Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-28 / 278. szám

fl falusi munka nehéz posztján Kihelyezett mezőgazdasági szakemberek beszélnek életükről, gondjaikról Igen hasmos módszert honosított meg a szegedi járási tanács vb mezőgazdasági osztálya azzal, hogy időnként összehívja egy kis beszélgetésre a járás termelőszövetkezeteibe kihelyezett dolgozókat. A napokban a tápéi tanácsházán jöttek össze, hogy minden formaság, minden értekezlet szerűség nélkül elmondják, milyen problémák foglalkoztatják őket munka közben és munka után. A tsz-eKnek sem mindegy... Téma mindig van elegendő ezeken a visszatérő megbeszéléseken. Sem a kihelyezett mezőgazdasági dolgozók szamára, sem a tsz-eknek nem mindegy, hogyan találják meg otthonukat, milyen kapcsolatba kerülnek a helyi szervekkel, hogyan boldogulnak új munkahelyükön. Mert igaz ugyan, hogy Kisistók Szilveszter, a röszkei Petőfi Tsz elnöke már túl van a lakásgondokon és munkája mellett még arra is telik erejéből, hogy közben technikumba járjon, de Motinkov Lajosnak, a tápéi Tiszatáj mezőgazdászának beázik a lakása, ha az eső megered. A deszki Táncsics mezőgazdásza. Dekány Károly Szegeden lakik albérletben, •ra ha nyáron nem bérelne helyben is lakást, képtelen terme helytállni a munkában. És sorolhatnánk még tovább is. Mivel a beszélgetés a jelenlevők művelődési, szórakozási lehetőségeire terelődik, erről is érdemes néhány szót ejteni. Ketten, Dér Imre, a tápéi Tiszatáj és Németh József, a röszkei Lenin Tsz mezőgazdásza is felhozza, hogy a mezőgazdasági szakemberek sokszor a legalapvetőbb kulturális igényeiket sem bírják kielégíteni. Tavasztól őszig moziba, színházba alig jutnak el, még a tv-műsornak is legfeljebb a végét láthatják. Nem panasznap S ha azt hinnők, hogy netán panaszra jöttek volna itt össze a tápéi tanácsházán, tévednénk! Ezek az emberek nem azért mondják el személyes gondjaikat, mert sajnáltatni akarják magukat, hanem mert szeretik munkájukat, s tudják, hogy jobb körülmények között még jobban lehetne elvégezni. Mert a legtöbb szó mégiscsak a munkáról esett. A desz.ki Kossuth Tsz mezőgazdásza, Tóth László arról beszél, hogy az ő szövetkezetükbein milyen jó a kollektív szellem, hogy munkatársaival öröm dolgozni. Ördöqh Károly, a röszkei Kossuth Tsz mezőgazdásza meg arról, hogv az őszi vetés már a Lenin Tsz-szel közösen került a földbe, mert január elsejével egyesül a két "szomszédvár®. C is sa már említett Kisistók Szilveszter is, szövetkezetük gazdáinak és vezetőinek lelkes munkáját dicséri. Általában megfelelő a termelőszövetkezet és a kihelyezett mezőgazdasági dolgozók kapcsolata is a községi tanácsok vezetőivel. Sok az értekezlet Persze kisebb-nagyobb nézeteltérés munka közben gyakran adódik, tudott dolog, hogy szinte vele jár. Erről is beszélgetnek. Egy-egy "keresztbe® kiadott rendelkezés felborítja a kialakult ütemet, s máris kész a vita. Azt is emlegetik a résztvevők. hogy sok a hiábavaló értekezlet, a felesleges adminisztráció. Ez is, az is olyan energiákat köt le. melyeket sokkal hasznosabb tevékenységre lehetne fordítani. Délutánba hajlik az idő. A szó még nem fogyna el, de hát éppen az imént bírálták az értekezleteket, s ha csak egyszerű beszélgetés is volt, ideje befejezni. Ki-ki kiöntötte szívét, s visz magával haza útravalóul valami gondolkoznivalót, jó ötletet. tapasztalatot. A noteszlapokra szintén felkerült sok minden. Pontosan ezért hívja össze a mezőgazdasági osztály időnként a járás tszeibe kihelyezett szakembereket. Varga Edit Bújtatott létszámmal Alkalmazotti gondok a Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalatnál — Valahogy úgy kellene csinálni ezt az egészet, amint azt az ÉleWi is zer-gépjavító Vállalatnál teszik Budapesten. Meghatározott bérkerettel, termelési értékkel és létszámmal dolgoznak. Szabott az átlagbérük — de a vállalati létszám nincs kategorizálva. Nem határozzák meg, hogy a foglalkoztatott dolgozók közül mennyi lehet a munkás, az adminisztratív, a kisegítő, vagy műszaki beosztású. Így lenne ez jó itt is! Kétarcúság A Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat létszámáról beszélgettünk, öszszesen 547 ember dolgozik itt. Ebből 358 munkás, 36 műszaki, 29 adminisztratív, 29 kisegítő, 94 ipari tanuló és 10 fiatalkorú, összesen 85 alkatmazottuk van. így ránézéssel ez a szám soknak tűnhet. kérdezhetjük, minek ennyi? De csak ránézéssel — különben kevés. — "Kétarcú® vállalat a miénk! Van egy készárut termelő központi üzemünk és vannak szolgáltatórészlegeink a város különböző pontjain — mondja Fogas János, a vállalat műszaki vezetője. — Ez a "kétarcúság® megkülönböztet bennünket más vállalatoktól. S így problémáink is sokoldalúbbak. Kevés az alkalmazotti létszámunk, s így — amint azt a városi tanács ipari osztályán már elmondták — öszszesen 12 olyan embert foglalkoztatnak hivatalos jelentések szerint munkáslétszámban, akik valójában a lkai mázott?. s főként adminisztratív munkát végeznek. Tizen kél ember — Ebből a 12 emberből mar egyet sem tudunk nélkülözni. Sőt! Még többre volna szükségünk. Hogy csak egyet említsek: okvetlenül elkelne — széttagoltságunk ezt alátámasztja — egy belső revizor. Sajnos, nincs. És sorra vesszük a 12 emberi és azt. hogy miért van szükség erre a bújtatott létszámra. Bent a központban, az igazi gyárban 7 ember: gépíró, pénztáros* műszaki rajzoló, energetikus, munkaügyis, adminisztrátor, üzemrendész, aki egy szeméi y ben munkavédelmi felelős is és egy csoportvezető, aki 17 embert irányít. Kint a javítórészlegekben az anyagok, raktárak kezelése és a felekkel való foglalkozás — javításfelvétel, kiadás, számlázás, pénztár- és anyagkezelés — teljesen leköti egy-egy ember munkaidejét öt részlegnél, öt emberről van szó. Ezeknek az embereknek munkájára szükség van. Rontja a termelékenységet Az utóbbi két évben termelésük két és félszeresére emelkedett. A jövő esztendőre is további fejlődésré számítanak, sőt, szervezeti változást is jelent a központi telep profilvállozása. És ezt a változást már most kezdik előkészíteni. Kértek létszámemelést, s valamennyit kaptak is erre a negyedévre — de keveset. — A bújtatott létszámmal az a baj, hogy rontja a termelékenységet. Különben, ha valóban szükséges munkaerőről van szó — márpedig itt állítják, hogy igen —, a vállalat gazdaságoságát nem befolyásolja. — Még egy pár szót a "kétarcúságról®. Talán szerencsésebb lett volna, ha a szolgáltatórészlegeket vonják össze egy vállalattá, s mi megmaradunk magunk, úgy, ahogy azelőtt voltunk. Problémáinkat sokkal jobban és könnyebben megoldhatnánk. fey, törvénytelen A vállalat, vezetői állítják, hogy szükségük van ennyivel több alkalmazottra. Valóban ...? A városi tanács ipari osztályán kimutatásokat nézegetünk. A műszaki és adminisztratív dolgozók iskolai végzettségéről szóló jelentés, szomorú képet mutat. Példaként említve: csupán két mérnöki diplomás műszakiul* van. s az adminisztratív dolgozók közül is csak négynek van közgazdasági végzettsége. Kimondottan törvénytelen dolog a bújtatott létszám! Ilyent nem lehet csinálni, sót elnézni sem! A javaslat is — hogy szüntessék meg a vállalati létszám kategorizálását. — vállalati vezetők szájából furcsán hangzott, olyan hátsó ajtóféle, kiskapunak látszik. Mi a megoldás? A panasz panasz. Jogos, vagy nem, első hallásra lehetetlen megállapítani. A bújtatott létszám — amint a nevében ls benne van — nem a legtisztább dolog. Ott az üzemben azonban azt mondják, hogy szükség van rá. A felettes szerv — a városi tanács ipari osztálya — pedig az eddigi jelek szerint — elnéző a dologgal szemben. A megoldás egy lehet: megvizsgálni, valóban kell-e az a 12 — jllefve a revizorral együtt 13 — ember, vagy sem. Vagy elegendő volna a beosztásokkal járó kötelező iskolai végzettséget megkívánni?! Ha szükség van rájuk, akkor alkalmazotti létszámba kell helyezni őket, he meg nem — meg kell szüntetni ezeket a munkahelyeket Itt. fi. Becsületbeli adósság A KARMINT számolunk, ha az ünnepnapokat is, de még az évvégi leltározás követelte munkaidőt is tekintetbe vesszük, mindössze néhány hetünk van hátra ebből az esztendőből. Bizony ez olyan kurtára szabott idő, hogy még csak neim is számolgathatunk sokat. Nem meditálhatunk és nem sokat tanácskozhatunk feladataink mibenlétén, annál kevésbé, hiszen a feladat teljesen tisztázott. Mind az ipari vállalatoknál, mind a mezőgazdasági üzemekben teljesítenünk kell az éves terv előirányzatait. Sem a munkásoknak, sem a termelőszövetkezeti embereknek nem szükséges felvázolnunk, mennyi tennivaló van még hátra. Épp úgy tudják, mint a gazdasági vezetők s a pártszervezetek. És azt is tudják, hogy az éves terv előírásait csak teljes erőfeszítéssel, a rendelkezésünkre álló munkaórák minden percének okos, racionális kihasználásával, vasszorgalommal teljesíthetjük. Becsületbeli adósságról van szó. Országunk, népünk élete terveinkre épül. annak létbevégóan fontos fejezete az éves terv. A becsületbeli adósságot pedig nem lehet, nem szabad "többé-kevésbé® teljesíteni. Az előirányzatokat nem elesendő "Viszonylag megközelíteni.® Ez az ország senkinek sem marad adósa. Ne legyen hát. egyetlen ipari, vagv mezőgazdasági munkahely sem. amely adó<" "=arad a népnek. A/f I HÜZHAT bennünket vissza, mi csorbíthatja a dolgozó emberek erőfeszítéseinek hatékonvsáeát az év hátralevő munkanapjain? Mindenekelőtt a közönv. Akár a gazdasági vezető, akár a dolgozó emberek egy rszének közönye. Az a felfogás, hogy "dolgozunk, mint máskor, rendesen. mindent megteszünk, amit általában, mi egvehet tehetnénk ezen felül?® De ez a szürkeség és lendülettelenség nem tarthat vissza bennünket, ha elsősorban a kommunisták, a szakszervezeti aktivisták, a KISZfiatalok, a legjobb és leglelkiismeretesebb dolgozók sorompóba szállnak ellene. Megragadó példá val és ihlető szavakkal egyaránt. Mit bizonyítson ez a példa, mire ihlessenek a rövidre fogott, dia értelmes és meggyőző szavak? Azt és arra, hogy most többre van szükség, mint "rendesen®. Igen, rendkívüli erőpróba ez a néhány hét. Többek között az emberi akarásnak próbája. S ha mindenki erősén akarja a tervfeladatok teljesítését, tuda'osan tud és fog is harcolni érte. Akkor mindenki megleli a hátralevő tervszakasz feladataiból személy szerint rá jutó részt, és teljesíti becsületbeli adósságát a népgazdaság iránt. Rövidre fogott szavak — húzzuk ezt. alá. Már nincs időnk sem hosszadalmas diskurzusokra, felmérésekre, programozásokra, és nincs időnk végeláthatatlan győzköd ésre sem. A sok beszéd most még inkább, mint máskor, a jó ügynek veszedelme. Most aztán igazán vétkezik az. aki a tennivalókról társalog, ahelyett, hogy kézbe kapná és elvégezné a munkát. 1VEMCSAK az képtelenség, hogy a hátralevő hetek programjáról akárhol is ankétokat, egv-kétnapos tanácskozásokat rendezzenek. De még az is. hogy például a műszaki, gazdasági, vagy brigádvezetők magyarázkodjanak: ezért nincs anvag. azért nincs szerszám, amazért nincs szállítóeszköz. Magvarázkodás helyett csak erről lehet szó: hol az an? ag. itt a szerszám, ennyi a szállítóeszköz. Panaszkodni? Objektív nehézségekről papölni? Mi értelme volna ennek ebben a dologtól és kötelességektől sűrű időszakban? Esetleges anyaghiány, ilyen hiány. olyan hiány, persze itt is. ott is kísérthet. Mégsem mentségekre és utalásokra van szükség, csakis anyagra, szerszámra, eszközre. Arra. hogy az illetékes helyi vezetők a sikeres és folvarratos munka valamennyi feltételét előteremtsék, a dolgozók keze ügyébe adják. A legmagasabb fokú szervezettség a leghűbb szövetségesük azoknak, akik most eltökélték, hogy eredményesen fejezik be az éves tervet. Magától értetődik, hogy ennek a magasfokú szervezettségnek kulcsembere mindenütt a műszaki és gazdasági vezető. Mi ilyenkor az ő legfőbb dolguk? Előre látni, idejekorán gondoskodni a munka minden feltételének biztosításáról. Gondoskodni — árkon bokron át, ha éppen nem tükörsima aszfait van a talpuk alatt. TLYENKOR holmi ügyrend szerint levelezgetni, majd tétlenül várakozni a késedelmes válaszra, aztán ismét csak levelezgetni — egvenlő a fecsegéssel és semmittevéssel. A jó és körültekintő vezető most ott teKéfszáz mázsás termés Gazdag cukorrépatermést takarított be a baksi Űj Élei Tsz. Száz hold cukorrépát termeltek az idén, s holdanként átlag 200 mázsás termést takarítottak be. A Szolnoki Cukorgyár emberei a prizmába rakott répát vékonyan leterítik földdel, hogy a korai fagy meg ne csípje elszállítás előtt rem, ahol hiba van, és akár a legkisebb mértékben elakad a folyamatos munka. És még ott terem, ahol bürokratizmus akasztja el az eredményes tervmunka feltételeit. Ott terem, és nem hagyja élni a bürokratákat. Csak a vezetésnek ez az ellenállhatatlan lendülete, mindenütt a kellő időben beavatkozó és minden szükségletről gondoskodó módszere hozhat teljss eredményt. Közöny, szervezetlenség, munka helyett fecsegés — ezek most olyan tényezők, mint az a bizonyos vendégmarasztaló sár, amely ráragad az előbbre igvekvő ember csizmájára és feltartóztatja. Bízvást elmondhatjuk, hogv a munkának ebben a dandárjában minden megtakarított szó, minden elhallgatott fölös szóbeszéd anyagi javakban térül meg. Több és jobb ipari termékben, kukoricában. burgonyában, répában, gvümöicsben. Soha sincsen annak különösebb értelme, ha a feladatok végrehajtásának minden egyes ütemében hosszas értekezleteket rendeznek. még pedig ®az elvek tisztázása céljából.® Minek ez? Nálunk az elvek tisztázottak, az elvek körül minden rendben van. Alkalmasint csak anvnvit kell tisztázni: mit szükséges végrehajtani, mi a megvalósítás legcélszerűbb módja, ki azért a felelős és milyen határidőre végezzen a munkával. És ha ez áll minden feladatra és minden időben. most különösképpen esedékes. Az a fontos, hoev minden doigozó ember tudja a dolgát, maid kapjon meg minden szükséges segítséget, hogy azt. jól végrehajthassa. És ehhez nincs szükség semmiféle szóözőnne. ÍZ" EVÉS SZÓT vesztegetve. gyorsan és jól dolgozni az éves terv előirányzatainak teljesítéséért valamennyi szocialista munkahelven — ez ma törekvéseink tartalma. A7- új élet építőinek, gyakorlatában mindig százszorta foutosabb szerepe van az észnek és a kéznek, mint — a szájnak. Eszerint álljunk helyt ebben a .nagyon fontos időszakban, amikor részint idei elképzeléseink hiánytalan valóra váltása a dolgunk, másrészt. kedvező kiindulási alapot szükséges teremtenünk a következő évek munkájához. Egyet ne feledjünk el: személy szerint valamennyiünknek megvannak a terveink, személyes és családi boldogulásunk programja. De ez nem lehet és nem is független az ország, a népgazdaság tervének teljesülésétől. És a személyes tervek teljesülését is az mozdítja elő, ha az évi tervnek a lehető legjobb megvalósítás,' minden dolgozó ember becsületbeli és szívügyének tekinti. HORVÁTI! JÓZSEF (Roniogjéié esmrtük, 1963. Mveotor DÉL-MAG!AAQRUA* 3