Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

Vasárnap, 1963. augusztus t DÉL-MAGYARORSZÁG 7 Szeged a hazai lapokban az ünnepi játékok visszhangjával 25 OLTVAI Ferenc: A honismereti mozgalom és a levéltárak. Levéltári Szemle, 1963. 1—2. sz. [Szegedi beszámolóval.] Beszámoló a Magyar Biológiai Társaság szegedi osztályának működéséről 1961 szeptemberétől 1962 májusáig. összeáll.: GALLÉL László. Biológiai Közlemények, 1963. 11. köt. VESZPRÉMI Miklós: Szegedi Szabadtéri Játékok, 1963. Magyar Ifjúság, 1963. júl. 27. [Képekkel.] Szeged híres város 2. Magyar Ifjúság, 1963. júl. 27. [A három város c. rejtvénysorozatban.] MEIXNER Mihály: A Tanhauser Szegeden. Muzsika, 1963. augusztus. —dek— Szeged, a napfény városa. Turista, 1963. augusztus. [Képekkel.] Gyűlés Szegeden. KISOSZ Értesítő, 1963. Júl. 25. [1963. júl. 16-án.] [Kép a Szentivánéji álomból.] Dunántúli Napló, 1963. júl. 26. Pécsi sportolók Szegeden. Dunántúli Napló, 1963. júl. 26. Üj óriás-szökőkút Szegeden. Dunántúli Napló, 1963. júl. 27. [Kép.] VADAS Zsuzsa—PÁSZTOR Zoltán: Szegedi séták Petőfi Népe, 1963. júl. 28. [Képekkel.] KADAR Márta: Díjat nyert a tárlaton. Petőfi Népe, 1963. júl. 28. [A IV. Szegedi Nyári Tárlatról.] BÁNOS Tibor: Vasárnap délelőtt Gózon Gyulával. Hétfői Hírek, 1963. júl. 29. [Kép a Virág teraszán.] LÖKÖS Zoltán: »Magas színvonalú, nagy művészi élmény*. Kállai Gyula nyilatkozata a Szegedi Szabadtéri Játékokról. Űjabb bemutatók. Hétfői Hírek, 1963. júl. 29. [Képpel.] CSERHALMI Imre: Lehár-operett Kairóban, a Cigánybáró Szegeden. Beszélgetés Eduárd Strauss-szal, az egykori keringőkirály dédunokájával. Népszabadság, 1963. júl. 30. Kállai Gyula nyilatkozata a szabadtéri játékokról. Népszabadság, 1963. júl. 30 RAJK András: Megjegyzések Szegedről. Népszava, 1963. júl. 30. [Kritika.] Kállai Gyula nyilatkozata a szegedi szabadtéri játékokról. Fejér megyei Hírlap, 1963. júl. 30. Kik lépnek fel a szegedi Trubadúrban és Cigánybáróban? Békés megyei Népújság, 1963. júl. 30. KAPALYAG Imre: Vendéglátás és idegenforgalom Szegeden. Népszabadság, 1963. júl. 31. [Kritika.] RAJK András: Erkel Ferenc operája a Dóm téren. Népszava, 1963. júl. 31. Orgonahangverseny Szegeden. Népszava, 1963. júl. 31. A szegedi őszibarack-kiállítás nagy sikere. Magyar Nemzet, 1963. júl. 31. PÉTER Róbert: Van még Szegeden boszorkányság. Lobogó, 1963. júl. 31. [Képekkel.] LÖKÖS Zoltán: A Szegedi Szabadtéri Játékok. OrszágVilág, 1963. júl. 31. [Képekkel.] m. 1.: Szegedi pillanatképek. Szolnok megyei Napló, 1963. júl. 31. A Szentivánéji álom Szegeden. Népszabadság, 1963. aug. 1. GÁRDONYI Jenő: Javaslatok a színházak műszaki felújítására. Magyar Nemzet, 1963. aug. 1. [Szegedről is.] (kovai): "Most jön az igazi*. Népsport, 1963. aug. 1. [Az Ünnepi Játékok sportműsoráról.] CSERHALMI Imre: Nekik is szól a taps! Ismerkedés a szegedi szabadtéri játékok fővilágosítóival. Népszabadság, 1963. aug. 2. GÁBOR István: Szegedi tárlatok. Magyar Nemzet, 1963. aug. 2. [Képpel.] FODOR Lajos: Nemzetközi Trubadúr-előadás. Esti Hírlap, 1963. aug. 2. DALOS László: Világhírű művészekkel Szegeden. Film, Színház, Muzsika, 1963. aug. 2. ([Képekkel ] Az ország kenyeréről tanácskoznak Szegeden. Népszava, 1963. aug. 3. Orvosankét Szegeden a hőforrások