Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-03 / 180. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1983. augusztus 3. Kora fölé emelkedő alkotó volt Gárdonyi Gézáról, születésének 100. évfordulóján A század slejón Gárdonyi Géza gyakran vendégeskedett Bródy Sándoréknál. Hatalmas kenyeret vitt magával Egerból. mert nem bízott a pesti pékekben és szűzdohányt, aminek füstjét csibukból eregette. Cjibufcozott és hallgatott és figyelt. Az Írott dokumentumok is erről a hallgató és csibukozó Gárdonyiról beszélnek, aki élete utolsó két évtizedében már nem igen szólt hozzá a világ dolgaihoz. S bár e két évtized alatt, amely 1902 és 1922 közé esett, hatalmas kataklizmák estek csupán a magyar világban is, Gárdonyi ez időben született néhány publicisztikai megnyilatkozásából az derül ki. hogy nem akar már belelátni a mélyebb összefüggésekbe. (Nem úgy, mint a nyolcvanas években, amikor, hírlapi jegyezeteiben a látszólag kis események társadalmi hátterét kutatta és ezzel egyik úttörője volt az Adyban kibontakozott, forradalmi publicisztikának.) Élete utolsó szakaszában született szépirodalmi művei között sem szerepelnek olyan lázító erejűek. mint a magyar tanító sorsáról írt A lámpás vagy a hazaszeretet és a szabadságszeretet fogalmát érdekfeszítően egybekapcsoló Epri csillagok. És mégis a hallgató, a esibukozó. az egri magány kazamatájából csak nagy ritkán kitörő Gárdonyi a maga módján ugyanúgy szembenállt az elnyomás. a kizsákmányolás. a filisz'teri korlátoltság világával, mint amikor a A lámpás-t irta. A forradalmi harctól visszariadt — sok kiváló művészkortársával együtt ő sem ismerte fel. hogy a sikerrel kecsegtető forradalom vezetője immár csak a proletariátus lehet —. de késői irodalmi műveiben is kifejezte azt. hogy -nem lehet élni abban a világban, ahol az üzlet az úr-. Az irodalomtörténet és a kritika most kezdi csak felmérni, hogy sokáig csak zavarosnak tartott. késői regényében. Az a hatalmas harmadik-ban milyen pompás megfigyelések és meglátások vannak az ellentmondások világa előítéletekkel terhelt, hamis házasságról. S milyen lrónikus a nosztalgia Az öreg tekintetes című remek kis regényében, amely különben éppen nemrégiben látott napvilágot Gárdonyi Géza műveinek új sorozatában. És bár a Láthatatlan ember — kétségtelenül — tudálékos és naiv rekonstrukciója Attila és a hun birodalom korának, Zéta, a főhős, eleven alak. Azt példázza, hogy egy ember — ha van jellemereje és kutató értelme és nem veszti el önmagát — megmaradhat. sőt megedződhet a nagy megpróbáltatások súlya alatt is. A* éiet harcait megmutató. realista, sokszor bonyolultan realista Gárdonyival szembe szokták állítani A bor című vígjáték, a falusi idillek és a Göre-történetek íróját. Az utóbbiakról ne beszéljünk, hiszen azokat megtagadta. Az agárdi gépész sokat küszködő fia nem tudott másképp megélni. csak úgy. hogy írt ilyen, a millenáris olvasóközönség ízlését kiszolgáló adomákat is. A bor és különösen ama falusi "idillek" mélyén azonban nem a primitív életviszonyok felmagasztosítása, hanem a szépség és jóság áhítása, az emberség világának sürgetése van. »Csak éppen, hogy felvillan a jóság tüze, aztán elalszik. Mikor fog szabadon loboghatnia?" — írta 1900-ban. Ellentmondásos iró volt a száz éve, 1863. augusztus 3án született Gárdonyi Géza. Nem. lehet öt és művét egyszerűen a szocializmus előfutárának tekinteni. De minden ellentmondásával — Idllljével és sötét keservével — együtt is nagy, kora fölé emelkedő alkotó volt, akinek több regényét elbeszélését és versét a remekművek kifogyhatatlan energiája élteti. ' A. G. Vendégül látják a gépi aratás legjobbjait A betakarító gépek — kombájnok, kévekötő-aratógépek rendrearatók — vezetőinek hagyományos vetélkedése az idén minden eddiginél szélesebb körű volt. A nagy verseny 20 legkiválóbbját a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium az idén is családjukkal együtt vendégül látja a fővárosban. Az ország 20 legjobb gépállomási, termelőszövetkezeti és állami gazdasági gabona-betakarítógép vezetője augusztus 19-én érkezik a fővárosba: A MEDOSZ elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium fogadást ad a tiszteletükre, majd 20-án egész napos hajókiránduláson vesznek részt. Megkezdődött a törpe benzinkutak telepítése Három év alatt háromszorosára nőtt a szuperbenzin-fogyasztás Hazánk útvonalain immár százezer személy- és teherautó és 200 ezer motorkerékpár közlekedik. Az AFOR töltőállomásai jelenleg 33 százalékkal több benzint és gázolajat, 120 százalékkal több keveréket és háromszorannyi szuperbenzint szolgáltatnak ki, mint 1960-ban. Ez azonban nem zökkenőmentes. Nem benzin — vagy olajhiányról van szó, hanem a töltőállomás kevés. Ennek tulajdonítható, hogy a töltőállomások hihetetlenül nagy forgalmat bonyolítanak le. Az AFOR-tól kapott tájékoztatás szerint rövidesen jelentős javulás következik be. Mintegy félmilliárdos költséggel jövőre nagyabb beruházássorozat indul, s 1965-ig 50, majd 1970-ig további 300 új töltőállomást létesítenek az országban. Egy-egy ilyen töltőállomás több és nagyobb befogadóképességű töltőberendezéssel rendelkezik majd, mint a jelenlegiek, s 1970-ben már három- és félszer annyi üzemanyagot tudnak kiszolgáltatni. mint jelenleg. Nagymértékben bővítik a vidéki hálózatot. Az AFOR nagyobb segítséget kíván nyújtani a falusi motorosoknak. Különböző kisközségekben az idén felállítják az első száz törpe kutat, ahol kizárólag keverékanyagot szolgáltatnak kl. Az első húsz törpe benzinkút már meg is kezdte működését. Az új MAGYAR FILMEK ós a közönség Szólíthatjuk Karcsinak y«*TJ a neve a lényeg. Szólítgatjuk Karcsinak, vagy Tinikének is, hiszen históriája nem egyedülálló. Az egésznek az oka a brigád. A Brigád. amelynek szintén nem kell nevet adnunk, mivel több van belőle ls. Az üzemben kezdődött. Valami jót akartak tenni ők, a Brigád tagjai. Valami jót, humánusát, valami nem mindennapit. Az egyik tag vetette fel a dolgot, azt, hogy patronáljanak egy árva gyereket. Azután a választás Karcsira esett. A nevetős, kék szemű, meg szelid, szép arcú kisfiúra. Mind a kilencüknek pont ő tetszett meg. — Értelmes, szép gyerek, 6 — határoztak. S ezentúl Karcsi minden vasárnap kimenőt kapott, s hozzájuk ment. Hozzájuk, szépen sorjában, egyenként valamennyi brigádhoz. A második vasárnapon kezdődölt az egész: — Mi volt a múlt héten az ebed a Kovácséknál? — Kérdezte Kissné. — Húsleves, meg rántotthús, meg krémes. Ettem három darabot — csengett Karcsi szopránhangja. No, Kissné kapta a nagykést, levágott' egy tyúkot, készitett belőle levest, meg paprikást, és a disznóhúst, amit még szombaton vásárolt, megsütötte. Csinált rétest is, és a férjét is elküldte öt krémesért a