Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1961. augusztus t. A szovfet kormány nyilatkozata a moszkvai atomcsend-szerződésről (Folytatál az 1. oldalról.) t#k miUiók sorsával, és okvetlenül számolnia kell ezzel annak, aki nem szavakban, hanem tettekkel gondoskodik népe jelenéről és jövőjéről, a béke megőrzéséről. A Kínai Népköztársaság kormánya szeretne eltüntetni világszerte, ismert tényeket. Már az is mutatja, mennyire alaptalan az a kísérlet, hogy árnyékot vessenek a Szovjetuniónak a nukleáris fegyver kérdésében kifejtett álláspontjára, hogy éppen a Szovjetunió javasolta már 1946-ban elsőnek: tiltsák el mindörökre az atomfegyvereket és semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket. A Szovjetunió, amely pedig a legmodernebb nukleáris fegyverekkel, és a legtökélesebb hordozó eszközökkel rendelkezik, hosszú évek óta kitartóan és következetesen küzd az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáért. gyártásuk beszüntetéséért, minden ilyenfajtájú fegyverkészlet megsemmisítéséért, az atomkísérletek beszüntetéséért és az államok egész hadigépezetének összezúzásáért. Lehet-e azt mondani, hogy a Szovjetunió a különböző intézkedések indítványozásakor csak a saját érdekeit tartja szem előtt, s nem számol az egész szocialista közösség, valamennyi nép érdekeivel? Vajon az, amit a Kinai Népköztársaság kormánya nyilatkozatában atommonopóliumnak nevez, vagyis az, hogy a Szovjetuniónak birtokában van ez a fegyver, nem játszott-e, mondhatni, döntó szerepet abban, hogy a szocialista országok, s köztük a Kinai Népköztársaság ig, nem váltak az imperialista támadás célpontjává és sikeresen építhetik a szocializmust és a kommunizmust A kínai kormány nyilatkozata a továbbiakban azt állítja, hogy az atomkísérleteket megtiltó szerződés nem oldja meg maradéktalanul minden fajtájú atomfegyver megtiltásának, az atomfegyver-készletek megsemmisítésének, az atomfegyver-gyártás megszüntetésének feladatát. Kétségtelen, hogy a szerződés nem oldja meg mindezeket a kérdéseket. Természetesen mindenki számára érthető, hogy minél átfogóbb a megállapodás, annál jobb. Az ideális megoldáa az lenne. ha haladéktalanul megkötnék a szerződést az általanos és teljes leszerelésről. Emellett szálltunk síkra a múltban és ezt akarjuk most is. A továbbiakban a nyilatkozat azzal foglalkozik, vajon a kínai vezetők ismerik-e az összes gondok megoldásának nyitját, majd így folytatódik: Csak olyan emberek kifogásolhatják a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést, akik nem törődnek a népeknek a nukleáris háború ellen vívott harcával és a leszerelésről hirdetett legradikálisabb hangzatos frázisokkal leplezik azt, hegy nem hajlandók, nem kivának törekedni a leszerelésre. Csak olyan emberek emelhetnek kifogást e szerződés ellen, akik az általános és teljes leszerelésért vívott hareet a közömbös magfigyelő álláspontjáról tekintik és akik nam törődnek a békéért vívott harc reális eredményeivel. Azok számára, akik est a harcot vivják minden lópéz fantoe, a nagy eél felé vezető úton. Egyébként nyilatkozatukban maguk a kinai vezetők ie kénytelenek elismerni, hogy a nukleáris fegyver teljes eltiltásához "fokozatosan- kell eljutni. De ha elismerik ennek szükségességét — e a jelenlegi körülmények köaött más lehetőség nincs — akkor, kérdezzük, miért teoznek szemrehányást a Szovjetuniónak azért, hogy nem tudta egycsapásra elérni az egész probléma megoldását? A kínai vezetőket nyilvánvalóan elragadta a vita heve, • úgy gondolják, hogy az adott esetben a logika rájuk nézve nem kötelező. A Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata egyfelől azt állítja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés semmit sem ad a népeknek, mivel nem irányozza elő a nukleáris fegyverek teljes eltiltását és megsemmisítését. Másfelől azonban a nyilatkozat hangoztatja, hogy a szerződés, úgymond, azért rossz, mert nem terjed ki a föld alatti nukleáris kísérletekre. Másszóval, elvben a kínai kormány is elismeri, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése hasznos dolog, s a népek kívánják ezt. De ugyanott, szószerint néhány sorral később, a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata egymás után sorol fel mondvacsinált érveket s szerződés ellen éa azt állítja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés tulajdonképpen "megtévesztés-, mivel nem oldja meg teljesen a nukleáris fegyverek megsemmisítésének problémáját. A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés még abban az esetben is, ha kiterjedne a föld alatti kísérletekre, természetesen csupán részintézkedés, csuÍ

)án egy lépés a leszerelés feé és kedvezőbb feltételeket teremt számára. De szabadjon megkérdezni, megkönnyíti- vagy magnehezíti ez az intézkedés az alapvető feladat: a leszerelés megoldását? A békének az imperialista államok táborában helyet foglaló legnyíltabb ellenségeit kivéve, mindenki elismeri, hogy a nukleáris kísérleteket megtiltó megállapodás minden eddiginél kedvezőbb előfeltételeket teremt ahhoe, hogy előbbre jussunk a leszerelésben is. A tőkés országokban élő kommunisták, a szocialista országokat vezető kommunista pártok, pozitívan válaszolnak erre a kértlésre: a nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló szerződés megkötése megkönnyíti az általános és teljes leszerelésért folyó harcot. A Kínai Népköztársaság kormánya pedig az ellenkezőjét állítja. Kiderül, hogy «z egész világ téved és csupán a Kínai Népköztársaság kormányának van igaza. Ki vezeti hát félre a népeket? Az, aki az első reális eredmények elérése utén az elért siker továbbfejlesztését, az agresszív imperialista erők ellen vívott, s más fontos problémák megoldásáért folyó harc fokozását sürgeti, vagy az, aki lekicsinylőleg nyilatkozik a békéért harcolók erőfeszítéseiről és eredményeiről, s ezáltal félrevezeti a népeket, megingatja hitüket abban, hogy képesek a háború elhárítására. A KNK kormányának ebből az egész felfogásmódjából a kilátástalanság és a pesszimizmus árad. Tartalmát ahhoz a szovjet közmondáshoz lehetne hasonlítani, amely így hangzik: "vagy mindent, vagy semmit". Ez a felfogásmód még érthető lenne azoknál, akiket a történelem kárhozatra ítélt, akinek inog a talaj a lábuk alatt. De nem lehet megérteni, hogyan léphet fel efféle állásfoglalással olyan ország kormánya, amely a szocialista társadalmat építi. Kit lelkesíthet az ilyen kilátástalanság koncepciója? Az emberek nem abból merítenek energiát, hogy egyre jobban közelednek a nukleárus háború feneketlen sötétségéhez, hanem abból a mély hitből, hogy bilincsbe tudják verni a háború erőit, hogy biztosítani tudják a valódi békét és a haladást A Kínai Népköztársaság kormánya azt állítja, a nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló saerződés megkötése szerinte ahhoz vezet hogy az amerikai imperializmus megszerzi a katonai fölényt, s ugyanakkor a békeszerető országok, köztük Kína is, elesnek védelmi képességük erősítésének lehetőségétől. Különös logikai Még rosszakaróink is elismerik, hogy éppen a Szovjetunió rendelkezik most a világ legerősebb nukleáris fegyverével, bármely célpontot elérő legkorszerűbb hordozóeszközökkel. Ez a hatalmas nukleáris rakétazár nemcsak a Szovjetunió, hanem valamennyi szocialista ország, közte a Kínai Népköztársaság biztonságát is szavatolja és a világbéke bástyájául szolgál. A Kínai vezetéknek el kellett volna gondolkodniok azon, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló egyezmény aláírásának megtagadásával egy társaságba kerültek azokkal, akik az imperialista tömbön belül e szerződés ellen lépnek lel. Senki sem győzheti meg a szovjet kormányt, hogy az ilyen álláspont megfelel a népek érdekeinek, legyen az európai, amerikai, ázsiai vagy afrikai nép, legyen az kicsiny vagy nagy ország népe. A Kínai Népköztársaság kormánya, úgy látszik, maga is megérti, milyen népszerűtlen dolog ma negatív álláspontra helyezkedni a béke megszilárdításának kérdésében ós a leszerelés kérdésében. Ezért a kínai kormány is úgy próbálja nyilatkozatában feltüntetni a dolgot, mintha a nukleáris leszerelés kérdéséről ő maga is valamiféle "saját" programmal rendelkezne, amely még radikálisabb is a Szovjetunió és a többi szocialista ország programjánál. A Kínai Népköztársaság kormánya megpróbál valamiféle ellentmondásokat találni a Szovjetunió álláspontjában. Akkor azonban, amikor erőltetetten válogatÉ

i össze idézeteit és szavakai zsonglőrösködik, elfelejti azt az egyszerű igazságot, hogy az élet nem áll egyhelyben. Viharosan fejlődik a tudomány és a technika, s az, ami még tegnap nem volt elfogadható, ma már hasznosnak, sőt nagyon is hasznosnak bizonyulhat. Ami a Kínai Népköztársaság kormányának azt a javaslatát illeti, hogy a kormányfők részvételével nemzetközi értekezletet kell öszszehívni az idevágó problémák, köztük a leszerelés problémájának megvitatására, a szovjet kormány természetesen nem emelhet kifogást ellene, hiszen ez az 6 saját javaslata. Ez egyike azoknak a javaslatoknak, amelyeket a szovjet kormány több ízben is megtett. Ennek a javaslatnak az előterjesztésével mi abból Indultunk ki — s ezt meg is mondottuk —, hogy senki sem vállalhat magára bármiféle kötelezettséget a Kínai Népköztársaságért, csakis a Kínai Népköztársaság kormánya, és hogy következésképpen Kína kötelezettségeinek kérdését csak a Kínai Népköztársaság kormányának részvételével lehet megvizsgálni. A szovjet kormány most ls szilárdan tartja magát ehhez az állásponthoz. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, mi késztette a Kínai Népköztársaság kormányát arra, hogy éppen most tegye meg javaslatát olyan nemzetközi értekezlet összehívására, amelynek feladata megvizsgálni a leszerelés kérdéseit és egy sor más nemzetközi problémát, ás miért állítja azt, hogy ez valami új dolog? Ismét csak az, hogy leplezze, nem hajlandó aláírni a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést. A szovjet kormány az egész szovjet nép akaratát fejezi ki akkor, amikor elutasítja a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozatában foglalt koholmányokat a szovjet állam külpolitikájáról. Semmiféle feltételezés vagy támadás nem tudja megváltoztatni a Szovjetunió külpolitikájának irányvonalát, amelyet a nagy Lenin határozott meg és amelyet tovább fejlesztettek pártunk XX. és XXII. kongresszusának határozatai, az SZKP programja, s egy emberként jóvá hagyott az egész szovjet nép, a nemzetközi kommunista mozgalom. Ezt az irányvonalat követve a Szovjetunió továbbra is rendíthetetlenül folytatja a béke és a népek közötti barátság politikáját, harcol az általános és teljes leszerelésért, a nemzetközi problémák köztük az Európa biztonságát érintő problémák békés megoldásáért, a békés együttélés lenini elveinek diadaláért. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány őszintén üdvözölné, ha a Kínai Népköztársaság külpolitikája a szocialista államok összefogására épülne, amelynek zászlaja a harc a termonukleáris háború veszélyének elhárításáért, a békés együttélésért, a népek szabadságáért és azért a jogáért, hogy életüket úgy építsük, ahogy nekik tetszik. Ezt követelik a nemzetközi kommunista szolidaritás érdekei, a szocializmus és a kommunizmus érdekei, a béke érdekel. (MTI) Külpolitikai hírek ,, . • i&wkban Rövid közlemény közzétételével befejeződött McNamara amerikai hadügyminiszter háromnapos látogatása a Német Szövetségi Köztársaságban. Látogatásának középpontjában von Hassel nyugatnémet hadügyminisz. terrel folytatott megbeszélései álltak. A közleményből csupán annyi tűnik ki, hogy a felek megegyeztek: folytatják időszakos tanácskozásaikat katonai-stratégiai kérdésekről. * Dr. Stephen Ward londoni orvos, s hírhedt Profumobotrány egyik főszereplője kórházi jelentés sserint szombaton meghalt. Profumo, a megbukott hadseregügy! miniszter Ward házában találkozgatott Mise Keelerrel, az ügy másik főszereplőjével. Dr. Ward a további botránytői való félelmében Öngyilkos lett. * Losonczi Pál magyar földművelésügyi miniszter szombaton Bukarestbe érkezett. A Román Mezőgazdasági Főtan acs vendégeként családjával együtt Romániában tölti szabadságét. Ugyancsak Bukarestbe érkezett Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályénak vezetője, aki családjával együtt szintén Romániában nyaral. * Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Minisztertanács elnöke beszédet mondott a vasutas nap alkalmából rendezett szófiai ünnepi gyűlésen. Hangsúlyozta a KGST-hez tartozó országok párt- és kormányfői moszkvai értekezletének jelentőségét, elítélte a Kínai KP KB magatartását s üdvözölte > moszkvai ményt. atomoaend-egyezAz európai azocialista országokban körutazó Orville Freeman, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere, szombaton délben Prágából jövet repülőgépen Bukarestbe érkezett. SIKLÓS JÁNOS: MEDITÁCIÓ Egy hajszás nap után, ezer féle benyomáitól kábultan, idegileg fáradtan férehúzódni a park sötét lombjai alá egy eldugott kit padra: valódi pihenés. Ninczen telefon, ügyfél panasszal, jelentést szövegező töprengés. Csönd t>an, a körülöttem sétáló párok intim suttogását elnyeli a tágas. szellős liget. Negyedárai pihenés Után azonban újra elkezdődik a nap, mintha reggel volna és áráról órára fokozódó és ellanyhuló ritmusváltásban az ember ismét dolgozna. Arcok, ügyek, határidák emelkednek ki a sötétből és már-már sajnálatossá válik, hogy nincsen itten egy villany, hogy emlékeztető sorokat írhatnék papírra. MpffPlPVPBAdlb Gty meggyötört férfiare, plraegeieTeneaiK eJ> egerMerrtéböi kibugygyan a könny: sír előttem a háromcsaládos apa és védelmet kér. Egzisztenciális védelmet a portási munkakör érdekében, mert akarata ellenére tengelyt akasztott az Igazgatóval. Nam teljesítette a szabálytalanságra utasító parancsot és azóta Úgy érzi nincs megállása. Kínosan ható megjegyzések érik és fél, hogy egyszer megköszönik a szolgálatát. Akkor pedig vége az életnek, mert beteg ember létére fizikai munkára alkalmatlan, a gyerekek még iskolába járnak. Megnyugtattam, hogy ilyesmitől ne tartson. Ha Igaza volt, s elbocsátanak valamilyen fondorlatos címen, jöjjön újra vissza: igazságot teszünk. Sajnoa, önmagamat nem sikerült megnyugtatnom. Moat is a késó estében a síró férfi panasza ijesztget. Mégis mit csinálnék vele, ha valamilyen paragrafus alapján elküldenék? Nem is tudom hirtelenében megmondani. Ilyenkor a zaklatott gondolatok pörgő orsóján végigszalad sok minden. Miért is panaszkodott ez az ember? Lehet, hogy én is hibás vagyok a panaszában, mert talán néha-néha mellékes kérdésként kezeljük, hogy kit hogyan választanak ki vezető munkakörökbe. Sajnoö a kiválasztás elvei még nem bővültek annyira, hogy mindenben fednék az élet követelményeit ét politikánk szolgálatában az apró részletekig mindennek megfeleljenek. Mér kimondtuk többször, z a Népszabadság néhány nappal ezelőtt újra sürgetően és figyelmeztetően szóvá tette, hogy a korlátoltság nem jelent felmentést vezető munkakörökben a felelősség alól. Amikor milliós értékek kerülnek ebek harmincadjára szervezetlen, anarchikus üzemi és termelőszövetkezeti állapotok miatt, akkor nem lehet mentség úgy érvelni, hogy "derék, jó ember ez a vezető, dehát nem érti a dolgát". Mert mi a derékség, jóság abban, hogy a nép nyakára százezres, milliós károkat teremt valami tehetetlen ember. Az ilyen jóság és darékség számláját nem lehet az idők végtelenjéig kifizetni a nép államának pénztárából. Jó hogy foglalkoznak Ilyesmivel újságok és vezető fórumok. Az is jó, hogy most már jobban figyelembe veszik a rátermettséget, a politikai becsületesség mellett és a vezető posztra kerülő ember morális állapota Iránt sincs közömbösség. Egyre kevésbé érvényeiül a teátrális munkastílus, amely mögött a látványosságon kívül alig van érdemi tény. Kapott valamit a szubjektivizmus, bár nagyon hosszú időre lesz szükség ahhoz, míg az értékmérő szerepét döntő tényezőként a végzett munka eredményessége határozza meg. Nehezebben kopnak az előítéletek, személyes fenntartások, vagy egekbe dicsérő vélemények, amelyek gyakran szimpátia és antlpátia alapján kerülnek kimondásra. Amit persza egészen kiküszöbölni sohasem lehet, hiszen érzelmi élettel is rendelkezünk. Csak a káros kicsapódásra vigyázzunk jobban, z mindennap egy kicsit jobban! De mozt már valamivel többre, kicsit tudományosan is többre volna szükség vezető egzisztenciák személyi megítélésénél. Néha találkozunk fülsértő megjegyzésekkel: -Rendes ember, érti ls a dolgát, de az a baj, hogy megfagy körülötte a levegő". A megjegyzés elhangzik és minden marad a régiben. Vajon miért fagy meg a levegő egy ember körül? Erre nem lehet szabályt, sablont adni, mert nem az országban, de a földön sincs két egyforma ember. Tlvan oeeihnn az alkati adottságokat sem Ilyen eseioen lehet figyelmen kívül hagyni. Vannak emberek, akiknél ha vezető pozícióba kerülnak, a parancsoló, diktáló, ellentmondást nem tűrő tulajdonságok túltengése jelentkezik. Ez alkatiság is, de természetesen módosítható neveléssel, ellentétes irányú erős ráhatással. S ez, az esetek többségében segít is. Ilyen környezetben az egyén — ha különben okos ember — rendkívül nagy harcot vív önmagával, hogy leküzdje nehezen elviselhető tulajdonságait. S ha az egészséges irányú ráhatás nem csökken, ez a személy legyűri, legalábbis megfékezi cézárkodó hajlamait. Ha meg buta ember, akkor fúria válik belőle, környezetét okolja mindenért, meg nem értésre panaszkodik, köznyelven szólva: őt fúrják és mindenkiben a hibát keresi, míg önmaga vizsgálatára képtelen. A párt politikája ilyen típusú egyéneket huzamosabb Ideig nem bir el. Viszont ha a kollektíva erőteljes ráhatásának biztató mozzanatai jelentkeznek — egyébként használható embereknél —, akkor ott türelmesen, jószándékkal segíteni kell. Persze Igaz ennek az ellenkezője is, ha hosszú Időn keresztül a folytonos neuelés, ráhatás meddő: tudomásul veszik, hogy az illető képtelen ebben a politikai miliőben vezetőként létezni. Gyakran tapasztalható különböző helyeken és beosztásban dolgozó embereknél az alkalmazkodási készség túlburjánzása. Persze ennek nemcsak pszichés okait emlegetjük, hiszen az ember a természettel vívott harcában azért válhatott győztessé, mert kifejlődött a fizikai, értelmi és érzelmi alkalmazkodási készsége. Most azonban csak egy momentum érdekes számunkra: ha egy vezetőnél, aki emberek sorsáról is dönt, észrevehető az alkalmazkodási készség túlburjánzása, akkor már nem hagyható figyelmén kivül s tényező, mert ebben az esetben — mint szomorú magyar példáktól hemzsegő közelmúltunk ls bizonyítja — rendkívül veszedelmes helyzeteket teremthetnek felelős beosztású emberek. Ha egy parancsolgató, magát kisebb-nagvobb fokon csalhatatlannak képzelő személy körül túltengő alkalmazkodási készséggel rendelkező emberek csoportosulnak: monthetetlenül a diktátorok rettenetes és félelmotec egyeduralma jön létre. Ez kicsiben és nagyban egyaránt érvényes. Köznapi nyelven talpnyalogatásnak nevezik a túlfűtött alkalmazkodási készséget. Itt is az erős ellenhatás segit. Fellépni a talpnyalás ellen, nem engedni meg sehol a dörzsölődést, tórleezkedést, s abból személyes előnyök szerzését. Persze nemcsak az alárendeltségben levő emberekre kötelező. Ha okos egy vezető, észreveszi, hogy a talpnyalás sohasem őszinte, mögötte rendszerint egzisztenciális érdekek húzódnak meg. De ha egy vezető a talpnyalók hízelgő véleményét készpénznek veszi, előbb-utóbb ön-