Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

.IOHANNF5 R. BFCHER: Háromszor reng a Föld Háromszor reng a Föld ax ember életében. Először reng a Föld. amikor ar ember öntudatra ébred és felismeri, mit jelent: embernek lenni. Ekkor meghajlik f a Föld az ember nagyága eiött és elóször reng. Másodszor reng a Föld, amikor az ember a sors fölé emelkedik és feMsmeri, hogy ő úrrá lehet a sorson, ekkor meghajlik a Föld az ember mindehatósága előtt és másodszor reng. Harmadszor reng a Föld, amikor az ember az emberrel összefog cs együtt hirdetik: „Mi megváltoztatjuk a világot." Ekkor egy új megtermékenyülés előérzetében harmadszor reng a Föld. És ez a rengés elvegyül időkön át. tova a végtelenségen a világ teremtését kisért mennydörgés morajával. HOLLÖSI TIBOR fordítása SIMA! MIHÁLY: A Törzs varázslója Szemem előtt vörös karikák ... ugráló tüzkarikákon * látom átugrani Afrika ' « sorényes vadállatát., A délkör-ketrecben gyilkos homok é> me regvizű mocsár. Repülő ventillátor alatt ül a sok földrész-idomár, angol, francia, amerikai, belga és portugál. ~ A büszke vad évszázadokon át ugrott, ahogy akarták, ahogy várták Átugrotta Önöknek újra meg újra az Egyenlítő perzselő tűzkarikájat! , A trópusok minden tűzkarikáján átszökkent az oroszlán, most megáll, mint a kín bordái közt vergődő hatalmas ssav Vége a mutatványnak uraim, a Kontinensnek nincs több ugrása mér! Azazhogy hátra van mégegy. >" a leghatalmasabb, amikor magát Önökre ráveti... — Mért nézik az Időt? nem hiszik el.hogy egyszer felmondják a szolgálatot évszázadok korbács-reflexei?* HORVÁTH ISTVÁN: TÖTH JÓZSEF MAGVETŐ A szőlőhegyen Mintha volna virágágyás, ŰOV virít a szölöoldaL Idilli-szép, amint látszik. (De nem látszat, igaz a dal.) Piros szoknyák, kék fersingek A rügyező sorok között. (Falravaló képnek remek.), De a kapanyelén tördtt Vízhólyagok többet mondnak Nekem, s szivmelegitőbbct, Amint a nők lekezelnek, S amint kicsit megütődnek Puha kezem fogásától, S büszke, szép mosolyuk villlan... Aszal vallnak magukénak Holtomig és holtukiglan. SÁRKÖZI GYULA Farkasok dala KELEMEN JÁNOS: ACEL li- jl„ tombolt a KárHovihar pálokban. sírtj sivított a szél s olyan hatalmas erővel fújta a szúrós hószemcséket, mintha egy óriás fújtató termelte volna energiáját a szomszédos szakadékban. A hóba bugyolált, termetes , fenyők katonás küszködött a szélviharral, a A STemköXti sorokrendben sorakoztak fel a süpped6 hóval. Néhány lé- * SZemKOXtl SOÍOKhegynek s le a hegyről, su- pésnyin; a tisztás előtt meg- ban a hatalmas hím ordas rűn hajladozva, mint meg- áüt' Kifújta magát, havas — talán a döglött targornyeat hókat ónak. kesztyűjével megtörölte ve- kas párja? — hátsó lábaira Az apro erdoirtason maga- rejtekező homlokát. Nagyot ült és pofáját az égre emelnyos. hokopenyt oltott voros- sóhajtott, aztán kucsmája te. Először mély. majd egyre fenyő kínlodott a széltől. To- a^tt sötéten villogó szemé- vékónvodó vonítás tört elő a venel, a letiport havon egy vei lopva végigpásztázta az torkából. Üvöltött hosszan, döglött farkas feküdt égnek irtást. Lajkó volt. a hírhedt hívogatóan, hátborzongatóan, dobott labakkal. Köve fa- vadorzó. Uton-útféien irtotta _ Faikas! — ütött a döbgyott testet^ lassan teljesen a Kárpátok vadállományát, benet Lajkó szívébe. És a belepte a hó. ez volt az egyetlen kereseti következő pillanatban puskáFelporzott a ho a közelben: forrása. ját villámgyorsan a magasba vékony menyet siklott a tisz- A magányos vörösl'enyö el- röppenő sasról a túloldali tásra. Bátortalanul körül- takarta előle a dögöt és a bokrokra irányította szaglászta a tetemet, aztán sast. Éppen tovább akart in- - . . hirtelen elijed, ten futott vissza a fára. dúlni, amikor tekintete vé- a^^g^B.* A szemközti sudár tenyőn letlenul megakadt a letiport erdei sas " gubbasztott moz- havon. Idegesen beletúrt rit- « alábbhagyott dulatlanul, mintha kőből fa- kás szakállába, próbálta el- volna. Ám mindez csupán néragla volna a természet. Tes- képzelni, mi is játszódhatott hány másodpercig tartott. A te mereven követte a szél- le a fa tövében? távolból, a hegy belsejéből fújta fenyó hajladozását. A A túloldali borokacseme- - . torok.. levegő ura néha lopva lete- ték hópamacsai alatt egy jol 6 eg5s-eire szaz torok kintett, aztán ismét megme- fejlett hím ordas ieste a vad- bo1 hangzott íeí a válasz! „Farkasok dala! Az egész falka válaszol!- — rémült meg a vadorzó. -Megszimatolt az átkozott! Segítséget kért!" Meghúzta a ravaszt. A zú, „ _ . . . . u ™Tf°.DazTf I^4yverel' azlan só erdőrengeteg csaknem ela fagyott húsba es marcan- hallgatózott Semmi. Övato- nyeltc a dörrenést Erre a revedett, s olyan közömbe- orzót. És Lajkó, mintha csak sen ült, mint akit semmi sem megérezte volna a ráleselkeérdekeL Ám a következő pil- dő veszedelmet, ösztönszerülanaiban kirepített nyílként en a borókabokrokra pilla-nesapott le a dögre. Éhes volt, tolt. Nem láthatta a farkast, napol; óta nem akadt friss mégis, maga sem tudta, mihús telhetetlen bendőjének. ért, hirtelen nyugtalan lett. Csőrét kegyetlenül belevágta Meglóbázta fegyverét, aztán mini ax elszántság eme férfiak tekintete mélyén hidegen villan sz acél gépek harapásában gondolatok távolra röppenő aazzenénébeu csillagvonzásokat lerázó lendületükben ő a váz de mint kapcsolataink hídja tangókban születik ő is míg egyszer sz állandóság pillérévé hal hím ismét vonítani kezdett. tolni kezdte. De hirtelen ab- san, nehogy talpa alatt meg: bahagyta lakmározását. Fi- csikorduljon a hó, kilépett, gyeit. Semmi, csak a hóvi- hogy a magányos fenyő mögé Nem találta el!... A válasz iiar bömböl!... Minden más láthasson. Megpillantotta a most sem késett De már köhang elhalt a szilaj tombo- sast) ^meiy kéjesen marcan- zelebbről hangzott. „KözeleVJSSk, mintegy^édősövényt golta a dögöt" Az 01™adáaz <*>< a faIka<« & megtörtént, jvonva köréje. Megnyugodott, idegessége erre nyomban el- ami még sohasem esett meg aztán egy falásra lenyelte a párolgott. Puskáját a ragadó- Lajkóval, a hírhedt vadorzój csőre közt szorongatott hús- zóra szegezte. Eszébe jutotta val: félni kezdett... No. de Ali° "ár me err e heivtöl tanar "r a Viirosban> aki fő nem azért volt ő a hegyvidék egy mag^.^álS6 borostás P^^rt vásárolja a madara- réme. hogy ijedtében megállú fiatalember- — kezében ka* és kitömeti őket az isko- hátráljon egy farkasfalka lövésre tartott puskával — la számára. traktor körül. Állnak, s csak néznek. Pedig láttak ők már traktort, nem egyet. Effélét is. Mégis állnak némán, mint part oldalához pányvázott tutajhajók. Aztán András szántani indul. Irány Tomaj. Lelke íöld az, esztendőről esztendőre meghálálja a munkát Az ö földje is ott volt két esztendővel ezelőtt. A fasor végénél beáll a táblába. Melyre engedi az ekét Egyenletesen dolgoztatja a motort Szaporodnak a barázdák. Ahogy hátra-hátra néz. figyeli a szántást, látja, nincs abban hitaa semmi. Jól belehajlik már a nap a délutánba, amikor a dűlőn az öreg Sós tűnik fel. — No. András, hát ezt hogy csináltad? Tegnap még a gyeplöt tartottad. ma meg gépész lettél? Kezelnek. — Jó ez a gép — mondja az öreg. — Szép szántást csinál. Jobban terem majd a föld. Ami a tied volt, az is sokat adott. — Az enyém nagyon jó föld volt — mondja András. — Nem volt párja. — Lehet, hogy a tied jó volt, kövérebbre hizlalta a kalászt, de azért a másiké sem volt hitványabb. Föld volt az mind, ember volt az mind. Te meg én, aztán a másik. Pihen egy kicsit az öreg. Leveszi a kalapot Elnéz a traktor irányába. — Akár hogy is, az már tegnap. — Tudja, amikor az esküvőt tartottuk, akkor kinéztük ezt. a földet.. De nem járt kezünkre a szerencse. Sokszor évekig nem vágtunk hízót. Vettünk három kiló szalonnát, zsírt az kifutotta az esztendőt. Később már gazdálkodtunk a juttatott földön. De mellette eljártam az államiba. Kiadós ebédeket kaptunk. Csak levest ettem meg, mindig a levest. Érti maga bátyám? Két évig mindig csak a levest. A többit hazavittem az asszonynak. Vacsorára jó volt De megvettük ezt a három holdat — Drága föld az valamennyi, András. Másik cigarettára gyűjt, majd el-, dobja. Visszamegy a géphez. Az öreget is elnyeli a távolság. Szánt tovább. — Micsoda három hold! — motyogja. Amikor a dűlőhöz ér, ismét leállítja a motort. Megindul. Lassan tépeget. Egy tábla a határ Erre még talpon áll a búza. Kövér kalászok nyújtózkodnak. Szeméhe tűnik az akácos. Télire mindig meggallyallta. Az asszony ott főzött alatta bográcsban lebbencset, tarhonyát. Mikor mi adódott. Szinte nyelve hegyén érzi most a meleg étel izét. Már szinte fut. Kapkodva szedi a levegőt. Aztán hirtelen megmerevedik. Előtte beláthatatlan tarló. — Hol is lehet a mezsgye széle? Följebb tolja a Icalapot. Törli homlokát. Majd a szomorúság hideg szalagja fonja be a testét. Csüggedten újra szétnéz. — Hol is lehetett? De azt semmi se mutatja. Egyformán tarló itt mindenütt, ameddig a szem beéri. Nincsen domb, nincsen határkő, árok, nincsen tanya se, amihez mégis igazodni lehetne. Lerogy a tábla szélén. — Melyik is lehetett? Tenyerébe temeti arcát. Apró remegősek futnak rajta. Aztán hirtelen felugrik. Sorra veszi a fákat. A vén, pupóstörzsü mellett húzódott aa egyik mezsgye. S odaáll a fa mellé, az ő földjére. Mosolyog. Mozdulatai fürgébbek, magabiztosabbak. Elégedetten egyenesedik lei. — Ez aztán a íöld. "Talán még a húsz mázsát is megadja. Beljebb megy. Szinte szamolja a töveket. — Magasra hagytak a tarlót — motyogja. — Én nem így csináltam. Elszórva a torzs közé peregve piros magok. Felszed egy fél marékkal. Egy-két szemet megrág, figyelmesen vizsgálja a többit. — Szép szemek. Nálam nem perreghet el ennyi soha. — Odébb szerte a tarlón szalma. Kombájn dolgozott itt. — Össze se gereblyéztek. S csak áll a táblán. Elnéz a messzibe, amerre valahol véget érhet ez a hatalmas földdarab. — Te háládatlan, te bitang. Nekem sohasem fizettél ennyit. Féltérdre ereszkedik. Sarkával feltöri a földet. Belemeríti tenyerét. Másik kezével simogatja, morzsolgat-1 mozdulatait. Felcserélődött elől: lassan felülkerekedett benne ismét régi vakmerősége. Kilépett a tisztásra. Vele egyidőben lépett ki a bokrok közül a hím farkas. Lajkó puskája pontosan az ordas pofájának volt szegezve. Ám e pillanatban egy menyéitől űzött, halálra rémült mókus szelte át a levegőt és lompos farkival meglegyintette a puska csövét, A vadorzót, mintha vülámütés érte volna: ijedtében kiejtette kezéből a fegyvert. A hím ordas nyakán