Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1963. augusztus 14. Tyereskova Prágában Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósa, a csehszlovák párt és kormány meghívására csütörtökön megérkezett Prágába. A re­pülőtéren több ezer ember lelkes üdvözlése közben ün­nepélyesen fogadták. Antonin Novotny köztár­sasági elnök, a CSKP KB el­ső titkára csütörtökön a prá­gai várban, a párt elnöksége tagjainak Jelenlétében fo­gadta Valentyina Tyeresko­vát és átnyújtotta neki a Szocialista Munka Hősinek arany csillagát. A csehszlovák párt- és álla­mi vezetők ezután hosszas, baráti beszélgetést folytattak a szovjet űrhajósnővel. Antonin Novotny csütör­tökön este a prágai vár fes­tői szépségű kertjében ün­nepi fogadást adott Valen­tyina Tyereskova tisztele­tére. A meleg baráti hangulatú fogadáson megjelentek a párt elnökségének és a kor­mánynak a tagjai, a cseh­szlovák politikai és kulturá­lis élet kiemelkedő személyi­ségei, a Prágában akkredi­tált diplomáciai képviseletek vezetői. A jelenlevők nagy ünneplésben részesítették a világ első női űrhajósát. Youlou lemondott Kongó Köztársaságban a hadsarag vette ót a hatalmat Lemondott Foulbert You­lou abbé, a Francia Kongóból alakult Kongó Köztársaság elnöke. B rázzaville-ben a kedd óta tartó heves kor­mányellenes tüntetések csü­törtökön is folytatódtak. Reg­gel tízezer főnyi tömeg vo­nult az elnöki palota elé, kö­vetelve a francia barát köz­társasági elnök lemondását, s az életkörülmények megjaví­tását. A palotát francia ej­tőernyősök, s a kongói hadse­reg és csendőrség egységei őrizték, aí utóbbiak élén is francia tisztekkel. Miközben a páncélkocsik gépfegyvereit a háborgó tömegre irányítot­ták, Youlou abbé palotájá­ban lázasan tanácskozott a helyzet megmentéséről. Ha­talmát azonban a francia szu­ronyok segítségével sem tud­ta megtartani. Délben egy órakor, éppen a függetlenség kikiáltásának harmadik év­fordulóján, Youlou aláírta le­mondási nyilatkozatát, és né­hány perccel később az elnö­ki palota lépcsőjéről bejelen­tette az ujjongó tömegnek el­határozását. A tízezres tö­meg ezután csoportokba osz­lott, s elhagyta a palota előt­ti teret. Hírügynökségi jelentések szerint a hatalmat a Kongó Köztársaságban a hadsereg vette át A fegyveres erők­nek egyenlő rangban két pa­rancsnoka van: Mouztaba­kany és Moutsaka kapitá­nyok. Az elnök lemondásá­nak bejlentése után a kato­nai alakulatok megszállták a palotát Az Egyesült Államok tanácskozása nyugati szövetségeseivel Az Egyesült Államok meg­kezdte tanácskozásait nyu­gati szövetségeseivel arról, hogy Rusk külügyminiszter moszkvai tárgyalásai után hogyan folytassák a kelet­nyugati megbeszéléseket Washingtonban, a NATO­országok nagykövetei gyűl­tek össze. Az Egyesült Ál­lamokat ezen a tanácskozá­son Thompson nagykövet képviselte. Thompson Rusk külügyminiszter különleges tanácsadója szovjet ügyek­ben és részt vett a moszkvai megbeszéléseken. A másik megbeszélés színhelye Pá­rizs voK, ahol az Egyesült Államok és Nagy-Britanniá­nak a NATO-hoz akkreditált nagykövetei tájékoztatták a többi NATO-ország képvise­lőit a moszkvai tárgyalások­ról. A tárgyalások tartalmáról hivatalos közleményt nem adtak ki. A Magyar Távirati Iroda tudósítójának értesülé­se szerint abban állapodtak meg, hogy igyekeznek szep­tember közepéig kialakítani az egységes nyugati álláspon­tot India nemxeti ünnepe India népe augusztus 19-én ünnepelte hazája független­ségének napját. Nehru mi­niszterelnök üdvözlő szóza­tot intézett a néphez. Többi között arról beszélt hogy az ország a múlt években hatá­rozott sikereket ért el az új India építésében. Az otazág külpolitikájával kapcsolatban a miniszterel­nök hangsúlyozta, hogy In­dia továbbra is békepoliti­kát folytat és kitart az el nem kötelezettség elve mel­lett. Hangoztatta, hogy a né­zeteltéréseket békés úton kell megoldani. Visszaszereztek két elrabolt kubai halászhajót A kubai fegyveres erők minisztériuma közölte, hogy a forradalmi haditengerészeti erők egységei az Anguilla­szigetek közelében elfogtak két kubai halászhajót, ame­lyeket ellenforradalmár ele­mek régebben elraboltak. A hajók fedélzetén talált kaló­zokat letartóztatták. Közülük négyen a Miamiban levő el­lenforradalmi szervezetek tagjai, és az Egyesült Álla­mok központi felderítő hiva­tala dobta át őket Kubába, hogy ott aknamunkáit foly­tassanak. Anguilla angol gyarmat­birtokot a központi felderítő hivatal és a szolgálatában ál­ló ellenforradalmár elemek felhasználják arra, hogy ké­meket, diverzánsokat és fegyvert dobjanak át Ku­bába. A kubai kormány — hang­zik a közlemény — bejelenti határozott tiltakozását Nagy­Britannia kormányánál, mert az uralma alatt álló terüle­tet használják fel Kuba-elle­nes tevékenység folytatására. Újabb buddhista tüntetés Dél-Vietnamban Ngo Dinh Diem katonái csütörtökön reggel Hue ősi városában nagy buddhista diáktüntetést vertek szét. A tüntetésre azért került sor, mert szerdán a hatóságok a temetési menetből erőszakkal elragadták annak a buddhista szerzetes­nek a holttestét, aki a kor­mány politikája elleni tilta­kozásképpen kedden eleve­nen elégette magát A cse­csemőnyi nagyságúra zsugo­rodott holttestet a szerzete­sek Hue főpagodájában akar­ták elhelyezni, amikor a kar­hatalom erőszakkal elragad­ta a buddhista szerzetes föl­di maradványait. A felháborító eset miatti tiltakozásképpen csütörtökön reggel több száz diák gyűlt össze a tartományi fő­nök háza előtt és hangosan követelte a holttest vissza­szállítását a pagodába. Ekkor katonai egységek érkeztek a tüntetés színhelyére és feltűzött izuropyokkal tá­madtak a diákokra. A katonák több diákot le­tartóztattak. Az összecsapás során megsebesültek száma még nem ismeretes. Az AFP jelentése szerint a dél-vietnamá Nha Trang közelében egy buddhista szerzetesnö csütörtökön elevenen el­égette magát, hogy igy tiltakozzék a Ngo Dinh Dlem-kormányzat el­nyomó intézkedései ellen. Felháborító és meglepő A ISovoje Vremja a kínai vezetők politikai elvtelenséfférői A Novoje Vremja című szovjet hetilap 33. számában "Kortárs* aláírással cikket közöl a kínai vezetők poli­tikai elvtelenségéről. A cikk megállapítja: a kommunistákat az egymás közötti és az eszmei ellenfe­lekkel folytatott vitákban mindig a magas fokú elvsze­rűség jellemezte. Ezt Lenin­től tanulták. Ha ebből a szempontból közelítjük meg azt a vitát, amely a szovjet párt, a töb­bi kommunista és munkás­párt és a Kínai Kommunista Párt között folyik, szembe­ötlő, hogy a kinai KP veze­tősége mennyire lebecsüli az elvszerúséget. A kínai veze­tők az ideológiai nézeteltéré­seket az államközi kapcsola­tokra viszik át. Az elvszerú eszmecsere helyett a kínai politikusok az ingerültség hevében már a rágalmazó propaganda sí­kos útjára tévedtek. Jól tud­va, hogy a Szovjetuniónak mekkora tekintélye és be­csülete van minden ország előtt, a pekingi politikusok, nyilván éppen ezért, a Szov­jetuniót pécézték ki táma­dásaik fő célpontjául. E tá­madásokra még a nemzet­közi fórumok félhasználását sem szégyenlik. Nemrég a hirosimai értekezleten a kí­nai küldöttség egyik tagja például nem átallotta azt ki­jelenteni. hogy a szovjet em­berek "segítettek az ameri­kai imperializmusnak Lu­mumba meggyilkolásában!* Ilyesmit még a Szovjetunió burzsoá eszmei ellenfelei sem agyaltak ki Ez a kijelentés legfeljebb a húszas évek fe­hér emigránsai és a forrada­lomtól begyulladt nyárspol­gárok koholmányaihoz ha­sonlítható, akik annak ide­jén hallatlan tökélyre tettek szert Szovjet-Oroszország rágalmazásában. A cikk a továbbiakban rá­mutat: a politikai elvtelenség nagyon messzire vihet. Ez már most is világosan lát­ható. Peking politikusainak először nem tetszett az az álláspont, amelyre az SZKP és más kommunista és munkáspártok helyezkedtek ideológiai kérdésekben; majd nem tetszett nekik a szocia­lista államok politikája; most pedig elhatározták, hogy a szovjet nép belügyei­vel foglalkoznak és feljogo­sítják magukat a kérdések hebehurgya magyarázására. A kínai vezetők beszédei­ből mér régóta érezhető, hogy — enyhén szólva — különös módon világítják meg a Szovjetunió életét. A szovjet nép eredményeinek csökkentésére Irányuló ten­dencia most szovjetellenes kampány formáját öltötte magára. A kínai sajtó, mond­hatni, "nagy ugrást tett ezen a téren. Az Üj-Kína egyes tu­dósítói, a Renmin Rlbao és más lapok munkatársai kiol­lózzák a szovjet lapokból a bírálatokat és a társadal­munk által bírált fogyaté­kosságokat úgy tálalják, mintha azok a szovjet rend­szer törvényszerű követelmé­nyei lennének. Az effajta el­járás nem kíván kommen­tárt! Kína dolgozói — hangzik tovább a cikk — a gyakor­latban győződhettek meg arról, hogy egyetlen ország sem nyújtott nekik olyan segítséget az új társadalom felépítésében, mint a Szov­jetunió. Lehet, hogy most egyesek Pekingben át akarják nevel­ni a kinál népet, megakarják rendíteni a Szovjetunióba és annak marxi—lenini pártjá­ba vetett hitét, önkéntele­nül is ez a gondolat vetődik fel bennünk, látván azt. ho­gyan hamisítják meg a szov­jet valóságot, és milyen ha­zug fényben állítják be a Szovjetunió valamennyi leg­utóbbi külpolitikai lépését, amely a béke erősítését, a nemzetközi helyzet orvoslá­sát célozta. A pekingi személyiségek álláspontja a testvérpártok­kal szemben — hangoztatja végül cikkében a Novoje Vremja — felháborító és meglepő. A kommunista és munkásmozgalomban vala­milyen különleges szerepre számot tartó igényükből, egész magatartásukból hiány­zik az az elvszerűség, amely minden marxi—lenini párt­ra kötelező. A Nemzetközi fíéke Intézet a kínai magatartásról A Pravda csütörtökön megjelent számában közölte a Nemzetközi Békeintézet anyagalt, amelyek a Béke­világtanács Bécsben meg­jelenő bulletinjében kerültek nyilvánosságra. A bulletin legfőképpen az atomkísérle­tek elleni kínai kampánnyal foglalkozik s megállapítja, hogy a kínai békebizottság sok országban terjesztett leve­lében gyalázza a béke vi­lágmozgalmat, a kínai kiküldöttek a nem­zetközi találkozókon támad­ják a Béke-világtanácsot s annak ügyvezető elnökét, J. Bernalt, a ldváló tudóst. Pedig korábban — írja a bulletin — a kínai kormány támogatta a Béke-világta­nácsnak az atomkísérletek el­leni álláspontját s ha most megtagadja az atomfegyver­kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírását, Ez lényegében azt jelenti, hogy a kínai vezetők ké­szek feláldozni az ember­milliók egészségét. A bulletin elítéli a kínai kül­döttségnek a hirosimai érte­kezleten tanúsított magatar­tását. Mekkora cinizmus kell ah­hoz, hogy az atomtámadá­soktól sújtott Hirosima és Nagaszaki földjén hirdes­sék a halált hozó fegyver tökéletesítéséért való ver­seny folytatásának esztelen gondolatát — állapítja meg a bulletin, majd idézi Kuo Mo-zsót, aki a július 26-i pekingi béke­nagygyúlésen követelte az atommonopóliumok meg­szüntetését, Liao Csen-csi, a kínai békebizottság alelnöke pedig egy pekingi gyűlésen azt hangoztatta, hogy a né­pek biztonsága szempontjá­ból jobb lenne, ha több atombomba lenne. Ez az álláspont csak arra jó, hogy fékezze az em­beriség haladását ,a lesze­relés elérésében, és hogv a hidegháború pro­pagandistái számára bizto­sítson élőnyöket — állapítja meg a Pravda által közölt bulletin. Átadták a nemzetközi Lenin-békedíjat Oscar Niemeyernek Szerdán este ünnepélyes keretek között átnyújtották a nemzetközi Lenin-békedíjat Oscar Niemeyer brazil épí­tésznek, a -neves latin-ame­rikai békeharcosnak. Szkobelcin akadémikus, a nemzetközi Lenin-békedíj odaítélő bizottság elnöke, amikor átnyújtotta az érdem­érmet és a hozzá tartozó ok­levelet, hangsúlyozta: tevé­kenységének nemzetközi elis­merése nemcsak az ön sze­mélyes szolgálatainak meg­felelő értékelése, hanem an­nak a nagy hozzájárulásnak elismerése is, amellyel a brazil nép segíti a világbé­kéért vívott harc ügyét. Oscar Niemeyer válaszá­ban hangsúlyozta: örül, hogy e díjat azokban a napokban kapta, amikor fokozódik a békéért és a békés együtt­élésért vívott harc, amely egyesíti az atomháborút el­utasító keleti és nyugati né­peket. N. TOMAN: A Big Joe foglyai KISREGÉNY — FORDÍTOTTA: SÁRKŐZI GYULA © Jóllehet Dudley a tomboló orkánban nem mindent ér­tett tisztán, azért nagyjából tudta, mit kell cseleked­nie. Nagy nehezen bejutotta rádiófülkébe. Hosszas erőfeszí­tés után bekapcsolta a rádiókészüléket. Kapcsolatot azon­ban már egy állomással sem tudott teremteni... ... Amikor rövid öntudatlan állapota véget ért, először is kiköpte szájából a keserű óceáni vizet, megtörölte sze­mét és körülnézett A homályos derengésben csupán a sík part nedves homokját, meg a csapkodó hullámok tajtékos habját látta. összeszedte utolsó erejét néhány métert felfelé kú­szott a homokos domboldalon és újra elájult..» Amikor kinyitotta a szemét nagy délvidéki csillagok­kal teleszórt sötét eget látott maga fölött. Szélfúvást nem hallott. Tehát az orkán továbbrobogot.t, vagy elerőtlened­ve végleg lecsendesedett Csupán az óceán zúgott még mindig haragosan, mintha nem lenne ereje tajtékzó hul­lamainak lecsillapításához. Dudley vízhatlan órájának világitó számlapjára pil­lantott. Éjfél volt Jó három ós fél óra van még virra­datig. Felkelt a nedves homokrol. Rázta a hideg. •Jó 'volna megmelegedni egy tábortűznél.. .* — gon­dolta vágyakozva, de ekkor eszébe jutott a konyakos üveg. Végigtapogatta nedves, homokos, hínáros egyenruháját és az öv alatt megtalálta az üveget. Reszkető kézzel elcsa­varta kupakját, és egyszerre lehajtott néhány kortyot Olyannyira legyengült hogy a konyaktól elszorult a léleg­zete, s hihetetlenül erősnek tűnt. Szinte ugyanabban a pil­lanatban kellemes forróság ömlött végig egész testén, és hideglelése fokozatosan kezdett megszűnni. No de most aztán, mit tegyen? Merre Induljon? Hol keresse a torpedóromboló legénységének többi tagját? Vajon él-e valaki közülük? Ezekkel a szomorú gondolatokkal vágott neki Dudley a sziget belsejének. A háta mögötti huilámcsapások zú­gása alapján tájékozódott Hamarosan nekiment egy fának. Rücskös, rostos tör­zséről megállapította, hogy csakis pálmaerdő zárhatja el az útját. Egyre több fa került útjába, de még mindig egy ligetet sem tettek ki, nemhogy erdőt. Kis idő múlva megint meghallotta az óceán zúgását, de már az ellenkező oldalról, amely felé tartott. Ezek szerint a sziget keskeny. Vajon milyen hosszú lehet? Dudley balra fordult és újra a pálmafatörzsek között vezetett az útja. Most már hiába tapogatta ki maga előtt a fákat, egyre sűrűbben botlott el bennük. Valószínűleg a lovaszáguldó orkán egyes pálmákat gyökerestől tépett ki, vagy tövüknél törte derékba őket. Fél óra múlva már nemcsak hogy nem fázott, de ki is izzadt a nehéz gyaloglástól az ingoványos homokon. Ekkor a pálmák közt tábortüzet pillantott meg. Szinte biztoe volt benne, hogy csakis valamelyik megmenekült tiszt, vagy matróz rakhatta, mert tudta, hogy Tabu szigete lakatlan. Dixon tengernagy torpedórombolójának húsz matróza és öt hadnagya melegedett a tűznél. Megismerték Dudleyt és üdvrivalgással fogadták. Helyet szorítottak neki a tűznél. — Csak ennyien menekültek meg? — kérdezte a mérnök. — Egyelőre — felelte az egyik hadnagy. — Fellőttünk néhány jelzőrakétát, és több géppisztoly-sorozatot adtunk le. Aki meghallotta a lövéseket, idegyűlt, a többleket pe­dig majd reggel próbáljuk megkeresni. Feltehető, hogy sokukat az óceán a szigetcsoport más szigetein vetett partra. — Hát a tengernagy és a többi tiszt? — Egyelőre semmit nem tudunk róluk. Mindössze két csónak érte el a szigetet. A többi vagy elsüllyedt, vagy összetört a zátonyokon. — Sikerült-e megmenteni valami hírközlő készüléket? — Jóformán semmit. Az adóvevő még a csónakba szál­láskor esett a vízbe. Fegyvereink is odavesztek. Csupán egy láda rakétát, a rakétapisztolyt, meg egy géppisztolyt sike­rült megmentenünk csodával határos módon. — Hát az élelem? — Csak egy láda kétszersültünk van. — Nem valami ragyogóan állunk... — sóhajtott fel a mérnök. — Dehát mit tehetünk? ... Mindenki helyezkedjen el, ahogy tud és feküdjön le aludni, holnap sok munka vár ránk. Dudley a tábortűz közelében álló pálma alá heveredett le. Félálomban hallotta a matrózok beszélgetését. — Igen — szólalt meg egyikük elgondolkozva —, jól befűtött nekünk a -Big Joe*. Ügy otthagytuk, mint eb a Szaharát, de még csak észre se vettük, amint a zátonyokhoz csapódtunk... — Ki tudja — ellenkezett egy másik —, talán ez sem véletlen? Szándékosan is nékicsapódhattunk... Torpedó­rombolónk most már radioaktivitása miatt úgysem alkal­mas semmire. — Ugyan már, ne beszélj zöldeket! — tort ki magából egy harmadik bizalmatlanul. — Pedig tudjátok-e srácok, hogy hasonló okokból már elsüllyesztettünk néhány hadihajónkat? — avatkozott a mat­rózok beszélgetésébe Bridge fedélzetmester, akit Dudley okos embernek tartott, olyannak, aki gondolkozni is tud. — Mi több: elárulom nektek* hogy nemrég kivontattunk a tengerre és ott elsüllyesztettünk egy olyan hajót is, amely öt évvel ezelőtt a hidrogénbomba kísérletek övezetében tar­tózkodott. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents