Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

Az évek csudamód szállnak, a szülőknek még idejük sem volt megöregedni, már felnőttek a gyerekek. Vajon mit tudnak apáik küzdelmes ifjúságáról, észrevetbék-e, hogy micsoda különbség van az akkori és a mostani tanulóévek között? — Mi a szakmája apádnak? — Ács — feleli Bátki Mihály elsőéves mezőgazdasági gépszerelő tanuló. — Budapesten dolgozik, onnan jár haza hetenként Csanytelekre. Odavalók vagyunk. — Mióta dolgozik Pesten? — Hát... már régem. Nem Ss tudom pontosan. Legalább tizenöt éwe. ' — Hány éves vagy? — Tizemnégy múltam decemberben. — Voltál édesapáddal már Pesten, ahol dolgozik? mai pamutszövőbe ment dolgozni, azután meg a szegedi jutaárugyárba. Azóta is ott van, géplakatos. — Belőled pedig gépszerelő lesz. Az is akartál lenni? — Őszintén szólva, nem. Autószerelőnek jelentkeztem először, de nem vettek fel. A dorozsmai gépállomás szerződtetett erre a szakmára. — Megbántad? — Nem. A mezőgazdasági gépszerelés hasonlít hozzá. S ennek a pályának legalább akkora jövője van! Meggyőzően hatnak a sízavai. Fekete Mihály szegedi. Harmadéves vasesztergályos tanuló. — Az én édesapám is a felszabadulás után tudott csak szakmát tnulni. VízveBátki Mihály, Kertész Zoltán és Fekele Mihály ipari tanulók, ök adták a három feleletet — Egyszer nyáron elvitt. Egy körházat renováltak. <-•> — Mit gondolsz, szereti a szakmáját? — Biztosan. — Mióta ács? — A háború óta. Azelőtt uradalmi cseléd volt A felszabadulás után került egy építőipari vállalathoz, ott tette le a szakmunkás vizsgát — S te szareted a szakmádat? — Szeretem. Magam választottam, s ha elvégzem az iskolát, haza megyek Csanytelekre. a szövetkezetbe. S ha sikerül, elvégzem a gépipari technikumot is. zetékszerelő lett. 1852-ben költöztünk be Sövényházé-, ról, s azóta a honvédségnél dolgozik. — Van testvéred? — Igen. Húgom első gimnazista. — Nem akartál középiskolába menni? — Egy évig ón is jártam a Ságváriba. De nem ment! Szivesebben tanulok szakmát. Apám azt mondta, hogy legyek autóvezető, de én esztergályos akartam lenni, s bele is egyezett. — Édesapád hol dolgozott, mielótt szakmája lett volna? — Segédmunkás volt kertészetben. Izmos, zömök fiatalember Kertész Zoltán, aki szántén mezőgazdasági gépszerelőnek készül, csakhogy már másodéves. Az ő apjának valamivel „olajozottabb* volt a pályája. — Nagyapám kovács, nála tanulta ki a mesterséget, édesapám. Később a dorozsBátki Mihály, Kertész Zoltán, Fekete Mihály. Nézem az arcukat, mely gyermekesen nyílt, szemüket, melyből értelem sugárzik, kezüket, melyen már nyomot hagvott a munka. Azt kérdeztem az előbb mindhármuktól, hogy milyen volt az apjuk sorsa, Az érettségi előny Akár hiszik, ai^ár nem. kereken harminc szakmában készülnek jelenleg Szegeden érettségizett fiatalok a mestervizsgára. Persze van, akinek még több mint egy évet kell tanulni, másoknak azonban igencsak közeleg az izgalmas, de mégis várva várt vizsganap. A 624-es iparitanuló intézetben 158. a kereskedelmi és vendéglátóipari tanuló iskolában 16 érettségizett tanul. Egyre több olyan szakma akad, mely nem is fogad szívesen csak nyolc általános iskolát végzett növendéket. Különösen a műszerész szakmát „sajátították ki* az érettségizettek. Hogy mást ne mondjunk. 24—24 gépjármű-villamossági és híradástechnikai, 22 elektroműszerész tanuló van közöttük, azután 9 villanyszerelő, 7 fényképész. 6 esztergályos, 6 optika-fotokereskedelmi eladó, s még lehetne sorolni. amíg a harminc szakma végére nem érünk. Vannak azután „első fecskék* is: egy gumijavító, egv mérlegkészítő, egv transzformátorszerelő személvében. A 624-es iparitanuló intézet 158 érettségizett diákjából 15 már úgynevezett minősítő vizsgát tett. ők kettős előnyt élveznek. Az egyik előny, ami minden érettségizettnek kijár, hogy számukra a tanulmányi idő egy évvel rövidebb, rendszerint tehát nem három, hanem két év. A minősítő vizsgán azok estek át, akik már a középiskolában megkezdték » szakma elsajátítását: számukra még fél évvel rövidebb a tanulmányi idő. mikor ilyen fiatalok voltak, s milyennek látják a maguk életét. S mi volt a válasz? — Nem is tudom pontosan ... — Később a dorozsmai pamutszövöhöz ment dolgozni... — Segédmunkás volt... Valamit hallottak ugyan arról, mit csinált annak idején édesapjuk. De az már olyan régen volt! Ugye? — Elvégzem a gépipari technikumot is ... — Ennek a pályának jövője van... — Én esztergályos akartam lenni... Milyen jól tudják, hol a helyük, milyenek a lehetőségeik. Mai fiatalok! Bizony: az évek csodamód szállnak, a szülőknek még idejük sem volt megöregedni, s mar felnőttek a gyerekek. Fehér Kálmán — Nem foglalkozott velünk soha senki! Kimondottan félek a szakmunkásvizsgától. Hogy miként fogom letenni?! No, azt még csak nem is sejtem. A gyerek szemében értelen és őszinteség csillog. Harmadéves ipari tanuló a Szegedi Gépipari és Gépjárműjavitó Ktsz-nél. Azért nem telt hiába a tanulóidő! Megtanulhatta tökéletesen — ha nem is a szakmát — a fusizást. — Fusizás? Mi az, hogy fusizni? — Fusizni? — kérdez visz. sza a gyerek, aztán már vágja is rá a szabatos választ: — Az üzem anyagúból, az üzem gépein munkaidő alatt egyéni, vagy értékesítési célra készített dolog. Ha a szakmunkásvizsgán is ebből kellene felelnie, igazán jó osztályzatot érdemelne. A felnőtt rosszallóan ingatja a fejét; ha szóban nem is mondja, hozzágondolja: „Ilyenek a mai fiatalok* Jő kezekben a nevelés A Vesszős-gáitörház Algyő és Tápé között körülbelül a félúton van. Becsületes emberek lakják, hosszú évek munkája köti őket ebbe a magányos épületbe. Szeretik itt az életet, ók már megszokták a csendet. Abban azonban megegyeztek; hadd vigye többre a gyerek! Beadták a városba szakmát tanulni. Nem inasnak, mint régente volt szokás, hanem ipari tanulónak. Olyan helyre, ahol oktatók, tanárok, a szakma minden csínját-bínját ismerő szakemberek, hozzájuk hasonló, becsületben megőszült munkások vigyázzák, irányítják sorsa alakulását Jó kezekbe kerül — gondolták —, szakmun kás-bi zon y í tK! IV em tudom, kinek z ' mi a véleménye arról, ha egy fiatal szakmunkás, alighogy letette a vizsgát, otthagyja azt az üzemet, mely szinte kitanitoita, s ráadásul még nem is a szakmában helyezkedik íl, hanem segédmunkásnak megy? Pedig nem is olyan régen tett igy a ruhagyár két dolgozója is. Hiába kérlelték őket az üzemben, magyarázták nekik, hogy milyen bolondul cselekszenek. megmakacsolták magukat. Egyikük azt sérelmezte, hogy elteszik ideiglenesen kapott beosztásából, s emiatt kétszáz forinttal csökken a keresete. Ez a három hónapos szakmunkás így csak (!) 1600 forintot bírt hazavinni. Nem használt a jó szó, még az sem. hogy a textilművekben — ahol most dolgozik — eleve megmondták, nem kaphat több pénzt, "inkább kevesebbet. „Sohasem akartam szabó lenni — mondta —, úgy erőltettek rá." Hát mi akart volna? „Vasas. A szabó szakmában nem találtam meg a számításomat. inkább elmegyek segédmunkásnak, de ezt ennyi pénzért nem csinálom." Kemény szavak, meggondolatlanul kiejtett mondatok! És a másik? ó volt csak igazán „bölcs" ember. Amikor megkérdezték tőle miért akar odébbállni, ezt válaszolta: „Csak!" „Csak, csak, csak" — hajtogatta, s hiába volt minden érv, el nem állt a „bőbeszédű, s meggyőző" indoklástól. Azóta a kábelgyár küszöbét koptatja már. a jövő megmondhatója. mekkora sikerrel. A ruhagyár ifjú szakmunkásai nem keresnek rosszul, akár az idősebbekéhez viszonyítjuk borítékukat, akár a más gyárbeliekéhez. Hogy mennyit törődnek velük, nehéz volna pontosan utána nyomozni, de az tény és való, hogy az említett két fiatalemberrel igen-igen sokat foglalkoztak. A művezetőtől kezdve az alapszervezeti párttitkárig mindenki, aki illetékes az ilyesmiben, aki emberi kötelességének tudja, hogyha kell, beleszóljon a fiatalok sorsának alakulásába. Most az egyszer nem sikerült, a kísérlet kísérlet maradt, megbukott a „csak"-on. Az esetből lehetne szép. Szertartásos tanulságokat is levonni, kérdés csupán, az használna-e? Én mégis bizonyos vagyok benne, hogy mindkét konok fiatal megbánja még amit csinált, s azt sem tartom éppen lehetetlennek, hogy egy szép napon kopogtatni fognak ök még a régi gyáricapun, s úgy kérnek ismét bebocsátatást. Azt is tudva tudom, hogy a ruhagyárban nem feledkeznek meg egyhamar a kudarcról, s jól megliánják-vetik, az okát, nehogy többször is előforduljon. Abban sem kételkedem, hogy egyik ruhagyári fiatal szakmunkás sem akar ezek után ,,fejjel menni a falnak", s netán követni e két előd példáját. Hogy miért vagyok ennyire szilárd meggyőződésemben? Mondhatnám én is: csak! Csak azért, mert két meggondolatlan gyerekember cselekedete nem általánosítható a többiekre, s mert csak az vállalkozhat arra, hogy beleártsa magát a fiatalok dolgába, aki úgy szereti, őket, mint a ruhagyári felnőttek is. ványt szerez, a városban él majd, sok-sok ember között dolgozik egy nagy gyárban. Aztán egy nap azt hallotta, hogy elromlott a gyerek. Valami bajt csinált, fusizott. Hiába, az ember saját gyerekében sem bízhat. Italbolt a raktárban — No, fiam, kapd ezt a két üveget, aztán egyik lábad ott, a másik meg itt A gyerek megy is az italért, no, nem nagysietve, ahogy a ráktáros útba igazította, csak olyan szép komótosan, legfeljebb várnak addig a szakik a toroköblögetéssel. Mert a raktárba úgy járnak féldecit inni, mint más helyütt kivételezni az anyagot. — Kérek egy féldecit, raktáros! A falon strigulák jelzik, hogy ki hányszor oltotta szomját két munkadarab készítése közben. Nem kell készpénz — hitelre mérik itt az itókát, mindenki ráér a számláját fizetéskor rendezni. Hová számlázzam? Mert a fusimunka csak úgy ér valamit, ha azon keresni is lehet. Sógorság, komaság, meg az ismerősök is jönnék egymás után. Mondják, kinek mire van szüksége. A legjobban a gyerekek érnek rá. Elvégeznek ők minden tennivalót* egy-két szakember irányításával. * Az egyik ipari tanuló 39 és fél órát „babrált* egy ékszíjtárcsán. A részlegvezető bízta rá a feladatot: hivatalos megrendelő papír helyett a zsebből került elő a „megrendelés*. A gyerek dolgozott egy hetet, iparkodott nagyon. Aztán amikor elkészült a nagy mű, megkérdezte: „Hová számlázzam?* Végül valamelyik vállalattal fizettették meg az egészet. a szőnyegkószítő kisiparos — a megrendelő — pénzén pedig „igazságosan* megosztoztak. Szép munkát végeztél; a részlegvezető sógorának lakásában is. Ezért nem járt külön pénz, elég volt a sógornak kifizetnie az 5 ezer forintot, azt az összeget, amit okvetlenül fel kellett számolniok. Két hétig dolgoztak a központi fűtés beszerelésén az ipari tanulók. A munka- meg anyagköltség összesen a valóságban 17 ezer forintot tett ki. És így tovább... Megrendelés zsebből... Az ipari, tanulók dolgoznak... É<s jön a kérdés: „Hová számlázzam?* Összkomfortos oktatás Szakmunkás lesz az ipari tanulóból. Bizonyítványa igazolja, letelt a két-három év tanulóidő, ismeri a szakmáL És mégsem teljes jogú po4» fóruma gára az üzemnek. Nem, mert az idősebb munkások sokat panaszkodnak rá: „Flegma, nem szeret dolgozni, csak a lógóson jár az esze, lődörgős, meg a dolgát sem érti úgy, mint a mi időnkben*. És amikor a portás megtalál a zsebében egy villanykörtét, vagy a művezető azon kapja, hogy a héten már a negyedik bicskára erősíti a nyelet — azonnal mondják: „Ilyenek a mai fiatalok*. De ezek a gyerekek „összkomfortos* oktatásban részesültek. A részlegvezetők alapos munkát végeztek. Az iparitanuló-idő alatt megismerték a fogalmat: á fusizást, aztán megérezték a könnyen szerzett pénz szagát, és még azt is, hogy mindezt miként lehet úgy intézni, hogy senkinek baja ne essék belőle. 4 rendőrségen, majd a bíróság előtt A Vesszős-gátőrházban lakóknak még nincs okuk aggodalomra. A Szegedi Gépipari és Gépjárműjavító Ktsz-ben már nem foglalkoznak összkomfortosán az iparitanulókkal, most már csak „egyoldalú., oktatásban részesülnek mind a tízen; megtanulják a szakmájukat. Akik meg a fusizás „tantárgyát* tanították — részleges csoportvezetők — utoljára elismételhetik „tudományukat* és „eredményeiket-" a rendőségen és bíráik előtt. Horváth Zsuzsa — Méry Éva Igy egyszerűbb A szakismereti szertár szorgalmas látogatói a mezőgazdasági gépész szakmát elsajátító harmadéves ipari tanulók. A szemléltető eszközöket saját maguk csinálták, hogy megkönnyítsék vele a tanulást. A silótültő szecskavágó szerkezete is egyszerűbbé válik Endre Ferenc, Király Kálmán és Bakó Antal számára, ha a modellen tanulmányozhatja Három felelet T^L^, FUSIZÁSBÓL kitűnő Vasárnap, 1994. január 39. DEl-MAGYARORSZAG 1|