Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

53. évfolyam, 170. szám Ara: 60 fillér . Kedd, 1963. július 23. ELKÉSZÜLT A SZEGEDI KOTAR gtta. BETELT A CSOPORTVEZETŐI POHÁR UDVARIASSÁGGAL A BIZTONSÁGOS KÖZLEKEDÉSÉRT # SPORTOLDAL VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Magyar m • S •• kozos szovjet A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának meghívására 1963. július 10—22-ig baráti lá­togatást tett a Szovjetunióban a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárá­nak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének vezetésével. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége a Szovjetunióban való tartózkodása alatt tárgyalásokat és megbeszéléseket folytatott és ellátogatott Taskentbe, Ir­kutszkba és Bratszkba. A magyar—szovjet közös nyilatkozatot — 1963. július 20-án Moszkvában — magyar részről Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-pa­raszt kormányának elnöke, szovjet részről N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke írta alá. Az alábbiakban közöljük a magyar—szovjet közős nyi­latkozat rövidített szövegét. Á magyar és szovjet fél a tárgyalások során tájékoztat­ta egymást országa belső helyzetéről, az új társada­lom építésén fáradozó két ország pártjának és kormá­nyának tevékenységéről. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldött­sége őszinte elismerését fejezte ki a kimagasló eredményekért és nagysze­rű tervekért, amelyekkel a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja és an­nak lenini Központi Bi­zottsága vezetésével szilár­dan halad előre a kommu­nista társadalom teljes fel­építésének útján. A magyar nép szívből örül a szovjet munkások, kolhoz­parasztok és értelmiségiek áldozatos, hősies munkája eredményeinek. A szovjet nép alkotó munkájának kö­szönhető, hogy a Szovjetunió ma a világ legfejlettebb or­szágainak egyike, amely a gazdasági élet számos terü­letén elérte, sőt túlszárnyal­ta a kapitalista országok ve­zető hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat. Különö­sen kitűnik a Szovjetunió fö­lénye és elsőbbsége a világ­űr békés felhasználásában elért tudományos és techni­kai eredményekben, ame­lyek új távlatokat nyitnak a világtörténelemben. A magyar küldöttség hangsúlyozza, hogy a Szov­jetunió tapasztalatainak nagy jelentősége van a lenini el­veknek a népgazdaság párt­és állami irányításában való alkalmazásában, ellenőrzésé­nek fejlesztésében, valamint a párt ideológiai tevékenysé­gének fokozásában. A szovjet fél nagy meg­elégedéssel állapítja meg, hogy a Magyar Népköztár­saság dolgozói, a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága vezetésével kimagasló si­kereket értek el a szocia­lizmus építésében, a nép­gazdaság fejlesztésében, erkölcsi és politikai egysé­gük megszilárdításában. A magyar nép életében történelmi jelentőségű ese­mény a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresz­szusa, amely kifejezésre jut­tatta a párt sorainak meg­bonthatatlan egységét, a párt rendíthetetlen hűségét Marx és Lenin tanításaihoz. A szovjet emberek őszin­tén örülnek a magyar nép kimagasló sikereinek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt állandóan növekvő tekinté­lyének, a Magyar Népköztár­saság szocialista társadalmi viszonyai zavartalan fejlődé­sének. A Magyar Népköztársaság és a többi szocialista or­szág gyors ütemű politikai, gazdasági és kulturális fej­lődése igazolja azt a mar­xi—lenini tételt, hogy a szocialista országok többé­kevésbé egyidejűleg, azo­nos történelmi korszakban érkeznek el a kommuniz­mus időszakába. E cél elérésében a belső erőforrásoknak és az egyes országok lehetőségeinek leg­messzebbmenő felhasználása mellett, fontos szerepe van a termelés szakosításának és az együttműködés további bővítésének, a szocialista vi­lágpiac adta lehetőségek ha­tékony felhasználásának, a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás további szélesí­tésének. Mindkét fél megálla­pította, hogy ezen együttmű­ködés előnyeinek felhaszná­lásával egyfelől a szocialista testvéri közösség minden egyes országa teljes mérték­ben megőrzi szuverénitását, másfelől nemcsak saját ere­jére, hanem az egész testvéri közösség segítségére is tá­maszkodik. Mindkét fél szükségesnek tartja, hogy a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa ke­retében a többi tagországgal együttműködve, tovább fej­lesszék a népgazdasági tervek, a termelés egybehangolását és a kollektív gazdasági együttműködés szakosításá­nak más formáit. A felek kifejezésre juttat­ták, hogy a két ország politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatai eredményesen fejlődnek. E kapcsolatok tel­jes egyenjogúságra és a két ország szuverénitásának tisz­teletbentartására épülnek. A tárgyalások során hang­súlyozták a Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió gyümölcsöző, baráti, a két ország népei létérdekeinek megfelelő gazdasági együtt­működés nagy fejlődését. Ál­landóan növekszik a két or­szág árucsere-forgalma. A Szovjetunió ipari nyersanya­got, sokféle gépet és gépi be­rendezést is szállít. Mindkét fél megállapította, hogy a magyar timföld és a szovjet villamos energia egységes termelési ciklus­ban való felhasználására vonatkozó alumínium­egyezmény egyik ragyogó példája a mindkét ország javát egyaránt szolgáló ba­ráti, gazdasági kapcsola­toknak. Hangsúlyozták, hogy a to­vábbiakban kívánatos újabb ilyen hosszú lejáratú megál­lapodások létrehozása a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági kap­csolatainak különböző terü­letein. Mindkét fél nagy jelentő­séget tulajdonít a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió távlati népgazdasági terveinek egyeztetése érde­kében jelenleg folyó mun­kának. A felek szükséges­nek tartják a tudomány, a kultúra és a művészet terü­letén dolgozók utazásainak, a filmek és kulturális kiad­ványok cseréjének, a rádió és a televízió kapcsolatainak további bővítését. Mindkét fél kedvezően ér­tékű a magyar és a szovjet társadalmi szervezetek, üze­mek és tanintézetek, testvén városok és megyék sokoldalú kapcsolatainak fejlődését. A kulturális együttműködés­ben és a tapasztalatok cseré­jében mind nagyobb feladat vár a Magyar—Szpvjet és a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságokra. A tárgyalások során esz­mecsere folyt a jelenlegi nemzetközi helyzet leglénye­gesebb kérdéseiről. Az eszmecsere igazolta, hogy a felek egyetértenek a mai nemzetközi helyzet érté­kelésében és abban, hogy eltökélten folytatják har­cukat az új háború veszé­lye ellen, a tartós világ­békéért. Mind a Magyar Népköztár­saság, mind a Szovjetunió külpolitikáját a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének lenini elvei vezér­lik. Figyelembe kell venni, hogy az imperializmus ragadozó természete nem változott és így még mindig fennáll az a veszély, hogy termonuk­leáris világháborút robbant ki. Az imperialista körök egyre jobban fokozzák a nukleáris fegyverkezési haj­sza ütemét. Ilyen körülmé­nyek között a szocialista ál­lamok kénytelenek maximá­lis éberséget tanúsítani és megfelelő Intézkedéseket fo­ganatosítani védelmi erejük fokozására. A Magyar Nép­köztársaság és a Szovjetunió kormányának meggyőződése, hogy a szocialista államok e védelmi politikája szükséges és helyes, megfelel a szocia­lista testvéri közösség orszá­gai biztonságának és elősegí­ti az általános béke biztosí­tását. A felek határozottan el­ítélik az imperialista hatal­maknak külföldi területek, valamint a tengerek rakéta­kilövő terekké való átalakí­tását, erre irányuló tevé­kenységét és állandó harcot folytatnak annak érdekében, hogy a népek jogos követe­léseinek megfelelően rakéta és nukleáris fegyverektől mentes övezeteket hozzanak létre. Magvarország és a Szov­jetunió pépeit aggaszt^* hogy a nyugati országok kor­mányai tovább folytatják a rakéta- és nukleáris fegyver­kezési hajszát. A magyar és a szovjet kormány köteles­ségének tartja, hogy figyel­meztessen arra, milyen veszélyes következmények­kel jár az, ha atomfegy­verhez juttatják a nyugat­német militaristákat és re­vansistákat, akik mérhe­tetlen szenvedéseket okoz­tak már a Szovjeunió, Ma­gyarország és más európai országok népeinek. Mindkét fél úgy véli, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság uralkodó körei által folytatott revansista politika az európai feszültség fő oka. Ennek a politikának a nyu­gati államok részéről törté­nő bármiféle támogatása csak fokozza az európai és a világbékét fenyegető ve­szél yt. El kell tüntetni a második világháború maradványait, alá kell írni a német bé­keszerződést és ezen az alapon rendezni kell a nyugat-berlini helyzetet. Mindkét fél abból indul ki, hogy lehetséges e kérdést a nyugati államokkal egyetér­tésben megoldani, ha az utóbbiak készek lesznek jó­zanul és ésszerűen cseleked­ni, figyelembe véve a tényle­gesen kialakult helyzetet és a két szuverén német állam, vagyis a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság léte­zését. A német békeszerződés megkötése alapján rendeződ­ne a nyugat-berlini helyzet is. Nyugat-Berlin semleges, szabad város státusát kapná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya teljesen egyetért abban, hogy ezek a javaslatok jó alapot nyújtanak a német kérdés rendezéséhez és a maguk részéről minden szükséges lépést megtesznek, hogy biztosítsák a kérdés megoldását. (Folytatás a 3. oldalon) Szeged vendégei elsősorban a szabadtéri játékok színhelyét keresték fel, s megörökítették a monumentális nézőteret és színpadot Jáwa motorkerékpárján érkezett Szegedre a Szentivánéji álom bemutatójára Csehszlovákiából a Gasparikov házaspár. Első útjuk a Dóm térre vezetett, felvételünk a megérkezés pillanatát örökítette meg Sok nézője akad a város szökőkútjainak. A legkisebbek előszeretettel keresik fel az Anna-kúti park modern kútját Hazaindult Moszkvából a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár János a KGST csúcstalálkozóra a szovjet fővárosban maradt A Kádár János elvtárs ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttság vasárnap délben Hruscsov elvtárs meghívására hajókirándulá­son vett részt a Moszkva— Volga csatornán. A kirándu­láson részt vett a Moszkvá­ban tartózkodó Apró Antal, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, továbbá az átutazó­ban levő Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes és Dobozy Imre, az írószövetség titkára, akik a július 26-i ku­bai nemzeti ünnepségekre utaztukban a szovjet fővá­rosba érkeztek. Hétfőn reggel Moszkvából Budapestre utazott a Ma­gyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely tíznapos hivatalos látogatást tett az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány meghívására a Szov­jetunióban, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke Moszkvában marad, hogy részt vegyen a szerdán, jú­lius 24-én kezdődő KGST­csúcsértekezleten. A szovjet főváros kijevi pályaudvarán a küldöttséget Brezsnyev, Hruscsov, Kiri­lenko, Mikojan, Svernyik, Voronov, Grisin, Jefremov, az SZKP Központi Bizottsá­ga Elnökségének tagjai, illet­ve póttagjai, Andropov, Je­micsev, lljicsov, Rudakov, Seljepin és Tyitov, a Köz­ponti Bizottság titkárai, Gro­miko külügyminiszter, a szovjet kormány és a tábor­noki kar több tagja, a diplo­máciai testület képviselői, a moszkvai magyar kolónia tagjai búcsúztatták. Részt vett a búcsúztatásén Apró Antal, a Minisztertanács el­nökhelyettese aki a KGST-tanácskozásokra érke­zett Moszkvába. A pályaudvar előtti téren magyar és szovjet zászlókat lobogtató tízezrek köszöntöt­ték a delegáció gépkocsisora élén odaérkező Hruscsovot és Kádár Jánost. Amikor a díszalakulat el­lépett a két kormányfő előtt, Hruscsov rövid búcsúbeszé­det mondott. Kádár János elvtárs vála­szában hangsúlyozta: Na­gyon elégedettek vagyunk küldöttségünk útjának ered­ményével. A beszéd elhangzása után Hruscsov melegen kezet szo­rított Kádár Jánossal. Üttö­rők virággal kedveskedtek a magyar küldöttség tagjai­nak. Az utolsó kézfogások és ölelések után, magyar idő szerint reggel 8 óra két perckor a különvonat elin­dult QitfíapCöl Múk L A

Next

/
Thumbnails
Contents