Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

Biztonságos áram elosztás A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnak — amint ezt lapunkban jelentettük — új villamosenergiaelosztó állomása kezdte meg működését Szegeden, a Tisza partján. A napokban üzembe helyezett villamosenergia-elosztó építése és berendezése 10 millió forintba került. Az országos energiarendszerből kapott villamos energiát az elosztóban alakítják át 20 ezer voltosról 6 ezer voltosra, s innep vezérlik az áramot a város különböző pontjain levő transzformátorok útján a gyárakba, intézményekbe és családi otthonokba. Az új állomás biztonságosan adja éjjel és nappal a Szegednek szükséges ipari és világítási áramot. Képei rt. ken: Az egyik 20/6 kilovoltos transzformátoregység (fenn), az állomás vezénylőterme (lenni. t w (Somogyi Károlyno felvetek*) Nem elég csak tudomásul venni A munkát kínáló, hetek óta szakmunkásokat kereső vállalati vezetők bizonyos mértékig örömmel értesültek az újságokból, hogy növelik a vasipari szakmunkásképzés színvonalát. Többen elismeréssel szóltak arról, hogy az ipari tanulók száma eddig minden évben emelkedett & jelenleg meghaladja a 67 ezret, ami majdnem 5 ezerrel több, mint 1962-ben. Tehát nő a vasipari szakmunkások száma — nyugtázták megelégedéssel a munkaügyi osztályokon. Szükség is van erre — fűzték hozzá, mert mostanában nagy a kereslet. Két-három évvel ezelőtt, ha egy vasipari munkás állást keresett, több hétig is várakozhatott, mire valahol befogadták. Most a fordítottja van napirenden. A vállalatok több hétig is hirdetik, hogy esztergályost, lakatost, szerelőt keresnek, mire jelentkezik valaki. A jelentkező rendszerint egy másik üzemből akar áttelepedni az új helyre, természetesen ha ott magasabb órabért kap. A vasipari szakmunkásképzés, ez a nagyon is hétköznapian hangzó hír, lüktető, fejlődő üzemünk létigénye. De vajon elegendő-e csak tudo domásul venni és helyeselve lekopogni ezt tényt? Jó lenne megtudni, váltott-e ki a szegedi vállalatok vezetőiből olyan gondokat, hogy maguk is többet tesznek a vasipari szakmunkásképzésért. Szegeden nemcsak gondolatokra, hanem tettekre van szükség. Keresnek, de nem nevelnek. Tehát Szegeden nemcsak a szakmunkásképzés színvonalát kell növelni, hanem az ipari tanulók számát is. Neveljünk. s ne hirdetéseket gyártsunk, és lessük az ajtót, mikor jelentkezik valaki felvételre egy másik üzemből. Nekünk most nemcsak a jelenlegi hiányt keQ pótolnunk, hanem fejlődő iparunk, új gyáraink szükségletét is ki kell majd elégíteni. Ma ott tartunk, hogy vasipari szakmunkások, karbantartó lakatosok hiánya miatt nem tudják tökéletesen ápolni a munkagépeket, s sok ezer forint kár keletkezik. Ezért a szegedi üzemekben sürgős Intézkedésekre van szükség ennek az egész iparunkat érintő kérdésnek megoldására. A vezetők necsak helyeseljék a vasTóth Mártonék zárszámadása A téli időben két nagy fiát, a hetedikes általános iskolás Sanyit és a gépipari technikumban tanuló másodikos Mártont "rövidebb gyeplőre" fogja a tanulásban Tóth Mártonné, a szatymazi Fehértó Tsz tagja. A szabadföldi kertészetben, ahol dolgozik, most nincs munka. Tavaszig a családjáé minden perce. A takaros kis családi házban meg is látszik a kezemunkája. Rend és tisztaság a szobában, s az asszonyi szépérzék egyszerűsége süt át a falvédőn, az asztal és a székeik térítőin. Sanyi és Márton Tóthné férje lakatos kisiparos, őt pedig a földhöz húzza a szíve. Mintha a gyerekei pályaválasztása is ezt példázná. A kis kerek lcépü Sanyi agronómus akar lenni, a Márton pedig műszaki ember. Tóthné kitalálja gondolataimat : — Ne higgye, hogy a fiaimat elidegenítem a földtől. Nem bánom, ha itt is maradnák, ha rám ütnek. Én szeretem a földet, szeressék ök is, de előbb tanuljanak, művelődjenek. Miért becsülik? Magamban azon tűnődöm, miért is szeretik és becsülik ezt az asszonyt a társai. Még a község párttitkáru, Kakuszi Imre is azt mondta: — "Ismerkedj meg Tóth MártonnévaL Nagyon a helyén van, a szíve." — Látom, én — folytatta Tóthné —, hogy ki hogyan él körülöttem. Akinek a közösben nem fűlik a foga a munkához, a kapa majdnem kiesik a kezéből a nagy "igyekezetben", az odahaza is rendetlen, slampos, mintha minden szaladni akarna mellőle. Biztosan jól megelőzte magát ez a Tóthné, azért beszél ilyen könnyen, s ítél elevenek és holtak fölött — gondolom magamban. De mintha bcdémlátna, vagy a jegyzettömbe, azt mondja, ne hogy félreértsek valamit: — Senki se higgye, hogy nekem könnyű volt két gyerek mellett dolgozni. A féreléft de mégsem csúszhattam le a világ utoljáig A családfőA két gyerek úgy tesz, mintha tanulna. Közben feli'elnéznek a könyvből az anyjukra, mintha vissza akarnák tartani a szótól, ugyanakkor látszik rajtuk, hogy örülnek is az egyenes beszédnek. Vagy nékik is szól az anyjuk intelme az életről? Csak nekik, hiszen ezt rajtam kívül nem hallja más illetve most már az apjuk is, aki közben bejött a műhelyből. Nem tudja, miről folyik a beszélgetés, s vár a kellő szóra. "Idegen ember kérdezget minket az életünkről? Mi köze hozzá?" — Vajon ezt gondolja-e most Tóth Márton? — Engedelmet, hogy nem jöttem be mindjárt. Láttam a műhelyből, hogy ide tart. Egy motoros permetezőt készítek a ts7/-nek, s éppen egy kritikus illesztésnél tartottam, hát nem tehettem le rögtön a munkát Ezt és így mondja Tóth Márton. Tehát ő is odaszegődött már a tsz-hez. Ugyan miért? Talán mert erején felül adóztatják, s inkább arrafelé tart, ahol könnyebb? A Fehértó Ts z-nek különben sincs még olyan műhelye, ahol 6 dolgozhatna — érvelek magamban. Minden stimmel — Lesz majd a tsz-nek hamarosan szép műhelye, s még a fiam is meglelheti benne a jövőjét, és talán még én is — folytatja a lakatosmester. (Hogy itt minden úgy stimmel, ahogy én akarom! Valaki csaik nem készítette elő Tóthékat a fogadtatásomra? — ütközők meg Én pedig arról akartam írni, hogy mit jövedelmezett Tóthnénak a múlt esztendő. S lám, nem lesz semmi abból a "leltár— bóL) Az ősszel már megpróbáltam — fűzi tovább a szót a kisiparos —, három-négy alkalommal felültem a tsz traktorára szántani, mert láttam, hogy kevesen vannak hozzá, a vetésnek pedig meg kellett lenni. Ezzel is több lett az asszony munkaegysége. A javára írták. S most melyiknek higgyek: a segítő szándéknak, vagy a munkaegység szaporításának? Ejnye, Tóth Márton, de megkevert! S aztán ez az írás sem lehet hosszú. Tudja, a szerkesztők nem szeretik a fecsegést. Fejezzük be röviden. Ide is írom a felesége jövedelmét. 255 munkaegysége van. Ahogy maguk mondjáik, "tiszta pénz—ben egy munkaegység ott lesz a 30 forint körül, s még 8—10 forint értékű termény megy rá. Van egy hold háztájijuk. Termett benne 10 mázsa árpa és 8 mázsa tarló-krumpli, s ínég 600 négyszögöl gyümölcsöst is használnak. Csak megmaradjon az ösztöndíj A gyerekeket úgy járatják^ mint régen a módos gazdák az övékét A maga keresetét én nem is számolom. Az itt most "meliékes«. Igaz, az asszonya sokszor reggel hatkor ment dolgozni, és már sötétedett, mire megjött. Emlékszik, milyen aggodalommal mondta a felesége egy este, hogy a tsz vezetőaki mezőgazdasági technisége havi 500 forint ösztöndíjat ad annak a gyereknek, kumban tanul tovább, s a tsz visszavárja... Az ösztöndíjra nem volt jelentkező a tsz-tagok gyerekei közül. — Csak még legyen, él ne fogyjon akkorra az az ösztöndíj, mire az én Sanyim félkerül a technikumba! — sóhajtott fel akkor a felesége. Bizisten, Tóth Mártonék, ez a riport másképp sikerült, mint akartam. A maguk családi zárszámadásába mindez beletartozik. S mit szaporítsam a szót: ez így egész. L. F. ipari szakmunkásképzés bővítését, színvonalának emelését, hanem maguk is nevel- iem pedig sokszor és sokáig jenek jól képzett szakmunká- volt beteg, s egyszer majdsokat lnem elkezelték. Gond volt GVORSPOSTA * GVORSPOSTA GVORSPOSTA * GVORSPOSTA Egyedülálló tüdőoperáció Leállított villamosjárat A kisvasút-állomáson avo- várják a tavaszt. Nem lenatokkal érkező utasokalt a hó leesése óta nem várja villamos és az állomásra sem lehet eljutni villamossal: leállították a járatot December 15-e óta a sínek hóval vannak betakarva és hetne mégis közlekedtetni ezt a villamosjáratot is legalább a vonatok érkezésének idején? Nagyon sokan megköszönnénk. Fülöp István Zákányszék Szakszerű baromfitenyésztés A baromfi tartás legkorszerűbb módszereit sajátítják el a Szegedi Tanárképző Főiskola mezőgazdaságtan szakos hallgatói. A gyakorlati órákon a téli hónapokban főleg a zoótechnikai eljárásokkal ismerkednek, tavasszal és ősszel inkább az agrotechnikával. A főiskolások nem csupán baromfineveléssel, hanem tenyésztéssel, keresztezéssel is foglalkoznak. Ehhez — mint felvételeinken látható — megfelelő berendezések állnak rendlekzésükre. A bukaresti Filaret tüdőkórház egy négytagú orvoskollektívája dr. Theodor Cons tanti nopol vezetésével nemrégiben világviszonylatban is egyedülálló műtétiét hajtott végre. A páciens egy fiatal férfi volt. akinek két tüdején összesen tizenhat nem rosszindulatú daganat képződött.: tizenegy a jobb és öt a bal tüdőn. A nemzetközi orvosi szakirodalom eddig legsúlyosabb esetként egy négydaganatos megbeteA Szegedi Közlekedési Vállalat forgalmi osztályának vezetője, Pátinkó József válaszát közöljük: — Nincs reális lehetősége annak, hogy az átrakó állomás és a Dugonics tér közötti villamosjáratot üzemeltessük. Egyrészt a hótól nem tudjuk megtisztítani a sínpályát, a rendszeres forgalmú vonalon is nehezen birkóztunk meg vele. Azonkívül nagyon sok a rossz kocsi és az ilyen időben megnövekedett forgalma a jelenlegi kocsiparkkal sem tudjuk megfelelően lebonyolítani. Egyébként is felmerült, | mennyiben szükséges az említett járat, amit elörelátható' lag csak tavasszal indítunk be újra. Az utasok ugyanis villamoshoz juthatnak a nagyállomásnál, persze addig a gedést tartott számon, de ott' csak az egyik tüdő volt beteg. A bukaresti orvosok az azonnali beavatkozás szükségessége miatt nem alkalmazhatták a szokásos módszert, egyszeri kétoldali felnyitással végezték el a műtétet. A többórás operáció kiválóan sikerült. A beteg már a harmadik napion felkelt ágyából. Ezt a rendkívüli orvosi tel-1 jesftményt a közeljövőben j orvosi konferencia fogja tár- | gyalni Bukarestben, kisvasúitól gyalog kell menniük. # Az átrakó és a Dugonics tér közötti villamosjáratot már tavaly Is leállították a téti időszakra. A csomagokkal érkező utasoknak bizony elég nagy gond megtenni a több száz méter hosszú utat az úgynevezett kőjükön át a nagyon síkos jeges járdákon a nagyálloniásig. Ha ez a villamosjárat fejlődést Jelent a szegedi közlekedésben, akkor ezt nem megszüntetni, hanem tovább kellene fejleszteni, esetleg autóbuszjárat közbeiktatásával — a nehéz téli időszakban. Mert az utasok kérése csupán annyi — amit -nagyon sokan megköszönnének- —, hogy az érkező és az induló vonatokhoz legyen valamilyen közlekedési lehetőség. A tojás súlyának .megállapítása 4 DiL'MAGYAMORSZÁd Vasárnap. 1964. január tt.