Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-12 / 161. szám

PSntelc, 1963. jfiTins 12. 3 Ölein zabat, hanem babot hegyeznek Sem-' •• Józsvai Sanyi, a "szakmunkás* és segítője Hatszázan ölnek egymás mellett fiúk, lányok. Arc­kifejezésük a "dolgozóvá* avatás Kubikon-pillanatának visszfénye. A rövid nadrág­hoz, kurta szoknyához ké­pest meglepően komolyan néznek a fényképezőgép len­cséjét/e. Ezúttal nem önfe­ledt, inkább magabiztos mo­sollyal, mint a fa- és alumí­nium ládákból falazott vár katonái. Kezükben a fegy­ver, pontosabban kés. He­gyeznek. Nem zabot, mint a kukutyiniak, hanem babot, a Szegedi Konzervgyár kiskun­dorozsmai telepén. Ez a szer­vezett termelőmunka reggel 6-tól délután 2-ig tart. — B^it mondjak róluk? — néz végig a sorokon Kispál Istvánné telepvezető. A gyer­mekek kérdő tekintetét lát­va közK: — Dolgos együttes. Jó kis „ Játék* gát igen. Jó kis "játék* ez a babhegy ezés, sőt pénz­kereső játék. Egy kiló bab pucolásáért, hegyezéséért 84 fillér jár. Az ügyesebbjei szép kis summát keresnek. No, de beszéljenek erről az illetékesek. A fényképezés nagy pillanata után Józsvai Joli káé a szó. — Én nem kapok pénzt, csak segédmunkás vagyok. Most már rajtam a cso­dálkozás sora. Meglepetésem látva, így folytatja: — Testvérem, a Sanyi a szakmunkás, én csak segítek neki. — Közelebb hajol és úgy súgja: — nem vettek fel, mert még kicsi vagyok. Karórát veszek Sanyit a maga kilenc-tíz évével a munkavállaló sze­rep felnőtté avatta. Ilyen mi­nőségben közli pénzfelhasz­nálási tervét. — Karórát veszek, Julika pedig kap egy könnyű nyári kis ruhát Miután add-tovább mód­szerrel tájékoztatják egy­mást már a távolabb ülők tudják, hogy riport készül, felülkerekedik a szereplési vágy. Sorra jelentkeznek az "órások*, Jernei István, Maj­láth Júlia, mert ók is óráért dolgoznak. — Óráért túlórában — mond szakszerű véleményt Erdődi Pista. A napi nyolc órán túl végzett munkára utalva. Á szegediek, Józta József, a Hámán Kató iskola tanu­lója, az Apró-lányok, Mária és Gizella, Nagy Judit és Nagy Julianna, a Szilléri is­kola tanulói, járnak ide ki Dorozsmára. Simon Erzsike, a Radnóti gimnázium leen­dő tanulója a telep élmun­kása. Naponta 40—45 kiló babot pucol meg. Ezért már több pénz jár, mint a játsz­va dolgozó fiúk munkájáért, akik 15—20 kilóval járják a napot. Vajon ő mire költi a pénzt? Izgalmas, boldog napok — Édesanyám, édesapóm sokat dolgoztak már értem, egész évben tőlük kapok zsebpént Most én akarok nekik venni valami szépet A középiskolában több tan­szerre, drágább könyvekre van szükség, kell ez a kis pénz. — Mi volt a legnagyobb munkásélmény eddig? — kérdezem tőlük, de nem ka­pok választ Illetve túl sok­féle a felelet ök nem tud­nak, hát én sem tudok vá­lasztani az élmények ku­sza kavargásából. Izgalmas, boldog napok, nagy örömök­kel és gondokkal. — Mi a nagy öröm? — Ezt már a munkatapasztalat mondatja velük. — fta árnyékban kapunk helyet, ha friss és hosszú csövű a bab. Így haladósabb a munka. — És a nagy gond? — Az előbbi ellenkező­je. Ma borult az ég, derűit a kedv. Most nincs nagy gond, többnyire csak öröm. Velük azért van gondja Kispál Ist­vánnénak, Zsombolyát Ist­vánnénak. Vörös Ferenc ta­nárnak. De ez a