Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

A tanár az órájára .nézett. g - g * — Mára végeztünk — LFKROS LTTSZLO: Biondta. Tíz perc múlva lett volna öt Akkor kellett volna a •zaJckört befejeznie. De már nagyon fáradt volt Délelőtt hat órát tartott, és most ju­tott eszébe, hogy két osztály javítatlan dolgozatai hever­nek otthon az íróasztalán. Haza akart menni. Kezébe vette hát a szakköri naplót, és egy kis lelki­ísmeretfurdalással a szívében fáradt, lassú léptekkel el­indult a tanári szoba felé. A gyerekek — mindössze ki­lenc-tíz tanuló — járt a művészeti szakkör foglalkozásaira — gyorsan, zajosan ugráltak fel helyükről és rendetlen­kedve kivonultak az osztályból. "Még két év, istenem, még két év — gondolta a tanár, amikor kilépett, a gyerekszagú teremből. — Csak addig kibírjam.* A tanár úr most már csak nyugalombavonulását vár­ta. Fáradtnak érezte magát, munkája egyre kevésbé érde­kelte, óráit összecsapta, a dolgozatokat felületesen és ked­vetlenül javította, a szakköri foglalkozásokat pedig fél órá­val később kezdte és — mint most is — tíz-tizenöt perc­cel előbb abbahagyta. Mintha teljesen átalakult volna. Pedig hát csak megöregedett. A régi, legendás hírű tanár­ból. a városszerte megbecsült Szabó Józsefből csak az ma­radt meg benne, hogy gondatlan munkáját időnként lelki­isroeretfurdalások gyötörték. — Tanár úr, kérem — szólt valaki a háta mögül a AZ UTOLSO VALLALKOZAS tanári szoba ajtajánál. — Kérem szépen, tanár úr. . , . . . . .. . , -- ,.. Szabó tanár úr hátrafordult. Keresztes állt előtte. Ke- egy lekete 1x11 ^^ főember allt eleje reJt taníttatására. JŐ, hu HMjÜ egyáltalán abba beleegyeznek) hogy társadalmi ösztöndíjjal tanulhasson. Szabó tanár úr feje főtt faáfe a gondokban. De ezek a 03®­dok nemhogy eLfárasztották* el csüggesztették volna, ellen­kezőleg, lelkesedést és len­dületei, öntöttek belé: dos festékszag teljesen beleeszi magát az ebédlő levegő- "Úristen — gondolta gyakran —, fogalmam sincs, hogy jébe. Gondoltuk, ha már ez a szenvedélye, csinálja. Még lesz ennek a gyereknek jó érettségi bizonyítványa. Azt mindig jobb, mintha fiúk után futkosna. Most aztán ez meg pláne nem tudom, hogy társadalmi ösztöndíjat ho­a hála. Másról nem is beszélek: egész éjszaka égette a gyan szerzek neki. De valahogyan majd csak elintézem, villanyt. Anyagi kárt okozott. Jövőre nyugdíjba megyek. Ez lesz az utolsó nagy peda­— Állványa és olajfestéke van? — csodóJkaaott gógiai vállalkozásom. De ezt még megcsinálom*. S a m­Szabó tanár úr. héz feladatok mintha szárnyakat adtak volna Szabó ta­— Hogyne, kérlek. Minden pénzét ilyesmire költi. Az nár úrnak. Óráin jó kedvvel, lendületesen magyarázott; egész kollégium piktornak csúfolja. a felelőkre éberen figyelt, a legkisebb hibát is aaonnal Az igazgató tovább magyarázott, de Szabó tanár úr- helyesbítette, a dolgozatokat nagy indulattal, dühösen éa nak már máson járt az esze. Szokásos lelkiismeretfurda- precízen javította, kollégáival veszekedett vitatkozott lása jelentkezett. "Lehet, hogy tulajdonképpen én vagyok Mintha megfiatalodott volna: néha úgy érezte, húsz évet ezért a felelős — gondolta. — Ha jó pedagógus lennék, szaladtak hátrafelé az idő kerekei, amikor a lány jelentkezett a festményével, rögtön ügyet A tantestületnek elöször is azt kell bebizonyítani csináltam volna a dologból. Akkor megtudhattuk volna, mondogatta magában —, hogy Jutka valóban tehetsége* hogy valóban tehetséges-e vagy pedig egyszerűen csak Hiába mondják, hagy az nem érdekli őket. Ha majd kö­böl ondos-. zelről meglátják a képeket, más lesz a véleményük. Kiál­"Talán azért még most se késő* — gondolta aztán lítást rendezünk tehát a művészeti szakkörben a lány és egyik este elballagott a város Képzőművész Körének festményeiből — született meg benne az első ötlet, műtermébe. Amikor bejelentette, hogy a vezetőt keresi, A képeket a Képzőművész Kör vezetőjével együtt válogatta ki. A bemutatóra tizenkét festményt és rajzot resztes Jutka a lII./B-ből. Szabó tanár nem szerette ezt a kislányt, s most hogy a gyerek megszólította, hirtelen ideges lett. Mit akar ez? Miért akar elrabolni hosszú per­eeket az ő drága idejéből? — Mit akarsz? — mordult rá. A kislány ijedten, sápadt arccal állt előtte. Csúnya, keszeg, jelentéktelen külsejű gyerek volt, rendetlennek, el­hanyagoltnak látszott. Kinyílt iskolai köpenyéről hiányoz­tak a gombok, fehér blúzán sötétszürke foltokban mutatta meg magát a piszok. Szoknyája gyűrötten lógott rajta. •Olyan, mint egy koszos rongycsomó — gondolta a tanár. — Ha megráznám, vastagon hullna belőle a por.« — Tanár úr, kérem — mondta izgatottan a kislány. — Egy képet hoztam. Tessék szíves megnézni. Kibontott egy összegöngyölt rajzlapot, amelyet, eddig a kezében tartott, néhány lépést hátrált, aztán kezeivel magasba emelte a képet A rajzlap teljesen eltakarta az arcát. A tanár összehúzott szemmel nézett a képre, ame­lyen egy ló látszott, amint a folyóparton szomjasan szür­csöli a vizet A tanár nézte a festményt, a folyó vizének villogó kékjét a ló szürke, foltos testét, a fák, bokrok sötétzöld lombjait és tűnődött. Honnan tudom, hogy szom­jas ez a ló? Aztán rájött: a ló nyaka nagyon hosszú volt, jóval hosszabb a normálisnál. Talán ezért látszott olyan nagyon szomjasnak. — Mi ez? — kérdezte. — Én festettem — hallatszott a lány hangja a kép mögül. — Másoltad? — Nem. Én találtam ltí. — Te? — csodálkozott, a tanér. — Igen — hallatszott, megint a kép mögül. — Az egé­szet én találtam ki. A tanár egy kicsit meghatódott. Istenem, milyenek ezek a gyerekek. Senki sem tudhatja, mi van bennük, íme, ez a Keresztes Jutka is. Mert nemcsak azért nem szerette ő ezt a kislányt, mert elhanyagoltnak, rendet­lennek. piszkosnak látszott, hanem azért is, mert egy Kérem, tanár úr — mondta, amikor meghallgatta találtait alkalmasnak. Tájképeik, csendéleteik, alakrajzok az esetet — a tehetség ilyen fiatal korban még nem kész mezőn dolgozó emberekről, beszélgető asszonyaikról, fia­eredményekben. hanem csak szándékokban jelentkezik, tal, bicikliző fiúkról és lányokról: ilyen képeket akasz­Amiket ez a lány fest, azok még nyilván nem érett mü- tottak a falra. És természetesen az első képet, amit Szabó alkotások. De az, hogy egyáltalán fest, hogy akar festeni, tanár úr Jutka műveiből látott: a hosszú nyakú, aoom­azt mutatja, hogy van abban a gyerekben valami. Azt jas lovat. azonban, hogy művész lesz-e belőle, csak az idő döntheti A szakköri kiállítás megnyitásónak napján azonban baj történt. Jutka reggel nem jelent meg az iskolában. Kollégista társai nem tudták, merre van. Az osztályfőnők telefonált a kollégiumba. A lány nem volt ott. Két óra múlva azonban az egész iskola megtudta, hogy Jutka reg­gel sétálni ment. Egy vidékről bejáró lány látta a liget­ben. — Felháborító — mondta a lány osztályfőnöke Szabó tanár úrnak. — Micsoda pimasz hálátlanság! Maga ki­teszi érte a lelkét, s így köszöni meg. Szabó tanár úr roppant kínosan érezte magát. Hát­rálni azonban mégsem akart. — A tehetség szabálytalan és rakoncátlan. El keO viselnünk. — Tehetség! Ezt csak maga hiszi! Ha ilyen a tehetség; én nem kérek belőle. A kiállítást a botrány ellenére is megnyitották. A szakköri tagok teljes számban megjelentek, többen bará­taikat is elhozták. A tanárok közül azonban senki se jött el. Az igazgató ugyan beugrott egy pillanatra, de csak egy-két képet nézett meg, s azután véleménynyil­vánítás nélkül távozott. Szabó tanár úr Jutkával együtt indult haza. — Mi van veled? — kérdezte a lánytól. — Meg­őrültél? A lány lassan sétált a tanár mellett, lehajtotta fejét, Horváth Mihály rajza el. Az idő, kérem, semmi más. Ennél többet egyelőre . ... . , nem mondhatok. Mindenesetre szíveskedjék beküldeni _ ' hozzánk a kislányt, mi majd foglalkozunk vele. ,,. ..,..,, . , ., -,. Szabó tanár úr a gyerek osztályfőnökével is beszélt. fl? ^ 4 w . „ , . , , ,. .„TttTL hogy belefájdult a szivem. Azt hittem, belepusztulok, ha A Keresztes? - kapta fel a fejet az csztalyfonok. nem mehetek ki a szabadba A ]igetben voltam. Elfogadható választ nem tudok adni. Olyan szép egy egészen fiatal lány., amikor Szabó tanár úr az egyik kicsit bamba volt. Az órákon nem figyelt. ' magyarázat tünetben a folyosón hozzáfordult. - Magát is az a hisz­közben maga elé bámult, maflán, üres tekintettel, majd­nem úgy. mintha aludna. A tanár tudta, ilyenkor a gye­rek valahol nagyon messze jár. Ha felszólította, fogalma sem volt, miről beszélnek. Maflán és ijedten állt a helyén, szótlanul. Hiába kérdezte tőle, miért nem figyel, a gyerek nem válaszolt. Két évig csinálta ezt Most, lám, kiderült, hogy hol tart. Nyilván festegetett magában. — Sok ilyen képed van? — Elég sok — mondta a gyerek a rajzlap mögül. — És mind te találtad ki? — Igen. A tanár tűnődött. Milyen nagy pillanat lehet ez en­nek a lánynak, ennek a csúnya, jelentéktelen Keresztes Jutkának. S talán valóban nagy pillanat is ez. Ha ő most húsz vagy legalább tíz évvel fiatalabb lenne, bizonyára másképpen is alakulna az egész. Akkor ő lelkesedne, részletesen kifaggatná, kikérdezné a lányt, megnézné a többi munkáját is, segítené, támogatná, hogy elinduljon és egyszer talán igazi művész váljék belőle. De hát mi­nek csinálja? Neki igazán nem az a dolga, hogy ilyes­mivel foglalkozzék. Azért fizetik, hogy a magyart tanítsa — Egyedül? A lány nevetett — Egyedül. Teljesen egyedül. — És mit csináltál? A lány megint nevetett. — Feküdtem a fűben. — Bolond vagy te, fiacskám — mondta a tanár. — tis nő érdekli? — Milyen nő? — kérdezte óvatosan Szabó tanár úr. Nem mindig tudott a mai fiatalok beszédén kiigazodni. — Hisztis. Majd megőrülök tőle. Az anyag nem ér­dekli, nem tanul, szórakozott, rapszodikus, mindent elfe­lejt. Időnként ok nélkül kiborul, sír. Folyton baj van . . w,, ... , . vele. Egyébként matematikából valószínűleg megbukik, nál ü^t Éretteeg, plőtt normahs ember nem esi­— Kartársnő, az a lány fest. „ , ,, — Tudom. Éppen ez a baj. Amiatt a nyavalyás fes- . _ Egysaeruen azt gondoltam — mondta a lany —, tós miatt nem tanul. * hogy nem fogJak megtudni. — A tehetség szabálytalan és rakoncátlan. — Igazgatói róvást kapsz. Azt tudod? — Engem ez nem érdekel. Engem csak az érdekel, A lány sóhajtott, hogy tanul-e vagy sem. Ha igen, tőlem annyit festhet, — Igen, tudom. amennyit csak akar. jiy módon hiúsult meg Szabó tanár úrnak az a terve, — Kartársnő, ez nem ilyen egyszerű. higy a kiállítás megrendezésével befolyásolja Keresztes — De. Higgye el nekem, drága Szbaó kartárs, hogy Jutka érettségi jegyeinek alakulását. A tanár úr azonban ez éppen ilyen egyszerű. ezután sem adta fel a harcot. Hátra volt még a társa­Az év végi osztáiyozóértekezleten aztán kiderült, dalmi ösztöndíj biztosítása. Ez ugyan most már remény­hogy csakugyan az osztályfőnöknek volt igaza: a Ke- telenebbnek látszott, mint valaha. Szabó tanár úr mégis resztes-ügy valóban végtelenül egyszerű. A lány nem ta- megpróbálta. Utolsó nagy pedagógiai vállálkozásának nult rendesen, matematikából megbukott, majdnem ha- gondolata lebegett előtte, ebből merítette a bátorságot. es a gimnázium művészeti szakkörét vezesse. A lánynak nJÓ ^ történelemből is ráadásul' fegyelmezetlen. Egyenesen a városi tanács elnökét kereste fel. Nehezen a- . _ iutott he hozzá- sokkal nehezehheo mint. előre elkénzelfe meg az a dolga, hogy tanuljon tanulja az iskolai anya- nehezen kezelhető. Hogy fest is? Istenem. Ez nem befő-' jutott be hozzá, sokkal nehezebben, mint előre elképzelte rn* Ami fcfv.,1 — am, téhh ermel az. ot nem er- lyásolhatja el6rnenet^; Nem kivételezhetnek vele. Eb- — az elnök folyton értekezleteken ült, meg Pestre járt ­Szabó tanár úron kívül — mindenki megnyu- de végül is mégiscsak sikerült elmondania kérését. Az elnök nyugtalan, ideges embernek látszott, kevés ideje volt, és nem szerette a részleteket. godott. got. Ami ezen kívül van, ami több ennél, az őt nem ér­dekli. Nincs rá ideje. Megint eszébe jutottak az íróaszta­Ián heverő kijavítatlan dolgozatok és gyorsan haza akart menni. Különben is, mi a biztosíték arra, hogy a lány valóban tehetséges? Ha pedig nem az, akkor kár min­den percért. — Tanár űr, kérem, leengedhetem? — szakította meg tűnődését a lány hangja. F) e azért a tanár úr nem szólalt fel, nem tiltako- _ Ha jól értettem a tanár elvtárs szavait. — mondta zott. "Hiába papolnék én itt ezeknek — gondolta, az elnök —. az a lány nem valami jó tanuló. Kieset a lanv namua ~ ntó®!r keU nálnom*. Elhatározta, hogy _ Sajnos teakugyan nem az _ sóhajtotta Szabó. ­fefnézetfA lány me^nürtoig felemelt ke- XSzl^S^ ^^ ^^ ^S'^S^ * ^ zeiben tartotta a kepet. Az arca nem látszott. _ . tk - wiánv _ mondta a fia- elsosorDan erre van SZUKseg­- Szamár vagy - nevette el magát a tanár jóked- , ^J^1™®®™^ - Elégséges tanulónak azonban mi nem adhatunk n , pverek íiih-tatn. kitartásán. - Már régen le- LI £252, fi ILm^f A nvámn két- társadalmi ösztöndíjat. vűen a gyerek állhatatos kitartásán, engedhetted volna.. Zárókiállításunkon két képpel js szerepel. A nyáron két­TTw ZLtP a kezeit- lei ni mit izzatott arccal hetes kirándulásra megy a kör. Öt is magunkkal visz- - Tehetségesnek se? állt ^ Star S SraW S* fafife szük A költaegeket természetesen a kör fedezi. - Kérem - mondta az elnök én nagyon jól tu­valamit kiállításon Jutkának csakugyan sikere volt. Ke- dom, hogy a mi egyetemi felvételi rendszerünk nem elég­— Na, jól van — mondta. — Nagyon ügyes kislány Pá Szabó tanár úrnak is tetszettek és még a helyi lap é Túlságosan a tömegre, az átlagra van mé­„__, is elismeressel irt róluk. A tanar ur voros ceruzaval vas­^Fzzel a semmitmondó zárazóval bocsátotta el a lányt tagon aláhúzta a lányra vonatkozó sorokat. De hát egyet- létezve. Néha csakugyan nem tudunk mit kezdeni a te­Késöbb te 3SFSTü^ntaSSfndolt bán- len kollégájának sem mutathatta meg. A szünetben sen- hetséges gyerekekkel, akik - ahogyan maga mondta ­totta bosszantotta hogy csak ennyit mondott a lánynak, kivel sem találkozott. Szeptemberben pedig már restellt nem egyszer szabálytalanabbak, mint az átlag. Mégis, alti biztosan többét és mást várt tőle, s talán érdemelt vele előhozakodni. A tanévkezdés rumlis munkájaban amit tólem kér, felülmúlja lehetőségeinket. Rendeleteket, volna ls. Tartalmasabb dicséretet, határozottabb biztatást, ugyan kit érdekelt volna a Keresztes Jutkara vonatkozo törvényeket ncm tudok megváltoztatni. De aztán később, hónapok múlva el is felejtette az-ege- nehany sor. .. A beszélgetés ezzel véget ért: az elnök felállt. Szabó szet, s az órákon, amikor a lány szokása szerint nem fi- Hanem a lany a szünetben alaposan megváltozott. . , , , . . fx gyeit, hanem szórakozottan, üres tekintettel bámult maga Szinte mintha kicserélték volna. A változást Szabó tanár tanar ur elkeseredetten hagyta el a varos, tanács epu­elé. Szabó tanár úrnak már eszébe sem jutott, hogy a úr rögtön észrevette, ahogy a sikeres pótvizsga után meg- letét, lány most biztosan magában festeget. látta a lányt. Jutka megszépült, csinos nagylány lett. Ta­, , valy még Szabó tanár úr azt hitte, abban a lógó fekete ehany hónap múlva, egv csöndes nyári alkonyon aztón tava® szoknyában és piszkosszínú blúzban járja majd végig 11 Szabó tanár úr ott üldögélt lakásának erkélyén, telen volt hosszasan elgondolkodn, a_ lany dolgai- a ^ g gimni£iumoti amiben mindig látta. És mintha Kezében egy nyitott könyvet tartott és belebámult a lé­ről. Valami fegyelmi üggyel Kapcsolaton nauowa Jutkg Je ^ higgadk „^g is nyugodott volna. Rendesen menő nap égővörös sugaraiba. Szendergéséből a csengő ^Wlter^lT^ Ügyei ^ VOltak' ^ ^^ berregése, riasztotta fel. A postás jött. táviratot hozott. esetet. Az történt, hogy a lány, aki az iskola kollégiu- Koöott _ , lt Szabó tanár úr aggodalommal forgatta a kezében. Ugyan mában lakott, egy éjszaka leszökött a hálóból az ebéd­- . • -» . ' — J „ T. . J1 „ „ rótb^vl n r» íőb^r*rtt"reggenrraTzolt, s "másnap"elaludt az iskolában, elfoglalva. El kell intézni — fogalmazta meg magában A tanárok felháborodva és elképedve beszéltek az ügyről. —, hogy £ — Visszaélt a bizalmunkkal, kérlek — mondta a kol- vabb. De hogy Szabó tanár úr örült enne* de más gondoké volt mü b j,.ól hozhat hírt? A szöveget ]assan f«ve o]. glalva. El kell intézni — fogalmazta meg magaban 7 hogy a lány a Képzőművészeti Főiskolán tanulion to- vasta: "A felvetcli nem sikerült. Jutka." b. De hogyan lehet ezt elintézni? Ehhez a tehetség Aztán nem sókkal később — Pznbó tanár úr még ég min­léaium igazgatója dmikor Szabó tanár úr a részletek önmagában nem elég. Fontos hozzá a jó középiskolai bt- dig ott üldögélt az erkélyen — újabb távirat jött -Jövőro felől érdeklődött. '— Könyörgésére már régebben megen- zonyítvány, sőt még a társadalmi ösztöndíj is. A lany megkísérlem* — üzente Jutka és Szabó tanár úr egy Sl toi, hogy az ebédlőben valami kis műterem- ^'^^^X^érett^utan doto'i me^ kicsit sTmorúan úgy erezte, számára ez az ügy ezS féléi rendezzen be Le is vonult az állványával es a bu- számítanák, hogy Jutka érettségi utan dolgozni megy • . * dös olafíStível Nekünk nem számított/hogy az a bü- majd és pénzt keres. Nem fognak semmit áldozni a gyv- most már végleg befejeződött. Vasanup, 1964. jaauar 19, DÉL-MAGYARORSZÁG 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents