Délmagyarország, 1964. február (54. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-29 / 50. szám

Hétfőn megválasztják Szeged népfrontküldötteit A Hazafias Népfront idén tavasszal sorra kerülő harmadik kongresszusa előkészítésének fontos állomásaikésit az elmúlt hetekben zajlottak le Szegeden a népfront kerületi és körzeti bizottságainak újjáválasztó gyűlései. A városrészek lakói nyolc körzeti bizottságot választották. Petőfitelepen két körzeti bizottság alakult, s fogott munkához. Béketelepen, Félsövároson, Rókuson, Mihályteleken. Hattyastelepen, Ságváritelepen ugyancsak kijelölték a körzet lakói ajíöraeti bizottság tagjait.. Népes gyűléseken választották meg Újszeged, a Belváros és a n. kerület népfiontbizottságait, amelyek már a gyűlésen elhangzottakat is figyelembe véve megkezdték munkájukat. Tegnap, pénteken este választották újjá a vasutas művelődési otthonban a III. kerület népfrohtbdzottságáf, amelynek 61 tagja van. Az elnökség 13 tagú. Az elnöki lisztet továbbra is Sziládi Sándor tölti be, a népfrontbizottság titkára pedig Borka László. Elnökhelyettesek: Böresök Lajos, Dinnyés József ós Vajda Sándor. Két nap múlva, hétfőn délután négy órakor a városi tanácsháza nagytermében kerül sor a népfront szegedi küldöttértekezűetére. Itt számba veszik a népfront Szegeden végzett munkáját, megjelölik a továbhi tennivalókat. Az értekezleten megválasztják a küldötteket a népfront megyei tanácskozására, valamint a város lakóinak képviselőit a népfront országos kongresszusára. ]Ax élet diktálja? Igazodjunk jobban az ipari termelésben a világszínvonalhoz Rózsa István elvtárs beszéde a ruhagyár munkásgyűlésén Tegnap a szegedi ruhagyárba látogatott Rózsa István elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Varga Dezső elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője. Végigjárták a munkatermeket, beszélgettek a dolgozókkal, majd az üzemlátogatás után a Vállalat műszaki dolgozóival, osztály- és brigádvezetőivel baráti beszélgetést folytattak. A tartózkodó hangulat hamar feloldódott. s egymás után kértek szót a jelenlevők, hogy beszámoljanak a vállalat gondjairól, problémáiról, segítséget kérjenek egyes feladataik megoldásához. — Nincs összhang az alapanyagot készítő textilművek és a ruhaipari vállalatok tervei között. Mi nem raktárra termelünk, minden egyes munkadarabunk előre lekötött. Hogyan teljesítjük kötelezettségeinket, ha nem kapunk megfelelő időben, megfelelő nyersanyagot? — mondta Ménesi Imréné tervosztályvezető. Szamosi János, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője is arról beszélt, hogy késedelmes pamutanyag-szállítások miatt kénytelenek biztonsági készletüket felhasználni. Szabó Sándor, a vállalat főmérnöke, Huszka Sándor műszakvezető és még többen az üzem munkafegyelméről beszéltek. Komáromi Károly termelési osztály vezetője szerint a szabványosítás sok esetben gátolja a vállalat fejlődését, rugalmas gyors munkáját. — A művezetők reklamálna!; — és joggal —, de ha nem kapunk megfelelő alkatrészeket, meg anyagot, akkor hogyan adjunk jó gépeket? — kérdezte Hetesi István brigádvezető. Keszi Zoltán művezető és mások több önállóságot kértek a művezetők részére. Szóba került még az első osztályú részarány, hogy a műszakok azonos munkahelyen, azonos árut készítsenek, mert így gyorsabban kezdhetnék meg délután a munkát. Beszéltek a betegekről, arról, hogy milyen nehéz a hiányzókat pótolni a szalagban. Rózsa István elvtárs a feltett kérdésekre részletesen válaszolt, s behatóan foglalkozott az üzem problémáival. HÉTKÖZNAPI APRÓSÁGOK A kulcs és a kapcsoló Műszak után fél órával megtelt a kultúrterem. Az üzemi pártbizottság által rendezett munkásgyűlést Ber_ zsényi Lajos elvtárs, a városi pártbizottság tágja, a vállalat párttitkára nyitotta meg. Rózsa István elvtárs beszéde elején az üzemben szerzett tapasztalatairól szólott. Hangsúlyozta, látja, hogy a ruhagyár jól szervezett üzem, a lehetőségekhez képest modern vállalat. Azt tapasztalta, hogy sok a törzsgárdatag, s a munkaszeUern is jó. — Az üzem szépen teljesítette 1963-as évi feladatát, s most az új évben oly nagy terveket kell megvalósítania, melyek csak tás fő, de az árak az átlaga meglevő tartalékok fel- bérhez viszonyítva magasak, tárásával és kihasználásé- A tétel tehát adott: itt az val lehetségesek. üzemben A 11 százalékos teljesítménynövekedést nem segítik elő új beruházások, bővülő létszám — ennek a nagy követelménynek csak termelékenységnöveléssel tudnak eleget tenni. — A gyártás színvonalának — az élet üteme diktálja — mindjobban kell igazodnia a világszínvonalhoz. A silány áru gazdasági kihatásait az egész ország megsínyli. Hazánkban a ruházati elláMegtanulják szeretni a földet Ötödik esztendeje folyik mezőgazdasági jellegű politechnikai oktatás Balástyán. Most még »alszik« az iskola 1927 négyszögölnyi kertje, benne az üvegház is, mert nem tudják fűteni. Kísérleteztek szénfűtéssél és kemencével is. Egyik sem vált be, mert nem tudták szabályozni, illetve nem volt, aki éjszaka is fűtsön. Most majd olajfűtésű kályhákkal próbálkoznak, hogy a téli hónapok se essenek ki a gyakorlati oktatásból. I kis kert szerepe Ennek a kis iskolakerlnek nagyon fontos a szerepe. A növényféleségeket bemutató parcellák mellett szőlőoltvány- és gyümölcsfaiskola is van benne, no, meg egy darab "öreg* gyümölcsös. Az oltványokkal ellátják más általános iskolák szükségletét ifi. A balástyad politechnikai oktatás hírét azonban egy új kísérlet is növeli. A Felsőgajgonyai Tsz-töl kapott ugyanis az iskola fél hold földet, melyet úgynevezett fehér cirokaJ vetettek be. A kísérlet, bevált: a fél holdon három mázsa cirok termett. A termésből származó tapasztalat pedig a következő: ez a cirokfajta — vagy ahogyan most. már a balástyaiak nevezik. "a jövő kukoricája* — nem emészti fel a földbői] az összes tápértéket. fehérjében mégis gazdagabb, mint a kukorica. A termelési tapasztalatokat bizonyára átveszik majd a helybeli tsz-ek is, hiszen vetőmagot kaphatnak az iskolától. R pedagógusok Ps a diákok Az eredménynek különösen örülnek dr. Förgeteg Jánosné és Virág János pedagógusok. Az »c?ak« a jól ^ előkészített talaj érdeme, hogy például 390 négyszögölről 42 mázsa paradicsomot szedtek le. Az viszont a pedagógusok munkájának eredménye, hogy a szünidőben egész csapat gyerek bejárt a kertbe dolgozni, köztük a VI. osztályos Újvári Margitka, s a VII. osztályos Szűcs Jancsi. I közös munka eredménye Ha az iskolakert még alszik is, azért a politechnikai órákat hasznosan töltik a tanulók. A téli időszakban a fiúk megtanultak kosarat fonni, a lányok pedig a szabás-varrás elsajátításával foglalkoztak. Közös munka eredménye, hogy a melegágyakhoz nádfedőket is készítettek, s a tavaszi munkákhoz a kerti szerszámokat kijavítgatták. L. F. percekkel és fillérekkel való küzdelemben kell elérni a jobb eredményeket. A termelékenységet kell növelni, de hogyan? •— Biztató és dicséretes kezdeményezéseket tapasztaltam. Nagyszerű az üzemben a műszaki fejlesztés, de többet kell törődni az anyag-takarékossággal. Iparunk főként importanyagokra épül. A devizáért vásárolt alapanyagokból olyan cikkéket — minél jobb minőségűt és többet — kell készíteni, melyekért devizát kapunk. Több gondot kell fordítani a munkaidő teljes kihasználására, az anyagmozgatás gépesítésére. Alapvető kérdéssé vált napjainkban, hogy hogyan tudunk gazdálkodni a munkaerővel. Rózsa István elvtárs ezután beszélt még közérdekű problémákról, választ adott beszédében azokra a kérdésekre, melyeket az üzem dolgozói tettek fel neki délelőtti beszélgetésük alkalmával. Jövőre elkészül / ,n Idén járható lesz / a «o-as llt Négy óra alatt Szegedről Siófokra Kétévi szünet után az idén folytatja az Aszfaltú tépi tő Vállalat a 68-as számú út építését. A nagyforgalmú út, mely összeköti kelet—nyugat irányban Dél-Magyarországot, Dél-Dunántúlt a Balatonnal, lényegében már elkészült, csupán egy 26 km-es útszakasza maradt még makadámborítású. Ez sok panaszra ad okot Tolna és Bács megyében is. Szegeden is élénk érdeklődéssel Várják azt, hogy az út elkészüljön. Balatonkiliti községben az Aszfaltú lépítő Vállalat építésvezetőségénél tettünk látogatást, hogy választ kapjunk kérdéseinkre: — Mikor lesz. kész az út? — Korábban már elkészült Siófok—Sárvár között 7 km hosszan az út aszfaltozása — ad készségesen felvilágosítást Árky Dezső építésvezető. — Sok jót most sem tudok mondani. Az idén Sárvár községtől eljutunk a Daranypusztai vasúti átjáróig: ez 12 km hosszúságú útszakasz. A többi — körülbelül 7 kilométerre már csak a jövő évben kerül sor. — Hogyan lehet addig az úton közlekedni? — A korábbi gyakorlat szerint: most sem építünk terelő utakat, hiszen az aszfalt már szinte mindent kibír, még a felterítés utáni azonnali forgalmat is. Lényegében tehát nem akadályozzuk a forgalmat. Természetesen a járművezetőknek a lassító jeleket figyelembe kell venni. — Az előbb azt mondta főmérnök elvtárs, hogy csak a )ö\ö évben készül el az út? Nem lehetne előbbre hozni az átadási határidőt? — Sajnos, rajtunk kívül álló okokból ezt nem tudjuk megtenni. Nincs elég gépünk és kevés a fizikai munkásunk is. Pillanatnyilag negyven, de a nagy munkák kezdetére már mintegy 200 munkáshiányunk lesz. — Tehát az idén már járható lesz a 68-as út? — Igen, és úgy véljük, mire a főszezon eljön, akkor már erre közlekedhetnek a Balatonhoz utazók, nem pedig Tab község felé. — Milyen érdekessége, különlegessége lesz az útnak? — Korszerűbb lesz, mint az első szakasz. Egyenesebb ivekkel gyorsítjuk á forgalmat, A hat méter széles aszfaltboritású utat a községi átkelőhelyeken 9 méterre szélesítjük. Nem lesz az út mellett kerékvető. csak kilométerenként ielzőkő. — Előnyös a kerékvető elhagyása? — Sajnos, nem előnyös, mint ahogy az átmenti fásítás sem előnyös, de mi ilyen kivitelezési tervet kaptunk, ezt kell megvalósítanunk. Kétévi szünet után tehát idén már járhatóvá teszik az utat, s jövőre teljes hoszszában elkészítik. A kelet— nyugat irányú út lehetővé teszi, hogy Szegedről — 65 km-es utazó sebességet számítva — négy óra alatt lehessen eljutni a Balatonhoz. Pálkovács Jenő E

gészen gyakori eset, hogy elromlik az ajtózár, vagy elveszik a lakáskulcs, csődöt mond a villanykapcsoló, s még száz féle apró javítás kerül minden háznál. A legszerencsésebb az lenne, ha a lakó, vagy a háztulajdonos mindenféle mesterséghez értene, s megjavítaná az elhasználódott zárat, WC-t, ablakot, redőnyt stb. De az ilyesmi lehetetlen, mert nemcsak a szellemi életben fejeződött be a polihisztorkodás, hanem a fizikai munkában is. Azért mondják "aki nem mestere, hóhéra* — hiszen a szakértelem hiánya miatt nagyobb bajt csinálhat, mint amilyen van. Kisipari szövetkezeteink segítenek a lakosságnak és az utóbbi egy-két esztendőben a szolgáltató tevékenységük valóban sokat javult. A vállalt munkák teljesítésének alaposságában és az ígért határidők betartásában egyaránt. Sokat fejlődtek a kisipari szövetkezetek. De kéznél vannak a kisiparosok is, akik a lakosság ellátásában, a javító szolgállatban igen hasznos kisegítő szerepet töltenek be. Munkájukkal nagyjából elégedett a közönség is, és ők is szívesen, szorgalmasan dolgoznak. Van egy harmadik "szektor* is ezen a területen, amely igen népes táborával szintén ott áll az előbbi kettő mellett, bár ennek a szektornak nincsen hivatalos cégjegyzése, árkalkulációja és adóhivatali bevallása. Ez a szektor "csak van*. Régen kontár nevet viseltek e szektorhoz tartozók és a kisiparost védő törvény nem szívelte őket. Azóta ez a törvény igencsak elhalványult, de a kontár szó fogalma sem fedi már azt, amit a Horthy-időben jelentett. Voltaképpen a szakmai hozzáértés tekintetében itt nem kontár munka folyik, vállalkozások esetén a legprecízebb szakmai művelet elvégzése történik meg, ha kell garanciálisan, magabiztos felelősséggel. Különböző szakmákból munkaidő után a javító-szolgáltatás óceánjába vetik magukat emberek ezrei, akik a pihenés, szórakozás és társadalmi tevékenység helyett javítják a redőnyt, kárpitozzák a sezlont, cserélik a villanykapcsolót, reszelik a kulcsot, stb. Munkájukat megfizetik az igénybevevők és még örülnek is, hogy gyorsan megjavították a vízcsapot, nem ázott be az alsó lakó hálószabájának a menynyezete. Nincsen semmi disszonancia. A szakember megjavította az elromlott közhasználati tárgyat és a tulajdonos megfizette a munkát, ezzel egy "magán ügylet* annak rendje és módja szerint be is fejeződött Más természetű téma az, hogy ehhez semmi jót sem szólnak a ktsz-ek tagjai (már azok, akik nem privatizálnak) és vezetői, meg az adófizető kisiparosok. Ezt most tegyük félre és inkább a munkaidő után tízfelé rohanó javító-szakmunkásra fordítsuk figyelmünket. • /•ilyen emberek is ezek? [yJ Többségük az üzemben és a ktsz-ekben a legjobb szakmunkás hírében áll, tehát olyan embereknek ismerik őket, akiknek a "keze alatt ég a munka*. Dicsérik, tisztelik őket, mert végzett munkájukkai erre rászolgálnak. Ami viszont az üzem és a szövetkezet kapuján kívül történik, az "egészen más kérdés* — mond ják egyes üzemigazgatók, sőt megtoldják azzal is, hogy aki a szakmában elsőrangú, valóban sokat nyújt munkahelyén, megkeresi a kettő-kettő és fél ezresét, a munkahelyen kívül aztán tovább folytatja a prakszist és sokat produkál. Az ilyen típusú ember nem alszik amikor dolgozik, aki meg alszik a munkában, lusta ahhoz, hogy üzemen kívül "privatizál* jon*. Ebben a logikában van is igazság, mert a fölkészült, munkáját szerető mozgékony ember valóban szeret dolgozni és produkálni is tud. Az ilyen idegfröccs-természetű emberek akkor is dolgoznak, amikor nem muszáj, ha mást nem, otthon javítgatnak mindenfélét, vagy inkább elrontanak valamit, hogy meg lehessen javítani. Viszont a privatizálásért fizetnek is, mégpedig jól fizetnek, hát emiatt érthető, hogy szívesen űzik az üzemen kívül is »az ipart*. Nem is ez a legfontosabb mondandója ennek a megjegyzésnek, hanem az az életmód, ahogyan ezek az emberek élik a magukét. A magánvállalkozások tömkelege arra készteti őket, hogy naponta 16—18 órákat dolgozzanak, mert nagy a pénznek a csábos varázsa. Ez maga után vonja a fizikai és szellemi kimerülést, mert huzamos ideig nagyon nehéz egy napba kettő, kettő és felét belezsúfolni. Egészségi szempontból nem helyeselhető ez a működés, mert ennek az illetőn kívül előbb utóbb a család is kárát látja. Nem beszélve arról, hogy a durchmarsch-ok rendszere elvonja az erőt és a figyelmet az üzemben és a "hivatalos munkahelyen* végzendő munkáktól. Ez viszont komoly szakember előtt erkölcsileg is nagy kérdőjel, hiszen nincs megfelelő ereje, szellemi koncentráló képessége ahhoz, hogy ellássa feladatát. Ez az állapot idegesíti és amúgy is túlhajszolt idegrendszerét mégjobban feszíti ez a kiegyensúlyozatlan helyzet. Az sem hagyható szó nélkül, hogy az ilyen "privatizálok* energiájukat és idejüket az üzemen kívüli munkára fordítják és annyi idejük sem marad, hogy egy újságot, vagy könyvet elolvassanak, megnézzenek egy színdarabot, vagy egy filmet, mert még a televízió nézéséhez sem jut elegendő idő, ném beszélve egy színház, mozi látogatásról. Tehát a műveltségnek azokat az elemi kellékeit sem vallják magukénak, amit minden átlag ember szellemi szükségletének tekint ma mar. Ez meglátszik abban is, hogy ennek a szektornak a körében úgyszólván elemi iskolás fokon sem értenek társadalmi. politikai, művészeti kérdéseket — amely egészen elszomorító felnőtt emberek láttán. S

ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy ezeknek az embereknek a társadalmi életben, a közösségi élet alakításában nincs sok szerepük, akkor kiderül, hogy ezek — a maguk választotta életmódjukban — semmivel sem élnek jobban, mint a legvadabb tőkés rendszerben az agyon hajszolt munkások. Nem fejlődik ki közösségi érzésük, individuális, egoista gondolat és lelkivilág tenyészik bennük, amely rombolóan hat a gyerekekre, akik a közösségi életben élnek és a közösségi életben nőnek fel. A gyereknél ez az ellentmondás előbb-utóbb megbosszulja magát anélkül, hogy a sok pénzt kereső szülőnek erről még csak "halvány segédfogalma« is lenne. Érdemes elgondolkodni a "harmadik szektor* népes seregének azon, hogy megéri-e a Skoda, vagy a Moszkvics, a televízió és a frizsider. a külföldi utazás és a modern szobaberendezés együttesen azt a szellemi, morális és fizikai kárt, amit a napi 18 órás munkák idéznek elő. Nem hiszem, hogy megérné! Érdemes elgondolkodniok ezen az életformán azoknak, akik így élik életüket. Ez az életforma nem egészséges és nem is hasznos sem a társadalom, sem az egyén számára. S. 3. Csütörtök, 1964. február 27-DÉL-MAGYARORSZÁG 3