gond az is­kolás gyermekek nyári fog­lalkoztatása, a munkára ne­velés örömteljes gondja. Nagy Pál Karrieristák és kommunisták <Dálaiz&tnak ne illetéketek Ogyesszai párfmimliásküldötfség érkezett Szegedre (Folytatás az 1. oldalról). Ezután rövid pihenőn, az sétát tettek a HSsök terén, ra, dr. Csikós Ferenc, a ebédet követően pedig város- megtekintették a Gellérthe­szegedi városi tanács vb tit- nézésen vettek részt a ven- gyet, majd gépkocsival Szé­kára és Sárközi István elv- dégek. A küldöttség tagjai gedre indultak. társ, a városi pártbizottság lyaudvaron. A küldöttséget Fogadtatás Szegeden Sándor János elvtárs közvet- .. ... , . __ len meleg szavakkal üdvö- Ogyesszai vendégeink és seket, amelyek az ogyesszai­20!^ szegedi kísérőik este 8 órára akat eltolták magyar test­-' Meggyőződésünk, hogy Szegod^ A vérvárosuk dolgozói iránt, ez a látogatás tovább szllár- SDzallonal- ^álláshelyükön S^SÍS "^oí MSZMP Szeged £ testvén baratságat - more első titkára és S Sfhott leS Biczó György elvtárs, Szeged arról beszelt, hogy meleg er- mj város tanácsa végrehajtó zeseMcel várják a szegediek bizottságának elnöke fogadta a delegációt. Hangoztatta, őket A kölcsönöe meleg) ba­hogy a szovjet elvtarsak min- rátJ gzavak után a szovjet dig szeretett vendegek Sze- küldőttei részt gedan. vettek a város vezetőivel a Az üdvözlésre Lídia Glad- tiszteletükre rendezett vaeso­kaja elvtarsno, a küldöttség rán> ameiyen megjelent Sik­vezetoje valaszolt. Jós János elvtárs, a megyei — Nagyon köszönjük a pártbizottság titkára is. kedves és meleg fogadtatást. A város vezetői, dolgo­Küldöttségünk nagy öröm- zói nevében Perjési László mel jött az Önök szép váró- elvtárs köszöntötte a párt­sába. örömmel adjuk át te- munkás delegációt, rületünk és Ogyessza város — örömmel mutatunk meg valamennyi dolgozójának mindent a város életéből, ami testvéri üdvözletét, jókíván- a küldöttséget érdekli, s bol­ságait a szocializmus további dogok leszünk ha jó hasznos epiteséhez. Területünk dol- , , • * , gozói nagyra értékelik a ma- tapasztalatokat találnak na­gyar nép eredményeit. Min- lünk — mondotta. Kívánta, ket azzal bíztak meg váró- hogy a két város közötti sunk dolgozói, hogy fűzzük őszinte, lestvéri kapcsolatok még szorosabbra, még szi- tovább erősödjenek, lárdabbra népeink barátsá- Lídia Gladkaja elvtársnő gát Igyekszünk maradékta- pohárköszöntőjében ezúttal lanul eleget tenni a kitünte- is kifejezésre juttatta azo­to megbízatásnak. A pártbizottságokra és a szerkesztőségbe érke­ző panaszosok között találkozunk olyanokkal, akik­nek sajátos sérelmük van. A panaszosok között akad, aki szerint "a harcos kommu­nisták a Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politi­kája alkalmazásával nem kapják meg a megbecsülést és hátrányos helyzetbe ke­rülnek*. A panasz meghallgatásá­val olyan kép alakul ki, mintha egyik-másik üze­münkben, intézményünkben mellőznék a kommunistákat, és a párt szövetségi politi­kája nem a munkásosztály vezető szerepét biztosítaná, hanem ellenkezőleg, a kis­polgári karrieristák érvénye­sülését A Magyar Szocia­lista Munkáspárt szövetségi politikáját helytelenül ma­gyarázók a legkülönbözőbb helyeken hallatják hangju­kat és igyekeznek támogató­kat találni. Elő is fordul, hogy a politikailag kevéssé tájékozott, jóindulatú embe­rekre hatást gyakorolnak. Ez az oka annak, hogy marxis­ta—leninista politikánk je­gyében szükséges vitatkozni azokkal, akik a szövetségi politika alkalmazásáról azt állítják, hogy az egyebek között egyet jelent a kom­munisták mellőzésével. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája bírálói­nak állításában az is benne foglaltatik, hogy ami ma hi­ányzik — mármint a kom­munisták megbecsülése —, az a személyi kultusztól át­hatott években megvolt. Az érvelést hadd kezdjem an­nak ismertetésével, hogy mi is volt a kommunisták meg­becsülésével a helyzet az 1949—50-es években. Túlon­túl ismertek ezeknek az éveknek az eseményei ah­hoz, hogy részletes ismerte­tésükre szükség lenne. Szá­mos igazságtalanság ért a legáldozatkószebb kommu­nisták közül többeket, külö­nösen azokat, akik a felsza­badulás előtt a nemzetközi proletariátus harcaiban részt vettek. A kommunisták megbecsülése az 1950-es években csak részben érvé­nyesült Az 1949—50-es évek­ben a szektás-dogmatikus agitáció —> az igazságot el­fedve — a legtöbb tisztes­séges emberrel elhitette a kommunisták megbecsülését A tényék azonban arról ta­núskodnak, hogy a kommu­' nisták és a szocializmus igazi hívei megbecsülése gyakran csak látszólag mutatkozott. A szektás, dogmatikus idő­szak inkább a karrieristák­nak kedvezett M i a helyzet napjaink­ban a kommunisták, ós tegyük hozzá, a szocializmus őszinte harco­sai megbecsülésének a dol­gában? Vajon a marxista— leninista szövetségi politika és ama gyakorlat alkalma­zása, miszerint a párttiszt­Béget kivéve, bármilyen ve­zető funkciót betölthet pár­tonkívüli is. jelenti-e a kom­munisták háttérbe szorítá­sát? Amikor a panaszosok állításaihoz a tényeket ke­ressük, akkor nagyon sok esetet alaposan megvizsgálva mindig az derül ki, hogy a kommunisták mellőzéséről szó sincs, háttérbe szorítá­sukat sehol sem lehet meg­találni. A párt politikájának bírálói állításukat nem tud­ják igazolni. Az üzemekben a növekvő feladatok teljesí­tésóért, a Magyar Szocialista Munkáspárt iparfejlesztési politikájának a végrehajtá­sáért ha nem is minden le­hetőséget kihasználva, de hozzáfogtak a műszaki ve­zető tevékenység javításá­hoz. A gyári műszaki veze­tés fejlesztéséért itt-ott né­hány párttagot is le kellett váltani, illetve indokolttá vált más munkakörbe való helyezésük. Ezek az elvtár­sak évek óta nem képezték magukat Megfeledkeztek ar­ról a mindenkire vonatkozó kötelezettségről, hogy így vagy úgy — szervezett ok­tatással vagy egyéni tanu­lással — a vezetéshez szük­séges ismereteket mindenki­nek kötelessége elsajátítani. Az alacsonyabb tisztségbe helyezettek ügyét vizsgálva gyakorta nemcsak a szakmai fogyatékosság, hanem a kö­telező kommunista erkölcsi példamutatás hiánya is ta­pasztalható. Az üzemekben a műszaki vezetés javítása céljából tör­tént átszervezés a párt szo­cialista építőmunkáját tet­tekkel támogató elvtársaink közül senkire sem sérel­mes. Ellenkezőleg! A kom­munisták és a velük együtt haladó munkások, parasztok és értelmiségiek őszintén örülnek annak, hogy a párt szövetségi politikája nagy­szerűen segíti a magasabb­rendű — iparban és mező­gazdaságban egyaránt leg­fejlettebb — szocialista tár­sadalom megvalósítását. Ha valakiknek, a kommu­nistáknak kell elsősorban megérteniük, hogy a párt nem öncélú szervezet, amely csak saját tagjainak ügyé­vel foglalkozik. A kommu­nista párt éppen azzal vívja ki a munkásosztály élcsa­pata megtisztelő elnevezést, hogy tagjai a legtöbbet te­szik a szocializmus építésé­ért Jelenleg a szocializmus ügyéért a legtöbbet a dol­gozó emberek összefogásá­nak erősítésével, a gazdaság fejlesztésével, korszerűsíté­sével lehet tenni. E nagy­szerű cél elérését nem gá­tolhatja és nem lassíthatja olyan párttag, aki abban a tévhitben él, hogy akinek az isten tisztséget adott, annak észt is adott hozzá. Tisztsé­get lehet kapni, de a hoz­záértést, növekvő követelmé­nyeknek megfelelő tudást mindenkinek saját magának kell elsajátítania. Mindenki­nek — pártállásra való te­kintet nélkül — egyéni kö­telessége vezető tisztségének megtartásáért lépést tartani a szocialista építőmunka gazdaságfejlesztési igényé­vel is. » w"[ gy vélem, illik azért ÍJ azt is elismerni, hogy meggondolatlanságból, felületességből, közömbös­ségből előfordulhat sérelmes intézkedés. Ám az ilyen cse­lekedet nemcsak akkor árt a szocializmus ügyének, ha az a kommunistákat érinti, ha­nem akkor is, ha pártonkí­vüliekről van szó. Szeren­csére az ilyen eset annyira ritka — ha egyáltalában elő­fordult —, hogy a legna­gyobb igyekezet mellett sem sikerült találni olyan esetet, amely párttagok mellőzését, háttérbe szorítását igazolta volna. A vita tisztázását elsősor­ban a marxizmus—leniniz­mus szellemétől áthatott po­litika 6egíti. E politika leg­aktívabb kialakitói és meg­valósítói a kommunisták. Teljesen logikátlan és a gya­korlatban elképzelhetetlen, hogy a kommunisták önma­guk ellen cselekednének. Ha a jó politikának mégis akad­nak téves magyarázói, an­nak oka abban lelhető, hogy a szocializmus építéséért al­kalmazott helyes cselekede­teket elvtársaink egy része szubjektív módon mérlegeli és a puszta párttagságot al­kalmasnak találja arra, ami vezető állami és gazdasági tisztség betöltésére a szocia­lizmus teljes felépítése ide­jén már nem elegendő. A kommunistáknak nem­csak szavakban, ha­nem cselekedeteikben is igazolniuk kell azt a marxista igazságot, hogy nem az egyéni érdékek érvénye­sítése a céljuk. Az egész tár­sadalom alkotó kedvének teljes kibontakoztatásáért, a legmagasabb jólét megvaló­sításáért a közösség ügyét kell szolgálniuk. Aki nem egyesek jogtalan igényei alapján ítélkezik, az köny­nyen felismeri, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány politikája jó­zanul, becsületesen az egész társadalom ügyét szolgálja. LÖNYAI SÁNDOR Javult a betakarító <*épek pótalkatrész-ellátása A Tisza Szállóról Lapunk tegnapi számában kapta meg azt a gyors és »Az újjászületett Tisza ci- figyelmes kiszolgálást, ami mére* címmel cikk jelent minden bizonnyal megillette meg. Az abban írtakra Bíró volna. Ezért mint az üzlet Pál, a Tisza Szálló esúcsve- vezetője elnézését kell hogy zetóje válaszolt és egyebek kérjem. Ami a piszkos kéz­között a következőket kö- törlőt illeti, valószínű, zölte: hogy az akkor még betöltet­"A Dél-Magyarországban len takarítói: illetve WC-s megjelent, ugyancsak meg- asszonyi funkció miatt for­szívlelendó cikk első részével dúlhatott elő. Azóta ezen már egyetértek, amiben azt írja, segítettünk. Minden alkalom­hogy a szegediek büszkék le- mai tiszta kéztörlő és szap­hetnek erre a legújabb alko- pan áll a vendégek rendel­tásukra. Bizony nagyon szük- kezesére.