cukrászdába. Karcsi alig bírta magába tömni a sok jó falatot. Nagyokat nyelt, de amit csak elétettek mindent bepakolt. Érezte, nehéz valami a gyomrában, de azért lecsúszott az ötödik krémes is. Délután a2 udvaron szekírozta a macskát, meg unalmában letépett néhány virágot. Az utóbbit hamar abbahagyta, mert Kissné rászólt, hogy az nem való. Elmondta, hogy Kovácséknál tíz forint zsebpénzt kapott. Kissné bebizonyította, hogy ő húszat sem 6ajnál ettől a gyerektől. Karcsit fél éve patronálják. Azóta minden hétfőn sápadt es beteg, fájlalja a gyomrát, és már heti negyven forint zsebpénznél tart. — Szeretsz vasárnaponként kimenni a pótmamákhoz? — Igen. I — Miért? : — Hát, mart ott sokat eszem. — Miért, a nevelőotthonban keveset adnak enni? — Ah, — szeme méltatlan visszautasítást, sugároz. — Csak ez máa! — És még miért szeretsz kijárni? — Hát.:. — Hol szeretsz a legjobban lenni? — Mindegy. — No, mégis! — A Nagyéknál. — Miért? — Negyven forintot adtak. És kész. Több nincs. Enynyit mond Karcsi. A Brigád naplójában benne áll, hogy vettek neki télapó-ünnepségre 50 forintért csokoládét, névnapjára is valamit. Meg minden vasárnap hazaviszik. Haza?... — Karcsi szeretsz itt az otthonban? — Nagyon! •— lelkesedik. — Kit szeretsz itt a legjobban? — A tanárbácsit, meg a gyerekeket. — Miért? — Hát, mert olyan jók! Játszunk, meg fürdünk, a múltkor is ... S árad belőle a szó! Mesél, mesél. Nevet, kacag hozzá, arca felragyog, szeme kigyullad, lobog, él... A brigádnaplóban az áll, hogy hazaviszik. Haza? Karcsinak ez öt krémest és negyven forintot jelent. Mást nem. Mást? Mi kell még? Szeretet! Karcsi az otthonban megkap mindent, amire szüksége van. Eszik krémest is, no nem annyit, hogy beteg legyen, de éppen elegendőt. Zsebpénzre nincs szüksége, megkap ott mindent, amit kíván. Mindent? Majdnem. Mert vannak jó barátai, meg nevelól, tanárai is, csak egy kis szerető anyás ölelés hiányzik neki. Az, hogy valaki megsimogassa, hogy valakivel együtt csináljon egy összetákolt rollert, hogy valaki a nyakába vegye és kiscsikóst játszón vele. Mert Karcsinak mindene megvan, és amelyik brigád őt patronálja, attól szeretetet vár. Mert nem a neve a lényeg. Szólíthatjuk Karcsinak, vagy Tibikének is, hiszen históriája nem egyedülálló. Az egésznek az oka a brigád. A Brigád, amelynek nem kell nevet adnunk, mivel több van belőle is. Méry Éva Vészfékmeghúzás önköltségi áron A MÁV Budapesti Igazgatóságán —, amely eléggé terjedelmes területen Hatvanba, Kunszentmiklósra. Hegyeshalomba, Salgótarjánba, Szolnokra, Szegedre stb. járatja gyors- és személyvonatait — nemrég "Vészfékstatisztika" készült. Havonta háromszor-négyszer fordul elő, hogy valaki indokolatlanul meghúzza a vészféket. évente negyvenre-ötvenre rúg a hirtelen, kényszermegéllások száma. A vizsgálat általában háromféle okot állapított meg, amiért a vészféket meghúzzák Gyakori, hogy ittas ember kapaszkodik a fogantyúba, mert elmulasztotta, elaludta a "hazai" megállót, s fél az otthoni, a késedelemmel járó következményektől. Elég ritka ok a véletlen, az állítólagos tudatlanság, amikor az ablakfogantyú helyet a vészféket "eresztik le". A büntetés csak egyetlen esetben marad el, ha a vészfék meghúzása vasútüzemi balesetet hárít el. Általában 300—400 forintot rónak ki a vasúti szabályzat e pontjának megszegőire. Méltányos esetekben a legkisebb büntetés 120 