Délmagyarország, 1963. október (53. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

Hosszabbak a szoknyák, sötétebb a divatszín ' A világon mindenütt ősz­gzel kerül sor a nagy divat­bemutatókra. A hagyomá­nyos szokások, tapasztalatok plapján ezért a Ruházati Minta Tervező Vállalat, a Dél-Magyarországi Textil­nagykereskedelmi Vállalat, valamint a Szegedi Ruházati Bolt nagy sikerű bemutatót rendezett a Hungária Étte­remben. A bemutatott modellek nagy része szerepelt a man­chesteri Magyar Hetek kere­tében megrendezett bemuta­tón. A zárkózott angolok is kirobbanó tapssal jutalmaz­ták a szép modelleket, s nem volt kisebb a taps a Hungá­riában sem. A Ruhaipari Minta Terve­ző Vállalat bemutatta a lip­csei Nemzetközi Divatkiállí­táson legjobban tetszett ru­hákat is, valamint az öltöz­ködési tanács által megsza­bott divatelvek figyelembe­vételévél készült kollekciót. A tervezésnél figyelemé­be vették a magyar közönség Háromrészes kosztüm, szürkés csomós anyagból, azonos szinü paszpóllal igényeit és a -leszűrt- euró­pai divatot is. Nincsenek most szeszélyes újdonságok; egyszerű vonalak, a szép szí­nezés és a díszítés variálása az új, őszi-téli divat jellem­zője. Hosszabbak lettek a szok­nyák, s ha lehet, az idén még nagyobb divat a kiskosztüm. Ugyanezt lehet elmondani a ruha- és a kiskabát-viseletről. A nők szeretik ezeket a ru­hadarabokat, mert célsze­rűek, kisebb-nagyobb változ­tatásokkal, blúzokkal, puló­verekkel, gyönggyel, sállal sokféleképpen viselhetők. A bemutatón sok szép, derék­ban el nem vágott ingruhát láthattunk, különböző gyap­jú, jersey, műszál és selyem anyagokból. A divat másik újdonsága, hogy igen sok szö­vetruha hosszú ujjal készül. A kosztümök közül két tí­pus a divat, az egyik az úgy- CJ nevezett őszi kosztümzsáner, csípőig ,vagy csípő alatt érő ka háttal készül, vastag, laza szövésű anyagból, klasszikus vonallal. A másik típus szok­nya hosszáig érő kabáttal ké­szül és hűvös időben igen al­kalmas. A kabátok egyenes vona­lúak, derékban övvel, vagy hátul dragonnal készülnek. Gyakori a kétsoros gombolás. Divat a redingott szabású ka­bát is, amely karcsú nőknek különösen előnyös, míg a tel­tebb alakú aknak egyenes, vagy váltói lefelé bővülő, kö­peny forma ajánlott. A gallé­rok nyújtottak és gyakran magasan záródnak. Nagyon divatos a szőrme, gallérnak, kucsmának, sálnak feldol­gozva. Az őszi divatban a ruhada­rabok szép szín-összeállítás­ban érnek el újszerű hatáso­kat. A kabátok, a ruhák sö­tétebb színárnyalatból ké­szülnek, a hozzávaló kellé­keknél viszont pasztellszíne­ket alkalmaznak. Most ősszel nagy divat a kabáthoz, kosztümhöz, ruhá­hoz a kalap, ami sok eset­ben a kabát vagy kosztüm anyagából készül, s igen szép kiegészítője az öltözéknek. „Egyéni" gondok — közös felelősség vonalú szürke télikabát, feke­te szőrmegallérral Orgonaszínű kisegtélyl csipke­ruha pclerinnel Versbarátok Köre A Magvető Könyvkiadó ér­dekes új kezdeményezésként életre hívta a Vers barátok Körét. A mozgalom legfőbb célja, hogy a mai magyar költészetet ismertesse az ol­vasóközönséggel, növelje a versek barátainak, szerelme­seinek számát. A Versbarátok Körének tagjai vállalják, hogy évente százhúsz forint értékű ver­seskötetet vásárolnak, felé­ben mai költők műveit. Ha kötelezettségüket teljesítik, különböző kedvezményekben részesülnek. Például a mai magyar költők műveit kí­vánságukra dedikációval el­látva kapják kézhez, év vé­gén pedig egy verseskötetet kapnak ajándékba. A megsza­bott százhúsz forint feletti vásárlás esetén a költők mű­veit tizenöt százalék ked­vezménnyel kaphatják meg. Mindezeken felül: irodalmi esteket is rendeznek számuk­ra. A Magvető Könyvkiadó mozgalma, amely alig fél­éves múltra tekint vissza, ed­dig elsősorban Budapesten ért el sikereket. Nálunk Szegeden talán ép­pen az irodalmi esteit hiá­nyoznak, melyek a fővárosi­akat a körbe vonzották. A város nagy könyvesboltjaiban eddig alig húszan jelentkez­tek a Versbarátok Körének tagjaiul. A könyvesboltok ve. zetői egy kicsit magukra ha­gyatva végezték a szervezést. Tevékenységük — mondjuk meg őszintén — kimerült né­hány száz jelentkezési lap, az ismertetők szétküldésében. Megemlítették ezt a dolgot talán rendszeres vásárlóiknak is, de városi szintű szervezés nem folyt eddig ebben az ügyben. A Versbarátok Köre Szegeden csupán csak egy­egy könyvesbolthoz kapcsoló­dó, öt-hét-nyolc főből álló köröcskét jelent A tagok kö­zött alig akad egy-kettő, aki már százhúsz forint értékű verseskötetet megvásárolt s még egyszer sem rendeztek "•versbarát- irodalmi estet városunkban, holott — a pes­ti példa is bizonyítja — ez nagy vonzóerőt jelentene, s a mozgalom kiszélesedését, eredményezhetné. A könyvesboltok vezetői kissé bürokratikusnak tart­ják a mozgalommal kapcsola­tos ügyintézést Valóban jó lenne, ha ezt egyszerűbbé tennék. De nem ártana az sem, ha a tanács művelődés­ügyi osztálya összefogná a körök működését. Valame­lyik művelődési otthonban, a KISZ ifjúsági házban vagy más helyen biztosítani keile­Jó kezdeményezés, kevés figyelem ne, hogy havonta talán egy­szer, irodalmi estre hívják össze a Versbarátok Körének tagjait. Talán a színház KISZ-szervezetének művé­szei, a Fiatalok Irodalmi Színpadának tagjai is vállal­nák néha, hogy tolmácsolják a költők verseit ezeken a rendezvényeken. Dénes János Nem helyi, népgazdasági problémáról van szó! A MÁV feladata, hogy a fel­kínált árumennyiséget idő­ben továbbítsa. Országos probléma a meglevő kocsik minél jobb kihasználása, a kocsiíordulási. tartózkodási idő csökkentése, a vasárnapi ki. és berakodás megszerve­zése. Ezeket a feladatokat azután mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően igyekeznek végreha^ni. Ezekhez az általános fel­adatokhoz járulnak még az egyes pályaudvarok sajátos problémái. S így van ez a Tisza-pályaudvaron is, Sze­ged szállítási központjában. A 100 éves állomáson na­gyobb mérvű korszerűsítés hosszú évtizedek óta nem volt. Ha változtattak is va­lamit, az csak toldás-foldás volt. Ez egyik oka annak, hogy általában a megsza­bott rakodási idő másfélsze­resét töltik a vágányokon a kocsik. Korszerűsíteni, gépe­síteni kellene! Jó volna, ha nem késne már sokáig a TÜZÉP áttelepítése Rókus­állomásra, mert a vágányok nem alkalmasak a TÜZÉP­szállítmányoknál nélkülözhe­tetlen gépesítésre. Szűk a hely, kevés a raktár és nagy a balesetveszély. * Probléma, hogy a hosszú tengelytávú, főként külföldi szállítmányokkal érkező ko­csikat nem tudják a várc«i vasút iparvágányaira állíta­ni, még ott sem, ahol van ilyen, így azután ezeket a szállítmányokat is itt a pá­lyaudvaron kell kirakni. Pedig az AKÖV szállítási kapacitása a jelenlegi köve­telményekhez mérten kevés. Sokkal több rakodómunkás­ra volna szükség, mint a je­lenlegi létszám. Egyezmé­nyes alapon segítenek a MÁV emberei is. Legtöbb esetben azonban őket is le­köti saját munkájuk, a kü­lönböző üzemi okból történő átrakások, a túlsúlyátrakás, az önkezelésű küldemények elhelyezése. * A feladatokat nehezíti, hogy főként darabáruval dolgoznak. Sok a különleges előkészületeket igénylő szál­lítmány, például textil, vagy üvegáru, kenderbálák stb. A berakodással közel sincs annyi probléma, mint a ki­rakással. Nagy könnyebbsé­get jelent, hogy egyensúly­ban van az érkező és a to­vábbmenő fedett kocsik szá­ma. Így jóval könnyebb a szervezés is. A vállalatok a berakodási időt általában betartják, sőt, sok esetben a megszabott határidő előtt elkészülnek vele. A vállalatok általában a központi elfuvarozóhoz. az AKÖV-hőz tartoznak. Most ebben a dologidőben szíve­sen veszik azonban az üze­mek segítségét. Az érkezési Körkép a Tisza, pályaudvarról géftedileni, de fagyon? Sgyetményee aiafion ad UioModóo undSen ftötfa munkával határidő eléggé bizonytalan. Többször előfordul tortódás, az alkalmi munkásokra meg nem lehet minden fenntar­tás nélkül számítani. Sok fennakadást okoz, hogy egyes vállalatok elzár­kóznak a szombat délutáni, vasárnapi szállítás fogadásá­tól. A fedett rak terüli* hiá­nyán úgy próbálnák rfgíte­ni, hogy amelyik árut lehet, azi a vagonok mellé, a föld­re rakják ki. A körülményekhez képest jó és eredményes megoldást csak egyféleképpen lehet el­érni. Ügy, ha közös megér­téssel összefog a MÁV. az AKÖV, a szállítófelek — és* felesleges huzavonák és fe­lelősség-áthárítgatások he­lyett alapos munkához lát­nak. . M. É Falusi és városi gyerekek a gimnáziumban Tények — vélemények — javaslatok Képzeljünk el egy gimná­ziumi órát, ahol a tanár az osztály zömének kiad egy ti­zenöt-húsz perces feladatot, ő maga pedig ez idő alatt hat-hét gyermekkel foglal­kozik külön. A különfoglal­kozás tárgya nyelvtan, he­lyesírás, általános iskolai anyag, ismétlés. Hol van ilyen? A szegedi Ságvári Endre gyakorló gimnázium­ban, az egyetem Neveléstu­dományi Intézetének javas­latára. Mi tette ezt szüksé­gessé? Statisztikai adatok Nézzünk pár törzskönyvi adatot Az iskola 553 tanuló­ja közül 142 vidéki. Meg­oszlásuk: 63 bejáró, 22 ma­gánháznál lakik, 57 a MÁV fiúnevelőben — az iskolá­nak ugyanis nincs diákott­hona. A további adatok: ál­talános iskolában magyarból jelesen végzett 73, oroszból 81. Ezek közül első gimná­ziumban magyarból 35, oroszból 54 maradt jeles. Majdnem ilyen arányú a különbség a jó érdemjegyek között is — a közepesek és elégségesek javára. S most térjünk vissza az adatokhoz. A részletezésnél kitűnik, hogy azokban az osztályokban a legnagyobb az általános iskolai és gim­náziumi érdemjegyek között a különbség, ahol sok vidéki van. Félreértések elkerülé­se végett még azt is jegyez­Leifer Jakab százéves Sajátságos centenári­uma van ma, október 13-án a magyar újság­írásnak, pontosabban az újságírói melléfogásnak, amely száz évvel ezelőtt életre hívta az azóta le­gendássá vált Leiter Ja­kabot. E sajtóhíresség sohasem volt élő sze­mély, csupán egy fi­gyelmetlen fordításnak köszönheti létét, s óriási karrierjét. -Szülőatyja­Ágai Adolf, a múlt szá­zad ismert szerkesztője, aki egy francia léghajós utazás tudósítását ma­gyarra fordítva (inkább ferdítve) Leiter Jakab­nak nevezte el Jákob létráját. ... Fel, fel, oly ma­gasra akarunk szállni, mint Leiter Jakab — ol­vashatjuk a híressé vált fordítást a Magyar Saj­tó című lap 1863. októ­ber 13-i számának tárca­rovatában. Pedig a lég­hajó derék utasai az ere­deti szöveg szerint olyan magasra akartak emel­kedni, mint -Jakobs Lei­ter-, vagyis olyan csú­csokra akartak feljutni, mint Jákob égig érő lét­rája. Azóta a leikonok egy­szerűen leiter jakabnak nevezik az újságírói bal­fogás nagy szülöttét, s a név egybeolvadt az érte­lemzavaró sajtóhibák fogalmával. zük meg: nem egyes iskolák­ról van szó, s van olyan sze­gedi iskola, ahonnan gyön­gébb tanulók kerülnek ki, mint például egy dorozs­mai iskolától. Mégis általá­ban a falusi gyerekeknél nagyobb a különbség. De most már érdekesebb lesz néhány véleményt is meg­hallgatnunk. Mit mondanak a pedagógusok ? Major Jenóné: — A vidék­ről jöttek magatartásban jobbak. A probléma nem a képességben van, hanem a nem egyenlő alapokban. Kü­lönösen azoknál, akik osz­tatlan iskolából jöttek, aki­ket nem szakos tanárok ta­nítottak. Kétévi munka kell felzárkózásukhoz. Nagyon sok nehézséggel küzdenek, sok időt vesz igénybe a be­járás, otthon is segítenek a munkában —, míg egy sze­gedi tanuló moziba megy, s legfeljebb törölgetni se­gít. Gábor Mária: — A vidékiek oroszból alapvető dolgokkal nem voltak tisztában, töb­ben a főnévragozást sem is­merték, egyes betűket ösz­szekevertek, általános isko­lai ötös eredményük körül­belül kettes tudást fedett. Pedig egyformán osztottuk szét a jeleseket, jókat és kö­zepeseket az első osztályok­ba. A zömmel vidéki osz­tályban lett mégis a leg­rosszabb eredmény az is­kolában. Gyurkovics Árpád: — Az l/C-ben 7—8 olyan diákot is kaptam, akik egyáltalán nem vagy csak egy-két évig ta­nultak oroszt. Naponta kAt órát korrepetálunk ezekkel délután. Első félévben el kell végeznünk az általános iskolai anyagot, hogy aztán a gimnáziumi anyagra térve osztályozhassuk is őket. Az általános probléma a vidé­kieknél a nyelvtannal van. Nemcsak az orosz, a fran­cia nyelv oktatása is nehéz, ugyanis nincs elég alap, amihez kapcsolni lehetne, vagyis a magyar nyelvtan­nál lehetnek már problé­mák.. A fordítás is nehe­zebb, ha nincs gvakorlatuk a magyar mondatelemzés­ben. Kordé Imre: — Valóban sok a nyelvtani és helyes­írási probléma ezeknél a gyerekeknél. Egyes szavak ismeretlenek számukra. Há­rom osztály nyári olvasmá­nyairól és az általuk megte­kintett filmekről készített statisztika mutatja, hogy fe­leannyit olvasnak, mint a városiak. Nem is beszélve az olvasmányok -minőségé­ről*. Olvasmányaikban túl­teng a kaland, a gyermek­olvasmány, a romantika, a XIX. század. Ez mutatkozik szókincsükben, kifejezőkész­ségükben, érdeklődésükben. Az ok: a vidéki iskolák adottságai rosszabbak, más­részt* a környezetből — melynek én nagy jelentősé­get tulajdonítok — keve­sebb -ragad rájuk*. Mit lehet tenni ? Végül összefoglalásul Ju­hász Antal igazgatóval be­szélgetünk. Íme néhány fontos pont a véleményé­ből: — Több gátlástól kell fel­oldanunk a vidékieket, ez idővel és fáradsággal jár. Ezt célozza a tudásbeli hiá­nyosságok pótlásával együtt az a próbálkozás, hogy az órák elején 15—20 percig külön foglalkozunk az el­maradottakkal, hogy délutá­nonként rendszeresen korre­petálunk, és hogy o vidé­kiek zömét tanulószobába vettük fel. A gyerek attól nem tanul jobban, ha ismé­telgetjük neki, hogy -erre szükséged lesz az életben* — rá kell szoktatni a rend­szeres munkavégzésre az­által, hogy dolgoztatjuk, sze­repeltetjük. A megoldás nem lehet kivételezés, csak fokozott törődés: az is­kola eredménye nem a százalékokban tükröződik, hanem az érdemjegyeknek megfelelő tudásban. Erre kell tehát törekedni, szigorúan minden iskolánál, az általános iskoláknál ls. Hiszen mindaz, amit a gim­názium tehet, csak részben segít megoldani, hogy a fa­lusi — illetőleg hátrányo­sabb adottságokkal rendel­kező iskolákból kikerült — és a városi gyerekek között megszüntessük a különbsé­get. A megoldás másik ré­sze az általános iskolák ke­zében van: fejleszteni kell az adottságokat, ezáltal töb­bet adni, azután többet kö­vetelni, és végül reálisabban osztályozni. Íme néhány példa és javaslat egy isko­la tapasztalataiból. Ha hasz­nosítják őket, bizonyára máshol is eredményhez ve­zetnek. N. F. Vasarnap, 1963. oktober 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 9!

Next

/
Thumbnails
Contents