* ség volt már Szegednek erre A levél további részében a létesítményre, mert Sze- még annak a véleményének ged vendéglátóiparának ad hangot, hogy a Hungáriá­igazi ismerője, valamint az val egyelőre azért nem he­elfogulatlan szemlélő azon- lyes összehasonlítani a Tisza nal láthatja, hogy Szegeden Szállót, mert az előbbi rég­bizony nem áll tói magas óta működő szálloda és étte­fokem a vendéglátóipar. An- _ „ nál fájdalmasabb, hogy az rem, a Tisza pedig meg egye­újságíró elvtárs, aki pesti 1<5re a kezdet nehézségeivel kat az elvtársi, baráti éráé- »vendegeivel ide betért, nem is küad. A nyári betakarításban és a hozzá közvetlenül kapcso­lódó talajmunkákban mint­egy 20 féle traktor és 35—40 különböző típusú betakaritó­gép, vagyis többtízezer erő­és munkagép vesz részt Ho­gyan biztosítják az ezek fo­lyamatos működéséhez szük­séges pótalkatrészeket? — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a Mezőgazdasá­gi Gépalkatrész Ellátó Válla­latnál. A nagy nyári munkákban üzemeltetett gépek részére összesen mintegy 15 000 féle alkatrészről kell gondoskodni, amelyek — a hazai gyárakon kívül — hat különböző or­szágban készülnek. Ez a két adat is mutatja a feladat nagyságát. A pótalkatrészel­látás az idén mégis jobb, mint az előző évek bárme­lyikében. Mivel a jelenlegi géptípusok nagyrésze csak rövid ideje dolgozik a ma­gyar mezőgazdaságban, ed­dig nem is nagyon tudták, hogy ezekhez milyen fajtájú és mennyiségű tartalék-al­katrészre lehet szükség. Az idén azonban — részben a megfelelő tapasztalatok kö­vetkeztében — a vállalat több alkatrészt szerzett be, s továbbfejleszttte az elosz­tás, szállítás módszereit is. A géptípusok döntő több­ségénél alkatrész-hiány mi­att eddig nem volt számot­tevő fennakadás. A 15 000 féle alkatrész közül jelenleg mintegy 15 — tehát egy ez­relék — számít "hiánycikk­nek*. amelyekre az SZK—3­as kombájnok és a ZSVZ— 244-es kévekötő aratógépek javításánál lenne szükség. A hiányzó alkatrészek egy ré­szét a gépjavító állomások fiázilat elkészítették. A gépek folyamatos üze­meltetése nagyrészt a ren­delkezésre álló alkatrészek megfelelő -terítésén* és szál­lításán múlik. A nagyobb mennyiségben szükséges alkatrészek köz­vetlenül a megp-ei AGRO­KEU-vállatoknál beszerez­hetők. azokat Viszont, amelyeket a kisebb kereslet és a kisebb készlet miatt nem lehetne gazdaságosan szétosztani a 19 megye között, központilag raktározzák. Az áru így sem )ut késve a felhasználás he­lyére: a NEGÉV közooníjá­ban és a megyei AGROKER­eknél éjszakai és vasárnapi ügyeletet tartanak, a meg­rendeléseket már az ország jelentős részéből telexgépe­ken adják fel, és a MÁV külön kezelt gyoreái-ukéni l vábbitja az alkatrészeket, így a nagy nyári munkák idején a központilag tarolt alkatrészekre is egy. legfel­jebb két napig kell csak várni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents