Délmagyarország, 1963. október (53. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

Megkezdte munkáját a továbbképző tanács Áz iskolareform maradéktalan végrehajtása komoly feladat elé állítja társadalmunkat, s elsősorban a nevelőket. A szegedi városi tanács művelődésügyi osztálya a pedagógusok munkájának megkönnyítése érdekében széles körű továbbképző tanácsadó testületet szervezett. A továbbképző tanácsban a párt- és a tömegsaerveaetek, a Hazafias Népfront képviselői, gyakorló pedagógusok, a művelődésügyi osztály előadói, a felsőfokú tanintézetek tanárai és a szülői munkaközösségek vezetői vesznek részt. A továbbképző tanács legutóbbi ülésén a feladatokról targyalt. Elhatározták, hogy a pedagógusok továbbképzését tervszerűen irányítják. Ennek . érdekében külön munkabizottságokat alakítottak. Ideológiai, valamint pedagógiai szakmai és módszertani munkabiaotUág alakult. Az ideológiai munkabizottság tagjai rendszeresen ellenőrzik a pedagógusok ideológiai továbbképzését, s vizsgák előtt konzultációt szervernek, A pedagógiai éa szak-módszertani munkabizottságban a József Attila Tudományegyetem és a Tanárképző Főiskola tanárai tevékenykednék. Fejlődött vagy visszaesett a vasöntöde termelése ? Április elsejével elvesztette gazdasági önállóságát a Szegedi Vasöntöde. A nehézipar átszervezése ezt a vállalatot sem kerülte ki. Megváltozott a neve, de ezzel a "ormális névváltozással sok indennek együtt kellett . .nia. A várakozás nagy vplt az üzemben. Az elmúlt hónapok eseményei azt bizonyították, hogy nem hiába. Senki sem bánja az öntödében, a változást. Persze egyik hónapról a másikra nem lehet kifordítani sarkaiból a világot. De mert túlzott követelményeket nem állított fel senki, a kezdeti eredmények biztatóak. Nincs gond a megrendeléssel Gyakran okozott gondott a szegedi öntödének azelőtt a különböző anyagok, a nyersvas, az öntvényhomok be szerzése. S ha sikerült is biztosítani valamennyit, akkor neki kellett látni a megrendelők összeszedésének. Mert hiába volt tervszám. hogy ennyi meg ennyi tonna, s értékű öntvényt keU előállítani, ha nem akadt, aki megrendelje. Tavaly még csak hosszú utánjárással tudták a folyamatos munkát biztosítani. Mióta ők ls az ország ama tizenhat vasöntödéje között vannak, melyek Öntödei Vállalat néven egyesültek, anynyi anyagot, s annyi megrendelést ad részükre a központ, hogy — ha csupán e kettőn múlna — a termelés zavartalan lehetne. Sokat segít az is, hogy mindinkább feladatul kapják a környékbeli üzemek öntvényellátását. Máris kizárólag csak ők dolgoznak a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárnak, a Villamosberendezések Gyára bajai gyáregye égének, az óragyár szentesi telepének, január 1-től kezdve pedig a békéscsabai forgácsológépgyár számára is Szegeden készülnek a szürkevas-öntvények. A héjformázás fejlődése Az új angol gyártmányú héjmag-formázó gépet még mindig nem tudják teljes mértékbén kihasználni. Szinte azt mondhatnánk, hogy túlságosan jó, a hagyományos magkészítési eljáráshoz képest tizenkétszeres termelékenységgel dolgozik. Csupán öt-hat órában foglalkoztatják naponta, s majd csak akkor tudják két műszakos termelésre átállítani, ha a vállalat központjához érkező héjmagformázásra alkalmas gyártmányokból annyit irányítanak Ide, amennyivel kttölthetik kapacitását. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK V Újítók a postán Á postának sokkal kisebb az újítási területe, mint a termelő üzemeknek, mégis ebben az évben már 166 javaslatot nyújtottak be a szegedi igazgatóság dolgozói. Az újítások közül 28-at helyi vonatkozásban az igazgatóság, lű-et pedig a vezérigazgatóság, mint országos jelentőségűt fogadott el. A bevezetett újítások az idén több mint 40 ezer forint megtakarítást eredményeztek és az év végéig még további mintegy 50—60 ezer forint megtakarítás várható. Ezek között szerepel több balesetvédelmi és a munka minőségét javító javaslat megvalósítása, amelyeknek gazdasági eredménye közvetlenül nem mutatható ki. Az újítások egy részének visszautasítása azért történt, mert a gépesítésre irányuló javaslatok zömét nem lehet megfelelően kihasználni, vagy még nem biztosított a kísérletezés lehetősége. A szakszervezeti újítási és ésszerűsítési bizottsághoz bizalommal fordulnak az újítók, s közreműködésük eredményeként két esetben a szakvezetés az újítás újbóli felülvizsgálása alapján elutasító döntését megváltoztatta. A 2-es osztály vezetője és az újítási előadó félévenként felkeresi a nagyobb hivatalokat, ahol újítási ankétot tartanak és segítségükre vannak a javaslattevő dolgozóknak. Angyal Rezső Röszkei vasutasok a „szocialista üzemrész" címért • ffU A jugoszláv határállomások közül a legkisebb a röszkei. Átmenő ós belföldi forgalma átlagosan közepes. A cukorrépaszállftés idején azonban Itt is megnövekednek a feladatok: tehát van munka Röszkén. Ez a kis állomás alig tucatnyi dolgozója augusztus 10-től a "szocialista üzemrész* elnevezésért küzd. Felajánlásaikban a politikai nevelés és önképzés, a kulturális fejlődés éppúgy megtalálható, mint a közösségi szellem még jobb kialakítása. Családként élnek. itt a vasutasok, jól összekovácsolt kis egység ez, amelynek komoly célkitűzései más állomás dolgozóira is ösztönző erővel hatnak. Az ŐSzi forgalom lebonyolítása után már alkalom nyílik a röszkei állomás munkájának számszerű értékelésére is. Dr. Bánkfalvy Gyula Egyelőre még túl sokféle gyártmány készül héjformázással, s ezért — szakmai nyelven szólva — rövidek a szériák. A jelenlegi kapacitás és termelő berendezés jobb kihasználása akkor lenne gazdaságos, ha a sok kissorozatú gyármányt kevesebb, nagyobb számúval tudnák felcserélni. A héjformázás csak akkor igazán kifizetődő, ha a termelékenység növekedésével kiegyenlítődik az anyagköltség növekedése. Jövőre már minden bizonynyal, ebben is változás következik be, hiszen az ipar átszervezésének éppen az egyik célja az volt. hogy egyegy üzem specializálja magát egyes gyártmányok készítésére, s így azokat a lehető leggazdaságosabban állíthassa elő. Kevés a munkáskéz Ha az anyagellátáson és a megrendelések számán múlna, akkor a termelés zavartalan lehetne. S hogy most mégsem az, annak legfőbb oka jelenleg a munkaerőhiány. Különösen segédmunkás kellene, mert hiába a létszámkeret, ha nincs betöltve. Néhány szakmunkásra is szükség volna még. A munkaerőhiány mostanában nem újság Szegeden. Jónéhány más iparág ls szenved ebben a betegségben. Ezen tehát az öntödében sem segíthetnek egyelőre másként, csak azzal, hogyha lehet, még jobban szervezik a termelést, s Ily módon igyekeznek pótolni a hiányzó munkáekezeket Más dolog, de Ide tartozik lényegében az ls, hogy a balesetek miatt szeptember végéig 128 nap esett ki a termelésből. Sok a beteg, meg az igazolatlanul hiányzó is. ök 902 nap munkakiesést okoztak. De kár kertelni tovább, tény és való: az öntöde nem teljesíti termelést tervét. Annyira elmaradtak vele, hogy év végére se igen jönnek már egyenesbe. Egyik hónapról a másikra nem változhatott meg gyökeresen a helyzet a vasöntödében azzal, hogy az Öntödei Vállalat kötelékében dolgoznak. A javulás mértéke azonban nagyobb, miht az átmeneti visszaesés. Ez az eddigi tapasztalat, s a Jövő évnek meg kell hoznia a kibontakozást. Varga Edit A megélhetésünkről 'risztéit Olvasóm, nemrégiben valóban négyszemközt tette fel nekem valaki a kérdést, mondja meg őszintén, mi a véleményem, tudjuk-e tartani jelenlegi életszínvonalunkat. Marad-e így. jobb lesz-e vagy éppen rosszabbodás várható? Erre, a bizonyára inasok által is így, vagy úgy megfogalmazott kérdésre, most mindenki világos választ kaphatott Fock Jepő elvtársnak az országgyűlésen elhangzott előadói beszédéből. Mint, megállapította, népgazdaságunk eredményesen fejlődik, az életkörülmények javulnak. A bérből és fizetésből élők egy főre jutó reáljövedelme tavaly — 1960-hoz viszonyítva — 3 százalékkal nőtt, idén több mint 5 százalékos növekedés várható. Imponáló nyíltsággal mondta el azonban azt is a Minisztertanács elnökhelyettese, hogy a kormány eredetileg a reáljövedelmek gyorsabb emelkedésével számolt. A jövedelmeket viszont esak olyan mértékben lehet emelni, ahogyan ezt a rendelkezésre állá fogyasztási cikkek mennyisége és összetétele lehetővé teszi. S itt álljunk meg egy pillanatra ... A kérdésre, amit ismerősöm feltett, alapvetően itt rejlik ugyanis a felelet. A rendelkezésre álló fogyasztási Cikkek nyilvánvalóan nem maguktól állnak rendelkezésre, azokat elő kell állítani, létre kell hozni, meg kell teremteni. Nincs abban semmi szégyen, hogy akár az ország, világ színe előtt beszéljünk róla, miből is élünk. Lehet, hogy némelyeknek kicsit köznapian, szárazon, unalmasan is hangzik, de mégis egyedül a munkából élhetünk meg, csakis ez javíthatja az egész nép, s ezen belül az egyes ember életkörülményeit. Négyszemközt erre talán legyintenek iá itt-ott, A legyintgetők sem tudnak azonban feleletet adni arra, hogy tulajdonképpen mitől várják a jólétet. Mert lakást akarnak, ruhát, bútort, élelmet is, de arra nem gondolnak az ilyenek, hogy mindez hogyan jön létre. Áz elosztásra kerülő javak bizony mindenütt csakis munkából, termelőmunkából adótjnak. A kétszer kettő négy igazsága ez nemcsak nálunk, hanem a kapitalista társadalomban i?. Csakhogy ott a tömegek által termelt javakból az a vékony réteg is részesül, méghozzá aránytalanul nagymértékben, amely édeskeveset tesz munkájával előállításukért. Nálunk viszont a szocialista társadalom megdönthetetlen alaptörvénye, hegy senki nem élhet mások, munkájából. Ugye, tisztelt Olvasóm, négyszemközt megmondhatja, hogy az Ön környezetében is ismer olyanokat, akik hangosan szeretnek követelőzni, de a napi munkában messze hátul kullognak. Az Ilyen embereket még nem mindenütt nézik olyan szemmel, mint aki tulajdonképpen az ön zsebéből, az én zsebemből, mindannyiunk zsebéből emelik el a jövedelmet, mert a maguk munkája helyett a mienkből szeretnének megélni. Népünk megélhetéséhez valamennyiünknek közösen kell hozzájárulnunk, nekünk magunknak kell növelni azt az alapot, amelyből osztani lehet e tízmilliós nagy család minden tagjának. S ennek megvannak a maga konkrét tennivalói. Hogy egyebet ne említsek, csak az olyan prózaién hangzó, de soha nem eleget hangoztatott kérdéseket, mint a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése, a termékek minőségének javítása. Mi nyersanyagban szegény ország vagyunk, ezért oly különösen fontos számunkra a külkereskedelmi forgalom, az exporttervek teljesítése, a korszerű, versenyképes, keresett exportcikkek előállítása, atnely mind-mind összefügg az életszínvonal emelésével. Igaz, hogy messzemenő segítséget kapunk a KGST-n belül, de ott is vannak kötelességeink, amelyeket megint csak legjobban felfogott, saját érdekünkben kell teljesíteni. Száz szónak is egy a vége, az e sorok elején feltett kérdésre egy mondatot szeretnék idézni a minisztertanácsi beszámolóból. »További fejlődésünk kulcsa: javítani a muiikát niinden szinten.« Ha őszinték vagyunk egymáshoz, akkor ne csak négyszemközt legyen bátorságunk kitnohdarli, de mondjuk meg bárkinek, akit a jövőnk érdekel, hogy tőlünk, munkánktól függ, mi lesz, hogyan élünk ebben az országban. UttM 'kdtán el.) Ez a küzdelmes sors a ml osztályrészünk, önként és nagy becsvággyal vállaltuk. Az utánunk következők talán mar nehezen értenék meg ezt az életet, hiszen dk már készen találnak mindent ebben a hazában.4 A

...... és szakmai ismeretek és az általános műpoiltixai vQitaég gyarapítása minden magyar állampolgárnak alkotmányban biztosított joga, s e joggal élnek tízezrek, mert szakmájuk életéből és a modern kor szerteágazó világéból nagyobb darabot akarnak megismerni. Az évekkel ezelőtt kialakult közszellem egészséges, mert a megalapozottabb szakmai tudású, szélesebb körű általános műveltségű ember egyre több területen és helyen érvényesítheti tanulmányait a munkájában, és ezt anyagilag is elismerik. Minket is hajt ez a tudásvágy, évről évre jobban szeretnénk dolgozni, hasznosabban betölteni a közpályán ránk szabott éveket. De közöttünk a diploma mellett más érték*nérök is jelentkeznek, s nem az állami iskolai végzettség az egyedüli alkalmassági mérce a ml munkánkban. Mert az általános és a szakműveltség, s a politikai felkészültség egyes munkaterületeken más és más hangsúlyt kap. A diploma csak egy — igen fontos, de nem döntő — tényező a mi köreinkben. Legalább ilyen fontos e társadalmi rendszerhez való tudatos értelmi és érzelmi ragaszkodás és a párt mai politikájának elfogadása, megértése. Más szóval: a marxista műveltség. Semmivel sem jelentéktelenebb tényező a rátermettség, a személyi képesség. Mert hiába var. az embernek diplomája, ha nem rendelkezik olyan egyéni képességekkel, amely vezető munkakörök betöltésénél elengedhetetlen. Ismerek vezető beosztásban dolgozó diplomás embereket, akik nagyszerűen dolgoznak, ós olyanokat is, akik diplomával együtt gyenge képességük miatt kínlódnak, és örülnének, ha megszabadulhatnának vezető munkakörüktől. Személyes barátaink között sok igazgató, tanácselnök, párttitkár, közéleti személyiség dolgozik kitűnően — diploma nélkül. Ök ls tanulnak, és biztosan magfelelő szakmai végzettséget szereznek, de tudják jól, hogy nemcsak ezen fordul meg végzett munkájuk értéke. , , . » ». szinte felbecsülhéA tarsadalom szervezéseben ieű/Kl előny a tobb évtizedes tapasztalat. Ezt semmiféle diploma nem pótolhatja: csak a munkában eltöltött évek hozhatták meg; az »első egyetem.* Az 1945-ben induló gárdának éppen ez a legnagyobb értéke ós előnye. Olyan sok tapasztalatot és életbölcsességet, tárgyismeretet gyűjtöttünk össze, hogy lexikális tudásunk gyengeségét képesek vagyunk ellensúlyozni élettapasztalatunkkal. Persze az élettapasztalat nem helyettesítheti a szakismereteket, ellenkezőleg: a szakismeretek kiegészítik az élettápasztalalol. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül vezető munkaköröknél a személyek jellembeli tulajdonságait sem. Jó és rossz tulajdonságainkat értékmérő serpenyőbe veti az élet, és ítéletet is mond felettünk, mely lehet kedvező és kedvezőtlen ls. De őszinteségünk, józanságunk és emberszeretétünk, elvhúségünk, határozottságunk és mértéktartásunk olyan fontos vonások, amelyeket nem pótolhat egyedül a diplomás szakértelem. Hiába rendelkezünk diplomával, ha túlteng bennünk a sunyiség, képmutatás, gyávaság vagy gőg, nem tudjuk jól szolgálni azt a munkakört, amelyre vállalkoztunk. S még ez sem. minden. Ma már általában vezetni nem lehet. Ezt mindannyian tudjuk és talán túlságosan is hangsúlyozzuk. De indokolatlanul véka alá rejtjük, hogy a társadalom életének a — politikai, gazdasági, kulturális és tudományos élet — szervezése is -szakma*. S nem is akármilyen szakma: rendkívül komoly marxista műveltséget, politikai ismeretet, az irányított ágazatok szakkérdéseinek összefüggő megértését kívánja. Nem a szakmai kérdések aprólékos ismeretét, hanem a szakágazatban jelentkező miérteknek és hogyanoknak a megértését és helyes eldöntését igényli ez a "munkakör* a társadalom életének szervezőitől. Például, miért vált égetően szükségessé a gabonaprobléma megoldása 1964-re? S hogyan "nyúljunk* ehhez Csongrád megyében? Miért került sor egyik-másik iparágban nagyobb arányú koncentrációra? Mi a teendő a mi megyénkben, városainkban? Vagy miért csak most — az utóbbi másfél, két évben — került sor a szocialista nemzeti egység gyakorlati kimunkálására? Milyen formában, móden segítsük ennek az új nemzeti egységnek a megvalósulásét a munkásság, parasztság és az értelmiség köréhen? Ezekre a kérdésekre — s természetes a megoldás módjára ** adnak féleletet, választ azok, akik a társadalom életének szervezésével foglalkoznak különböző vezető munkakörökben. A

Mlmlilali'ieíit és az elmélyült társadalomtudosoitoiaaiusag mányi, közgazdasági ismeretek itt nem nélkülözhetők. S ezt kiegészíteni egy speciális szakdiplomával a "második egyetemen*, rendkívül fontos és hasznos. Mégis tapasztalható, hogy ilyen típusú embereket — egyik vagy másik munkakörbe történő áthelyezésnél — itt-ott fanyalogva fogadnak. S a kérdést úgy teszik fel, hogy van-e szakdiplomája? S ha nincs, akkor a legnagyobb gondok keletkeznek. Ilyen helyeken nem kíváncsiak a rátermettségre, az évtizedfeken keresztül összegyűjtött tapasztalatokra, a személyi képtességekle, sőt helyenként elfeledkeznek a marxista műveltség iránti érdeklődésről is. Ez a szemlélet nem lehet a munkásosztályé — mert nem következik a párt Politikájából —- Sokkal inkább a szaktudás előtérbe állításából eredó félremágyárázás tünete ez. Közülünk való, velünk együtt induló, igen jó képességű elvtársak néha-néha panaszkodnak, hogy a szakHiplötna misztifikálása helyenként a tényleges tudás rovására megy. (Persze, ilyesmi csak ott és azoknál történhet, ahol és akik félreértik a vezető munkakörök betöltésénél alkalmazandó kiválasztás gyakorlatát, s többre becsülnek egymagában égy szakdiplomát, mint a tényleges értelmet és tudást. (Az alkalmasság megítélésében — ellenkező előjellel — ugyanolyan káros szubjektivitás ez, mint annak idején a pártiskolai végzettség misztifikálása volt.) Az ilyen félreértésnek kiríVó példája, hogv 20—39 éves művezetői gyakorlattal rendelkező erHebereket, akiket a nyugdíj korhatártól egy évtized sem választ el, szakközépiskolába vagy technikumba küldenek azzal a jelszóval, hogy első a szakértelem. Miért menjen egv 30 éves gyakorlattal rendelkező művezető technikumba, esetleg már nem tud tanulni megfelelően, de munkakörében egyébként kiváló teljesítményt nyújt. A félreértések másik véglete, amikor fiatal, kezdő embereket úgy alkalmaznak vezető munkakörökbe, hogy nincs érettségijük, vagv diplomájuk. Miért, nines? Megszerezhették volna? Igen! (Hiszen ezeknél az élettapasztalat is hiányzik. az a két évtizedes múlt. amelvre mi visszatekinthetünk.) Holott, már ipart szakmák megtanuláséhoz is érettségire van szükség, és talán már enneik az évtizednek a végén — jóslás nélkül az érettségi lese az iskolai alapvégeetttég. A félreértésekből származó hibás gyakorlatot úém lehet a párt politikájával ihagyarázni. A szaktudás fontosságának hangsúlyozása és megkövetelése vezető munkakörök esetében, nem jelentheti az egyéb, rendkívül fontos tényezők figyelmen kívül hagyásátIgaz, a szaktudás szükségességét a mi generációnk különösen nagyra értékeli. Hajt bennünket az a tudásvágy és fogékonyság, amely egyik legszebb vonása a felszabadulással — s az azt követően — indulóknak. A magunk példájával bizonyítjuk, hogy a szakmai érdeklődés amely most virágzik nálunk, nagv változásokat hoz politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben is. A mi feladatunk, hogy ebben az egészséges folyamatban érezhető döccenöket kiküszöböljük. Vasárnap, 1963. október 27. DÉL-MAGYARORSZÁG g