Délmagyarország, 1964. február (54. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

A szegedi ponyva és a KGST Az ország rostkikészítő és kenderfeldolgozó iparának Szeged a centruma. S mivel hazánk ötvenezer katasztrális holdr.yi kender-vetésterületével harmadik a világon, talán nem túlzás azt állítani, hogy a vele kapcsolatos ipar jelentősége is túlnő a határokon. Különösen azóta, hogy a nyugati piacok mellett a szocialista államok piacai ls mind nagyobb vásárlóként jelentkeznek. Röviden: amióta érezzük a KGST hatását. gP Tudományos együttműködés Az alap nyilvánvalóan a nyersanyag. Kendernemesitéssel, fajtakísérletekkel három intézmény foglalkozik belföldön, egyik Kompolton, másik Fertődön, s a harmadik itt, Újszegeden. A kendernemesítés tudományos munkájának összehangolását a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Magyarországra bízta, s a hazai intézetek élénk kapcsolatot tartanak a poznani, surrtperki, plovdivi, moszkvai, drezdai és bukaresti testvérintézetekkel. Kutatási eredményeiket folyamatosan kicserélik. A kendernemesítésí szolgák) együttműködés különösééi 1961 óta vált szorossá. Évenként más és más szocialista országban jönnek össze e szakterület: legkiválóbb képviselői, s adják át egymásnak tapasztalataikat. Idén márciusban éppen Budapesten kerül sor egy fajtakísérlettel és nemesítéssel foglalkozó nemzet-közi konferenciára, melyen a rendező Textilipari kutató Intézet mellett részt, vesz a Kenderfonó és Szövőipari, valamint a Roetki készítő Vállalat is. J1 Közös érdek Eddig sokkal több kendért termettünk és készítettünk ki, mint amennyit az ipar fel tudott dolgozni, s ezért tiloit kendert is exportáltunk. A nyersanyagkivitel azonban nem gazdaságos, főképp akkor nem, ha tudjuk, milyen nagy a kereslet a kenderből készült szövetek iránt világszerte. A kötél-, sőt a zsinegáruknak mind kisebb a keletje, a műanyagok, a szintetikus fonalakjobban megfelelnek erre a célra, mint a kender. Minél több kendert kell tehát feldolgozni, mégpedig szövésre alkalmas fonallá! Az utóbbi években már tapasztalható is volt a kenderfonodáknak az a törekvése, hogy növeljék a fonalak átlagos finomságát, de megoldást csak a szegedi kenderfonógyár rekonstrukciója hoz majd. A felújítás nyomán ez az üzem súly szerint, csupán 18, de a fonalak hosszúsága szerint 68 százalékkal termel többet a mostaninál. A hirdi fonodában ugyanakkor az előfonalak vegyi kezelése olyan finom kenderfonál készítését teszi lehetővé, amely pótolja az importból származó len- és pamutfonalakat. A sajárt érdekünk és a KGST nyújtotta lehetőségek egyaránt azt diktálják, hogy a ponyvafélék és a vékony, könnyű kenderszövetek gyártásáé a jövő. jp Óriási fejlődés A számok nem beszélnek mellé, velük könnyű bizonyítani. A HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat az idén csaknem 4 millió méter kendeeponyvá' és pamutszövetet szándékozik külföldre szállítani: 2 millió 900 ezer métert — ebből 1 millió 700 ezer a ponyva — szocialista országokba, főképpen a szövői jetunióba, és 980 ezer métert tőkés államok részére. 1970re ez az igény az ideinek több mint kétszeresére nő. Az előzetes adatok szerint őszesen 7 millió 800 ezer méter exportárura lesz szükség, s 6 millió 600 ezer méter belőle a KGST-hez tartozó országok szükséglete. Az említett árumennyiség előállítása kisebb részit a Lenfonó és Szövőipari Vállalat csillaghegyi, nagyobb részt a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi és hirdi üzemeinek feladata. Az utóbbinak 1963-ról 1964re 750 ezer, 1964-ről 1965-re pedig már 1—1,5 millió méterrel kell megnövelnie termelését. gP Felújítóit üzemek De hogyan? Köztudomású, hogy a kenderipar igen avult gépparkkal dolgozik, s a 60 —80 éves berendezésektől nem lehet csodát várni. Viszont már említettük a szegedi kenderfonógyár rekonstrukcióját, melynek még befejezése előtt is mutatkozik oómi fejlődés: egyrészt a már felszerelt új gépek ál® tal, másrészt szervezési intézkedéseik következtében. Ebben a tekintetben is lemérhető a tavaly alakult nagyvállalat, előnye, Nagyobb termeléshez vezet, hogy Hirden az idén három műszakban dolgozik a fonoda, s később ezt az üzemet is felújítják. A Szegedi Jutaárugyárban korszerű horizontális feenderfonodát alakítanak ki. Ami asz újiszegedi szövődét illeti: már 1964-ben négy-öt újonnan vásárolt szövőszéket helyeznek üzembe próbaképpen, majd később átalakítják és kibővítik az épületet, s modern berendezésekkel szerelik fel. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat úgy igyekszik berendezkedni a következő években, hogy a külföldi vásárlók legkényesebb ízlését is kielégíthesse. Rothadás- és lángmentes ponyvákat állít elő, s ha kell, infrafényre is érzéketlen festékkel vonja be áruit. J* A gyártmányok elosztása Jelenleg tanácskozik Prágában a KGST egyik bizottsága a tagállamok ponyva-és műszakiszövet-gyártásának egybehangolásáról. Ponyvát valamennyi szocialista ország készít saját szükségletére, csakúgy, mint műszaki szövetet. Ezek tipizálása és szétosztása a KGST-államok között még megvalósításra váró feladat. Bár a munka már megkezdődött: Kubába például magyar cukor- és olajipari szűrőket szállítunk. Az újszegedi üzem legalább kétszáz féle műszaki szövetet, szűröket, gumivásznakat, préseket, sodrókat gyárt, több mint kétezer belés külföldi rendelő számára. Egységesítésük a további fejlődés érdekében elkerülhetetlen. A hazai típusok rendezésével már az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is foglalkozik. Hazai nyersanyagból korszerű készárut gyártahi — ez a kenderipar célkitűzése is. A magyar ponyvát minden mennyiségben el lehet adni, csak megfelelő termelési körülményeket, árat és minőséget keli teremteni hozzá. A Szovjetunió — legtekintélyesebb vásárlónk — hosszú lejáratú szerződés keretében évi 2—2,5 millió méter ponyvát is átvesz. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belül így találjuk meg a tudományos együttműködés mellett a biztos piacot is Szeged egyik legjelentősebb ipari terméke számára. F. K. Megnyílt a KGST végrehajtó bizottságának 11. ülésszaka Kedden Mihail Leszecsko szovjet miniszterelnök - helyettes elnöklésével megnyílt Moszkvában a KGST végrehajtó bizottságának 11. ülésMegvitatják azt a kérdést, hogyan lehetne tovább bővíteni a KGST-országok gazdasági, tudományos és technikai együttműködését. Az ülésszakon Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetúnió képviselői vannak jelen. (MTI) Magyar-csehszlovák vízgazdálkodási együttműködés Pozsonyban az elmúlt hét végén a magyar és csehszlovák vízgazdálkodási szervek képviselői tanácskozást folytattak. Egyebek között megvitatták a dunai homokkotró munkálatokat, s megállapodták közös jelzések elhelyezésében a folyam veszélyes szakaszaiban. A csehszlovák vízgazdálkodási szervek mintegy ezer köbméter építőkövet bocsátanak rendelkezésre a Duna magyar szakaszán az időjá rás okozta károk helyreállítására. (MTI) Kádár János fogadta hazánk űj athéni és nicoslai nagykövetét Kadar János, a Forradalmi Munkas-Paraszt Kormány elnöke kedden fogadta Hollai Imrét, hazánk új athéni rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki Magyarországot ugyancsak nagyköveti rangban Ciprus Köztársaságban is képviseli. A nagykövet a közeljövőben utazik állomáshelyére. (MTI) A 84 éves pártbizalmi A falra akasztott kép a Kuppis családot ábrázolja. Egv mestercsaládot. Az alapító cipész volt. Azután ácsok, asztalosok, kőművesek következtek, elvétve itt-ott az ágon egy tanyai tanító, vasutas vagy kishivatalnok. A család küzdelmes életei vívott az emberibb életért, s törekedett a szebbért, jobbért. A nyugtalan öreg Hogy nyoma maradjon e nagy küzdelem apró töredékének, a nagy család egyetlen tagjának bemutatására vállalkoztam. Neve: Kuppis György, 84 éves. Családi állapota: nős, gyermekeinek száma: öt, unokáinak száma: 15, dédunokáinak száma: 1. Lakcíme: Újszeged. Rózsa Ferenc sugárút 39. Funkciója: párt- és szakszervezeti bizalmi. Otthonuk barátságos, kedves. Kuppis néni tart szóval, míg férjére várakozom. — Tudja, kedvesem, nyugtalan ember az én öregem. Reggel 4-kor már felkel, a ház körül tesz-vesz, azután még a szomszédoknak is segít. Mcsit a Marx téri piacra futott zellerért, közelebb nem kaptunk. "Futott«, azért ez egy kicsit túlzás, hiszen Kuppis bácsi már túl van a nyolcvanon. Egyszerre csak -berobban- a szobába. Magas, szikár ember, bajusza, szemöldöke, haja hófehér. De tartása egyenes, mint a falon függő családfa törzse. És valóban olyan fürge, hogy a harminc évesek is megirigyelhetnék. Gyermekes örömmel beszél arról, hogy két forintot megtakarított. A Rózsa Ferenc sugárút végéről gyalog tette meg az utat a Marx térig és vissza. Amikor felesége óvatosságra intette, így válaszol: — Megszoktam én a gyaloglást, van olyan nap, amikor csak ebédelni futok haza, járom a körzetem. — És ez mekkora? — Egész Újszeged. Felelős tisztség A vasutasok nyugdíjas szakszervezetének bizalmija, a 100-as és 104-es körzetben jár. Ez csaknem az egész városrész. És gyakran háromszor-négyszer is fel kell keresnie nyugdíjas társait, míg odahaza találja őket. Hasonlóan a párttagokat is. Megbízatása felelős tisztség. A legkisebb feladat a tagdíjak beszedése. — A nevelés, az igen — mondja Kuppis bácsi. — Mindig mondom a fiataloknak, tanuljanak, mert ez elsőrendű kötelesség, különösen párttagnak. Ebben maga mutat jó példát. Kilenc éve megszakítás nélkül tanul. A pártoktatás legkülönbözőbb formáinak hallgatója. Jelenleg az időszerű kérdések tanfolyamának egyik legaktívabb résztvevője. Kéthetenként karonfogja feleségét, s együtt mennek az újszegedi pártszervezetbe, oktatásra. A foglalkozás előtt a hozzá tartozó párttagokat felkeresi és felhívja figyelmüket az oktatási napra. Sőt, az anyagot áttanulmányozva, ha kell, segít a többieknek is. A városrészért Nemcsak az emberekkel törődik a körzet pártbizalmija, hanem a városrész fejlődésévei is. Nincs olyan összejövetel, ahol szóvá ne tenné Újszeged gondjait. Így a legutóbbi tanácstagi beszámolón kifogásolta, hogy az Ogyessza körút és a Rózsa Ferenc sugárút átjárói járhatatlanok, hasonlóképpen elhanyagolt állapotban van a villamosmegálló is. Az elmúlt napokban 'értesítette Kuppis Györgyöt az I. kerületi taft ács: a szükséges munkát elvégezték. Egyik szervezője és végrehajtója a társadalmi munkának. Nyolcvanhárom éves volt, amikor a vízvezeték fejlesztéséhez árkot ásott: Nem véletlenül kapta meg a tanácstagi beszámolón társadalmi munkájáért az elismerő jelvényt. Szabad óráiban levelet ír. Valamennyi gyermeke vidéken él. Az egyik fia Dorogon bányászlakatos. a másik Tatabányán aknász, a harmadik édesapja foglalkozását választotta: vasutas. Két lánya is dolgozik, s mindig öröm számukra, ha a szülőktől levél érkezik. Együtt távozunk otthonából. Ismét körútra indul. Gyűlésre hívogatja az embereket a körzet pártbizalmija ... Horváth Zsuzsa HÉTKÖZNAPI APRÓSÁGOK Megfelelek-e ? A közelmúltban egy har1 minc év körüli l»ta lombért behívtak a megyei tanácshoz, és rövid beszélgetés után közölték vele, hogy fontos vezető munkakörbe helyezők. Elmondták, hogy politikai, szakmai műveltségét e munkakör betöltéséhez kielégítőnek tartják, rendes ember hírében áll. Előző munkahelyén is hasonló véleménnyel nyilatkoztak és a jelenlegi munkahelyén is kedvező véleménnyel beszélnek róla. A nem várt közlésre a fiatalember annyira meglepődött, hogy belevörösödött. Azután akadozva szabódott, hogy ezt nem tudja vállalni, vezetőként még sohasem dolgozott. Fél a felelősségtől. Gondolkodási időt.kért. Kétnapi várakozás után visszajött, és elölről kezdődött a huzakodás. Végül is a fiatalember elvállalta a vezető tisztséget, amelyre kiszemelték a tanácsnál. Két héttel később találkoztam vele és — talán az új környezet, az idegen munkaterület, az ismeretlen emberek hatására első gondolatának summája az volt: "Mondd, egészen barátilag, megfelelek én erre a munkakörre?* Szinte segélytkérően és útbaigazító tanácsot várva leste a választ. Mit mondjak? Az olcsó vigasztalásnak nincsen jelentősége a komolyan aggódó, önnön képességeinek értékén rágódó embernél. A baráti vállveregetés sem sokat használ, a fölényes dicsérgetés meg ártalmas. Az őszinte, meggyőződéses és felelősséggel járó válasz többet ér minden üres dicséretnél. Ezért ez utóbbihoz folyamodtam. Ha egy embert gondos kiválasztás után alkalmasnak találtak vezető munkakörre, akkor ne filozofálgatással, érzelmi életének széles körű vizsgálatával kezdje űj munkahelyén, hanem a munkával. Különösen ha kommunista meggyőződése is segíti ebben. S azt hiszem ez sem mellékes, mert ezzel a meggyőződéssel az ember, sohasem azt kérdezi magától, hogy megfelelek-e, hanem »megtettem-e mindent, ami tőlem tellett?* A kommunista meggyőződésben szilárdan élő emberből nem az egzisztencia játssza az elsőd-, leges szerepet. Persze nem közömbös, hogy képességüknek megfelelő helyen és munkakörben dolgoznak-e az emberek, kommunisták és pártonkvüliek egyaránt. Az sem hanyagolható el, hogy magasrendű erkölcsiségből föllobbanhat a gondolat, vajon alkalmas vagyok én erre a munkakörre. Tehetetlen vezetőben ilyenféle gondolat igen ritkánt fogan. Az ellenkezője inkább. De a túlzqtt meditáció végeredményben ártalmára van a vezetőnek és annak az ügynek is, amelyet szolgál. Mert az csak természetes, hogy pilótának nem neveznek kl agronőmust, és repülőpilótát nem küldenek agronómusnak. A filozofálgatásnak ebből a szempontból nincs létjogosultsága. A vívódást a végzett munka értékén és eredményességén lehet kezdeni, mert ennek van életszaga. rá az önvizsgálódásnak ez a kiindulópontja az egészséges és természetes, különösen marxista felfogású emberek körében, mert ebben a megközelítésben az ügy, tehát a reám bízott munka játszik elsődleges szerepet, és nem az én személyem. Ellenkező esetben saját magam féltése köti le és vonja el figyelmemet a munkától. Az ügy előtérbe állítása megkívánja, hogy a munkára, a munka eredményeire figyeljek, s magam csak másodlagos, persze nem elhanyagolható, tényezőként, önvizsgalódásom alapja az lehet, hogy elvégeztem-o mindazt ezen a napon is, amit egy ember elvégezhet. Bűntudat csak ezen az alapon keletkezhet. Miért érdemes ezt a kétféle nézőpontot megfigyelni? Azért, mert nem egyedi eset, s azért, mert az egyik, a "megfelelek-e?* hamis,, ártalmas is az emberekre, sőt a jövőjükre is. Ha valaki túlzottan abban a félelemérzetben él és dolgozik, hogy vajon megfelel-e annak a munkakörnek, amit betölt, akkor ez a gondolat annyira ránehezedik, hogy hasznos, alkotóenergiájának nagy részét leköti. Ezzel az üres meditálással gyilkolja alkotóenergiáját, és nem a valóságos munkára fordítja erejét, ami pedig valójában meghatározza, "alkalmas-e* arra, amit csinál. Tehát sokkal inkább nz ügy játssza a vezérszerepet, amelyre marxista meggyőződésű emberek feltették egész életüket: vagyis a szocializmus előremozdítása jelenti a fő kérdést. Nincsen olyan hasznos munka — vezető, vagy nem vezető munkakör —, amely ne segítené elő a társadalom boldogulását. Akit valóban örömmel és boldogsággal tölt el vallott eszméjének talaján viruló életünk, az megtalálja lelki egyensúlyát és nyugalmát a munkájában. Szükségtelen lenne olyan példákat előhozni, hogy a felszabadulás előtt a munkásmozgalomban, a kommunista pártban az elvi meggyőződés alapján végzett, veszélyektől egyáltalán nem mentes munka adta meg az értelem és az érzelem harmóniáját, s e közben derült kl az alkalmasság, a "megfelelek-e*. Az 1956-os ellenforradalom leverésének idején sem a "megfelelek-e*-alapon fogták meg a munkát, a fegyvert, hanem a konszolidációi a munkáshatalom rendjének helyreállítása érdekében. Ez a meggyőződés és felfogás minden helyzetre vonatkozik: a mára éppen úgy, mint a holnapra, mert ebben elsődleges szerep a meggyőződésnek jut. A meggyőződés pedig azt jelenti: "Megtettem-e mindent, amit megtehettem annak az ügynek érdekében, amit képviselek?* Ha megtettem, nyugodt a lelkiismeretem. Legnagyobb és legbiztosabb bírám a saját lelkiismeretem, mert elöször és legőszintébben itt adok számot cselekedeteimről, munkámról, vallott nézeteimről, tulajdonságomról, emberi értékeimről és gyengeségeimről. I¥ a legigazságosabb önbíróm előtt rendben vagyok, akkor emelt lÉvel állok mindenki elé, mert tudósomtól, erőmtől telhetően, szorgalmasan dolgoztam. Nincsen szégyenkeznivalóm, mert becsülésemet ez esetben sem csak a funkcióm, hanem törekvésem, végzett munkám értéke határozza meg. Hogy megfelelek-e a reám bízott munkakörnek. azt úgysem én bírálom el, mert leheíséges, hogy legjobb igyekezetemmel sem tudok elérni olyan eredményeket, amilyenre az általam elsőrendűnek tartott ügynek szüksége van. Ennek ellenére ha a becsületesen végzett munka kritériumát magaménak vallhatom: azaz én nyugalmam forrása lesz minden helyzetben. Ha ezen az úton járok, így nézem a munkát és az életet, eeészen biztosan jobban megfelelek munkakörömben, mintha befeléfordulva, egzisztenciám fölött filozofálnék:-Jaj, megfelelek-e?* S. J. Szerda, 1964. február 25, DÉL-MAGYARORSZÁG 3