forint, amikoris a vasút önköltségen, saját áron számítja fel a fékezéssel és az indulással járó költségeket. Persze ezekben a büntetésekben nincs benn® a késés okozta kellemetlenség. s az útitársak bosszankodása. Akik figyelemmel kísérik a magyar filmgyártás fejlődését, tudják, új filmjeink bírálatban egyáltalán nem szenvednek hiányt. Se a legújabbak, se a néhány év előttiek. Csakhogy amíg a régebbi kritikák a filmek igénytelenségét, jelentéktelenségét és érdektelenségét, problémátlanságát és kommersz voltát vették célba, a legújabb filmek viszhangja egészen más. Ha amazok alatta maradtak a nézők, a bírálók igényeinek és kívánságainak, ezek az újak viszont mintha zavarba hoznák a közönséget. Olyan módon ábrázolják a problémákat, olyan újfajta kifejezési eszközöket használnak, amelyeket a közönség egy része — ne tagadjuk — értetlenül fogad. A változás Ennek a változásnak időpontját ma már percnyi pontossággal nem lehet és talán nem is kell megállapítani. De ha nem tévedünk, a Délibáb minden mennyiségben című film volt az első, amelyben kiütközően jelentkeztek filmművészetünk új törekvései. Azt mindenki észrevette, hogy a Délibáb nem olyan film, mint a korábbiak. De egyrészt nem mindenki örült ennek a változásnak, másrészt természetszerűleg voltak ennek a filmnek hibái is. Méghozzá nem is jelentéktelenek, hanem olyanok, amelyek — mint később bebizonyosodott — filmművészetünk bizonyosfajta szándékait és törekvéseit képviseték. A Délibáb után készült és bemutatott filmek ugyanis végeredményben hasonló terheket hordoztak magukon. Tartalom, mondanivaló Miben különbözött a Délibáb korábbi filmjeinktől? Mindenekelőtt gondolatgazdagságával. Régebbi filmjeink főképpen azért keserítették el a nézőket, a kritikusokat, mert tartalmilag, a mondanivaló tekintetében kiábrándítóan szegényesek voltak, az eredetiség és az újszerűség minden igénye nélkül ismételtek lapos és unott gondolatokat. A Délibáb ebbe az unalomba robbant bele, Akár egyetértett valaki A. Tisza-presszóban este 7-től éjfél után 1 óráig Vass—Bárányi duó játszik BELÉPŐDÍJ NINCS! HANGULAT! TÁNC! I. osztályú árak. S. 55985 mondanivalójával, akár nem, senki sem tagadhatta, hogy alkotói akartak és tudtak is önálló eredetit nyújtani. Ez az eredetiségre törekvő gondolatgazdagság rokonszenves sajátja a többi új magyar filmnek is. Mennyi izgalmas dolgot mond el például az Oldás és kötés főhőséről, egy mai fiatalemberről, aki karriert csinál, de későn veszi észre, hogy sikereiben nem kizárólag egyéni kiválóságai, hanem talán elsősorban társadalmi okok játszottak közre. Az igazságra való rádöbbenés helyes út felé viszi a válságba került fiatalembert. Az új magyar filmek legnagyobb ellenségei sem állíthatják, hogy ez a mondanivaló lapos és szürke. Beszélgettem a filmről olyanokkal, akiket — ahogyan kifejezték magukat — "fejbe vágott, leterített" a mű. Magukra, saját problémáikra, sorsukra ismertek benne, annyira jól, helyesen fejezte kj ez az eredetiségre sikerrel törekvő film a mi valóságunkat. A gondolatok gazdagságát, eredetiségét tekintve nem ilyen mű-e Az utolsó előtti ember például, amely az emberek nevelésében a kényszer alkalmazásának problémáiról mond megszívlelendő tanulságokat. Vagy a Mindennap élünk, amely a kispolgári erkölcsökkel lobogó szenvedélyekkel száll szembe. A gondolat még nem minden Miért támadt mégis szakadék a nézők és a filmek között? Ha ezek a filmek olyan jók, miért nem a feltétlen elismerés hangjón szól róluk a néző és a kritikus? Mi eddig a filmek gondolatgazdagságát, tartalmi eredetiségét, újszerű mondanivalóit dicsértük. De bármenynyire is fontos, sőt nélkülözhetetlen alkotóeleme minden művészi produktumnak — természetesen a filmeknek is — a tartalmi gazdagság, a gondolat, maga a puszta mondanivaló még korántsem teljes értékű műalkotás. A művészetnek a maguk sajátos módján — az irodalomnak és a filmnek például hiteles emberábrázolás és cselekményalakítás közben — kell mondanivalóikat közölniök. A legújabb magyar filmek problémái ezzel kezdődnek. A nézőket is és a kritikusokat is tulajdonképpen az zavarja, hogy az emberábrázolás, de főképpen a cselekmény alakítása ezekben a filmekben alacsonyabb színvonalú, mint a mondanivaló közlésének igénye. Az, hogy a tartalom központi helyre kerül filmjeinkben, önmagában nagyon szerencsés és szükséges változás volt. Az azonban már nem, hogy ezzel együtt a cselekmény szinte harmadrangú tényezővé vált A közönségnek igaza van abban, hogy filmjeink ilyen tekintetben szegényesek, jelentéktelenek és érdektelenek. A cselekmény jelentősége Természetesen tudjuk* hogy ennek a jogos követelésnek az értelmezése bonyolultabb, mint amilyennek első pillanatban látszik. A modern irodalom és film nem szereti a túlságosan csiszolt lekerekített, agyonmunkált történeteket. Mesterkéltnek érzi őket és azt hisszük, ebben igaza is van. Amikor tehát a cselekmény fontosságát hangsúlyozzuk* nem elavult eszmények követésére bíztatunk, hanem azok ellen a múló divatnak bizonyult hatások ellen szólunk, amelyek a cselekmény jelentőségét csökkentő törekvéseikkel nem kis mértékbeli befolyásolták a mi újabb filmjeinket. Olyan összefogott, megkomponált filmcselekményre van szükség, amelyrlek szerkezeti konstrukciója, kezdete, csúcsa és befejezése, megoldása van. Szimbólum, áttétel Sok vitát okozott a nézők körében a filmekben látott szimbólumok és az áttételes ábrázolás problémája. Ezek a kifejezési eszközök, véleményünk szerint, a modern filmekhez szervesen és elszakíthatatlanul hozzátartoznak. Kár lenne lemondani róluk, még akkor is, ha sok néző számára ma még szokatlanul hatnak. Van azonban az áttételes ábrázolásnak olyan módja is, amely nem a legszerencsésebb. Az utolsó előtti ember mondanivalója például határozottan politikai természetű. Ilyen tartalom akkor hat a legnagyobb intenzitással, ha kibontását egy olyan cselekmény bonyolítása közben látja a néző, amely a mű fő gondolatainak megfelelően a politikai-társadalmi életben játszódik le. Az utolsó előtti • ember azonban ejtőernyősökről szól. Ez két szempontból is csökkenti a film hatékonyságát. Egyrészt az eleven politikai-társadalmi háttér hiányával, másrészt azért, mert az ejtőernyős élet részletizgalmai között majdnem elvész a lényeg, a tulajdonképpeni mondanivaló. Az áttételes ábrázolásnak ilyen — láthatóan zavaró — módjaira nincs szükség. A magyar filmgyártás fejlődése — a lényeget, az alapokat tekintve — jó úton halad, s amikor most azt mondjuk, kerüljön közelebb a közönséghez, nem alapvető fordulatot követelünk tőle és nem is igénytelenségre akarjuk rábeszélni. Azt szeretnénk, hogy filmgyártásunk minden elemében valóban művészi, korszerű, intenzív hatású legyen. Ökrös László