Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1983. Jállns 9. A szovjet kiilíi ^minisztérium magyarázó közíeménye A* Izvesztyija csütörtöki száma közli a szovjet külügyminisztériumnak a kínai külügyminisztérium június 30-án elhang­zott szóvivői nyilatkozatával kapcsolatos magyarázó közleményét Az okmány meg­állapítja: »Ez év Június 30-án az Űj-Kína hiva­talos kínai hírügynökség Pekingben közzé­tette a Kínai Népköztársaság külügymi­nisztériumi szóvivőjének nyilatkozatát ab­ból az alkalomból, hogy ez év június 27-én a Szovjetunió Külügyminisztériuma Jegy­zéket juttatott «1 a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez. Mivel a Kínai Népköztársaság Külügy­minisztériuma az adott esetben sietve közzétette a sajtóban saját célzatos meg­jegyzéseit arról a kérdésről, amelyről a szovjet jegyzékben szó volt, és a tényeket elferdítve értelmezte, a Szovjetunió Kül­ügyminisztériuma kénytelen a Kinal Nép­köztársaság Külügyminisztériumának szó. vivői nyilatkozatával kapcsolatban az alábbi felvilágosítást adni. A Szovjetunió Külügyminisztériuma ez év június 27-1 Jegyzékében azt követelte a nagykövetségtől, azonnal szüntesse meg azt a példa nélkül álló gyakorlatot, hogy a nagykövetség munkatársai és egyes, a Szovjetunióban tartózkodó kinal állampol­gárok Illegálisan terjesztik a KKP Köz­ponti Bizottságának ez év június 14-én az SZKP Központi Bizottságához Intézett le­velét, amely — mint ismeretes — a szov­jet sajtóban már részletezett okokból nem jelent meg a Szovjetunióban. A szovjet külügyminisztérium nyilatkozata kijelen­tette, nem kívánatos, hogy továbbra ls a Szovjetunióban tartózkodjanak Mej Vej­kang, Lu Pej-hszlng. Vang Jao-tung, a nagykövetség munkatársai, valamint Uu Tao-Jüje és Jao Jl kínai állampolgárok. A nevezettek olyan tevékenységet folytat­tak, amely ellentétes a testvéri szocialista országok közötti kapcsolatokban és álta­lában az államközi kapcsolatokban általá­nosan elfogadott normákkal, súlyosan sér­tettéle tevékenységükkel a Szovjetunió szu­verenitását. Miért kényszerült z Szovjetunió Kül­ügyminisztériuma Ilyen Intézkedésre? Fel­sorolunk néhány tényt. Ez év június 18-tól a Kínai Népköztár­saság moszkvai nagykövetségének munka­társai és néhány kínai állampolgár önha­talmúlag, a szovjet szervek tudta nélkül különféle úton-módon, egyre íokozódób­ban illegálisan terjeszteni kezdték szovjet intézményekben, repülőtereken, vasúti vá­rótermekben és más helyeken a fent em­lített levelet, amelyet külön e célból nagy példányszámban sokszorosítottak orosz nyelven. A levél szövegét a nagykövetség munkatársai gépkocsin elszállították kü­lönféle moszkvai Intézményekbe, postán megküldték szovjet állampolgároknak, el­vitték a lakésokra. A szöveget Moszkvából különlegesen Irá­nyított munkatársak más városokba is eljuttatták, többek között Leningrádba, Kijevbe. Ogyesszába, Dubnába és más­hova. A szovjet emberekből ez nemcsak cso­dálkozást, hanem jogos tiltakozást is ki­váltott A külügyminisztérium és egyéb szovjet szervezetek számtalan levelet és nyilatkozatot kaptak, amelyekben a szov­jet állampolgárok felhívják a figyelmet a kínai képviselők tűrhetetlen tevékenysé­gére, és megkérdezik, miért viselkednek azok úgy a Szovjetunióban, mintha vala­melyik kínai tartományban tartózkodná­nak. A szovjet emberek intézkedéseket követeltek e tevékenység megszakítására. A Szovjetunió Külügyminisztériuma, amely kezdettől fogva nem akarta, hogy a kérdés szükségtelenül kiéleződjék. Jú­nius 17-én már Bzóban figyelmeztette a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykö­vetét, nyomatékosan 6Ürgette. hogy a kí­nai nagykövetség szüntesse meg a diplo­máciai gyakorlatban eddig példa nélkül álló tevékenységet, amely nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a diplomáciai kép­viselet státuszával és feladatkörével. Kínai részről nem vonták le a szüksé­ges következtetéseket. Erre való tekintet­tel a Szovjetunió Külügyminisztériumában június 24-én Ismét közölték a Kinal Nép­köztársaság nagykövetével, hogy a Kinai Népköztársaság nagykövetsége munkatár­sainak és a Szovjetunióban tartózkodó, a Szovjetunió vendégszeretetét élvező más kínai állampolgároknak hasonló cselekede­telt nem lehet másként tekinteni, mint a szovjet állam szuverenitása megsértésé­nek, a Szovjetunióban a külföldi diplomá­ciai képviseletekre és Idegen állampolgá­rokra érvényes szabályok és rendelkezé­sek durva semmibevevésének. A szovjet külügyminisztérium e megismételt figyel­meztetése után la folytatódott és még na­gyobb arányokat öltött az anyagok ter- • jesztése. A dolog odáig fajult, hogy a Moszkva—Peking-vonat kínai személyzete a levél orosz nyelvű szövegét a vasútállo­másokon a vasúti kocsik ablakain keresz­tül kiszórta. A levél szövegét a vonatsze­mélyzet rádión keresztül közvetítette, ami­kor a vonat állomáson állt. Amikor szov­jet emberek udvarias formában felhívták a kinal állampolgárok figyelmét arra, hogy cselekedeteik megengedhetetlenek, ez utóbbiak több esetben is kihívó módon viselkedtek. Az említett Jao Ji például hangoskodva kijelentelte szovjet emberek­nek, hogy a kínaiak "senkitől sem kér­nek engedélyt* ezeknek az anyagoknak a terjesztésére. Ilyen körülmények között szovjet rész­ről kénytelenek voltak közölni, hogy a kínai nagykövetség említett három mun­katársának és a Kínai Népköztársaság két más állampolgárának tartózkodása nem kívánatos a Szovjetunióban és haladékta­lanul el kell hagyniuk a Szovjetuniót. Ezek a tények. A Kínai Népköztársaság Külügyminisz­tériumának képviselője úgy próbálja fel­tüntetni a dolgot, mintha az. amit a Kí­nai Népköztársaság nagykövetsége tett, •tettesen szabályszerű és kifogástalan el­járás* leniie. Ha ez így lenne, akkor mit kellene valamely más állam, az adott eset­ben a Szovjetunió szuverenitása megsérté­sének, a szovjet törvények és rendelkezé­sek nyílt megsértésének nevezni? A Kínai Népköztársaság Külügyminisz­tériumának képviselője megpróbálja iga­zolni a kinal részről elkövetett törvénybe ütköző cselekedeteket, és azt állítja, hogy a szovjet szervek és a szovjet személyzet Kinában hasonló tevékenységet fejtenek ki. Ennek azonban semmi köze az igac­sághoz, ez csupán koholmány. Kínában egyetlen szovjet ember sem követett cl és nem követ el olyan cselekedeteket, amilyeneket, mint bebizonyosodott, a Kinai Népköztársaság nagykövetségének munka­társai és más kínai állampolgárok követ­tek el a Szovjetunióban. Ha a külügymi­nisztérium képviselője arra a tájékozta­tóra gondolt, amely azelőtt orosz nyelven Pekingben Jelent meg a Kínai Népköztár­saságban tartózkodó szovjet személyek ré­szére és amelynek néhány példányát éve­ken át megkapta több kínai szervezet, ak­kor tudni kell azt, hogy az előfizetés e szervek kérése alapján történt, s nem volt egeytlen olyan eset sem, hogy a szovjet nagykövetség és munkatársai, valamint a Kínai Népköztársaságban kiküldetésben tartózkodó más szovjet állampolgárok a kánai hatóságok kívánsága ellenére jártak volna el, terjesztve valamilyen dokumen­tum szövegét Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a Kínai Népköztársaság Külügyrrúhiszté­riuma képviselőjének nyilatkozatában ta­pasztalható és elítélendő próbálkozást, hogy elferdítve tüntessék fel azokat a mi­nimális intézkedéseket, amelyek megho­zatalára a szovjet fél kényszerült, hogy rendre utasítsa az államok közötti kölcsö­nös kapcsolatok szabályait, valamint a Szovjetunióban fennálló törvényeket és szabályokat durván semmibevevő embere­ket Egyúttal ellentmondanak a lenini el­veknek a kínai félnek azok a próbálkozá­sai, amelyekkel úgy tünteti fél, mintha a szocialista államok közötti kölcsönös kap­csolatokban nem lennének érvényesek az olyan szabályok, mint valamely szocia­lista állam törvényeinek és rendelkezései­nek, valamint szuverenitásának tisztelet­ben tartása egy másik szocialista állam részéről. Nyilvánvaló, hogy magukat a ki­nai hatóságokat sern vezérlik ilyen meg­fontolások, amikor a Kínai Népköztársa­ság területén Járnak el. Ami a Kínai Népköztársaság Külügymi­nisztériuma képviselőjének azt a fejtege­tését illeti, amely szerint a Szovjetunió ezekkel az intézkedésekkel, úgymond, •szándékosan megpróbálja aláásni Kína és a Szovjetunió összefogását* és "megpró­bál akadályt támasztani a Kínai Kommu­nista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői találkozójának útjában*, az ilyen kitalálások terheljék csak azok­nak a lelkiismeretét, akik ilyesmihez fo­lyamodnak. Felvetődik az a teljesen ter­mészetes kérdés, hogy mennyire "segítik elő* a kedvező légkör kialakulásét a szovjet—kínai kapcsolatokban a Kínai Népköztársaság nagykövetsége egyes mun­katársainak és a Szovjetunióban tartóz­kodó több más kínai állampolgárnak e megengedhetetlen cselekedetei? Az a benyomás alakul ki, hogy a Kinai Népköztársaságban bizonyos kiadványok megjelentetése épp az utóbbi napokban — nyütan a közvélemény félrevezetését szol­gálja az SZKP és a KKP képviselőinek találkozója előtt. Ez, természetesen, saj­nálatra méltó eljárás. Szovjet részről minden lehetőt megtet­tek én megtesznek azért, hogy megakadá­lyozzák a kapcsolatok kiéleződését test­véri szocialista országaink között. A szov­jet kormány változatlanul azon van, hogy tovább fejlődjenek és erősödjenek ezek a kapcsolatok a szovjet és a kínai nép ja­vára, a béke és a kommunizmus javára*. (MTI) JOSEF HEIMAR: Hispánia $<m4 f didién Esteledett. A kocsik vég­telen sora kígyózott a Via Layetanán. Sokan ültek a kávéházak teraszain. A vá­ros izzott a hőségtől. Az ele­gáns üzletekkel szegélyezett, modern Cale Fernandón ke­resztül törtem a Rambla felé. Minden kikötővárosnak megvan a maga "Bambi­ja, csak helyenként más­képp hívják. Minden tenge­rész tudja, hol van a Ramb­la és minden érdeklődő tu­rista megtalálja. Ez a kikötő­városok sokat megénekelt hírhedt negyede, amely nap­pal alszik, éjszakánként pe­dig babilóniai életet folytat. Barcelona szélesen elterülő Rambláját hangos, gesztiku­láló emberáradüt árasztja el. Kiáltások hangzanak, neve­tés csendül. A kávéházak, bárok, éttermek, éjszakai lo­kálok, mozik, tánclokálok előtt székek és asztalok áll­nak. A vendégek mint a színházban a nézők üldögél­nek Jéghideg Coca-Colát szo­pogatva. Sok a turista; jól­téplált vöröearcú, rövidnad­rágos németek, fehér ruhás amerikai matrózok feketére sülve, vihogó lányok és sze­mérmes tantikák, akik töb­bet néznek az útikalauzba, mint a körülöttük lüktető életbe. TANCPARKETT AZ UTCÁN Elhagytam a Ramblát. A Plaza jaimen zene hangjai csendülnek, táncmuzsika hal­latszik, állandóan visszatérő dallammal, A téren kis és nagy köröket alkotó fiatal­emberek ropják a katalónial népi táncot, összekapaszkod­nak és mindenki, aki csatla­kozni akar hozzájuk, bevesz­nek a tánckoszorúba. A katalón iai ég súlyos bársonyként függ a város felett. Autót béreltem. Csak autó­val jutok el oda, ahova men­ni akarok. A gépkocsi kicsi, viharvert. A csodálatos szépségű ten­gerpart mellett utazom. Bar­celonából Tarragona felé. A széles út végig a tenger mel­lett vezet A végtelen kék­ség felett ragyog a napsugár. Balra és jobbra modern szállodák, minden kényelem­mel ellátott strandfürdők, eszpresszók, sok fortéllyal megtervezett campingek, ele­gancia és a ragyogó termé­szet Óriási reklámtáblák: •Igyon jéghideg Coca-Colét!* — "A pepsicola még ízlete­sebb!* — "Használjon kocsi­jához Firestone kerekeket!*. Spanyolország a külföldi tőke eldorádója lett. A be­ruházásokat egyáltalán nem korlátozzák. Olasz gépko­csikban utaznak, amerikai benzinnel, német világítás­technikát alkalmazva. A vá­rosokban korszerű üzemek nőnek ki a földből idegen csengésű neveket hirdető cégtáblákkal, korszerű üze­mek sokszor spanyol nevek­kel, de az irányítást angol, francia, német és amerikai igazgatók végzik. Spanyolor­szág a külföldi versenytársak küzdőtere lett PÉNZTELEN AMERIKAIAK Az út szélén ketten állnak, táblát tartanak a magasba, Útban Tarragona feli rajta ez áll: "Valenciába*. Szeretnék, ha felvennék őket. Miért ne? Két fiatalember hátizsákkal és gitárral. Az egyik szakállas. — Ide figyeljenek — mon­dom csak Tarragonáig utazom és onnan még jó da­rab út Valenciáig. Valami érthetetlent dadog­nak. Amerikaiak. No, akkor ungolra keil fordítani a szót. — Tarragona — mondják — nem baj, valahogy majd továbbjutunk onnan. Nos, tehát már hárman vagyunk. Az amerikai fiúk kellemes társaságnak bizonyulnak. Autóstoppal vándorolnak végig Spanyolországon. Pén­zük nincs. Mindenféléről be­szélgetünk és lehet ls velük mindenről beszélni. Éppen a lírai költészetnél tartottunk. A szakállasnak van egy bátyja, költő. Így szólok: — Csodálatos, hogy a szov­jet fiatalság milyen érdek­lődést tanúsít költői iránt. Ahogy ott vitatkoznak, bírál­nak! — Hozzátettem: Ennek okát nyilván az orosz hagyo­mányokban kell keresni. — Nem, nem — szólt köz­be a szakállas hevesen — a kommunizmus rendszere az, ami a fiatalságot buzdítja, a kommunizmus teremti meg a kulturális lehetőségeket. No, akkor ebben egyetér­tünk, s ez a továbbiakban ls így maradt, amikor a szó Brechtre terelődött, akinek darabjait a New York-1 szín­házakban telt ház előtt játsz­szák. Azután a televízlóról beszélgetünk, hogy milyen káros hatása van a szemekre — és az agyra. Ezzel meg Is érkeztünk Tarnigonába, el­búcsúztunk. Különbség van amerikaiak és amerikaiak között. FALD A SIVÁR VIDÉKEN Tarragonál jobbra fordu­lok és nyugati Irányban a hegyek felé tartok. Az utak szűkebbekké, göröngyöseb­bekké válnak. A szállodák, az. elegancia, a fehéren izzó tengerpart, a ragyogó színek és az egész előkelő környe­zet messze mögöttem marad, mintha varázsló tüntette vol­na él. A táj mégsem unal­mas. A szárazságnak ls meg­vannak a maga színei: vö­rös, kék, viola szín, s a sár­gászöld száraz fű. Az ember azonban javít­hatatlan, leás a homokba és termékennyé teszi. Előttem a falu. Alig venni észre, csak amikor mér a közelébe érünk, olyan földszínű min­den. A házak különös termé­szeti képződményekként nő­nek ki a földből. Földbarna, ablak nélküli faragott kő­falak egymáshoz simulva. Védelmet keresnek a vigasz­talanság ellen. Zöldellő sző­lővenyigék katonás sorban, groteszk olajfák. Kevés ár­nyat adó leveleik bizonyít­ják, hogy itt emberek lak­nak és dolgoznak. Messze előttem egy má­sik hegyvonulaton két apró pont mozog. "Megnyergel­ve* a rendelkezésemre álló lóerőket, amilyen gyorsan lehet, ott termek. Mint sej­tettem, a két pont, két env­ber. Lerongyolódottal:, az egyik koffert, a másik ba­tyut cipel. Meg sem fordul­nak, tudják, hogy egyetlen autó sem veszi fel őket. — Halló — kiáltok —, mi van? Akarnak velem jönni? — Mi? — kérdezte az egyik. — Igen, köszönet! — vá­laszolt a másik. Nehézkesen szálltak be a kocsiba és gyömöszölték be csomagjaikat. — Hová? — Bárhová, ahol munka akad. 1— A fiatalabb így szólt: — Már két napja, hogy semmi sincs a gyomrunk­ban. Zsebeink üresek. ÉHEZÉS EGÉSZEN SZÜRETIG — És hol van munka? — Talán Moréban, 30 ki­lométerre innen. A szőlő azonban még nem érett be, a szüret csak 2—3 nap múl­va kezdődik. Addig nincs más hátra, éhezni kell. Tovább utaztunk, hallgat­va: mindenki gondolataiba mélyedt: — Mi történt, hogy Ilyen kevés a munka? — A föld száraz A föl­deket nem szántották fel. Az emberek menekülnek a vi­dékről, mindenütt ugyanaz a história. Amikor azután munka akad, kora hajnal­tól, még napfelkelte előtt kezdődik a robot egészen késő éjszakáig, éhbérért: 70 peseta, koszt nélkül. A más!k hozzátette: — Tudja, mi az a 70 pe­seta? A íogadósné egy nyo­morúságos odúért és egy fa­lás éleiért 80 pesetát kér Marad 20 pesetg, abból kell cipőt és ruhát venni, 20 pe­setából éljen ez ember. — S a városban nem Jobb a helyzet? — Mi faluslak vagyunk. A városban, a gyárakban csak kulimunkét végezhetünk, ugyanilyen éhbérért. Ezen­felül mindig ott ül az em­ber nyakán egy főnök is. Itt legalább szabadabb. Az idősebblk vette át a szót: — 25 év ebben a nyomo­rúságban. A gazdagoknak mindig jobban megy, rajtunk pedig taposnak. Meddig még? Nem felejtettük el a háborút. — A háborút? Melyik há­borút? — A ml háborúnkat, a 25 évvel ezelőttit. A háborút, amit. Franco, az olaszok és a németek csináltak. Szabadabban beszélnek, mert már tudják, hogy kül­földi vagyok. A fiatalabb így szólt: — Nincs mit tépni, övék a hatalom. Mit használ egy sztrájk Ovideóban, Barcelo­nában? Oda küldik a kato­náikat, s" aztán mindennek vége... ..' (Következik: '••> Emlékezés az Ebro partján) Hruscsov visszaérkezett Moszkvába Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságénak első tit­kára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, felesé­gével együtt csütörtökön visszaérkezett az NDK-ból Moszkvába. A vnukovól repülőtéren Hruscsovot az SZKP és a szovjet kormány vezetői, va­lamint Dölling, az NDK moszkvai nagykövete és a nagykövetség diplomáciai munkatársai fogadták. (MTI) R. J. Malinovszkij Magyarországon R. J. Malinovszkij, a Szov­jetunió marsallja, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere Július 3-án Budapestre érke­zett. Malinovszkij marsall családjával évi szabadságá­nak egy részét Czlnege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására Ma­gyarországon tölti. Július 3-án este Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és felesége R. J. Malinovszkij és család­ja tiszteletére vacsorát ad­tak. U Thant Bulgáriában U Thantot. az ENSZ főtit­kárát, aki csütörtökön rpggel érkezett a bolgár főváéosba, a délután folyamán "fodor Zsivkov, a bolgár minisfeter-' tanács elnöke, a Bolgár Kom­munista Párt Központit Bi­zottságának első titkára ', fo­gadta. Megkezdődött a LEMP KB 13. plénuma Július 4-én délelőtt Varsó­ban megkozdte munkáját 'a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának 13. plénuma. > V

Next

/
Thumbnails
Contents