Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

DÉL-MAGYARORSZÁG .. .. r Vasárnap, I9W. július 21. BEDÉ ANNA: PERCEK TONNÁI * Hajnali kM, bomló körvonalak reszeg füvek gőzölgő harmata, ttízkoronás hogy parazsa alatt rttgv-rlngató, koronás almafa, alomból kfldlő, tántorgó tódat, képződő saavak botló dallama, vágy születése, még — csak — hangalat. dadogva Indult, görcsös ballada, nemlét után létezés édene. bukás után távok szédUlete, felszökkenő világok fényjel*, roham ba-indulnk vád iianepo, recsegve ébredő errvarosok cmbcrt-őrölnl dÉes fogsora, ... , elektromosság röpít, fölsikolt s üvölt a messze hívó harsona. * A rögös jövöá acélfog töri, sin görnyed, percek tonnái alatt, kéményerdő mered mélységeken. Képek csordajá vonaglik, harap, az ember fáradozik, kiabál, gondolatait űzi, kérdez, ég, izzadva mulat minden, akt éf. süvítve fut a Föld, oszlik aa ég. Valami lesz, Hisz nem volt soha még Ily készülődés. Ily veszett Iram; valami szép. a szétvett évekért, valami jó, emberefcmfc való, amiért nem kár. hogy Még a Nap, s nem sápaszt, hogy lassan megáll a Főid, s az embrrmüvek ma idan összetört cserépként a sötétbe hullanak. * Aki alszik, álmában Nap lebeg, dübögnek nyers-víg étorent dobok... De annak, aki álmatlan hever, nyűgözi lelkét könnyes síri kar. Halott lelkek, megfakult mosolyok, szétvert eszmék, visszhangtalan szavak, kifordult fák, vergődő lőtt vadak, maguk vonszoló, vert, bosszús hadak. Lassan, hatogvón felém tartanak, hiába tánc, tűzláng, varázsszavak, engesztelő ima, véráldozat: lassan közeleg a halálésapat. Mind enyém, mindnek terhét hordozom, ha zord fenyők, ha langy pálmák alatt hullott el... Nő a lassú áradat, ha elérnek, magukkal rántanak. 4t állomástól nem mesgsze van egy kis utca. Szív utca a neve, ki tudja miért, a járdák szélén gómbakucofc állnak, alattuk nyírott gyep. A pázsit közepén virágágyások ben nyaranta Pétópia lila plrágai nyílnak. NÉMETH FERENC: Szerelmi vallomás Azt Ctgyan a világért seni mondták volna egymásnak* hogy együtt utazunk va rhajd találkozunk, csak azt, hogy -én ekkor meg ekkoü jövök. • Az éjszakás hét most lassabbat} telt, . mint máskor. Szombat reggel egyenest az állomásra ment Jancsi. Késő este utazott át a kis állomésor. Derékig kihajolt az ablakon, d* az ismerős arcot talán a kis családi házak la- A fiúkkal most is megemel- pár hónap múíva aztán kői ültették őket és locsol- te versengve az udvaron az * leszerelt és visszatért Iák, hogy frissen, színesen ócska csillekereket, de most a gyárba. Éjszakás lett, éjviruljanafc. Egyszer hazafelé ezt sem úgy, mint azelőtt, szaka dolgozott régi műszakjóm a gyárból vette észre hanem egy kis jóindulatú, ja, nők éjszaka nem dolgozezt Bfiek Jancsi. Kora dél- felsőbbséggel, mert hát roé- tak náluk. Aztán délutánra nem látta Az őrházat leste utam volt, a gömbakácok eiscsak katona volt. Mikor kerültek, de Icát nem látta. nn.r jó messziről látta á meredek árnyékot vetettek legutoljára szabadságra jött, Majd délelőtt dolgoztak. Ek- lámpást s mikor elfutott az új aszfaltjárdára és a a gépek között észrevett egy kort pillantotta meg, mű- előtte a vonat, Ica éppen lombok között kis foltokban ismeretlen lányt, nyilván ak- szakváltáskor, as ajtóban, kilépett a hazaeska ajtaján, átcsorgott a napfény. Előtte h°r karült a gyárba, mert majdnem összeszaladtak. Jancsi integetett a sötétben' egy flu meg egy lány andal- méS nem volt munkaköpe- Meghökkentek mind a ket- még kiáltott is. A lány az gott kézenfogva és butaságö- nye- Klskockás ruhában állt ten, aztán nevettek. — Hót. ajtóból sokáig nézett a vokat mondogattak. -És most a fugolóasztalok között és maga is itt van... magát is nnt után, hol vagyunk md, édes?- — éppen őfelé nézett. Legalább lehet látni — mondták hir- Bármennyire is szívesen kérdezte éppen a lány, s a is íg7 látta Jancsi. Fekete telen a közhelyeket. Közben fogadták a nagyszülők s jól fiú komikus pózban megállt, h»ía kivillant a pöttyös ken- újra éjszakások leUek; Jan- érezte magát, siettette' az fejét hátravetve, betűzni dő alól, kissé széles, kreol esi alig várta a következőbe- időt. Locsolni mégsem ment kezdte a házszámtáblát és arcából kérdő fekete szemek t*t. hogy egy műszakba ke- el — nem lett volna ideje azt mondta: "A Szív utcá- Pillantottak felé. A lányölé- rüljenek. A nagy várakozó- hiszen koradélután indul' ban szívem!- Jancsinak mo- be fogta az anyagot és eltn- ™>k azonban rendszerint hí- vissza a vonat Nagyapja ki solyogni kellett, talán inkább d«tt a gépek között szemközt, ányérzrttel zárulnak, s hiaba is kiserte az állomásra Jó VISONTAY ERNŐ: V O NATON Közöttünk megfeszül .a tév, és- egyre im, tekinteted, a rebbenő már utol nem ér, s mint a gyors, tüzes [lokomotív repít a messzi cél felé, mellettem elmarad a táj. s hallgat szivemben [ae emlék. kacagni kellett volna, de a Jancsival. A prés mellett ta- dolgoztak mindketten délkép épp annyira kedvesnek lálkoztak és majdnem össze- után, holmi mosolynál, kötűnt előtte, mint mulatságos- ütköztek, tiszta véletlen volt -szönésnél, szokványos monnafc és csak mosolygott Hir- az egész, ám lehet, hogy dósnál nem jutott tovább tolen nagyon jól érezte m»- "vost némi katonás merész- sem most, sem a délelőttös gát ós mégis valami hiány- ség is élt Jancsiban. Rémo- héten. Talán egy hónap is érzete lett. Ügy tűnt, mintha solygott, a lány is elmoso- eltelt, hogy Jancsi véletlen a falakon átdobogna a házak lyodott kissé ijedt szemeket megállt a lány asztala melszíve, mintha a falak áttét- meresztve és- Jancsi most a lett- Mintha a katonaruhéval szóén lüktetnének mellette- maga számára is váratlanul a merészségét is levetette ós belátna a házak otthonos az* kérdezte: — Mondja, volna. Lehet, hogy csak azért belsejébe és egy nagyon he- maga nem a Szív utcából állt meg most is, mert a lány Jyes kislány kukucskálna az jön? — A lány a váratlan valami olyasmit mondott, egytk ablak mögött. Szinté kérdésre értetlenül csodalko- hogy: "Lám észre sem veszi látta is rövid fekete haját, 20 képet vágott, még egye- a kisebbet!" Pedig nem is barna szemét és kérdő arcál n«s kis orra is kimeredt tőle volt kisebb, ha azt vesszük, Meg is állt és óvatosan be" és csak a fejét rázta. Jancsi hogy csak három-négy uifjnézett az ablakon, de nem ®pp ilyen váratlanul meg- nyival lehetett alacsonyabb látott senkif. Kicsit egyedüj érintette ujja hegyével az or- Jancsinál. No mindegy, most érezte hirtelen magát. De az- tót: — Kislány, kislány, iga- megállt s megkérdezte, után mindig erre járt a ^ mondasz? — A lány el- mennyivel kisebb. Nos, ez ís gyárba és ez nem is volt ke- pirosodott, leejtett egy fur- kiderült, tizennyolc éves volt rúlő Alsóvárosról, nért, hirtelen mindketten le- a lány. És csakugyan Barna hajoltak érte, hogy majd Icának nevezték. És később l^lféledkezett az egészről, összeütötték fejüket, Jancsi azt ls megtudta, hogy a nőmert ősszel behívták sapkája is leesett, közbon a vérénél lakik itt, különben katonának. Gondtalanul bú- lány bosszús-pirosán hadar- messze, a Nyírségben élnek csuzott el a fiuktól, jó képet ta: — Nem szokásom hazud- a szülei és húsvétkor szevagva s kicsit bosszúsan kö- ni... Jancsi zavarában már tótne hazalátogatni. Egyszer szánt él idősebb munkatar" , . . saitól, akik mindenféle katonatörténetekkel ugratták és ijesztgették és elköszönt Sanyi bácsitól, a művezetőjétől is. — Ha- leszereltem, viaszáé jövök! — mondta búcsúzóul. Ha szabadtágra jött; olykor kinézett a gyárbá ls és otthonosan, mégis kissé élőhelyet foglalt s várakozva ült az ablak mögött. Az ál- •: lomáson aztán kihajolt s izgatottan figyelt. Mindjárt meglátta a lányt, nem volt nehéz, hiszen az is őt kereste a szemevei. Anyja kísérte % ki a vonathoz. Jancsi — • mintha vélétlén lenne —ujjongva kiáltott: — Ica, maga is most utazik, ide szálljon 1 — s már ment is és iáf tette föl. -: ^ t" lérkezett tehát a várva várt hosszú utazás, két'-^w átszállással is bonyolítva. Nézték egymást és hallgattuk, aztán- hirtelen kirobbant belőlük a beszélgetés és mindenfélét mondtak csak azt nem, amit mindegyikük szeretett volna mondani és apynyira várt a másiktól. • Éjfél felé már talán jobban ismerték egymást, mint önmagukat a nagy kitárulkozásban. Elálmosodtak. A lány elbóbiskolt, aztán Jancsinak is« leragadt a szeme, hiába; küznem tudott felelni, csak ke- együtt léptek be az ebécjfőbe zébe adta a furnért, föltette — éppen déjutánosok voltak dött vitézül az álom ellen, a sapkáját és — zavarában akkor ismét —, egy asztal- A vdnat. zakatolt, döcögött, — tisztelgett. Most. ő lehe- hoz ültek hát s most már Jancsi a térdeire könyököl tett piros es a lány mosoly- azt is felderítette Jancsi, gott vissza rá kicsit gúnyo- hogy Icának nem udvarol san, kicsit cinkosán, de már senki és hogy a nővére a el is tűnt. Sapkáját porolgat- Tavasz utcában lakik, killönva kérdezte meg egykori ha- ben szeret táncolni, négy verjától, Kapus Lacitól a testvére van és az -apukája. ve aludt,_ Ica fej* a vállára, billent és így utalták, pon- , tosan így, ahogy szonettek '* vblna. bér máguk sem tuditak róla. Egyszer csak nagy zökkénéssel megállt a vonat. ] a gépek közolt, itt ls, ott is szorka? — Melyik? — tetette megállították egy szóra és értetlennek magát Laci. kíváncsian hallgattak meséit.- Végre kibökte: — Ű] lány, De Jancsi nem mesélt sokat, nem olyan volt a természete. azt hiszem hívják. Barna Icának Régi ismerősöm, gyermekkori pajtásom, a kis Kondor jön velem szemben a téren, és már messziről integet. Virgonc, jókedvű emberke, mindig ó volt közöttük a legvidámabb. Nevetve élt, noha semmi nem vette le a lábáról. Most azonban, ahogy közelebb ér, látom, hogy meglehetőseit gondterhelt. Mi történhetett vele? — Egyeztető tárgyalásra sietek — mondja lihegve —, de minthogy napok óta kereslek, csak meg kell állnom egy percre. — Mondjad! — Régóta ismersz, együtt rúgtuk a rongylabdát, együtt loptok a cseresznyét a parókia kertjéből, együtt jártuk a falut, ötvenhatban la megtaláltuk egymás kezét,.. Tudod nagyon jól, hogy én nem szoktam, soha senkitől semmit nem saoktam kérni. De veled talán vagyunk olyan Jóban, hogv kérhessek Valamit Ha magamról tenne szó, föl se nyitnám a számat, de most a gyerek sorsa múltk néhány szavadon. Ismeted a Karit. Jóeszű, tehetséges gyerek Ha buta volna, ha nem érdemelné meg, téged hoználak kellemetlen helyzetbe. Egy-két szavadba kérül az egész... — Miről van sző? — A felvételéről.., Csak annyi kellőn*, hogy lássák, a Kari mögött is van valaki. Hiszen hiába jóeszfl, ha a máslkat tolják valahonnan? Az égte* élete rámenne a csalódásra. És nem tudnék véle mit kezdeni, ha nem vennék föl. Jeles volt. a bizonyítványa, matematikából végig kitűnő.,. Hát csak azt kérném: áll) mellét — Hogy is mondjam? Tudod, hogy bizottság dönt... Pártatlan, elfogulatlan bizottság.. I — No jó, hát ne haragudj! Igazán nem hittem, hogy — De várj csak! Többről van sző. Megette a kutya a protekciót. Neked magyarázzam, hogy már nem tesz semmit, ha nagy szemüvegje van a sógornak, szép vonalú Chewroletje és Megette a kutya a protekciót még szebb vonalú titkárnője a nagybácsinak, vagy akár mindennap fejesekkel pároláiák a keresztapa? Elveink vannak — és most éppen én próbáljam ezeket megcsúfolni? Lehet, hogv éppen ezzel rontunk el egy tiszta és jó ügyet... —- Éppen úgy beszélsz, mintha már mindenki ötven évvel öntudatósabb volna! Azt gondolod, hogy a Zsitvay fakereskedó gyerekét nem fogják protezsálni? BDlíszed, hogy minden ajánlás nélkül megy oda a bizottság elé a Gerelyes főorvos lánya? Te ilyen naiv vagy, vagy csak tetteted, magad?. Mindegy. Vedd úgy, hogy egy szót sem szóltam. , Nyújtotta a kezét. — Várj csak! Ahogy elmondod, erre nincs is szüksége a gyereknek. — Nem-akarásnak nyögés a vége. Ne haragudj, hogy ezzel traktáltalak. Azt hittem, megérek még neked anynyit. hogy merj stólni egy jeles tanuló ügyében. Vagy nem? —. Csacsisá'gokat beszélsz! De hogy azt ne gondold, valóban a szándék hiányzik. hát mondd meg, mit kellene tennem! — Mit? Semmiség? Egy telefon az igazgatónak... Vagy három szó, ha találkozol, vele. Hogy megtanulja a gyerek nevét és egy kicsit a személyedhez kapcsolja.., Sepuni több... De igazán megteszed? Rábólintottam és elbúcsúztunk Közönsége* megalkuvás, de néha beíekényszeredik az ember. Közben pedig valójában kiadja magát a protekció ellenségének. Üldözi, szidja, s ahol megfogja, megcibálja. Hát most magamat is rajtakaptam. De nem? Nem teszem meg! Lehet, hogy elveszítek egy kedves, régi jó barátot, mégsem! Hogy, , Ebben s bár is állhatnék oda? S lehet, hogy éppen rosszat tennék a gyereknek. Hlréeh a protezsáiáa eleve valami gyengeséget sejtet. Szó sem lehet róla! megegyeztem magammal, napokig keserű volt a szám, lassanként elfeledtették velem az esetet az újabb gondok, máyd ehhez hasonló és más kérések egészen edzetté tettek. Kondortól azonban féltem. Féltem, hogy valahol összetalálkozom vele és megkérdezi: mi van a gyerekével, mit ígért az igazgató? Üj úton kezdtem járni, hogy meg ne lásson, megmondtam a telefonközpontosnak. hogy ha egy rekedtes hana keres, semmiképpen ne kapcsolja, s Ki sem mozdultam, ha nem föltétlenül kellett. Két hát múltán azonban már nem volt egérút. A tanácsháza lépcsőjén kocogtam lgfelé, s velem szemben ott jött Kondor. Meglátott, már vissza sem fordulhattam. Oszloppá válni, egyedül! az lett volna mentség, vagy az sem, mert Kondor már mosolygott és kézét, nyújtotta. — Azt mortdtad nekem a múltkor,: hogy megette a kutya a protekciót! — Igen, azt mondtam és tartom a szavamat ma is! — Meg azt is mondtad, hogy semmi értelme közbenjárásnak, segítségnek, úgysem használ, lejárt az ideje. — Ügy van? Jól emlékszelT — Bizonyítsam az ellenkezőjét? — Nem fog menni. Egyre kevesebb már erre a példa. — De az az egy, amit' felhozhatok, bizonyára meggyőző lesz. Karit fölvették! ...,•• - , ! — És mi kőze énnek az elvekhez? — Erősiti a' szabályt! Ne szerénykedj, nagyon-nagyon köszönöm neked! Én tudtam, hogy megteszed, s azt is* hogy eredménye lwz. Hát még egyszer... — mondta, és átölelt hosszan, barátságosan, ahogy gyerekkorunkban utoljára. SZ. SIMON ISTVÁN kelő idegenként sétált végig prés mellett: — Ki ez a bo- Pályaőr. , Egyszer-kétszer el A felrebbent s gyorsan ) MMM^HMte^SMÉMMR^ro^Arett^MBM^AH^MBMMa^feHdHH .Is sétált a Tavasz utcába, de kiegyenesedett, Jancsi sohase sikerült látni a lányt, MLn dörzsölte a széniét és azt meg az önérzete tiltotta! nBm is vette észre. Hajnalohogy órákhosszat ott ődöng- dott- Egymásra néztek s, .nejön az ablakok alatt. És vetniük kellett álomtól ós megint pechje volt;, mikor a álmosságtól duzzadt arcukon. KlSz klubdélutánt rendez- És. nevettek, aztán újra be,ték, mert cppen délután doi- sülték és- hallgattak, míg gozott; így. bál ppm táncol- meg nem érkeztek. De bélül 1 hattok.. Közbén már tavaszo- egy're ingerültebbek lettek dott. . ' saját és egymás ügyetlensége • mjaft s mire megérkeztek, ITgy koratavaszj délelőtt, nyomasztó hiényérzettet a hét elején, valahogy szálltak' ki & vónatból. Jsr-mindenki vidámabb volt, esi felmarkolta Ica egyik mint máskor Szökött ez. így bőröndíjét s elindultak a válenni, miért, miért nem, vá- ros^a.' Nem is szóllak agylakj elindítja a vidámság,1a- 'máshoz, mintha harágüdnávináját. A nagy'présfc éppen ngk a másikra, amiért eljavitot-ták, az ő gépiik is le- rontotta ezt a/ ahnyira Várt állt egy órára- a anyagot utat. Kis utcán ipentck vé"-i hordtak a nőknek. Persze gig, gömbakácok álltak az Jancsi lehorgonyzott Ica a#z- aszfaltjárda szélén a kis csa- ,. tálánál most is..— Kislány, ládi házak előtt. Egy-játtá- t mikor utazik? kérdezte, nafra lntettéjc a bőröndöké?, J — Nemsokára-— mondta ti- hogy váltsanak. — Erre még tekzatosan a.- lány és rémo- néni is jártam. mondta k $ solygott, sőt,, múltba még a lány '—milyen utca ez? -1szemével is hunyorított vol- Jancsi felnézett a h'ázszáfnÍV? na kicsit. — Mert én is uta- táblára hátravetve a fejét és zom ám mondta hirtelen kibetűzte, betűzte, dé áz első Jancsi —, megyek « nagy- bétüoé! már tudta ra szinte apámékhoz... — s nyelt hunyott szemmel, emlékezeegyet a hazugságra. Az igaz, léből betűzte tovább,: — Szív hogy anyai nagyszülei fönn, utcg..;, szívem! — A lány Szabolcsban éltek, de ez a?, ügyetlenül kíváncsi és csöutazás csak most jutott ay. dálkozó szemeket meresztett, eszébe. De ha már eszébe jur £5. akkor elheVéHe magát. tott, akkor nem maradhat hazugságban, miért is ne utazna el. Csak mikor is? — Csakugyan — mondta a lány. — Én szombaton megyek és csak kedden jövök meg, húsvét Után. -- Jó magának Én csak egy hét máivá megyek majd. — Igen? — Mon,d|a, inaga nem a Szfv 'utcából jött szívem?!,.. — Nevettek kacagtak mind a kéttep Nevettek é§ nem tudták , abbahagyni,' mert, nem tudták, hógy mit mondjanak azután. De egyszer' csak elfogyott a neveté? és • csend lett. Egymdsía nézték ; Kár — mondta a lány; — Jancsi szólalt meg.' Megálljon csák. majd meglő- , — Hát ezért fellett necsolom ott magát amúgy ma- kunk e.nny it Utazni? gyárosán a kútnál! -r Nem -r* Jaj de, böjondósők vahiszem! —r Miért, a szorrjsarti gyünk,' ., faluba megyek. — :Esaébe se — De most már, tudod jütök majd! — Miert-is ne! ugye? ' /• Na megálljon cáak . . M,t? Ezen a heten szombatig t- íca! . '•'. most már vőlt beszédtéma. — fudpm -* fordította Mjiiden nap. minden alka- félre az arcát' á lánv. májd lommal, ha elmentek egv- hirtelen a szemébe nézett. más mellett, egy-két sióval És tfe' is tudhatod, bővült a terv s hét végére És mit sem törődve a vjtudták, hogy egy vonaton lágos nappallal, az utca véjönnek majd vissza, húsvét- gén döcögő nénikével meg az hétfőn délután indulnak s átlátszó házakkal, összecsókedd délelőtt érkeznek meg. kolóztak.