Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-13 / 162. szám

Szombat, 1963. július 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Megkezdte szegedi tapasztalatcseréjét az ogyesszai pártmunkásküldöttség A Iádia Gladkaja elvtárs­nőnek, az ogyesszai területi pártbizottság titkárának ve­zetésével Szegedre érkezett ogyesszai pártmunkásdelegá­ció pénteken kezdte meg is­merkedését a város életével. A delegáció mindhárom tag­ja főként az ideológiai, a kulturális munkával foglal­kozik, ezért programjukat is úgy állították össze, hogy az ilyen jellegű tapasztalatok legyenek túlsúlyban. Reggel az MSZMP Csong­rád megyei bizottságán Sik­lós János elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát keres­ték fel, majd a vele folyta­tott rövid beszélgetés után nagy érdeklődéssel hallgat­ták végig a népművelési munka helyzetéről és felada­tairól a megyei kulturális aktívaértekezleten tartott előadását. (Az előadást la­punk más helyén részletesen ismertetjük.) bizottság tagja fogadta — a szövetkezet vezetőivel — a vendégeket és nyújtott tájé­koztatót munkájukról. Baráti találkozó a pártbizottságon Ugyancsak még a délelőtti órákban ogyesszai vendége­ink találkozón vettek részt a városi párt-végrehajtóbizott­ság tagjaival, pártbizottsági osztályvezetőkkel a városi pártbizottság épületében. E találkozón Perjést László elvtárs, a városi pártbizott­ság első titkára nyújtott tá­jékoztatót pártmunkánk módszeréről, valamint a pártmunka legfontosabb idő­szerű kérdéseiről. Különösen részletesen szólott az ideoló­giai, kulturális nevelő mun­káról, s ezen belül a pártok­tatásról. E témakörből igen beható, közvetlen hangú be­szélgetés alakult ki a talál­kozó résztvevői között. Igen kedves aktusa volt e találkozónak, amikor L. Gladkaja elvtársnő meleg szavakkal tolmácsolta az ogyesszai pártbizottság, Ogyessza kommunistáinak, a város lakóinak üdvöz­letét. Látogatásuk emlékére az ogyesszai világító torony remekbeformáü, mintegy mé­Utalt még a továbbiakban arra, hogy a két ország kö­zötti jóviszonyt jelképezi a magyar párt- és kormánykü­döttség jelenlegi moszkvai tartózkodása és az a szívélyes fogadtatás is, amelyben őket ott részesítették. Az egyetemen és a Felszabadulás Tsz-ben A kora délutáni órákban szovjet vendégeink a József Attila Tudományegyetemre látogattak el Sándor János elvtársnak, a városi pártbi­zottság titkárának, Szögi Ist­ván elvtársnak, a városi pártbizottság osztályvezető­jének és Sárközi István elv­társnak, a városi pártbizott­ság munkatársának kíséreté­ben. Az egyetemen dr. Antal­ffy György rektor, a megyei párt-végrehajtóbizottság tag­ja, valamint dr. Márta Fe­renc, a tudományegyetem pártbizottságának titkára, Látogatás a Felszabadulás Termelőszövetkezetben teres kicsinyített mását nyúj­totta át. A kedves figyelmességért Perjési László elvtárs mon­dott köszönetet és hangoztat­ta, nagy örömet jelent Sze­geden fogadni szovjet bará­tainkat. — Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy ugyan úgy, mint ahogyan népeink barátsága, a pártja­ink közötti egyetértés, test­véri együttműködés évről év­re fejlődik, mind mélyebbé válik, ugyan úgy fejlödnek, bensőségesebbé válnak a mi helyi kapcsolataink is, Ogyessza és Szeged kommu­nistái, munkásai, parasztjai, értelmiségiéi, minden dolgo­zója között. továbbá a rektorhelyettesek és a szakszervezet képviselő­je fogadta a vendégeket. Köl­csönös tapasztalatcsere jelle­gű beszélgetés folyt le a sze­gedi és az ogyesszai egyetem munkájáról. A szovjet ven­dégek különösen a tudomá­nyos utánpótlás kérdéseiről érdeklődtek, ezenkívül ter­mészetesen az egyetemi ok­tató, nevelő munka és tudo­mányos kutató munka szá­mos kérdése is szóbakerült A délután további részét a Felszabadulás Termelőszö­vetkezetben töltötték a váro­si párt-végrehajtóbizottság és pártbizottság több tagjá­nak kíséretében. Itt Árendás György elvtárs, a tsz elnö­ke, a városi párt-végrehajtó­(Uebmann felv.) Lídia Gladkaja elvtársnő, az ogyesszai pártdelegáció veze­tője emléksorokat ír a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem vendégkönyvébe. Mö­götte dr. Antalffy György, a tudományegyetem rektora felmondott a törzsgárda két tagja A gyufagyárban 320 ember dolgozik. Az üzem többsége már törzsgárda tag. A kilé­pők rendszerint nyugdíjba mennek, vagy vidékre költöz­nek. Ritka eset, hogy a törzs­gárda tagja mond fel. Aki tíz évet dolgozik egy helyen, meggondolja, hogy máshová menjen-e szerencsét próbál­ni. -Aki meg mégis elmegy, hát ő tudja, hogy miért* — gondolják a gyárban. Minden szépen, folyamatosan megy. Nagyobb zökkenők nélküli, szürke hétköznapok váltják egymást. A múlt hónapokban sem történt semmi, csak — fel­mondott a törzsgárda két tagja: Spitzer Ferencné és Berta Jánosné. Akinek nem tetszik, elmehet l Újabban sok minőségi ki­fogás érkezett a vállalathoz. Szigorúbb ellenőrzési rend­szert vezettek be. Spitzerné és Bertáné évek óta együtt dol­goztak. Jól összeszokott, be­gyakorlott kettős volt az övék. De Kása Ferenc, a mű­vezető az ő árujukban is a szokásosnál több selejtet ta­lált. Amikor azt visszavitte gépükhöz, megtagadták az új rafeldolgozást Értekezleten beszélt Kása Ferenc arról, hogy mennyire fontos a jó minőség, és végső meggyőződésként hozzátette: — Akinek pedig ez nem Fogadás Párizsban a magyar országgyűlés küldöttsége tiszteletére Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi köve­te csütörtökön este fogadást adott a dr. Pesta László ve­zetésével Franciaországban tartózkodó magyar parla­menti küldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelent Ed­mond Bricout, a francia nem­zetgyűlés háznagya, a fran­cia—magyar parlamenti cso­port elnöke, Pierre Siraud.a francia külügyminisztérium protokollfőnöke, Yves Pag­niez, a külügyminisztérium kelet-európai osztályának ve­zetője, Waldeck Rochet nem­zetgyűlési képviselő, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kárhelyettese, Francois Pon­cét, a francia Vöröskereszt elnöke, Ernest Petit tábor­nok, a Francia—Magyar Ba­ráti Társaság elnöke, Dániel Mayer, az Emberi Jogok Li­gájának elnöke, Claude Fu­zier, a Francia Szocialista Párt Szajna megyei titkára, Jean de Beer, a francia Pen Club főtitkára, Beuve Méry, a Le Monde igazgatója: Ünnepélyesen átadták a kitüntetést a „Szakma Ifjú Vasutas Mestereinek" i Tegnap délután a MÁV alsóvárosi művelődési ottho­nában ünnepélyes külsősé­gek között átadták a "Szak­ma Ifjú Vasutas Mesterei­nek* az őket megillető arany, ezüst és bronz kitüntetéseket A vasútnál minden évben az országos vasutasnapot meg­előzően vizsgáznak a Szakma Ifjú Mestere versenybe be­nevezett fiatalok. Az idén 110 fiatal vett részt a ver­senyben. Az ő munkájukat értékelte az ünnepségen Rácz Kálmán, a Vasutas Szakszer­vezet Csongrád megyei tit­kára és Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának he­lyettes vezetője, az Ifjúsági Tanács elnöke. A sikeres vizsgák sorén 72 fiatalnak adták át az arany, ezüst illet­ve bronz fokozatú jelvényt. A legjobb eredményt elérők, az arany jelvény kitüntetés­ben részesülők 13-an voltak, nevüket érdemes feljegyezni: Peleskei László, Németh Jó­zsef, Rédei Béla, Einemann József, Zvolenszki János, Bencsik György, Baráth Mi­hály, Gáspár Pál, Nagy I. Lajos, ÍAiczás Mihály, Gu­lyás Imre, Valkovszky And­rás és Engi József vasutasfia­talok. A jelvények mellett a MÁV Szegedi Igazgatósága 12 ezer forinttal jutalmazta a szakmában legjobbnak bi­zonyuló fiatalokat Kiemelkedő munkasikerek az ünnepi műszakban (Tudósítónk jelenti.) Második hete tart a vas­utasnap tiszteletére kezdemé­nyezett ünnepi műszak a sze­gedi állomáson. Az első de­kád eredményét már közöl­ték a dolgozókkal. A rakodá­si részleg dolgozói tíz nap alatt közel 550Ö tonna árut mozgattak meg, s ezzel ebben az időszakban 2,3 százalékkal túlteljesítették a tervet. Ki­ugró teljesítményt értek el a 4-ről 5-re virradó éjszaka Gotnbó István és Tiszai Jó­zsef brigádja, akik 168 mun­kaórában 4202 mázsa árut mozgattak meg. A rakodógép karbantartó­műhelyében ez idő alatt négy emelővillás targoncát helyez­tek üzembe, a darabárus ra­kodás elősegítésére. A mér­legjavításban is dicséretre­méltó eredmények születtek. Július első 10 napjában a tehervonatok általános terhei­lése 98,5 százalékos volt Ez fél százalékkai jobb, mint az élüzem szint követelmény. A kocsitartózkodás egységideje 87 százalékos, az élüzetnszint­nél 2 százalékkal jobb. Az ünnepi műszak alatt a sze­gedi személypályaudvar áru­forgalmi brigádjának csak egy személyvonata késett. Az ünnepi készülődéshez méltó volt a szegedi rendező­pályaudvar forgalmi dolgo­zóinak május 9-én elért kiug­ró teljesítménye, amikor Fi­füp István vonatvezető irányí­tásával 2 ezer tonna terhe­léssel érkezett be az egyik te­hervonat, amelyet a szegedi­ek Szolnoktól továbbítottak. Hasonló szép feladatokat ol­danak meg a különböző szol­gálati helyek vezetői, dolgo­zói, hogy méltóképpen kö­szöntsék a 13. vasutasnapot. Dr. Bánkfalvy Gyula tetszik, kiveheti a munka­könyvét és elmehet! — Nekem bizony sok min­den nem tetszett az utóbbi időben ott az üzemben. Töb­bek között az sem, hogy így beszélnek a dolgozókkal — mondja Spitzerné. — Kilép­tem április végén. Igaz, a telepvezető kérte, maradjon. Ígérte, áthelyezik másik műszakba. De ő hajt­hatatlan maradt. Pedig ti­zenegy évig dolgozott az üzemben. Többször részesült tárgy- és pénzjutalomban, ki­váló dolgozó oklevele és jel­vénye is van. Az asszonyok veteménye — Könnyes szemmel jöt­tem el, mégis azt mondtam, ezt tovább nem csinálom! A teremben a többiek is elég sokat panaszkodtak nekem, hiszen szakszervezeti bizalmi voltam. Berta Jánosné hasonlóan vélekedik. Június elején lé­pett ki. ö nem is akart meg­válni az üzemtől, kérte, te­gyék át másik műszakba. A válasz ebben az esetben vi­szont nemleges volt Tízéves munkahelyétől ő is szomorú szívvel vált meg. Nem a munkatársak, s nem is a munka volt az, ami mi­att otthagyta az üzemet a két asszony. — A vezetőkben van a hi­ba — mondják mind a ket­ten. — És elsősorban Kása Ferencben — teszik hozzá. Igaz, amikor Spitzerné ki­lépett, Kása Ferencet felelős­ségre vonták kijelentéseiért, ö elismerte, hogy így nem lehet beszélni emberekkel. Az asszonyok mégsem ma­radtak. Azt mondják, a művezető csúnyán és gorombán beszél. Nem tanul, nem képezi ma­gát. A többi vezető meg el­néz neki mindent. Azt állít­ják, nincs egyetlen ember sem, aki igazán meghallgat­ná a sérelmeket. Mások is hozzászólnak — Igen, Kása Ferencnek is vannak hibái, mint min­den embernek — mondja Fenyvesi Tibor, a vállalat budapesti igazgatója. — Az ügyről tudok. Mind a két fél hibázott. Az asszonyok nem tagadhatják meg a művezető jogos utasítását, a művezető viszont nem beszélhet így. És a többi vád? Lehet, hogy csak asszonyi túlzás. Találomra kérdeztünk meg asszonyokat a váltóműszak­ból, ahol közel másfél éve még Kása Ferenc volt a mű­vezető. — Mit szóltak ahhoz, hogy Spitzernéék kiléptek? — Azt beszélték itt az asz­szonyok, hogy furcsa dolog az, hogy két ilyen régi és jól dolgozót elengedtek, a Kásá­nak meg semmi bántódása. Kása Ferenc jelenlegi 31 beosztottja a két kilépőt íté­li el. A művezetővel semmi bajuk — mondják, örülnek, hogy kilépett a két asszony. Ez hogy lehet?! Akkor mi­ért volt Spitzerné nyolc évig szakszervezeti bizalmi? ö azt mondta, szerették itt. — Régen igen. Azóta nem szeretjük, mióta túlzottan ba­rátkozott Bertónéval. A bi­zalom lassacskán már rég eloszlott. Igazságos kivizsgálást! Kása Ferencé a szó. — Ezek az asszonyok hosz­szú éveken keresztül "futta­tott* dolgozók voltak. Szinte minden versenyt megnyer­tek, minden jutalmazáson el­ső díjat kaptak. S bár el kell ismerni, hogy tudtak dolgoz­ni, mégis a jó eredményeket csak úgy érhették el, hogy sok esetben előnyben része­sültek a többi dolgozóval szemben. Előnyben, mert évek óta együtt dolgozhat­tak, egyazon gépen, s mindig jó anyaggal. —• Akkor miért léptek ki? — Mert megsértődtek. Megsértődtek azért, hogy a szigorú minőségi vizsgálat bevezetése óta nekik is túl sok selejtet vittem vissza. Megtagadták az újrafeldol­gozást is. Tehet ilyet egy szakszervezeti bizalmi? És az a bizonyos kije­lentés? — Nemcsak nekik mond­tam. Az egész kollektívának. Mások úgy reagálnak erre, hogy igyekeztek jól dolgozná Különben már elismertem, így nem szabad beszélni. A Spitzerné előtt ismertem el akkor, amikor megpróbáltuk lebeszélni arról az elhatáro­zásáról, hogy kilépjen. Ezen a kijelentésen kívül pedig soha nem voltam hozzájuk goromba. Kása Ferenc a vezetők szerint az üzem egyik leg­jobb szakembere, ö is több­szörösen kitüntetett, jutal­mazott dolgozó. Az ügyben igazságot akar, kivizsgálást kér. A két asszony sem enged a maga igazából, ök bár eljöt­tek, elégtételt szeretnének. Mi a megoldás? Kinek az oldalán az igazság? Erre csak az alapos kivizsgálás adhat feleletet! Méry Éva Katonák a lakosság ellátásáért A fűszerüzletek környékén lakóknak feltűnt, hogy né­hány nap óta kora reggel nem kannadobálás zörejére ébrednek. Az autók ugyan hajnalban pontosan érkez­nek, de a hatalmas tejeskan­nák minden hang nélkül ke­rülnek az üzletek elé. A ke­nyér, a friss gyümölcs érke­zésére sincs panasz. — Jó reggelt, szakikám! — köszönt nevetve egy fiatal, jóképű katona a fűszerüzlet­be. — Hoztuk az árut! A kereskedő még köszöné­sét sem tudta fogadni, úgy csodálkozott. "Katona és árut hozott, valami tévedés tör­tént* — gondolta. Nem szólt semmit, de feltűnt neki. hogy rendelés után néhány órával már ott volt a kért élelmi­szer. És ez nem egy helyen for­dult elő Szegeden, hanem a ' varos legkülönbözőbb terü­letén levő üzletekben. De las­san már megszokták a keres­kedők, hogy fiatal katonák szállítják nap mint nap az árut Nemcsak a fűszerüzletek eladóit, hanem' a gyakran szállíttató vállalatokat is ér­te meglepetés ezekben a na­pokban, amikor a 10-es Au­tóközlekedési Vállalatnál gépkocsit rendeltek. Minden további nélkül rendelkezé­sükre állt a jármű, s a pon­tos, fegyelmezett vezetője, a katona. Rövid idő alatt megszeret­ték a pontosságukról híres katonákat a szállíttató válla­latok, s nem egyszer előfor­dul, hogy katonai gépkocsit rendelnek az AKÖV-től. A honvédség az autóközle­kedési vállalat kérésére a nyári csúcsforgalom, a beta­karítás idején segíti a szál­lítások zavartalan lebonyolí­tását Elsősorban a város élelmiszerellátását biztosít­ják, valamint a termelőszö­vetkezetek szállításait vég­zik. A katonák jó szívvel vesz­nek részt ebben a társadalmi munkában, s katonás fegye­lemmel dolgoznak. Nehéz különbséget tenni a lelkiis­meretes fiatalok között, de talán Balla Ferenc szakasz­vezető, Kiss J. György tize­des, Markó Ferenc honvéd mégis nagyobb dicséretet ér­demel eddigi munkájáért ök szívesen áldozzák éjsza­kai pihenőjüket, szabadidejü­ket is fel a lakosság érdeké­ben. S amikor reggelenként ••az eligazításnál, a parancs­kihirdetésnél* nevüket a di­csértek között említik, szeré­nyen válaszolnak: — A dolgozó népet szolgá­lom ... B. Tm.

Next

/
Thumbnails
Contents