Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1961. augusztus t. A szovfet kormány nyilatkozata a moszkvai atomcsend-szerződésről (Folytatál az 1. oldalról.) t#k miUiók sorsával, és ok­vetlenül számolnia kell ez­zel annak, aki nem szavak­ban, hanem tettekkel gon­doskodik népe jelenéről és jövőjéről, a béke megőrzésé­ről. A Kínai Népköztársaság kormánya szeretne eltüntet­ni világszerte, ismert ténye­ket. Már az is mutatja, mennyire alaptalan az a kí­sérlet, hogy árnyékot vesse­nek a Szovjetuniónak a nuk­leáris fegyver kérdésében ki­fejtett álláspontjára, hogy éppen a Szovjetunió javasol­ta már 1946-ban elsőnek: tiltsák el mindörökre az atomfegyvereket és semmi­sítsék meg az atomfegyver­készleteket. A Szovjetunió, amely pedig a legmodernebb nukleáris fegyverekkel, és a legtökélesebb hordozó eszkö­zökkel rendelkezik, hosszú évek óta kitartóan és követ­kezetesen küzd az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásá­ért. gyártásuk beszüntetésé­ért, minden ilyenfajtájú fegyverkészlet megsemmisí­téséért, az atomkísérletek beszüntetéséért és az álla­mok egész hadigépezetének összezúzásáért. Lehet-e azt mondani, hogy a Szovjetunió a különböző intézkedések indítványozása­kor csak a saját érdekeit tartja szem előtt, s nem szá­mol az egész szocialista kö­zösség, valamennyi nép ér­dekeivel? Vajon az, amit a Kinai Népköztársaság kor­mánya nyilatkozatában atommonopóliumnak nevez, vagyis az, hogy a Szovjet­uniónak birtokában van ez a fegyver, nem játszott-e, mondhatni, döntó szerepet abban, hogy a szocialista or­szágok, s köztük a Kinai Népköztársaság ig, nem vál­tak az imperialista támadás célpontjává és sikeresen építhetik a szocializmust és a kommunizmust A kínai kormány nyilatko­zata a továbbiakban azt állít­ja, hogy az atomkísérleteket megtiltó szerződés nem old­ja meg maradéktalanul min­den fajtájú atomfegyver megtiltásának, az atomfegy­ver-készletek megsemmisíté­sének, az atomfegyver-gyár­tás megszüntetésének felada­tát. Kétségtelen, hogy a szer­ződés nem oldja meg mind­ezeket a kérdéseket. Termé­szetesen mindenki számára érthető, hogy minél átfogóbb a megállapodás, annál jobb. Az ideális megoldáa az len­ne. ha haladéktalanul meg­kötnék a szerződést az álta­lanos és teljes leszerelésről. Emellett szálltunk síkra a múltban és ezt akarjuk most is. A továbbiakban a nyilat­kozat azzal foglalkozik, va­jon a kínai vezetők ismerik-e az összes gondok megoldásá­nak nyitját, majd így folyta­tódik: Csak olyan emberek kifo­gásolhatják a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásá­ról szóló szerződést, akik nem törődnek a népeknek a nukleáris háború ellen vívott harcával és a leszerelésről hirdetett legradikálisabb hangzatos frázisokkal leple­zik azt, hegy nem hajlandók, nem kivának törekedni a le­szerelésre. Csak olyan embe­rek emelhetnek kifogást e szerződés ellen, akik az álta­lános és teljes leszerelésért vívott hareet a közömbös magfigyelő álláspontjáról te­kintik és akik nam törődnek a békéért vívott harc reális eredményeivel. Azok számára, akik est a harcot vivják minden lópéz fantoe, a nagy eél felé ve­zető úton. Egyébként nyilat­kozatukban maguk a kinai vezetők ie kénytelenek el­ismerni, hogy a nukleáris fegyver teljes eltiltásához "fokozatosan- kell eljutni. De ha elismerik ennek szük­ségességét — e a jelenlegi körülmények köaött más le­hetőség nincs — akkor, kér­dezzük, miért teoznek szem­rehányást a Szovjetuniónak azért, hogy nem tudta egy­csapásra elérni az egész probléma megoldását? A kínai vezetőket nyilván­valóan elragadta a vita he­ve, • úgy gondolják, hogy az adott esetben a logika rájuk nézve nem kötelező. A Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata egyfelől azt állítja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés semmit sem ad a népeknek, mivel nem irányozza elő a nukleáris fegyverek teljes el­tiltását és megsemmisítését. Másfelől azonban a nyilatko­zat hangoztatja, hogy a szer­ződés, úgymond, azért rossz, mert nem terjed ki a föld alatti nukleáris kísérletekre. Másszóval, elvben a kínai kormány is elismeri, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése hasznos dolog, s a népek kívánják ezt. De ugyanott, szószerint néhány sorral később, a Kínai Nép­köztársaság kormányának nyilatkozata egymás után so­rol fel mondvacsinált érve­ket s szerződés ellen éa azt állítja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásá­ról szóló szerződés tulajdon­képpen "megtévesztés-, mi­vel nem oldja meg teljesen a nukleáris fegyverek meg­semmisítésének problémáját. A nukleáris fegyverkísérle­tek megtiltásáról szóló szer­ződés még abban az esetben is, ha kiterjedne a föld alatti kísérletekre, természetesen csupán részintézkedés, csu­Í )án egy lépés a leszerelés fe­é és kedvezőbb feltételeket teremt számára. De szabadjon megkérdezni, megkönnyíti- vagy magnehe­zíti ez az intézkedés az alap­vető feladat: a leszerelés megoldását? A békének az imperialista államok táborá­ban helyet foglaló legnyíltabb ellenségeit kivéve, mindenki elismeri, hogy a nukleáris kí­sérleteket megtiltó megálla­podás minden eddiginél ked­vezőbb előfeltételeket te­remt ahhoe, hogy előbbre jus­sunk a leszerelésben is. A tő­kés országokban élő kommu­nisták, a szocialista országo­kat vezető kommunista pár­tok, pozitívan válaszolnak er­re a kértlésre: a nukleáris kí­sérletek eltiltásáról szóló szerződés megkötése meg­könnyíti az általános és tel­jes leszerelésért folyó har­cot. A Kínai Népköztársaság kormánya pedig az ellenkező­jét állítja. Kiderül, hogy «z egész világ téved és csupán a Kínai Népköztársaság kor­mányának van igaza. Ki vezeti hát félre a né­peket? Az, aki az első reális eredmények elérése utén az elért siker továbbfejleszté­sét, az agresszív imperialista erők ellen vívott, s más fon­tos problémák megoldásáért folyó harc fokozását sürgeti, vagy az, aki lekicsinylőleg nyilatkozik a békéért harco­lók erőfeszítéseiről és ered­ményeiről, s ezáltal félreve­zeti a népeket, megingatja hitüket abban, hogy képesek a háború elhárítására. A KNK kormányának eb­ből az egész felfogásmódjá­ból a kilátástalanság és a pesszimizmus árad. Tartal­mát ahhoz a szovjet közmon­dáshoz lehetne hasonlítani, amely így hangzik: "vagy mindent, vagy semmit". Ez a felfogásmód még érthető lenne azoknál, akiket a tör­ténelem kárhozatra ítélt, akinek inog a talaj a lábuk alatt. De nem lehet megérte­ni, hogyan léphet fel efféle állásfoglalással olyan ország kormánya, amely a szocia­lista társadalmat építi. Kit lelkesíthet az ilyen ki­látástalanság koncepciója? Az emberek nem abból