Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-21 / 272. szám

Másfél millió magyar él a kapitalista országokban A Magyarok Világszövetségének sajtótájékoztatója Szerdán a Magyar Sajtó Házában Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetségének főtitkára tájékoztatta az újságírókat a szövetség tevékenységéről. Elmondotta, hogy jelenleg hozzávetőleges 6zámitások szerint mintegy másfél millió Magyarországon született felnőtt él a kapitalista országokban. Viszonyuk az óhazával sokféle. Nagy részük bár beilleszkedett a kinti környezetbe, s új állampolgárságot vett fel, érzelmeiben. gondolataiban nem szakadt el szülőföldjétől. A legkülönbözőbb rétegekhez tartoznak, hiszen más okok miatt sodródtak külföldre például az 1919-es emigránsok, mint azok, akik 1956-ban hagyták el Magyarországot. — Kormányunk politikáját — folytatta ezután Beöthy Ottó — a megértés, a humanizmus szelleme hatja át Ennek jegyében tevékenykedik b Magyarok Világszövetsége is. Nem akarunk senkit hazacsalogatni, tudomásul veszBzük. hogy ezeknek az embereknek túlnyomó többsége tartósan letelepedett az új hazában. Segíteni akarunk nekik, hogy beilleszkedjenek az új környezetbe, s jó orvosokként, szakmunkásokként, tudósokként, becsületes emberekként szerezzenek barátokat Magyarországnak. — Szövetségünk munkatársai naponta meggyőző példák egész sorában tapasztalják, hogy külföldre szakadt honfitársaink elevenen érdeklődnek az óhaza iránt, s ha a rosszindulatú propaganda hatására, esetleg sok fenntartással is élnek, várják az itthoni híreket, s mind nagyobb számmal készülnek arra, hogy hazalátogatnak. Jól bizonyítja a szülőföld vonzását annak a mintegy 50 000 1956-ban külföldre távozott magyarnak a példája, aki azóta már hazatért és a turisták ezrei is. A hazalátogató magyarok itteni élményeik hatására — objektív beszámolóikkal — külföldön a Magyar Népköztársaság legjobb propagandistái lesznek. (MTI) Gyors intézkedés A MÁV szegedi igazgatótóga gyorsan intézkedett. Tegnapi, szerdai számunkban megjelent A szavakban van a hiba... című cikkünkkel kapcsolatban személyesen keresték fel szerkesztőségünket, s máris intézkedésről számoltak be. A gépállomáson megtartott Bounkásgyűlés óta — a cikk megjelenésétől függetlenül is — as igazgatóság illetékesei foglalkoztak az ott felmerült problémákkal és a következőkben állapodtak meg: Elsősorban attól remélik a gépállomáson kialakult helyzet gyors megjavítását, hogy a legrövidebb időn belül önálló pártszervezetet alakítanak. Ezt az elképzelésüket már megbeszélték az MSZMP városi bizottságának párt- és tömegszervezeti osztályával is, ahol a gondolat megértésre talált. Ezzel egyidejűleg jelenlegi funkciója alól felmentik Cs. D.-t, aki alapszervezeti pártvezetőségi tag volt, s a helyi új pártvezetőségbe nem javasolják. V. F.-et, aki bár valóban „gyenge kezű* főnök, a gépállomás vezetésére alkalmasnak találják. Az utóbbi időben olyan munkatársat kapott, akivel az eddigi tapasztalatok szerint tudnak közösen dolgozni, s így erélyesebb lesz a vezetés. A Vasutasok Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának titkárával még tanácskoznak J. Z. további sorsáról, mivel J. Z. néhány héttel ezelőtt végzett el egy szakszervezeti tanfolyamot. A MÁV szegedi igazgatóság vezetőinek az az elképzelése, hogy Cs. D.-t, K. Z.-t és J. Z.-t gazdasági beosztásukból nem váltják le: Lehetőséget adnak számukra, hogy változtassanak magatartásukon, munkastílusukon. A jövő év elején újból összehívják a munkásgyűlést. s az ott elhangzott vélemények alapján dönt majd az igazgatóság véglegesen, hogy megerősíti, vagy megfosztja őket jelenlegi beosztásuktól. A kitüntetett dr. Ábrahám Ambrus köszöntése az egyetemen Mellébeszélés nélkül Párttaggyűlés a Téglaipari Vállalatnál Mint lapunk tegnapi szántóban jelentettük, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Munka Érdemrend-del tüntette ki dr. Ábrahám Ambrus Kossuth-díja6 szegedi egyetemi tanárt, akadémikust, 70. születésnapja alkalmából, tudományos munkássága elismeréséül. A kitüntetett professzort tegnap munkatársai és tanítványai köszöntötték az egyetemen. Dr. Szőke falvi-N agy Béla egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának dékánja köszöntötte jubiláló professzortársát, méltatva az általános és biológiai intézet igazgatójának kiemelkedő tudományos érdemeit, az oktatásban elért eredményeit. Elmondotta, hogy Ábrahám Ambrus 1934-ben került Szegedre, s 1940 óta az egyetem Állattani Intézetének professzoraként dolgozik, melyet ő fejlesztett modern, nemzetközi színvonalú intézetté. Oktató munkája mellett állandóan folytatta tudományos kutatásait, ameIvek hazánk határain túl is elismerést, dicsőséget szerezlek a szegedi egyetemnek. Az ünnepségen megjelent Siklós János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára. dr. Sándor János, a szegedi pártbizottság titkára, dr. Biezó György, a városi tanács vb elnöke. Lacsán Mihályné országgyűlési képviselő is, valamint a szegedi egyetemek professzori karának több tagja, továbbá igen nagy számban egyetemi hallgatók. A résztvevők nagy tapsa közben tolmácsolták professzortársaik és a hallgatók képviselői legmelegebb jókívánságaikat a hetvenéves professzornak. Dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanár, akadémiai levelező tag a Magyar Tudományos Akadémia nevében mondott köszöntőt Dr. Biczók Ferenc egyetemi docens a tanítványok és munkatársak nevében beszélt. Dr. Beretzk Péter kandidátus, a Magyar Biológiai Társaság szegedi osztályának elnöke a társaság országos és szegedi szervezetének képviseletében mint a társaság szegedi osztályának megalapítóját köszöntötte Ábrahám profeszszort. Dr. Hattyasi Dezső egyetemi tanár, az orvostudományi egyetem, dr. Greguss Pál Kossuth-díjas egyetemi tanár a társintézetek, dr. Nóvák István egyetemi tanár a Gyógyszerésztudományi Kar nevében mondott, meleg hangú üdvözlő szavakat. A tanulóifjúság és a KIST!-szervezet köszöntőjét Kiss István egyetemi hallgató tolmácsolta, az V.- évfolyam nevében pedig Hídvégi Margit beszélt. Az üdvözlésekre dr. Ábrahám Ambrus közvetlen hangú, tartalmas beszédben válaszolt. Délután négy órára hirdették a Téglaipari Vállalat összevont párttaggyűlését, de lehetetlen volt pontosan kezdeni. Néhány szót váltottunk Oláh Lajos igazgató elvtárssal, aki több éves tapasztalata álapján kijelentette: a megjelenéssel nem lesz különösebb probléma, ellenben a vita igen lanyha szokott lenni. Két párttagot is említett, akik mindig pontosan, szépen megjelennek a pártszervezet rendezvényein, azonban még nem hallatták hangjukat Nos. az igazgató jóslata többé-kevésbé reálisnak bizonyult. A párttagságnak mintegy 80 százaléka hamarosan összegyűlt és negyed ötkor megkezdődhetett a taggyűlés. A szobában verejtékeztető volt a meleg, s számítani lehetett rá, hogy a kinti levegőhöz szokott, fizikai munkát végző kommunisták — különösen ha unalmas a beszámoló — elbóbiskolnak. Hanem a vezetőség beszámolója érdekes kérdéseket tartalmazott. Csádon Gyula párttitkár ismertettea szegedi titkári értekezlet anyagát: képet adott a nemzetközi helyzetről, majd a konkrét gazdasági tennivalókat hangsúlyozta. Mint mondani szokás, mellébeszélés nélkül nevén nevezte a gyereket. A legfáradtabb elvtársak is érdeklődve hallgatták a számokat és tényeket, különösen a vállalatra vonatkozó értékelést. Még több lett az íróasztal Probléma a vállalatnál, hogy az átszervezés ntán sem szaporodott a műszaki értelmiségiek aránya a termelés közvetlen irányításában: irodában dolgoznak, ahol pedig általában alacsonyabb képesítéssel is elvégezhető a munka. Mióta a Bács-Kiskun megyei téglagyárak is a vállalathoz tartoznak, nemhogy fogyott volna, hanem több lett az íróasztal. Az irányítók száma nagyobb arányban nőtt, mint a termelés. Kint a munkahelyeken joggal teszik szóvá a munkások, hogy már megint láttak újabb hivatalnokokat, mi szükség van rájuk. Pedig pillanatnyilag muszáj foglalkoztatni őket, mert a központi szervek mérhetetlenül sok papírmunkát, jelentést, kimutatást követelnek a vállalattól. Először tehát „fent* kellene megritkítani az íróasztal-állományt, s utána „lent* is menne a dolog. Az ilyen kérdések nem hagyják hidegen a hallgatóságot. A taggyűlés résztvevői élénken figyelték a párttitkár szavait, aki lényegében az ő gondolatuknak. véleményüknek adott kifejezést. Ráadásul szabadon beszélt és érvelt, nem kötötte az előre leírt szöveg, ami esetleg monotonná, unalmassá tette volna beszédét. Egymást keresztező intézkedések Bács-Kiskun megyéből több olyan téglagyárat vettek át, amelyek igen drágán termeltek. Az összevont vállalatra hárul e tarthatatlan helyzet megszüntetése és a vezetés színvonalának megjavítása. Az irányítás jelenleg nem elég világos és egyértelmű, némely intézkedések egymást keresztezik és cáfolják. Előfordult, hogy az egyik telepen bírálták az éppen alkalmazott munkamódszert, mire a dolgozók a következőképpen reagáltak: „Nekünk legújabban azt mondták, hogy így csináljuk, döntsék már él végre, hogyan akarják*. Örökös gond, hogyan teljesítsék a tervet. Jelenleg több mint 3 millió 400 ezer nyerstéglával vannak hátralékban, s ha év végéig még préselhetnének is körülbelül egymillió darabot, még mindig tetemes lemaradás mutatkozik az esztendő befejezésével. Hasonló gondot okoz a téglaégetés is. A vállalat 14 kemencében a hátralevő hat hét alatt több mint 15 millió kisméretű egységet kellene . készíteni, azonban nincs elég szén. Á tervteljesítést minduntalan akadályozza, hogy hol ennek, hol annak a kemencének kell leállnia tüzelőhiány miatt. A munkáspk szidják a vezetőséget miért nem gondoskodik szénről, a vezetőség pedig egész nap telefonál, vitatkozik ebben az ügyben, de az eredmény vajmi kevés. Anyag kell a téli építkezésekhez Világos, hogy a tervlemaradás az építőipart is húzza visszafelé. Szegeden is vannak kiemelt építkezések, ahol télen is dolgozni kell, ez azonban attól függ, hogy kapnak-e elegendő építőanyagot. Bzert a kommunisták példamutatására, lelkesítő agitációjára van szükség ahhoz, hogy megfeszített erővel dolgozzék mindenki. Amit az idei tervből nem teljesítenek, azt 1964-ben kell megtermel ni ök, jóllehet a jövő évi terv többletkén t ez rendkívül nehéz feladat lesz. Közvetlenül érintette a taggyűlés résztvevőit a munkaerőhelyzet ismertetése is. A kommunisták kötelessége, hogy a dolgozókkal jobban megszerettessék a szakmát és a munkahelyeket. Ennek egyik módja a nők könnyebb beosztásba helyezése, valamint az, hogy a törzsgárda nagyobb megbecsülésben részesüljön. Többet kell foglalkozni az emberek problémáival, mert előfordul, hogy a vezetők nem veszik figyelembe a jogos kéréseket sem. Tervtel jesités, vagy annak aláásása? Hogy ez mennyire így van, bizonyította Száraz Pál elvtárs felszólalása is. Elmondotta: a derekegyházi gyárban tett látogatása során tapasztalta, hogy 'az emberekkel egyáltalán nem törődve, csak a tervteljesítést hajszolják tűzön-vízen keresztiül. Pedig ezzel inkább aláássák azt, mintsem eredményt érnének él. Rövid idő alatt tizenketten hagyták ott a telepet és máshol vállaltait kevesebb bérért munkát. Az ok? Egyetlen példa is jól érzékelteti: „Beteg a feleségem, kórházba kellene vinni« — panaszkodott az egyik munkás. „Nem érdekel, ha tudta, hogy beteg, minek jött ide dolgozni?* — hangzott a gyárvezető válasza. Ahol így bánnak a munkásakkal, ott nehezen lehet a törzsgárdát kialakítani és a tervéket teljesíteni. A kommunistáktól többet vár a párt Különös hangsúlyt kapott a kommunisták felelőssége. A beszámoló nem értett egyet Sípos András elvtárssal, a szegedi II. sz. telep vezetőjével, aki igen keveset tett például a pártoktatás megszervezéséért. Bírálták ugyanennék a telepnek a párttitkárát, Kapus László elvtársat is, mert mintegy háromnegyed év óta nem látja el rendesen feladatkörét. Ö azt mondotta felszólalásában, hogy a nehéz munka után jobban vonzza az ágv, mint a pártmunka. Ez elhihető, mert köztudomású, hogy valóban fáradhatatlan élmunkása a tervteljesítésnek. Tőle azonban a napi munkán felül azt is elvárja a párt, hogy hasonló lelkiismeretes munkássá nevelje munkatársait is. Kissé hosszúra nyúlt a taggyűlés, azonban megérte a ráfordított időt. Csakugyan nem volt sok hozzászólás, a vitában résztvevők azonban jól kiegészítették, s alátámasztották a beszámoló állításait. Az eltöltött három óra természetesen akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha a vállalat kommunistái nagyon komolyan veszik az elhangzottakat és annak megfelelően tevékenykednek. F. Nagy István KGSTtanácskozás Budapesten Szerdán reggel a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött a Kölcsöns Gazdasági Segítség Tanácsa rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának ülése. A tanácskozást, amelyen Nyikolaj Fagyejev, a KGST titkára is részt vesz. Apró Antal, a Minisztertanács . elnökhelyettese, Magyarország KGST-beli képviselője nyitotta meg. A tanácskozás során dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisztert a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának elnökévé választották. (MTI) Elutazott a finn parlamenti küldöttség A Kauno Kleemola, a Finn Köztársaság parlamentjének elnöke vezette finn parlamenti küldöttség szerdán délelőtt elutazott hazánkból. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke. Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, az országgyűlés tisztikara, számos országgyűlési képviselő és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsú, áfáson Reino S. Palas. a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Megkoszorúzták a KMP emléktábláját titkára és Gáspár Sándor, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, a budapesti pártbizottság képviseletében Kiss Dtvső és Csikesz Józsefné titkárok helyeztek el koszorút, majd a KISZ Központi Bizottságának, a XIII. kerületi pártbizottságnak és a párttörténeti intézet képviselői helyezték el- a megemlékezés virágait (MTI) A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 45. évfordulója alkalmából, szerdán délelőtt a fővárosban ünnepélyesen megkoszorúzták a KMP első központi párthelyiségén — a Visegrádi utca 15. számú épületen — elhelyezett emléktáblát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Nemes Dezső, a Központi Bizottság ÜZLETEK a népgazdaság rovására A legutóbbi szegedi vásáron sertésből is igen szép volt a felhozataL Sok tsz hozott a piacra eladni választási malacokat és süldőket A többi között a deszki Kossuth, a sándorfalvi Rózsa Ferenc, valamint a balástyai öszeszék Tsz is árulta malacait a piacon. Látva a szép felhozatalt, mégis elgondolkoztunk azon, hogy vajon ezek a tsz-ek nem úgy adják-e el a választási malacokat, süldőket, hogy majd annak idején a sertéshizlalási tervük teljesítéséhez az államtól igényelnek süldőket, éspedig olcsóbb áron, mint amennyiért most a piacon a sajátjukat eladták. A deszki Kossuth Tsz-ben Sébity Vladem állattenyésztő tájékoztatott bennünket arról, hogy milyen malacokat vittek a piacra és miért kényszerültek azokat eladni: „Hatvannégy tízhetes malacot bocsátottunk áruba. Azért is kényszerültünk eladni ezeket, mert kevés a férőhely. Annak idején az állatforgalmi vállalattól 250 süldőt vártunk volna, de ezeket nem kaptuk meg. Ennek ellenére 450 hízót már leadtunk az idei tervünkből. amely 600 darabot ír elő. Ugyanakkor biztosítottuk a jövő évi sertéshizlalási tervünk első felének teljesítését is.* Mint megtudtuk, a deszki Kossuth Tsz 1964 első felére csak 150 hízóra kötött szerződést. Erről a járási tanács felvásárlási csoportja tájékoztatott bennünket. Éppen ezért érthetetlen, hogy a tsz, mégis megszabadult 64 darab tízhetes malacától, amelyből pedig májusra, júniusra hízó lett volna. S ezt szem előtt tartani annál is indokoltabb lett volna. A balástyai öszeszék Tszben Deák László íőagronómus elmondotta, hogy a legulóbbí szegedi állatvásáron mindössze 11 darab „Jelenleg — tájékoztatott bennünket — szűkében állunk a takarmánynak. Sajnos, nagyon gyengén fizetett az idén a kukorica, talán leggyengébben a szegedi járásban. Az átlagtermésünk holdanként 7 mázsa volt. Már korábban sem volt takarmányunk. A terményforgalmi vállalat adott kölcsön 250 mázsát, amit most vissza kellene adni. Most folyik a tárgyalás, hogy a kölcsön vett takarmányt pénzben és ne terményben kelljen visszaadni. S úgy gondoljuk, hogy a jövőben sem kötünk hizlalásra szerződést, éppen a takarmányhiány miatt. Csal? tenyésztéssel akarunk foglalkozni, illetve süldőneveléssel. Jelenleg 30 anyakocánk van, s ehhez még ugyanennyit vásárolunk. Ügy tervezzük, hogy közel száz darab kocaval rendezkedünk be a tenyésztésre. A vásárról visszahozott 13 kilós malacokat is süldőként adjuk át az állatforgalmi vállalatnak.Meg lehet érteni a balástyai öszeszék Tsz helyzetét, azonban elgondolkoztató, hogy kifizetőbb lesz-e számukra a süldőnevelés a sertéshizlalásnál. Ez a tsz még nincs berendezkezde arra, hogy a süldőknek fehérjedús takarmányt tudjon biztosítani. A hizlaláshoz viszont az állam árpát és kukoricát ad. Ha viszont fehérjedús takarmányhoz akar jutni a tsz, azért ugyancsak szemes takarmányt kell cserébe adnia. A sándorfalvi Rózsa Ferenc Tsz az elmúlt vásáron 35 malacot adott el, ugyanakkor 250 süldőt kért az államtól. S ez igen felemás megoldás. A tsz drágán adja el a malacokat és olcsó áron akar az állam révén süldőhöz jutni. De ha már mindenképpen meg akarnak szabadulni az így gondolkozó tsz-ek a malacoktól ós .süldőktől, akkor miért nem azoknak a tszeknek ajánlják fel megvételre. amelyeknek süldőre van szükségük, hogy minél több hízott sertést tudjanak adni a népgazdaságnak? ' Ezen érdemes lenne elgondolkozni Sándorfalván is. fc. F. Ceatítatö* mi tmember i). DiL-MAG TAR0RSZA6 3