Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

Gyerkőckoromban — Magyar László, a tabut én tiszteljem — Jesszusmarja! rettenetesen büszke a híres Afrika-kuta- a legjobban, aki, ha — adta a rémüldö­voltam abszolút dru- tó. egyelőre nem is ki- zőt a tanárnő, számra, ama Magyar — He-he — mond- rálya, csak trónörö- — Tudtam, hogy Lászlóra, aki a múlt tam én nem nagyon köse voltam az or- végem van, ha elér­század derekán csu- értelmesen, és kicsit szágnak, mert hiszen nek. Rohantam az er­dálatos kalandok hő- restellkedtem is az — amint bizonyosan dő sűrűjébe, közben se volt Afrika leg- ifjú tanárnő előtt tudja — az öreg ki- füttyentettem Csim­sötétebb vidékein, házigazdánk olcsó rály lányát vettem buktu Lumbának, aki Kwyáya Kayángula bi- szellemeskedésc mi- feleségül, Csimbuktu sikoltozva futott héi néger király leá- att Lumbát. utánam. Három na­nyát, Ina Kullu Ozorot Asztal köré tele- Rámutattam ve- pig tartott a hajsza, vette feleségül, be- pedtünk és megkez- lünk szemben ülő pá- Néha már szinte a járta azokat az egzo- dődött a vidám tere- romra, akinek a nyakunkon éreztük tikus vidékeket, aho- fere. Feltűnt ugyan, számára akkor talál- üldözőink vérszom­vá fehér ember előt- hogy a vendég, aki tam ki ezt a szép- jas leheletét, mérge­te még nem tette mellettem foglalt he­lábát és amelyek az lyet, le nem veszi a akkori térképeken szemét rólam, ami- mondókámat: — csak üres, fehéren hagyott foltokként szerepeltek. 1861 vé­gén tűnt el, sokáig semmiféle hír sem érkezett felöle és csak nagysokára ál­lapította meg a por­tugál kormány, hogy 1864. november 9-én Ponto de Cujóban meghalt, iratai pedig elégtek. Ezeket az izgalmas adatokat akkor még nem tudtam, most is csak az öreg Pallas Lexikonból puskáz­hangzású nevet és zett nyilaik pedig ái­közbeszúrtam saját landóan a fejünk kö­Magyar László: Magyar László voltam tői már-már izmo- Olyan régóta élünk sodni kezdett férfiúi már Európában, hogy hiúságom. Nem vett — ugye — alig lát­részt a beszélgetés- szik meg rajta a ben, csak kitartóan szerecsen származás. és némán bámult Leányunkon még ke- £££ _ mé ÚU ram. Kesobb, amikor besve, az európai le- szazad közepén pillanatra elhalt a vegő hatására a ha- Magyarországra Az­xn l/vra ,14. io adáctoiri mon'nr»/í . ® ' rül sziszegtek, mi­közben messziről sza­kadatlanul szólt a félelmetes tam-tam. — Borzalmas! Az­tán? — Már fogytán volt az erőnk, ami­kor végre megtalál­tuk a portugál misz­szió elsáncolt tanyá­ját. Megmenekül­tünk. De' elhagyott királyságunkra soha többet nem térhet­tünk vissza. Hazajöt­ha megemberesedem, okvetlenül elindulok én is Afrikába és fel­kutatom dicső, de kissé önkényesen vá­lasztott ősöm nyo­mait. szó és csönd borult ja egészen megsző- óta itt éiiíniT tam ki. de azért ben- ránk _ ilyenkor kült és megkékült a _ ne láttam törvényes mondták a régiek, szeme. tett L k^.. ' őjömet, és keményen hogy „angyal szállt Közben őszinte el- a vendég elhataroztam, hogy el fölöttünk" — egé- ismeréssel állapítot- te elismerési álla­szen felém fordulva, tam meg, hogy az pitottam meg újfent váratlanul azt kér- ifjú földrajz-történe- magamban hogv dezte: lam szakos gimnáziu- nagyszerű ' színésznő. — Mikor tetszett mi tanarno, amint Egyetlen pillanatra eljönni Afrikából? szemügyre veszi a sem g^ ki s Pillanatra meghök- csaladot remekül péből, pedig a többi­kentett a kérdés, de szimulálja az amula- eket majd megfojtot­Később lassanként gondolva, hogy házi- tot. Magam is ege- ^ a nevetés elhervadtak lelkem- gazdánk tréfáját fej- szen belemelegedtem _ Halálos vétek ben ezek a nemes leszti tovább, ko- a mesébe és nekitii- hogy a tanári pályát elhatározások, de molyságomat meg- zesedve folytattam: választotta a színpad azért még nagyon so- őrizve eképpen nyi- — Azon a végze- vagy a film helyett káig meg-megdob- latkoztam: tes napon kora haj- — csatlakozott véle­bant a szívem, vala- — Ó, még a múlt nalban vadászni in- ményemhez másnap hányszor csak talál- század közepén. dúltam az őserdőbe, reggel a lépcsőház­koztam a nevével. — És miért jött A vadászat izgalmai ban a barátom. — Egyik ilyen találko- el? — csattant az közben tökéletesen Világsztár lenne be­zásom • felejthetetlen újabb kérdés. megfeledkeztem az lőle! emlékem marad. Rendben van. gon- ünnepről. Amikor ké- Lelkesedésünk esv Ügy esett, hogy la- doltam, ha tréfál- ső este rettenetesen kerek hétig tartott kószomszédomék. kozni akarsz, szép kiéhezve hazafelé kö- Akkor állított be Akikkel jó barátság- húgom, en benne va- zeledtem, már mesz- hozzá egy másik bá­bán voltunk, balato- Sy°ky .aztán majd sziről fmom pecse- iatoni ismerös. a fia­ni üdülésükről ér- meglátjuk, melyi- nyeillat csapta meg tai barátnőtől kapott keztek haza. Maguk- kunk Krözi tovább. az orromat. Egy szép levéllel. Ebben lel­kal hoztak egy ifjú — Nagy oka volt kover portugál misz- kendezve dicsekszik, hölgyet is, a magyar annak — mondtam szionanus forgott ep- hogy pesti közös ba­tenger partján szer- ~ még csak emlé- P®« a ny*reon,; rátjuknál milyen hí­Sttúj bmorösüiret, fe rá. "esen "gg^ ^neves emberrel aki táskájában friss -Tessék elmen- ^mT^L* Sl" diplomajavai - dani - könyörgött ^ kanyaritottam le f3®^,.^2'^ egyik videta gimná- - borzasztóan erde- sfmkáXaból. Rette_ rito-Ltatóval ziumunk újonnan ki- kelne. oetes bűnöm csak vertagy^zto részit nevezett földrajz-tor- _ Hát úgy történt akkor vált tudatossá tektó S kawT ténelem szakos te- _ kezdtem a rögtön- bennem, ahogy lát- jairöl ü® am volt - töltött rött mesét _ hogy tam; a nége~k _ 3m! nehany hetet a bala- végzetes na- különben hűséges -hf1 "fm * tom üdülőben Meg- alattvalóim - esze- 2SP" Jatezottxf^ erkezésuk estejen a bon nagy nemzeti lármát r«m- fr?,y! ~ mondtam szomszéd átinvitált ünnepe volt a törzs- vf tolugrátoak Tlt taábrándulva­bennünket, hogy be- nek. Ezen az ünne- bogó tűz körül és — De átélte — íSlhSnyeiM 1X31 32 emberhús a dárdáikat magasra vélte a szomszéd. Vendégének így mu- legszigorúbban tabu. emelve rohannak fe- ~ Talán élni is tátott be: Illett volna, hogy ezt lém. fogja holtig.. Harminc deka szafaládét kért a -kedves vendég« .. (Alázatos volt a hangja, s feltűnően gyengéd!)' — Hm, ez egy deklasszált pasas: gondolta a főnök: nem tudva, hogy hármain vannak, s Népi Ellenőrök. Hát — egy csutakból — 25 dekányit levágott, s rádobta a mérlegre, hogy 35-nek látszott. — 7-el több lesz, tisztelt uram! szólt, s választ se várva: 40 deka hentesárut irt fel a számlára. Erre a két úr, s a -pasas kérdőn összenézett, s fölfedve; az inkognitót: mindent újra mértek. Kiderült, hogy -terven feliil a mérleg is három dekát (azaz 30 grammot) spórolt a kolbászon. — De ... elvtársak ... szólt dadogva a jó boltosbácsi: e pár grammos tévedésért kár annyit dekázni! MINT CS9LFI HOLD Letűni a régi ó-divat, nevetséges lett, ósdi, matt s fazonja (mint az évszakok) újjá, modernné változott! Tavasz, Nyár, ösz. Tél: mennyi szín és változás, és mennyi l/in a tervezőknek — kik ma már fejük sem tudják, hogy hol all. A bő szoknyából: kurta lett! A meztelenség lett — a nett! s a kivillanó comb. kebel és — hát, mit nem föd semmi el. A kéz — csupasz volt, most födik a kesztyűk (majd' a ^köldökig) s hogy jól kilátsszék az arány: nejlon.t visel a tomporán' Letűnt a régi ó-divat: nevetséges lett, ósdi, matt... Bár — a ruha — (miként a hold) csak más tájakra vándorolt! MARCEI. CHIRNOAGA REGGEL Világosan látta maga előtt a sarkot, ahová ledobta, s a lisztfelhőt is, amely a puffanó ponyva alól a magasba szökött. — A liszt! Megázik a liszt! — a magától értetődő természetes gondolat úgy vágta mellbe, mint a halálhir. Az is természetes ... A malom messze van már, nagyon messze, s majdnem olyan messze a falu is. Vissza nem fordulhat, éppen az űt derekán kapná a zápor. És a falu? Legalább egy óra já­rás. Ha a legsebesebb vágtában hajt, akkor is több fél óránál. — Mi lesz? — jajdult fel, s a két lóra nézett. Azok még békésen, kókadozva emelgették a lábaikat, csak a bő­rük remegett szaporábban, mert hirtelen előrajzott, acsargó iégyhad kavargott körülöttük. Futni! Futni vágtában és futni és futni! — gondolta ÚZ öreg, vagy talán mondta is. — De nyolc mázsa! Bele­szakadnak! . . Akkor is! Ha futnak, ha vágtában futnak, talán odaérünk ... K lmarkolta a fekete, roggyant, bőrtokból a hajlékony ostort. Mögötte zúgott, ropogott az ég — mintha óriási vásznakat hasogattak volna. Meglendítette az ostort. A bal oldali ló előbb a farkát x-ándította, majd hirtelen előreugrott. Megint lendült az ostor, a szíj ferde vonalat vágott a másik ló hátán. A két állat meglendült. A bal oldali még hátranézett, mintha nem akarná hinni, hogy megütötték, ismét mozdította a farkát, aztán felcsapta a fejét és vágtatni kezdett a má­sikkal együtt. — Fussatok! — ordított az öreg és egyre lóbálta az ostort. A hangja eltorzult, mint azoké, akik a kitörni ké­szülő sírást szeretnék titkolni. — Fussatok! — Rángatta a gyeplőt, s meg se hallotta a bal oldali ló kényes horka­nását, amivel a zabla okozta fájdalom ellen próbált tilta­kozni. — Fussatok! M ögötte feketére vált az ég. A nyugatról egymásra torlódó felhők sűrű homályba vonták a mezőket, s alaktalan folttá sötétítették a mezőket szegélyező ritkás erdőt. A nap sütött még, de a gyászos gomolyagból elindult már feléje az előhad. hogy megvakítsa. Az erdő fölött villám cikázott, s alig lobbant el a tüze, parttala­nul hömpölygő dörgés rázta meg a földet. A két ló rohant. A szekér recsegett, iickándozott. a kerekek gieg-megcsúsztak a rendetlen út kiálló kövein. — Fussatok! Különös: most jutott eszébe az öregnek — a leszegett fejjel vágtató lovakról, a fickándozó szekérről —, hogy va­lamikor parádés kocsis szeretett volna lenni. Fekete, suj­tásos ruhában, tollas fövegben hajtani a kényes telivére­ket, repülni szembe a széllel, a finoman ringó gumirádlin... — Vágta! Vágta, az anyátok! Az almok netovábbja, csendes vasárnap délutánok gondolat-labdája volt a vágy: parádésnak lenni. Soha nem lett az. Most aztán repül... Hátra nézett. A felhőtenger irgalmatlanul, fenyegetőn kavargott, a napot elfojtotta már. s mintha gúnyolódni akarna, beláthatatlan messziségben szivárványt villantott. A zsákokra esett a pillantása, s meglendült, hogy oda­kapjon. A száguldás, a hullámos út szétzilálta a zsákok ka­tonás rendjét. Még egy-két perc. egy-két méter és menthe­tetlenül leesnek a felsők! Megállni! Rendbe tenni!... Ha megáll, biztosan eléri az qső! De nem érhet haza a fele ra­kománnyal! Kilenc család, egy se számol kevesebbet öt­nél! A Bódisék heten vannak... És várják az új lisztet... — Vágtassatok! Vágtassatok! A gyeplőt odaakasztotta az ülés karjára. Az ostor ki­esett a kezéből. Nem kapott, utána. Lerúgta a lábáról a fűzetlen bakancsot, s átlendült az ülés támláján. Próbálta megragadni az egyik zsákot. Nem talált rajta fogást, a kis­ujján berepedt a köröm, de nem törődött a fájdalommal, arrébb csúszott, a zsák száját kereste, annál fogva cibálta vissza, rá a többire. — Trappoljatok! Trappoljatok, az anyátok ... Míg a felső zsákokkal viaskodott, alul kicsúszott egv. s mint a terhétől szabadult ember, szinte jóízűen szuszog­va nyúlt el. Az alap bomolván, mozdult az egész halom, s indult lefelé. Egyik zsák ott feküdt már a szekéroldalon. Az öreg megmarkolta, cibálta, húzta vissza, s talán kiál­tott is rá, valami káromkodást vagy más, gonoszűző szót. S egyszercsak kinyílt a zsák szája, s ömlött, dús sugárban folyt a liszt. A szél felkapta, a magasba dobta, s zászlóként lengette a reszkető mező fölött. Ott lengett, kavargott a liszt. És otthon az asszonyok. Hogy várják! ök várják leg­főképpen, az asszonyok, biztosan előkészítették már a da­gasztóteknőket is. — Miért nem küldtek mást? — csuklott ki belőle han­gosan a magamentegető kérdés — Aki gondol a ponrva val! Aki nem hagyja ott! Reszkető ujjaival a nyitott zsák madzagját kereste, próbálta megkötni. — A többi... Fussatok! Vágta, vágtassatok! H iába. A zápor első cseppjei keményen megkoppan tak az úton, rácsaptak a zsákokra, finom permettel hű­tötték az öreg tűzben égő arcát. Odébb, nem mesz* szebb egy futásnvinál már locsogott, füstölt. S hol van még a falu? Hol vannak az asszonyok? Kopog az eső, mint a géppuska, úgy kopog, minden cseppje egy lövedék, minden cseppje sebet üt az eleven életbe. — Hiába! — ejtette ölébe a kezét az öreg. Nem moz­dult, csak ült a zsákok tetején az egyre vágtató szekérben. — Hogyan nézek a szemükbe? . . Nyakában érezte az esó sűrűjét, amikor szaporán, sie­tősen kattogva piros motorkerékpár suhant a szekér mel­lé. A fék visított, valaki leugrott a nyeregből, éppen a lo­vak elé. — Hó! A lovak ágaskodva torpantak. A motoros megragadta az egyik zablát, kiáltott valamit, s máris szaladt vissza a motorhoz, felnyalábolta a benzin tartályon sötétlő csomót Odadobta az öregnek, és megint kiáltott. — Ott a széle! Terítsük, egy-kettő! Az öreg megragadta a ponyva szélét, ráncigálta, húz­kodta, terítette. Rá a zsákokra. A lisztre. Közben fé] sze­mével odanézett a motorosra. Megismerte, pedig délelőtt lisztes ruhában, csupaliszt arccal látta a malomban, most meg tompán fénylő hosszú bőrkabát és fekete bőrsapkn volt rajta. E gy pillanat, vagy kettő, s a ponyva szétterült a zsá­kokon Az öreg szólni akart, tudta, mondani kelle­ne valamit, köszönöm, hát persze, köszönöm — de mire kimondta volna, a motor újra berregett, s a molnár­legény nekivágott, visszafelé a sugárban leszakadó esőnek. Az öreg végignézte még egyszer a ponyvát, már csu­rom víz, dobol rajta az eső, de a zsákok, a zsákok megnyu­godva bújnak alatta, s az asszonyok nem hiába készítették a teknőt... Magára húzta a ponyva szélét, betakarta a fe­jét is, s úgy nézte "a szomjas földeket öntöző, ferdén alá­hulló vízfüggönyt. Leakasztotta az ülés karjáról a gyeplőt, meglebbentette kicsit, épp csak egy kicsit, és odaszólt a "í.itató, toporgó lovaknak: — Ballagjunk! Kedd. 1963. december 4L OklrMAistARQíUZAti ? V

Next

/
Thumbnails
Contents