Délmagyarország, 1964. február (54. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

Este iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin a faluban Füstös kocsmában, ivó­cimborák, borospohár és kár­tya mellett töltötte a falusi parasztember a hosszú téli estéket nem is olyan régen, ha szórakozni akart. Az asz­szonyok kukoricát morzsol­tak. vagy varrogattak ott­hon, mig a tavaszi munka ideje be nem köszöntött. Ma sem rövidebbek a téli esték, s nem kevesebb a munka sem a falun, de a művelődési otthonokban, köz. ségi könyvtárakban, korsze­rű filmszínházakban már másfajta szórakozás várja a falusi embert. Látogassunk el egy estére a szatymazi új művelődési otthonba. Régi iratok és a történelem nyomában | Új dokumentumok a Rákóczi-szabadságharcról Amikor Rákóczi és a kuruc seregek kezéből földre hullt a zászló, amelyre 1703-ban hímezték a -Pro patria et li­bertate- (a hazáért és a sza­badságért) szavakat; amikor széthulltak a kuruc hadak, s a hazafiak bújdosni mentek, száműzetésbe kényszerültek, magukkal vitték tárgyi emlé­keiket, irataikat, okmányai­kat is, a fejedelem egész le­véltárát és a szabadságharc­ra vonatkozó dokumentu­mok egész tömegét. E törté­neti kincsek egy részének örökre nyoma veszett; Pá­rizs, Lyon, Troyes, London, Konstantinápoly, Rodostó * (Somogyi Károlyné felvételei) Színjátszók próbálnak éppen a színpadon. Bemutatóra j voltak készülnek egyfelvonásos /í n) rabokkal. Bűnösig Sándor, j forradalmárok állomásai, s a rendező utasításokat .uT Szarvas László. Hargitai S ezeken kívül még sok más Emese, Ónozó József es Tóth Mihály színjátszóknak ! európai város, érthető tehát, hogy a magukal vitt okmá­nyok közül sok elkallódott. Pedig a Rákóczi-szabad­ságharcra vonatkozó minden | okmány, irat, emlék felbe­csülhetetlen történeti értékű kincs számunkra. Egy részük — nagyon csekély hányaduk — az elmúlt évszázadok alatt külföldön előkerült, több emléket, leveleket, sikerült megvásárolni, visszakapni. Legutóbb az ötvenes évek végén bukkantak elő isme­retlen, nagyértékű Rákóczi­dokumentumok Franciaor­szágban, amelyeket a Tro­yes-i levéltárnak egyik, a magyar történelmet jól is­merő szakértője fedezett fel. Ekkor határozta el a Ma­gyar Tudományos Akadémia, hogy átfogóbb munkát indít külföldön — elsősorban Franciaországban *— találha­tó, Rákóczira vonatkozó iratanyag felkutatására. A kutatásnak máris van­nak eredményei, amelyek — rövid ideje folyó gyűjtésről lévén szó — nem is mondha­tók jelentéktelennek. A leg­több új, eddig ismeretlen dokumentum a francia kül­ügyminisztérium levéltárá­ból, a Párizsi Nemzeti Könyvtárból (a Bibliothéque Nationaleból) és a Troyes-i városi könyvtárból került elő. A legérdekesebb okmá­nyok közé tartozik Des Al­leurs márkinak, a XIV. La­jos francia király által Ma­gyarországra küldött altá­bornagynak és diplomáciai megbízottnak több jelenté­se. Ugyancsak új felfedezés Bonnae márki levelezésének egy része. Bonnae, aki egy időben XIV. Lajos francia király svédországi követe volt, fontos szerepet játszott a kuruc szabadságküzdelem megindulásában. A magyar szabadságmozgalon iránt ro­konszenvet tápláló diploma­ta támogatta Versailles­ben Rákóczi és Bercsényi terveit, és — különösen a küzdelem kezdeti szakaszá­ban — segélyösszegeket is folyósíttatott számukra. Bonnae most felfedezett le­veleinek a korabeli európai politika jobb megértésében is szerepük lehet, s feltehe­tőleg más országok tudósai is felhasználják majd. Vilá­gosan megállapítható a 217 levélből, hogy Bonnae — je­lentékeny erők hangadója­ként — helyeselte a Rákóczi­szabadságharc támogatását, mert tisztában volt vele. hogy ezzel francia érdekeket is véd. Ezek az új dokumen­tumok. a Rákóczi-szabadság­harcnak mindeddig kellően nem értékelt külpolitikai ösz­szefüggéseit világítják meg. Végül egy menekülő vezérek, kalandos történet következik, amelynek — saj­nos — egyelőre még nincs befejezése. A francia kül­ügyminisztérium irattárának úgynevezett -török-anyagá­ban- Köpeczi Béla, a korszak kutatója talált egy levelet, amelyet Saint-Priest kons­tantinápolyi francia követ írt az akkori párizsi külügymi­niszternek, Francois Vergen­nes-nek. Saint-Priest a le­vélben előadja, hogy a kons­tantinápolyi francia követség épületében, általános irat­rendezés közben, amelyre ál­lomáshelyének elfoglalása al­kalmából került sor, találtak egy irattal teli ládát. Hama­rosan meg sem tudták álla­pítani, hogy az iratokat mi­lyen nyelven írták, nem volt a követségen senki, aki is­merte volna a magyar nyel­vet. Néhány hét műlva azon­ban. szakértők segítségével, Saint-Priest követ heve­.nyészve lefordíttatott több okmányt, s azonnal megér­tette, miről van szó. Vergen­nes külügyminiszterhez írt levelének egy része így szól: »... Nagyméltóságú Herceg Or, bizonyára tudni fogja* mit kezdjen ezekel az iratok­kal. Magam nem őrzöm őket tovább. Mint fentebb írtam, kétségtelen, hogy ezek a le­velek néhai Ragotsky magyar ' fejedelem hagyatékából szár­maznak. Miután arról tájé­koztattak, hogy nevezett Her­cegnek, azaz Ragotskynak, van egy fia, aki Franciaor­szágban él. feltételezem, hogy érdekelhetik őt ezek az ira­tok. Természetesen, miután Hercegséged áttekintette a lé­nyegüket. Ügy gondoltam te­hát, hogy ezeket az iratokat elküldöm önnek, Marseilles­en át; a király könyvtára cí­mére. Kérem, rendelkezzék velük, Herceg Ü, belátása szerint.. Megérkeztek-e Párizsba Rákóczi iratai? Erre biztos adat van. 1772 május 24-én keltezték Ver­gennes levelét, amelyet Konstantinápolyban írt (s amely ugyancsak most, a ku­tatások során került elő); eb­ben közli, hogy az iratokkal teli ládát egy Raulin nevű férfi, Saint-Priest diplomá­ciai futárja, rendben és hi­ánytalanul átadta. A kutatás egyelőre eddig jutott. A levelekkel teli láda még nem került elő, s egyet­len egy sem a levelek kö­zül. Feltételezhető, hogy az anyag megvan, sőt valószínű­leg egy helyen található, va­lamelyik párizsi vagy vidé­ki francia levéltárban. Rákóczi ismeretlen iratai a módszeres kutatás nyomán valószínűleg megkerülnek majd. De az eddig felbuk­kant új dokumentumolt is felbecsülhetetlen történeti értéket képviselnek. Tamás István Nehéz lépés előtt áll Székelyhídi Zoltán, mert Tóth Mi hály komoly ellenfél. Ritkán sikerül öt legyőzni... Talán majd most... Olvasóink ír ják Díjbefizetés — csekken A Dél-Magyarország nem­régiben foglalkozott az áram­szolgáltatás díjbeszedésének problémájával. A kérdés megoldásához a következőket javaslom: a számla hátlap­ján lévő „tudnivalók" elha­gyásával hely maradna egy csekkbefizetési lap nyomta­tására. Az áramszámla első oldalán lévő felső szövegrészt kellene átrendezni úgy, hogy a fogyasztó címe a csekkbe­fizetés! lap hátlapján „a fel­adónak a2 összeg rendelte­tésére vonatkozó közleménye" mögé essen. A címzés széles­sége miatt az „Értesítés" ro­vatot a két szomszédos rovat terhére meg lehetne széle­síteni. Mindezek alapjón he­lyet lehet szorítani a csekk­befizetési lap hátlapján lévő postai és banki kezelés ré­szére is. Balthazár Péler Juhász Gyula u. 6. A képzőművészeti szakkörben. Lázár Éva rajztanár, a szakkör lelkes vezetője négy évvel ezelőtt kezdte meg úttörő munkáját szatymazon: képzőművészeti tárgyú elő­adásokat, filmbemutatókat tartott a község fiataljainak, akik így szórakozva ismer­kedtek meg örökbecsű műalkotásokkal. A lehetséges fiatalok rajzolni, festeni is ta­nulnak, s időnként kiállításokon mutatják be munkájuk eredményét A bérlő vagy a házfelügyelő? Nemrégiben olvastam a Dél-Magyarország Gyorsposta rovatában a szemétlehordás­sal kapcsolatban az IKV vá­laszát, miszerint a házfelü­gyelő köteles ezt a munkát elvégezni. Ugyanakkor az a megjegyzés is szerepelt a válaszban, hogy nem min­Fogas Mária és Juhász Mária ügyes rajzolók. A felada­tol rendszerint jól megoldják. Kinek a rajza lesz majd szebb? Ezt a többiek döntik el Hazai és külföldi túrák, előadások, vetítettképes fejtörő az ország-világjárók programjában denütt van így. Valóban, a legtöbb házban a bérlők hordják le a KUKA-lartá­lyokba a szemetet, a kályhák­ban visszamaradó salakot és én ezt tartom helyesnek. A házfelügyelői rendszer már különben is elavult és azért a kevés fizetésért ilyen ne­héz munkát ne követeljenek tőle. Ezzel kapcsolatosan meg kellene változtatni a rendele­tet, ami ugyancsak idejét múlta. U. Dózsa György L-né u. 9. Nagysikerű közös kezdemé- továbbiakban a TIT lúrave­nyezése volt a Tudományos zetői: február 17-én Prága— Ismeretterjesztő Társulatnak és az IBUSZ-nak az Ország­Világjárók Baráti Köre moz­galma. Széleskörű érdeklő­dést váltottak ki a bel- és külföldi tái-sasutazások, va­lamint az azokat előkészítő diavetítéses előadások. A túra- és előadássorozatot tervszerűen folytatják. A programban bel- és külföldi utak egyaránt szerepelnek. A már elhangzott előadások alapján most kerül sor több belföldi társasutazásra. A DÁV művelődési termében pedig a következő túraelőké­szítő előadásokat tartják a Karlovy-Vary társasutazás is­mertetésére kerül sor, áp­rilis 6-án Pécs-Mecsek cím­mel tartanak előadást, május 4-én a Duna-kanyarról, jú­nius 8-án pedig Szász-Svájc­ról rendeznek előkészítő elő­adást. Az előadásokat dia- és film­vetítéssel teszik színesebbé és olyan előadók tartják, akik a TIT idegenvezetőiként az utazásokon kalauzolják a tu­ristákat. Egy-egy előadás után körülbelül egy hónappal ke­rül sor az előkészített utazás­ra, amelyen bárki részt ve­het. természetesen az Ország­Világjárók Baráti Körének tagjai előnyben részesülnek. A túrákon résztvevőknek az IBUSZ a legjobb utazási, el­szállásolási és étkezési körül­ményeket biztosítja. Az eddigi előadásokon ve­tített diafelvételek és filmek részleteinek felhasználásával március 2-án vetélkedőt ren­deznek az érdeklődők között a DÁV kultúrtermében, ahol a vetített tájak, épületek fel­ismerése alapján értékes ju­talmak — egyebek között több hazai túrán való rész­vétel is — kerülnek kisorso­lásra. Új seprő — nem seper Múlt év végén vásároltam egy seprőt a röszkei földmü­vesszövetkezeti boltban, ami két hónapig tartott, mert szálanként széthullott. Most januárban vettem egy mási­kat és három nap műlva már visszavittem, mert el­pusztult: a nyele csak öt centiméterre volt beburkolva s a drótkötésnél szétesett, amit nem tudtunk megcsi­nálni. Az üzletben azt a vá­laszt kaptam, hogy ne'.-n cserélhetik vissza, s kényte­len voltam még egyet venni. Jobban kellene ellenőrizni az új seprők minőségét a ké­szítő üzemben. Kovács Jánosné Röszke, Dózsa u. 5. szám. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1961. február 9.

Next

/
Thumbnails
Contents