Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1968. jűllns It Hz SZKP Központi Bizottságának nyílt levele A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet inté•etl a pártszervezetekhez, a, Szovjetunió valamennyi kommunistájához. A Pravda Jullus 14-1 száma közli négy újságoldal terjedelemben az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Június 14-én kelt levelével együtt. Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy »a Szovjetunió Kommunista Partja szoros barátságot akart és akar moet ls a Kínai Kommunleta Párttal*. -Komoly nézeteltéréseink vannak a KKP vezetőivel, de úgy véljük, hogy a két párt. a népeink közötti kapcaoletok építéaében abból kell kiindulnunk, hogy közöa a célunk: íz új kommunista társadalom építése, ée közös az ellenségünk: az imperializmus*. Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Június 14-én kelt levelével kapcsolatban. Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójára te sajnálattal állapítja meg, hogy -a KKP képviselői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet*. -Ennek ellenére az SZKP küldöttsége a legnagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja, n arra törekszik, hogy a tárgyalások pozitív eredményekre vezessenek. A legközelebbi Jövö megmutatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsönös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami öezszefűz, s nem pedig ami bennünket elválaszt. Ktezek-e kapcsolatainkat a marxizmus—leninizmus elveinek alapján építeni *. Az SZKP Központi Bizottsága ismertette a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi tcstvérpárttal való nézeteltérései történetét, majd megjegyezte, hogy -a KKP vezetői szembeállítják saját külön vonalukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával, rá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalomra diktátumukat. korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységes hibás néaoteiket* Az SZKP Központi Bizottsága megemlítette, hogy -hosszú éveken át jók vcátak pártjaink kapcsolatai*. De bizonyos Idővel ezelőtt egyrészről a KKP, másrészről az SZKP és a többi testvérpárt köiött komoly nézeteltérések merültek fel. -Az SZKP Központi Bizottságának egyre fokozódó gondot okoznak a Kínai Kommunista Párt vezetőségének megnyilatkozásai és cselekedetei, amelyek alááaaák pártjaink összeforrottzágát, népeink barátságát*. As SZKP Központi Bizottsága megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának júnlua 14-1 levele -önkényesen magyarázza a kommunista- és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatkozatait, eltorzítja e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit*. -A KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommunista pártot, a XX., XXI. éa XXII. kongresszusok határozatait, az SZKP programját*. -Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságénak levelét, látja az egységről és összefogásról szóló hangos frázisok mögött a barátságtalan rágalmazó támadásokat pártunk te a Szovjetunió ellen, látja, hogy csökkenteni akarják annak a harcnak a történelmi jeléntőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért, a békének és a szoclallzlhushák Világméretű diadaláért*. Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ország vezetése a nagy Lenin kezében volt. mind a mai napig, a szovjet nép önzetlenül mindig is óriási segítséget nyújtott és nyújt minden olyan népnek, amely az imperializmus és a koloniallzmus Igájának lerázásáért, az új élet építéséért harcol. A kínai dolgozók, a kínai kommunisták teljes mértékben bírták a szovjet nép, az SZKP tcatvérl szolidaritását. A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvéreivel a szocialista építésben szerzett hosszú éves te pasztalatalt, a tudomány te a technika területén elért eredményeit. A Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott te nyújt a népi Kína gazdaságénak fejlesztéséhez. -Minderről nem azért beszélünk, hogy dicsekedjünk, hanem csupán azért, mert a KKP vezetői az utóbbi ldóben megpróbálják lekicsinyelni a szovjet segítség jelentőségét. De mi nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságtól szintén kapott olyan javakat, amelyekre szüksége van* — hangzik az SZKP Központi Bizottságának nyilt levele. Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy -1960 áprilisában a kínai elvtársak nyíltan feltárták nézeteltéréseiket a kommunista világmozgalommal úgy, hogy -Éljen a leninizmus!** címmel cikkgyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tartalmaz, amely lényegében nz 1957. évi moszkvai értekezlet nyilakozatdnak alapelvei ellen irányul, pedig ezt a nyilatkozatot a KKP nevében aláirta Mao Ce-tung elvtárs*. Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet arra, hogy a 81 kommunista párt 1960 novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség "makacsul védelmezte a maga külön nézeteit és csak akkor Irta alá a nyilatkozatot, amikor kitűnt teljes elszigetelődésének veszélye.* "Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot* — állapítja meg a levél. Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban megírja, hogy a KKP vezetői -a testvérpártokkni fennálló Ideológiai nézeteltéréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokra is. Kínai szervek kezdték korlátoan'l Kína gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésért*. »A kínai vezetők nem mondták meg népüknek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájából szűkültek. Nagyarányú propagandát indították a kínai kommunisták, sőt az egész nép körében, hogy rontsák az SZKP bel- és külpolitikájának hitelét, szovjetellenes érzelmeket korbácsoljanak fel, Eközben -a kínai vezetőkk minduntalan figyelmen kívül hagyták az SZKP elvtársi figyelmeztetéseit, s így tovább súlyosbították a kínai—szovjet kapcsolatokat*. -MI reálisan ítéljük meg a világban fennálló erőviszonyokat és azt a megállapítást vonjuk le, hogy bér az imperializmus természete rtem változott meg te nem szűnt meg a háború kitörésének veszélye, a mai viszonyok között közös erőfeszítéssel megakadályozhatják aa új világháborút a béke erői, amelyeknek fő bástyája a szocialista államok hatalmas közössége* — állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága te hozzáfűzi: »a kommunisták történelmi feladata az, hogy szervezzék és vezessék a népek harcát a termonukleáris világháború elhárításáért. Az új világháború elhárítása teljesen reális, megvalósítható feladat.* A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet véget vetni a háborúnak, amíg van imperializmus, a békte együttélés ábránd és nem éltalános vezérelve a szocialista országok külpolitikájának, a békéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot — azt jelentik, hogy a kínai elvtársak a háború és béke kérdéseiben szembefordulnak a kommunista világmozgalom általános irányvonalával. "Nem hisznek az új világháború megelőzésének lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túlbecsülik az imperializmus erőit, figyelmen kívül hagyják a népi tömegek mozgósításét a háborús veszély elleni harcra*. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy »a kínai elvtársak nyilvánvalóan lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét*. »Az atombomba nem más, mint papírtigris, s egyáltalán nem borzalmas* — állítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy get kell vetni az imperializmusnak, amilyen gyorsan csak lehet, de az már nyilvánvalóan másodrendű kérdés, hogy ezt hogyan, milyen veszteségek árán lehet elérni. De joggal feltehető a kérdés, kinek a számára másodrendű dolog ez? Az emberek százmillióinak-e, akikre biztos halál vár, ha kirobban a termonukleáris háborút Azoknak az éllamoknak-e, amelyekét az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnek a Föld színéről? A KKP Központi Bizottságának július 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a forradalom nevében hozandó "elkerülhetetlen áldozatokról*. Egyes felelős kínai vezetők beszéltek annak a lehetőségéről is, hogy háború esetén százmilliókat kell feláldozni. A szétzúzott imperializmus romjain a győzedelmes népek Igen gyors ütemben építenek majd fel a kapitalista rendszerénél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyogó jövőjüket* — olvasható az "Éljen a leninizmus!* című cikkgyűjteményben, amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bizottsága. Joggal kérdezhetjük a kínai elvtársakat, tisztában vannak-e azzal, hogy miféle -romokat* hagyna maga után egy nukleáris rakéta világháborű. Az SZKP Központi Bizottsága — s meggyőződésűink, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép egy emberként támogat ebben bennünket — nem oszthatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, hogy emberek százmillióinak holttestén "ezerszer magasabb civilizációt* lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván ellentmondanak a marxizmus-leninizmus eszméinek. Nyilvánvaló — hangsúlyozza a levél —, hogy azok, akik a termonukleáris fegyvert "papírtigrisnek* tekintik, nincsenek tisztában teljes mértékben e fegyver romboló erejével. *Mi józanul ítéljük meg ezt az erőt. Mi magunk is gyártunk termonukleáris fegyvereket, mégpedig elegendő mehnyiségbcn. Nagyon jól ismerjük romboló erejét. Ha az imperializmus háborút robbant ki ellenünk, nem fogunk habozni, hogy felhasználjuk ezt a félelmetes fegyvert az agresszor ellen, ha azonban nem támadnak meg bennünket, nem fogjuk elsőként alkalmazni ezt a fegyvert*. -Meg szeretnénk kérdezni a kínai elvtársakat, akik azt javasolják, hogy a fényes jövőt a termonukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték az imperialista országok munkásosztályainak véleményét erről?* *Ha a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak elpusztulnak a régi világ romjai alatt, ki fogja felépíteni a -fényes jövőt*? "Minden olyan pártnak, amelynek számára a nép érdekei valóban drágák, tudatában kell lennie annak, milyen felelősség hárul rú az újabb világháború elkerüléséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének biztosításáért folyó harcban«. "A békés együttélte lenini politikáját folytattuk, folytatjuk és fogjuk folytatni a jövőbemis—hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Pártunk a szervjet nép és minden más ország népe iránti kötelességének tekinti ezt. A béke biztosítása jelenti a leghatékonyabb hozzájárulást a szocialista rendszer megszilárdításához, és következésképpen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a felszabadító harc egész menetére, a világforradalom folyamatát.* Az SZlfP. Központi /Bizottsága rámutat, hogy a KKP vezetőinlk az SZKP-val te más marxista—leninista pártokkal való mélyreható nézeteltérései a háború te béke te a békés együttélés kérdésében különösen szembetűnöekké váltak az 1962. évi karib-tengeri válság idején. "Ez éles nemzetközi válság volt: az emberiség korábban sohasem került olyan közel a termonukleáris háború szakadékához, mint tavaly októberben*. "Hála a Szovjetunió bátor és messzeteklntő álláspontjának, a hősi kubai nép és kormánya szilárdságának te önuralmának, a szocializmus te béke erői bebizonyították, hogy képesek megfékezni az imperializmus agresszív erőit, békét kényszeríteni a háborús uszítókra. Ez a józan tez politikájának, a béke és szocializmus erőinek nagy győzőimé, az Imperializmus erőinek, a háborús hazárdjáték politikájának veresége volt — mondja a nyílt levél. "És mi volt a KKP vezetőségének vonala a káflb-tengéfi Válság Idején? Bizonyos sajátos elképzeléseiktől vezettetve a bírálat tüzét nem annyira az Egyesült Államok agresszív imperializmusára, hanem az SZRP-ra és a Szovjetunióra irányították*. A kritikus módjára, nem pedig a harcostárs és az elvtárs módjára viselkedtek. "Azokban a napokban a kínai vezetőktől senki sem hallott egyetlen nyilatkozatot arról, milyen gyakorlati lépést tesznek a kubai forradalom védelmében. Ezzel szemben a kínai vezetők nyíltan súlyosbítani igyekeztek a már amúgyis feszült helyzetet a karib-tengeri övezetben, olajat öntve a konfliktus parazsára* — mondja az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelében. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy -a KKP vezetőinek igazi álláspontja nagyon világosan megmutatkozik a háború és béke kérdéseiben, a leszerelésért vívott harc túlzott lebecsülésében, sőt tudatos semmibe vevésében*. "A kínai elvtársak még azt ls ellenzik, hogy kommunisták egyáltalán felvessék est a kérdést, s ugyanakkor hivatkoznak a marxizmus—lehinlzmusra, s minduntalan azt állítják, hogy a leszerelte egyfelől megvalósíthatatlan, másfelől pedig szükségtelen. Idézetekkel játszva Igyekeznek azt bizonyítani, hogy az egyetemes leszerelés csak akkor lehetséges, ha a Földön megvalósul a szocializmus teljes győzelme*. Amikor a békéért harcolunk és felvetjük az egyetemes leszerelés jelszavát — hangzik a levél —, a népek létérdekeiből indulunk kl, tekintetbe vesszük a tényleges helyzetet te nem hunyunk szemet a nehézségek előtt. Az imperialisták természetesen mindent megtesznek, hogy halogassák te zátonyra juttassák a leszerelési megegyeztet — ezzel nyerni akarnak. De vajon nekünk az árral kell haladnunk, az imperializmus nyomát kell követnünk és el kell utasítanunk az összes erők mozgósítását a béke biztosításáért, a leszerelésért vívott harcra? Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti: "az ilyen magatartás egyértelmű az agresszív erők, a militaristák és az imperialisták előtti behódolással. Mi pedig azon nz állásponton vagyunk, hogy a munkásosztály, a világ dolgozói rá tudják kényszeríteni az imperialista kormányokat a leszerelte elfogadására, meg tudják akadályozni a háborút. Ehhez mindenekelőtt tisztában kell lennünk saját erőnkkel, össze kell fognunk*. "A leszereléséit vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb tényezője, tényleges harc az imperializmus éllen. Ebben a harcban a szocialista tábor mellett áll az emberiség abszolút többsége. Az SZKP Központi Bizottságának levele hangsúlyozza, hogy a békéért te a békés együttélésért vívott harc gyengíti az imperializmus frontját, elszigeteli a népi tömegektől az imperializmus legagresszívebb erőit, segíti a munkásosztály forradalmi harcát és a népek nemzeti-felszabadító harcát. Az SZKP Központi Bizottsága "valóban gyalázatos koholmánynak te a testvérpártok megrágalmazásának minősíti a KKP Központi Bizottsága július 14-én kelt levelében foglalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolók te a kizsákmányoltak, az elnyomott te az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek te az imperialisták közötti kapcsolatokra. »A békte együttélés elve termtezetesen nem terjeszthető kl a kapitalista államokon belül az antagonisztikus osztályok közötti viszonyra, nem terjeszthető kt a munkásosztálynak a maga ooztályérdakelért a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyomott népeknek a gyarmatosítók ellen vívott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az Ideológia területén. Ez olyan közismert tény, amelyet mindenkinek ismernie kellene, aki magát marxista-leninistának tartja.* Mint az SZKP Központi Bizottságának nyílt levela megjegyzi, "a KKP-nek komoly nézeteltérései vannak a SZKP-vel és más marxista—leninista pártokkal a sztálini személyi kultusz következményei ellen vívott harc kérdésében*. A "KKP vezetői magukra vállalták, a személyi kultusz védelmezőinek, Sztálin téves nézetei házalóinak szerepét. Rá akarják kényszeríteni a többi pártra azokat a feltételeket, azt az ideológiát és morált, a vezetésnek azokat a formált és módszerelt, amelyek a személyi kultusz időszakában virágoztak. Őszintén szólva ez nem irigylésreméltó szerep, nem hoz sem megbecsülést, sem dicsőséget. Senki sem tudja rábírni a marxista-leninistákat. a haladó emberiséget, hogy a személyi kultusz védelmének útjára lépjen!* Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a szovjet társadalom valóban nagyszerű eredményeket ért el, az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusa vonalát követve, a pártéletben, a lenini elvek te normák helyreállítása felé tett éles fordulat óta eltelt tíz esztendő alatt, majd hangsúlyozza: » a szovjet emberek különösnek te sértőnek találják, hogy a kínál elvtársak megpróbálják befeketíteni az SZKP programját, a kommunista társadalom felépítésének ezt a nagyszerű tervét*. "Nehéz maradéktalanul ítéletet mondani azokról az indítékokról, amelyek a kínai elvtársakat vezérlik a személyi kultusz támogatásában. Tulajdonképpen ez az első eset a nemzetköz! kommunista mozgalom történetében, hogy a személyi kultusz nyílt magasz találtával találkozunk. Azt kell mondanunk, hogy még a személyi kultusz Virágzásának időszakában ia a Szovjetunióban Sztálin maga ls kénytelen volt, legalább szavakban, tagadni azt, hogy valami köze van ehhez a kispolgári elmélethez, te azt mondotta, hogy ez a szoci ál forradalmároktól ered*. Az SZKP nyílt levele a továbbiakban olyan, a nézeteltérések központjában álló fontos kérdésekkei foglalkozik, mint a tőkés országokban élő munkásosztály forradalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai te módszerel; a szocializmusba való átmenet problémája; a szocializmus te a kapitalizmus békés gazdasági versenye és más elvi Jelentőségű kérdések. A nyílt levél további részeinek ismertetésére visszatérünk. (MTI)