Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

DÍL'MÁGYAR0RSLA6 Vasárnap, 1M3. június 16. ÉNEKSZÓ HORÓCKI MARGIT RAJZA PAUL ELUARD: A BÉKE ARCA Ismerem a galamb sokfél* tanyáját Az ember agyában látom igazi otthonai Az Igazság m szabadság Meretet* Pompás gyümölcsét terem El nem ruhadót Boldogság izétől zamatopt Legyen dúsan termő és virágzó föld Örökre száműzve Emberek hús-vér áldozatát Tükrözze nemes gondolatok Hasznos szépségét Az emberi arc Mindenkinek kenyeret rózaái Erre tettünk fogadalmat ÉS öles léptekkel haladunk A közelgő cél felé klem pihenünk Csendülő tavasszal versenyezve Valóra váltjuk álmaink Életét Hisszük a jót és szeretjük Fehéren szikrázó fényét A kéke harcosa Reménységgel övezi homlokát A béke harcosa Mosolyogva vív csatát Búzaszemek szavak és kezek Orömtüzében éled a szív Győzelmünk bölcsője a testvériség Egyre gyarapodva MindayájUüké a diadal A világ mennyezetéről bölcsesség Tekint le ránk a lámpa kristályos sugaraval Lassan földre hulló fénye as ősi homlokról Rabság félelmétől szabadult gyermekek Ntvetö ajkára kúszik Túl soká riasztotta az embert C* almainak fejébon lakozó madarát Aranyló napban Hirdetve arcát Az ember élni akar a életet adni Szeretetben egyesülve a holnappal Boldogságom a ti boldogsiigtok Varafényem a mi verői euyüuk Osztozunk az életen Tér és idő közös tulajdonúnk Bonts szárnyat saépeeéges arc Helyes útra terelve a való élotvo Ébredő világot pj világosság fényénél Közös rohammal Törünk ái Vállvetve a ködhomalyt, l epésről lépésre hátrál az erőszak Teli tüdővel lélegzünk s fennen szol dalian BOLDOG BALÁZS fordítása Régi bölcsesség: mindenevő lény. De az. ember isten, ördög, nyaktiló és boldogság teremtő lény is. Nem csak volt, ma is az. As ember amit akar, azt megteszi. Tudunk királyokról, akik legszívesebben ajtózárakkal babráltak, mint a lakatosok, TÓTH BÉLA könyvet keli biztecítánj. De talán <:* a kevesebb gond. A másik oldalról (mert a világ mniden jelenségének egy vagy sok oldala van, noha pú osak az innenső felét látjuk vagy még azt pem, de ez is külön lapra tartozó téma), szóval a másik oldalról meg R . ,, 1 , azért nehéz a dolog, mért _ , , • - dolgozók, es néznek. Erre- — Nem, kérem szépen, oa írót kell az ünnepséghez szevagy g foltozó varga gyönyö- arra nézdegélnek, az itteni Szeged városának saját tó- rezm. Élő, eleven írót. Mit ruaegebe^ merülkoztek, de termelésnek ugyanis ez a lajdona. i« érne a könyvhét író nél, 4 1 g-g-,.,, „^ü^té —ÉS tessék mondani, e» a kül? Minél tekintélyesebb az fl dolgok igen viszonylagosak napjainkban is számon tartunk olyan téglaégetőt, aki numizmatikát úz, igen magas fokon, és pincért, aki szakembereket megszégyenítő szinten tenyészt ki házi legelfogadottabb módozata. Ott haevtuk abba' hagy Pestinek a másolata"? (ró. annál jobb, de kisebb az ember — Nem. kérem s?é , , , »? ember — Nem, kérem szépen, ez helyekre ilyenkor, mikor asztáloslegeny öltözékében eredeti, Munkácsy keze ál- dandárja van az írók »zejavitgatja a tárlókat, mlkö?- tal készült kép. replésének, megfelelnek bárben a látogatók termelnek. — Ohohó, talán... höhö- milyen iciri-piciri kis írók víragkerteszeteben uj színe- Jon egy igen intelligens ké- hö... és tessék mondani, mi- is. Szóval ez a második a ket es illatokat. pű, ősz hajú hácsi, s eleven kor, hogyan, hol készült, és nagyobb gond. Tudvalevően No, persze mondhatjuk ezt gusztussal áll neki a Munká- hogy került ide ez a vázlat? az írók igen különös legémánlának, vagy heppnek, csy-kép nézdegélésének. El- És nincs befejezve ez a kép? nyok. Legalábbis annak taríszelidebben szórakozásnak, sű blikkre idegen lehet, mert ék melyik Jókai figurája? iák magukat, ami meglátH&nem a kenyérkereső szak- szegedi nem szokta ennyire Az asztaloslegény csavar- szik a frizurájukon, a nadmában is igyekszik az ember leltárba szedni a kép figu- húzójára dől ós beszél. A ragjukon meg a mozgásukon, orrát nem fintorgatva min- iáit. Nyugalmazott mérnök, hácsi. ha nam is tesze a vá- Különcök, nehezen kezelhedent úgy tenni, ahogy azt orvos, ügyvéd, tanár, ki tud- laszokat, mert ugyan lehet-e tok, akik azért a meghívásomunkája megkívánja, Sok- ja mi lehet a bácsi. Bizo- válaszokat inni? — de lát- kai egy-egy könyvankétra szor talán nem is »az ő asz- nyos, hogy értelmiségi. Eny- hatóan megelégedésére pzol- szívesen elfogadják (ez tnia«, hogy a néminemű ven- nyi emberismerete, már ho- gálnak azok- ügyanie hízeleg hiúságuk déglőkböl kikerült megható- csánat a hencegésért, csak — Ahaha, hát igen, hát nak), de mikor meg kellene resásokkal éljünk, de mert lehet ilyen idős korára az igen. Ez szép. nem i* tud- jelenniük a megnyitóra laszíg> alakul a helyzet, más- embernek. Szóval úgy ahogy tam. Mindig tanul az em- szóval üsszehórgágzott harrésst... — é« itt ez a más- mondom, értelmiségi. Tudia, úer. minc ember előtt, akiknek a részt az érdekes. hogy mit néz a képen- Tüd- Aztán zárja is a palávert. fele általány iskolás — frd Törtónt pedig a könyvtár- ja, hogy az a kép kinek a Tud mindent, amit megtud- • bftn, másrészt, hegy a kiállí- munkája. Felteszi a szem- hatott. Meghatottan ráz ketó tárlók reteszei elpusztul- üvegét, a láthatóan igen nagy zet. tak. Pedig szükség yolt a tár- műélvezettel pásztázza meg -- Tudja még. mi tesz hollókra. Viszont tíz semmi tár- annak minden centimétevét, doggá? ló javításáért manapság az Azután szemüveg nélkül te- _ Ne„ tudhatom uram asztalos százszor ls megva- szi ugyanazt, kicsit hátrább . karja a nyakát, amíg kivo- lépdel, s piheg a keble, amint , . a* gyepesemre. miután nincs nul. Ezúttal mindenkit meg Munkácsy elébe varázsolja 3n58* "tánapeág hogy llyea mrá, igen picinyke íróval is kell érteni, így az asztalost honunk foglalásának szent asztalQSlegépyek Vtól- beérik kárpótlásul. nak. Mert ugve masa asréa- térjünk vissza a tárióMondjam. hogy kat.'mint Krisztus a kereszt-J fát," mártírként cipelő asztaa loslegényhez, aki hivatástusehol. Mert elfelejtette, hogy máshová kellett mennie, esetleg nagyobb ünnepségre s|b. S ilyenkor a rendező szervak ott állnak az Ünneplő közönség előtt megfürödve. Vagy pedig széi» Az asztalos éppen olyan pillanatát. Meg. kell hagyni, "JJgw* XondtáróT hoTv v TTO f, tarl<?" munkában volt, amit na- nem is lehetett az valami lzl kat' min{ Krisztus a keresztpolcig nem tudott letenni, megvetni való pillanat- , oey en' v' fát," mártírként cipelő asztaDiófa hálót politúrozott új- Munkácsy hűen visszaadja, munkára^' Mklk^ '^ftönyhez aki hivatástóházasoknak. As újházasokat sőt szuggerálja a nézőiben az £unkdssag be ves/j DeKene- daltai emeh nemcsak , á is meg kell érteni, mert vagy adott pillanat, míg magyar , * könyvekkel teli ötvenküos mindenki volt újházas, vagy él a földön, mindig ható, r^aamat! Mőa sok f^^ví % í^uZ*? pedig maid lesz. Már pedig megkapó varázsát. A bácsi A-f"lom Sj'S kí* w a któzulo kiáilítástudni való, hogy ezen napok- meghatódott- Hú öreg ma- A ?ozzája terve, .,azt lat" ban igen szaladós az ember gyar szíve kolompolva ver a StlS™' juk, hogy epp a küencedik útja, mert az ördög rakoe- látvány nagyszerűségétől. ^^WUatasr^ tarlovai lepi az utolsó lepgatja ám talpunk alá a tü- Nem szégyen az- 3 ilyenkor. El BZ egyik Valgájiibo pesti könyvkiadó fordult volna már ez rum nem jött az asztalos. A elemi erővel törnek fel o- valliuk mea ki az akivel ne , . Kiszálló pesti Ko zet. Szóval summa, summá- Lrdtót volna ^ ez elő ha, lgyekv,6 ^ .ember' mű" embere érdeklődik az aszveit asztaloslegennye <-sepe- taloslegénynél X- Y. író tárlók meg égetően kellettek emberből a szavakban for- táítók móiTT/m « ^l*2? ? SÜÜ!^ egy már-már elkésett kiállí- "hált gondolatok- g teljesen saenf napon elkészülteik, al- hozás Az as/taloslegény netáshoz- tá píSiáSSS* kalaniának kalmawia yáltak aI:rf-. hogy ve belepásfol a pesti kiadó llunnlinr a« ^ber azt fin»k ,,,,^v te, ] unnepi kí,nvvhet kQnyvolt emberének fülébe. Aztán rállyenkor mwaja _ én v?n Sernek ^e el keU a lá4ogatdk ^önyörködteté- kérdez rr^f egyszer. meg tudean javítani. Legalábbis valamikor meg hűvös beni„a ró01?03"1- Na nem ts aradc- fejűkbe zárjuk Igén ám, de awpm* 11 tud- zasat, csak a kep kapcsan nem itt a házban hanem tana. Mert a szakma fogá- felmerült villódzó kérdéseit. arrébb vagy hat palotácskásalnak mindegyike olyan Ez a biztosító szelep. Ha nem val. Nosza hordár, sofőr elő roint a hiriklirós Nem lehet tórnek » «zavak, ha be- az. erővel, vigyük a bútort, mint * bictkltzés. Nem lehet 0 szelep, robhan a gép, ,^,-t estére kelvén nagy— De én, bocsánat; az író X. Y.-t keresném! — Kérem, azt hiszem, engem tetszik keresni, tudniillik valóban szoktam írogatni, .. sult a szelep, robban a gep- mert estére kelvén nagy- . . «imerena PÍV mlelfelejteni. öszmten szólva g fej, s a kebel. SzBlíi B^vú v«-sezettel nyílik az A pesti unitra TtáajdOTiazon túl hogy keilett iá a kell, kérdezni, s a belső ja- ünnepség fővárosi és helyi kéDDen ro™ van Nem kell tárló, az ember szereti ma- gátamtól feszülő nyomás írák jelenlétében, kik is igen ma^yarázni, hogy az író és (E egyensúlyt nyer- A bácsi rá- megtalálnának I néz az asztgloslegényre, ki ha felvonulásuk haragudni, az írogató ember között éri nem az, Ő a különbség. Különösen tartok jobb orrú irodalmár szakteEZ SÚ- • • ' " 1 -1 fTíJ. tr-*: gát hasznosnak tudni azért még igen messzi van míg történik g" kép ' nézése, mÚYeikkél telifaKott a nélkülözhetetlenség érze- értőn, halk moccanásokkal, között történnék "meg. Ez su- kmtélyek előtt Végigméri tétől) És az ember szereti is- kalapácsolás nélkül pszítgat- lyos érv. Sietni kell. De hol az asztaloslegényt, aki lükmételten bizonyságát látni 4a ü réúVarokát a zárakba. v«n ilyenkor hordár, hol van tetö vak szeméről keze számeteiten maonybagat wm Mintha zavarba lenne. A tehertazi? A művejt aszta- rával söpri a hajnali harannak, hogy ugyanakkor, néző ugyanis. Tudniillik kér- loslegény nyakába veszi a [^^ént kiülő verítéket, amikor használ, még tudja dcsei szakszerű válaszokat tárlót, s viszi. Megjátssza a K. m -1a, m„a is a vésőt, csavarhúzót for- igényelnek, melyhez valami mártírt munkatársi előtt a ~ ^^ gatni és velük eredményes műtörténész, muzeológus. ho^^tó^ «•- ££ de -ezúttal nem vagyok munkát végezni. esetleg teremór szükségelte gyi^el 'Tműv^t^- abba" a hangulatban! Elég az hozzá, hogy az em- tik- De ahogy karambolok- tér»tk<xhk, hátán csorog az ber odaáll a tárlóhoz és el- nál, verekedéseknél szokott izzadtság. De hát az évenkezdi a reteszeket kicsava- feltevődni « kérdés: rendőr ként ismétlődő ünnepi könyvsezoi a reteszénél ' hétért mit meg ne tenne az rceni, helyükre az újakat be- ilyenkor nincs sehol! |lven- ember? Az egyes ember is illeszteni. Eleinte kabátban kor muzeológus nincs sehol! teljes bevetéssel dolgozik a dolgozik, nyakkendőben, peÜi.8 a honfi kebel indula- sikerért, nem beszélve a ahogy az asztalnál szokott toktól lüktető harmonikája TIT-ről, a FöJdszöv-ről, az ülni- Igen *m, de az ilyen azonnali válaszra vár. A bá- írószövetségről, a Népfrontbuzgalommal teli munka ki- csi ránéz az asztaioslegényre ról. De még sorolhatnám melegíti az embert. Előbb a és ajkára tolul a kérdés. hány fajta szerv odaadó és nyakkendő lesz kényelmet- — Ugyan, bopsánat, tessék értő kádere dolgozik az ügylen, azután a kabát. Végül az mondani, ez a kép kölcsön- ben. Nem gyerekjáték a — Bocsásson meg, amint látja, magam is távol állok a lehetőségétol ennek. — Nahát akkor — mondja a pesti. Azután se adjon isten, se fogadj isten, visszaül a suhanó Volgába és elhajt. Nemhogy az frót, de az írogató embert se nézte ki az asztaloslegényből. Pedig hát Ugyanaz az asztaloslegény játszotta mind a két szerepet. így van. Az élet dolgai igen viszonylagosak. Mindig attól függ, hogy honnét nézi ingujj is feigyűrődik. Egyszercsak rájön az ember, logy ebben az uras nadrágban is igen szűk a hely. Hirtelen felránt magára egy rosszabb nadrágot, mart hogy afcfcúl meg van hévenDolgozik az ember a fclye-r són a Munkácsy-kép alatt. A kultúrpalota pedig üzemel. Igen is üzemel! Ha a Hágira kiírhatják, hós* kertben üzemelünk*, s az oda szórakozni, táPCOlni, a»z termelni járnak emberek, akkor miért ne mondhatnánk mi is, hogy üzemel » kultúrpalota, ahol a látogatók termelnek. A kiállításokat nézik, könyvet keresnek. Az üzemekhen általáhan a rendes dolgozók a nú ismereteink szerint valóban termelni szoktak- Szóval a mi üzemeló kultúrpalotánkba is jönnek a termelni szándékozó ben van itt Budapestről? könyvhét. Az egyik oldalról őket az ember. Vasmadár és társai •anyg* híjákon egy pálcjkákból összerótt, tuskólőzőnyilások nyújtanak lehetőséget a műélvezetben megfáradt szerencsétlennek a tájban való gyönyörködésre. Mert, ha a jelek nem csalKövezzenek meg, vagy főzzenek bár forró olajban, szent meggyőződésként vallom, hogy képzőmű-: vészétünk bizonyos rítvg«. Az _ fajta irányzatainak törzse fogkrémes tij az égvilágon semmi búsra emlékeztet, fejű, egészen véletle- nak, az acélmarabu értelme. krumpliszerű fejéből nyl emberszabású fi- már valamelyik védMost azonban nem pedig hét-nyolc ápo- gura, széles terpesz- telen közterünket ezekről az •alkotá- latlan szőrszál mered állasban, agy tótágast ékíti • • • Hogy a krisokról* óhajtok be- a vakvilágba. Arca álló őshüllőt döfköd tikusnak is igaza leszólni, hanem azok- nincs, de minek is valamivel. Ez a »kiz gyen: a fantázia előtt ról a megtévesztő lenne... Embrionális fejazö* Csellista, le az összes kalgpok"•múremekekről*. küllemű csemetéje- amelyen — mint a kai. ami pedig a töamelyekről qz első nek feje félgömb, al- prókátor jelzi — a retlenséget illeti — pillanatban még azt teste kúp. Mindazon- furmák leegyszerűsö- fémről lévén szó, vahisszük, hogy ábrá- által az irigylésre dése is megfigyelhető, lóban nincs helye a zolnak valamit, míg méltó kritikus —, aki Hát, ami azt illeti, vitának. A nagy göazután a tüzetes magyarázatra maga alaposan leegys^erü- rög bölcs örökbecsű szemlélődés meggyőz sem vállalkozik sódtek, a jebezepsát! szavait kisajátítva, ugyan, a dicséretnek *A művész termé- csak ennyit jegvvjszont nincsen szű- Hep.v fantáziájáról zünk meg halkan: kében — épben a mi- és töretlen alkotó- "Httgy mik vancsódéban a mpnu- készségéről (anúsko- nak.. .* mentalitásra törekvő dik, egy háromlábú, Jók voltak arról, hogy szemfényvesztés áldozatai vagyunk. Egyik népszerű hetílapupk mutat•hbhhljmipilpphhbhhmb^h^h^ Itt van például gz háhgvételt érzi. Jó bütykös farkú vasma- Michelangelo. Rodin, ' fel, füle lehet! dár, melynek s^eme Fadrusz aápo8 uéh^h n|mk wtm meg: anyg gyermekév vörösrézből *szobohogy is- és szája helyén szelioba tibor