Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-19 / 167. szám

Péntek, I9S3 július 19. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 cAk&i az űf A POLCOKON MARAD nilIllllllllllIllllltlMllllfftlItlflIIllIllllltlIlllllltlINlHIItlIllllllItlflIltlIBUtlltlIlUIIMflIIItlIltlItlttlUMIItlIftlIIlltlIlllliltl nek nagyobb mennyiségben József a Röviköt áruforgal­a vevőközönség elé. mj osztályának előadója Amit rendelnek. mondja el ezeket azt gyártjuk Kevés ax anyag Ahogy lekerülnek sorra a polcokról a szebbnél-szebb pulóverek, olaszkák, úgy ke­rekedik felül bennem a nő. Narancs-fekete színösszeál­lítás. A nyakmegoldás újsze­rű, érdekes. Egyik barátnő- — Mi, csupán nagy válla- Fésült gyapjúból csupán mön sem láttam hasonlót latok —kiegészítő részlegei* háromszáz kilogramm áll a Azt hiszem csinos volnék vagyunk Csak olyan kötött vállalat rendelkezésére mz benne. holmikat készítünk, amelyek elkövetkezendő negyedévben Azt mondják a szakembe- nem kerülnek a nagy üze- is. Ebből a mennyiségből há­lnék, hogy ez a következő, mekben több ezres sorozat- rom, négy féle mintánál töb­noppen kötésű. Csak annyit gyártásra — mondja Jáksó bet gyártani nem lehet. Az látok belőle, hogy csipkesze- László igazgató — Negyed- üzem sem vállalhat többet, rű mintázata van. Spiccben éves tervünkben tízezer da- s így a kereskedelem sem induló nyakkivágása kis rab kötöttáru szerepel. Ha aprózhatja jobban a cikke­nyelwel végződik. Rajta a mennyiséget anyag, ket. A megrendelést pedig gombdíszítéssel. Nyárestéken s23'"- iazon és méret szerint azért adják, főként a hagyo­is elegáns viselet osztályozzuk, így sem jut öt, mányos fazonokból, mert tíz darabnál több egy fajtá- azok keresettek, sőt talán Ezek nem vásárolhatók ból. Ezeket viszonyt abból hiánycikkek is. készítjük el, amelyikből a Ebből a szemszögből néz­É6 így sorra. Egyik szebb, kereskedelem megrendeli. ve a kereskedelemnek is iga­mint a másik. Mindig azt A minták, amelyeket meg- za van. Viszont az 6em meg­szeretné magáénak a szemle- mutattak, s amelyekből a oldás, hogy ezeket az ízle­lő, amelyik épp a kezébe kereskedelem nem rendel, ses. modern, mutatós min­akad. Végül is a választás egy főként fésült gyapjúból ké- tadarabokat az üzem ne piros nyolcas mintázatú, vas- szültek. Szépek, mutatósak, gyártsa, csak a raktárban tag olaszkára esik. Talán ez Miért lettek mégis mellőzve? foglalják a helyet, addig, a legszebb mind között. Azt — A Fonalfeldolgozó Vál- amíg alkalmi áron értéke­mondják drága, mert sok fo- lalat valóban minden ne- síthetők nem lesznek. Mert nál van benne. Ilyesmit úgy- gyedév elején általában ti- ezek elhanyagolásával nem. sem pár hónapra vesz az zenöt, húsz fazonból álló ember, hanem évekre. Le- mintakollekciót mutat be. gyen szép, meg jó is, akkor Ebből, öttagú bizottság; szakemberek, üzletvezetők választják ki, hogy mit gyártson az üzem. — Pless Nem önmagukért megéri az árát — Hol lehet megvásárolni? — Sehol. Sem ezt és itt ezt a többit sem — vála­szolja Szeles Tibor, a Fonal­feldolgozó Vállalat műszaki vezetője. — Mi kísérletezge­tünk, de a kereskedelem in­kább a hagyományos mintá­kat kedveli és rendeli meg. Az új formákban csak a gyár asszonyai gyönyörköd­hetnek. Igaz, azoknak leg­alább tetszik. Az alkalmi áru házben ér­tékesítik ezeket az egyedi példányokat leszállított áron. Nagy kár, hogy nem kerül­esak a kísérletezők kedvét szegik, hanem megrövidítik a vásárlóközönséget is. Bizonyára lehetne megol­dást találni! M. É. Újdonságok az autóbuszközlekedésben A szegedi 10. számú AKÖV kísérleti jelleggel autóbusz­a közeljövőben több érdekes járat indul a MÁV igazgató­közlekedési újítást vezet be, ság mellől a Széchenyi téri melyek az autóbuszforgalom megálló érintésével, az új­jobb ellátását, az utazókö- szegedi partfürdő bejára tá­zönsóg érdekeit szolgálják, hoz. A viteldíj egy forint Érdemes sorravenni őket AUTÓBUSZJÁRAT A STRANDRA Holnaptól. szombattól kezdve, egyelőre két napra, Sok ötlettel készülnek az ifjúsági karneválra Szegeden az ünnepi hetek falai között, a Széchenyi té­idején minden évben igen ren felállított tribün előtt, s nagy közönséget mozgósító az a vágyuk, hogy minél elő­rendezvény a KISZ-ifjúsági kelőbb helyet vívjanak ki karnevál. maguknak az ötletességi ver­A szabadtéri játékok egyik senyben. legérdekesebb rendezvényé- ~ . _„ nek ígérkezik ebben az esz­, ,_ 1 q-TC7 üzem KISZ-szervezete moz­tmdobea is a KISZ Szeged gósft<itta már az i£júsógot a városi bizottsa.ga altal rende- «aTllevá] bekében. SL^frr Jbolf Tartanak a készülődések, de karneval, amelyre juhus 28- terveiket féltett titokban on, vasarnap délután 6 óra- ák neh má ÜZÍTnek kor kerül sor. A szeged. Iá- ^^ , HT^NLÓ ÖUett<si ny<* « nagy izgalom- vonuljanak íel. mai készülődnék erre a nap­ra. Minden eddiginél ötlete- A felvonulás után az új­sebb jelmezekben, dekoráci- szegedi Vigadóban színes kar­ókkal szeretnének felvonulni neváli bált rendeznek a fia­a több tízezres közönség sor- tal ok. Szüretelik a tulipánhagymát • \i ' ' I •• V A virágmag termesztésiről híres szeged-mihályteleki Űj Élet Termelőszövetkezet bodomi üzemegységébén szü­retelik a tulipánhagymákat. Tíz holdról mintegy három­millió darabot szednek fel, s megfelelő válogatás után országszerte szállítják majd az őszi hónapokban.. Ezenkí­vül jelentős mennyiséget exportálnak nyugati államok­ba és a Szovjetunióba. Szombaton 13 órától 15 óráig, vasárnap pedig 9 órá­tól 14 óráig ötpercenként in­dulnak a partfürdőre az autóbuszok. Visszafelé mind­két napon 17—19,30-ig köz­lekednek. ! VÉGÁLLOMÁS A SZABADTÉRI IDEJÉN A szabadtéri játékok elő­adásai napjain a központi egyetem Árpád téri oldalán sorakoznak fel az autóbu­szok az előadások után. Ezek a kocsik az újszegedi Ka­maratöltés felé, Mihálytelek­re, Petöfitelepre, a Kálvária térre és a hattyastelepi vasúti átjáróig közlekednek, és minden megállóhelyen megállnak. KALAUZ NÉLKÜLI JÁRATOK Augusztus elsejéig beveze­tik Szegeden á kalauz nélkül közlekedő autóbuszjáratokat. Az igen elmés szerkezetű perselyek csak az egy forin­tosokat -fogadják el*, ha mást dobnak beléjük, vissza­adják. Azokon az útvonala­kon, ahoi a perselyes autó­buszok közlekednek, a ko­csikba elől lesz a felszállás, hátul a leszállás. A bérletes utasok a kocsi vezetőjének mutatják fel igazolványukat. KÜLÖN KOCSIK A KÖZSÉGEKBE Az AKÖV személyforgalmi osztálya külön autóbuszokat bocsát rendelkezésre azok­nak a Szeged környéki köz­ségekben lakó utasoknak, akik csoportosan kívánják látogatni, a szabadtéri játé­kok előadásait. mra ennyi vértanúja van a 'YM pártunknak. Olya­nok, akik a kínhalál árnyékában is azt kiáltották, vagy azt írták szeretteiknek, hogy érdemes volt. Érdemes volt bujdosni, küzdeni, drá­ga fiatal életüket is odaadni azért a sokat sanyargatott, felszabadulni vágyó dolgos népért. Ök a mai kommunis­ták és valamennyi becsületes ember ragyogó példaképei. Manapság már sokezer kommunista jár a hősök nyomdokain. Ott vannak mindenütt, ahol adódnak élet-problémák, termelési ne­hézségek, ahol megtalálható az emberi kishitűség, vagy értetlenség. A nevüket gyak­ran csak legközelebbi mun­katársaik ismerik, hiszen rendszerint szerények, kis­igényűek, türelmesek és dol­gosak. Lobog bennük a for­radalmi tűz és lelkesedés. Látnak, tudnak, mérlegelnek, segítenek — küzdenek. Általában napi 24 óra gond az életük, mégsem jel­lemző rájuk az anyagiasko­dás. Látunk Szegeden is idős nyugdíjasokat munkásőr ru­hában napokon át őrt állni, panaszirodákon foglalkozni mások bajaival. Találkozha­tunk társadalmi munkát szervező elvtársakkal, vagy éppen járdakészftés ügyében buzgólkodó tanácstagokkal. Nem önös érdekekért, egyéni egzisztenciájukért emésztik, törik magukat, hanem első­sorban azért, hogy jobb le­gyen mindenkinek. Pedig nem aszkéták ők sem, csak éppen erős gyökeret eresztett bennük a marxista—leninis­ta tanításnak az a kétszer­kettöje. hogy az ő egyéni jobblétük is csak a dolgozó tömegek boldogulásával együtt lehet biztos és mara­dandó. Ne mondja most senki dia­dallal, hogy álljunk csak meg egy szóra, mert a mi vállalatunknál még nem minden párttag ilyen. Mi is jól tudjuk ezt. Akadnak akik még nem tették magukévá a párt törvényeit nem felel­nek meg teljesen a szervezeti szabályzatban lefektetett kö­vetelményeknek. Az ilyenek valószínű éretlenül jutottak be valahogyan a pártba. De miért csak őket látják? Sza­bad-e a párttal szembefordí­tani a nagyon is egyedi és kirívó eseteket annak bi­zonygatásául, hogy a kom­munisták ilyenek meg olya­nok. Mi sohasem tagadtuk, hogy lehetnek a mi pártunk­ba oda nem való elemek, azt is állítjuk azonban, hogy a társadalom irányát, a mi po­litikánkat nem az effélék ha­tározzák meg. Nagyon sok példa tanúsítja, hogy aki nem a párt erkölcse szerint él és tevékenykedik, az előbb vagy utóbb, de menthetetle­nül kihull a forradalom ros­táján. A párt puritán tag­sága egészében azonban meg­marad továbbra is aki volt, sőt mind jobban kifejleszti magában a kommunista tu­lajdonságokat A ki csak a rosszat látja meg, s a párt becsü­letes küzdelmei köze­pette minduntalan az elve­tendő jelenségek miatt csap lármát, tulajdonképpen a pletykás és rosszindulatú vénasszonyok módjára jár el. Az ő szokásuk, hogy egy ár­va szót sem ejtenek a pél­dás harmóniában élő csalá­dokról, de ha megtudnak va­lakiről valami rosszat na­pokig az forog a nyelvükön. Helyes ez? Ha a szóbeszéd arra irányul, hogy a rossz megjavuljon (ez sajnos, ma még ritkaság), helyesnek is mondható. Amikor azonban káröröm vegyül bele, vagy éppen szeretnék a visszás je­lenséget saját kedvtelésük érdekeben általánosítani, mindenképpen elitélendő. Így van ez a politikában is. A kis dolgok tudatos felna­gyítása nem segít, hanem árt mivel alkalmas arra, hogy a sok szépet és jót, a jellemzőt és az általánost el­ködösítse. Tehát akkor menjünk el szó nélkül a hibák mellett? — kérdezheti bárki. Szó sincs róla. A párt nagyon is igényli a hibák miatti fel­háborodást, az olyan bírála­tot amely valóban az aka­dályokat igyekszik elhárítani az útból. Sőt ennek érdeké­ben messzemenő intézkedé­seket is tettünk, olyanokat például, amely védi a jogos bírálót az esetleges megtor­lástól. Erre azért van szük­ség, hogy a kommunistákkal együtt minél többen vegye­nek részt a mi nagy társa­dalomépítő munkánkban. M i a kommunisták vé­delmében szállunk síkra, akik tíz és tíz­ezrével naponta kivívják pártonkívüli társaik szerete­tét és megbecsülését, de oly­kor mégis az a méltatlan vád éri őket. hogy "nekik is csak maguk felé hajlik a kezük.* A szegedi Tanárképző Főis­kola kollégiumának építkezé­sénél hallottunk legutóbb ilyesmit. Pedig ez nem igaz és jogos elkeseredést vált ki mindazokból, akik soha még egy tűt sem kaptak plusz­ként azért, mert rendes napi munkájuk után valamilyen pártmunkát is végeznek. Nem önmagukért — ismé­telten hangsúlyozzuk —, ha­nem gyakran azokért is, akik olykor rendes állampolgári kötelességüket sem teljesítik maradék nélkül, és egy gaz­szálat sem tennének odébb, ha nincs érte fizetés. Van abban valami, amit az Autó­közlekedési Vállalat egyik segédmunkása mondott. Ab­ban ugyanis, hogy "mahol­nap mindenki élvezi a mi rendszerünk áldásait igen magas fokon, csak én meg a hozzám hasonló elvtársak já­runk szalajtós biciklivel.* Megkérdeztük, beszéljen bő­vebben arról, amire gondol. Mire ilyen választ kaptunk: "Én nem kívánok soha mást, csak annyit, hogy egy kicsit becsüljenek azért, amit csi­nálok. Szívesen elvállalok mindent, amit a párttitkár rámbíz, de az már elkeserít, amikor az olyan ember, aki már autót is bírt vásárolni, még egy kis dekorációs mun­káért is a markát tartja, mi­közben engem nyíltan kimo­solyog.* T udjuk, hogy a kommu­nista munka lebecsü­lése nem általános je­lenség, s a dolgozók zöme őszintén tiszteli, becsüli elv­társainkat De ha csupán egyetlen esetben találkoz­nánk effajta jelenséggel, ak­kor is megérdemelné, hogy szóvá tegyük és elítéljük. Mert a kommunisták áldoz­tak legtöbbet a munkásosz­tály, a nép hatalmáért, az ő harcaik, erőfeszítéseik segí­tette elő, hogy a dolgozó tö­megek maguknak tetsző tár­sadalomban élhetnek és épít­hetnek. A kommunistáktól általá­ban tisztességet és munka­szeretet lehet tanulni, s ezen megint csak nem változtat az, ha itt-ott, egyik vagy másik elvtársunk megfeled­kezik alapvető kötelességé­ről. Egyesek botlásai nem vethetnek árnyékot a párt egészére, nem ejthetnek fol­tot annak tisztaságán, mert a párt maga makulátlan és rendületlenül vezeti népün­ket a cél felé. S ez bele is ivódott már a tömegek tu­datába. Nem véletlenül hall­juk lépten-nyomon, hogy a párt politikájával