Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

Csütörtök, 1963. Július 5. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A pártélet eseményeiből A MAV Pályafenntartási Főnökség júliusban tartott pártvezetőségi ülésén Gombos Pál párttitkár szóvá tette, hogy a KISZ-munka igen gyenge. Ez azért is hiba, mert a szállítások gyorsabb lebonyolítására van szükség, s ott a fiatalok sokat segíthetnének. Kovács Viktória KISZ-titkár felszólalásában arra hivatkozott hogy nemigen kap segítséget a KISZfiataloktól, mindenféle kifogásokkal térnek ki a feladatok előL ö egyedül pedig képtelen mindent elvégezni. Ez persze csak részben fogadható eL Igaza van a párttitkárnak: ha a KlSZ-vezetőségnek problémái vannak* forduljon bizalommal a pártszervezet vezetőségéhez. * Egyre több pártszervezet alakul Szegeden. Idén már 11 új pártalapszervezet létesült, amelyből 4 hivatali, 2 kereskedelmi, 3 közlekedési, egy építőipari, egy pedig kisipari szövetkezeti pártszervezet. Ezeken a teriileteken eddig nem volt alapszervezetük a kommunistáknak. A közeljövőben újabb bárom pártszervezetet hoznak létre a városban. * A Ládaipari Vállalat ni. sz. telepén a párttaggyíjlés legutóbb is sokat foglalkozott a termelés problémáival. Mivel a III. negyedévi terv még nagyobb lesz, mint a korábbi, vagyis napi 150 köbméter ládát kell termelni, nagy szükség van a kommunisták példamutatására és rendszeres agitációs tevékenységére. Az I. negyedévben, amikor a tervteljesítésben lemaradás mutatkozott, ezt a rossz idővel magyarázták. A II. negyedévben azonban már jó volt az idő, mégis akadozott a tervteljesítés. A III. negyedévben már nem szabad előfordulnia szervezetlenségnek, ami korábban abban is megmutatkozott, hogy egyik művezető nem adta át a műszakot a másiknak, vagy például az egyik típusú lécből sokat legyártottak, a másikból viszont — amire szükség lett volna — nem fűrészeltek elegeit. * A szegedi kommunisták elemi köteleségüknek tartják a rendszeres, a pontos és a kereset szerinti tagdíjfizetést. A második negyedévben a párttagság 97,9 százaléka fizetett tagdíjat, s csak azok maradtak el, akik szabadságon voltak, vagy egyéb elfogadható okok miatt nem tudtak pontosan fizetni. Az egy párttagra eső tagdíj 25 forint volt havonta az említett negyedévben. * A Magyar Kábelművek szegedi gyáregységének pártszervezetében úgy értékelika szakszervezeti bizottság munkáját, hogy az általában megfelel a követelményeknek. Hiba azonban, hogy a dolgozók politikai nevelésével keveset foglalkozik, továbbá a szocialista brigádok eredményeinek propagálásával alig, vagy egyáltalán nem törődik. Szükséges ezen a helyzeten változtatni! Fél év alatt 17 ezerrel adott több hízott sertést Csongrád megye Párbeszéd ~ Bocsánat, hogy megszőUtam. ön munkás? — Igen. En építettem ezt a házat. Helyesebben: én is... — Akkor nagyszerű. Éppen magával szerettem volna beszélni. Helyesebben: magával is... Először azt szeretném megkérdezni, hogy hol szokott aludni éjjel? — Hogy-hogy hol? Agyban. ' — Érdekes. Én azt hittem, hogy váróteremben, vagy bokorban vagy valamilyen padon... — Hogy képzeli? Nekem rendes családom van, feleségem ... — Ne-ne, ne haragudjon, nem is kételkedem ebben, csak valahogy az a furcsa érzésem támadt, hogy azok a munkások és szakemberek, akik ezt az új házat építették, mind haragusznak ránk, akik lakni fogunk benne. — Ez egyszerűen humoros. Miért haragudnánk? Érdekel minket, hogy ki lakik benne? — Na, látja, éppen ez az, hogy nem érdekli magukat. Én meg azt hittem, hogy maguknak nincs lakásuk és bosszút akarnak állni azokon, akiknek itt majd lesz. — Bosszút? Azzal, hogy építünk nekik lakást? — Azzal, ahogyan építenek nekik. — Szóval, nem tetszik. — Dehogynem. Nagyon tetszikt En is munkás vagyok. Három gyerekemmel éltem hosszú évekig borzasztó körülmények között. Az álmunk végre valóravált, lakásunk van, új lakásunk. Hogyne tetszenék. — Hát akkor?! — Csak éppen nem minden tetszik. Ért engem? — Hajaj, de mennyire! Mihelyt megkapják a kiutalást, rögtön kritizálgatni kezdenek. Addig jó lenne egy sufni is, aztán meg úgy járnak-kelnek, mintha azelőtt az asztal körül kergették... — őrizze meg a nyugalmát, szaktárs. Engem csak egyszer kergettek az asztal körül, inas koromban, de joggal, és én akkor meg is tanultam egy életre, hogy csak lelkiismeretes munkát adjak ki a kezemből. — Majd akkor panaszkodjon, ha magára dül a ház. Olyan is volt már! — És ez magát vigasztalja? — Nem vigasztal, de tudhatja, hogy a határidőből már így is kicsúsztunk. Aztán nálunk, az építőiparban nemrég fizetésrendezés is volt. Akadt olyan munkahely, ahonnan egy egész brigád el ment. Ha mi elmentünk volna, maga nem lehetne itt lakó. — De lakó vagyok most már, s meg kell mondanom, hogy az első napon a kezem ben maradt az előszoba kilincse. — Rosszul rakták fel. Siettek. — Hát lehet ennyire sietni? — Ügy látszik — A nagyobbik szobánk falán hatalmas festékfoltok vannak. — Attól még lehet lakni benne. Takarja el képpel. — De nem lehetett volna foltok nélkül megcsinálni? — Majd mindent kijavítanak. — Majd. Egy hónapja átadták a házat, és azóta naponként járnak ide javítani. Zár, parkett, ajtó, ablak, fal, kályha, gáz... És még ha egyszerre jönnének! Minden nap ideszállingózik egy-egy szakember. Meddig tart még ez? — Amíg minden készen lesz. — Ha lelkiismeretesen dolgoztak volna, mindezt nem kellene, mindenki nyugodtan és elégedetten élhetne a lakásában. — Szóval még maga elégedetlen? — Értse meg, jóember, nem erről van szó. Jogosan kaptam lakást, igazságos dolog volt, és jól tudom, hogy még sokan rászorulnának, még sokan éppen ilyen boldogok lennének, mint én. De maguk mindent megtesznek érte, hogy megrontsák ezt a boldogságot. Maguk apró bosszúságokat okoznak az új lakóknak, akiknek szemében így csökkentik az állam áldozatvállalásának értékét. Maguk felelőtlenek, maguk egyszerűen rosszul dolgoznak, érti? Kiabáljon a barátaival, jó?! — És, sajnos, még csak nem is szégyellik érte magukat! Ha én így dolgoznék a gyárban... — Ha nem tetszik, még mindig kiköltözhet. Ne féljen, akad, aki a helyére megy. — Jobb, ha befejezzük ezt a beszélgetést. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak az építőiparban is rájönúi, hogy bajok vannak az építőiparrai. , Csexhajmi I®re 1960-ban, a mezőgazdaság átszervezésének évében megyénk új termelőszövetkezetei még nem voltak abban a helyzetben, hogy annyi hízott sertést és más húsfélét adjanak a népgazdaságnak, mint amennyire szükség lett volna. Éppen ezért a legjobbkor indították útjára mozgalmukat a fábiánsebestyéní Kinizsi Tsz gazdái: -Minden háztáji gazdaság legalább egy hízott sertést adjon el az államnak!* A kezdeményezés hatására már 1961-ben jelentősen emelkedett a háztáji gazdaságok hízóállománya is. Az eredmények azonban még mindig lényegesen elmaradtak a lehetőségek mögött. A megyei párt-végrehajtóbizottság a kezdeti siker alapján csakhamar felismerte egy sokkal nagyobb mérvű hizlalási versenymozgaiom kibontakoztatásának lehetőségét. Közösen a megyei tanács végrehajtó bil Mttságával, a Hazafias Nép! "ront megyei elnökeégével i versenyfelhívást bocsátott i ki, s magas pénzjutalmakat tűztek ki a versenyben jeleskedő községek számára. A felhívás nyomán kibontakozott nagyszerű verseny hamar népszerűvé lett, s nemes vetélkedés kezdődöttel. Ennék eredményeként 1962ben már 17 ezer hízott sertéssel vásároltak fel többet a megyében, mint egy évvel korábban. Míg az 1961-ben felvásárolt sertéseknek csak a 36,7 százaléka "futott be* az első fél évben, addig tavaly június 30-ig az évi mennyiség 41,3 százalékát adták át a tsz-ek és háztáji gazdaságok az államnak. A megyei párt-végrehajtőbizottság, a Hazafias Népfront megyei elnöksége, a megyei tanács és a megyei nőszövetség 1963-ra is meghirdette a hizlalási versenyt. Az első fél esztendő eredményei most messze felülmúlják a tavalyi szép sikereket is. Az idei első fél évben az egész évre várhaté összmennyiség 49,5 százalékát adták át a gazdaságok. Az ütemtervek teljesítésében mutatkozó 8,7 százalékos javulás a tavalyihoz képest űjabb 17 ezer hízottsertés-többletet jelent Sok olyan község van, főleg a szegedi járásban, ahonnan a tsz-ek, háztáji gazdaságok idén fél év alatt lényegesen több hízott sertést szállítottak a népgazdaságnak, mint tavaly az egész esztendőben. Kistelek 157 sertéssel, Kiskundorozsma 95 sertéssel szállított többet idén fél év alatt annál, mint amennyit tavaly tizenkét hónap alatt teljesítettek. Mind több tszben sikerült megteremteni az állattenyésztésben a gazdág anyagi érdekeltségét. S amellett, hogy nagymértékben csökkennek az önköltségek, a hízott állatok többszörösét tudják átadni az államnak. mint korábban. Kiemelkedő példát mutat ebben többek között a kisteleki Felszabadulás Tsz. A megye tsz-ei az első fél év idején 18,2 százalékkal, a háztáji gazdaságok és egyéni termelők pedig 21,3 százalékkal adtak több hízott sertést a népgazdaságnak most, mint a tavalyi év első felében. A városok közül Hódmezővásárhely, a járások közül pedig a szegedi járás vezet immár hosszabb idő óta a nemes vetélkedésben. A nagy kategóriájú községet között Sándorfalva, Röszke és Ma. roslele a legjobbak. A közép kategóriában Kistelek az első, míg a kis kategóriába sorolt községek között Kiskundorozsma, Pusztamérges és Forráskút szorgalmas dolgozó parasztjai tartják a vezető helyeket. E tényék világosan mutatják, dolgozó parasztságunk magáévá tette a párt felhívását. S eredményes volt a Hazafias Népfront-bizottságok és a nőtanácsok szervező munkája. Ez egyúttal bizonyíték arra is, hogy hasonló sikereket érhetünk el a baromfi árutermelés növelésében is. Csak még a szervező munkán kell javítaniuk a helyi tanácsoknak, a nőtan ácsoknak, de különösképpen a földművesszövetkezeteknek. A járások közötti versenyben a baromfi állami értékesítésében is a szegedi járás érte el a legjobb eredményt az első fél évben. Megyeszerte első a baromfinevel ésben Pusztaszer. A közepes kategóriájú községek között pedig Tiszasziget vezet, a kis kategóriában pedig Algyő parasztsága az első. A baromfinevelési versenymozgalomban a földművesszövetkezetek sokat javíthatnak még az eddigi eredményeken. Több gondot kell fordítaniok a naposcsibék kihelyezésére és a baromi inevelési szerződések kötésére. A liba felvásárlási ára az idén 2 forinttal magasabb a tavalyinál. Ez is ösztönzést ad a gazdáknak. Csakhogy a jelentős árjavulásokról a termelők még keveset tudnak. Ha a baromfi nevelésben és értékesítésben is hasonló sikereket tudunk elérni, mint a sertéshizlalásban, akkor a megye dolgozó parasztságának nagy érdemeként elmondhatjuk: becsülettel teljesítette a megye államunk iránti kötelezettségét. Korom Pál Fogadás a lengyel nemzeti ünnep alkalmából Henryk Grochulski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete a lengyel nemzeti ünnep alkalmából hétfőn fogadást adott a Gundel-étteremben. A fogadáson megjelentek Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Részt vett a fogadáson az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Ott volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Incze Jenő külkereskedelmi ' miniszter Ausztriában Incze Jenő külkereskedelmi miniszter hétfőn Plttermann alkaneellár meghívására Ausztriába utazott. Látogatása során megbeszéléseket folytat az osztrák gazdasági vezetőkkel, valamint megtekint néhány osztrák állami üzemet. Incze Jenő külkereskedelmi miniszter részt vesz a salzburgi ünnepi játékok megnyitásán. Elkészült a szegedi kőtár Egyre épülő, szépülő véro- tak, amikor egy derék szesunk újabb, alföldi viszony- gedi építőmester, Kováts Istlatban egyedülálló nevezetes- ván sürgette náluk a faragott séggel gyarapodott: megszü- kövek gondos kifejtését és letett a Móra Ferenc Múze- megmentését Az ő határoum várbeli kőtára. zottságának és áldozatkészséErre a kiállításra, illető- gének köszönhetjük több száz leg gyűjteményre több mint értékes kő megmaradását, nyolc évtizede várakozott Kováts István föltétlenül hiába Szeged társadalma. Az megérdemli, hogy körülte1897. évi árvíz után ugyanis kintő buzgalmát a kőtárban városrendezési követeimé- emléktábla hirdesse, nyekre hivatkozva elhatároz- Említettük, hogy e kövek ták a régi vár lebontását, nyolcvan esztendővel tovább Csak a mostani, XVIII. szá- hevertek a múzeum raktárázadból származó maradékot ban. Nem törődött velük, Cs. hagyták meg belőle emlé- Sebestyén Károlyt kivéve, kül. Várostörténeti és művészeti ériékek igazában senki sem. Páratlan várostörténeti és művészeti jelentőségüket csak napjainkban ismertük föl. Szocialista hatóságaink példás megértéssel és jelentős anyagi áldozattal tették lehetővé először a várrom felújítását és a kőtár helyének megépítését, most pedig magának a kőanyagnak mintaszerű, kiszemléletes elrenValamennyi hazai stílus Őszibarack — ötszáz ládában Készülődés a szegedi őszibarack kiállításra Az elmúlt napokban lezá- őszibarackot mutatnak be a rultak a benevezések a ju- július 27-én, a Délmagyarorlius 27-én nyíló országos sze- szági Áramszolgáltató Vállagedi őszibarack-kiállításra. S lat Klauzál téri kultúrtermint a rendezők elmondot- mében megnyíló kiállításon. l^á'moUevö^őSRIBARACS Kurucz Arpád' a SZegedl ® osztalyanak fóeloadoja a ki vezését a szegedi kiállításra, s vetélkedőre." Itt lesznek többek között a Bács-Kiskun, Baranya megyei Mecsek környéki állami gazdaságok. Beállítás egyik rendezője mondotta el, hogy 20 díjat osztanak majd ki a legjobbak között. Kiadnak négy nagyjelentették részvételüket Fe- bat ,elfJ£at' hat hár- tw ~ s™™™ sodlk dijat. s negy harmadik, hér, Pest és Somogy megyék legjobb őszibaracktermesztő állami gazdaságai is. Eljönnek Szegedre legszebb ter díjat A kiállítás reprezentatív . ., , , , , I , ,. tablói is elkészültek már. méseikkel a híres budavide- Szines ^ gazdag képanyagki őszibaracktermesztok is. ban mutatják be a gyorsan Természetesen a kiállító- fejlődő európai őszibarackson a legtöbb árut a Csöng- termesztés jelenlegi eredmérád megyei, Szeged környéki nyeit. A HUNGAROFRUKT tsz-ek, háztáji gazdaságok Külkereskedelmi Vállalat mutatják majd be. A rendé- ígérete szerint a szegedi kizőbizottság által készített állításon olasz, görög, és összesítés alapján mintegy spanyol őszibaracktermést is 500 láda különböző fajtájú bemutatnak. Az idők folyamán a várba erősítés céljából a régi szegedi templomoknak, palotáknak számos kőfaragását falazták be. Nem volna igazságos ezt a rombolást kizáró- . lag á törökök nyakába varr- X v*1?. ni. Kétségtelen ugyanis, hogy dezéset. a pusztítás jórészt a XVIII. század osztrák várparancsnokainak lelkén szárad, ök Nem volt könnyű dolog az ítélték ebben az időben ha- ömlesztett kőhalmazból az Iáira többek között a szín- összetartozó darabok kiváloház helyén álló gótikus Er- gátasa és stíluskorszakok szezsébet-templomot, továbbá a rinti csoportosítása. Az a Dömötör-torony közelébe épí- munka, amelyet az Országos tett reneszánsz kápolnát. Ezek Műemléki Főfelügyelőség tumeglehetős épségben vészel- dós, rátermett kutatói: Entz ték át a török hódoltságot. Géza és Szakáll Ernő, továbA vórbontással az illetékes ba Kófalvi Imre, nemkülönhatóságok a Víz után nem ben utasításuk szerint Tóth törődtek, sőt akadékoskod- szegedi kőművesipari dolgozo végeztek, minden dicséretünket, sőt hálánkat megérdemli. A gyűjtemény páratlan gazdagságával, sokrétűségével, magas művészi színvonalával még a szakembert is meglepi. A kövek, a romántól kezdve a barokkal bezárólag, tanúskodnak minden hazai stíluskorszak szegedi virágzásáról. Az Alföldre, ide Szegedre messzi hegyekből kellett a kőanyagot szállítani. Ezt az igen költséges fényűzést a középkor primitív közlekedési viszonyai között csak főpapok, fűurak engedhették meg maguknak. Szegedet nyilvánvalóan a középkori sószállítás avatta olyan anyagi erejű és műveltségű várossá, amely éppen a kőtár tanúsága szerint művészeti igényben és teljesítményeiben az ország bármelyik középkori városával méltán versenyezhetett Egy művészeti meglepetés Szeged gazdasági életének korai és tartós virágzását, polgári társadalmának művészi igényeit és anyagi áldozatkészségét hirdeti, hogy már a XII. századból láthatunk itt az esztergomi királyi palota, Székesfehérvár, t.ovábbá a nagy hírű pécsi műhely maradványaival sokszor egyenrangú faragásokat. Csodálatos egyebek között a román stílusú kapumaradvány. A gótlka is gazdag változatokkal, szép darabokkal szerepel. Figyelmet érdemel a város középkori téglakúltúrája is. A legnagyobb meglepetés azonban az a reneszánsz stílusú ajtó-, illetőleg ablakkeret, amelyeket meglehetős épségben sikerült helyreállítani. A reneszánsz művészet szegedi, alföldi virágzásáról eddig nem voltak bizonyságaink. Ez az űj művészeti Irány ilyen korán csak királyi és püspöki székhelyeken vert gyökeret. Íme egy polgárváros: -Szeged e nagyúri" kezdeményekkel egy időben érzi szellemi szükségletének az új stílus meghonosítását. Ez nemcsak művészettörténeti, hanem gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból is kiemelkedő, elgondolkodtató jelenség. Ezt a szegedi folyamatot egyébként újabban előkerült más forrásanyagból is tudjuk már érzékeltetni. Európai ielentüségű Kőtárunk kövei nemcsak a szegedi alkotó múltnak páratlan értékű emlékei, hanem a magyar művészettörténeti kutatást is hamarosan termékeny átértékelésre, újabb, eddig nem is sejtett összefüggések tisztázására fogják ösztönözni. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez a gazdag, Színes lapidárium, azaz kőtár helyi értékén túl országos, sót bizonyos értelemben európai jelentőségű. Igazolja, hogy városunk a kora középkortól kezdve — a törők hódoltságot leszámítva — mindig benne élt az európai gazdasági fejlődés és a belőle ékítményként bontakozó szellemi, művészi kultúra sodrában. Mindig tudta és merte vállalni, amit a korok rendje megkövetel tőle. Bálint Sándoe