Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

leges utak zavarták a közlekedést „ Öröm itt az élet... // Késtek az autóbuszok §) Diem időben salakozták a csúszós utakat £ Gyakran csengett a mentők telefonja Szegeden tegnapra, szer- perdült az útpadkára. Sze- fonja. Szegeden 15 alkalom­dára virradóra váratlanul rencsére azonban baleset nem mai kellett, a mentőknek ki­jégpáncél borította az utakat történt. Ha tovább is jeges, vonulnlok azért, hogy a sí­és a járdákat. Szinte egész csúszós marad az út, akkor kos úton elesett és megsé­napon át ónos eső permete- feltétlenül fokozottabb óva- rült embereket elsősegélyben zett és rendkívüli síkosak, tossággal. az útviszonyoknak részesítsék, illetve kórházba veszélyesek voltak az utak. megfelelő sebességgel kell Ez a körülmény Igen nehe- haladniok a járműveknek, zítette a járművek, s közöt- A járdákat a legtöbb ház­tük az autóbuszok közieke- felügyelő felszórta salak­dését is. Az autóbuszok for- kai. galmát akadályozta, hogy Voltak azonban olyan házak a köztisztasági vállalat is, ahol semmit sem tettek a csak jóval a járatok indu- járda síkosságónak megszün­lási ideje után szórta le tetésécrt. Közérdek, hogy a homokkal, illetve salakkal csúszós, jeges járdákat min- okozott zavart az a tiszai közúti híd feljá- denütt felszórják homokkal Tegnap róit, vagy salakkal. Az ingatlan- néhány villamosjárat azon­vaiamint a rókusi Izabella- kezelő vállalatnak meg kell ban ncm indult ki ponto­híd emelkedőit. E körülmény ezt követelnie minden ház- san miatt - közölték az Autó- felügyelőtől. ^^ oka az volti hogy a Az új városrész alapítója szállítsák. A mentők tegnap is önfel­áldozóan végezték hivatá­sukat, s a mentőautók a jeges uta­kon is a lehető leggyorsab­ban igyekeztek célhoz érni. A vasúti közlekedésben és a villamosforgalomban nem időjárás. közlekedési Vállalat forgal­mi osztályán — az autóbu­szok csak később indulhat­tak. A jeges utakon közlekedési vállalat dolgozói, tegnap több ember meg- akik autóbusszal járnak mun­csuszott es megsérült. kahelyükre, késve érkeztek, a raG Különösen a reggeli és a mivel a busz, a mostoha út­A duszok vezető: — ^neiye- kora dékJötti órákban csen- viszonyok miatt, csak lassan gett gyakran a mentők tele- haladhatott. sen — nem vágtak neki a jeges és beszóratlan útfeljá­róknák, melyek igen baleset­veszélyesek voltak. Elenged­hetetlen. hogyha továbbra is jegesedik az út, a köztiszta­sági vállalat a buszjáratok indulása előtt homokozással tegye járhatóvá a hídfeljá­rókat. A Közúti Igazgatóság fel­adata, hogy gondolkodjék a közutak veszélyes kanyaru­latainak, emelkedőinek jár­hatóvá tételéről, csúszósság­gátló anyag szétterítésével. Az útőrök tegnap végezték ezt a munkát, azonban több útszakasz veszélyes kanyaru­latainál csak később kezdték a salak, illetve a homok szétterítését A helyi és a távolsági autóbuszjára­tok a rendkívül rossz útvi­szonyok miatt késtek. Nem tudták tartani a me­netidőt, mert a síkos úton fokozottabb óvatossággal és a szokottnál lassabban ha­ladhattak. Az algyői ponton­hídon a jeges, csúszós feljá­rók miatt nagyon nehéz volt a közlekedés és a reggeli órákban több jármű nem is tudott átjutni a Tiszán. A személyautók — éppen úgy, mint a buszok — lassan, óvatosan haladhattak, ör­vendetes. hogy tegnap a késő esti órákig a jeges szegedi utakon nem volt a gépjármüveknek közleke­dési balesete. Igaz viszont, hogy több sze­mélyautó megcsúszott és ki­Az űj, külsőségeiben is reprezentatív bérházak előtti parkban friss pázsit bújik elő a rögök alól. Ogyessza városrész szimbó­luma is lehet ez a kép. Mert a gyenge fűszálakhoz hasonlóan új hatalmas bér­házak emelkedtek egymás után a szántóföldeken. Az első négy szövetkezeti bér­házba tavaly év vegén és idén augusztusban költöztek be az új lakók. A legújabb honfoglalók tehát mindössze két és fél hónapja élnek új otthonuk­ban. A nap már áldozóban volt, amikor az egyik őszi estén felkerestem Ogyesz­sza lakótelepet. LÁTOGATÓBAN AZ ELNÖKNÉL Nem vé­letlenül nyomtam meg az l-es számú épület földszinti lakásának csengőjét. Negyven év kö­rüli férfi nyitott ajtót, s ked­ves, barátságos otthon foga­A HÁZ GONDJAI Nyílt levél egy szülőhöz Kedves Édesanya! NE VEGYE tolakodásnak, hogy a legutóbbi félbesza­kadt beszélgetésünk után nyílt levélben fordulok ön­Az iskolák nevelői az egész és gyermekét — éppen úgy országban azon fáradoznak, mint a többi tanulónkat — hogy fiatalságunkat társadal- igyekszünk arra nevelni, munk hasznos tagjaivá for- hogy rendesen, fegyelmezet­máljék. Soha ilyen felelősség ten viselkedjenek, méltón a . nem hárult még a nevelőkre, középiskolás tanulókhoz höz. Beszélget esünk befejeze- mint dppen napjainkban. Ezt Leánya ruházatát jogosan ki­se elótt azonban határozottan ön ig tUdja, hiszen az üzem, fogásoltuk a színház diákbér­letette a kagylót, jelezve, ahol tisztviselőként dolgozik, leti előadásán. Ez volt a te­hogy nem kíváncsi további iegaiább annyira igényli a lefonbeszélgetés előzménye, mondanivalómra. müveit munkásutánpótlást, A színházban ugyanis ncm a: A telefonbeszélgetés alkal- mint megannyi más munka- iskola hivatalos egyenruhéjá­mával ugyancsak „határo- hely. A nevelés viszont tá- ban volt. Hasonlóban, de nem zott* hangon kérte tőlem szá- volról sem egyenlő azzal, abban. Már pedig minden in­mon gyermeke viselkedésé- hogy az iskolába adjuk a tézet megköveteli tanulóltól, nek körülményeit. Ugyebár gyermeket, és viselje tovább hogy az iskolai megmozduld­tudja, hogy iskolánkba több a gondját az iskola. Ha baj sokon, ünnepélyeken, színhá­száz gyermek jár, hála azok- adódik, azért nem gyermeke, zi diákelőadáson az iskola nak, akik megteremtik ennek hanem az iskola, illetőleg an- egyenruháját viseljék. A kö­feltételeit. Ez minden bl- nak nevelői felelősek, vagy zépiskoláknak ezt az Intézke­zonnyal azt is jelenti, hogy hibáztathatok? Nem gondol- tíését a szülők nagy többsége nem Ismerhetek minden ja, hogy nagyon egyoldalú örömmel fogadta, mert meg­gyermeket annyira, hogy ró- így? kfméli őket a ruházattal járó luk, magatartásukról, mun- nagyobb kiadásoktól. Az ille­kájukról megnyugtató mó- GYERMEKE a jelenlegi tékes nevelő helyesen fi­don. azonnal tudjak válaszol- 'osztályába fegyelmi fokozat- gyelmeztette lányát. Nem ni. ön mégis ezt kérte. Ja- tai került az egyik párhuza­vaslatomra, hogy helyesebb lenne, ha problémájával — amely különben teljesen jo­gos — keresse fel gyermeke osztályfőnökét, mivel elsőd­legesen ő tud választ adni — nem egészen elfogadható hangon felelt, majd letéve a kagylót, befejezettnek nvil­vánította a velem való be­szélgetést. mos osztályból azért, mert megszólás, fenyegetőzés ille­ti érte a pedagógust, hanem annak munkáját, élete atoku- elismerés. Ha nem ezt ten­lását — ha nem is tudató- nénk, mit gondol, Kedves san, de alaposan — megza- Édesanya, mi lenne leányá­varta. Sajncs. áthelyezése óta nak következő lépése? Min­is vétett az iskola szabályza- den bizonnyal még nagyobb tai ellen apróbb fegvelmezet- „önállóság*, még több köve­lenséggel. Mi nevelők azon­ban ezeket az apróbb esete­ket is figyelemmel kísérjük, Sokasodó túlórák, csúsztatások Szeretnek-e túlórázni? Ezt nélkül rendelnek el túlórát, még erényt is csinálnak a hó kérdeztük a minap a Szegedi De az sem újdonság, hogy végi hajrában rendszeresített Gyufagyár, a konzervgyár és az igazgató kívánságára bár- túlóráztatásból. Pedig a dol­a Kenderfonó- és Szövőipari mikor aláírják szakszerve- gozók túlzott igénybe vétele Vállalat több dolgozójától, zeti bizottságaink a túlóra- nemcsalt az egészséget védő Voltak ,akik csak a kereset- bizonylatot, anélkül, hogy in- törvényekbe ütközik, hanem növelés forrását látják a túl- dokoltságát megvizsgálnák, drágítja is a termelést, ha a órákban. Mások a "-jól Jön Sőt, ha a munkások szót túlóradíjat kifizetik és nem ez a többletkereset* mellett emelnek az indokolatlan túl- „csúsztatással* honorálják a azt is elmondották, hogy órák ellen, a szakszervezeti munkát, a túlórázás mégis rossz bizottság még agitál is avál­doiog. lalati érdekre, az öntudatra Néhány nő azzal érvelt, hogy való hivatkozással, a háztartási munkától vonja Nem akarjuk kétségbe von­el őket De méltatlankodnak ni vállalati vezetőink, a a férjeit túlórázása miatt is, szakszervezeti tisztségviselők nos> egylk velejárója a sok mondván, hogy kevesebb időt jószándékát, jóhiszeműségét, túlóra. Az év eleji nagy hi­tölthetnek családjukkal ,és ez azonban — tisztelet a kivé- ^g miatt elmaradt nvera­íiz otthoni nézeteltérések for- telnek — a szemlélettel baj anyagszállítás és még később rása A vállalati érdeket van. A rohamosan növekedő, Is akadozó ellátás, a vagonok szem előtt tartók helyesen bátran mondhatjuk túlzott rendkívüli kirakása nemcsak magyarázták, hogy a túlórák túlóráztatást ugyanis hétköznapi, hanem vasárnapi növelik a termelési költ- nem lehel csak az előre túlórákat is követelt. A séfeket, s ezzel csökken a nem látott akadályok szám- nagymérvű növekedést még­nyereségrészesedés. iájára írni, som lehet csak a külső té­A munkások kivétel nél- vagy a vállalati, a nepgazda- nyezők számlájára- írni. kül nagyra értékelték annak sági érdek mögé rejteni. a megkérdezett munkások jelentőségét hogy több sze- Sorolhatnánk a túlzások a kérdésre adott válasz után gedi üzemben a nehéz és karos következményeit. Azt többen magiik is kérdeztek: egészségre ártalmas munka- például, hogyan sértik « ve- miért fordulhatnak elő túl­A túlórával teljesített ter­vek mutatóira mondják a dolgozók, hogy felpumpált számok. Az idei tervteljesítésnek, saj körben csökkentett munka- zetés tekintélyét a felelőtlen időben foglalkoztatják a dol- intézkedések, vagy hogy gozókat de furcsának tart- vezetők egy része csak olyan­zasok, hiszen a vállalati igaz­gató az érdekvédelmi szerv, a szakszervezet megkérdezé­ják, hogy a másik oldalon kor fordul a dolgozókhoz, ha 6<? „éikül nem rendelhet el viszont emelkedik a túlórák veszélyben a tervteljesítés, s száma Sőt olyan munkáso- később nem törődnek azzal, kat la túlóráztatnak rtndsae- vajon a munkások megkap­resen, akiket egyébként csök- ják-e jogos bérüket a tul­kentett munkaidőben foglal- munkáért, koztatnak Nem véletlen, ha ilyenkor Sajnos igen elhangzik a munkáspinasz: gyakran a lúlórábizonyla* ml kapartuk ki * vezetők tokról hiányzik a szakezer- prémiumát. vezet jóváhagyása. Néhány helyen a vállalati, túlórát. Sajnos, szakszervezo teink igen sűrűn elnézőek. Ezért mondják, hogy a túlzásokra nem lehet pontot tenni. A szakszervezetek se tűrjék a különóra-előírások kiját­szását, minden üzembán min­denkivel szemben szerezze­nek érvényt a törvényes ren­Tehát előfordul, hogv a szak- népgazdasági érdekre, a dol saervezeti bizottság tudta goaók öntudatára hivatkozva delkezeseknek. telózés más vonatkozásban ls. MINDÖSSZE ENNYI tör­tént. És ön máris fenyegető hangot használt, és ami a leg­szomorúbb, nem először. Sze­retném hinni, hogy szocialis­ta társadalmunk a nevelőket ha felelőssé teszi végzett munkájukért — meg is védi a jogtalan támadás és a fe­nyegető hang ellen. Nem elégtételt szeretnék, csak an­nak a belátását, hogy gyer­mekét az Iskola is neveli, és az Iskola valóban tudja ls, hogy mit, miért tesz. Kérem, méltányolja isko­lánk célkitűzését, segítsen minket a nevelési feladatok megvalósításában. És még abban az esetben is, ha úgy látja, hogy nem mindenben felelünk meg feladatainknak, hibát lát a munkánkban, ak­kor se az udvariatlansághoz meneküljön, akkor is adjon meg annyi megbecsülést ne­künk nevelőknek is, amenv­nvit saját magának megkí­ván. Horváth Ferenc. a Rózsa Ferenc Gimnázium igazgatója Lengyel filmművészek találkozása a magyar újságírókkal A Magyar Filmművész Szö­vetség vendégeként hazánk­ban tartózkodó lengyel film­művészek, Andrzej Wajda és Wltold Lestewicz rendezők, valamint Krvsztóf Winíewlcz operatőr szerdán a Magvar Sajtó Házában újságírókkal találkoztak. A lengyel filmküldöttség egyhetes magyarországi tar­tózkodása alatt találkozott a magyar filmművészekkel; megnézte legújabb filmjein­ket és szerdán délután uta­zott el Budapestről. (MTI) dott. Dr. Komócsin Mihály, az ogyesszai lakásszövetkezet elnökének dolgozószobájá­ban vagyunk. — Tudom — kezdte mind­járt magyarázattal —, az Itt lakó emberekről akar írni, de azon a jogon, hogy én is itt lakom, hallgasson meg. Aztán örömmel beszélt arról, nülyen szép otthonuk van. Korábban a szülői háznál laktak, s noha nem volt nézeteltérés. mégis szabadabban, boldogabban élnek itt. Az ifjabbik Ko­mócsin Mihály élvezi csak igazán az új otthon örö­meit, ö tartózkodik legtöb­bet otthon, külön szobája van és itt még a tanulás is jobban megy. — Ha nagyon őszinte akarok lenni — mon­dotta a lakásszövetkezet el­nöke, a szegedi MÁV igaz­gatóság jogtanácsosa —, az én itthontartózkodásom sok bosszúsággal jár. A szövet­kezet 221 tagja, a három házfelügyelő minden apró, ügyes-bajos dolgát én inté­zem. Egy halom levelet mutat, valamennyit a szövetkezeti bérház bajainak orvoslása érdekében írta. A negyedik emelet lakói — Józsa Lász­ló, Tiszai Lajos. Fodor Pé­ter és a többiek — arról panaszkodtak az elnöknek, hogy esős időben beázik a mennyezet. Vagy egy másik: a ház asszonyai jogos kéré­sének elintézését többször és több helyen sürgette már. Arról van szó, hogy a mo­sókonyhát nem tudják hasz­nálni. A duplafedelű gáz­üstök használhatatlanok, mert a gázgyár jóvoltából nem szerelték fel a gáz­órákat. Idén augusztus 6­án írt levelében dr. Komó­csin Mihály leérte, hogy minél előbb szereljék fel —' sajnos eredmény nélkül. Abban a reményben, hogy a DÁV talán majd előbb teljesíti kérésüket, ide is írt az elnök. Ügy gondolta, ha nincs gáz, legalább mo­sógépeiket tudják a kony­hában használni az asszo­nyok. De nincs csatlakozó és nincs árammérő. Ez az akció sem járt eredménnyel. A szárítóhelyiségeket egy szabadnapját feláldozva az elnök szerelte fel. Schödt Antal ék hétéves ha­zasok. A feleség a textilmű­vekben. a férj pedig az új­szegedi kenderben dolgozik. Hét évig az asszonyka édes­anyjánál, Alsóvároson egy­szebás-konvhás lakásban él­tek tizenegyen. — Mikor beköltöztünk — mesélte SchSdtné —, az első éjszaka 1 óráig beszélgettünk villányfény mellett, s a rádió ls szólt. Addig ugyanis, míg édesanyámnál laktunk, a vil­lany miatt volt a legtöbb né­zeteltérés. Valamennyien dol­goztunk, korán le kellett fe­küdni és a villanyt is el kel­lett oltani. — Csak égjen a villany egész, éjszaka és szóljon a rádió ls! — ismételgette csaknem kiabálva az első éj­szaka. S azután az új szerzemé­nyeket mutatta. Két hónap alatt televíziót, kombinált szekrényt és konyhabútort vásároltak. — Nem könnyű berendezni az új lakást — mondta —. sok mindenről. ígv többek között a szórakozásról is le kell mondani. Régi mozijegyet mutat, rajta a dátum: 1961. ja­nuár 27. — Ekkor voltunk utoljára moziban. De ez a takarékos­kodás mindent megér. Ű.T ÉLET KEZDÖDÖTT ÉGJEN A VILLANY Csen­getni sem kellett, az A-lépcsőházalagsorf 2-es szá­mú lakásán, a kulcs ugyanis a zárban volt. — Jaj, de örülök — ugrott a nyakamba Schadt Antalné — , férjem véletlenül kívül­ről rám zárta az ajtót és egész nap ki sem tudtam mozdulni a lakásból. Még az a szerencse, hogy éjszakás vagyok. Azután a törékeny asz­szonyka a szobába invitált és beszélt, beszélt boldogan. Veres Iván, B­lépcsőház III. emelet 1. A csengetésre pongyolába öltözött csinos, barna asszony nyitott ajtót — Jókor jött — szólt —, éppen készen vagyunk a ta­karítással. A kétszobás, szépen beren­dezett lakásban minden ra­gyog. A Jól elhelyezett, mo­dern bútorok, a hangulatos csillár, a központi fűtés kel­lemes melege nagyon barát­ságos otthont varázsol. Ve­res Ivánné elmondja: 6 a fo­nalfeldolgozó vállalatnál, férje pedig a Csongrád me­gyei Építőipari Vállalatnál dolgozik. Tizenhárom évig éltek az asszony édesanyjá­nak Hétvezér utcai szoba­konyhás lakásában. S az új otthonról az elismerés, az el­ragadtatás hangján beszél. — öröm ttt az élet. ÜJ éle­tet kezdtünk. Még a gyár­ban Is Jobban megy a mun­ka, mióta nyugodt az ottho­nunk. Legjobban talán a két gyermek, a 12 éves Iván és a 7 éves Tünde örül a szép otthonnak. Ügy vigyáznak rá, mint szemük fényére. Tünde még a vaspántot is kifényesítette a küszöbön. Így élnek Ogyessza város­rész alapítói, dr. Komócsin Mihály. Schádt Antal, Veres Iván. Móra András, Ludányi István, Juhász Mihály, Or­mándi János, Sisák Géza és a többiek, akiknek az új ott­hon egyben új életet is je­lent. Horváth Zsuzsa Szóvá tesszük A járpkelök, akik a Móra Ferenc parkban jártak teg­nap, meglepődve tapasztal­tak, hogy a park híd felőli részén felállított Mikszáth­mellszobor eltűnt a talapza­táról. Bizonyára restaurál­ják — gondolták az emberek és tovább mentek. Mi azon­ban a talapzat mögé néz­tünk, s meghökkenve láttuk, hogy a mellszobor a földön fekszik. Megkérdeztük a Móra Fe­renc Múzeum igazgatóját, dr. Bálint Alajost, hogy ja­vítani akarják-e? — Nem — hangzott o fe­lelet —. mi is felháborodva tapasztaltuk a szobor ledön­tését. 1 A teljes bizonyosság ked­véért érdeklődtünk az I. ke­rületi tanács építési csoport­jánál is, hogy mit tudnak a szobor megrongálásáról. Ko­rábban ugyanis az I. kerü­leti tanács úgy határozott, hogy a talapzatot majd át­építteti, de csak Jövőre. László Iván. az építési cso­port vezetője maga ls fel­háborodott a történteken: Vajon kik nem bírtak az erejükkel? Huligánok, ré­szegek? Kinek állt. az útjá­ban a tíz- és százezrek által tisztelt nagy íróuak a mell­szobra? Erős csavarok rög­zítették a talapzathoz, s bi­zonyára hosszabb időbe telt amíg az eddig Ismeretlen „erős emberek* lelökték. ' Az ilyenek megérdemlik a lakosság megvetését. L. F. Csütörtök, 1963. december 5. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents