Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1968. jűllns It Hz SZKP Központi Bizottságának nyílt levele A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet inté­•etl a pártszervezetekhez, a, Szovjetunió valamennyi kommunistájához. A Pravda Jullus 14-1 száma közli négy újságoldal terjedelemben az SZKP Központi Bizottsá­gának nyílt levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Június 14-én kelt levelével együtt. Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy »a Szovjetunió Kommunista Partja szoros barátságot akart és akar moet ls a Kínai Kommunleta Párttal*. -Komoly nézeteltéréseink vannak a KKP vezetői­vel, de úgy véljük, hogy a két párt. a népeink közötti kapcaoletok építéaében abból kell kiindulnunk, hogy közöa a cé­lunk: íz új kommunista társadalom épí­tése, ée közös az ellenségünk: az impe­rializmus*. Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzet­közi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Június 14-én kelt levelével kapcsolatban. Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójára te sajná­lattal állapítja meg, hogy -a KKP képvi­selői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet*. -Ennek ellenére az SZKP küldöttsége a legnagyobb türelmet és önuralmat ta­núsítja, n arra törekszik, hogy a tárgyalá­sok pozitív eredményekre vezessenek. A legközelebbi Jövö megmutatja, hogy a kí­nai elvtársak készek-e kölcsönös kapcso­latainkat annak alapján építeni, ami öez­szefűz, s nem pedig ami bennünket elvá­laszt. Ktezek-e kapcsolatainkat a marxiz­mus—leninizmus elveinek alapján épí­teni *. Az SZKP Központi Bizottsága ismer­tette a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi tcstvérpárttal való nézeteltéré­sei történetét, majd megjegyezte, hogy -a KKP vezetői szembeállítják saját külön vonalukat a kommunista mozgalom álta­lános irányvonalával, rá akarják kény­szeríteni a kommunista mozgalomra dik­tátumukat. korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységes hibás néao­teiket* Az SZKP Központi Bizottsága megemlí­tette, hogy -hosszú éveken át jók vcátak pártjaink kapcsolatai*. De bizonyos Idővel ezelőtt egyrészről a KKP, másrészről az SZKP és a többi testvérpárt köiött komoly nézeteltérések merültek fel. -Az SZKP Központi Bizottságának egy­re fokozódó gondot okoznak a Kínai Kom­munista Párt vezetőségének megnyilatko­zásai és cselekedetei, amelyek alááaaák pártjaink összeforrottzágát, népeink barát­ságát*. As SZKP Központi Bizottsága megje­gyezte, hogy a KKP Központi Bizottságá­nak júnlua 14-1 levele -önkényesen magya­rázza a kommunista- és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatkozatait, el­torzítja e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit*. -A KKP Központi Bizott­ságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommunista pártot, a XX., XXI. éa XXII. kongresszusok hatá­rozatait, az SZKP programját*. -Mindenki, aki elolvassa a KKP Köz­ponti Bizottságénak levelét, látja az egy­ségről és összefogásról szóló hangos frá­zisok mögött a barátságtalan rágalmazó támadásokat pártunk te a Szovjetunió el­len, látja, hogy csökkenteni akarják annak a harcnak a történelmi jeléntőségét, ame­lyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért, a béké­nek és a szoclallzlhushák Világméretű dia­daláért*. Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ország vezetése a nagy Lenin kezében volt. mind a mai napig, a szovjet nép önzetlenül min­dig is óriási segítséget nyújtott és nyújt minden olyan népnek, amely az imperia­lizmus és a koloniallzmus Igájának lerá­zásáért, az új élet építéséért harcol. A kínai dolgozók, a kínai kommunisták tel­jes mértékben bírták a szovjet nép, az SZKP tcatvérl szolidaritását. A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvéreivel a szocialista építésben szerzett hosszú éves te pasztalatalt, a tudomány te a technika területén elért eredményeit. A Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott te nyújt a népi Kína gazdaságénak fejlesztéséhez. -Minderről nem azért beszélünk, hogy dicsekedjünk, hanem csupán azért, mert a KKP vezetői az utóbbi ldóben megpró­bálják lekicsinyelni a szovjet segítség je­lentőségét. De mi nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságtól szintén kapott olyan ja­vakat, amelyekre szüksége van* — hang­zik az SZKP Központi Bizottságának nyilt levele. Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy -1960 áprilisában a kínai elv­társak nyíltan feltárták nézeteltéréseiket a kommunista világmozgalommal úgy, hogy -Éljen a leninizmus!** címmel cikk­gyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tartalmaz, amely lényegé­ben nz 1957. évi moszkvai értekezlet nyi­lakozatdnak alapelvei ellen irányul, pedig ezt a nyilatkozatot a KKP nevében aláirta Mao Ce-tung elvtárs*. Az SZKP Központi Bizottsága emlékez­tet arra, hogy a 81 kommunista párt 1960 novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség "makacsul védelmezte a maga külön nézeteit és csak akkor Irta alá a nyi­latkozatot, amikor kitűnt teljes elszigetelő­désének veszélye.* "Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot* — állapítja meg a levél. Az SZKP Központi Bizottsága a további­akban megírja, hogy a KKP vezetői -a test­vérpártokkni fennálló Ideológiai nézetel­téréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokra is. Kí­nai szervek kezdték korlátoan'l Kína gaz­dasági és kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országok­kal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott keres­kedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésért*. »A kínai vezetők nem mondták meg né­püknek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájából szű­kültek. Nagyarányú propagandát indították a kínai kommunisták, sőt az egész nép kö­rében, hogy rontsák az SZKP bel- és kül­politikájának hitelét, szovjetellenes érzel­meket korbácsoljanak fel, Eközben -a kínai vezetőkk minduntalan figyelmen kívül hagyták az SZKP elvtársi figyelmeztetéseit, s így tovább súlyosbítot­ták a kínai—szovjet kapcsolatokat*. -MI reálisan ítéljük meg a világban fenn­álló erőviszonyokat és azt a megállapítást vonjuk le, hogy bér az imperializmus ter­mészete rtem változott meg te nem szűnt meg a háború kitörésének veszélye, a mai viszonyok között közös erőfeszítéssel meg­akadályozhatják aa új világháborút a bé­ke erői, amelyeknek fő bástyája a szocia­lista államok hatalmas közössége* — álla­pítja meg az SZKP Központi Bizottsága te hozzáfűzi: »a kommunisták történelmi fel­adata az, hogy szervezzék és vezessék a népek harcát a termonukleáris világháború elhárításáért. Az új világháború elhárítása teljesen reális, megvalósítható feladat.* A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet véget vetni a háborúnak, amíg van imperializmus, a békte együttélés ábránd és nem éltalános vezérelve a szocialista országok külpoliti­kájának, a békéért vívott harc akadályoz­za a forradalmi harcot — azt jelentik, hogy a kínai elvtársak a háború és béke kérdé­seiben szembefordulnak a kommunista vi­lágmozgalom általános irányvonalával. "Nem hisznek az új világháború megelőzé­sének lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túlbecsülik az imperi­alizmus erőit, figyelmen kívül hagyják a népi tömegek mozgósításét a háborús ve­szély elleni harcra*. Az SZKP Központi Bizottsága hangsú­lyozza, hogy »a kínai elvtársak nyilvánva­lóan lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét*. »Az atombomba nem más, mint papír­tigris, s egyáltalán nem borzalmas* — ál­lítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy get kell vetni az imperializmusnak, ami­lyen gyorsan csak lehet, de az már nyil­vánvalóan másodrendű kérdés, hogy ezt hogyan, milyen veszteségek árán lehet el­érni. De joggal feltehető a kérdés, kinek a számára másodrendű dolog ez? Az embe­rek százmillióinak-e, akikre biztos halál vár, ha kirobban a termonukleáris háborút Azoknak az éllamoknak-e, amelyekét az ilyen háborúnak már az első óráiban le­törölnek a Föld színéről? A KKP Központi Bizottságának július 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a forradalom nevében hozandó "elkerül­hetetlen áldozatokról*. Egyes felelős kínai vezetők beszéltek annak a lehetőségéről is, hogy háború esetén százmilliókat kell fel­áldozni. A szétzúzott imperializmus rom­jain a győzedelmes népek Igen gyors ütemben építenek majd fel a kapitalista rendszerénél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyogó jövőjüket* — olvasható az "Éljen a leninizmus!