Délmagyarország, 1964. február (54. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

Végre konyha lesz a konyhábólj Mi kell a jó munkaprogram Ül ^ 110 ? A ruhagyár pártbizottságának tanácskozásáról Hatszáz személynek főznek ebedet a kábelgyárban A munkásellátás fogalma és gyakorlata szinte egyidős szabadságunkkal. A felszabadulás előtt a szegedi munkások többnyire csak álmodtak a szervezett ellátásról, étkeztetésről. Ma viszont Szegeden 40 ezer ember vesz részt közétkeztetésben. A város iparának fejlődése, az üzemi dolgozók létszámának növekedése sürgeti az étkeztetés bővítését is. A jelenlegi üzemi konyha- és éttermi felszerelések nem elegendők arra, hogy kielégíthessük a szómszerű igényeket. Az elmúlt két évben szinte megkétszereződött a közétkeztetést igénybevevők száma a vendéglátóiparban is. Sokasodott az étkezők száma, de a konyhák kapacitása alig fejlődött. Ezért ma már több üzemi konyha, sőt a vendéglátói ipari vállalat konyhájának terhelése is túlzott. Ugyanakkor pedig Szegeden néhány lehetőséget nem használtunk ki. Az egykori tüzériaktanya legénységi konyháját örökölte a Kábelgyár. Igaz, nem volt felszerelése, de az üzem már az első napokban kapott kazárokat, sütőberendezéseket. Az üzemrészek közül elsőnek a konyhát látták el, villamos energiával fűthető berendezéssel. A gyár azonban nem kapott létszámot a konyha működtetéséhez. ezért csak mosogatónak és tálalónak használták a felszerelt konyhát. Az ebédet az Alföldi Üzemélelmezési Vállalat szállította a gyárba. A munkások többször kérdezték: miért nem ott főznek, a gyar konyhájában? Látták a modern berendezést, s nem értették, miért nem használják fel rendeltetése szerint. Néhány hete szerelők jelentek meg a konyhában, s a három éve árválkodó berendezést leszerelték. A villamos fűtésű kazánok helyére gázfűtésűt szereltek. Ezt a berendezést az üzem élelmezési vállalat adta, helyesebben hozta mint bérlő. Néhány nap alatt 800 személyes konyhát rendeztek be a kábelgyárban. A munkások most is érdeklődtek; miért nem volt jó a régi, de még valójában új berendezés, amit három éve szereltek fel? A válasz így hangzott: A villanyfűtés nagyon megnövelné az önköltséget, ezt a pluszterhet az üzemélelmezési vállalat nem vállalta. A konyha gépészeti felszerelése több hete készen áll. Meszelni, festeni kellene, de megállt a munka, mert vita támadt az engedély körül. A KÖJÁLL ugyanis ragaszkodott az előírásokhoz, a megfelelő konyhai, előkészítő biztosításához. Volt ilyen helyisége a kábelgyári konyhának, de az üzqmépítkezés során más célra vették igénybe. Végül a kábelgyári konyha körüli huzavonára az MSZMP városi bizottsága ipari osztályának közbenjárására tettek pontot Tanácskozásra hívták össze az érdekelt vállalatok, szervek képviselőit, s e tanácskozáson megállapodás jött létre. Az Alföldi Üzemélelmezési Vállalat előkészített állapotban szállítja a gyárba a főzni valót. Tehát a konyha csak főzőkonyhaként működik, addig még nem ürítik ki az előkészítő helyiségeket. Hatszáz ebédet főznek majd a kábelgyárban. Ezzel valóra válik a kábelgyári munkások régi vágya, nem kell majd február 15-e után messziről hordani az ebédet, s többször is melegíteni. Házi kosztot fogyaszthatnak az üzem munkásai. Hasonló bátor intézkedésre lenne szükség a szomszédos nagyobb üzemben, a szegedi kenderfonógyárban is. Az itt dolgozó munkásak is régen kérik, oldják meg már végre üzemi konyhájuk ügyét. Sürgető ez is,' hiszen addig, míg e kétezer munkást foglalkoztató gyár üzemi étkeztetését meg nem oldottuk, nem mondhatjuk, hogy hiánytalanul valóra váltottuk a pártnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát. Sürget a jövő is. A városi tanács már kimunkálta az üzemélelmezés fejlesztésének jövőjét 1970-ig. Eszerint mintegy 12,5 ezerrel emelkedne e néhány év alatt az üzemétkeztetésben résztvevők száma Szegeden. Ez is sürgeti a ma üzemélelmezési problémáinak megoldását. Mióta a párt Központi Bizottsága decemberi határozatában összefoglalta az 1964. évi tennivalókat, a Szegedi Ruhagyár kommunistái sok szót váltottak arról: hogyan tovább? Az üzemi pártbizottság legutóbbi ülésén is csak erről tanácskoztak. A végrehajtó bizottság beszámolója e határozatra utalva, igen helyesen abból indult ki, hogy az ezekben vázolt irányvonal, célkitűzést az üzemben, műhelyekben, munkatermekben valósítják meg. És most eredményesen dolgozni anélkül nem lehet, hogy meg ne vizsgálnák a bázist, a következő lépések kiinduló pontját: a jelenlegi munkát Érdekes és értékes vita támadt ennek értékelése körül. Abban már régen nincs különbség a pártbizottság tagjai között — legalábbis elvileg —, hogy az úgynevezett „tiszta* pártmunka, amelyet nem lehet konkrét eredményekkel mérni, kevés haszonnal jár. Éppen ezért az üzemi pártmunkát igyekeztek a vállalat tényleges eredményei alapján mérlegelni. Mivel a termelőmunka az elmúlt évben nem volt zökkenőmentes, más szóval: különösen az év elején ütemtelen volt — többféle vélemény alakult ki. Sokszor kellett szóvá tenni Nem minden jó, ha a vége jó —' szólás-mondással foglalhatnánk össze az egyik csoport véleményét. Ezek a pártbizottsági tagok igazuk mellett érveket sorakoztattak fel, utalva a beszámoló megállapításaira: igaz, hogy végül is 102 százalékra teljesítette tervét az üzem, és 5,6 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban, de még a harmadik negyedév elején is adósak voltak a népgazdaságnak. Emlékeztettek arra. hogy taggyűléseken, termelési tanácskozásokon, s a szocialista brigádok érteBefejeződött Moszkvában a KGST tudományos és műszaki bizottságának ülése A KGST tudományos és műszaki kutatásokat összehangoló bizottsága a napokban a szovjet fővárosban megtartotta ötödik ülését. A bizottság ülésén Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. Az ülés részvevői megvizsgálták és jóváhagyták az 1964—1965-ben közösen elvégzendő fontosabb tudományos és műszaki kutatások összehangolásának általános tervjavaslatát; az 1966—1970-es évre tervezett tudományos és műszaki kutatás-fejlesztés főbb irányzatait, előzetes beszámolójának rendjét és elkészítésének időpontjait, továbbá a KGST-n belüli tudományos és műszaki együttműködés formáinak és módszereinek megjavítását célzó intézkedéseket. A bizottság megfelelő határozatokat hozott. (MTI) be nem számították be azokat az állásidőket, amik az új munkára való átállás, vagy a folyó munkával kapcsolatos megbeszélések miatt váltak szükségessé. A Gamma Gyárban, mely pedig ilyen szempontból egyáltalán nem tartozik a rosszabb vállalatok közé a kieső idő meghaladta az összes munkaidő 11 százalékát. A munkaidő jobb kihasználása természetcsen nemcsak a fizikai munkásokra vonatkozik — hanem a műszaki. adminisztratív dolgozókra — és nemcsak az üzemekre, hanem a felsőbb irányító szervekre, minisztériumokra is. Kádár János elvtára mondatta el a munkafegyelemről szólva ezt a tréfát —- „szomorkás történetet* —, amely szerint mikor egy járókelő megkérdezte az egyik főhatóságunk portását, hányan dolgoznak a minisztériumban. rövid gondolkodás után azt felelte. hogy kb. a fele. S

HA EBBEN a tréfában természetesen sok is a túlzás, mégis sok benne az igazság is. Hogy mennyire, azt egy belső vizsgálat, illetve számítás bizonyítja. Eszerint az egyik legnagyobb gazdasági minisztériumokban a büfében és ebédlőben eltöltött idő — természetesen a fél órás ebédidőn felül — kb. 100 dolgozó teljes éri munkaidejének felel meg. Az említett néhány példa — úgy gondolom — eléggé megvilágítja, hogy a termelés növelésének mekkora tartalékát jelenti a munkafegyelem emelése: a munkában való pontosabb megjelenés, a munkában töltött. idő intenzivebb kihasználása. Minden munkásnak, de különösen a gazdasági vezetőknek elsőrendű feladata, hogy — kitartó munkával — állandóan javítsák üzemükben a munkafegyelmet. Sok gazdasági vezető azonban meglehetősen húzódozik a feladattól. S elsősorban nem is azért, mert a feladat népszerűtlen. Hanem azért, mert nehéz megértetni a munkásokkal, hogy egy percet késni, vagy a munkafegyelmet lazítani vétek a közösséggel szemben, akkor amikor a szerszámra, anyagra való várás nem perceket, hanem órákat is elvesí a munkás napi idejéből. Olyan munkaszervezés mellett, amikor a negyedévvégi rohammunka -mindent bele* munkatempóját a tétlenség, az üzemen belüli munkanélküliség időszaka követi. Igencsak nehéz a munkásoknak megmagyarázni, miért kell fegyelmezettebben, a munkanap minden percét kihasználva dolgoznia. És megfordítva, miként a rossz munkaszervezés „melegágya* a fegyelmezetlenségnek és lógásnak, a korszerű üzemszervezés, a modern termelési eljárások — szalagszerű termelések stb. rendkívül megnehezítik a munkafegyelem ellen vétők dolgát. Nemcsak azért. mert pl. a szalagszerű termelésnél a szalag haladása szinte automatikusan szabályozza a munkatempót, hanem azért is, mert azok a munkások, akiknek nem keil munkájúk közben anyagra. szerszámra hosszú időket várakozniuk, hanem minden kérés nélkül, automatikusan, idejében biztosítják számukra a tempós munka összes feltételeit, másként néznek a büfében eltöltött negyedórákra, mint azokra, akik, ha „megfeszülnének* az igyekezettől sem tudnák — rajtuk kívül álló okok miatt — a napi 8 órát maradéktalanul »kidolgozni«. A

MUNKAFEGYELEM és a munkaszervezés ilyen összefüggéseit azért is fontos elsősorban vizsgálnunk, mert nálunk — szocialista országban — nem élhetünk a munkások fegyelmezésének olyan drasztikus eszközeivel, mint a tőkés vállalatoknál. Mi nem akarhatunk, de nem is akarunk olyan fegyelmi rendelkezéseket hozni, hogy hány cigarettát szívhat el egy munkás és kivel beszélhet munka közben egy mérnök. Éppen ezért még a kapitalista üzemeknél is fontosabb a nü számunkra, hogy a munkafegyelem növelésére a termelés jobb megszervezésével ösztönözzünk, olyan munkafeltételeket és körülményeket teremtve, amikor a lógás nagyon feltűnő dolog és amikor ez nagyon érezhetően hátráltatja a termelés megszokott ütemét. Az ilyen termelésszervezet minden agilációnál jobban segíti elő a munkásokban annak az önkéntes szocialista munkafegyelemnek a kialakulását. mely alapvelő feltétele a szocializmus—kommunizmus felépítésének. DR. GARAM JÓZSEF kezletein, milyen sokszor kellett szóvá tenni a törlesztést, és kérni a munkások segítségét, mire végülis egyenesbe jutottak. Ez az előrehaladás örvendetes volt akikor, de ennek öröme nem takarhatja el azt, hogv még hatalmas kiaknázatlan anyagi és morális lehetőségek rejtőznek az eredmények mellett. Ezt kissé általánosan egy jelenségre utalva így fogalmazta meg a beszámoló: „Vannak, akik lázas semmittevésből akarnak megélni az üzemben*. A párttitkár folytatta a beszámolót, de a fejek összehajoltak, s hallani lehetett a véleményeket. „Jó volna megmondani, kikről van szó*. Megtudhattuk azt is a beszámolóból, hogy akadnak karos nézetek, hibás módszerek. Vannak, akik az űj feladatok láttán rendszerint azt mondják: „Meg lehet ezt csinálni, csak egy kis pénz kell hozzá*. Ezzel arra utalunk, hogy dobjon fel« valamit a vállalatvezetés. ló példával *!ö'járni Ez nem csupán a bérezés és jutalmazási rendszer néhány fogyatékosságából fakad, hanem az üzemben még megtalálható túlzott anyagiasság szüleméroe. Tavaly a pártbizottság javaslatára sokat foglalkozott a gazdaságvezetés azzal, hogy helyesen hangolja össze a termelés erkölcsi és anyagi ösztönzőit. Több fontosabb feladat megvalósítására céljutalmat tűztek ki. A verseny díjazása, jutalmazása mégsem volt hibátlan. Az egyes munkáscsoportoknak adott jutalmakból a versenyben jobb helyezést elértek személyenként kisebb összeggel részesültek, mint az utánuk következők, mert többen voltak a brigádban, mint a második helyezett. Erről ugyan itt most nem lesett szó. de hogy a jövőben 'elkerüljék, erre is gondolniok kell a pártbizottság tagjainak, a vállalatvezetésnek. Ezt figyelmen kívül hagyni éppen olyan hiba lenne, mint tűrni egy másik helytelen álláspont továbbterjedését. Vannak ugyanis, akik elégedetten kopogják le: „a kerék elindult, megy az most már magától*, és elhanyagolják az üzemi agitációt. A faliújság szerkesztés, a verseny nyilvánossága a ruhagyárban mindig erőssége volt az üzemi agitációnak. j Most mégis igen élesen tették szóvá a vita során, hogy hónapos por fedi a faliújság táblákat, s néhányan kezdik elfelejteni, hogy a kommunistáknak a mindennapi felvilágosító munkából éppen úgy ki kell venni részüket, mint. a termelőmunkából és az utóbbiban is jó példával kel) elöljárni. Csak tudomásul veszik A most következő hetekben, hónapokban erre igen nagy szükség íesz a ruhagyárban, hiszen az elmúlt évinél 60 millió forint értékű áruval kell többet gyárlani az idén. Ezt lehet és kell is elősegíteni a műszaki intézkedések kidolgozásával, megvalósításával. de más •irányú feladatok is hárulnak a pártszervezetekre, a gazdaságvezetésre. A beszámoló szóvá tette, hogy néha nem eléggé megalapozott a normák kidolgozása. Tavaly például II cikk gyártásánál 122 ezer forintot fizettek ki munkabérpótlék címén. Ezzel ugyan csillapítani lehetett az elégedetlenség hullámait, de ez nem orvosság. A helyes bérezés megteremtésén túl a munkavédelmi és szociális ellátásra is rtagyobb gondot kell fordítani. A munkásvándorlás számai itt is figyelmeztetnek. Tavaly felvettek 307 dolgozót, s elment 390. Ha figyelembe vesszük, hogy egy munkás betanítása 5—6 ezer forintjába kerül az államnak, nem nehéz kiszámítani, hogy milyen tetemes összeget emelt ki a munkásvándorlás a gyár kasszájából. A KISZ-titkár, Keszi Zoltánná munkásokat érintő, érzékeny problémákat feszegetett. — Több éves múltra tekint vissza nálunk a szocialistabrigád-mozgalom. Ma 19 brigád versenyez e megtisztelő cím elnyeréséért, vagy megtartásáért. Ennél eredményesebb lehetne a mozgalom, ha a műszakiak nemcsak tudomásul vennék e munkáskollektívák létezését, hanem segítenék is őket. Sz agitáció fehér foltjai E gondolatkörhöz kapcsolódott a többi között Szabó Sándor főmérnök is. Elmondotta, hogy az egyik szocialista brigád javasolta műszaki vezetőjének, csökkentsék az adott munkaterületen dolgozók létszámát három fővel, mert nélkülük is el tudják végezni a munkát. Nem teljesítették kérésüket. Többen arról is beszéltek a vita során, hogy fellelhető az üzemben bizonyos félelem az újtól. A szabászatban például új technológiát vezettek ,be, amellyel 27 százalékkal emelkedett a termelés s így nem kellett drága pénzért szabászatot létrehozni Szentesen. Néhányan nem értettek egyet az intézkedéssel, enyhén szólva fékezték az új módszer bevezetését. Ez is arról tanúskodik, hogy még mindig vannak fehér foltjai a felvilágosító, nevelő munkának a ruhagyárban. A szenvedélyes vitában, az eredmények mellett a pártés a gazdaságvezetés munkáinak fogyatékosságai. is kirajzolódtak. E beszámolóban nem vállalkozhatunk arra, hogy a ruhagyári kommunisták számvetésének tényeit mind felsoroljuk. A következtetések levonása, a feladatok kijelölése a pártbizottság ülésén megtörtént.. Mint külső szemlélő — a vita hallgatója — csak annyit tehetek hozzá, hogy egy pillanatra se feledjék el: nem elég a pártbizottság ülése vitájának kérlelhetetlen és mindent a legmélyén feltáró hangvétele, nem elég a szépen megszövegezett munkaprogramot adó határozat, ehhez még az is kell, hogy annak végrehajtásáért minden egyes kommunista megfeszített erővel dolgozzék. Mert igaz a megállapítás, hogy a vállalat terve teljesíthető, ha ezt az ügyet a maga posztján minden kommunista példamutatóan segíti. Nagy Pál Szabadtéri" vegyiüzemek n Több mint három éve a Nehézipari Minisztérium úgy intézkedett, hogy a mind gyakoribb külföldi mintára telepítsék a szabadba azokat az új vegyipari üzemeket, berendezéseket, amelyeknek munkáját a közép-európai időjárási viszonyok nem akadályozhatják. 1960-ban kiadott rendelkezés figyelembevételével szabad ég alá telepitett első vegyi üzemek kevés kivétellel tavaly készültek el és kezdtek munkához. Az idei tél tehát a próbaidőszak, amely eldönti, beválik-e az új telepítési mód, károsítja-e a hideg a szabadtéri berendezéseket, bénítja-e munkájukat. Az átlagosnál jóval erősebb, kisebb megszakításokkal több mint két hónapig tartó kemény hideg alaposan próbára tette a szabadtéri vegyi üzemeket. A próba azokat igazolta. akik úgy foglaltak állást, hogy a Kárpát-medence éghajlatán is lehet érzékeny gyárberendezéseket szabadban üzemeltetni. Szerda. 1964. február 5. DEL-MAGYARORSZAG 3