me­rítenek energiát, hogy egyre jobban közelednek a nukle­árus háború feneketlen sö­tétségéhez, hanem abból a mély hitből, hogy bilincsbe tudják verni a háború erőit, hogy biztosítani tudják a va­lódi békét és a haladást A Kínai Népköztársaság kormánya azt állítja, a nuk­leáris kísérletek eltiltásáról szóló saerződés megkötése szerinte ahhoz vezet hogy az amerikai imperializmus megszerzi a katonai fölényt, s ugyanakkor a békeszerető országok, köztük Kína is, el­esnek védelmi képességük erősítésének lehetőségétől. Különös logikai Még rossz­akaróink is elismerik, hogy éppen a Szovjetunió rendel­kezik most a világ legerő­sebb nukleáris fegyverével, bármely célpontot elérő leg­korszerűbb hordozóeszközök­kel. Ez a hatalmas nukleá­ris rakétazár nemcsak a Szovjetunió, hanem vala­mennyi szocialista ország, közte a Kínai Népköztársa­ság biztonságát is szavatolja és a világbéke bástyájául szolgál. A Kínai vezetéknek el kel­lett volna gondolkodniok azon, hogy a nukleáris fegy­verkísérletek megtiltásáról szóló egyezmény aláírásának megtagadásával egy társa­ságba kerültek azokkal, akik az imperialista tömbön belül e szerződés ellen lépnek lel. Senki sem győzheti meg a szovjet kormányt, hogy az ilyen álláspont megfelel a népek érdekeinek, legyen az európai, amerikai, ázsiai vagy afrikai nép, legyen az kicsiny vagy nagy ország né­pe. A Kínai Népköztársaság kormánya, úgy látszik, maga is megérti, milyen népszerűt­len dolog ma negatív állás­pontra helyezkedni a béke megszilárdításának kérdésé­ben ós a leszerelés kérdésé­ben. Ezért a kínai kormány is úgy próbálja nyilatkozatá­ban feltüntetni a dolgot, mintha a nukleáris leszerelés kérdéséről ő maga is vala­miféle "saját" programmal rendelkezne, amely még ra­dikálisabb is a Szovjetunió és a többi szocialista ország programjánál. A Kínai Népköztársaság kormánya megpróbál vala­miféle ellentmondásokat ta­lálni a Szovjetunió állás­pontjában. Akkor azonban, amikor erőltetetten válogat­É i össze idézeteit és szavak­ai zsonglőrösködik, elfelejti azt az egyszerű igazságot, hogy az élet nem áll egy­helyben. Viharosan fejlődik a tudomány és a technika, s az, ami még tegnap nem volt elfogadható, ma már hasznos­nak, sőt nagyon is hasznos­nak bizonyulhat. Ami a Kínai Népköztársa­ság kormányának azt a ja­vaslatát illeti, hogy a kor­mányfők részvételével nem­zetközi értekezletet kell ösz­szehívni az idevágó problé­mák, köztük a leszerelés problémájának megvitatásá­ra, a szovjet kormány termé­szetesen nem emelhet kifo­gást ellene, hiszen ez az 6 saját javaslata. Ez egyike azoknak a javaslatoknak, amelyeket a szovjet kormány több ízben is megtett. Ennek a javaslatnak az előterjesz­tésével mi abból Indultunk ki — s ezt meg is mondottuk —, hogy senki sem vállalhat magára bármiféle kötelezett­séget a Kínai Népköztársa­ságért, csakis a Kínai Nép­köztársaság kormánya, és hogy következésképpen Kína kötelezettségeinek kérdését csak a Kínai Népköztársaság kormányának részvételével lehet megvizsgálni. A szov­jet kormány most ls szilár­dan tartja magát ehhez az állásponthoz. Ezzel kapcsolatban felme­rül a kérdés, mi késztette a Kínai Népköztársaság kor­mányát arra, hogy éppen most tegye meg javaslatát olyan nemzetközi értekezlet összehívására, amelynek fel­adata megvizsgálni a lesze­relés kérdéseit és egy sor más nemzetközi problémát, ás miért állítja azt, hogy ez valami új dolog? Ismét csak az, hogy lep­lezze, nem hajlandó aláírni a nukleáris fegyverkísérle­tek megtiltásáról szóló szer­ződést. A szovjet kormány az egész szovjet nép akaratát fejezi ki akkor, amikor el­utasítja a Kínai Népköztár­saság kormányának nyilat­kozatában foglalt koholmá­nyokat a szovjet állam kül­politikájáról. Semmiféle fel­tételezés vagy támadás nem tudja megváltoztatni a Szov­jetunió külpolitikájának irányvonalát, amelyet a nagy Lenin határozott meg és amelyet tovább fejlesztettek pártunk XX. és XXII. kong­resszusának határozatai, az SZKP programja, s egy em­berként jóvá hagyott az egész szovjet nép, a nemzet­közi kommunista mozgalom. Ezt az irányvonalat követve a Szovjetunió továbbra is rendíthetetlenül folytatja a béke és a népek közötti ba­rátság politikáját, harcol az általános és teljes leszerelé­sért, a nemzetközi problé­mák köztük az Európa biz­tonságát érintő problémák békés megoldásáért, a békés együttélés lenini elveinek diadaláért. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány őszintén üdvözölné, ha a Kínai Nép­köztársaság külpolitikája a szocialista államok összefo­gására épülne, amelynek zászlaja a harc a termonuk­leáris háború veszélyének el­hárításáért, a békés együtt­élésért, a népek szabadságá­ért és azért a jogáért, hogy életüket úgy építsük, ahogy nekik tetszik. Ezt követelik a nemzetközi kommunista szo­lidaritás érdekei, a szocializ­mus és a kommunizmus ér­dekei, a béke érdekel. (MTI) Külpolitikai hírek ,, . • i&wkban Rövid közlemény közzété­telével befejeződött McNa­mara amerikai hadügymi­niszter háromnapos látogatá­sa a Német Szövetségi Köz­társaságban. Látogatásának középpontjában von Hassel nyugatnémet hadügyminisz. terrel folytatott megbeszélé­sei álltak. A közleményből csupán annyi tűnik ki, hogy a felek megegyeztek: folytat­ják időszakos tanácskozásai­kat katonai-stratégiai kérdé­sekről. * Dr. Stephen Ward londoni orvos, s hírhedt Profumo­botrány egyik főszereplője kórházi jelentés sserint szombaton meghalt. Profu­mo, a megbukott hadsereg­ügy! miniszter Ward házá­ban találkozgatott Mise Kee­lerrel, az ügy másik fősze­replőjével. Dr. Ward a to­vábbi botránytői való félel­mében Öngyilkos lett. * Losonczi Pál magyar föld­művelésügyi miniszter szom­baton Bukarestbe érkezett. A Román Mezőgazdasági Fő­tan acs vendégeként család­jával együtt Romániában tölti szabadságét. Ugyancsak Bukarestbe ér­kezett Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályénak vezetője, aki családjával együtt szintén Romániában nyaral. * Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Minisztertanács elnö­ke beszédet mondott a vasu­tas nap alkalmából rendezett szófiai ünnepi gyűlésen. Hangsúlyozta a KGST-hez tartozó országok párt- és kormányfői moszkvai érte­kezletének jelentőségét, el­ítélte a Kínai KP KB maga­tartását s üdvözölte > moszkvai ményt. atomoaend-egyez­Az európai azocialista or­szágokban körutazó Orville Freeman, az Egyesült Álla­mok földművelésügyi minisz­tere, szombaton délben Prá­gából jövet repülőgépen Bu­karestbe érkezett. SIKLÓS JÁNOS: MEDITÁCIÓ Egy hajszás nap után, ezer féle benyomáitól kábultan, idegileg fáradtan férehúzódni a park sötét lombjai alá egy eldugott kit padra: valódi pihenés. Ninczen telefon, ügyfél panasszal, je­lentést szövegező töprengés. Csönd t>an, a körü­löttem sétáló párok intim suttogását elnyeli a tá­gas. szellős liget. Negyedárai pihenés Után azon­ban újra elkezdődik a nap, mintha reggel vol­na és áráról órára fokozódó és ellanyhuló ritmus­váltásban az ember ismét dolgozna. Arcok, ügyek, határidák emelkednek ki a sötétből és már-már sajnálatossá válik, hogy nincsen itten egy vil­lany, hogy emlékeztető sorokat írhatnék pa­pírra. MpffPlPVPBAdlb Gty meggyötört férfiare, pl­raegeieTeneaiK eJ> egerMerrtéböi kibugy­gyan a könny: sír előttem a háromcsaládos apa és védelmet kér. Egzisztenciális védelmet a por­tási munkakör érdekében, mert akarata ellenére tengelyt akasztott az Igazgatóval. Nam teljesítette a szabálytalanságra utasító parancsot és azóta Úgy érzi nincs megállása. Kínosan ható meg­jegyzések érik és fél, hogy egyszer megköszönik a szolgálatát. Akkor pedig vége az életnek, mert beteg ember létére fizikai munkára alkalmatlan, a gyerekek még iskolába járnak. Megnyugtattam, hogy ilyesmitől ne tartson. Ha Igaza volt, s elbocsátanak valamilyen fondorla­tos címen, jöjjön újra vissza: igazságot teszünk. Sajnoa, önmagamat nem sikerült megnyugtat­nom. Moat is a késó estében a síró férfi panasza ijesztget. Mégis mit csinálnék vele, ha valami­lyen paragrafus alapján elküldenék? Nem is tu­dom hirtelenében megmondani. Ilyenkor a zaklatott gondolatok pörgő orsóján végigszalad sok minden. Miért is panaszkodott ez az ember? Lehet, hogy én is hibás vagyok a panaszában, mert talán néha-néha mellékes kérdésként kezeljük, hogy kit hogyan választa­nak ki vezető munkakörökbe. Sajnoö a kiválasz­tás elvei még nem bővültek annyira, hogy min­denben fednék az élet követelményeit ét poli­tikánk szolgálatában az apró részletekig minden­nek megfeleljenek. Mér kimondtuk többször, z a Népszabadság né­hány nappal ezelőtt újra sürgetően és figyelmez­tetően szóvá tette, hogy a korlátoltság nem jelent felmentést vezető munkakörökben a felelősség alól. Amikor milliós értékek kerülnek ebek har­mincadjára szervezetlen, anarchikus üzemi és ter­melőszövetkezeti állapotok miatt, akkor nem le­het mentség úgy érvelni, hogy "derék, jó em­ber ez a vezető, dehát nem érti a dolgát". Mert mi a derékség, jóság abban, hogy a nép nyaká­ra százezres, milliós károkat teremt valami te­hetetlen ember. Az ilyen jóság és darékség szám­láját nem lehet az idők végtelenjéig kifizetni a nép államának pénztárából. Jó hogy foglalkoznak Ilyesmivel újságok és vezető fórumok. Az is jó, hogy most már job­ban figyelembe veszik a rátermettséget, a poli­tikai becsületesség mellett és a vezető posztra kerülő ember morális állapota Iránt sincs kö­zömbösség. Egyre kevésbé érvényeiül a teátrális munkastílus, amely mögött a látványosságon kí­vül alig van érdemi tény. Kapott valamit a szub­jektivizmus, bár nagyon hosszú időre lesz szük­ség ahhoz, míg az értékmérő szerepét döntő té­nyezőként a végzett munka eredményessége ha­tározza meg. Nehezebben kopnak az előítéletek, személyes fenntartások, vagy egekbe dicsérő vé­lemények, amelyek gyakran szimpátia és antlpá­tia alapján kerülnek kimondásra. Amit persza egészen kiküszöbölni sohasem lehet, hiszen ér­zelmi élettel is rendelkezünk. Csak a káros ki­csapódásra vigyázzunk jobban, z mindennap egy kicsit jobban! De mozt már valamivel többre, kicsit tudomá­nyosan is többre volna szükség vezető egzisz­tenciák személyi megítélésénél. Néha találkozunk fülsértő megjegyzésekkel: -Rendes ember, érti ls a dolgát, de az a baj, hogy megfagy körülötte a levegő". A megjegyzés elhangzik és minden ma­rad a régiben. Vajon miért fagy meg a levegő egy ember körül? Erre nem lehet szabályt, sab­lont adni, mert nem az országban, de a földön sincs két egyforma ember. Tlvan oeeihnn az alkati adottságokat sem Ilyen eseioen lehet figyelmen kívül hagy­ni. Vannak emberek, akiknél ha vezető pozíció­ba kerülnak, a parancsoló, diktáló, ellentmondást nem tűrő tulajdonságok túltengése jelentkezik. Ez alkatiság is, de természetesen módosítható ne­veléssel, ellentétes irányú erős ráhatással. S ez, az esetek többségében segít is. Ilyen környe­zetben az egyén — ha különben okos ember — rendkívül nagy harcot vív önmagával, hogy le­küzdje nehezen elviselhető tulajdonságait. S ha az egészséges irányú ráhatás nem csökken, ez a személy legyűri, legalábbis megfékezi cézárkodó hajlamait. Ha meg buta ember, akkor fúria vá­lik belőle, környezetét okolja mindenért, meg nem értésre panaszkodik, köznyelven szólva: őt fúrják és mindenkiben a hibát keresi, míg önmaga vizsgálatára képtelen. A párt politikája ilyen típusú egyéneket huza­mosabb Ideig nem bir el. Viszont ha a kollektíva erőteljes ráhatásának biztató mozzanatai jelent­keznek — egyébként használható embereknél —, akkor ott türelmesen, jószándékkal segíteni kell. Persze Igaz ennek az ellenkezője is, ha hosszú Időn keresztül a folytonos neuelés, ráhatás meddő: tudomásul veszik, hogy az illető képtelen ebben a politikai miliőben vezetőként létezni. Gyakran tapasztalható különböző helyeken és beosztásban dolgozó embereknél az alkalmazko­dási készség túlburjánzása. Persze ennek nem­csak pszichés okait emlegetjük, hiszen az ember a természettel vívott harcában azért válhatott győztessé, mert kifejlődött a fizikai, értelmi és ér­zelmi alkalmazkodási készsége. Most azonban csak egy momentum érdekes számunkra: ha egy vezetőnél, aki emberek sorsáról is dönt, észreve­hető az alkalmazkodási készség túlburjánzása, akkor már nem hagyható figyelmén kivül s té­nyező, mert ebben az esetben — mint szomorú magyar példáktól hemzsegő közelmúltunk ls bi­zonyítja — rendkívül veszedelmes helyzeteket te­remthetnek felelős beosztású emberek. Ha egy parancsolgató, magát kisebb-nagvobb fokon csal­hatatlannak képzelő személy körül túltengő alkal­mazkodási készséggel rendelkező emberek cso­portosulnak: monthetetlenül a diktátorok rettene­tes és félelmotec egyeduralma jön létre. Ez ki­csiben és nagyban egyaránt érvényes. Köznapi nyelven talpnyalogatásnak nevezik a túlfűtött alkalmazkodási készséget. Itt is az erős ellenhatás segit. Fellépni a talpnyalás el­len, nem engedni meg sehol a dörzsölődést, tórleezkedést, s abból személyes előnyök szer­zését. Persze nemcsak az alárendeltségben levő emberekre kötelező. Ha okos egy vezető, észre­veszi, hogy a talpnyalás sohasem őszinte, mö­götte rendszerint egzisztenciális érdekek húzód­nak meg. De ha egy vezető a talpnyalók hízelgő véleményét készpénznek veszi, előbb-utóbb ön-

Next

/
Thumbnails
Contents