Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-13 / 162. szám

Szombat, 1963. július 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Megkezdte szegedi tapasztalatcseréjét az ogyesszai pártmunkásküldöttség A Iádia Gladkaja elvtársnőnek, az ogyesszai területi pártbizottság titkárának vezetésével Szegedre érkezett ogyesszai pártmunkásdelegáció pénteken kezdte meg ismerkedését a város életével. A delegáció mindhárom tagja főként az ideológiai, a kulturális munkával foglalkozik, ezért programjukat is úgy állították össze, hogy az ilyen jellegű tapasztalatok legyenek túlsúlyban. Reggel az MSZMP Csongrád megyei bizottságán Siklós János elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát keresték fel, majd a vele folytatott rövid beszélgetés után nagy érdeklődéssel hallgatták végig a népművelési munka helyzetéről és feladatairól a megyei kulturális aktívaértekezleten tartott előadását. (Az előadást lapunk más helyén részletesen ismertetjük.) bizottság tagja fogadta — a szövetkezet vezetőivel — a vendégeket és nyújtott tájékoztatót munkájukról. Baráti találkozó a pártbizottságon Ugyancsak még a délelőtti órákban ogyesszai vendégeink találkozón vettek részt a városi párt-végrehajtóbizottság tagjaival, pártbizottsági osztályvezetőkkel a városi pártbizottság épületében. E találkozón Perjést László elvtárs, a városi pártbizottság első titkára nyújtott tájékoztatót pártmunkánk módszeréről, valamint a pártmunka legfontosabb időszerű kérdéseiről. Különösen részletesen szólott az ideológiai, kulturális nevelő munkáról, s ezen belül a pártoktatásról. E témakörből igen beható, közvetlen hangú beszélgetés alakult ki a találkozó résztvevői között. Igen kedves aktusa volt e találkozónak, amikor L. Gladkaja elvtársnő meleg szavakkal tolmácsolta az ogyesszai pártbizottság, Ogyessza kommunistáinak, a város lakóinak üdvözletét. Látogatásuk emlékére az ogyesszai világító torony remekbeformáü, mintegy méUtalt még a továbbiakban arra, hogy a két ország közötti jóviszonyt jelképezi a magyar párt- és kormányküdöttség jelenlegi moszkvai tartózkodása és az a szívélyes fogadtatás is, amelyben őket ott részesítették. Az egyetemen és a Felszabadulás Tsz-ben A kora délutáni órákban szovjet vendégeink a József Attila Tudományegyetemre látogattak el Sándor János elvtársnak, a városi pártbizottság titkárának, Szögi István elvtársnak, a városi pártbizottság osztályvezetőjének és Sárközi István elvtársnak, a városi pártbizottság munkatársának kíséretében. Az egyetemen dr. Antalffy György rektor, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, valamint dr. Márta Ferenc, a tudományegyetem pártbizottságának titkára, Látogatás a Felszabadulás Termelőszövetkezetben teres kicsinyített mását nyújtotta át. A kedves figyelmességért Perjési László elvtárs mondott köszönetet és hangoztatta, nagy örömet jelent Szegeden fogadni szovjet barátainkat. — Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy ugyan úgy, mint ahogyan népeink barátsága, a pártjaink közötti egyetértés, testvéri együttműködés évről évre fejlődik, mind mélyebbé válik, ugyan úgy fejlödnek, bensőségesebbé válnak a mi helyi kapcsolataink is, Ogyessza és Szeged kommunistái, munkásai, parasztjai, értelmiségiéi, minden dolgozója között. továbbá a rektorhelyettesek és a szakszervezet képviselője fogadta a vendégeket. Kölcsönös tapasztalatcsere jellegű beszélgetés folyt le a szegedi és az ogyesszai egyetem munkájáról. A szovjet vendégek különösen a tudományos utánpótlás kérdéseiről érdeklődtek, ezenkívül természetesen az egyetemi oktató, nevelő munka és tudományos kutató munka számos kérdése is szóbakerült A délután további részét a Felszabadulás Termelőszövetkezetben töltötték a városi párt-végrehajtóbizottság és pártbizottság több tagjának kíséretében. Itt Árendás György elvtárs, a tsz elnöke, a városi párt-végrehajtó(Uebmann felv.) Lídia Gladkaja elvtársnő, az ogyesszai pártdelegáció vezetője emléksorokat ír a József Attila Tudományegyetem vendégkönyvébe. Mögötte dr. Antalffy György, a tudományegyetem rektora felmondott a törzsgárda két tagja A gyufagyárban 320 ember dolgozik. Az üzem többsége már törzsgárda tag. A kilépők rendszerint nyugdíjba mennek, vagy vidékre költöznek. Ritka eset, hogy a törzsgárda tagja mond fel. Aki tíz évet dolgozik egy helyen, meggondolja, hogy máshová menjen-e szerencsét próbálni. -Aki meg mégis elmegy, hát ő tudja, hogy miért* — gondolják a gyárban. Minden szépen, folyamatosan megy. Nagyobb zökkenők nélküli, szürke hétköznapok váltják egymást. A múlt hónapokban sem történt semmi, csak — felmondott a törzsgárda két tagja: Spitzer Ferencné és Berta Jánosné. Akinek nem tetszik, elmehet l Újabban sok minőségi kifogás érkezett a vállalathoz. Szigorúbb ellenőrzési rendszert vezettek be. Spitzerné és Bertáné évek óta együtt dolgoztak. Jól összeszokott, begyakorlott kettős volt az övék. De Kása Ferenc, a művezető az ő árujukban is a szokásosnál több selejtet talált. Amikor azt visszavitte gépükhöz, megtagadták az új rafeldolgozást Értekezleten beszélt Kása Ferenc arról, hogy mennyire fontos a jó minőség, és végső meggyőződésként hozzátette: — Akinek pedig ez nem Fogadás Párizsban a magyar országgyűlés küldöttsége tiszteletére Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi követe csütörtökön este fogadást adott a dr. Pesta László vezetésével Franciaországban tartózkodó magyar parlamenti küldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelent Edmond Bricout, a francia nemzetgyűlés háznagya, a francia—magyar parlamenti csoport elnöke, Pierre Siraud.a francia külügyminisztérium protokollfőnöke, Yves Pagniez, a külügyminisztérium kelet-európai osztályának vezetője, Waldeck Rochet nemzetgyűlési képviselő, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese, Francois Poncét, a francia Vöröskereszt elnöke, Ernest Petit tábornok, a Francia—Magyar Baráti Társaság elnöke, Dániel Mayer, az Emberi Jogok Ligájának elnöke, Claude Fuzier, a Francia Szocialista Párt Szajna megyei titkára, Jean de Beer, a francia Pen Club főtitkára, Beuve Méry, a Le Monde igazgatója: Ünnepélyesen átadták a kitüntetést a „Szakma Ifjú Vasutas Mestereinek" i Tegnap délután a MÁV alsóvárosi művelődési otthonában ünnepélyes külsőségek között átadták a "Szakma Ifjú Vasutas Mestereinek* az őket megillető arany, ezüst és bronz kitüntetéseket A vasútnál minden évben az országos vasutasnapot megelőzően vizsgáznak a Szakma Ifjú Mestere versenybe benevezett fiatalok. Az idén 110 fiatal vett részt a versenyben. Az ő munkájukat értékelte az ünnepségen Rácz Kálmán, a Vasutas Szakszervezet Csongrád megyei titkára és Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának helyettes vezetője, az Ifjúsági Tanács elnöke. A sikeres vizsgák sorén 72 fiatalnak adták át az arany, ezüst illetve bronz fokozatú jelvényt. A legjobb eredményt elérők, az arany jelvény kitüntetésben részesülők 13-an voltak, nevüket érdemes feljegyezni: Peleskei László, Németh József, Rédei Béla, Einemann József, Zvolenszki János, Bencsik György, Baráth Mihály, Gáspár Pál, Nagy I. Lajos, ÍAiczás Mihály, Gulyás Imre, Valkovszky András és Engi József vasutasfiatalok. A jelvények mellett a MÁV Szegedi Igazgatósága 12 ezer forinttal jutalmazta a szakmában legjobbnak bizonyuló fiatalokat Kiemelkedő munkasikerek az ünnepi műszakban (Tudósítónk jelenti.) Második hete tart a vasutasnap tiszteletére kezdeményezett ünnepi műszak a szegedi állomáson. Az első dekád eredményét már közölték a dolgozókkal. A rakodási részleg dolgozói tíz nap alatt közel 550Ö tonna árut mozgattak meg, s ezzel ebben az időszakban 2,3 százalékkal túlteljesítették a tervet. Kiugró teljesítményt értek el a 4-ről 5-re virradó éjszaka Gotnbó István és Tiszai József brigádja, akik 168 munkaórában 4202 mázsa árut mozgattak meg. A rakodógép karbantartóműhelyében ez idő alatt négy emelővillás targoncát helyeztek üzembe, a darabárus rakodás elősegítésére. A mérlegjavításban is dicséretreméltó eredmények születtek. Július első 10 napjában a tehervonatok általános terheilése 98,5 százalékos volt Ez fél százalékkai jobb, mint az élüzem szint követelmény. A kocsitartózkodás egységideje 87 százalékos, az élüzetnszintnél 2 százalékkal jobb. Az ünnepi műszak alatt a szegedi személypályaudvar áruforgalmi brigádjának csak egy személyvonata késett. Az ünnepi készülődéshez méltó volt a szegedi rendezőpályaudvar forgalmi dolgozóinak május 9-én elért kiugró teljesítménye, amikor Fifüp István vonatvezető irányításával 2 ezer tonna terheléssel érkezett be az egyik tehervonat, amelyet a szegediek Szolnoktól továbbítottak. Hasonló szép feladatokat oldanak meg a különböző szolgálati helyek vezetői, dolgozói, hogy méltóképpen köszöntsék a 13. vasutasnapot. Dr. Bánkfalvy Gyula tetszik, kiveheti a munkakönyvét és elmehet! — Nekem bizony sok minden nem tetszett az utóbbi időben ott az üzemben. Többek között az sem, hogy így beszélnek a dolgozókkal — mondja Spitzerné. — Kiléptem április végén. Igaz, a telepvezető kérte, maradjon. Ígérte, áthelyezik másik műszakba. De ő hajthatatlan maradt. Pedig tizenegy évig dolgozott az üzemben. Többször részesült tárgy- és pénzjutalomban, kiváló dolgozó oklevele és jelvénye is van. Az asszonyok veteménye — Könnyes szemmel jöttem el, mégis azt mondtam, ezt tovább nem csinálom! A teremben a többiek is elég sokat panaszkodtak nekem, hiszen szakszervezeti bizalmi voltam. Berta Jánosné hasonlóan vélekedik. Június elején lépett ki. ö nem is akart megválni az üzemtől, kérte, tegyék át másik műszakba. A válasz ebben az esetben viszont nemleges volt Tízéves munkahelyétől ő is szomorú szívvel vált meg. Nem a munkatársak, s nem is a munka volt az, ami miatt otthagyta az üzemet a két asszony. — A vezetőkben van a hiba — mondják mind a ketten. — És elsősorban Kása Ferencben — teszik hozzá. Igaz, amikor Spitzerné kilépett, Kása Ferencet felelősségre vonták kijelentéseiért, ö elismerte, hogy így nem lehet beszélni emberekkel. Az asszonyok mégsem maradtak. Azt mondják, a művezető csúnyán és gorombán beszél. Nem tanul, nem képezi magát. A többi vezető meg elnéz neki mindent. Azt állítják, nincs egyetlen ember sem, aki igazán meghallgatná a sérelmeket. Mások is hozzászólnak — Igen, Kása Ferencnek is vannak hibái, mint minden embernek — mondja Fenyvesi Tibor, a vállalat budapesti igazgatója. — Az ügyről tudok. Mind a két fél hibázott. Az asszonyok nem tagadhatják meg a művezető jogos utasítását, a művezető viszont nem beszélhet így. És a többi vád? Lehet, hogy csak asszonyi túlzás. Találomra kérdeztünk meg asszonyokat a váltóműszakból, ahol közel másfél éve még Kása Ferenc volt a művezető. — Mit szóltak ahhoz, hogy Spitzernéék kiléptek? — Azt beszélték itt az aszszonyok, hogy furcsa dolog az, hogy két ilyen régi és jól dolgozót elengedtek, a Kásának meg semmi bántódása. Kása Ferenc jelenlegi 31 beosztottja a két kilépőt ítéli el. A művezetővel semmi bajuk — mondják, örülnek, hogy kilépett a két asszony. Ez hogy lehet?! Akkor miért volt Spitzerné nyolc évig szakszervezeti bizalmi? ö azt mondta, szerették itt. — Régen igen. Azóta nem szeretjük, mióta túlzottan barátkozott Bertónéval. A bizalom lassacskán már rég eloszlott. Igazságos kivizsgálást! Kása Ferencé a szó. — Ezek az asszonyok hoszszú éveken keresztül "futtatott* dolgozók voltak. Szinte minden versenyt megnyertek, minden jutalmazáson első díjat kaptak. S bár el kell ismerni, hogy tudtak dolgozni, mégis a jó eredményeket csak úgy érhették el, hogy sok esetben előnyben részesültek a többi dolgozóval szemben. Előnyben, mert évek óta együtt dolgozhattak, egyazon gépen, s mindig jó anyaggal. —• Akkor miért léptek ki? — Mert megsértődtek. Megsértődtek azért, hogy a szigorú minőségi vizsgálat bevezetése óta nekik is túl sok selejtet vittem vissza. Megtagadták az újrafeldolgozást is. Tehet ilyet egy szakszervezeti bizalmi? És az a bizonyos kijelentés? — Nemcsak nekik mondtam. Az egész kollektívának. Mások úgy reagálnak erre, hogy igyekeztek jól dolgozná Különben már elismertem, így nem szabad beszélni. A Spitzerné előtt ismertem el akkor, amikor megpróbáltuk lebeszélni arról az elhatározásáról, hogy kilépjen. Ezen a kijelentésen kívül pedig soha nem voltam hozzájuk goromba. Kása Ferenc a vezetők szerint az üzem egyik legjobb szakembere, ö is többszörösen kitüntetett, jutalmazott dolgozó. Az ügyben igazságot akar, kivizsgálást kér. A két asszony sem enged a maga igazából, ök bár eljöttek, elégtételt szeretnének. Mi a megoldás? Kinek az oldalán az igazság? Erre csak az alapos kivizsgálás adhat feleletet! Méry Éva Katonák a lakosság ellátásáért A fűszerüzletek környékén lakóknak feltűnt, hogy néhány nap óta kora reggel nem kannadobálás zörejére ébrednek. Az autók ugyan hajnalban pontosan érkeznek, de a hatalmas tejeskannák minden hang nélkül kerülnek az üzletek elé. A kenyér, a friss gyümölcs érkezésére sincs panasz. — Jó reggelt, szakikám! — köszönt nevetve egy fiatal, jóképű katona a fűszerüzletbe. — Hoztuk az árut! A kereskedő még köszönését sem tudta fogadni, úgy csodálkozott. "Katona és árut hozott, valami tévedés történt* — gondolta. Nem szólt semmit, de feltűnt neki. hogy rendelés után néhány órával már ott volt a kért élelmiszer. És ez nem egy helyen fordult elő Szegeden, hanem a ' varos legkülönbözőbb területén levő üzletekben. De lassan már megszokták a kereskedők, hogy fiatal katonák szállítják nap mint nap az árut Nemcsak a fűszerüzletek eladóit, hanem' a gyakran szállíttató vállalatokat is érte meglepetés ezekben a napokban, amikor a 10-es Autóközlekedési Vállalatnál gépkocsit rendeltek. Minden további nélkül rendelkezésükre állt a jármű, s a pontos, fegyelmezett vezetője, a katona. Rövid idő alatt megszerették a pontosságukról híres katonákat a szállíttató vállalatok, s nem egyszer előfordul, hogy katonai gépkocsit rendelnek az AKÖV-től. A honvédség az autóközlekedési vállalat kérésére a nyári csúcsforgalom, a betakarítás idején segíti a szállítások zavartalan lebonyolítását Elsősorban a város élelmiszerellátását biztosítják, valamint a termelőszövetkezetek szállításait végzik. A katonák jó szívvel vesznek részt ebben a társadalmi munkában, s katonás fegyelemmel dolgoznak. Nehéz különbséget tenni a lelkiismeretes fiatalok között, de talán Balla Ferenc szakaszvezető, Kiss J. György tizedes, Markó Ferenc honvéd mégis nagyobb dicséretet érdemel eddigi munkájáért ök szívesen áldozzák éjszakai pihenőjüket, szabadidejüket is fel a lakosság érdekében. S amikor reggelenként ••az eligazításnál, a parancskihirdetésnél* nevüket a dicsértek között említik, szerényen válaszolnak: — A dolgozó népet szolgálom ... B. Tm.