Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-25 / 20. szám

LEHET-E HOMOKON TAK ARMÁNYT TERMESZTENI ? — ATTELELTETES VAGY -ATVESZELÉS"? — A KUNSÁGBAN SEM LEHET ELH AGYM AZ ÖSZI SZÁNTÁST Takarmánytermesztési tanácskozás Szegeden i Igények és lehetőségek Tsz-elnökök, agronómusok és állattenyésztők részvételé­vel a takarmányozásról egésznapos ankétot rende­zett tegnap Szegeden a já­rási tanács mezőgazdasági osztálya, az Agrártudományi Egyesület, valamint a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat Csongrád megyei szer­vezete. Megjelent Sas Béla, a Csongráu megyei tanács vb. homokon is kitűnő ered- agronómiájáról, valamint ménnyel lehet termeszteni üzemszervezési kérdésekről a martonvásári l-es hib- beszélt. Hangsúlyozta: saját rid kukoricát. Az eddigi tapasztalat szerint holdanként 27—30 százalék­kal adott több termést, mint a szabadvirágzású kukorica. Ezután Egri Andor, a Bács Megyei Állami Gazdaságok kecskeméti igazgatóságának főagronómusa a saját homok­mezőgazdasági osztályának területükön elért takarmány­vezetője, Glemba Pál., a jára- termesztés eredményeiről be­si tanács végrehajtó bizottsá- szélt. gának elnökhelyettese, vala- — A homokos területek mint a járási pártbizottság alacsony hozamának javítá­több képviselője. Megnyitó beszédet mondott Kotormán Mihály, a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának főállattenyésztője. Hangsúlyozta, hogy a tsz-eknek a következő időben meg kell oldaniuk az álla­tok biztonságos takarmá­nyozását minden időszakban. Ezt csak a szálas- és abraktakarmá­nyok hozamainak növelésé­vel lehet megvalósítani. Pél­dával illusztrálta, hogy a sze­gedi járás tsz-eiben a szántó­földi takarmánytermelés egy­re kisebb területre szorult az elmúlt években. A szántóte­rületnek 1960-ban még 59, 1961-ben 51, 1962-ben 48, a múlt évben pedig már csak 39 százaléka jutott takar­mánytermesztésre. Egy friss adat szerint 57 tsz-ben összesen 397 va­gon abrak takarmányra len­ne szükség a biztonságos áttelel tetéshez. Tizenegy tsz rendelkezett csak 54 vagon takarmányfe­lesleggel. A tsz-ek silózási tervüket is csak 70 százalékra teljesítették az ősszel. E komoly problémák meg­oldásának jegyében tanács­koztak az ankéton. Elsőként dr. Antal József tudományos kutató, a Dél-Alföldi Mező­gazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettese tartott előadást a kukorica és a lu­cerna homoki termesztéséről. A lucernát nem vetni kell, hanem telepíteni. Homokon ezt augusztus 20 és szeptem­ber 5 között kell elvégezni. A szerves trágyázott, jól el­készített talaj kétszer annyi terméssel hálálja meg a ráfor­dított munkát. A következő évek jó termése is azon mú­lik. hogy az első esztendőben teljes virágzásában kaszál­juk-e le a lucernát. Ez eset­ben a gyökérnyak annyira megerősödik, hogy tarlóma­radványai annak idején, a feltörés után gazdagon fizet­nek nitrogénnel. A homokon termesztett ku­koricáról szólva az előadó el­mondotta, hogy a legcélrave­zetőbb vetési időszak április utolsó és május első hete. Sem a hibrid, sem pedig a szabadvirágzású kukorica nem szereti a homoktalaj erős hőmérséklet-ingadozását, a nappali gyors felmelege­dést, majd az éjszakai hirte­len lehűlést. Megerősítette a kísérletek után folytatott gya­korlatot, azt, hogy sához az is hozzátartozik tapasztalatuk alapján homokon is meg lehet ter­melni holdanként 200 má­zsa zöldtakarmányt. Csak ennek az eredménynek a birtokában változhat "meg a jelenlegi valóság, amikor a télben nem az állatok átvé­szeltetéséről, hanem bizton­ságos áttelel te tésükről be­szélhetünk. A tanácskozáson Sas Béla jugoszláviai tanulmányútjá­nak tapasztalatairól számolt be, s a fejlett jugoszláv rae­mondotta —, hogy felszámol- zögazdasági gépipart diafilm­jük azt a gyakorlatot, misze- vetítéssel érzékeltette. Az ezt rint a futóhomokot nem kell követő vitában a többi kö­ősszel szántani. Éppen ősszel zött felszólalt Váczi József, a kell, azért, hogy legyen ideje sándorfalvi Űj Élet Tsz elnö­a talajnak kigyomosodni. A tavaszi szántást elviszi, ki­szárítja a szél. Maár András, a bugaci Bé­ke Tsz főagronómusa a tö­meg- és abraktakarmányok termesztésének nagyüzemi ke, továbbá Bujdosó Albert, a pusztaszeri Petőfi, Jelev.fi Antal, a sándorfalvi Arany­kalász és Dér Imre, a tápéi Tiszatáj Tsz főmezőgazdásza. Az ankét Sas Béla zárszavá­val ért véget. H a leszámítjuk a kom­munista gyűléseket, a termelési tanácskozá­sokat, a munkahelyi rövi­debb-hosszabb "hogyan job­ta és hófehér. Ök írogatják a névtelen leveleket különféle szervekhez, amelyben "élesen rámutatnak a szocializmus hibáira"; és a »régi boldog ban« megbeszéléseket, az világot« állítgatják példáké­emberek összehasonlíthatat­lanul többet foglalkoznak a fogyasztással, mint a terme­léssel. Odahaza, a kávéházi asztal mellett, baráti találko­zókon, vagy éppen a fodrász­nál többnyire arról esik szó, hogy némely fogyasztási cikkből igen gyér a válasz­ték, ilyen vagy olyan áru nem kapható, silány a minő­ség. magasak az árak és így tovább. Legtöbben persze csak úgy elmondogatják eze­ket napról napra, minden különösebb indulat nélkül, mert egyszerűen "rááll a szá­juk", ezzel eltelik az idő. Akadnak azonban olyanok is, akik lépten-nyomon "jól kiverik a balhét«, hogy mégiscsak hallatlan, milyen nehéz az élet Az ilyenek mindent és mindenkit okol­nak, készek a legkisebb hiva­tali írnokoktól kezdve a mi­niszterékig felvetni a felelős­ség kérdését ez is meg az is költenek, mint amennyi a jö­vedelem, az előbb-utóbb menthetetlenül elszegénye­dik, tönkremegy. Az ország is hasonló sorsra jutna, ha vezetői engednének az olcsó pül, amelyben — úgymond — demagógiának és hamis nép­>1 nekik mindenük megvolt. Ez a típus kevésbé érdekel minket, mert egyrészt egé­szen szúk réteget képvisel, másrészt az a tapasztalatunk, hogy ma is kevesebb gond­dal él, mint például az a munkás, aki már közel húsz nem tűznénk éve töri magát az országépí- évről evre tésben, mégis vannak jogos kielégítetlen igényei. A rossz­indulattal és a butasággal kü­lönben is nehéz vitatkozni. Inkább azokhoz a tömegek- ... hez szólunk, akik szóbeszéd sem lepnénk előre egy tapod­közben gyakran ártatlanul sem Az oblomovizmus, megfeledkeznek ugyan az élet a renyheseg allaspontja vol­sine qua non-ját jelentő ter­szerúségtől vezettetve csak a mának élők igényeit kíván­nák kielégíteni. it érne az élet, ha csu­pán állandó szimpla körforgásból állna, ha magunk elé jobban élés, majd a kommunizmus ra­gyogó perspektíváját? Az idén ugyanannyit kolthet­nénk ennivalóra és ruházko" dásra mint tavaly, s jövőre melésről, munkaidejük alatt azonban legtöbbnyire jól megállják a helyüket. Fe­gyelmezetten végigdolgozzák a munkaidót, mert maguké­nak vallják a párt és a kor­mány célkitűzéseit. Ha ök "napirenden tartják" az el­látás nehézségeit, ha elége­hibás az ő szemükben, csak detlenek bizonyos negatív je­egyedül saját személyük tisz­Márciusban nyit a szegedi gyermekkönyvtár Szegeden nincs gyerek­könyvtár. Az ország minden nagyobb városában van. És Szegednél kisebb helyeken is: Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Békéscsabán, Kecskeméten. Nálunk is szükség lenne rá. A 28 szege­di általános iskolába 12 ezer 550 tanuló jár. Ez a sok gye­rek az iskolai ifjúsági könyv­tárakból és. a Somogyi Könyvtár fiókkönyvtáraiból szerezheti be azokat a műve­ket, amelyeket el akar vagy el kell olvasnia. Ezek a könyvtárak azonban nem tudják a fiatalok könyvszük­ségleteit, igényeit kielégíte­ni. Gondok, bajok A 28 általános iskolá if­júsági könyvtárában összesen 11 ezer 531 könyv van. Ez elég tekintélyes számnak lát­szik. Ha azonban meggondol­juk, hogy a gyerekek számá­ra kötelező olvasmányok mindössze 957 példányban vannak meg bennük, továb­bá, ha figyelembe vesszük, hogy a sok könyv egy része nem is gyerekeknek való, rögtön világossá válik, hogy az iskolai ifjúsági könyvtá­rak, sajnos nem sokat jelen­tenek a szükségletek kielégí­tésében. Javítanak valamit a helyzeten a Somogyi Könyv­tár fiókjai. Ezekkel azonban, egyebek közt, az a baj, hogy bennük az ifjúsági könyvek­kel együtt vannak a felnőt­teknek való művek. Ezért sok olyan könyv_ kerül a gyere­kek kezébe, amelyik nem nekik való és nem is ajánla­tos. hogy elolvassák. A végleges megoldás Ezeket a problémákat csak az oldaná meg véglegesen, ha egy jói felszerelt gyerek­könyvtárat létesítenének Sze­geden. Mint ahogy már volt is ilyen a városban. Az első 1954-ben nyílt meg a Taka­réktár utcában. Tevékenysé­ge nyomán gyorsan felszö­kött a gyerekolvasók száma. Ezt a könyvtárt azonban ké­sőbb a Horváth Mihály ut­cába helyezték át, s nagyon rövid ideig működhetett, mert 1956-ban, az ellenfor­radalom idején, felszámol­ták. Azóta — hiába a Somogyi Könyvtár vezetőinek minden erőfeszítése — nem sikerült újra gyerekkönyvtárt léte­síteni Szegeden. A legnagyobb akadály a helyiség hiánya volt. A So­mogyi Könyvtár vezetői ugyan sokféle alkalmasnak látszó helyiséget javasoltak az illetékeseknek, de mind­ről kiderült, hogy fontosabb célokra kell. Évek teltek el így. Néha már úgy látszott, bármilyen nagy a szükség, a gyerekkönyvtárból semmi sem lesz. Társadalmi összefogással A gyerekkönyvtár ügyét végül is társadalmi összefo­gás lendítette ki a holtpont­ról. Amikor megalakult Sze­geden a könyvbarát mozga­lom akcióbizottsága, a Haza­fias Népfront városi bizott­Hűtőszekrény IIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII !l' llllllllllllllllll műanyagból iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mi Kisinyovban új hűtőszek­rény-típust készítettek „Nist­ru" elnevezéssel, melynek az a legfőbb erénye, hogy szin­te teljes egészében mű­anyagból épült. A hűtőszek­rényben mindössze két fém­ből készült alkatiész van: a motor és a kompresszor. Az új hűtőszekrény súlya mind­össze 50 kilogramm, űrtar­talma pedig 120 liter. ságával együtt kezébe vette a gyerekkönyvtár ügyét A bizottság tagjai beadványo­kat szerkesztettek, hivatalo­kat, intézményeket keres tel; fel, sokfelé kilincseltek. Az akció egyre nagyobb hullá­mokat vetett és végül elju­tott az SZMT-hez, illetőleg a művelődési otthon mellet­te működő vezeiő szervéhez, tanácsához. Az SZMT és a ta­nács aztán segített. A gyerek­könyvtár céljaira felajánlot­ták a Juhász Gyula Művelő­dési Otthon 87 négyzetméter alapterületű klubhelyiségét. A puszta helyiség termé­szetesen még nem minden. Az SZMT és a művelődési otthonok tanácsának felaján­lása azért is dicsérendő és méltó a megörökítésre, mert több ennél. Az átadott he­lyiséget fel kell újítani, tata­rozni kell. átalakítani: a fel­ajánlás ezt is tartalmazza. A Juhász Gyula Művelődési Otthont 300 ezer forint ér­tékben most tatarozók. Eb­ben a gyerekkönyvtár fel­újítása is szerepel. De az SZMT még ennél többet is tett: a Juhász Gyula Műve­lődési Otthon Könyvtárából átadja az új gyerekkönyv­tárnak az ifjúsági anyagot. A Somogyi Könyvtár felkészült A többi most már a Somo­gyi Könyvtárra tartozik. A könyvtárt nem érte felkészü­letlenül a felajánlás. Bár­mennyire is reménytelennek látszott ugyanis a gyerek­könyvtár létesítésének ügye, a Somogyi Könyvtár mindig abban a szilárd reményben dolgozott, hogy egyszer mégiscsak megvalósul. Egvik alkalmazottukat, Lukátsy Sa­roltát. aki az új könyvtár vezetője lesz, az elmúlt évek­ben szak tarfolyamokra küld­ték, s tárgyallak a Művelő­désügyi Minisztériummal ls, hogy a könyvtár korszerű berendezését biztosítsa. A minisztérium ezt vál­lalta iá Tekintettel azonban arra, hogy az SZMT nagysze­rű felajánlása hirtelen és vá­ratlanul született meg, az új bútorok elkészülésére várni kell. A könyvtár megnyitását azonban nem lehet tovább halogatni. Éppen ezért a te­rem átalakítása után rögtön meg is nyitják. Egyelőre ideiglenes berendezéssel és könyvállománnyal. Most csak mintegy háromezer kötetet helyeznek el benne. Ha azon­ban elkészül a korszerű, mo­dern és végleges berendezés, a gyerekek tO—12 ezer könvv között válogathatnak majd. Az új' könyvtár a tervek szerint márciusban nyitja meg kapuit az olvasni vágyó fiatalok előtt.. lenségekkel, ez még hasznos is lehet. Az egészséges türel­metlenség gyakran lendítő erővé válik a napi munká­ban, . vagyis arra ösztökéli az embereket, hogy személyes ügyüknek is tekintsék az üte­mes tervteljesítést A fogyasz­tási cikkek minősöégének bí­rálata arra mutat, hogy az igények megnövekedtek, nem mindegy az embereknek, mennyit és milyen árut vá­sárolnak a pénzükért. A párt, a rendszer nevelte őket igé­nyesekké, gondolkodókká, mindig jobbra törekvőkké. S mivel az ilyen vásárlók túl­na ez, amely a hast'öltésnél és a lustálkodásnál többre nem törekszik. A mi pártunk a tömegek akaratát kifejezve arra törekszik, hogy a ma szebb legyen a tegnapnál és holnap gazdagabban, kultu­ráltabban éljünk, mint ma. S ez meg is valósul. Csong­rád megye lakosságának fo­gyasztása tavaly például 9 százalékkal volt több, mint 1962-ben. A párt mindig éb­ren vigyáz arra, Ijogy a nem­zeti jövedelem jelentós há­nyadát évről évre beruház­zuk. egyre több gyár, iskola, kórház épüljön, mert enél­kül egykettőre lemaradnánk más szocialista országok né­pei mögött Azt mondják, hogy a ma­gas színvonalú termeléshez nemcsak fejlett technika szükséges, hanem fegyelme­zett munkásgárda is. E te­kintetben nincs is hiba ná­lunk. A munkásoknak kö­szönhető elsősorban, hogy a nyomórészt termelök is, pél- n^SYe. s benne Szeged ipara dául egy-egy silányabb ruha- is teljesítette termelési ter­anyag nem egyszer arra kész- vét- Menet közben azonban teti őket, hogy levonják a 1a- mindig számos probléma nulságot és a maguk üzemé- adódlk- s ennek egyik oka, ben lehetőleg kifogástalan h°Sy az egyes ember igen sok termékeket állítsanak elő. A növekvő igények ma­ximális kielégítése, a párt és a kormány legfőbb gondja Az SZKP helyen csak globálisan látja a feladatokat, a konkrét ten­nivalók és azok kihatásai ke­vésbé ismertek előtte. Vagyis némelyek nem értik világo­san, hogy az ő igényeik ki­XXII. kongresszusának egyik elégítése miként függ szoro­jelszavát, hogy >>mindent az san össze a mindennapi mun­emberért, az ember javára", kájukkal. mi is magunkénak valljuk. Ez azonban nem elhatározás vagy központi intézkedés kérdése elsősorban, hanem termelési probléma. Kétszer­kettőszerű igazság, hogy csak azt lehet elosztani, amit ki­gazdálkodunk, megtermelünk. Nincsenek közöttünk istenek, 4 pártszervezeteknek sok még a tennivaló­juk ezen a téren. A Csongrád megyei pártbizott­ság állásfoglalása az ipar és a mezőgazdaság idei felada­tairól részletesen megjelöli, mire kell gondosan ügyel­akik valamiféle csodalatos niök az i*3*™ szövetkezeti kenyérszaporítással napról kollektíváknak. Aki valóban napra jóllakassak hazánk tíz- azt akaria> h°g>" bovuljon az millió lakosát, magunknak áruválaszték, az szemely sze­kell több kenyérgabonát rint is vállaljon felelősséget aratnunk és mindent előállí- Például az exporttervek ma­tanunk, amire egyre kultu- radektalan teljesítéséért, a ráltabb életünkhöz szükség kulkereskedelem részére van. Nem segít rajtunk más, csak önnön belátásunk, szor­galmunk és tehetségünk. A párt és a kormány minden erejével törekszik a jólét fo­kozására: reális terveket ké­szít, jól szervezi a munkát, helyes gazdaságpolitikát foly­tat, erőnkhöz mérten fejlesz­ti az ipart, gépesíti a mező­gazdaságot. Mindez termé­szetesen csak akkor gyümöl­csözhet, ha népünk úgyszól­ván együtt gondolkodik ,az ország vezetőségével és ere­jét maximálisan latba veti a kitűzött célok eléréséért. Ha valaki most felállna egy1 gyűlésen szónokolni és nagy hangon követelné, hogy eb­ben az évben változatlan árak mellett minden dolgozó­nak, mondjuk, 50 százalékkal emelni kell a munkabérét, egész biztosan kinevetnék. Még ott is, ahol csak párton­kívüliekből tevődik össze a hallgatóság. Kinevetnék, mert még a legkevesebbet politi­záló, a valóságtól legjobban elszakadt emberekben is fel­vetődne a természetes kérdés: miből? Elképzelhető ugyan ilyesmi, de csak hóbortos em­berek agyában, hiszen ez biz­tos 'katasztrófához vezetne. Az árukészleteket egy-kettőre szétkapkodnák, néhány hétig esetleg lenne nagy eszem­iszom boldogság, azonban mivel kiürülné a népgazda­ság éléstára, utána — mint mondani szokás — nézhet­nénk az eget. Amelyik csa­ládban többet fogyasztanak, gyártott áruk jó minőségéért. Növelnünk kell a külkeres­kedelmi forgalmat is ahhoz, hogy minél több fogyasztás­cikket importálhassunk, s az. üzletekben olyan árukhoz jussunk hozzá, amelyek leg jobban tetszenek. Emellett persze elengedhetetlen köve­telmény, hogy gyáraink ne haszontalanságokból, hanem a kijelölt cikkekből teljesít­sék a tervet, mégpedig min­dig pontosan határidőre. Ta­karékoskodjanak főleg a drá­ga importanyagokkal, töre­kedjenek a gépek, berende­zések tökéletesítésére, a mi­nél nagyobb szervezettségre. Aki tudja, mit kell tennie, mégis közömbösen megy el az észlelt hibák mellett, az nem követelheti teljes jog­gal, hogy az ő állandóan nö­vekvő igényeit az állam ki­elégítse. T udjuk, hogy elég nép­szerűtlen dolog állan­dóan a termelés fon­tosságát hangsúlyozni, hiszen gyakran a legszorgalmasabb munkások veszik ezt maguk­ra, akik minden agitáció nél­kül is példásan dolgoznak. A kommunistáknak mégis be­szélniük kell erről, ahol csak alkalom adódik, mert egye­dül a munkából élünk, csak a munka emelheti társadal­munkat solia nem képzelt magasságokba. F, NAGY ISTVÁN Ssoffibat, 1964. január 25. dtl-magyarorszag 3

Next

/
Thumbnails
Contents