Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

Hadd legyen őröm a séta is Dorozsrnán! Kiskundorozsma már nem is annyira falu, mint inkább város. Több nyomós bizonyíték is van a merésznek tűnő állítás igazolására. Például — hogy néhányat fel is soroljunk közülük — 9100 lakost számlál a település, ami csaknem annyi, mint Kőszegé, s az városi ranggal bír. Ennek a 9100 embernek csupán hat százaléka él külterületen, s ez élesen megkülönbözteti a környező helységektől, ahol mindenütt jóval nagyobb a tanyavilág lakossága, mint a belterületé. A kiekundorozs maiaknak mindössze 27 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, s igen sokan vannak az ipari munkások, akik kisebb részben helyi, nagyobb részben pedig szegedi üzemekben dolgoznak. A dorozsmai "•munkásdinasztiák* megbecsült tagjai a falemezgyár és a jutaárugyár törzsgárdájának. S még egy városias adat: az általános iskola egy osztályára átlagosan 67 tanuló jut Csak igen lassan indult meg Dorozsma fejlődése a felszabadulás után, akárcsak nagyobb testvéréé, Szegedé. Az első igazán említésre méltó esemény a nagyarányú családiház-építkezések megindulása volt a délnyugati körzetben. Ma már körülbelül háromszáz csinos ház áll készen, s az építkezési kedv nemhogy csökkenne, hanem egyre növekszik. A tanács alig képes kielégíteni az újabb és újabb telekigényeket Most is 117 házhely kisajátítási eljárását intézik, s közülük 49-et jövőre már ki is osztanak. Az idén összesen 64 ház építkezésére adtak ki engedélyt. ' A Szeged ós Dorozsma között fekvő területre építési tilalmat rendeltek el. Illetve ide csak emeletes házakat szabad építeni. Ez a rendelkezés érthető is, a községi tanács sem ellenezte soha, sőt őrültté annak, ha a település elterjeszkedésének valamilyen módon gátat lehetne szabni. Hiszen kilométeres távolságok közművesítési költségét úgysem bírnák előteremteni. Csakhogy emeletes házat eddig még senki sem épített. Ha az Országos Takarékpénztár olyan akciót indítana el náluk, mint amilyen Szegeden az Egressy Béni és a Blaha Lujza utcák megszületését eredményezte, a dorozsmaiak is szívesen laknának kertekkél övezett emeletes családi házakban. De hát ez még nem a jelen, hanem a jövő lehetősége. Az idén befejezték Kiskundorozsma villamosítását Már csak 55 ezer forintot kellett erre a célra költeni, s nem maradt utca, ház se nagyon, villanyfény nélkül. Az előrelátás szép példája, hogy az új telepen még a beépítetlen házhelyekhez is elvitték a vezetéket Korántsem állnak ilyen jól vízzel. Nyáron olykor aligalig csepeg a víz a kutakból. Az idén árért a vízvezeték-hálózat kifejlesztésében is nagy lépéssel haladtak előre. Két és fél kilóméter vízvezetéket építették, végig a Kossuth és a Felszabadulás utcán, a Petőfi, az Árpád utca és a Piac tér egy részén. Valamennyi házba be is kötötték, a 13 közkifolyón kívül. Az új vízvezeték ezer lakott lát el vízzel. Érthető, hogy szívesen vállaltak társadalmi munkát, kiásták és betemették az árkot, melybe a csöveket fektették. A 780 ezer forintot kitevő összköltségből 180 ezer forint az elvégzett társadalmi munka értéke Kiszámították, hogy Dorozsma vízellátásának tökéletes biztosításához legalább 30 kilométer hosszú vezetéket kellene lefektetni. Ezt a községfejlesztési alap terhére megcsinálni nem lehet, évtizedekig is eltartana. A lakosság egyetértésével megszületett a terv egy törpevízmű-társulás megalakítására. A társulás 1965-ben már rendelkezik akkora anyagi erővel, hogy az idén megkezdett vezetéképítést folytatni tudja. Évente tízezer találmány A községfejlesztési alapra összegyűjtött pénz másra kell. Kiskundorozsmának nagy szüksége volna másik iskolára, korszerű egészségházra és művelődési otthonra. Az ötéves községfejlesztési tervben ez az utóbbi szerepel is. Jelenleg 1,7 millió forintot tartalékoltak rá a községfejlesztési alapból, s ez az összeg a- jövő év végére eléri a kerek kétmilliót. Persze mielőtt a tanácsülés eldönti, hogy mit is építenek, a lakosság véleményét kérik ki róla. Egy biztos, nehéz lesz választani, mert mindhárom • intézmény nélkülözhetetlen. Dehát tovább nyújtózkodni, mint ameddig! a takaró ér, úgysem lehet. Kiskundorozsma lakóinak! városiasságát mutatja a kereskedelmi forgalom alakulása is. A tartós fogyasztási i cikkek mellett az éielmisze-. reknek nagyobb keletje van, mint más községekben. A földművesszövetkezet Dorozsrnán a harmadik évnegyedben 112 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint egy évvel korábban, az fmsz-hez tartozó Bordány és Zsombó üzleteinél is sokkal nagyobbat. S bár már megjelentek a korszerű kereskedelmi formák is, a cukrászda berendezése minden igényt kielégít, van önkiválasztó bolt is, de a legtöbb üzlet messze elmarad a mai követelményektől. Érdekes hely Kiskundorozsma, ez a majdnem város a nagyváros tövében. Fejlődése, problémái, gondjai hasonlóak, s egyben el is ütnek a többi környező községtől. Szerencsére azonban sem vezetői, sem lakói nem vétik el a mércét, s amint az idei év is mutatja, tervszerűen, okosan munkálkodnak új arculatának kialakításán. Jövőre — eltanulták Szegedtől — felújítanak néhány állami épületet. Aszfaltozzák a belterület utcáinak járdáit, újakat építenek, ahol még nincs, és parkosítanak. Hadd legyen öröm sétálni is Dorozsrnán! Fehér Kálmán i i , a ff , íirkcu . ss.5 iícm ss.í í ' Szovjet segítséggel épült Bulgáriában a képen látható pirdopi rézolvasztómű A szovjet külkereskedelmi szervezetek népes családja újabb taggal, a »Licenzintorg« vállalattal gyarapodott. Ez foglalkozik a szabadalmak eladásával: a szovjet találmányok külföldi felhasználásának jogával. N. Szmeljakov külkereskedelmi miniszterhelyetes a következőket mondotta az új szervezet céljairól és feladatairól, valamint első gyakorlati lépéseiről: Japán és Anglia a partnerek kőzött — A Szovjetunió külkereskedelmi mérlegében a nyersanyagok eladása egyre nagyobb mértékben átengedi helyét különböző gépek, készülékek, és műszerek szállításának. A világnak 50 országa vásárolja a szovjet gépgyártás termékeit, köztük olyan fejlett tőkésországok, mint Anglia és Japán. Amellett, hogy készárut szállítunk a világpiacra, egyre általánosabbá vilák a gépek gyártási jogának eladása. — Külföldön nagy az érdeklődés a szovjet tudomány ós technika eredményei iránt. A közelmúltban az Egyesült Államok megvásárolta tőlünk a turbo-fúrógépet, az "Elektroszon* orvosi berendezés, egy érvarrókészülék stb. gyártásának szabadalmát. Franciaországnak eladtuk a folyamatos acélöntés gépeinek előállítási jogát; Japánnak és Olaszországnak a szilikalcit nevű építőanyag szabadalmát és Angliának egy ívszámláló gép gyártásának jogát. Az utóbbit leggyakrabban bankokban használják. A »Licenzintorg* vállalja, hogy segítséget nyújt a szabadalom szerinti gyártás beállításához. Nagy gazdasági haszon — A Szovjetunióban évente mintegy tízezer találmányt szabadalmaztatnak. A feltalálók munkájának komoly népgazdasági jelentősége van. Feltalálóink eredményeit a kölcsönös előnyök álapján felhasználhatjuk a külkereskedelemben. A Minisztertanács mellett működő Találmányügyi Bizottságai együtt a "Licenzintorg* munkatársai igyekeznek megjavítani az együttműködést a feltalálókkal: jogi segítséget nyújtanak nekik a szabadalmak és a találmányi tanúsítványok kiállításában. E célból az egyes köztársaságokban a szabadalmák vásárlásával ós eladásával kapcsolatos tanfolyamokat rendeznek. E munka arra irányul, hogy mielőbb felhasználhassuk az új találmányokat Külföldi értékesítés Határozatot hoztunk, amely, nek értelmében pénzügyi támogatásban részesítjük az egyes feltalálókat és a feltaláló-koyéktívákat, amelyek szabadalmait külföldön értékesítjük. A "Licenziatorg* most teszi első lépéseit — mondotta befejezésül a miniszterhelyettes —, de máris sok érdeklődő levél futott be hozzá a legkülönbözőbb szovjet találmányokról tájékozódni kívánó külföldi cégektől. Az új vállalat megalapítása világosan tanúsítja, hogy a legfejlettebb ipari országókat túlszárnyaló szovjet technika már igen messzire jutott. — Menj már a fészkes fenébe. Ne izgulj, amig engem látsz. Kapusi rendes fickó. Ezen az estén nehezen aludtam el. Sok minden foglalkoztatott és választ nem kaphattam senkitől. Sanyi csak hajnal felé húzódott le mellém a pokróc alá, miután az ünneplő ruháját is elkártyázta és tovább nem osztottak neki lapot Reggel hatkor libasorban vonultunk kifelé. Az országúton elhúzott mellettünk a főmérnök hintója. Kapusi Győző ült benne. — Igen vagy nem? — bökte felém a csibukját Bólintottam, hogy igen. Sanyival nem találkoztam, csak este hat óra után. Megette a borsófőzeléket, de mivel most nem tudott nyomtatékul pótvacsorát vásárolni, a kondér körül ténfergett, hátha belecsapnak még egy adagot a csajkájába. — Holnap már Vízköz lesz a hazánk — közölte velem. — Készülj, reggelre pakold össze a cókmókod. Kocsi viszi. Ezután megkérdezte, nem adnék-e neki egy tízest kölcsön. Nehezen hitte el, hogy engem is megkopasztottak, de aztán nyugton hagyott Azt mondta, álmos, lefekszik. Mentem utána. Éjfélig mesélt nekem az építésvezetőről, akire az ő megítélése szerint azért bízták a vízközi tüzérségi megfigyelőállás elkészítését, mert csak ő ért hozzá, a többi kollegája mind olyan hülye, mint egy mosófazék. Amiket hallottam tőle, tényleg el kellett fogadnom, hogy Kapusi az egyetlen komoly szakember az építkezésen. A Sanyiét nyolctagú bandája már három hónapja ásott egy hatszor hat méteres nagyságú, középpontjában három méter mélvségű gödröt a hegyoldalban. Rendelkezésükre állt egy kompresszor, hogy az útba eső nagyobb köveket megfúrhassák és felrobbanthassák. Ez a nyolc ember rendes, huzamos munkával egy hónap alatt cakpakk kiáshatta volna ezt a gödröt, azonban nem haladtak vele sehova. Már oda járnak dolgozni egy negyedéve, de még •nőst is úgy látjuk, hogy nem készül el ennek az istennek az idejében. Nem akartam Sanyinak elhinni, hogy ez nyilvánvaló naplopás Kapusi építésvezető úr műve. iPedig az elmondás alapján ítélve kétség sem férhetett hozzá. Egyszer, még a munkák megkezdése elején, amikor Sanyiék tisztának gondolván a levegőt éppen szerszámaikra támaszkodva viccekkel szórakoztatták egymást, Kapusi Gvőző bukkant elő r; mogyoróbokrok sűrűjéből. Mire észrevették, már jó sok idő eltelhetett, mert jelentősen bólogatva lépett közelebb s megszólalt: — Kártyát ne hozzak, kérem? Mert amint látom, így eléggé unatkoznak. Csúnyán rajtakapta őket. A meglepetéstől szólni sem tudott senki, csak lesütött szemmel kalamoltak a kőtörő kalapácsok meg az ásók után, hogy legalább mozduljanak valamerre. Kapusi Győző megcsóválta a fejét, majd elszaladt. Csak másnap délután jelentkezett újra, amikor szintén kupaktanács volt a gödörben. Lelépett ő is az emberekhez, majd széles zsebéből vadonatúj pakli kártyát húzott elő. — Itt van, kérem — nyújtotta oda egy toprongyos öreg kubikosnak. — Szabad legyen azonban megjegyeznem, hogy okosabban is lehet ezt csinálni. Te gyerek — lépett közelebb Sanyihoz —, hogy is hívnak téged? — Sanyinak. — Hát Sanyi, kérlek, szervezd meg te a figyelőszolgálatot Te, vagy más, üljetek fel a gödör partjára a cserjék közé úgy, hogy mindig lássátok, ki közeledik lentről. Én nem látok, nem hallok semmit, tőlem akár alhattok is egész nap, de kérlek, vegyétek elejét a bajnak. Különösen Tábory főhadnagyra és Romhány főmérnökre kell vigyázni. Ha én is vélük jövök, ordítozok, szentségelek, mindig keveslem majd a munkát, de ez ne zavarjon senkit. Amíg ezt elmondotta, sűrűn kapkodta agyarára a pipáját és forgatta jobbra, balra a fejét A köszöneteket széles mozdulattal elhárította azzal,*hogy ő jól ismeri a napszámosok jelszavát: csak a nap meg ne álljon! V

ízközön én is jobban megismertem Kapusi Győzőt összesen tizenöt embert szedett még össze magának, és nagy körülményesen, lázas semmittevéssel hozzáfogtunk az előkészületekhez. Mi ketten Sanyival az égvilágon semmit nem csináltunk, ha csak azt nem számítón, hogy kódorogtunk az erdőben, gallyat szedegettünk az örökké égö tűzre, ahol az építésvezető úr minden délelőtt szalonnát sütött A többiek azzal foglalatoskodtak, hogy egy körülbelül negyvenöt fokos ós hatvan méter magas meredeket próbáltak simára lebütykölni. Ezen kellett volna csörlővel felhúzni a súlyos acélharangot, arra a megfigyelőhelyre, ahonnan az egész völgyet hosszan be lehetett látni. — Sanyi, kérlek — szólalt meg Kapusi Győző nyársforgatás közben —, azt hiszem, nagyon nekilendültek ezek az emberek. Tudasd velük, hogy ne törjék össze magukat Egy a fizetés. Amikor kettesben maradtunk, az építésvezető úr sokáig forgatta sovány szalonnáját, jól megcsepegtette zsírral a parazsat, de a papírvékony kenyérszeletre már nem jutott belőle. Beleharapott és úgy kérdezte tőlem: — Mondd, kérlek, te szeretnél meghalni? — Nem én .— néztem rá értetlenül. — Akkor mit akarsz ezekkel a vacakokkal? — Én? Milyen vacakokkal? — A bunkerekről beszélek, kérlek. Ide jöttél ezeket építeni. — Kubikolni jöttem én, építésvezető úr. Egy pengő órabért fizetnek és mit törődöm vele, hogy.. . — Ez az, kérlek, ez az! — szakított félbe és felugrott a tűz mellől. — Mit is törődsz te vele csakugyan, hogy hányan pusztulnak el a háborúban, csak te maradj életben. Bennem lobogott a német győzelembe vetett hit, s megütközve kérdeztem: — Miért kellene itt valakinek meghalni? Ebbe a völgybe nem érhet el a háború. A mieink a Donnál járnak ... Sanyi toppant mellém, kipirultán a sietségtől. — Marha vagy — mondta tárgyilagosan —. csak a szarvak hiányoznak a fejedről Kapusi Győző leintette: —Hagyd, kérlek, te sem vagy még különb nála. Gondolkodtok ti egyáltalán? Csak a kártya, az kell nektek. Narkózis, hogy rózsaszínben lássatok mindent. Hallgattunk. Lestűk tanító, korholó szavait napról napra, s vagy három hónap múltával különös változási vettem 'észre magamon. Nehezen teltek a vasárnapok, amikor nem láttam az építésvezető urat, a kártya se ízlett, a kocsma se. Rávetettem magam az újságokra, s ahogyan az építésvezető úr mondta, megpróbáltam a sorok közt olvasni. Semmit sem találtam a sorok közt, mindig csak azt olvastam, hogy győzünk, rettenetesen. — Építésvezető úr — kezdtem hétfőn reggel, mihelyt hármasban maradtunk —, én azt látom mindig az újságban, hogy az összes frontokon előrenyomulunk. Az aktatáskáját bontogatta egy asztalnak kinevezett lapos sziklán. Nagyon fáradtnak látszott, az arca sokkal gyűrötiebb volt, mint máskor, a szemei karikásak. Evéshez készülődött, s kért, hogy igazítsam meg a tüzet. Később megkérdezte: — Te nem reggelizel, kérlek? Dünnyögtem valamit, mert szégyelltem, hogy vasárnap bizony felfaltam a hétfői fejadagomat is. — Látod, kérlek — mondta Kapusi Győző —, ez is bizonyítja, hogy döglenie kell a kapitalista rendszernek. Ahol a munkásemberek nem lakhatnak jól, mert háborúra költik el a pénzt, ott előbb-utóbb megérik a forradalom. És akiben van egy szikra becsület, az segíti, sietteti is ezt a folyamatot. Halkan, nyugodtan kezdte, de a végét már szenvedélyes hangon, villogó szemekkel mondta, s a keze reszketett. — És nem fél az épitésrvezető úr? — bukott ki belőlem akaratlanul, mert egy kissé mellbe vágott nyíltan megvallott forradalmi hite. Hosszan nézett a tűzbe, majd megszólalt — Félek, nagyon is félek. Mióta itt vagyok ezen az építkezésen, azóta mindig, s ma különösen. De amig itt vagyok, ez a tüzérségi megfigyelő sem készül el soha. Megesküdtem rá. Mintha* könny csillant volna meg a szeme sarkában. D

él felé üzenet jött, hogy az építésvezető úr azonnal menjen a parancsnokságra. Mi Sanyival éppen az erdőben csatangoltunk az ő egyenes utasítására, el sem köszönhettünk tőle. Mert másnap már nem jött kt hozzánk és később sem láttuk többé. Csak annyit hallottunk, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjjel szabotázs történt. Valaki, vagy valakik felgyújtották a már félig kész bunkerek belső zsaluzatát. Nem tudtam meg soha Kapusi Győzőről, hogy volt-e felesége családja. Azt sem, hogy hol nevelkedett és kik voltak a barátai. Ilyesmiről soha nem hallottuk beszélni. De arra emlékszem ma is, hogy eltűnése után beköszöntöttek a nyirkos őszi napok, gyakran vacogtunk reggelenként, és mire a szerződésünk letelt, végtelenül megutáltuk azt a munkát, amit nem az élet, hanem a halál céljaira végeztettek velünk. Vasárnap, 1963. 16- otl-mag yarorxzam 9