egyetér­tünk, csak az a fontos, hogy mindenütt jól hajtsák azt végre. Nos, éppen ezért kell támogatni valamennyi jelent és Jövőt igenlő embernek a pártszervezetek, a kommu­nisták tevékenységét, hogy még eredményesebben lép­hessünk fel az emberi fogya­tékosságok ellen. F. NAGY ISTVÁN Szeptembertől e hattyastelepi óvoda is nepküziotthonos lesz Szedik a tarágfaagymát a tálába (Tóth Béla teív) Géppel osztályozzák a termést A III. kerületi tanács a napokban foglalkozott a ke­rületi óvodák és napközi ott­honok helyzetével és több határozatot hozott a jövőre vonatkozólag. A kerületben jelenleg 11 tanácsi és négy üzemi óvoda működik. A tanácsi óvodák közül 10 napközi otthonos és csupán egy, a hattyastelepi óvoda az. ahol még ezt a szolgáltatást nem vezet­ték be. Tekintettel azonban a szü­lők kívánságára, szeptember elsejétől a hattyastelepi óvo­da is napközivé alakul. A vizsgálat során megál­lapították, hogy az óvodai férőhelyek nincsenek telje­sen kihasználva a kerület­ben. Pedig az 1962—63-as tanévben minden jelentkező gyermeket felvettek. A ki­használatlanság legfőbb oka, hogy az utóbbi években csökkent a születések szá­ma. Foglalkoztak a gyerme­kek nevelésével, s az óvónői létszámmal is. Kiderült., hogy kevés az óvónő, sőt a dajka is. Különösen sok nehézségV okoz, ha valamelyik óvónő megbetegszik, mert a he­lyettesítése nines biztosítva. A III. kerületben is álta­lános tapasztalat, hogy a vezető óvónők túlterheltek. Sokat kell túlórázniuk, és a sok adminisztráció miatt gyakran nem tudnak megfe­lelően foglalkozni a nevelői munka irányításával. Az óvodák helyiségei ál­talában rendben vannak, különösen szép eredménye­ket értek el az óvodák kor­szerűsítésénél. A múlt tan­évben 120 ezer forintos fel­újítást végeztek a mihály­telekj óvodánál, a Szél utcai óvodában pedig mo6t késről a külsó, belső renoválás 160 ezer forintos költséggel. Je­lentős összeget költöttek új já,tékok beszerzésére. Sokat javult a napközik ellátása is. A felszerelés évről évre korszerűbb. Sok óvodában probléma azonban még az edények higiénikus tárolása, kony­habútor hiányában. Van elég törülköző, takaró és párnak. Az óvodások el­látása a nemrégiben kiala­kított .vodai konyháról tör­ténik. Ez igen örvendetes javulást hozott, az ételek minősége és mennyisége jó, ízletes, változatos. Az óvó­nők és a szülők véleménye szerint sok harc után végre sikerült elérni, hogy erről a konyháról a 3—6 éves gyer­mekeknek megfelelő táplá­lékot szállítanak. A III. kerületben különö­sen az utóbbi évben tartalmában teljesen meg­változott az óvoda és az iskola kapcsolata. Több megbeszélés eredmé­nyeként már a múlt év szeptembere óta többször meglátogatták a volt nagy­csoportosokat az első osz­tályban. Az iskolai nevelő­ket tájékoztatták a gyerme­kek szellemi fejlődéséről, egyéniségéről, s így mód­szertani segítséget nyújtot­tak. Június elején pedig összegyűjtötték a Hámán Kató iskola első osztályába előjegyzett tanulókat, s egv vidám. játékos délelőttön megismertették a búcsúzó óvodásokat az első osztályos tanító nénikkel. Hasonló ta­lálkozót rendeztek a szülök és az oktatók részvételével.

Next

/
Thumbnails
Contents