üzemrészeit, s beszélgettek a dolgozókkal. külpolitika + Napi összeioglalő -+• jégtörő hajók a Duna alsó szakaszán Dunaföldváríól kezdve vastag jégtakaró fedi a Duna alsó szakaszát. Paksnál nagy torlasz alakult ki. Itt már egy hete robbantja a jeget a honvédség és 5 kilométer hosszúságban 30—25 méter széles sávban feltörte a je­get. Nemrég a jégtörő hajók álltak munkába és Mohács­tól Paksig 50 kilométer hosszú és 50 méter széles folyo­sót vágtak a folyamon, A képen: munkában a jégtörő Tovább tart az osztrák válság —Johnson Dél-Vietnamról Az új osztrák kancellárjelölt személyének megneve­zése után a közvélemény azt hitte, véget ért az osztrák kormányválság. Klaus fellépése azonban máris ellentétéket okozott a Néppárt és szocialisták között. A vita előterében Habsburg Ottó ausztriai visszatérése áll, amely az elmúlt esztendőben már majdnem a koalíció felborulásához veze­tett. A koalíciós bizottság hétfőn újabb tárgyalást tart. Bécsi politikai körökben már nem számolnak azzal — fő­ként az ellentétek miatt —, hogy az új kormány a jövő hét közepére megalakul. Johnson amerikai elnök szombaton délelőtt megtar­totta hivatalba lépése óta első bejelentett, televízión és rá­dión közvetített sajtóértekezletét. Az elnök a dél-vietnami fejleményekkel kapcsolatban hangoztatta, hogy azok na­gyon súlyosak. Vigasztalásul azonban hozzáfűzte: »nem jo­gosultak azok a spekulációk, hogy ezt a területet semle­gesíteni kell-«. Tudósítások a 2. oldalon. <S> A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai tudományos kutatóintézetei­nek tanácskozását február 24-től 29-ig tartották meg Brnóban. A tanácskozá­son Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köz­társaság, Románia és a Szov­jetunió képviselői vettek részt. <9 Az Afrikai Egységszer­vezet miniszteri tanácsa pén­tek esti ülését a szórnál i—< etiópiai határvita kérdésének szentelte. Szomália elvben elfogadta azt a tervet, hogy létesítsenek demilitarizált övezetet a két ország közötti határ mentén. Az etiópiai szóvivő azonban — a leg­újabb hírügynökségi jelenté­sek tanúsága szerint — ki­jelentette, hogy a terv »ér­telmetlen, ha nem párosul megfelelő biztosítékokkal és garanciákkal*. Külpolitika + Napi összefoglaló +

Next

/
Thumbnails
Contents