* című cikkgyűjteményben, amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bizottsága. Joggal kérdezhetjük a kínai elvtársakat, tisztában vannak-e azzal, hogy miféle -ro­mokat* hagyna maga után egy nukleáris rakéta világháborű. Az SZKP Központi Bi­zottsága — s meggyőződésűink, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép egy ember­ként támogat ebben bennünket — nem oszthatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, hogy emberek százmillióinak holttestén "ezerszer magasabb civilizációt* lehet fel­építeni. Az ilyen nézetek durván ellent­mondanak a marxizmus-leninizmus esz­méinek. Nyilvánvaló — hangsúlyozza a levél —, hogy azok, akik a termonukleáris fegyvert "papírtigrisnek* tekintik, nincsenek tisz­tában teljes mértékben e fegyver romboló erejével. *Mi józanul ítéljük meg ezt az erőt. Mi magunk is gyártunk termonukleáris fegy­vereket, mégpedig elegendő mehnyiség­bcn. Nagyon jól ismerjük romboló ere­jét. Ha az imperializmus háborút robbant ki ellenünk, nem fogunk habozni, hogy felhasználjuk ezt a félelmetes fegyvert az agresszor ellen, ha azonban nem támad­nak meg bennünket, nem fogjuk elsőként alkalmazni ezt a fegyvert*. -Meg szeretnénk kérdezni a kínai elv­társakat, akik azt javasolják, hogy a fé­nyes jövőt a termonukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték az imperialista országok munkásosztályainak véleményét erről?* *Ha a kizsákmányolók és a kizsákmá­nyoltak elpusztulnak a régi világ romjai alatt, ki fogja felépíteni a -fényes jövőt*? "Minden olyan pártnak, amelynek szá­mára a nép érdekei valóban drágák, tuda­tában kell lennie annak, milyen felelős­ség hárul rú az újabb világháború elkerü­léséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének biztosításá­ért folyó harcban«. "A békés együttélte lenini politikáját foly­tattuk, folytatjuk és fogjuk folytatni a jövő­bemis—hangsúlyozza az SZKP Központi Bi­zottsága. Pártunk a szervjet nép és minden más ország népe iránti kötelességének te­kinti ezt. A béke biztosítása jelenti a leg­hatékonyabb hozzájárulást a szocialista rendszer megszilárdításához, és következés­képpen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a felszabadító harc egész menetére, a világ­forradalom folyamatát.* Az SZlfP. Központi /Bizottsága rámutat, hogy a KKP vezetőinlk az SZKP-val te más marxista—leninista pártokkal való mélyreható nézeteltérései a háború te béke te a békés együttélés kérdésében különö­sen szembetűnöekké váltak az 1962. évi karib-tengeri válság idején. "Ez éles nem­zetközi válság volt: az emberiség korábban sohasem került olyan közel a termonukle­áris háború szakadékához, mint tavaly ok­tóberben*. "Hála a Szovjetunió bátor és messzete­klntő álláspontjának, a hősi kubai nép és kormánya szilárdságának te önuralmának, a szocializmus te béke erői bebizonyítot­ták, hogy képesek megfékezni az imperia­lizmus agresszív erőit, békét kényszeríte­ni a háborús uszítókra. Ez a józan tez po­litikájának, a béke és szocializmus erőinek nagy győzőimé, az Imperializmus erőinek, a háborús hazárdjáték politikájának vere­sége volt — mondja a nyílt levél. "És mi volt a KKP vezetőségének vonala a káflb-tengéfi Válság Idején? Bizonyos sa­játos elképzeléseiktől vezettetve a bírálat tüzét nem annyira az Egyesült Államok agresszív imperializmusára, hanem az SZRP-ra és a Szovjetunióra irányították*. A kritikus módjára, nem pedig a harcos­társ és az elvtárs módjára viselkedtek. "Azokban a napokban a kínai vezetőktől senki sem hallott egyetlen nyilatkozatot ar­ról, milyen gyakorlati lépést tesznek a ku­bai forradalom védelmében. Ezzel szemben a kínai vezetők nyíltan súlyosbítani igye­keztek a már amúgyis feszült helyzetet a karib-tengeri övezetben, olajat öntve a konfliktus parazsára* — mondja az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelében. Az SZKP Központi Bizottsága hangsú­lyozza, hogy -a KKP vezetőinek igazi ál­láspontja nagyon világosan megmutatko­zik a háború és béke kérdéseiben, a le­szerelésért vívott harc túlzott lebecsülé­sében, sőt tudatos semmibe vevésében*. "A kínai elvtársak még azt ls ellenzik, hogy kommunisták egyáltalán felvessék est a kérdést, s ugyanakkor hivatkoznak a marxizmus—lehinlzmusra, s mindunta­lan azt állítják, hogy a leszerelte egyfelől megvalósíthatatlan, másfelől pedig szük­ségtelen. Idézetekkel játszva Igyekeznek azt bizonyítani, hogy az egyetemes lesze­relés csak akkor lehetséges, ha a Földön megvalósul a szocializmus teljes győ­zelme*. Amikor a békéért harcolunk és felvet­jük az egyetemes leszerelés jelszavát — hangzik a levél —, a népek létérdekeiből indulunk kl, tekintetbe vesszük a tény­leges helyzetet te nem hunyunk szemet a nehézségek előtt. Az imperialisták ter­mészetesen mindent megtesznek, hogy ha­logassák te zátonyra juttassák a leszere­lési megegyeztet — ezzel nyerni akarnak. De vajon nekünk az árral kell haladnunk, az imperializmus nyomát kell követnünk és el kell utasítanunk az összes erők moz­gósítását a béke biztosításáért, a leszere­lésért vívott harcra? Az SZKP Központi Bizottsága kije­lenti: "az ilyen magatartás egyértelmű az agresszív erők, a militaristák és az im­perialisták előtti behódolással. Mi pedig azon nz állásponton vagyunk, hogy a munkásosztály, a világ dolgozói rá tudják kényszeríteni az imperialista kormányo­kat a leszerelte elfogadására, meg tudják akadályozni a háborút. Ehhez mindenek­előtt tisztában kell lennünk saját erőnk­kel, össze kell fognunk*. "A leszereléséit vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb ténye­zője, tényleges harc az imperializmus él­len. Ebben a harcban a szocialista tábor mellett áll az emberiség abszolút több­sége. Az SZKP Központi Bizottságának levele hangsúlyozza, hogy a békéért te a békés együttélésért vívott harc gyengíti az impe­rializmus frontját, elszigeteli a népi töme­gektől az imperializmus legagresszívebb erőit, segíti a munkásosztály forradalmi harcát és a népek nemzeti-felszabadító harcát. Az SZKP Központi Bizottsága "valóban gyalázatos koholmánynak te a testvérpár­tok megrágalmazásának minősíti a KKP Központi Bizottsága július 14-én kelt le­velében foglalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését ki­terjesztik a kizsákmányolók te a kizsák­mányoltak, az elnyomott te az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek te az impe­rialisták közötti kapcsolatokra. »A békte együttélés elve termtezetesen nem terjeszthető kl a kapitalista államo­kon belül az antagonisztikus osztályok kö­zötti viszonyra, nem terjeszthető kt a mun­kásosztálynak a maga ooztályérdakelért a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyo­mott népeknek a gyarmatosítók ellen ví­vott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Az SZKP határozot­tan ellenzi a békés együttélést az Ideológia területén. Ez olyan közismert tény, amelyet mindenkinek ismernie kellene, aki magát marxista-leninistának tartja.* Mint az SZKP Központi Bizottságának nyílt levela megjegyzi, "a KKP-nek ko­moly nézeteltérései vannak a SZKP-vel és más marxista—leninista pártokkal a sztá­lini személyi kultusz következményei ellen vívott harc kérdésében*. A "KKP vezetői magukra vállalták, a személyi kultusz vé­delmezőinek, Sztálin téves nézetei házalói­nak szerepét. Rá akarják kényszeríteni a többi pártra azokat a feltételeket, azt az ideológiát és morált, a vezetésnek azokat a formált és módszerelt, amelyek a szemé­lyi kultusz időszakában virágoztak. Őszin­tén szólva ez nem irigylésreméltó szerep, nem hoz sem megbecsülést, sem dicsőséget. Senki sem tudja rábírni a marxista-leni­nistákat. a haladó emberiséget, hogy a sze­mélyi kultusz védelmének útjára lépjen!* Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet társadalom valóban nagyszerű eredményeket ért el, az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusa vonalát követve, a pártéletben, a lenini elvek te normák helyreállítása felé tett éles fordu­lat óta eltelt tíz esztendő alatt, majd hangsúlyozza: » a szovjet emberek külö­nösnek te sértőnek találják, hogy a kínál elvtársak megpróbálják befeketíteni az SZKP programját, a kommunista társa­dalom felépítésének ezt a nagyszerű ter­vét*. "Nehéz maradéktalanul ítéletet mon­dani azokról az indítékokról, amelyek a kínai elvtársakat vezérlik a személyi kul­tusz támogatásában. Tulajdonképpen ez az első eset a nemzetköz! kommunista mozgalom történetében, hogy a személyi kultusz nyílt magasz találtával találko­zunk. Azt kell mondanunk, hogy még a személyi kultusz Virágzásának időszaká­ban ia a Szovjetunióban Sztálin maga ls kénytelen volt, legalább szavakban, ta­gadni azt, hogy valami köze van ehhez a kispolgári elmélethez, te azt mondotta, hogy ez a szoci ál forradalmároktól ered*. Az SZKP nyílt levele a továbbiakban olyan, a nézeteltérések központjában álló fontos kérdésekkei foglalkozik, mint a tő­kés országokban élő munkásosztály forra­dalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai te módszerel; a szocializmus­ba való átmenet problémája; a szocializmus te a kapitalizmus békés gazdasági versenye és más elvi Jelentőségű kérdések. A nyílt levél további részeinek ismerte­tésére visszatérünk. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents