Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-13 / 214. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1963. szeptember 14. üíözös közlemény a magyar-jugoszláv megbeszélésekről (Folytatás az 1. oldalról.) Végrehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Jovan Veszelinov, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége KB Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tit­kára, Veljko Vlahovics. a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége KB Végrehajtó Bizott­ságának tagja, Milos Minics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tag­ja. Bosko Siljegovics, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak tagja, a KB Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke. Bogdán Crnobrvja, a köztársasági elnök főtitkára, Mirko Tepavac külügyi ál­lamtitkár-helyettes és Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság budapesti rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának elsö titkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének fő­titkára baráti eszmecserit folytatott a két szomszédos szocialista ország kapcsola­tairól, az együttműködés to­vábbi távlatairól, időszerű nemzetközi kérdésekről és a nemzetközi munkásmozga­lom, a népek feladatairól a békéért, a szocializmusért fo­lyó harcban. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköz­társaság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság népei a két ország sajá­tos adottságainak alapján, különböző viszonyok között dolgozva jelentős eredménye­ket értek el a szocializmus építésében. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kap­csolatairól megelégedéssel ál­lapították meg, hogy azok az utóbbi években jelentős mér­tékben kiszélesedtek. Minden területen kedvezően fejlőd­nek. Ez hozzájárul egymás jobb megismeréséhez és a ba­rátság elmélyüléséhez. Kö­zös óhajtól vezettetve a két szomszédos szocialista ország minden lehetőséget felhasz­nál az együttműködés fejlesz­tésére, mert a kapcsolatok szélesedése megfelel mindkét nép érdekelnek. - Különös figyelmet szentel­tek a két ország gazdasági együttműködésének. Pozití­van értékelték az árucsere­forgalom eddigi alakulását és az Ipari kooperáció fejleszté­sére tett intézkedéseket. Megállapították, hogy a Ma­gyar—Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság ed­digi tevékenysége jó kezdet az e téren folyó együttműkö­dés elmélyítése és új formái­nak kialakítása terén. Meg­állapították, hogy az együtt­működés fejlesztésének to­vábbi kedvező feltételei van­nak. és a jövőben még na­gyobb rendszerességgel kell fejleszteni azokat a kapcso­latokat, amelyek elősegítik egymás tapasztalatainak jobb hasznosítását, a két nép építő munkáját, a szocializmus épí­tésének gazdasági és társa­dalmi előrehaladását Kölcsönös megelégedésü­ket fejezték ki afölött, hogy a tudományos, kulturális és műszaki együttműködés jól fejlődik, a két ország politi­kai és társadalmi szerveze­teinek kapcsolatai egyre élőbbé válnak. Tekintettel arra. hogy a szocializmus építése minden egyes országban konkrét és sajátos feltételek között fo­lyik, természetesnek találták, hogy a feladatok megoldásá­ban a szocializmus építésé­nek különböző módszereit alkalmazzák. A megbeszélé­seken kihangsúlyozták a vé­lemények és tapasztalatok cseréjének hasznosságát, mert ennek komoly Jelentősé­ge van a két nép együttmű­ködésének fejlesztésében és kölcsönös megismerésében. Egyetértettek azzal, hogy a béke és a szocializmus erői­nek világszerte történő tö­mörítésére szükséges és hasz­nos a vélemények időnkénti kicserélése az időszerű nem­zetközi kérdésekről és az ezen kérdések rendezését szolgáló együttműködési le­hetőségekről. A külpolitikai helyzettel, az Időszerű nemzetközi kér­désekkel kapcsolatban meg­elégedéssel állapították meg nézeteik azonosságát az alap­vető kérdésekben. Mindkét ország külpolitikai tevékeny­ségében törekszik a békés egymás mellett élés elveinek hatékonyabb érvényesítésé­re, a béke megőrzésére Mindkét ország üdvözli a moszkvai részleges atom­csendegyezminyt, amelyhez kormányaik azonnal csatla­koztak. Aktívan támogatnak a világbéke biztosítását cél­zó minden .további lépést és kezdeményezést. A jelen történelmi kor­szakban a népek érdeke meg­kívánja a béke és szocializ­mus erőinek világszerte tör­ténő mind hatékonyabb tö­mörítését a béke megőrzé­seért, a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért. Mindkét ország igen nagyra értékeli Ázsia, Afrika, Latin­Amerika újonnan felszaba­dult, fejlődésben levő orszá­gainak szerepét a béke meg­erősítésében, s a jövőben is teljes támogatást nyújt ne­kik. Feltétlenül szükségesnek tartják a gyarmati rendszer maradványainak felszámolá­sát. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kor­mányát ezen elvek vezérlik, amikor nemzetközi téren erő­feszítéseket, a béke megerő­södését és a népek jólétét szolgáló lépéseket tesznek. Megállapították, hogy a jelenkori fejlődés új felada­tokat állít a szocialista or­szágok és a nemzetközi mun­kásmozgalom elé. A világbé­ke és a haladás szempontjá­ból egyaránt károsak a nem­zetközi munkásmozgalom egységét bármi módon gyen­gítő, vagy megbontó kísér­letek. Az emberiség jövője szempontjából döntő jelentő­sége van annak, hogy a szo­cializmus hívei, valamennyi haladó erő határozottan te­vékenykedjék a hideghábo­rús politika felszámolása ér­dekében. Ezen erőknek a bé­kére, a békés egymás mel­lett élésre Irányuló politikát kell folytatniok. mert a harc a békéért és a szocializ­musért elválaszthatatlan egy­mástól. Kádár János és Joszip Broz Tito elvtárs eszmecseréje elvtársi, baráti légkörben zajlott le. Megállapították, hogy a két szomszédos, ba­ráti ország vezetőinek talál­kozói, a szocialista építés ta­pasztalatainak kicserélése kölcsönösen hasznosak. Kádár János elvtárs meg­hívta Joszip Broz Tito elv­társat, hogy a számára alkal­mas időpontban látogasson el a Magyar Népköztársaság­ba. Joszip Broz Tito elvtárs a meghívást örömmel elfo­gadta. (MTI) Újabb diáktüntetések Dél-Vietnamban Csütörtökön újabb kor­mányellenes diáktüntetések voltak a dél-vietnami fővá­rosban. Az egyik külvárosi középiskola 500 diákja sztrájkba lépett, nem volt hajlandó belépni az iskola épületébe. Zajos tüntetésü­ket a rendőrség verte szét, vezetőiket elhurcolták. Egy másik középiskola 400 diákja az osztálytermekben tünte­tett a kormány ellen. Itt is a rendőrség beavatkozására volt szükség. A saigoni orvo­si egyetem 2000 kollégistája tüntetőleg távol maradt a csütörtöki vizsgákról. Az újabb diákmegmozdu­lásokat további letartóztatá­sok követték. Mint a UPI írja, tájékozott hírforrások szerint szombat óta körül­belül 2400-ra emelkedett a letartóztatott fiúk és leányok száma. Miközben a Diem-kormány kegyetlen elnyomó intézke­déseket foganatosít a diák­ság ellen, hirek érkeznek a hazafias erők növekvő si­kereiről: a hét első felében elfoglaltak két vidéki várost. A dél-vietnami kormány azt állítja, hogy az akciót teljes egészében visszaverte. »Ez volt legnagyobb győzelmünk* — mondotta a UPI tudósító­jának egy magas rangú dic­mista katonatiszt. "Ördögöt győzelem! Katasztrófa!- — jelentette ki egy amerikai katonatiszt, aki a helyszínről érkezett vissza a fővárosba. A UPI szerint a kormány­csapatok 76 katonát vesztet­tek, 27 harcosuk pedig el­tűnt, valószínűleg a felkelők fogságába esett. (MTI) Sikertelen lázadás Nyugati hírügynökségek közlése szerint a brazíliai hadügyminisztérium bejelen­tette, hogy az ország fővá­rosában, Brasiliában haditen­gerészeti és légi egységek ka­tonai lázadást kíséreltek meg. A lázadók megszállták a haditengerészeti és a lég­ügyi minisztériumot, a fővá­ros repülőterét és a távbe­szélő központot. Nem sokkal később azonban kormányhű csapatok vették körül a zen­dülöket és a lázadást elfoj­tották. A lázadók maroknyi csoportja a haditengerészeti minisztériumban sáncolta el magát, helyzetük azonban tarthatatlan. Az összetűzé­seknek egy halottja és több sebesültje van. Sajtóértekezletet tartott az ENSZ főtitkára U Thant, az ENSZ főtit­kára csütörtöki sajtóértekez­letén kitért az atomkísérle­tek problémájára. A főtitkár kérte a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Anglia kül­ügyminiszterét, hogy amikor az ENSZ-közgyűlés most megnyíló őszi időszakán tár­gyalásokat folytatnak majd, próbáljanak megállapodás­ra jutni egy átfogó atom­cscndszerződés dolgában, beleértve a föld alatti atom­kísérletek tilalmát is. U Thant kijelentette: ez megfelelő Idő a konkrét lépéseket felölelő további tárgyalásokra, amelyek előbbre visznek az általános és teljes leszerelés­hez vezető úton. U Thant egy Dél-Vietnam­ra vonatkozó kérdésre vála­szolva kijelentette, hogy az országban a helyzet teljesen kusza. "A dél-vietnami kormány­ból hiányzik a demokrá­cia erénye* — jelentette lri. A fótitkár hozzáfűzte, hogy a dél-viet­nami kérdésben állandó kap­csolatot tart fenn Steven­sonnal, az amerikai ENSZ­küldöttség vezetőjével. Egy újságiró azt firtatta, mi a véleménye U Thantnak arról, hogy Couve de Mur­ville francia külügyminiszter nem szándékozik New York­ba utazni az EN&Z-közgyű­lésre. U Thant kitérően vá­laszolt. de személyes véle­ményeként Franciaország magatartásáról kifejtette: *a francia külpolitika meggyő­ződése, nem áll fenn annak ve­szélye, hogy a Szovjetunió nukleáris támadást intéz Nyugat-Európa ellen. A francia kormány úgy véli, hogy még az Északatlanti Szerződésre sincs szükség. Emellett azt tartja, hogy ha szükség is lenne, akkor is felesleges az Egyesült Álla­moknak részt vennie a NATO-ban*. U Thant a továbbiakban elmondotta, hogy jelenleg tanulmányozza az Észak-Borneóban és Sara­wakban járt ENSZ-vizsgá­lóhizottság jelentését arról, kívánja-e az érintett területek lakossága a Malay­sia Államszövetséghez való csatlakozást. A főtitkár kö­zölte, hogy a jelentést pén­teken teszi közzé. U Thant kifejtette, hogy véleménye szerint a világ­szervezet egyetemes jellegé­nek megfelelően az ENSZ-ben helyet kell biztosítani a Kínai Nép­köztársaságnak. A főtitkár kijelentette, hogy az ENSZ körülbelül száznegyvenmillió dolláros költségvetési deficittel zárja az évet. Ezzel összefügésben kö­zölte, hogy egyes onszágok azt kívánják, az ENSZ kongói csapatai december 31-e, a határidő után ls maradjanak ott az afrikai országban. A főtitkár elmondotta, hogy a közgyűléstől vagy a Biz­tonsági Tanácstól fog felha­talmazást kérni a kérdés el­döntésére. U Thant foglalkozott még az ENSZ jemeni missziójá­nak pénzügyi helyzetével is és elmondotta, hogy Horn tá­bornokot, az ottani ENSZ­csapatok vezetőjét a pénz­ügyekben támadt nézetelté­rések indították lemondásra. (MTI) Megkezdődött az Interparlamentáris Unió ülésszaka Csütörtökön délelőtt a ju­goszláv szövetségi nemzet­gyűlés épületében Tito elnök beszédével megkezdődött az Interparlamentáris Unió 52. ülésszaka. A konferencia programja szerint 59 ország küldöttei vitatják meg a gazdasági fejlesztés, a béke megóvása és a faji megkülönböztetés kérdéseit, valamint más idő­szerű problémákat. Magyarországot az üléssza­kon Molnár Erik, az Inter­parlamentáris Unió magyar csoportja elnökének vezeté­sével négytagú küldöttség képviseli. SÁRKÖZI GYULA ÁZ ALBATROSZ TITKA H^H (10) — Ügy hiszem, ez nem szorul magyarázatra — felelte szárazon Silver. — Én vezetem a nyomozást Goddard halá­lának ügyében. — Es mi közöm nekem ehhez? — Semmi. Legalábbis amennyire én tudom, semmi. Itt pusztán formaságról van szó és tudom, hogy nem veszi rossz néven, ha választ kérek néhány kérdésre. — Az a kérdésektől függ, fiatalember! — Kérdéseim igen egyszerűek. Csak arról van szó, hogy néhány adatot kell ellenőriznem s ezért szeretném, ha el­mondaná', mit csinált tegnap este a jacht elindulásától vacsoráig — Azzal vádol engem..; — Lady. essen már meg a szive rajtam. Én senkit sem vádolok semmivel, de az a kötelessegem. hogy ösz­szegyüjtsem ezt a sok apró re6zletet, ami a laikus sze­mében talan feleslegesnek vagy értelmetlennek tűniK. Hol tartózkodott, amikor a hajó elindult? — A fedélzeten — felelte kurtán. — Lord Harrison­nal beszélgettem. — A fedélzet melyik részén' — A korlát mellett. Ha éppen tudni akarja, rátá­maszkodtam a korlatra! ' — Igen, de a hajónak melyik oldalán? — A szárazfölddel szemben. — Akkor hát látta, amikor a motorcsónak a jacht* hoz érkezett? — Láttam, és a lord is szólt nekem, hogv itt jön Goddard, amint a két férfi a függőlépcsőn feljött a ha­jóra. V — Tehát a lord látásból ismerte Goddardot? — Nem tudom. Valószínű... — Igaz, hogy a Morrison-vállalatok jelentékeny rész­vénymennyiségét tartja a birtokában? — Ehhez aztán éppenséggel semmi köze, fiatalember! — csattant fel bosszúsan a lady. — Erre a hajókirándulásra kizárólag szórakozni jött? — kérdezte a felügyelő, lenyelve a sértést. •— Hogy minek jöttem, az az én dolgom. — Jő, hát hagyjuk abba... Most nem faggatom to­vább, de lehet, hogy kicsit később még folytatjük ezt a kedves összetűzést. — Hallatlan! — robogott ki dohogva, testsúlyát meg­hazudtoló fürgeséggel a lady... A kissé hajlott hátú, reszkető kezű lord még be sem tette maga mögött az ajtót, már morgott, mint valami medve: — Kétségbeejtő dolog ez, kérem, kétségbeejtő! — Bizony az — felelte Silver. — Tudom, lordságod megbocsátja nekem, hogy zavarom Éppen csak néhány kérdésem lenne, hogy a tegnap esti eseményeket ellen­őrizni tudjam. — Hogyne, hogyne. A világért sem akarom köteles­ségének teljesítésében megakadályozni — enyhült meg kissé az óreg. — Ami keveset tudok, azt készséggel el­mondom. — Igazán nagyon köszönöm — hálálkodott a fel­ügyelő. — Bár valamennyien ebből a szemszögből néz­ték volna az ügyet, akiket ki kellett hallgatnom. Meg­kérem, mondja el, mit csinált tegnap este indulástól va­csoráig. — A felső fedélzeten álldogáltam lady Miltonnal a korlát mellett, és a tengert néztük. — Akkor hát látta, amikor Goddard és a titkára a hajóra szállt? — Láttam. — Egészen bizonyos abban, hogy Goddard volt? — Hogyne, természetesen. Még meg is jegyeztem a ladynék, hogy Goddardék jönnek. — Szóval már előzőleg ismerte? — Talán túlzás volna azt állítani, hogy ismertem, de egyszer már találkoztunk, körülbelül hét évvel ezelőtt. Egy angliai vidéki kastély vendége voltam akkor, ahová őt is meghívták. A lord elmondta, hogy nem sokkal a hajó elindu­lása után a ladyvel együtt lementek a kabinjukba. Átöl­tözött vacsorához és nyolckor felment a társalgóba. Azért tudja ilyen pontosan az időt, mert a hajó órája éppen ütött, amikor felfelé ment a lépcsőn. A kirándulást egyszerű kéjutazásnak tartotta. Azt re­mélte, hogy kellemes pihenő lesz a sok és súlyos köte­lessége után Mert nagy űjságszindikátus irányitása ne­hezedik a vállára. A ladyről tudja, hogy nagyon gazdag asszony, és hogy vagyonának tekintélyes részét a Morri­son-cégbe fektette. Annál is inkább, mert a lady nagyon régi. kedves barátnője, és nyugodtan állithatja, hogy tel­jes bizalmát élvezi. Tulajdonosa az előbb említett újság­szindikátusnak, amelynek szellemi vezetése az 6 fel­adata. Büszke rá, hogy kettejük munkássága sokat tett már a közerkölcsiség emelése érdekében ... Silver félbeszakította a lordot és Fultonhoz fordult: hívja be Havast. A nyomozó felkelt az asztaltól és ki­ment — Tehát a lady valószínűleg bevonja lordságodat a tanácskozásba, ha ugy látja, hogy a pénz, ami ezeket az újságokat taplálja, veszedelemben forog? — folytatta a kihallgatást Silver. — Igen, ezt alighanem megtette volna velem, mint régi barátjával... — válaszolta a lord. — Amint mond­tam: igen régi barátjával. — De hivatalosan mégsem tudta, hogy .ez a hajóki­rándulás csupán leplezni akarja a nagy fontosságú üz­leti tanácskozást, ami Morrison, Goddard és a lady kö­zött folyt volna le? — Nem, ezt hivatalosan nem tudtam és legfeljebb homályosan gyanakodtam ilyesmire. — És bár Goddardot előzőleg már ismerte, itt a ha­jön nem talalkozott és nem is beszélt vele? (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents