Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-20 / 297. szám

Sok a fa - mégis hideg van Ilyenkor mondják: ítéletidő Van! Hajnali fél 6-koc a falemezgyár gőzfűrész üzemében 26 fokos hideget mutatott a hőmérő higanyszála. Fázik már nemcsak az ember, hanem ügy tűnik, még a gép is. A telep udvarán rengeteg fa mindenütt. De ezt nem tüzelésre használják. S így a sok fa ellenére itt is nagyon harap a hideg. Három műszak — Ameddig bírjuk, továbbra is három műszakban dolgozunk — mondja Lakó Ferenc telepvezető. — Ameddig bírják? Ameddig a hideg engedi? — Szóval nem egészen így. Nem a mi munkaidőnk függ a hidegtől, hanem a nyersanyagszállítás. Az időjárás miatt rossz a gömbfaellátásunk, nincs szállítóeszközünk, elakadnak a járművek. Pedig amit lehet, megtettünk. December 10-ig minden tutajt — ami késve érkezett, azt is — felhordtunk a vízről. Ha csak két .napot késünk vele, elvitte volna a jég az egész szállítmányt. — Sajnos, már most megmondhatom, hogy éves tervünket — rajtunk kívülálló okokból — nem sikerül majd részleteiben teljesítenünk. Globálisan azonban körülbelül 105—106 százalékos tervteljesítésre számítunk. A telepen magasra tornyosodik már a készáru, amit vagonok hiányában nem tudnak rendeltetési helyükre szállítani. Csak exportáruk továbbítására van lehetőség s az emberek, ha a szükség úgy kívánja, még vasárnap is dolgoznak. Vattakabátban Tehát a kemény tél ellenére is halad a munka a telepen! Igaz, mostanában kicsit lazább a munkafegyelem, engedékenyebbek a művezetők is. Lassabban halad a munka, mint nyár derekán. A hidegnek foga van. A gépek teljesítőképességét is csökkenti, hogy az udvaron tárolt farönkökre rátelepedett a jég. Kinn a szabadban dolgozni ilyen kemény télben, nagyon nehéz még akkor is, ha az embereken vattakabát és hosszú szárú csizma van. A Csehszlovák gázkészülékek fa hidege átérződik a tag kesztyűkön is. Az esőkabátot nem hordják sokan, akadályozza a munkát. A legtöbben mégis arra esküsznek, hogy úgy bírható a hideg legtovább, ha keményen dolgoznak. Az arcokat színesre csípi a hideg. A legtöbben — a törzsgárda tagok — megszokták már. Megszokták? Többnyire erre számítanak, csak most hirtelen, egyszerre és élesen tört rájuk a tél. Ezért tűnik keményebbnek, mint máskor. A kályhák melegénél — írásban kellett figyelmeztetnem őket, hogy 48 órán belül művezetőjüknek mutassák be a vattaruhát. Amennyiben nem tudják, kénytelen leszek a rendőrségnek átadni az ügyet Azt, hogy a meleg öltözéket eladják — csak új dolgozók teszik meg. Törzsgárdatag egysem, ök már tudják, hogy valóban szükség van rá. Most is többen vannak a telepen olyanok, akik — bár még nem is az övék — túladtak a vattakabáton. így aztán egyes embereknél, hiába az állam gondoskodása. — Akit már nagyon átjárt a hideg, az behúzódik a melegedőkbe. Nem szól érte senki. Kinek-kinek a becsületére bízzák, mennyi időt tölt itt, s mennyit a munkával. Hiába! Tél idején ez nem megy másként! Ezért az a bizonyos "lazább* munkafegyelem. A kályhák melege a kinti hideget enyhíti, a forró tea meg belülről fűti az embereket, akik — bár nagyon nehéz körülmények között — most is helytállnak. M. E. Szeretne dolgozni A

z ősz végén egy 60. életévét meghaladó TMK-s lakatost nyugdíjazott egyik vállalatunk. A koros szakember jómozgású, jókedélyű ember, aki végtelenül fájlalta, hogy őt nyugdíjba küldték. Panasszal fordult tanácsi tisztviselőkhöz, újságírókat kérdezett baráti alapon, hogyan lehetne visszakerülni a termelésbe, mert ő még -olyan egészséges és erős, mint harminc esztendős korában volt*. Ez az eset több okból is figyelmet érdemel, mert nem egyedi jelenségről van szó, hanem egészen közérdekű, társadalmi kérdésről. Ez az egyedüli panasz sok olyan problémára irányítja a figyelmet, amelyről akarva, nem akarva néha-néha megfeledkezünk. A nyugdíj-törvény előírja a nyugdíjkorhatár: férfiaknál a hatvanadik, nőknél az ötvenötödik életév betöltését Ha az egyéb feltételek megvannak — szolgálati év stb. — a nyugdíjba helyezésnek nincsen semmilyen törvényes akadálya. De azt nem írja elő a törvény sehol sem, hogy a nyugdíj korhatárt elért egyébként egészséges, dolgozni kívánó munkásokat alkalmazottakat nyugdíjba kell küldeni, különösen ha az iparágban, szakmában, műhelyben, intézmény munkájában, vagy hivatalnál szükség van a nvugd íj korhatárt elért személy munkájára. Az igaz. hogy a nvugdíjban levőknek törvényadta lehetőségük van nyugdíjuk mellett havi 500 forint ereiéig munkát vállalriok. S biztosított a megállapított nyugdíj akkor is, ha a nyugdíjazás után, a nyugdíjat szünetelteti, és visszamegy munkahelyére dolgozni. Érthető, ha valaki — a korhatárt elérve — azért kíván nyugdíjba menni, mert a további munkaviszonya esetleg hátrányosabb anyagi helyzetbe hozná, csökkene a keresete, s ebből adódóan a későbbi nyugdíja is. De ez esetben is a megállapított nyugdíj öszszegét biztosíthatja, ha folyósítását szünetelteti, miközben újra munkaviszonyba lép. A részére megállapított nyugdíjat új munkaviszonya nem érintheti kedvezőtlenül. Viszont ha egyébként a további munkaviszonyában nem várható keresetcsökkenés, akkor előnyösebb, ha nem ragaszkodik a nyugdíj megállapításhoz, mert a munkában eltöltött évek száma növeli a nyugdíjalapot. S az sem előírás, hogy az 500 forintos munkavállalás legyen a nyugdíjasok munkája igénybevételéhez az egyetlen helyes út. Sajnos, a legtöbb esetben mégis azt a gyakorlatot követik, hogy nyugdíjazzák az arra jogosultakat és utána 500 forintos munkaviszonyt teremtenek részükre. Sokszor pedig az illető egyébként szívesen dolgozna és munkáját igényli is a szakma. Sok nyugdíjképes nő és férfi saját akarata ellenére kerül nyugdíjba Csongrád megyében is olyan szakmákból, iparágakból, amelyekben egyébként égetően szükség lenne munkájukra. Erejük teljében levő nők és férfiak kijelentik, hogy szeretnének még dolgozni. Igaz, hogy már nyugdíjképesek, de kérik, ha módjában áll a vállalatnak, tekintsenek el a korhatártól és tolják el az effektív nyugdíjazás időpontját, ha munkájukra szükség van. Sajnos, ezeket a kérdéseket nem mindenütt méltányolják ott, ahol pedig a szakmunkásra, betanított munkásra igen nagy szükség volna. Ahelyett, hogy kérnék őket arra, maradjanak még a munkahelyükön, dolgozzanak, inkább azt jelzik, hogy elérkezett a nyugdíj korhatár, mintegy lejárt az idő. Ez a felfogás ellentétben áll az idős némzedék A művelődés központja BÉKETELEPEN A morvaországi Olomoue közelében fekvő Mariánské Üdoliban van a háztartási gázkészülékek gyára. Itt készítik a gáztűzhelyeket, kályhákat, karmákat, meleg vizű központi fűtést, automatikus gázkályhákat stb. A Moravie véd jegyű termékeket sok ország fogyasztói használják. így például gázfőzöket Szíriába, Marokkóba, Egyiptomba és más országokba exportálnak. A magyarországi fogyasztók számára is szállítanak gáztűzhelyeket. A gáztűzhelyeket a szerelés befejezése után még tartozékokkal látják el és ezután készen állnak az elszállításra. Közéletünk hírei HAZAÉRKEZETT AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉSRÖL A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG Az Egyesült Nemzetek Szervezete tizennyolcadik ülésszakán részt vett magyar küldöttség Mód Péternek, a külügyminiszter első helyettesének vezetésével csütörtökön hazaérkezett. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Péter János külügyminiszter és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. A KUBAI NAGYKÖVET LÁTOGATÁSA SZERENCSEN Dr. Jüan Jósé Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete csütörtökön kétnapos látogatásra a Borsod megyei Szerencs, községbe érkezett A nagykövet csütörtök este baráti beszélgetést folytatott a község vezetőivel, majd részt vett és felszólalt a helyi Bocskai István Gimnázium fe'trállásának 10. évfordulójára rendezett ünnepségen. Pénteken megitkinti a szerencsi cu korgyárat és csokoládégyárat, ahol az üzemek azacialista brigádjaival találkozik majd. PAP JÁNOS FOGADTA A BOLGÁR LEGFELSŐBB ÁLLAMI DÖNTÖBÍRÖSÁG KÜLDÖTTSÉGÉT Pap János, a minisztertanács elnökhelyettese, csütörtökön fogadta a Bolgár Népköztársaság legfelsőbb állami döntőbíróságának küldöttségét, amely Sztefan Velicskov fődöntőbíró vezelésével tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti beszélgetésen jelen volt Páris László, a központi döntőbizottság elnöke. A telep új életét attól c-zámítják az itt lakók, mióta a Béke elnevezést kapta. A múlt rendszer bűnös telepítési politikájának következményeit viselték évtizedeken át a körtöltésen kívül élő béketelepiek. Ma már szerves része Szegednek ez a városnegyed is. Van víz, villany, jó út, autóbuszjárat. De még így is meggondolandó — különösen az idősebbeknek — a szegedi filmszínházak, színházak késő esti előadásainak látogatása. A telepre kell vinni a kultúrát — született meg a városi pártbizottság és a városi tanács elhatározása. Üzemi munkások, a városi pártbizottság tagjai és dolgozói, tanácsi vezetők rövid idő alatt társadalmi munkával otthont építettek a művelődésnek Béketelepen. Világos ablakok Három év telt el a mozgalmi székház — így nevezik művelődési otthonukat az itt lakók — átadása óta és most arról akartunk meggyőződni, hogyan élnek a lehetőséggel a béketelepiek: hogyan vált kulturális centrummá a társadalmi munkával felépített művelődési otthon. Éjszakánként messzire világít a művelődési otthon ablaka, a falak között tanulnak, szórakoznak a béketelepiek. A városrész pártós KISZ-szervezete, valamint a Hazafias Népfront béketelepi csoportja közösen állítja össze a programot, a lakosság kívánsága szerint. Az ismeretterjesztő előadásokat pénteken tartják. Ezen a napon ugyanis nincs előadás a televízióban. A nagyteremben elhelyezett televízió előtt 40—50 telepi ül. Csaknem mindennap megjelenik id. Csurka János bácsi. Ö elmondta, hogy már közel jár a hetvenhez, s eddig nemigen volt alkalma moziba, színházba járni. Most a televízió sok mindent pótol, nem is mulasztja el sohasem a jó színházi közvetítéseket Almási János feleségével együtt látogatja rendszeresen a művelődési otthont. Ott van Vastag János családjával, Horváth Imréék és a többiek. A telepiek nemcsak az újságból értesülnek a televízió műsoráról, hanem a művelődési otthon ajtaján is mindig nagy betűvel áll a műsor. Rendszeres tájékoztatók Túlzás lenne állítani, hogy csak a tv-műsor miatt jönnek a telepiek a mozgalmi székházba. Hiszen az ismeretterjesztő előadásokon gombostűt sem lehet leejteni. Megtelnek a széksorok, sőt sokan állva hallgatják az előadót. Legutóbb például az afrikai estről beszéltek még egy hét múlva is. Érdekes volt az előadás, de még maradandóbb élményt nyújtott a Szegeden tanuló afrikai egyetemisták élménybeszámolója. A pártszervezet, közösen a Hazafias Népfronttal, rendszeresen tájékoztatja a lakosságot a nemzetközi kérdésekről. Az asszonyok kérésére orvosi előadásokat szerveznek, készülnek a fenyőfaünnepségre, s az év utolsó összejövetele a szilveszteri mulatság lesz. Nemcsak az ismeretterjesztő előadások látogatásával lehet lemérni a művelődés utáni vágyat. Az olvasók száma évről évre nő. Balázs Imre pedagógus, a Hazafias Népfront itteni csoportjának vezetője elmondta, hogy tavaly "csupán* 900 kötetes könyvtára volt a művelődési otthonnak. A Somogyi Könyvtár messzemenő gondoskodásának köszönhető, hogy napjainkban már 1500 könyv között válogathatnak az olvasók. Tavaly 132 rendszeres olvasót tartott számon Balázs Imre. Idén már többen vannak. A statisztikát figyelembe véve a telepiek több mint 20 százaléka rendszeres olvasója a könyvtárnak. Az idősebbek mutatnak jó példát. Almási János, Bánfi Ferenc nyugdíjasok, valamint Csurka János bácsi minden könyvtári órán megjeleni k. Idén örvendetesen a fiatal olvasók száma is növekedett. Közösen A telepiek kérésére a pártszervezet időszerű politikai kérdések tanfolyamát szervezte meg. Ifj. Csurka János párttitkár az előadója, Erdélyi Istvánné pedagógus pedig a filmvetítésért felelős. A pártszervezet vezetősége ugyanis minden politikai foglalkozás után filmet vetít Az általános iskola pedagógusai is aktívan tevékenykednek a mozgalmi székház felvilágosító munkájában. Szervezik a szülők iskoláját, s az előadók természetesen az iskola pedagógusai lesznek. A közös tanulás, szórakozás egységbe kovácsolta Béketelepet. Szívesen vállalnak munkát a városrész csinosításáért. 1960-ban például közös erővél kövezték ki a Rengei és a Nagyszombati utcát, 1962-ben a bekötőutat építették, idén pedig az iskola korszerűsítésén tevékenykedett csaknem valamennyi lakos. Horváth Zsuzsa tagjainak körében jelentkező igénnyel. Ahol a vállalat, az iparság, a népgazdaság érdeke megkívánja, kínálkozik is lehetőség ennek a kérésnek a teljesítésére. Természetesen, ez a kívánság érthető okoknál fogva nem teljesíthető ott, ahol munkaerőfelesleg van. Figyelembe kell venni ezeken a tényezőkön kívül még egyéb momentumokat. Olyasmit is, hogy az életkor meghosszabbításával egyre többen vannak — s még inkább lesznek — olyan emberek, akik ha tehetik, nem mondanak le munkahelyükről. Erejük teljének birtokában, életkedvük derűjével az effektív termelő munkások, értelmiségiek, tisztviselők sorában akarnak maradni. Az életkor meghosszabbodásának alaptényezőit a mi társadalmunk teremtette meg. Ennek a vetülete jelentkezik ebben a formában is: életerős nők és férfiak nem akarnak nyugdíjba menni, s a termelésben sem jelentenek csökkent értékű munkaerőt, hiszen több évtizedes termelési gyakorlat és tapasztalat áll mögöttük. Különösen szakmunkásoknál érdemes figyelmet fordítani erre a kérdésre: kitűnően begyakorlott lakatosok, esztergályosok, szövőmunkások, kárpitosok, kőművesek, élelmiszeripari munkások stb. szívesen vennének olyan gesztust, amelv a munka továbbfolytatására szólítja fel őket. Nem erőszakoltan, hanem csak ha kedvük van, és csak abban az esetben, ha a munkaerőszükséglet is így kívánja. Érdemes komolyan fiavelembe venni egv-effv vállalat, üzemrész szak'káderproblémáít is ebből a szempontból. Ezt senki sem vérezheti el helyesen és jól az üzem. a műhely vezetői helvett, mert ők ismerik szakmunkásukat, a termelést, a szakmunkaerő problémát. Nemcsak orvosakra, vagy pedagógusokra érvényes, hogy munkájukra rendszerint igényt tart a társadalom a nyugdíj korhatáron felül is. Mindinkább jelentkezik ez az igény olyan speciál szakmáknál, mint a nyomdász, rézműves, fogtechnikus, laboratóriumi szakasszisztens, s a már említett iparágak kitűnően képzett gyakorló szakemberei. Tévedés arra gondolni, hogy ez egyszerűen munkaerő probléma, mert nem az, helyesebben nemcsak az. Munkaerő probléma elsősorban a kvalifikált szakmunkások körében, az életkor meghosszabbodásával járó természetes igény a munkára, a szellemi és a fizikai pályák közötti különbség csökkenésének motívuma, s a megélhetés jobb körülményeinek biztosítása — nem is beszélve egy bizonyos fokú lélektani problémáról. A társadalom fejlődése nemcsak a termelésben és a kultúra világában, a szellemi élet széles mezőnyében jelent bonyolultságot, de ilyen szociálpolitikai, iparpolitikai és életkori problémák összefüggéseiben is új kérdések megoldását, legalább is ez esetben figyelembevételét írja elő az élet. Nem mondva csinált kérdések erek — a mindennapi élet szükségléteiből indulnak ki. Egy életen át dolgozó ember panaszából kiindulva került most itt napirendre ez a kérdés. Mivel azonban semmiképpen sem egyedi eset, ezért érdemes alaposabban megvizsgálni mindenkinek, akit illet. S e vizsgálódás közben hasznos arra gondolnunk, hogy ezt sem lehet régi szemüveggel szemlélni, mert az élet nem állt meg ezen a téren sem. s. i* Péntek. 1963. december 20, DÍL-MAGí ARQRiZAG 3