Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

Kedd, 1963. július 23. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 A DOKTOROK Ötvenöt meglett ember állt sorban, szépen feketébe öltözötten. Előttük a ka­tedrán az egyetemi tanács ült. mögöttük a széksorokban a hozzátartozók figyelték S szertartásos ünnepséget. Ötvenöt kar emelkedett esküre: fogadal­mat tettek, hogy híven szolgálják a hazát, a népet, és megtartják emlékezetükben az Alma Matert — a jó öreg egyetemet, mely­nek küszöbét öt esztendőn át »koptatták*. De hogyan koptatták? Közülük igen so­kan fáradt lábakkal, hajszás délelőttök és délutánok után, a tudományok templomá­nak méltóságot parancsoló folyosóin siet­tek át és lehúzódtak az előadóterem sar­kába. Tudományt hallgatni. Érdemes most róluk megemlékezni. Ki kényszerítene őket erre? Senki. Saját lelkiismeretük és személyes felelősségük, ismeretanyagot akartak szerezni, hogy jobban eligazodjanak a napi munka bonyo­lult labirintusában. Hogy milyen nehéz dolgozni és tanulni egyszerre, különösen negyven év körül, amikor a szellemi befo­gadóképesség két évtizednyit kopott — csak az tudja megérteni, aki végigcsinálta. Hiszen korábban kellett volna, húsz esz­tendős korban. Na de akkor... üzemekben dolgoztak, vagy a földeken érlelték a ke­nyeret ét talán vad álmukban, mámoros neuraezténiájukban sem fordult meg fejük­ben a* egyetem elvégzésének lehetősége. Egyetemi Valamilyen elérhetetlen kö­dös messzeségben lebegett a tudományok földi épülete. Egyetem? A kvalifikációt adó tanodába lépést természetes módon megelőzte a gimnázium. Érettségi bizonyít­vány. De hol voltak ők — többségükben — akkor? ... Hat elemivel, meg Négy ele­mivei a borús, nehéz élet vérzivataros sod­rában jártak. Az élet forgott kockán és az élet után settenkedett a halál nemcsak a frontokon. hanem itthon a hátországban is, bombákon lovagolva. A húsz esztendős kor az élet-halál harc ideje volt. Háború söpört végig rajtunk, talán nem is vettük észre, hogy húsz évesek vagyunk. Na és a háború után? A rombahullott országot kellett felemelni, az embereknek életcélt ét hitet adni, mutatni az élet meg­újuló értelmét... Ezt csak erős, szilárd jellemmel és lélekkel lehetett akkor is. Munkával. Éjjel-nappal munkával, sok­szor éhesen, inflációs paradicsomon és az­után vékonyan csorgó forinton, de megál­lás nélkül. Egyetem? Munka, mely tegnap szerve­zést kívánt, holnap agitátorként kellett em­berek elé lépni, azután a tömegek élén a hatalom kerekét kicsavarni a tőkés kezé­ből... s azután, megkezdeni a szocializ­mus építését. Valami olyasminek az építé­sét, melynek nincs milliméter pontos terv­rajza, nincs kirajzolt sémája. Alkotó mó­don valami újat teremtve, ami mindenki­nek jó lesz... Megalapozni a modern tár­sadalmi rendet: a ezocializmust. Eközben nehéz idők is jelentkeztek, ami­kor a legjobb elképzelések is megfeneklet­tek néhány ember eltorzult politikai kon­cepciójának kátyújában. Volt egy vergődő periódus, melyben a kemény szabad szó lassan, lassan befelé hullott hangtalanul a félelem ösvényén. A belső mgtorpanás időszaka volt ez, megtorpanás a lelkekben, mert egy ember játékszere lehetett a másik embernek. Ta­kargatni kellett az erényt és a hibát, önön erényemet és hibámat, is az alázatos talp­nyaló! annyit jelentett, sőt többet, mvnt az őszinte feltárulkozó!. Amikor emberi bal­lépésért lepöccintettek az íróasztal melletti székről, míg mátok országos ballépésekért megdicsőültek egymás előtt. Ez is elmúlt. Már úgy látszott, hogy egyetem következhet, hogy a szorgalmat ét akaratot bővítsük tudással.., de ellenfor­radalom keletkezett S utána? A rend helyreállítása. Djra munka éjjel-nappal, dolgozni, érvelni, szer­vezni és becsületébe, jogaiba visszaállíta­ni a rendet: a munkáshatalmat. Két ke­mény esztendő volt ez is, S akkor... akkor negyvenhez közelgóen, ez élet sürgető jelzéseire érzékenyen fi­gyelve. átlépték az egyetem kapuját. Ta­nulni és dolgozni. Egyszerre! Szocialista mezőgazdaságot szervezni és tanulni. Ipa­ri terveket készíteni és tanulni. A szocia­lista kultúrát kidajkálni és tanulni. Rettenetes önmegtartóztatás és akaraterő kellett ehhez, s ezt ott az egyetem aulájá­ban az avató ünnepségen mindenki tudta. A tanítást végző tanárok, adjunktusok, ax avató professzorok és a széksorok között ülő hozzátartozók. Megfigyeltem, hogy az eskü szöveg­mondásánál néhányan szemüket törülget­ték. Talán feleségek voltak, vagy testvé­rek, nem tudom. De a második, vagy har­madik sorban egy ősz asszony ült, aki annyira viaskodott érzelmével, hogy ki akart menni a teremből. De nem mert fel­állni. Tekintgetett jobbra-balra, e amikor látta, hogy nem megy.,, felemelte hal­vány arcát, nézte az előtte álló meglett em­bereket, s két oldalt csorogtak a könnyei, le az ölébe, fakó fekete ruhájára. Már nem szégyellte magát. Talán a fia állt előtte, esküre emelt kéz­zel. A fia, aki már negyven esztendős és most doktorrá fogadiák. Az lehetett édesanya. Mert csak az anyák tudnak ilyen megrázóan sírni. Ta­lán ő értette meg szive mélyéig az új dok­torok nagyon keserves, nehéz életútját, s őt rázta meg könnyekig a szó: -doktorrá fogadom Jom ÖIn a ló in k ír ják Veteményes kert az utcán Mint a Virágos Szegedért mozgalom lelkes híve, gyak­ran sétálok végig a parkíro­zott utcákon, így a többi kö­zött a Faragó éa az Alföldi utcán. A legtöbb ház előtt a szivárvány minden színé­ben pompázik a virágos ágy, de némelyik háztulajdonos -nem a rendeltetésének meg­felelően* használja a ház előtti földet. "Háztájit* ren­dezett be, i a virágok helyett burgonyát, tormát, paradi­csomot, sőt marharépát ls vetett a virágos ágyba. Vé­leményem szerint ez nevet­séges, s figyelmeztetni kel­lene ezeket a háztulajdono­sokat, hogy a többiekhez ha­sonlóan díszítsék házuk kör­nyékét Fi fit Poros az Április 4. útja Ilyenkor nyáron, amikor az Április 4 útján egyébként is nagyobb a forgalom a szo­Meghall dr. Rávnay Tamás, az orvosludományi egyetem rektora Vasárnap, július 14-én, éle­tének 71. évében, néhány he­tes betegség után elhunyt dr, Rávnay Tamás, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, az orvostudomá­nyok kandidátusa, a Bőr- és Nemibeteg Klinika igazga­tója, a Magyar Dermatoló­giai Társulat társelnöke. Te­vékeny, munkában és ered­ményekben egyaránt gazdag élet végére tett pontot a ha­lál: dr. Rávnay Tamás, a Munka Érdemrend tulajdo­nosa, a Kiváló orvos cím birtokosa több évtizedes munkájával nemzetközi te­kintélyt és elismerést szer­zett magának. Egyetemi ta­nulmányait Budapesten vé­gezte, majd a debreceni egye­temre került és 25 esztendő­vel ezelőtt lett a szegedi Bőr- és Nemibeteg Klinika igazgatója. Első nagy. fiatal­kori tudományos felfedezése egy akkor még halálos végű bőrbetegség, a nehezen fel­ismerhető pemphigus gyógyí­tását könnyítette