Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

Vasárnap. 1963. jdnlu5 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 373 Szolidaritásban a spanyol néppel brutyó jaxos rádiónyilatkozata A Szakszervezeti Világ­szövetség felhívással fordult a világ szervezett dolgozói­hoz, szakszervezeteihez, hogy június 7 és 15 között szer­vezzenek szolidaritási napot a spanyol nép harcának tá­mogatására. A felhíváshoz a magyar szakszervezetek is csatlakoztak. Ebből az alka­lomból Brutyó János a SZOT főtitkára június 8-án, szombaton rádiónyilatkozatot tett: — A spanyol forradalmi erök, a nép többségétől tá­mogatva csaknem három év­tizede elszánt küzdelmet vív­nak Franco fasiszta rend­szere ellen. Küzdelmüket az egész világ demokratikus ér­zelmű dolgozóinak együtt­érzése, aktív segítőkészsége kíséri. A Magyar Szakszer­vezetek Országos Tanácsa egész dolgozó népünk aka­ratát és együttérzését fejezi kl, amikor csatlakozik ehhez a világméretű szolidaritási akcióhoz. Június 14-én ha­zánkban is megszervezzük a spanyol nép iránti harcos szolidaritás nemzetközi nap­ját. Népünk a világ haladó közvéleményével együtt kö­veteli: — biztosítsák a demokra­tikus szabadságjogok és szak­szervezeti jogok érvényesü­lését Spanyolországban; — szüntessék meg a de­mokraták, a hazafiak ellen alkalmazott megtorló intéz­kedéseket; — adjanak általános am­nesztiát a politikai foglyok­nak. Ecetraktár helyett lakást is? Egy szanálási ügy tanulságos története Minden beruházásra, igya lakásépítkezésekre is vonat­kozik az a helyes elv, mely kimondja, hogy — lehetőség szerint — mihamarabb be kell fejezni őket. Persze eh­hez az kell, hogy Időben hozzá is fogjanak. A Petőfi Sándor sugárút 1. számú tel­ken kellene például még az idén 22 új lakás felépítését elkezdeni, annál is inkább, mert tervei készen vannak már. Mi hát az akadálya? Megielenik a harmadik lakó Elöljáróban még érdemes megemlíteni: a tanács nem­régiben határozta el, hogy az említett telken még az idén építtet, mert itt — amint a beruházási engedély okmá­nya is feltünteti — csak két lakást kell szanálni, s két lakó elköltöztetését biztosí­tani is tudja, hiszen a sza­nálást még l»6l-ben hatá­rozták el. Csakhogy azóta már három lakója van a Petőfi Sándor sugárút l-nek. Ezen a telken a FÜSTÉRT Vállalat települt meg, • az udvaron levő féltetős öreg épületben ecetraktárt, ga­rázst, s a sofőrök számára pihenőhelyiséget rendezett be. Amikor a tanács tár­gyalni kezdett velük, s fel­ügyeleti hatóságaikkal, a Belkereskedelmi Miniszté­rium, valamint az Áru rak­tározási Hivatal illetékesei­vel, még csak arról esett szó, hogy e raktárépület he­lyett máslkat kémeik kárta­lanításként. Tárgyalás tárgyalást köve­tett, telt az idő, 1962 szep­temberére fordult a naptár. Ekkor jelentkezett a harma­dik lakó, akit Békéscsabá­ról helyezett át a FŰSZERT Szegedre, s bár már réges­régen tudták, hogy a raktár­nak el kell települnie "szí­vességből* átengedték neki a pihenőszobákat, ahová csalá­dostól be i» költözött. A kártalanítás megtörtént Az új lakó persze hiába kérte, hogy utalják ki szá­mára a Bofórpihenőt lakásul, a tanács első- és másodfo­kon is visszautasította a ké­relmet Vállalata 1963 feb­ruárjában készpénzt kért a szanálás fejében, és — a visszautasítás ellenére — egv lakást dolgozója szá­mára. Ami a készpénzes kártala­nítást illeti, abban nincs semmi kivetnivaló. Közben ugyanis az Országos Terv­hivatal 11 millió forint ér­tékű beruházást engedélye­zett számukra, melyből a következő években új telep­helyet építenek a város nyu­gati iparövezetében, s addig megfelel valami ideiglenes megoldás is az ecetraktár el­helyezésére. Dehogy lakást milyen jogon kérnek, azt nem lehet tudni. Annál is inkább, mert májusban, annak rendje, « módja szerint, lebonyolódott a kártalanítás. A Csongrád Megyei Tervező Vállalat költségvetését véve alapul, 260 ezer forintot átutalt a Együtt kell dolgoznunk a kapitalista világrendszer lehagy ás a —- hangoztatta szombati elutazása előtt a bolgár pártmunkás­küldöttség vezetője Szombaton reggel a megyei pártbizottság székházában búcsútalilkozásra Jött össze az Sz. Dolbakov elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével hazánkban tartózkodó, nyolctagú bolgár párt­munkáskiildöttség a megyei és a városi pártbizottság tag­jaival. Részt vett a találkozón Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Siklós János és Rózsa István, a megyei pártbizottság titkárai, Perjési László, a Szeged városi pártbizottság első titkára, valamint a me­gyei párt-végrehajtóbizottság több tagja és a pártbizott­ság vezető munkatársai. E találkozón behatóan ösz­szegezték a Csongrád me­gyében1, Szegeden töltött há­rom nap tapasztalatait, végül pedig a delegáció nevében Dolbakov elvtárs elemezte a látottakat. A megye, Szeged ipari éle­tével kapcsolatosan kijelen­tette, hogy a meglátogatott üzemekben, munkahelyeken magas fokú kulturáltsággal találkoztak és magas minő­ségi színvonalra való törek­véssel. Helyeslik, hogy a vál­lalatok különös figyelmet fordítanak az exportra és gondolnak arra, hogy a vi­lágszínvonallal hasonlítsák össze termelésüket. Dicsérte a munkásellátást és a dolgo­zó nők ellátásának helyzetét is. Elismerően szólt arról, hogy nagy gondot fordítanak nálunk a vállalati összevoná­sok kapcsán a választék ki­szélesítésére, a termelés nö­velésére. További sikereket kívánt az ipar területén ab­ban a törekvésben, hogy le­hagyhassuk a kapitalista vi­lágrendszert. E tekintetben — mint mondotta — még mindannyiunknak sok tenni­valója van. Különösen a komplex gépesítés, az auto­matizálás területén állnak előttünk nagy feladatok. A legmodernebb gépekkel való termelés, a munka termelé­kenységének világszínvonal­ra való emelése úgy oldható meg, ha az egész szocialista világrendszer együttműkö­dik, a nemzetközi munka­megosztás elve alapján. A három nap tapasztalatairól A mezőgazdaságról szólva kijelentette: jó hatást tett rájuk, hogy az egész megye parasztsága termelőszövet­kezetben dolgozik. Jól meg­munkált földeket találtak, gondozott állatállományt és Úgy látják, hogy nagy erőfe­szítések folynak a gyengébb gazdaságok megsegítésére. Kiemelte a háztáji gazdasá­gokkal való foglalkozást, amelyről igen pozitív tapasz­talatot szereztek. Felhívta a figyelmet, hogy bár szép eredmények vannak, de még nagyobb sikereket lehetne elérni, nagyobb termésátla­gokat az öntözött területek kiszélesítésével. A különféle kulturális in­tézményekben látottak után — mint kifejtette Dolbakov elvtárs — azzal az érzéssel távoznak, hogy amikor a gazdasági problémákat he­lyezik nálunk helyesen elő­térbe, ugyanakkor nem ha­nyagolják el a művészet, a tudomány és általában a kultúra kérdéseit sem. Részletesen nyilatkozott a pártmunkában tapasztaltak­ról. Igen helyesnek találták, hogy a párt szervezeti fel­építése alkalmazkodik a gaz­dasági konstrukcióhoz. A párt központi kérdése a gaz­daság, a termelés, s ezzel teljesen egyetértenek — han­goztatta. Most ez a legfon­tosabb terület, ahol a harcot folytatni kell. Jó benyomást tett rájuk az a gondoskodás, amellyel a párt a szocialista brigádokkal foglalkozik, s ugyancsak tetszett, hogy a párt vezetői gyakran járnak a dolgozók közé és így alkal­muk nyílik közvetlen segít­séget nyújtani a termeléshez. Végül szívből jövő köszö­netet mondott Dolbakov elv­társ az egész delegáció ne­vében a hasznos tapasztalat­cseréért, s hangoztatta, hogy felhasználják a nálunk lá­tottakat a közös cél, a szocia­lizmus, a kommunizmus fel­építése érdekében, amelyért együttesen kell és akarunk küzdeni. Közösen a lenini úton Csongrád megye, Szeged pártmunkásai nevében Győri Imre elvtárs, a megyei párt­bizottság első titkára szólalt fel s egyebek között a követ­kezőket mondotta: — Nagy örömünkre szol­gál, hogy hasznos tapasztala­tokkal távozik tőlünk a dele­gáció. Az, hogy szorgalmas munkát találtak az üzemek­ben, földeken és jó légkörrel találkoztak a pártszerveze­tekben, mindenekelőtt pár­tunk helyes politikai vonalá­nak köszönhető, amelyhez mindannyian ragaszkodunk. Kérjük, mondják el otthon is, hogy nincs olyan erő, amely a lenini útról eltérít­hetne bennünket Ezen az úton haladva hűséges tagjai vagyunk a szocialista népek nagy családjának és őszinte barátai a bolgár népnek is. Reméljük, hogy ez a látoga­tás is erősítette barátságun­kat és a proletár internacio­nalizmust. A bolgár vendégek meleg búcsút vettek ezután a talál­kozó résztvevőitől, s igaz ba­ráti üdvözletüket küldték Csongrád megye, Szeged minden dolgozójának. Szegedről a bolgár párt­munkásdelegáció Dunántúl­ra utazott, hogy folytassa magyarországi tapasztalat­cseréjét tanács a FŰSZÉRT-nek. A tervben persze nem szere­pelt lakás: a Petőfi Sándor sugárúti 210 négyzetméter alapterületű raktár helyett hasonló, sót még valamivel nagyobb méretű raktár épí­tésének összegét vették fi­gyelembe. Nemcsak szabályellenes A tanács építési osztályá­nak ügye ezzel véget Is ér­ne, de az 1. kerületi tanács igazgatási osztályáé nem. A FŰSZERT fellebbezett, s kérte a lakást, nem bírván belenyugodni abba. hogy kö­vetelése jogtalan. Az. ügy te­hát még nem fejeződött be, a raktár még nem költözik, a párviadal még tart. A FÜSZÉRT vezetőinek jóindulatában nem kételke­dik senki, de hogy könnyel­műséget követtek el, annyi bizonyos. Kellemetlen hely­zetbe hozták egyik dolgozó­jukat, hiszen abba a tév­hitbe ringatták, hogy a so­íőrszállás helyett majd a tanácstól kap lakást, hasor­ra kerül az épület lebontá­sa. Kényszerhelyzetbe hoz­ták a tanácsot, hiszen ha ez egyszer engedékeny volna, altkor lehetőséget teremtene mindenki számára, hogy a szanálásra szánt épületeket felhasználják újabb lakás­szerzés céljára. Mert gondol­junk csak bele: igen sokan várnak lakásra Szegeden, annak ellenére is, hogv egy­re-másra épülnek az új la­kóházak. Néha még olya­nok számára is nehéz új la­kást biztosítani, akik nem­csak jogosultak, hanem sür­getően rá is szorulnak. A FÜSZÉRT-nek lakást adni nemcsak szabályellenes len­ne, hanem erkölcstelen is. Ez a huzavona azonban egy harmadik következ­ménnyel is járhat: egy la­kás miatt huszonkettő épí­tése szenvedhet késedelmet. Hiszen ha még sokáig tart a vita, s nem hurcolkodik ki időben az ecetraktár, akkor nem bírnak hozzákezdeni az építkezéshez sem. Vajon Id fogja megfizetni a késede­lem díját? A lakó vagy a tanács? Végeredményben egyik sem tehet róla. A FÜSZÉRT-nek mielőbb ren­deznie kellene mindkettővel a problémát, nehogy maga vallja kárát. Fehér Kálmán Pax atomica r t Irta: Antalffy György professzor, a József Attila Tudományegyetem rektora Megtorpan a nyár? A Szovjetunió európai te­rületének északi vidékem rendkívül erős lehűlés követ­kezett be az utóbbi napok­ban: több vidéken nappal is 0 fok körüli hőmérsékletet mértek és kiterjedt havazás kezdődött. Ezt a hideg lég­tömeget a Skandinávia fe­lett kialakult anticiklon most Közép-Európa felé te­reli. Az erős lehűlés azon­ban még Moszkvát sem érte el, csupán a légnyomássüly­lyedés jelzi a közelgő válto­zást. Európa keleti felében nyu­godt, meleg idő, a nyugati országokban viszonylag hű­vös, esős idő uralkodik, a Kórpét-medence azonban még mindig a határzónába esik. 4 z Országos Békét anács Tudományos Bizottsá­ga a szegedi felsőfokú okta­tási intézmények közremű­ködésével, valamint a Haza­fias Népfront szegedi városi bizottságával együtt tudomá­nyos békekonferenciát ren­dez Szegeden. A Tudományegyetem aulá­jában holnap tudósok, kuta­tók, tudományos fokozattal rendelkező magas képzettsé­gű oktatók a maguk eszkö­zeivel, az előadások és viták érveivel tesznek hitet a béke ügye mellett. Óva intenek a harmadik világháború rém­ségeitől, de egyben meg is jelölik azt az utat, amelyen keresztül elérhető az emberi­ség békés jövendője. Elég hosszú út vezetett idáig. Most lesz 15 esztende­je, hogy Wroclavban a világ haladó értelmisége kiadta a Jelszót az értelem nevében: a békét meg lehet és meg kell védeni! A wroclavi vi­lágkonferenciából a béke vi­lágmozgalma terebélyesedett ki. Egyik hajtása az az Or­szágos Béketanács által kez­deményezett tudományos szintű demonstrációk meg­rendezése, amelyeket eddig is nagy egyetemi városaink­ban tartottak. A szegedi tudományos bé­kekonferencia sok-sok év óta a legnagyobb szabású béke­megmozdulás Szeged, de egész Dél-Magyarország tu­dományos köreiben is. Szak­tudósok — akik számára nem mindegy, hogy nyugodtan folytatják-e kísérleteiket — fognak szólni szakmájuk te­rületéről olyan módon, hogy annak társadalmi hajtásai is előtérbe kerülnek. Előtérbe kerülnek elsősorban azáltal, hogy a mi tudósaink is er­kölcsi kötelességüknek te­kintik az általános és teljes leszerelés kimunkálásában, annak feltételeinek létreho­zásában való részvételüket Tudóshoz méltó szép feladat­nak tekintik a magas szintű felvilágosító munkát is a rosszhiszeműséggel, tájéko­zatlansággal, a félremagya­rázókkal szemben. JkT yilvánvalóan ezek a •1* gondolatok vezetik tu­dósainkat, amikor olyan kér­dések felett vitáznak és hal­latják szavukat, mint az ér­telmiség szerepe a békemoz­galomban; az európai bizott­ság és a nemzetközi jogi tör­vényesség; vagy éppen a há­borúval kapcsolatos lelki és testi megterhelések hatása az emberi szervezetre. Ab­ból a nagyszerű Pavlov-i mondásból indulnak ki: -A háború természeténél fogva méltatlan az emberi szellem­hez*. Ez a nagy humanista gondolat, vezet el az általá­nos és teljes leszereléshez, minden háborús lehetőség kiküszöböléséhez, a béke biz­tosításához. A konferencia résztvevői­nek összetétele az előzetes jelentkezések alapján azt tükrözi, hogy tudósaink, író­ink, művészeink, műszaki értelmiségünk legjobbjai az egész magyar értelmiséggel egyetemben együtt harcolnak a dolgozó néppel. De az is ki­világlik, hogy értelmiségünk legjobbjainak a nemzetközi Tudományos békekonferencia Szegeden Hétfőn, június 10-én délelőtt 10 órakor ül össze a Jó­zsef Attila Tudományegyetem aulájában a szegedi tudomá­nyos békekonferencia. Az Országos Béketanács Tudomá­nyos Bizottsága, a szegedi felsőfokú oktatási intézmények és a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága által ren­dezett tanácskozáson Csongrád, Szolnok, Bács-Kiskun me­gye és Szeged város tudósai vitatják meg a háború és a béke problémáit A konferencián előadást tart dr. Antalffy György egye­temi tanár, a József Attila Tudományegyetem rektora, dr. Búza László egyetemi tanár, akadémikus, dr. Szentpétery István egyetemi adjunktus, az állam- és jogtudományok kandidátusa, dr. Nagy Károly egyetemi adjunktus, dr. Ms­dácsy László egyetemi docens, dr. Ábrahám Ambrus Kos­suth-díjas egyetemi tanár, akadémikus, dr. Karády István egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa, dr. Hu­szák István Kossuth-díjas egyetemi tanár és dr. Obál Fe­renc egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa. Mint a Magyar Távirati Iroda jelentette, Budapestre érkezett dr. Georg Fuchs bécsi egyetemi tanár, röntgenoló­gus, az Osztrák Hirosima Bizottság tagja, aki ugyancsak részt vesz a békekonferencián és Genetikai sugárvédelem és a civilizáció címmel szintén előadást tart. békeharc problematikájában is figyelemre méltó monda­nivalóik vannak. A konferen­cia jelentőségét külön * alá­húzza az is, hogy azon kül­földi delegációk is bejelen­tették részvételüket. A kon­ferencia igy szólni fog az or­szág mellett a nemzetközi tu­ti ésközvéleményhez is. Hal­latni kívánja szavát az egész világ felé. ahol a tudósok na­gyobbik fele ma már velünk együtt küzd azért, hogy hagy­ják abba a fegyverkezési ver­senyt, győzedelmeskedjenek a leszerelési javaslatok, tilt­sák be a magfegyvereket. Ez a küzdelem azonban nemcsak az értelmiség jö­vőjéért folyik, hanem az egész emberiségért is. Tévedés lenne azonban • azt hinni, hogy a világ valamennyi tudósa a békéért,/ a leszerelésért harcol. Az amerikai nagytőkés uralom, a nyugatnémet imperializ­mus szolgálatában álló egyes tudósok zátonyra szeretnék futtatni a béke hajóját. Egy­re több velük szemben azok­nak a száma keleten és nyu­gaton, akik érzik a tudomány és a tudós felelősségét, mint pl. legutóbb Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem volt professzora, aki éppen erről » kérdésről beszélt kö­zel ezer főnyi tudóstársa előtt Amerikában. Kötelesseg és jog a tudósok osztályrésze az egész világon. Az a köte­lességük, hogy fel is világo­sítsák az embereket azokról a veszélyekről, amelyek a nagy felfedezésekkel kapcso­latosak, hiszen ezek nem­csak a jólétet és boldogságot segíthetik elő, hanem egész nemzedékek életét is tönk­retehetik. Az emberiség lét­érdekétől vezetett joguk: be­leszóljanak abba a kérdésbe, hogy a különféle rendszerű országok ne a rakéták árnyé­kában. hanem a béke napjá­nak ragyogásában éljenek, a pax atomica, vagyis az atom békéjének gyümölcsöző ered­ményeit élvezzék. Erre annál is inkább meg­van minden reményünk, mert ma már joggal hisszük, hogy a vezetők nem az indu­lataikra hallgatnak, hiszen a közelmúltban N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke remek; példáját tanúsította az ön­mérsékletnek, a pqjitikai böl­csességnek, amikor megmen­tette a világot egy olyan ka­tasztrófától, amelyet a leg­vadabb képzelet sem volna képes megrajzolni. Hruscsov miniszterelnöknek és a Szovjetunió Kommunista Pártjának tetteikben is kife­jezésre jutott békevégya újólag megerősítette a világ millióinak a békét akaró Szovjetunióba vetett hitét, reményét a jövőt illetően. 4 mikor napjainkban az emberiség a világ szel­lemi és fizikai átalakulásá­nak lehet büszke tanúja, ugyanakkor rá kell döbben­nie arra a tényre is, — amit nem hallgathatunk el —, hogy a marxizmus eszméi az igazi megismerést, az alkotó tetteket, a teljes é$ valódi szabadság mellett éppen a békés fejlődést jelentik min­den vonatkozásban. Az SZKP XXII, kongresszusának arra a programjára gondolunk, amely a háború és a béke fő kérdéseivel foglalkozva kije­lenti: "A szocializmus erői­nek fölénye a háború erőivel szemben odavezet, hogy még a szocializmus taljes világ­méretű győzelme előtt — te­hát amikor a kapitalizmus a világ egy részén még fenn­marad — létrejön annak reális lehetősége, hogy * vi­lágháborút kiküszöböljük a társadalom életéből. A szo­cializmus világméretű győ­zelme végleg megszünteti mindennemű háború társa­dalmi és nemzeti okait. A kommunizmus történelmi küldetése, hogy megszüntesse a háborúkat, megteremtse az örök békét a földön.* A bé­két, mely többé már nem utópia, hanem az emberiség boidog jövőjének tudományos elemzés*.

Next

/
Thumbnails
Contents