hasznosításáról. Magyar Nemzet, 1963. aug. 3. HUNYADI József: Szegedi játékok. Képes Üjság, 1963. aug. 3. [Képes riport. A címlap is ide tartozik.] * A Trubadúr bemutatójáról: [CSERHALMI Imre], Népszabadság, júl. 30. — Esti Hírlap, júl. 29. — [DALOS László] D. 1., Film, Színház, Muzsika, aug. 2. [Képekkel] A Cigánybáró, Jókai, Strauss "a játékokon ES SZEGED Szeged az első városok között szerepelt, melyek a bécsi ősbemutató (1885. október 24.) után színrehozták, 77 évvel ezelőtt a keringőkirály örökszép nagyoperettjét, a Cigánybárót. Kolozsvár és a főváros előzött meg csak bennünket. A nagyszabású szabadtéri előadás küszöbén alább elmondandókkal is kapcsoljuk közelebb szívünkhöz ezt a dalművet... Harmadszorra Szegeden Az 1886. november 13-iki szegedi bemutatón a derék színészeknek (Zsupán — Andorfi; Arzéna — Margó Zelma; gr. Carnero — Tollagi; Cipra — Fratta Vilma; Szafíi — Liptai Laura és Barinkay — Balogh Albin) tudásuk legjavát kellett adniok, hogy az akkori zenekari hiányosságok mellett sikerre vigyék Strauss melódiáját. A színháznak akkor még csak 35 tagú katonai fúvószenekarra tellett s a helyi zenede legkiválóbb tanárainak, Daubravszky Viktor, Szommer Endre s Menner Jánosnak kellett kisegítő zenészekként résztvenniök a zenekarban. S hogy mennyire szükség volt rájuk, bizonyítja, hogy a második előadás távollétükben majdnem botrányba fulladt. Az elbeszélés és a daljáték Jókai 1885-ben készült el remekbekészült elbeszélésével s még ugyanabban az évben szerezte meg tőle Johann Strauss a zenésítés s földolgozás jogát. Minden gyorsan ment, az év végére a Cigánybáró már elindulhatott a világsiker felé. Az operett szövegírója, Schnitzcr Ignác a korabeli közönség humor-igényeinek megfelelően alaposan átdolgozta Jókai művét. Romantika ide — romantika oda, de a főhős a regényírónál (Botsinkay Jónás — Barinkay) inkább húsból és vérből való alak, mint az operettben, aki dehogy is akar "kivont karddal az öklében csodadolgokat hajtani végre a maga fekete serege élén*. Az érdeme csak az, s ezért kapja a cigánybáróságot, hogy a lenézett cigánynemzet tagjaiból, a maga alapította faluban, Cigándiában, becsületes kohómunkásokat, iparosokat fa- felejthetetlen emlékezésért. rag. Serege a burkusok el- Wien, 1894. október. Johann leni ütközetben, mint "tábori Strauss*. A levél eredetijét kovács dandár* szerez dicsé- Horváth Feri bácsitól kapretet azzal, hogy egy nap tam, aki a Főkövi-család haalatt összekovácsolja az el- gyatékából őrizte idáig. Az ő lenség által összezúzott ágyú- elbeszéléséből írhatom meg a szekereket s talpakat. Ami levél hátterét is ... egyebekben az átdolgozás Főkövi Lajos 1899-ig műalatt a mesemondó elbeszéléséből elveszett, azt csupán Strauss zenéje pótolta számunkra. Szaffi és a szegedi boszorkányégetés Jókai, aki több ízben járt városunkban, szerette Szegedet. Műveiben, kezdve Máködött a zeneiskolában, mint zongoratanár s a zenetörténelem előadója. Johann Straussal egy bécsi, híres részéből érkezett magyar vendéglőben ismer- délelőtt konvojban kedett meg, bohémek találkozóhelyén, ahol a keringőkirály figyelmét fölhívták a magyar tanár zongorajátékára. A gratulációt meghívás követte. Az elfogyasztott béÁ mai nappal és a mai előadással eltelik a szabadtéri játékok idei programjának első "félideje*. Eddig, az elmúlt két hétben háromszor játszották a Brankovics Györgyöt, A trubadúrt, s a mai Szentivánéji álommal együtt meglesz az idei tizedik előadás. "Félidő* a mai nap azért is, mert a jövő héten ismét új műsor kezdődik — a Cigánybáró előadásai és a Magyar Állami Népiegyüttes estjei vannak hátra. Tegnap ismét rendkívül nagy volt Szeged idegenforgalma. A Trubadúr utolsó előadására mintegy négy és fél ezer vendég érkezett Szegedre. Különvonat futott be a szegedi pályaudvarra Budapestről, Miskolcról és Sopronból. A fővárosból a menetrend szerinti színházi vonattal és autóbusszal is sokan érkeztek. Különautóbusz hozta a vendégeket Sopronból. Tegnap kezdődött meg Szegeden az országos autóstalálkozó is, melyet ma folytatnak. Az ország minden autósok | • tesznek várossétát. ELSŐ: tyás fekete seregétől, a bo- esi szeletek, valamint a sör szorkányüldözéseken, a sza- után már jó barátokként, badságharcon keresztül avá- egylovas fiakkeren kocsiztak ros rekonstrukciójáig — hogy Bécs utcáin, s — mint ezecsak a legfőbbeket említsem ket az 1941-ben elhunyt Fő— számtalan helyen dolgoz- kövi Matild beszélte el — a za fel helyi hagyományain- bécsi közönség nagy ovációkat. Így tesz a Cigánybáró- ban részesítette őket. Főkövi ban is, melynek egyik feje- többször hívta a valcerkiJános vitéz a sárkánnyal Megjutalmazzák az ifjúsági karnevál győzteseit /tr j O—' «. 0 l-T zett az arcokon. — Most indíts a fürdőbe! Alig fértek el a szobában. A nők a csecsemőt vették körül, a férfiak az asztalnál koccintgattak. Csak cigarettázni mentek ki a ház elé. A konyhában szemügyre vették a tűzhely körül fogolódó anyóst. — A fő ellenség — súgta oda cinkos mosollyal Bivaly, az öreg Csiszérnek. Nevettek. Csak Kapros Sanyi maradt komoly. Tudta, hogy most vizsgázik a brigád előtt. Feleségével ugyan már megbeszélte a dolgot, az aszszony heJe is egyezett, de azért szorongva figyelt, mikor férje megállította az anyját a templomba való készülődéeben, öltözködésben: — Mama '.'.. — Sanyi ránézett a brigádtagokra és gyorsan kivágta: — Templomba nem megyünk. Az öregasszony először azt hitte, viccelnek. — Üss a szádra, fiam! — mondta, de később elsírta magát: — A plébánián is be van jelentve. Mit fog szólni a tisztelendő úr... Azt akarjátok, hogy eredendő bűnnel haljon meg az unokám? — Most született, máris temetni akarja? — kérdezte Takács Pali, .az egyik keresztapa. Az anyós mérgesen nézett a kérdezőre. Abbahagyta a sírást és a lányához fordult: — Te is így gondoltad, Kati? A fiatalasszony átölelte a vállát és hízelegve súgta: — Itthon kereszteljük meg. Tudja, édesanyám, így is lehet. Érvényes... — Igen, majd itthon — erősítette meg az ifjú apa, de nyomban elhallgatott, mert az öregasszony mérgesen legyintett. A vendégek mozdulatlanul, némán figyeltek, mint az összeesküvők. Csak az öreg Csiszér mocorgott a széken, aztán meg is szólalt: — Jobban megcsináljuk, mint a pap .. .í házilag. — Maszek úton — toldotta meg Takács Pali. Először Bivaly nevette el magát, aztán a többiek is. Felszabadultan kacagtak. Mintha az öregasszony is elmosolyodott volna kissé, de aztán szigorúan ezer ráncba rántotta össze az arcát és Csiszérhez lépett: — Tudtam, hogy ez a maga találmánya, vén pogány. A pólyában felsírt a gyerek. A hangos nevetésre ébredt fel. A nagymama mindjárt felkapta, ringatni kezdte és beszélt hozzá: — Pogányok közé kerültél, kicsi lelkem. — Maszek papok közé — toldotta meg most már bátrabban valaki, mire megint kitört a nevetés. Lámpát kellett gyújtani. Bekapcsolták a magnót is. Megterítették az asztalt, a férfiak megitták a maradék pálinkát. Az öregasszony a konyhában főzte a könnyeit. A gyereket még vacsora előtt keresztelték meg. Lavór fölé tartották és egy üvegkancsóból vizet pergettek kis kopasz fejére. A csecsemő felsírt. A nagymama hamarjában lisztes kötőjével törölte le róla a vizet. Aztán sorra járta a pólya a keresztapák karjait. Az öreg Csiszér utoljára magasra emelte és ezt mondta a síró csecsemőnek: — Nőjél nagyra! Vacsora után gyorsan kiürült az egvik demizson. A fiatalok kivitték a konyhába az asztalt és táncolni kezdtek. Az ifjú szülők egymás mellett ültek, mint a lakodalmukon. Az öreg Csiszér magára maradt. Sértetten felhajtott gyors egymásutánban néhány pohár bort. Egv darabig még bírta beszélgetés, társ nélkül, de aztán megtöltött poharával oda ballagott az öregasszonyhoz, aki a fényes, fekete kálvha mellett ült és ölében tartotta fehér pólyában unokáját. Csiszér leült melléje és félig kiitta a nrvharát.. A magnetofon szalagjáról twi«* '"'ott le a táncolók lábaihoz. Csiszér P«" rosszalóan csóválta a fejét és szidni kezdte az ifjúságot: — Ezek a mai fiatalok. Nem törődnek a csecsemővel, az öregeket meg ide a sarokba szorítják. Csak a táncon jár az eszük ... Az öregasszony némán, tempósan bólogatott és észrevétlenül tovább morzsolta ujjai között a rózsafűzért. A KISZ Szeged városi bizottsága alapos körültekintéssel és a közönség véleményének figyelembevételével megállapította a KISZ ifjúsági karneválon résztvevők legjobbjainak sorrendjét. Eszerint első a textilművek fiataljainak János vitéze az óriás-sárkánnyal, valamint a kábelgyár "Szabadtéri megnyitó*-képe. Kivitelezés és ötletesség tekintetében mindkettő jelentősen hozzájárult a július 28-i karnevál színvonalához, s nagy közönségsikert aratott Második helyezést ért el a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat fiataljainak történelmi témája. A fentieken kívül jutalomban részesítik a MÁV igazgatóság Don Quijote jeDAV hatalmas a boszorkányaz Asztalos Ktsz KISZszervezetét, amelynek tagjai a vidám molnárok által kísért dorozsmai szélmalmot készítették, valamint a posta „ ^ *«>MV X. fi&tdljsindk szemet ^yömázni." Megégették's'hamvaít h°sy beváltsa dédapja ígé- nyörködtetö Szentivánéji rétét... álom-ját a virágtündérekCsongor Győző kel. zete (A Szaffi kincsei) 1848— rályt Szegedre, de a látoga49-es szegedi élményein alap- tás csupán ígéret maradt... szik: Szaffi anyját, a boszorkáben^kínvallattótf*. "EBE Csendülnek ^ Q PIRT-ÍNWWQM /Í-KL, /INLLN—ML S ha majd az augusztusi éjszakában a karmester pál- lenetét, a paprikáját vádak: eladta magát a sáa Cigánybáró örök dallamai, tánnak, seprűn tudott repül- üdvözletünk szálljon a dédunoka, Eduárd Strauss felé ni, felkantározott hordón járt Világosvárra, meg Ot- . . . ,.fttt S7MWÍ„ halomra a többiekkel lakó- S' akl.meg?S eUott Szegedre, egy vas ládába zárva ásták el az akasztófa tövében. Botsinkay az öreg cigányvajdával egy zivataros éjszakán indul útnak Szegedre, hogy a vasládát fölássák. Átkelnek lóháton a Tiszán. Az itt következő tájfestés megfelel az akkori Fehértó leírásának. Jókai saját szemével láthatta még az öthalmi vesztőhely roppant, tömör, négyszögalakú épületének hat, magasra emelkedő oszlopát, melyeken vaskampók meredtek elő, az elítéltek számára. »... Eljutottak a történelmi öthatomhoz, a mit egymást eltemető nemzedékek hordtak ottan össze az alföldi síkság közepett. Ebből készültek a mai időkben a föltámadt Szeged körtöltései, felemelt utczái... legfelül a vesztőhely ... haramiák és boszorkányok megátkozott maradványai.* Hogy a vesztőhely akkor még bizonyosan meg volt, igazolja Mészáros Lázár 48as hadügyminiszter emlékirata is, aki Szeged környékén, az ottani vesztőhely táján táborozott hadtestével s hivatalos jelentését így kezdte: "Irám Szegeden, az akasztófa alatt .. .* Strauss levele Ifjabb Johann Strauss soha sem járt Szegeden. Valami köze mégis van ehhez a városhoz, bizonyítja Főkövi Lajos zenetanárhoz, egyik barátjához ide írt levele, a következő szöveggel: -Meleg, bensőséges köszönet önnek a jubileumkor nekem küldött Szegedi mű né izek KERTÉSZ GYULA Kertész Gyuláról joggal semmi köze sincs hozzá. Bajmondhatjuk, hogy szegedi lódni a népes statisztériával művész, annak ellenére, hogy ezen kívül. Talán terhes is már három éve elkerült in- ennyi feladat, hát miért csínét Budapestre az Állami nálja? Operaházhoz. Nemcsak azért, — Szeretem Szegedet, nem mert emlékezünk szegedi is tudok tőle szabadulni, rendezéseire. Nem is csak mindig visszahúz, azért, mert visszaemlékezünk Szülőföld, gyerekkor, ifjúszegedi diákkorunkra. Hi- ság, első színházi sikerek szen amikor érettségire ké- emlékei kísérik és hívják szültünk tizenhárom évvel vissza. És a szabadtéri, ezelőtt, s ki akartunk tenni amely a várost fölemeli, öt magunkért: saját szerzemé- éve benne él, milyen benyonyünkre ballagni, a mi bal- másai vannak? lagási énekünk "zeneszerző- — Helyesnek érzem, hogy je* Kertész Gyuszi volt. Már mindig egy magyar mű a geakkar operarendezőnek ké- rince. Persze gondolom, szült — elmondhatjuk: cél- előbb-utóbb műsorgondot tudatosan. De nem is csak okoz új, jó, magyar tömegezért mondhatjuk rá jogosan, hatású művek kiválasztása, hogy szegedi művész. Helyes az újabb törekvés, Amióta felújította Szeged hogy nemcsak egy színház a szabadtéri játékokat, Ker- művészeire támaszkodunk, tész Gyula minden nyarát válogatottat hozzunk össze! annak szenteli, öt éve állán- Ez hozzá tartozik a fesztiváldóan ö Mikó András rende- hoz. Persze illene a magyar ző asszisztense, két éve pedig színészek neve mellett is a szabadtéri játékok színházi feltüntetni, melyik színházat titkára. Hogy mekkora mun- képviselik, mint a külföldieka ez, meggondolhatjuk: egy kénél. szính,jíznál És Végül milyen terve, tobb titkár szokott lenni, vágya van? például az operaháznál öt _ ' . ... van. Nehéz elérni azt, hogy , ~7 "emelhetoleg egyszer bizalommal legyen iránta f? ls rendezni fogok valamit, mindenki. Becsülettel elin- hlszen mar meg is ígérték, tézi mindazt a ki tudja hány- Érthető: diákkora óta ez a féle problémát, amellyel szerelme, hozzá fordulnak, még ha Németh Ferenc