meg. Ké­sőbb a gombás megbetegedé­sekkel foglalkozott, majd — felismerve az ország, a tár­sadalom szükségleteit — a mezőgazdasági és ipari vo­natkozású bőrmegbetegedé­seket vizsgálta, összesen 91 tudományos dolgozata jelent meg. Dr. Rávnay Tamás gyógyí­tó orvosként is példaadó te­vékenységet fejtett ki. Vég­telen türelemmel, szeretettel foglalkozott betegeivel. Ta­nítványalt a példaadó köte­lesség teljesítésre, orvosi hi­vatástudatra nevelte. Az elhunytat az orvostu­dományi egyetem saját ha­lottjának tekinti. Búcsúzta­tása július 18-án, csütörtö­kön az egyetem előcsarnoká­ban lesz; majd a belvárosi temetőben, a városi tanács által adományozott díszsír­helyen helyezik örök nyuga­lomra dr, Rávnay Tamást. kottnál, tűrhetetlen por ka­varog, s főleg azért, mert a gépkocsivezetők nem az út­test középső részén hajtanak, hanem a villamos macskakö­vekkel kirakott pályáján és porfellegeket vernek fel. He­lyes lenne figyelmeztetni a gépkocsivezetőket, hogy a ré­szükre kijelölt úton közle­kedjenek, s ne pedig a villa­mossíneken. H. S. Közelednek az első bemutatók — egyre nő az érdeklődés A játékok sikeréért dolgoznak az üzemi közönségszervezők is A szabadtéri játékok kö­zönségsikeréért igen sokat tettek a szakszervezetek is. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának szervezésében mintegy 50 ezer forint érté­kű jegy kelt el eddig. Ez a szép eredmény annak kö­szönhető, hogy az üzemi bi­zottságok és a közönségszer­vezők szinte személyes ügyükké tették a játékok si­kerét. A győriek is jönnek A leghamarább talán a Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalatnál kezdték meg a szervezést: még már­ciusban. Jurka József kör­levelet gépeltetett a műsor­ról, amit szétküldtek a test­vérvállalatokhoz is. Aki nyomban jelentkezett, annak időben tudtak Jegyet és szál­lást biztosítani, de az Észak­Magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat győri dolgozói sem maradnak le a Branko­vics György és a Szentiván­éji álom előadásairól, pedig csak a napokban jelentették be igényüket. Július 31-én országos szintű értekezletet tartanak a vállalatnál, és a résztvevők mind elmennek a szabadtérire is. Eddig összesen 26—27 ezer forint ára jegy kelt el a DAV-nál, 120-at a Branko­vics Györgyre, 160-at a Szentivánéji álomra vásárol­tak meg. Filák Ignác szerelő például minden darabra vett jegyet. A szalámigyárban, ahol Jager Ernő a közönségszer­vező, körülbelül 1100 jegy talált gazdára eddig. A szo­cialista brigádok együttesen tekintik meg az előadásokat Angolok textilesekkel együtt A kenderfonógyárban csak későn indult meg a mozgo­lódás, először vissza is kel­lett adni a jegyekből. Most pedig már szinte kapkodnak értük. Náluk nem segített annyit a szakszervezet, mint a Rostkikészítő Vállalat köz­pontjában, ahol a segítség meg is látszik az eredmé­nyen. Kétszáz dolgozó kö­zött 135 jegy kelt el. Külö­nösen Rózsa Szilveszter és Kiss Teréz szakszervezeti bi­zalmiak adtak el sok je­gyet A textilművek dolgozói 12 ezer forint ára jegyet vásá­roltak már, a jegyvásérlási "lázhoz* csatlakoztak az új csarnokot szerelő angol szak­emberek is, akik hatszáz fo­rintért vettek Jegyet: őket is legalább annyira érdeklik a szabadtéri játékok, mint a többieket Pátlgánylis a kábelgyárban A közönségszervezők álta­lában hiányolták, hogy nem lehetett hozzáférni sem Er­kel Brankovics György című operájának, sem Shakespeare Szentivánéji álom című víg­játékának népszerű ismerte­tőihez. A MÉSZÖV közön­ségszervezője, Nagy Jözsef­né úgy segített magán, hogy a MESZÖV-híradóban tette közzé Erkel operájának tar­talmát A szakszervezet ná­luk messzemenő támogatást adott a munkához, nem kü­lönben a vezetők is, úgy­hogy eddig 24 ezer forint ér­tékű jegy kelt el. A szegedi ünnepi játékok megnyitó elő­adására eljönnek a SZÖ­VOSZ vezetői, a szöregi és a kübekházi füldművesszövet­kezet sok tagja is. A kábelgyárban 3—4 havi részletre is adták a jegyeket Annyi volt a jelentkező, hogy még pótigénylést is kel­lett beadni. Az ötszáz dolgo" zót foglalkoztató üzemben 200 jegyet adott el Illa Jó­zsefné közönségszervező. Az ecsetgyárban a KISZ­szervezet is segített a közön­ségszervezőnek és a szak­szervezeti bizalmiaknak, • ahhoz képest, hogy az ecset­gyár kicsi üzem, a 130 el­adott jegy soknak mondható. A faműhely két szocialista brigádja együtt nézi meg a szabadtéri előadását Hőstettek nélküli munka Ott volt a szegedi személy­pályaudvar sok dolgozója szombaton, amikor kiosztot­ták a 13. vasutasnap kitün­tetéseit. Huazonnégyen Kivá­ló dolgozó oklevelet, tízen pedig Jelvényt kaptak. És harmincnégy rendkívüli elő­léptetés történt. Egy kitüntetésért tenni kell valamit. Rendszerint azokat tüntetik kl, akik va­lami nagy dolgot visznek véghez, akik feltalálók, al­kotók, hősök. Szabad a pálya — A 760-as beáll az l-es vágányra! — hangzott az uta­sítás. És Kiss Géza, a Il-es váltóház kezelője már telje­síti is a parancsot Meggyő­ződik róla, szabad-e a pálya és a váltón az egyesre irá­nyítja az érkező szerelvényt Még egyszer ellenőrzi, min­dent rendben csinált-e, — és csak ezek után ér rá beszél­getni. — Másfél évig tartalékos voltam. Most már nem! — hangjában büszkeség cseng, s közben szemével végigsi­mogatja az automata beren­dezést Negyvenhétben jött ha­za fogságból. Földje nem volt, beállt a béresek fekete­kenyerét enni. Később föl­det bérelt felesbe, de az is szűkös megélhetést biztosí­tott a családnak. így került ötvenben a vasúthoz. Először a pályafenntartásnál dolgo­zott majd átkérte magát a forgalomhoz. — Nem is akarok elmenni Innen! A bérest, azt nem vet­ték emberszámba. De egy váltókezelőt! — Az már más. Az ő irányítására mozdul meg a sín, kanyarog a vo­nat Tizenkét órát s2olgál. hu­jegyvlzsgáló dolgozott hat éve meg vonatvezető. — Ma már jól gondoskod­nak a vasutasokról is. Nem úgy, mint amikor még én kezdtem, öt hat évig saját szonnégyet otthon tölt. Ilyen- -euhámban dolgoztam. Most? Szegedi vasutasok kitüntetése Vasárnap délelőtt a 13. vasutasnak a Kiváló Vasutas vasutasnap alkalmával ürme- és Érdemes Vasutas kitünte­pl gyűléseket rendezett a tésti A szegedi vasutasok kö­MAV szegedi igazgatósága zül Kiváló Vasutas címmel Hódmezővásárhelyen, Szente- tüntették ki Bálint Dezsőt, sen, Makón és Szegeden a az igazgatóság osztályveze­MAV Nevelő Intézet nagytér- tőjét, Lantos Mihályt, a Pá­mében, A szegedi ünnepségen lyafenntartási Főnökség pá­megjelent és felszólalt Per- lyamesterét és Érdenvas Vas­jési László, az MSZMP Sze- utas kitüntetést kapott Ciá­ged városi bizottságának első nyi Gyula mozdonyfűtő, Acs titkára, Kardot János, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának osz­tályvezetője, Juhász József, az SZMT vezető titkára. Az ünnepségen Borsodi János, a MAV Szegedi Igaz­gatóságának vezetője mondott beszédet, s átnyújtotta a több mint 30 Csongrád megyei Pál vonatvezető, Lévai Lehel főelőadó, Gidzser József cso­portvezető és Brandenburg Beatrix távíróközpont dolgo­zója, Szabó Jánosné, a Pá­lyafenntartási Főnökség anyaggazdásza és Póea Jó­zsef, az építési főnökség élő­kor segít a feleségének. Ná­luk fordított a világ rendje. Szabadnapokon ő viszi az ebédet az asszonynak, aki a tsz földjén dolgozik. Gyer­mekkori vágya teljesült az­zal, hogy motorja van. Olyan az a gép, mintha szíve vol­na, csak érteni kell hozzá. Két gyerek apja. A fiú már révbe ért. Szakmája van, olyan, amit szeret Géplaka­tos. A kislány most végezte az első osztályt. Ősztől 6 is iskolába akar járni. Letett már jónéhány forealmi vizs­gát az utóbbi időben, de a hetedik és nyolcadik osztálya még hiányzik. Meg kell sze­reznie, hogy segíteni tudjon a lányának a tanulásban. Soha nem késett Ha ez az elhatározása, bi­zonyára végre is hajtja. Mert amit vállal, azt mindig tel­jesíti. Ezt tanúsítja, hogy még soha nem késett el, nem hiányzott a szolgálatból. Tudják a vezetői is, s meg­becsülése nem maradt el. Ott volt szombaton délután a pályaudvar sok dolgozója, akinek nem kellett szolgála­tot teljesitenie, amikor Kiss Géza átvette a Kiváló dolgo­zó jelvényt Nagyon jó érzés az! Sorba szólították mind a tízüket. Az oklevelet egy év­vel ezelőtt kapták. A kitün­tetett annyira boldog, hogy alig hallja a róla mondott dicsérő szavakat. Így volt ezzel Kovács Fe­renc ls. Pedig 6 megszokhat­ta volna. Több jutalmat át­vett már saját maga és a brigádja nevében. Negyvenháromban kezdett szolgálni. Akkor raktári munkás volt. Haladni akart, s belátta, ez csak úgy megy, ha tanul. Magánúton végez­te el a négy polgárit, s köz­ben a szakmai vizsgákat ls sikerrel tette le. Az utazó­szolgálatnál először mint A fiatal még meg sem kezdi a szolgálatot, de a felszere­lést, azt már megkapja. Elégedettek Nem az Irigység, inkább az öröm mondatja vele eze­ket a szavakat. Jókedvű, tré­fás ember. Mindenkihez van szava, igaz, kicsit csípős, de éppen ezt szeretik benne. Meg azt, hogy nem harag­szik, ha visszakapja a köl­csönt. — Csak ezt meg ne írja! — csücsöríti a száját fütyülés­re. — Így csinálnak, ha meg­látnak. Az egész a galambo­kért van. — Ez a szórakozá­sa. A galambtenyésztés. Nem haragszik érte az "asszony­pajtás* sem. Azt is elnézi, ha néha leeszik a virágos­kertet. Boldog és megelégedett ember. Nagyon szereti a vas­utas szolgálatot. Ez meglát­szik munkáján. Abban, még soha, senki kifogásolni valót nem talált. S hogy ezt felet­tesei is tudják és elismerik, annak bizonyítéka a most kapott Kiváló dolgozó jel­vény. Meg az, arrvit ötven­nyolc óta őriz, az Érdemes vasutas kitüntetés. Egy kitüntetésért tenni kell valamit Rendszerint azokat tüntetik ki, akik valami nagy­dolgot visznek véghez, akik feltalálók, alkotók, hósök. — Meséljen valamilyen epizódot, amikor különlege­sen nehéz volt a helytállás, mert valami rendkívüli tör­tént. Mind a ketten némán ku­tatnak emlékezetükben. A válasz örökre késik, elmarad. Ilyen nem volt A szolgálat hosszú évei alatt nem történt semmi rendkívüli. Sem velük, sem A többi kitüntetettel, és eb­ben ez a nagyszerű, ez a hőstettek nélküli munka. Ki­váló dolgozók... Méry Éva Nagy gyakorlattal rendelkező maróst általános marási munkákra és lakatosokat felvesz a qedl rémfeldolgozd és Finommechanikai Vállalat (Honvéd rét 9/b). K. 438

Next

/
Thumbnails
Contents