felborzolódott a szőr. Alattomosan Lajkó felé indult, aki most a félelemtől reszketve kereste a puskáját a magas hóban. A tisztás körül sok, szürke, sovány ordasok sorakoztak fel, mint nagyvadászaton a hajtók és falánk szemekkel lestek a vadorzó másik tenyerébe. Nézi, egyre nézi. Majd feje fölé löki és szomorúan figyeli mint porlik az a torzs közé. — Tizenhét mázsát holdanként. Karjai lecsüngnek. Vastag ujjai rábuknak a torzsra. Messziről úgy test, mintha csak egy bucka lenne. Mereven, elmozdíthatatlanul. Nagysokára felegyenesedik. Sorra veszi a fákat. Aztán visszaindul. Ütközben megáll még. Fejét visszafordítja, s alig hallhatóan mondja: — Te bitang! ja a porhanyós földet. Apró sugarak- | K2erep. Az ember a kiszeban .szétfolyatja bütykös ujjai közt meH ptédH g M ^ a va_ dász! Üjból felharsant a farkasak dala, hosszan, hátborzongatóan. Lajkóban meghűlt a vér e szörnyű hangorgia hallatán. Babonás rémület szállta meg. arca eltorzult. Nem is kereste puskáját. Mint a csapdába került vad, sunyin körülhordozta tekintetét a falkán. Csak a fejét merte hátrafordítani: teljesen körül volt zárva! „Száznál is többen vannak!* — gondolta, s rr)indenütt farkast látott. Kimeredt szemmel figyelte az ellene felvonult.falkát,ps felismerte a vezért is: pontosan vele szemben állott. Ekkor mintha ólmos ködfüggöny ereszkedett volna la előtte: zavarosan látott. Többször behunyta a szemét, a fejét rázta, de a homály csak nem akart a szeméről leszakadni. Már vastag elefántagyaraknak látta a vazérordas vicsorgó fogait. Felegyenesedett. A falka lassan megindult feléje. 0vatosan, mintha még most sem bízna saját erejében. Lajkó inge már merő lucsok volt, olyan vizes, mirrt a kéthetes alom. Homlokáról dőlt az izzadság. Szemében furcsa mosoly gyúlt, s eszelős tekintete a hóra tévedt.: meglú.a az előbb oly nagy buzgalommal kepesett puskáját. Rávetette magút. — Megvan! Megvan az en drága kis flintám! — kacagott fel, és éles hangjától mintha r -pánt volna a falka. — ... pálljatok, koszos hiénák! Felkapta a puskát es hadonászni kezdett vele. Meglóbózta a feje felett Majd megfenyegette a falkát Üjból felkacagott. Aztán üvöltött, ordított, zokogott és ismét kacagott. A falka rohamra indult. Az ordasok izzó szemeik--i a kegyetlen éhség lángolt. A vezérhím hosszúkás teste szelte át elsőnek a tisztást öt puska dörrent szinte egyszerre. A vezérhím levegőben úszó teste megtört és élettelenül zuhant a hóba. Még négy másik ordas jutott a vezér sorsára. A többi szinte egyszerre fordult meg ós tűnt el — szempillantás alatt — a sűrűben. Az öt vadásznak a farkasoknál is nagyobb gondot okozott az eszét vesztett. Lajkó: alig bírták beszállítani a •faluba. Rettenetes erővel vetette rá magat az öt megtermett vadászra, hogy végezzen velük: már azokat is farkasoknak nézte. Lajkó szomorú törtenetét egy ubljai paraszt metélte el nekem, amikor megállítottam az utcán és a kerítések alatt, sompolygó, vigyorgó arcú, szánalmas alakra mutatva, megkérdeztem, ki ez a szerencsétlen ós miért tart a kezében egy görbe husángot oly formán, mintha lőni akarna vele az előle szertefutó tyúkokra, kacsákra, libákra. — Lajkó ő. — felelte as öreg parasztember — s a falu bolondja, egykor híres vadorzó, akit egy cudar téli napon a Jávornyikon egy egész farkasfalka támadott meg. Meghibbant a szerencsétlen. Ma már csak annyit tud mondani: „Farkasok dala!" Vagy azt, hogy „Elhúzom én a farkasok nótáját!" Vasárnap, 1M3. november 10. DÉL-MAGYARORSZÁG J