Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

világ proletárjai, egyesüljetek! Jól halad A M A G l 4 R SZOCIALISTA HUSKASPAUT LAPJA 53. évfolyam, 301. szám 16 OLDAL, ARA: 1 FORINT Kedd, 1963. december 34. »1 A FENYŐFÁK MELLETT M a estére elnéptelenednek az utcák, korán este megáll a közlekedés nagy gépeze­te, elcsöndesednek az áru­házak és a vendéglők, s va­lami fenséges nyugalomban pihen meg az ember. Csudálatos átlényegülés millió szo­bában, fenyőillatú, gyanta szagú, gyer­tyalángos miliőben: egy villanásra mintha a szférák nyugalmas zenéje zsondítana a szeretettől fénylő lel­kekbe. Megáll minden, csak az aján­dékozó kéz nyúl a fenyő alá és az iz­galom zálogától csillogó gyerekarc nézi a redős homlokú anyát és apát, azután elrebegi reszkető indulattal a köszön tő-köszönömöt. A szülő mozdulatlan, egy csepp könny csippen szemesarkában, úgy vibrál belső indulatának e látható jele, ho© a ©erek észreveszi. Éteri tiszták ilyenkor az érzések, elhull a racioná­lis gondolat, érzi és nem gondolja: „í© maradok meg csállagszórós, ©ertyaláng06. fenyőillatos pillanattal az én ©ermekem emlékezetében". Mindez e© villanás, és azután újra fény ömlik szét a szobában, s az aján­dék használhatóságára fordul a ©e­rek ész. Már ismerős a csillogó fenyő, szalad a körvasút és sír a hajasbaba. A szülőben enyhül a feszültség nehéz érzése, és az élet természetes pró­zája foglalja el helyét a beszélgetés­ben. Csak e© ná© fölvillanás, fölforró­suló állapot! Ezért, csak ezért ennyi gond, vásárlás és spórolás, törődés és epekedés?!... Ezért, a lelkek szférá­jában jelentkező végtelen nyugalom villanásért? Ha az esztendő egymás­ra forduló napjait ennek a villanat­nak rendeljük alá, akkor klelégület­lenek maradunk karácsony estéjén. De ha sok nap közül ez is e©, egy szépen öltöztetett, amely nem hason­lít a 364-re, akkor természetes és szép. Mint amilyen szép a családi har­mónia. szülő és ©ermek, na©szülő és unoka békéje és a végtelen élet, amely az ellentétek harmóniájából meríti ©önyörűségét. Fölmagasztosul a család fogalma, megrázóan tör elő az összetartozás érzése, megtisztultam megújulva az élet apró és na© gondjaitól — és most olyan szép, mint e©szer volt az első na© szerelem. Ezután végiggondolásra szánt na© gondolatok futnak le az a© millió sejtű orsóján, nincsen 6zükség égiek hívására, a fölindult lélek pihenésé­vel az ész veszi át a szerepet, mely formai határozottsággal bizonyít: a családból csak most lett család nálunk is. Lehámlott róluk a szép szavak mö­gé bújtatottan élő társadalmi polip túlzottan hideg csápja, melyet evan­gélisták sem melegítettek föl évezre­deken át. Most már a természetes összetartozás az uralkodó a családi életben. Ilyenkor érezzük szinte kita­pintható biztonsággal, hogy milyen magas erkölcsiséggel szól ránk a fo­galom: a család. A család, amelyért felelős a férfi és a nő, a gondolkodó elmévé serdülő ©erek és a szülő. Most már tiszta emberi érzéseken át vezet az út a családhoz, nem áll ke­resztben a rang és a va©oni különb­ség nehéz sorompója, ezerféle kicsi és na© érdek moszatos miazmája a lelkekben ... a megtisztult érzések és a méltóságteljes felelősség: ezt leheli magából a társadalom! Most a légiessé röppenő boldogság óráiban elkerülnek bennünket a ne­héz és komor gondolatok, megfelejt­jük a mögöttünk maradt napok és hónapok na© hevú küzdelmét, amely­ből sarjad a mi békés, boldog kará­csonyunk. Itt bent kezünk és elménk serénysége adott erkölcsi tartót a ma esti gondtalan órákhoz, és anyagi alapot ho© ©ermekeink derűs, já­tékos kedve hirdethesse előttünk az élet értelmét és békéjét. Mi í© aka­runk élni: munkából szerzett boldog­sággal, mert az igazi erkölcsi kielé­gülés munkából születik. Gyerekem játékán látom munkám eredményét, ú© vettem, ho© nem károsítottam meg embertársamat Szorgalommal megdolgozott órák és napok állnak össze fiam hintalovában, leányom korcsolyájában. S amint jár a ló, fut a korcsolya, egyikük sem gondol arra, ho© apjuk és anyjuk megdolgozott forintjai ezek, de amikor megkérdik tőlük, büszkén í© felelnek: „Apu­kámtól kaptam". Ebben a büszke tar­tásban ós feleletben fejeződik ki tu­datlanul is a magasrendű erkölcsi ho­norárium: „nem mások munkája, apukám dolgos napjai állnak az én lovam és korcsolyám mögött." arácsony estének ajándékos óráiban vidám arcukból su­gárzik az élet utáni vágy. Életre születtek ők vala­mennyien, nagy és boldog korra, hiszen olyan tisztán, meg©ő­ződéses biztonsággal élnek, aho©an nekünk e©-két háború katasztrófáját jártaknak nem adatott meg. Ök men­tesek ettől, idegeiket nem tépte meg a rettenetek félelme, féktelenül sza­badult pusztító erők milliókat sírba­sodró haláltánca, ők még szűzien tisz­ták és egészségesek, lelkük nem lett füstös, frontok á©útüzétől, a halált kívánva sikoltó bombáktól. ök ilyen életet akarnak, mint ami­lyet megélnek, mert ezt érzik termé­szetesnek. A bizonyos és kiszámított életet, amelyben lehet gondtalannak lenni, kitárulkodó örömmel élni és fe­lelősséggel készülni a felnőtt korra. Nekik ez a természetes, mint aho©an az életre és boldogságra született em­beriségnek is. Nem ők, mi nézünk rájuk — néha — kérdő tekintettel és szorongó bensővel. Csak í© tudjuk biztosítani nektek az életet és í© a karácsonyokat. Jó bízni abban, hogy az emberi elme érzékeli az élet értelmét, melyben az e©es ember boldogsága — összerakottan milliók és milliárdok boldogsága — az e©etlen értékmérő. Mi felelős felnőttek va©unk- Csa­ládunkért és valamennyiünkért fele­lősséggel bíró felnőttek. A jövőért is mi felelünk. Mi, a ma érett emberek százmilliói. Felelősségünk és érzésünk diktalja. hc<© megvalósítható a nyu­godt, háború nélküli élet leszerelés útján, ha a fegyvereket a hadtörté­neti múzeumokba teszik, emlékül és történelmi tanításhoz példaként az utánunk következőknek. Ez az út — a békés egymás mellett élés — a szov­jet kormány, a szocialista országok és a ©armati sorból szabadultak, a bé­kéért küzdő, milliárdnyit számláló, boldogságra vágyó emberek útja. le­szerelni, aho© a szovjet kormány teszi, s mondását a ©akorlatban is példázza. Ma este, a családi örömök óráiban nem tolulnak elénk a világot járó ter­hes gondolatok, kívül maradtak szo­bánk falán. Kimondatlanul is maga­biztosságunk szimbólumaként, mert hiszünk az emberi értelemben, s mert me©an minden irányú energiánk, hogy a ketté hasadt lelkűek torz én­jét időben le©őzzük, még mielőtt a világot ©újtó gombhoz érne szörnyű kezük. S milyen jó, ho© ezt tudjuk és ho© ez í© van, mert e© kicsit ettől a tudattól válik boldogabbá a mi karácsonyunk! Nem fogja meg lelkünket ezen az estén egy rettenes elmúlás dermedé­se, tekintetünk nem tükröz misztikus erők felett érzett öntudatlan félel­met ... A huszadik század embere nem ölheti meg önmagát és ezzel két évezred kultúráját.. Mindez ellent­mondana annak a szépnek és feleme­lőnek, ami a karácsonyt azzá teszi a családokban, az emberek között. fenyőfák mellett állnak édesapák, édesanyák, ©er­mekek és elmerülnek az est ezer elevenségének szépsé­gében. A szeretet jélképes napján mindenütt magasan lobog e szép emberi vonás, amely a leg­erősebb és legnemesebb tulajdonság az értelemmel és érzelemmel bíró em­berben. Nem édeskés érzelgősség te­lepszik a szobák levegőjére, igaz. tisz­ta és na©onis a mi emberi sajátunk ez. Ez a lényegünk, a homo sapiens-é, s mi ©©énként is, összességünkben ily .módon az ember jobbik tulajdon­ságát példázzuk most. otthon a ©er­tyafényes, sziporkázva zöldellő fenyő mellett Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hétfőn délelőtt ülést tartott. Az Elnöki Tanács újrasza­bályozta a dolgozók egész­sége és testi épsége védel­mével kapcsolatos rendelke­zéseket. Az új törvényerejű rendelet növeli a társadalmi szer­vek, elsősorban a szakszer­vezetek, továbbá az illeté­kes minisztériumok és a vállalati szervek hatáskö­rét és felelősségét. Az egészséges és biztonságos munkakörül­mények megvalósításával kapcsolatos feladatok végre­hajtását a törvényerejű ren­delet a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának hatáskö­reue utalja, s meghatározza a vállalatok vezetőinek mun­kásvédelmi feladatait is. Az Elnöki Tanács törvény­erejű rendeletet hozott az állami földnyilvántartásról. A rendelet e©ségesíti az or­szág földterületének nyilván­tartásával kapcsolatos alap­vető szabályokat, intézkedik a nyilvántartás módjával kapcsolatos legfontosabb kér­désekről, kimondja az állami földnyilvántartás" adatainak országosan köte­lező használatát és elrendeli a változások kö­telező bejelentését. Az Elnöki Tanács e©sze­rűsítette és e© törvényerejű rendeletbe foglalta az anya­könyvekről szóló jogszabá­lyokat, majd módosította a kitüntetések adományozásá­ról szóló jogszabályokat. Az Elnöki Tanács újonnan szabályozta a saját, valamint a Minisztertanács kinevezési jogkörét, majd e©éb ügye­ket tár©alt. A dolgozók egészségvédelméről Rendelet a földnyilvántar­tásról r Uj kitüntetést alapítottak Az állami kitüntetési rendszer módosításáról Az Elnöki Tanácsnak az állami kitüntetések rendsze­réről szóló törvényerejű ren­delete az alábbi főbb módo­sításokat tartalmazza: A legmagasabb állami ki­tüntetés a Szocialista Munka Hőse. Ez a kitüntető cím és a vele járó aranycsillag azok számára adományozható, akik a szocialista társadalom építésében tanúsított sok­éves áldozatos, példamu­tató magatartásukkal kü­lönösen kiemelkedő telje­sítményeket értek el; vagy: hŐ6i helytállásukkal a társadalmat súlyos károktól mentették meg; va©; köte­lességük lelkiismeretes telje­sítése során életüket áldoz­ták, illetőleg munkaképessé­güket egészben va© rész­ben elvesztették. Az új törvényerejű rende­let szerint a Munka Vörös Zászló Érdemrend vállala­tok, intézmények és más szer­vek részére a jövőben a termelő-, illetve kutató­munkában sok éven ke­resztül elért kimagasló eredmények alap­ján adományozható. Az Elnöki Tanács Ma©ar Népköztársaság Állami Díja kitüntetést alapított. Az ál­lami díja azok részére ado­mányozható, akik a tudomány, a műszaki fej­lesztés, a termelés szerve­zése és irányítása, a köz­vetlen termelőmunka, a gyógyítómunka, az oktató­nevelő munka területén ki­magasló eredményekkel já­rulnak hozzá a szocializmus felépítéséhez. Az Elnöki Tanács egyide­jűleg meghatározta a. Kos­suth-díj adományozásának feltételeit Az allami díjat és a Kos­suth-díjat a Minisztertanács adomá­nyozza. A Ma©ar Népköztársaság Állami- Díja és a Kossuth­díj teljesen azonos értékű ki­tüntetések, az állami díj ado­mányozására első ízben 1965­ben kerül sor. hazánk felsza­badulásának évfordulója al­kalmából. 1965-től kezdve a Kossuth-díj kiosztása is ápr' lis 4. alkalmából történik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents