Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-08 / 184. szám

Csütörtök, 1963. augusztus 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Tízezer traktoros vesz részt az idei szántóversenyeken A cél a szántás minőségének javítása Országszerte megkezdőd- A szántóverseny ma már munkája megfelel a nyolc tek a magyar mezőgazdaság- valóságos tömegmozgalom- csoportba sorolt minőségi kőbán immár hagyományosan évről évre sorrakerülő szántóversenyek. Az eddigitől eltérően azonban az idén csak az alapfokú üzemi és részben a járási versenyeket rendezik meg, ezek győztesei majd jövőre, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás idején mérik össze tudásukat. Az országos szántóversenyeket egyébként ezentúl mindik kétévenként, a mezőgazdasági kiállítással együtt tűzik ki. nak számít. Az országban vetelmények mindegyikének, kereken 30 000 szántótrakto- Az alapfokú versenyek, ros dolgozik, s közülük csak- amit több száz mezőgazdasánem tízezren neveztek be. Mivel a vetélkedés a szántás jobb minőségéért folyik, a verseny közvetve és közvetlenül is hozzájárul a talajmunkák javításához. Ezt a célt segíti a verseny értékelésének jól bevált, úgynevezett százpontos módszere is: a száz pontot az a traktoros kaphatja meg, akinek gi üzemben rendeznek meg, valamint a járási versenyek késő őszig, a szántási idény végéig tartanak. Ezekről a csaknem tízezer résztvevő 570 legjobbja kerül a jövő évi megyei döntőkbe. Az országos versenyen minden megye két első helyezettje indul majd. Csikorg ó homok, mészfoltos aszfalt Az emeletráépítésekkel mégis megszépül a város Szép ez a város, senki sem Alig-alig akad olyan utca, most augusztusban sorra tagadja. De most mégis, melyben ne ágaskodna egy- kerül a többi is. Szeptembermégis más, mint amilyen egy daru, nem csúfoskodna re, októberre már csak kettőszokott lenni. Pedig újdon- rozzant felvonulási épület, kettő befejezése marad, s ságok, nevezetességek ismét ne hánytak volna rakásra november elején, amikor vannak: ház a Dugonics tér téglát, gerendát, szóval ami visszateszik helyére a Kiss és a Kárász utca sarkán, az építkezéshez kell. Mehet Ernő utca 3. szám alatti ház óriás-szökőkút a Móra park- az ember bármerre, a Szé- -sapkáját* is, befejezték vaban, piciny liget az orvos- chenyi téren, a Kárász utcán, lamennyi 1963-ra tervezett egyetem diákszállója mögött, a Dugonics téren, a Tolbu- emeletráépítés munkáját, ragyogóra világított tér a hin sugárúton, a Lenin kör- Egyelőre fellélegezhetünk nagyállomás előtt, s ki győzi úton. a Püspök utcában, vagy majd, ha egyáltalán fel érmind felsorolni? Porosabb, szemetesebb, mint volt Az idén is elültette ki-ki a maga virágait A lakosság a háza táján, a város a tereken, utakon. A locsolóautók a nap 24 órájából majdhogynem 25-ön át járnak le s fel, ontják a frissítő vízsugarakat s tisztítják az aszfaltot a bazaltkockákat De mégis, mégis — nehéz leírni, ha muszáj is — porosabb, szemetesebb a város, mint tavaly volt, vagy a közelmúlt években. Látja ezt mindenki, aki csak évenként látogat el Szegedre, meg aki egész esztendőn át itt éli életét, akit hivatalosan is érdekel, meg aki csak úgy, kénytelen-kelletlen tapasztalja. Vajon mi lehet az oka? Egy „fejjel" magasabb lesz Az ok, csaknem kizárólag: a rengeteg emeletráépítés. a Kiss Ernő utcában, be- demes emiatt lélegzeni. Mert állványozott házak mellett Szegeden, szerencsére, még visz el az útja. marad ezután is bő lehetőEgy fejjel magasabb lesz az emeletráépítésnek, a város — jegyezték meg Ősszel tehát újabbakhoz kezmár szellemesen. De ezt a denek az építők a Kossuth növekedést, városiasodást Lajos sugárúton, az Április kell szenvedni. Mert 4 útián< a Le™11 körúton és még jó néhány utcában. Ám jövőre kevesebbet csinálnak, mint az idén, úgyhogy bizonyára kisebb lesz az átmeneti felfordulás is a belvárosi utcákban. A várceépítés és a városkép nagyonis összefüggő fomeg ahol építkeznek, ott tisztaságot tartani majdhogynem lehetetlen. A szél elhordja a kupacokba hordott homokot, utcahosszan recseg a talpak alatt, a lehulló malter foltot ejt az aszfalton, galmak. Nyilvánvaló, hogy amit azután csak az őszi n®m lehet szebb a város, ha esők meg a téli fagyok ka- nem építik szebbé. Nagyszeparhatnak le róla. rű dolog, hogy itt Szegeden nem kell csupán az új házak ősszel újakat kezdenek építésére hagyatkozni, nemcsak az Ogyesszáról elneveSenki sem szereti a ren-. a-ett lakótelep, nemcsak az detlenséget, a szemetet, pisz- egyre fogyó foghíjbeépítések kot mégúgy sem. Ebben az esetben viszont megéri elszenvedni. Nem tart örökké. A Jósika utcában már elkészült az emeletráépítés, s UTAZÁS ELŐTT juttatják az embereket lakáshoz és kellemesebb környezethez, hanem az emeletráépítések is. Érdemes hát kiültetni a virágokat, locsolni, mosni az utcákat, még ha nincs is most annyi foganatja, mint más években azelőtt. A csikorgó homok, a mészfoltos aszfalt egyszer majd elkopik a talpunk alól, de ott marad körülöttünk a még szebb, még barátságosabb város, Szeged. F. K. Tanulás és iskolai végzettség özépkorú nők és férfiak egész tömege kezdi észrevenni: közel két évtizeden át tanultak, kíméletlenül elnyomva magukban a fáradságra, kényelmességre való hajlandóságot, elvonták magukat a családtól, a szerelemtől, a szórakozástól, felhalmoztak magukban rengeteg élettapasztalatot, tucatnyi tanfolyamot is végigjártak, s most mégsincs az általános iskolánál magasabb iskolai végzettségük. Legtöbbnyire kommunistákról, vagy a velük egyet akaró, együttműködő pártonkívüliekről van itt szó. Ök voltak mindig a leglelkesebbek, amikor a mi rendszerünk az első lépéseket próbálgatta és különféle közéleti posztokon a nehézségeket, a felelősséget kellett vállalni. Mentek ezek az elvtársak panaszszó nélkül, nem pályáztak babérokra, azt sem kérdezték, mi lesz a fizetség. Egyetlen dolog volt számukra fontos: erősítsék a munkásosztály hatalmát, rakjuk le mihamarabb a közboldogulás fundamentumát. Pártiskolára mentek, szakszervezeti tanfolyamokat végeztek, sok lemondást, akaraterőt igénylő különféle képzőkön vettek részt, párttitkároskodtak, termelőszövetkezeti elnökséget vállaltak, mert azt mondták nekik, és ők is ügy érezték, hogy most ez a legfontosabb. S egyszer csak eljött az idő, amikor megkérdezték tőlük: Neked milyen iskolai végzettséged van, elvtárs? Először talán többen nem is egészen értették, mit akarnak tőlük. Csak aztán néztek vissza a megtett kátyús úton. Mit is mondjanak? Van már otthon egy dobozban összegyűjtve mindenféle bizonyítvány, igazoló papír, talán még a Vöröskereszttanfolyam elvégzéséről is, de lehet-e ezeket felmutatni? Vajon nem nevetséges-e ezeket beleírni az iskolai végzettségre is kíváncsi kérdőívekbe? Figyelembe veszik-e valamelyiket, ha nagyobb tudást, szakképzettséget igénylő munkakörök betöltésére pályáznak? "t1 letismeretük gyakran akadémiával is felér. Becsületük, politikai tisztánlátásuk, kiváló szervezőkészségük olyan emberi érték, amely ma is feltétlen tiszteletet érdemel. Teljes önmagukat, szívüket és lelküket adták mindig minden munkahelyen, az ő helytállásuk nélkülözhetetlen volt a nehéz, küzdelmes időkben, és ma is számít rájuk a társadalom. Nem csoda, ha vegyes érzelmekkel hallják innen is, onnan is a megjegyzéseket: ismerd be élvtárs, hogy lemaradtál. Általában nem a rosszindulat, hanem a figyelmeztető, segítő szándék szüli ezeket a megjegyzéseket Az van mögöttük, hogy vállalkozzanak ezek az elvtársak is a munkájukhoz szükséges iskolai végzettség, s ennek megfelelő tudás megszerzésére, mert akkor még értékesebb, még szilárdabb oszlopai lesznek ennék a rendszernek. Próbálják megérteni, hogy a közvélemény, sőt a fejlődés követelménye sem igen szokott disztingválni. Alig-alig nézi, hogy ez és ez az ember nem kényelmességből, lustaságból hanyagolta el — mondjuk — a közgazdasági egyetem elvégzését, hanem azért, mert gondolni is képtelen volt rá, annyi terhet raktak a vállára. Amíg a fiatalok, vagy a felnőttek közül ls sokan gimnáziumot, technikumot, főiskolát végeztek, a szóban levő kommunisták a közjó érdekében nyűtték önmagukat tiszta szívvel és teljes odaadással. A nagy felismerés gyakran csak 35—50 éves korban következett be és válaszút elé állította őket: beiratkoznak középiskolába, egyetemre, vagy keserűen tudomásul veszik, hogy eljárt felettük az idő. A többség az előbbi utat választja, amit az bizonyít legjobban, hogy néhány év óta már válósággal ostromolják a tanintézetek kapuit Jól tudják, hogy a matematika, az irodalom, a biológia, a kémia stb. elsajátítása — a napi munka mellett — szinte végső erőmegfeszítést kíván tőlük, mégis nekivágnak. Beülnek az esti iskolák padjaiba, vagy levelező hallgatókként akarják megszerezni a szükséges iskolai végzettséget. A nehézségeket éppen azért vállalják olyan hősiesen, mert eddig is mindig a legtöbb gonddal járó helyeken küzdöttek: a szocializmus frontjának első soraiban. Megbecsülést érdemelnek valamennyien. Nem kívánunk tanácsokat adni a pedagógusoknak, hiszen ők hivatásuknál fogva tudják, milyen tiszteletreméltó a családapák és családanyák érettségi megszerzésére irányuló törekvése. Mégis arra kéri őket társadalmunk: foglalkozzanak velük nagy-nagy szeretettel, megértéssel és odaadással. F. N. L „KÉPVISELŐVÁLASZTÁS" szépséghibákkal a ruhagyárban A szakszervezeti bizottság egyik képviselője felállt, s elmondta, hogy az üzemi tanács az üzemi demokrácia legfontosabb szerve, s hogy mivel ez ideig nem felelt meg feladatának, most kormányrendelettel szabályozták újraválasztását. Az új, kevesebb tagú üzemi tanácstól többet várnak a szakszervezetek. Ebből a négy teremből két elvtársnőt javasolt az üzemi bizottság ebbe a tanácsba. Elhangzott a két név, meg az, hogy szóljanak hozCsodálatos volt! Sorok az Sszibarack-kiállítás vendégkönyvéből A televízió Ki mit tud? versenyének egyik győztese, a Kék csillag tánczenekar most indul háromhetes szovjetunióbeli turnéra. Az együttes mindössze egy éve alakult tagjai nagyon fiatalok, tanulnak és dolgoznak. Szakoly László zongorista a Műszaki Egyetemre jár, Szakály Mátyás, a bőgős gimnazista, Frank Gábor dobos a Prés és Kovácsoltárugyár idomszerésze, Szabó István gitáros szerszámkészítő, a szaxofonista Kohárszky József egyetemre készül. Felvételünkön: elutazás előtt a gyakorlás közben kis szünetet tart az együttes. Bezárult Szegeden az országos őszibarack-kiállítás. A kiállításról azonban még ma is beszélnek, sőt a vendégkönyvi bejegyzések szerint híre túlszárnyalta az ország határait. -íme egy nagyon jól sikerült kiállítás, amely a legszebb őszibarack-termést tartalmazza, amelyet valaha is láttam» — írta a vendégkönyvbe az első külföldi vendég, egy párizsi asszony. Hasonlóan vélekednek a többi külföldi vendégek is. Éva Beniczky Romániából a következőket írta a vendégkönyvbe: -A kiállítás csodálatos, nem láttam hozzá hasonlót. Jó ötlet volt a külföldi csomagolás bemutatása is*. Marianne Carl az NDKból rövid, tömör észrevételt tett: "Ilyen fejedelmi gyümölcsöket szállítsanak nekünk is*. írtak a vendégkönyvbe kínaiul és japánul, oroszul és angolul, franciául és németül, de azért a legtöbben a hazaiak voltak. Közöttük híres professzorok, mezőgazdasági szakemberek is elismeréssel adóztak a jól megrendezett, az őszibarack-termelés fejlődését bemutató ki•állításnak. A vendégek azonban nemcsak néztek, hanem kóstoltak is az ízletes gyümölcsökből. Hogy meg voltak elégedve az is bizonyítja: a kiállításon 50 ezer forint értékű őszibarackot adtak el. Szép dolog az eredményeket felsorolni és elkönyvelni a sok elismerést, de nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik sokat dolgoztak a kiállítás sikeréért. S ilyenek szép számmal voltak. Szorgalommal, fáradhatatlanul terveztek és rendeztek a hivatásos rendezők, valamint a Csongrád megyei MÉK, a megyei és a városi mezőgazdasági és kereskedelmi osztály dolgozói is. Talán valamennyiük közül a legtöbbet tett a kiállítás sikeréért Kurucz Árpád, a városi tanács kereskedelmi osztályának előadója. Már a kiállítás megkezdése előtt hónapokkal megkezdte a szervezést, járta az országot, gyűjtötte a nevezéseket stb. S amikor most idéztünk a vendégkönyvből, akkor az elismerő sorok nekik, a kiállítás szervezőinek is szóltak. Meg persze dicsérték parasztságunk hozzáértését, tudását is. zá az elvtársak. (Néma csend.) No, ha senkinek nincs hozzáfűzni valója, szavazásra teszem fel a kérdést. Ki szavaz mellette? S szavaztak ... Majd a szünetekben Így történt ez augusztus 6-án a Szegedi Ruhagyárban, az ötös, hatos, hetes, nyolcas terem B-műszakjának termelési tanácskozásán. A termelési értekezlet napirendi pontjai — ahogy tájékoztatott az előadó, a főművezető — a következők voltak: az élüzemfeltételek eddigi teljesítésének ismertetése, az első féléves eredmények alapján a munkaverseny értékelése, az elkövetkező időszak termelési feladatai. És az üzemi tanácsválasztás? A válasz úgy hangzott, hogy azt majd a munkaközi szünetekben beszéljük meg. Azután mégis felállt az üzemi bizottság egy képviselője és a jelenlevőkkel megszavaztatta a két jelöltet. Talán kicsit erősnek tűnik ez a kifejezés, de mégis csak így van, mert tudatos választásról nem beszélhetünk. A köröttem ülőktől kérdeztem meg: beszélgettek-e már az üzemi tanácsválasztásról fenn a műszakon? A válasz nemleges volt. Ilyen, hogy üzemi tanács van, s hogy ezt újjáválasztják bizonyára már mindenki hallott róla, de ennél a négy teremnél, éppen az újjáválasztás miértjéről, szükségességéről nem beszélgettek. S hogy ez mennyire így van, annak bizonysága, hogy maga az előadó is még csak arról sem tudott, hogy ez is a termelési tanácskozás egyik napirendi pontja. Ne formálisan! Megjelent a kormányrendelet, s minden legalább száz főt foglalkoztató vállalatnál, üzemi gazdaságban hozzáláttak annak végrehajtásához. Napjainkban több szó esik arról, hogy az üzemi tanácsokat úgy kell újjáalakítani, hogy megfeleljenek rendeltetésüknek. Ne csak formai szerv legyen, s tagjai ne csupán címüket viseljék —, hanem gyakorolják is jogaikat, kötelességeiket. Az üzemi tanács, az üzemi demokrácia legfontosabb szerve Legyen ez így a valóságban mindenütt. S az, hogy a jövőben hogyan állja majd meg helyét, hogyan látja el feladatát, nem szabad a véletlenre bízni. Már most, a kezdet kezdetén, a szervezések időszakában arra kell törekedni, hogy megfelelő tekintélyt, értelmet adjunk az új üzemi tanácsoknak. Jelentőségének megfelelően A kormányrendelet szabályozza az üzemi tanácsok feladatát, meghatározza rendeltetését és az újraválasztástól sokat vár. A szakszervezetek is egyik fő támaszuknak akarják, és kell is, hogy tekintsék majd ezeket a szerveket, de ahhoz, hogy követelhessünk, adni is kell. S most "csak* annyit kell adni, hogy méltóságának, fontosságának. jelentőségének mértékében válasszák mindenütt — még a Szegedi Ruhagyárban is — az új üzemi tanácsokat. Mery Éva