Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

Szerda, 1963. június 12. Dél-Magyarország 3 Az Egészségügyi Világszervezet küldöttsége Budapesten Az Egészségügyi Világszer­vezet küldöttsége kedden megkezdte egyhetes magyar­országi programját Reggel dr. Doleschall Frigyes egész­ségügyi miniszter fogadta a küldöttséget A vendégek ezután a 2. számú Belgyógyászati Klini­kát keresték fel. Délben a Magyar Tudo­mányos Akadémián Rusz­nyák István, az Akadémia elnöke fogadást adott a kül­döttség tiszteletére. a Újjászervezik a kereskedelem társadalmi ellenőrzését Ülést tartott a városi szakmaközi bizottság Tegnap, kedden ülést tar­tott a Szeged városi Szak­maközi Bizottság. Az érte­kezlet napirendjén több fon­tos kérdés szerepelt, mint például a kereskedelmi há­lózat társadalmi ellenőrzésé­nek munkája. A vitában részt vett a városi tanács és az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség képviselője is, és megállapodtak abban, hogy a társadalmi ellenőrzést új­Hatszázezer tonnás tervtúlteljesítésre készül a szénbányászat Kedden délelőtt ülést tar­tott a Bányaipari dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége. Blaha Béla, a szakszerve­zet főtitkára arról számolt be, hogy a szénbányászat évi termelési tervének időará­nyos részét az eddig eltelt öt hónap alatt több mint 400 ezer tonnával túlteljesítette. Az idén lényegesen nagyobb szénkészlettel kell felkészül­ni a télre, mint tavaly. Ezért arra van szükség, hogy a bá­nyák az év hátralevő idősza­kában körülbelül 600 ezer tonnával, az eddigi 400 ezer tonnás többlettel együtt ösz­szesen egymillió tonnával túlteljesítsék eredeti szénter­melési tervüket. jászervezik, s hatékonyabbá teszik azáltal, hogy a jövő­ben együttesen kialakított terv szerint végezheti tevé­kenységét. Az ülés tudomásul vette a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa és a szakmaközi bi­zottság előkészületeiről tett jelentést azzal a vizsgálattal kapcsolatban, mely a mun­kásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtásá­nak állásával foglalkozik majd. A vizsgálat célja a helyiipar szolgáltató tevé­kenységének, a munkásvéde­lem, az üzemi egészségügy, az oktatás, valamint a lakó­területi kereskedelmi háló­zat helyzetének felmérése. A munkabizottságok összesített jelentését együttes ülésen tárgyalja meg augusztusban a városi tanács végrehajtó bizottsága és a szakmaközi bizottság. A társadalmi ünnepek kér­déseinek megtárgyalása után a szakmaközi bizottság ösz­szeállította a második félév­re szóló munkatervét A gondolat szüntelen nnnkálása A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa meghir­dette a marxizmus—leniniz­mus eszmei offenzívájának jelszavát, s azóta sokan és sok helyen kóstolgatják ezt a fogalmat: vajon mit jelent, milyen kötelességeket ró ránk, hogyan vigyük végbe a mindennapi munkában? Töb­ben hajlamosak arra, hogy úgy fogják fél, mint a párt központi szerveinek felada­tát, hiszen elsősorban esz­mei, ideológiai tevékenység­ről van szó. Mások a szocia­lizmustól idegen nézetek el­leni éber figyelemre ós harc­ra korlátozzák a fogalmat, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen valami divatos jelszónak tekintik, amit bele lehet szőni a felszólalásba, mert jól hangzik, mert ha­tásos. Természetes dolog ez — vélekednek ismét mások —, része egy nagy történel­mi folyamatnak, hiszen a marxizmus eszmei offenzí­vája immár több mint száz­esztendős. ez az ideológia azóta él, hat, terjed, s szün­telen támadásban van a bur­zsoá és kispolgári nézetek­kel szemben. Bizonyára ar­ról van tehát szó, hogy to­A fiaíalok táborában A stúdiósátorban szorgos­kbdók jóvoltából vidám zene árasztja el a mártélyi holt Tisza-ág partjának füzesét A sátorsorok előtt a zöld asztalon pattog a kaucsuk­labda, nem sokkal távolabb a füves részen tompa puffa­nások kíséretében, megállás nélkül száll a háló fölött a röplabda. A háttérben a ha­talmas ebédlősátor felől tá­nyér és evőeszköz csörömpö­lés hallatszik, vízcsobogás zaját hozza a szellő... Az első pillanatban ennyit látni, hallani a hétfő®, cso­dálatosan szép környezet­ben megnyüt KISZ megyei vezetőképző táborból. Meg természetesen mindenütt fia­talokat, lányokat, fiúkat, akik nagy ügybuzgalommal járnak-kelnek a salakos uta­kon, legalább olyan ottho­nossággal, mintha nem né­hány órája, hanem legalább hetek óta élnének itt, az el­ragadó "•nomád* környezet­ben. Szegediek mind a százhú­szan. Kijöttek ide egy hétre és a tanulás mellett élvezik a tábor örömeit. Tanács Magda, a második kerületi tanács vb dolgozója, Óvári Sándorné, az újszegedi terü­leti KISZ-szervezet vezető­ségi tagja a sátor elé tele­pedve készíti a jegyzeteket, és — természetesen — írja ha­za a leveleket. Ha jós Zsu zsa és Nagy Erzsi a textilművek oktatási, illetve kultúrfelelő­sei "-felfedező körútra* in­dulnak, mások meg Kalmár Ilonának, a ruházati bolt KISZ-titkárának vezetésével a Tisza-partra sietnek meg­állapítani, hogyan lehetne kijavítani a tábor meglehe­tősen rozzant, lyukas ladik­ját Egyszerre azonban a hang­szórók hangja gyülekezésre szólít mindenkit. Kezdődik a komoly munka. Salamon István iparitanuló-intézeti tanár, a KISZ Szeged városi bizottságának munkatársa tart előadást a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának irányelveiről, határozatairól. Pillanatok alatt önmaguk­tól megalakulnak a későbbi tanulócsoportok: az ismerő­sök már az első előadáson egymás mellett ülnek, így egymást segítve a jegyzete­lés is könnyebb. Némethy Gyula, a vízügyi igazgató­ság KISZ szervező titkára, Orlovszki Árpád, a cipőgyár és Szokoli Tamás, az SZTK­alközpont KISZ vezetői is láthatóan ezzel a céllal tele­pedtek egy padra. A következő egy-másfél órai időre tehát csendes lesz a tábor. Párkányi Gyula tá­borvezető — aki szinte már "•hivatásosnak* számít, olyan sok alkalommal irányította különböző ifjúsági táborok munkáját — ezt az időt hasz­nálja fel a program áttanul­mányozására. — Az a cél — mondja —, hogy a KISZ szegedi alap­szervezeti vezetői az egyhe­tes táborozáson segítséget kapjanak további tevékeny­ségükhöz elméletben, de fő­ként a gyakorlatban. Az el­méleti oktatás során a KISZ nevelési irányelveit tárgyal­ják meg alaposan. A gyakor­lati tanácsok pedig az eddig tanultak alkalmazására, az ifjúsági szervezetek életének helyes irányítására vonat­koznak. Mindkét cél elérése rendkívül fontos, de az utób­bit egy kicsit mégis jobban az előtérbe helyezném, mert a tapasztalat szerint a gya­korlati tevékenység volt min­dig KISZ-vezetőink "-gyen­gébb pontja*. Mi szolgálja e törekvések valóraválását? Még az a számtalan együttes szórako­zás is, amelyekben részük lesz a tábor lakóinak. A tá­bortűzre készülés rőzsegyűj­téssel, műsor-összeállítással, a sportverseny, a vidám szel­lemi és ügyességi vetélkedő (az ezzel kapcsolatos elkép­zeléseket még »titk06*-ként kezelik), végül pedig maga a nagyszabásúnak ígérkező tá­bortűz. A program nézegetése köz­ben azt mondja dr. Szabó Dezső parancsnokhelyettes: — Rajtunk ezek szerint nem múlik majd, hogy a hi­vatalos oktatási idő mellett a szórakozások során is tanul­janak, tapasztaljanak a tá­borozó fiatalok, későbbi munkájuk hasznára. A szegedi KISZ-vezetők pedig — gondolom — ezt vá­laszolják igyekezetükkel: — Rajtunk sem, majd meg­látják!... Weidinger László Készül a jegyzet vagy a levél Szegedre? Ki tudja? A fiúk gondja:, jó lemezeket kiválogatni az ismerkedési estre vábbra is folytatni kell az ideológiai harcot, s ezt tud­juk valamennyien, akik a marxizmus—leninizmus igaz­ságainak szószólóivá váltunk. V oltaképpen ebben is, abban is van igazság, de mindez csak része a nagy eszmei célkitűzés­nek. Hiszen sokkal többről van szó, mint ellenséges né­zetek leleplezéséről, eszmei legyőzéséről, s még inkább többről, mint az eddigi ideo­lógiai harc folytatásáról. Észre kell vennünk, hogy a párt ezzel a jelszóval vala­mi minőségi újnak a szük­ségességét fejezte ki, s az sem véletlen, hogy erre ép­pen napjainkban hívta fel a párttagok, a közvélemény fi­gyelmét. Eddigi harcunkban is óri­ási szerepe volt az eszmei tevékenységnek, a marxiz­mus—leninizmus igazságai terjesztésének, de körülmé­nyeink miatt mégis kisebb figyelem jutott erre, mint mostanság, amikor már az egész népgazdaság egységes szerkezetű, amikor teljessé váltak a szocializmus építé­sének gazdasági alapjai. Az események, a változások ter­mészetes logikájából követ­kezik, hogy miután egy ha­talmas gazdasági és politi­kai csatát megnyertünk, s eközben ideológiai győzel­meket is arattunk, e válto­zásokhoz kell igazítani az emberi tudatot is. Fokozato­san, de teljes céltudatosság­gal kell kigyomlálnunk a fe­jekből mindazt, ami a gaz­dasági szerkezettel, a továb­bi anyagi előrehaladással összeférhetetlen, vagy azt akár időlegesen is gátolja. A z eszmei, ideológiai harc teljességét, sok­oldalúságát jelenti te­hát ez a jelszó, azt, hogy gazdasági és politikai sike­reinket, s a további társa­dalmi munkálkodást eszmei­leg is gondosan és teljesen megalapozzuk. Nemcsak a párt ügye tehát az eszmei offenzíva, s egyáltalán nem­csak olyan kötelesség, amely­nek csupán intézményes szorgalmazói és formái len­nének. Az osztályharc olyan területe ez, amelyen személy szerint is tennivalói vannak minden kommunistának, minden haladó embernek. Nemcsak úgy, hogy fellépünk a társadalmunktól idegen, régről öröklött vagy most be­szivárgó antikommunista, an­tiszocialista nézetek ellen, hanem úgy is, hogy szün­telenül munkáljuk a gondo­latot, tudatosítjuk a politi­kai és gazdasági sikerek esz­mei tartalmát, a fejekben egyöntetűen uralkodóvá tesz­szük a marxizmus—leniniz­mus tudományos világnéze­tet. Szüntelen eszmei mun­kálkodásról van szó tehát, olyanról, amelyben nincsen megállás, megpihenés. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert a mi ideológiai, eszmei harcunk a régi pártvezetés idején, majd az ellenforra­dalom eszmei leküzdése mi­att sok tekintetben alkalom­szerű volt, gyakran csak a nündennapi szükséglethez igazodott. A nacionalizmus­sal akkor verekedtünk, ami­kor valahol, valamilyen al­kalomból kidugta a fejét. A revizionizmus és a dogmatiz­mus elleni harc is sokszor öltött úgynevezett kampány­jelleget. Sokszor hagytuk, hogy ideológiai tevékenysé­günket mások irányítsák ránk erőszakolt vitákkal, hogy praktikus, mindennapi célokat szolgáljon csupán. S ókkal több az eszmei offenzíva a napi ideo­lógiai csaták megví­vásánál, terjedelmében is, •nlnőségében is. Az a célja, hogy olyan társadalmi köze­get teremtsünk, amely végső soron maga teszi lehetetlen­né káros és idegen nézetek megkapaszkodását és beszi­várgását. Olyan közvéle­ményt kell teremtenünk, amely megöli a polgári és kispolgári ideológia bacillu­sait, nem'ad talajt és szuszt ezek apostolainak. Hiszen ha mi csak akkor figyelünk fel ilyen nézetekre és akkor rántunk ellenük kardot, ami­kor már társadalmunk bizo­nyos rétegeiben rombolnak, voltaképpen defenzívába hú­zódunk. Pedig igazságaink ereje éppen az ellenkezőre szólít és kötelez bennünket. Az eszmei offenzíva nem­csak leleplezés, hanem épí­tés is. Nemcsak ellenségeink ellen folyik, hanem önma­gunkért is. Belefér ebbe a fogalomba a gondolat szün­telen munkálása is. Az, hogy önmagunkból is, a szocia­lizmus többi hívedből és pártfogólból is vessük ki ál­tala, ami visszahúz. A "-kis* dolgok is megférnek ebben a tartalmas kifejezésben. Az olyanok, mint a tudományos ismeretterjesztés, az új er­kölcs és etika oéltudatos építése, vagy a kispolgári önzés, az individualizmus gyoml ásása. L emondtunk az admi­nisztratív módszerek­ről, az azokkal elér­hető látszatsikerről az olyan eseteket kivéve, amikor nyílt ellenségeskedéssel találko­zunk. De szó sincs arról, hogy békésen, egy tető alatt megleszünk az ideológiai konkoly magvetőivel. Haj­landók vagyunk vitatkozni, érvelni, de ennek a vitának a menetét nekünk kell meg­határoznunk, s a kezdemé­nyezést is nekünk kell ke­zünkbe venni. A szocializ* mus poggyászát nyomják ezek a kövek, melyektől tervszerűen meg kell szaba­dulnunk. Nem ellentámadá­sokra kéli tehát hagyatkoz­nunk, hanem meg kell szab­nunk az etzmei harc menet­rendjét. Volt idő, amikor a munkásmozgalom ellenségei és árulói vitákat akartak kényszeríteni a forradalmá­rokra, hogy késleltessenek ezzel bizonyos forradalmi ak­ciókat. Az eszmei offenzíva eleve kizárja az ilyen kény­szerítés lehetőségeit, mert annak körülményei között az ellenséges nézetek hívei és terjesztői kénytelenek visz­szahúzódni, s képtelenek a társadalom erejét lefoglalni, alkotó munkáját és gondol­kodását nem tudják megza­varni. Szó sincs az egészséges, alkotó vitaszellem visszaszo­rításáról! De üyen vitákat természetesen csak a szocia­lizmus eszmei égisze alatt tikunk elképzelni, a nyil­vánvaló tisztességes szándék kölcsönös jelenlétével. Az ideológiában is megvert el­lenséggel nem sok eszmei vi­tánk lehet — de barátaink­Icai alkalmas időpontban szí­vesen leülünk, hiszen van közös alapunk a vitára: a szocializmus igenlése, az ar­ra szolgáló közös szándék, hogy összeadjuk okos érve­inket és ezek fényében dönt­sünk. A rra tanítanak bennün­ket a marxizmus—le­ninizmus klasszikusai, hogy a társadalmi tudat las­sabban változik, mint a gaz­dasági alap, de ugyanakkor arra is felhívják a figyel­met, hogy az eszmei harc, az eszmei munkálkodás a társadalmi tudat fejlődésé­nek kovásza. Az időszerűvé vált frontális eszmei táma­dás jól szolgálja e kategó­riák között az optimális össz­hang megteremtését. S ebben a folyamatban mérhetó az eszmei offenzíva igazi fon­tossága és jelentősége: amit elértünk a gazdaságban és a politikában, azt minden ed­diginél erőteljesebben és ha­tásosabban konszolidáljuk a fejekben is! SZ. SIMON ISTVÁN Megkezdődött az országos anyagmozgatási konferencia (Somogyi Karoly.né felvételei) Meg kellene javítani a ladikot... , de hogyan? Kedden reggel a Technika Házában kezdődött meg a Gépipari Tudományos Egye­sülte második országos anyagmozgatási konferenciá­ja. A kétnapos konferenciát, .amelyen több mint 400 ha­zai és 5 külföldi — lengyel és német — szakember vesz részt, Philip Miklós gépész­mérnök, a MTESZ főtitkár­helyettese, a rendező egyesü­let elnökségi tagja nyitotta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents