Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

Sarokra állított íróaszta], sokáig betegeskedett, másfél tágas fotelek, kávé- évig. Éppen azért félt az ország. Az ajtó két szárnya vosoktól. Hogy őt mindjárt nyitva, a hamutartókban fris- kiírják. Otthon meg kell a sen szórt hamu, minden pénz. Aranka is szeméreolyan, mint fél évvel, más- hányja, ha megbetegszik. Iníél évvel ezelőtt. A belső kább bejárt lázasan. Aztán szobában senki. Kint titkár- forraltuk neki a teát, tömnö sürög, bontja a leveleket, tük bele az orvosságot. Per— Czirok elvtárs? — lesek sze utána fűtetlen vonat, be az üres szobába. — Csak meg gyalog az állomástól nem beteg megint? késő este. Semmit se haszA titkárnő rámmered a nált a kezelésünk. És mégpapírvágókés fölött. Arcára se ez vitte el. Az a legfurráfagy a púder. osább. Igaz, a szívére is pa— Hál nem tudja? Az naszkodótt néha. Csak hát •Ivtánsnő nem tudja? tüdŐ6 volt, mindig ott vizsCsupa clké- _ pedes és rémület. Mintha az Északisarkról szabadultam volna ide, vagy a világ végéről. — Igazán nem tudja? Zavartan megvonom a vállam. Igazán. Fenákel Tudit: Egy ember meghalt Czirok elvtárs múlt hónap 15-én meghalt. Az újságban is benne volt. Ráesek a székre. Czirok elvtárs múlt hónap 15-én meghalt. — De hát hogyan történt? — Magam se tudom. Szabadságon voltam éppen. Azt mondják, valami értekezletre készült, és úgy útközben ... — Szívgörcs? <— Olyasmi. — Nem lehetett több harmincnál. — Harminchat. —- Gyerekei? — Négy. Képzelje el. Négy gyerek. — Négy gyerek — ismétlem bambán. Ezt se tudtam. — Mi lesz velük? — Elég magas nyugdíjat kapnak utána. — A felesége dolgozott? — Dehogy. Nem bírt az dolgozni. — Beteg? — Nem éppen. Csak olyan furcsa. •— Hogy furcsa? —» Hát a természete. Még főzni se szeretett. — Négy gyerek mellett hova mehetett volna? — Ott van a nagymama. Náluk lakik. — Még az is? — Persze. Czirok elvtárs édesanyja. Aranyas kis öregasszony. — Szegediek? — Makón van házuk. Fél ház, elég rossz állapotban. — Onnan járt át mindennap? — Mindennap. — Ezt se tudtam. — 0. sok baja volt szegénynek. A vonatok is ilyenkor télen ... össze-vissza mentek. Aztán a feleség^ ... csinálta a grimbuszt Hol jártál, kinél voltál. Mindjárt megfázott, tudja, a fél tüdejét lekapcsolták. — Nem tudom. Ezt se tudom. — öt évvel ezelőtt Akkor gáltók, más baját nem is keresték. — Szerencsétlen asszony. Mégiscsak magára maradt négy gyerekkel. — Most már sirathatja az urát. Előbb kellett volna az örökös marakodás helyett. Egy nyugodt vasárnapot nem hagyott neki. Ha otthon volt azért, ha meg nem... — Hát így éltek? — Nem tudta? — Nem. Még ezt se tudtam. — Magunk között szólva nagyon primitív asszony. Csak a rang kellett neki, hogy osztályvezető né. Meg persze a pénz. Sok pénz. Nehogy lemaradjon a flancban. De ha valami volt köztük, mindjárt azt vágta Czirok elvtárs fejéhez: „biztos találtál valami diplomás nőt, azért nem kellek neked*. Pedig szegény, nem is mert más nőre nézni. Borzasztóan békés ember volt, a békességéirt mindent. Jaj, csak Aranka ne haragudjon, jaj, csak Aranka ne idegeskedjen. Eleinte szégyellte, azt mondta, idegbeteg. Nincs annak semmi baja a rosszaságon kívül. Bizony, így élt szegény. Kínlódás volt az, nem élet. — Nem tudtam. Erről sem tudtam. — Pedig így volt. Ilyesmivel nem dicsekszik az ember. Az igaz. Ezzel nem dicsekszik. Különösen a magamfajta skriblernek. Nem tartozott rám. Énrám csak az önköltség tartozott meg a beruházás, a szocialista szektor részaránya és az új technológia bevezetése. Hiszen minderről beszélgettünk. Kétéves ismeretségünk alatt gyakran beszélgettünk. Nemegyszer ültem a levegős, kávészagú szobában, és hallgattam okos érvelését. Fiatalember volt, világosfejű. ék szemű, kövérkés fia* tal férfi, marasztaló mosollyal és szabatos, jól fogalmazott gondolatokkal. Ennyit ismertem belőle. Ismertem véleményét a tszmozgalomról, ipar és kereskedelem viszonyáról, munkásvédelemről, sok mindenről. Éppen csak . .., éppen csak őt nem ismertem. Egyáltalán nem ismertem. Elvégre közéleti ember volt, vezető. No persze, nem országos vezető, hanem olyan — ahogy nálunk mondani szokták — „megyei szintű*. „Megyei szinten tartotta kezében a problémákat*. Mert a munkás az sapkát szeg, esztergál, köszörül, maltert hord. A tanító tanít, a könyvelő könyvel. De a vezető, „kezében tartja a problémákat*. A vezető más ember. Egyénisége már lehet, de magánéletét talán zokon is vennénk. Mi közünk hozzá. Czirok János osztályvezető élt 36 évet, meghalt 1963. december 15-én, béke poraira. Harminchat évéből kettőnek tanúja voltam. És két év alatt megláttam belőle kék szemét, marasztaló mosolyát — ennyit egy fénykép is elárult volna —, meghallottam okos gondolatait — ennyit egy termelési értekezleten elhangzott hozzászólás is megmutatott volna. — Ismerte ön Czirok Jánost. — Hogyne. Gyakran beszélgettünk. — Milyen ember volt? — Hát... rokonszenves. — És? — Fiatal. — És még? — Értelmes. — De úgy ... különben? — Különben? Azt hiszem, jó főnök volt és ügyes szervező. — Egyéb? — Nincs. És most váratlanul meghalt. Meghált egy értekezlet előtt, ahol neki kellett volna elmondania az elnöki zárszót S a megdöbbenés félórájában, amikor halálhírét hallottam, többet ismertem meg belőle, mint két hoszszú év alatt. Mert most már nem pletyka elmondani, hogy beteg volt, hogy négy gyereket tartott el, hogy Makóról járt át naponta, hogy ... boldogtalan volt. IXÍost már nem pletyka elmondani és nem pletyka végighallgatni. Amíg élt, nekem és sokaknak még... csak osztályvezető. Jófejű, megbízható, de azért... csak főnök. Aztán meghalt. Nem az osztályvezető. nem a főnök, hanem az ember. Egy harminchat éves fiatalember. És most már sajnálhatjuk, hogy ezt az embert nem ismertük meg korábban. A forradalmár Ady Negyvenöt éve, 1919. ja- milyen helyet foglal el köl- gyanság tunyatógát, elmar*, nuár 27-én hunyta le szemét tészete az egyetemes ma- dottságát tehetetlenségét évszázadunknak József Attila gyar irodalomban. Nem ve- e _ R fc;. mellett eddigi legnagyobb letlen, hogy a ket vtlagha- torozo verseK * íi^gyar köttője Ady ""Endre, ború "kötött a magyar költők lalnak el központi helyet Negyvenöt esztendeje hódít közül csak a nagy halotthoz Ady költészetében, már életében is szenvedélyes méltó utód, József Attila, a tüzek lángjait fellobbantó proletár költő tudta méghaévtizedekig tartott tározni forradalmár kié Ady Endre és költészetének lényegét: Kő hull, s a kastély ablaka zörög, — Verse törvény és édes ritmusában eke hasít barázdát új húsában, mert virágzás, mert élet és örök. (Ady emlékezete) A bizakodó, ujjongó, harmuve e a vita: Ady Endre költészete több volt puszta költészetnél — C06 forradalmi líra és a ma mondotta a költő életművének legjobb ismerője, Révai József Ady születésének 75. évfordulóján — A magyar fejlődés egy sorsdöntő évtizedében, 1905-től 1918-ig Ady Endre költészete forradalmi fegyver volt, amely Ady nem volt szociálist* elődje költő; dg újra ^ újra hitet tett a munkásosztály harca mellett, felismerte, hogy a munkásság harca nemcsak kenyérharc, hanem harc a szépségért, a kultúráért: Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket. Nagyobb igaza sohse volt a népnek. Veletek száguld, viv, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. (Csák Máté földjén) Egész sor verse tanúáko- rei — Küldöm a frigyiádét nek döntő része volt népünk, dik anvellett, hogy felismer- stb.) értelmiségünk. ifjúságunk te a szocializmus világfor- A munkásság harcainak siérzelmeinek és gondolkodó- máló erejét. (Menekülés úri keredvel Ady az egész másának alakításában, az ak- viharból — A jövendő fehé- gyar jövőt összekapcsolta: kor napirenden levő demok- E roppant nép nem Csaba népe, ratikus magyar népforrada- Melyről legenda szólott nektek lom előkészítésében. Más nép e nép, ez csak: Nép. Mi tette minderre alkal- i fölkelt Nép. S ugye remegtek? mássá Ady Endre költésze- — tét és mi az időszerű ebben j hadsereg a Hadak Ütján, a költészetben, mi a példa- Üj legenda, új harcos ének, mutatás és mi a tanúiság? Ez a Jövő, a kész Jövő Elsősorban a költő eszmei s pirkadása a magyar égnek felfogása. Ady Endre hirdet- (A Hadak Ütja) te és gyakorolta azt az elvet, Optimista hittel zengi Ady zafiságra, emberszeretetre is hogy a költőnek a magyar az ember erejét, versei harc- tanítanák: nép és a világ minden ra, forradalmiságra, igazi hartagy kérdésében állást kell foglalnia. Ady legmaradan-, dóbb tanítása számunkra az: nem lehetséges sem művészet, , sem hazafias tett, sejri az emberiség haladásának ügyét szolgáló irodalom mai életünk valóságának szenvedélyes ismerete és szeretete nélkül. Bámulatra való tisztán lát S az emberszivben mind tisztábbak, Boldogabbak, kedvesebbek a lángok, S miket teremt a vágyó ember. Egyre szebbek az új és új világok Érezzük növekvő lelkünkben, a Lehetetlent legyőző hatalmat (A nagyranőtt Krisztusok) Költészete utolsó nagy fe- Adynak, hogy a háború eljezetét adták az imperialista pusztítja magát az imperiaháború ellen írott versei, lizmust és a pusztulás után ta Ady Endre már fiatal Nem pacifista versek ezek, megszületik az emberiség új, újságíró korában Magyaror- hanem a kapitalizmus csőd- igazi rendje. „Mag a hó szág kórképét és cikkében jének, a kapitalizmus em- alatt* című versében ódai biztosan mutatott rá az or- bernyomorító hatalmának le- ünnepélyességgel fejezi ki lepűezései. Nagy felismerése ezt a hitét: Kell még Tegnapról hiv tanú, S kell talán az én hadi-sarcom Hogy drága mementóként Fölemeljem arcom Egy új emberű, új világra. vosságra, a forradalomra: Nekünk elöl kell kezdeni a dolgot, az első rendnél, aztán a. másodiknál, s harmadiknál végre. A rangokkal, kiváltságokkal, ősdurvasággal, arisztokráciával és klérussal, s a kiszipolyozó tőkével egyszerre kell végezni. Forradalmár költő volt Ady Endre, lírája forradalmi líra. költészete a magyar népforradalom Most tél van, s szegény mag-magam megnémítva és behavdzva Rendeltetés hitével Őrzöm meg tavaszra Igazimnak sarjadásáig. Ady Endre forradalmi köl- mélyben volt a forradalmi előkészítője, tészietében. az új tartalom- magyar költészet megújítói® sürgetője és beharangozója. hoz megtalálta a megfelelő és forradalmi újítója a maEz a lényege és kulcsa köl- új formát is. Olyan rímeket, gyar versformáknak. Bmlétészetének. A forradalom ritmusokat. versszerkezete- kére halálnak 45. évfordulószeretetét vallja prózájában ket. szófúzéseket, képeket ján kegyelettel gondol a háis. Petőfiről — a költőről, alkotott, amelyeknek segítse- lás utókor, a dolgozó magyar aki a maga idejében „tízmii- gével átadhatta az érzés és nép és ez a szerető emlékelió embernél tisztábban lá- gondolat forradalmi intenzi- zés igent mond a régen írott tott, jobban látott* — írott fását, amelyeknek segítségé- sorokra, amelyekben „millió tanulmányában is erről vall: vei gyújthatott, ostorozha- gyökerű* életéről, így vall Hajh, Uram-Istenem, tott, támadhatott. Egysze- magóról a költő: öregember vagyok én már. Igen, én élni, s hódítani fogok, s az öregségembe nem-igen Egy fájdalmas nagy élet jussán, sikerült sokat átlopnom fia- Nem ér föl már szitkozódás, piszok talságombóL Hanem a forradalmat ma is olyan bolon- örök virágzás sorsa már az enyém. dosan szeretem, mint valami- (Ifjú szívekben élek) kor régen... KONCZ ANTAL dem színpadi rendezés kérdései, az opera és a dráma aránya a színpadon, a színház idei müsorpolitikája stb. Több mint egy hónap telt el a szerkesztőségi állásfoglalás óta, és a vitában jelentkező néhány írás — sajnos — semmivel sem fejlesztette tovább a témát. A megjelent írások szinte kivétel nélkül megmaradtak az elvek általános deklarálásánál, eredeti, új gondolattal, javaslattal nem, vagy alig bővítették a színházpolitika kérdéseit. (Egy esetben, a játékszabályoknak nem egészen megfelelően, személyes motívumokat előtérbe állító írás is megjelent a Dél-Magyarországban.) Sajnos, eddig a legilletékesebbek — a színház vezetői — távol tartották magukat a munkájukról, művészetükről szóló vitától. Pedig azt hiszem, nekik lehelne e kérdésben a közönséget érdeklően is a legtöbb mondanivalójuk. Mert a vita, illetve a hozzászólások eddigi eredménye nem váltott ki különösebb hatást a színházlátogatók népes táborában, s nem is gazdagította színházunk műsorpolitikájának kialakítására érdekében a felvetett és formálódó elgondolásokat. A nyilvánosság előtt folyó viták is mutatják azt a nagy vitaszellemet, amely megyénkben és különösen Szegeden él. s egyben szinte példázza azt az egészséges légkört, amely nélkülözhetetlen feltétele a vitának. De azt hiszem, érdemes megvizsgálni jobban a vitának néhány gondolatát, mert újszerűen is jelentkeznek megoldatlan és válaszra váró kérdések. Nem a témákban van hiány, szocialista építésünknek ebben az időszakában olyan közgazdasági, politikai, világnézeti, esztétikai kérdések boncolgatását kívánja az élet, amelyek elől nem térhet ki megyénkben, Szegeden, a szellemi élet első soróban dolgozó ideológiai munkások, tudósok, kutatók, kritikusok, művészek, politikusok nagy szellemi erőt képviselő csapata. Eddig „elment* úgy is egyik nap a másik után, hogy a kikerekedett viták témáit csak véletlenek (legtöbb esetben az éppen észrevett kérdésekből) teremtették. Legalábbis kevés volt a tudatos elem a polemikus, szocialista építésünk fő kérdéseire ható elméleti és tudományos gyakorlati kérdések kiválasztásában. Ugyanez mondható el a vitákban részt vevő személyek felkérésénél. Itt is az alkalomszerűség volt a vezérlő motívum. Ezen különösen szerkesztőségeink vezetőinek a kezdeményezése segíthet. A viták szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint a következőkben — rangsorolás nélkül — említett kérdések, amelyeket megfelelő vitafórumokra érdemes, illetve szükséges bocsátani: Zavar uralkodik a modernség, korszerűség meghatározása körül az irodalomban éppen úgy, mint a képzőművészetben. Hol tartalmi jegyeket, hol meg formai jegyeket emlegetnek meghatározó tényezőként A drámai mélységeket jelentő íórsadalmi konfliktusok feltételeiről vallott polgári színezetű felfogás alig talál visszautasításra. A realizmus problémája a művészetben: jobb- és baloldali értelmezéssel forognak intellektüel berkekben saját gyártmányú elméletPk. Tisztázatlan a képzőművészet társadalmi szerepe. népi gyökerei, története és mai értéke stb. Ugyanígy a megyében élő irodalom értékének megmérése, fejlődési irányának kijelölése legalább fő vonalakban. A marxista filozófiára rendkívül nagy hatással van a természettudományokban az utóbbi másfél étitizedben végbement fejlődés. A kibernetika létrejötte, az asztronómiai kutatások kibővítése, a mikrobiológia és a genetika kutatásainak bámulatos eredményei a marxista filozófia tételeinek alátámasztásául szolgálnak a mai kor bizonyító eszközeiként A természettudományok új ágazatainak kutatási eredményei a filozófia további fejlődésében csak úgy jutnak valóságos szerephez, ha e két tudományág együttműködése intenzívebbé válik. A kezdeti lépések megtörténtek itt, Szegeden is, s most már a publikálás időszerűségét sürgeti az élet és a jó értelemben vett kíváncsi közvélemény. .Ugyanilyen sürgető módon jelentkezik a marxista szociológia, pszichológia és etika körébe vágó új ismeretek közérthető nyelven történő publikálásának (vitáknak) az igénye. A szegedi üzemekben évek óta folyik kutatás munkalélektan címein, de lapjainkban ezekről az eredményekről, ténymegállapításokról alig látott napvilágot valami. Több irányú tisztázatlan nézet van forgalomban a munkásosztály vezető szerepének témájáról, különös tekintettel a szocializmus teljes felépítésének időszakára. Hasonlóképpen a szocialista nemzeti egységről és az osztályharc értelmezéséről napjainkban és a következő években. Megalapozatlan felfogás, hogy eaek „extrém* témák és csak az elvont tudományokkal foglalkozó emberek érdeklődési körébe tartoznak. Érdekfeszítőek ezek — kisebb-nagyobb hatáskörrel — közvéleményünkben is. S nem is lebecsülendő publikálási fórum a két megyei lap 70 ezres példányszáma, ami több mint 200 ezer olvasót biztosít annak, aki e lapok hasábjain nyilatkozik, ír, állástfoglal, vitázik. Fölmerül a kérdés: van-e itt a megyében olyan szellemi hatóerő, amely képes kisugározni a laboratóriumokon, kutatószobákon kívülre, országos méretekben is. Szerintem van! Csakhogy a szellemi élet vezető garnitúrájának is akarnia kell ezt, s még az akarat sem elég: társadalmi, államigazgatási szervek, lapszerkesztőségek lelkiismeretes szervező munkája nélkül nem valósítható meg a pezsgő szellemi élet, világnézetünk magas színvonalú terjesztése. Van min vitatkozni, van is számottevő szellemi energiánk, hajlandóságunk is megfelelő vitafórumok szervezésére, de az eddigieknél racionálisabban vitatkozzunk. Kerüljük — amennyire ez az intenzív kutató tevékenységnél lehetséges — a periférikus kérdéseket, amelyek időt rabolnak, mellékvágányra visznek. A következő esztendők a nagy viták idejeként maradnak mögöttünk, mert hiszen a szocializmus teljes megvalósításához vezető út úi. megoldatlan kérdések tömegét teszi máris elénk, atnit nem kerülhetünk ki, nem lénhetünk át. 6 Természetesen a vitatémáknak megfelelő fórumokon polemizáljunk A különböző rendű-rangú vitákból ne maradjon ki senki sem, akinek van elmondani való véleménye, észrevétele. A vita joga mindenkié. aki csak segíteni akar megoldatlan elméleti ós gyakorlati kérdéseinkben. Szellemi és közéletünk vezető egyéniségei sem hiányozhatnak az alkotó viták műhelyéből. Ellenkezőleg Ök lépjenek: fel kezdeményezői eg. díumagyaroksea* 1